III. Könyv 1.Fejezet – The vision

Sziasztok!
Erősen próbálkozom a rendszerességgel,ígérem. Meglátjuk, mi lesz belőle, de igyekszem.
Aki szeretne mellé zenét hallgatni, annak ajánlom: One Republic-tól az All the right moves c. számot.
Puszi:

LilyV
xoxo

 

"Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk."Müller Péter

 

(Harry szemszöge)
Tudjátok, milyen érzés, az, amikor az egyik pillanatban még minden rendben van. Az ég kék, a barátaiddal együtt örülsz, aztán a következő pillanatban minden összetörik. Az agyad összekapcsolódik a világ legsötétebb sötétvarázslójának agyával és látod, ahogy egy számodra fontos személyt kínoz. Nem tudom más mit tenne a helyemben. De nekem az első és legfontosabb dolgom az volt, hogy kiszakadjak az agyából, visszaemeljem az agyam mentális védelmét. Összeszedjem magam a sokkból és valahogy eljussak hozzájuk Londonba, a Misztériumba. A saját fejembe való visszaugráshoz és a mentális védelmem visszaépítéséhez nagyban hozzájárul Hermione és Ron aggódó hangja, ahogy a nevemen szólongatnak.
- Harry, mi történt veled? - kérdezte Mio, de én nem válaszoltam, csak azonnal el kezdtem futni a lépcsőkhöz. Hallottam, hogy jönnek utánam, így elkezdtem magyarázni.
- Láttam Voldemortot, ahogy Siriust kínozza. - mondtam nyugtalanul. - Hónapok óta álmodtam arról a helyről, de most már tudom, hogy hol van! A Misztérimban láttam, mikor a tárgyalásra mentem.- a lépcső megindult a bal oldali folyosók felé, mikor Hermione a karom után kapott, és leállított.
- Harry, biztos vagy benne? - kérdezte kissé aggódva.
- Persze, pont úgy láttam, mint Mr Weasley-t! - mondtam kissé talán ingerülten.
- Csak arra akarok rámutatni, hogy nem véletlenül tanított Piton Oklumenciára. Voldemort képes azt láttatni veled, amit akar, ha nem véded magad. - magyarázta Hermione, de mikor kimondta a nevét, még mindig félelem érződött hangján.
- Hermione, Sirius a keresztapám. Nem hagyhatom, hogy ez történjen vele. Te is azonnal rohannál, ha az egyik családtagod bajban lenne. - erre a kijelentésre Ronnal egymásra néztek.
- Oké, mi a terv? - kérdezte végül Ron.
-A hopp-hálózatot fogom használni.
- De Umbridge minden tornyot figyeltet. - ellenkezett Hermione, de én már indultam is tovább.
- Egyet nem. A sajátját. - mondtam, ők pedig nem kérdőjeleztek meg. Egy egyszerű Alohomorával bejutottunk a szobájába, ami még mindig ugyan olyan undorítóan rózsaszín volt és tele nyivákoló macskákkal, mint mikor először voltam itt. - Csak én émelygek ettől a rengeteg rózsaszíntől? - kérdeztem tőlük tényleg érdeklődve.
- Nem. - válaszolták egyszerre, majd egymásra mosolyogtak.
- Akkor megnyugodtam. - mosolyogtam rájuk, miután begyújtottam a kandallót, hogy hopponáljak. - Értesítsétek a Rendet. - mondtam komolyra fordítva a szót.
- Mi? Harry, te meghibbantál? Mi is megyünk veled! - ellenkezett azonnal Ron.
- Ez nagyon veszélyes nem kérhetlek rá titeket, hogy gyertek.
- Nem kell rá megkérned. Veled megyünk, és kész. Hárman máris nagyobb esélyeink vannak.- szólt Mio, a szemembe nézve, majd még hozzá tette. - Harry, ebben mi is benne vagyunk.
- Benne vagytok, bizony! - hallottuk varangypofa hangját az ajtóból és láttuk, ahogy pálcát emel ránk, nyomában pár mardekáros, akik bizonyára a különleges különítmény tagjai. Ők is követték Umbridge mozdulatát így már nem maradt túl sok esélyünk. Lefogták Ront, és Hermione-t is. Umbridge lezárta a kandallót, engem pedig egy karfás fa székbe löktek. A kezem a karfán pihent és a lehető legnyugodtabb tekintettel néztem rá. Pár perc múlva még több különítményes zsúfolódott be a szobába, lefogva Luna-t, Nevielle-t és Ginny-t. Végig néztem a barátaimon, akiket nem akartam bajba keverni, mégis sikerült...Egyetlen lehetőség volt, ha esetleg sikerülne valamelyiküknek kiszabadulnia, akkor én kirúghatnám varangypofa kezéből a pálcát és a hirtelen döbbenet okozta lefagyás talán a többiek is ki tudnának szabadulni és nálam már lenne egy pálca … A többiekre pillantottam a lányoktól nem vártam, hogy ki tudják szabadítani magukat, míg Nevielle-t és Ront ketten fogták le. Ron szemébe néztem, mire mintha tudná mit akarok, elkezdte rángatni a kezét, de nem járt sikerrel. Nem tudom miért, de a tekintetemet Ginny-é vonzotta magához. Sajnos ez mostanában elég sokszor megesik, akárhogy próbálom kerülni, mégis csak a legjobb barátom húga... Láttam a szemében az elhatározottságot, a bátorságot. Umbridge folyamatosan kérdezgetett, de nem mondtam semmit sem, amikor egyszer csak Piton jelent meg az ajtóban.
- Miért hívatott? - kérdezte a megszokott felsőbbrendűségi hangsúllyal.
- Áhh, Piton professzor! Van önnél Veritas szérum?
- Persze, mindig hordok magamnál. - válaszolta szarkasztikusan a mardekár házvezetője.
- Ez esetben nincs szükségünk Önre. - nézett rá elbocsájtóan.
- Elfogta Tapmancsot... - néztem Pitonra és reméltem, hogy megérti, amit mondani akarok. -Elvitte Tapmancsot, oda, ahol el van rejtve.
- Tapmancs? Mi az a tapmacs? Mi van elrejtve? - sipítozott varangypofa.
- Én se értem. - vont vállat Piton és elment. Az egyetlen probléma, hogy nem tudom, tényleg nem értette? Vagy csak Umbridge miatt mondta? Umbridge figyelme újra rám összpontosult. Én a karfára könyököltem és összefűztem az ujjaimat, miközben bátran szembenéztem vele. Láttam, hogy ideges, ami nem kis örömmel töltött el, még el is mosolyodtam.
- Na, most mit lép Umbridge? - kérdeztem nyugodtam, amitől még jobban elkezdett forrni a dühe.
- Ha nem megy szépen, akkor máshogy csinálom. - sétált oda az asztalához és Caramell fotóját az asztalra fektette, hogy ne látszódjon. - A Cruciatus majd megoldja a nyelved. - mondta végig bólogatva. Nem tudtam eldönteni, hogy ezzel magát biztatja, vagy csak szimplán elmeroggyant.
- De az be van tiltva. - ellenkezett Hermione. Rájuk néztem, mind próbáltak szabadulni, de nem tudtak. Hát akkor ez van … Visszafordultam Umbridge-hez. Láttam, hogy remeg a keze. Én pedig elnevettem magam, majd a szemébe néztem.
- Ugyan Dolores, látom, hogy retteg. Nem fog megkínozni. - a mosolyom elbűvölő volt, de tudtam, hogy ezzel csak feldühítem és mégis meg fog kínozni. Nem ő lesz az első, Voldemort már használta rajtam a Cruciatust. A keze megszűnt remegni, és nyitotta a száját, hogy kimondja az átkot, amikor egy fájdalmas nyögés hallatszott. Mindketten a hang irányába néztünk. Ginny beletaposott a fogvatartójának lábába és kiszabadult. Egy pillanatra megdöbbentem, de ez volt az az alkalom, amire vártam. Egy magas rúgással kirúgtam Umbridge pálcáját, majd hasba rúgtam, hogy legyen időm felkapni a pálcáját. Így már sokkal jobban éreztem magam. Elkábítottam Ginny vérzőorrú fogvatartóját is Umbridge után, majd Hermione egyik fogvatratóját is elkábítottam, de Draco már elővette a pálcáját, ezzel elengedve Nevielle-t. Dracoval kezdtem párbajozni. Hosszú évek rutinja van már a hátunk mögött. És mint általában sikerült legyőznöm, egy gumilábrontással, majd egy kábító átokkal. Mire a párbajnak vége lett már mind kiszabadultak, és a mardekárosok mind ki voltak ütve.
- Szép volt Gin. - mosolyogtam rá, mire ő egy kissé elpirult. - Hol tanultad?
- 6 bátyám van. Hidd el, nem olyan egyszerű az élet, mikor eljutnak a bunyó korszakukba. - csóválta a fejét, mintha maga sem hinné el, milyen nehéz is.
- Elhiszem. Néha Ronnal is elég nehéz.
- Na de hé! - szólt közbe Ron, amin végül mindketten elmosolyodtunk. Hermione ezt a pillanatot választotta, hogy kiakadjon, remekül időzített, tényleg...
- Harry, neked teljesen elmentek otthonról? Meg is kínozhatott volna! Te meg csak nevettél, mint aki teljesen meggágyult! - bokszolt a mellkasomba kétszer, mielőtt még lefoghattam volna a kezét.
- Jól van! Jól van! Csak elég vicces volt a helyzet. Állítom, ő jobban be volt szarva, mint én.
- Hát nagyon úgy nézett ki. - értett egyet velem Ron.
-Az a buggyant nőszemély meg akart kínozni! Harry, mond felfogod?! - legyezget a szemem előtt Hermione.
- Láttad, mennyire ki volt készülve? Szerintem ő kevesebb ideig bírta volna, mint én.- pillantottam a földön elterült rózsaszín kupacra.
- Egyáltalán nem tudhatod, milyen szenvedés lehet a Cruciatus átok! Lehet, hogy azonnal beleőrültél volna! - ellenkezik Mio. Míg én óvatosan Neville-re pillantok. Látom a szemében a szomorúságot, tudom, hogy a szüleire gondol, akik a Cruciatus miatt bolondultak meg.
- Rövid ideig el lehet viselni. - néztem vissza Hermione-ra. És próbáltam terelni a témát. - Umbridge lezárta a kandallót, szóval, valakinek valami ötlet, hogy jutunk el Londonba?
- Miért van olyan érzésem, hogy valaki használta rajtad a kínzás átkot? - kérdezte Ginny. Nem néztem rá, sem senki másra, csak a szemben lévő falra.
- Mert így van. De tavaly óta sokat tanultam, még egyszer nem fog megkínozni, még Voldemort sem. - mondtam magabiztosan, bár egyáltalán nem voltam benne biztos.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte halkan Hermione.
- Miért tettem volna? És mégis hogyan? Jéé, helló, hogy vagytok?! Tudjátok párbajoztam Voldermorttal, aszem kétszer vagy háromszor megkínzott, bizonyára meg akarta mutatni, hogy milyen félelmetes is, ezért végig ment az összes főbenjáró átkon. És ti hogy élveztétek a műsort, míg nem voltam itt? - akadtam ki kissé. De mikor rájuk néztem, mind bocsánatkérően néztek rám. - Bocs, ezt nem akartam, csak kicsúszott belőlem. Voldemort legfőbb célja, hogy megöljön és sajnálatos módon elég jól halad vele. Akkor este, csak a Priori Incantatem mentett meg. Ha a pálcáinknak nem ugyanannak a főnixnek a tolla a magja, akkor nem egyesültek volna és valószínűleg már nem beszélgetnénk itt. - sóhajtottam fel feszülten és önkéntelenül a hajamba túrtam. - Az igazság az, hogy én egyáltalán nem hiszek ebben a Kiválasztott hülyeségben. Voldemort és az én erőm között mérföldek vannak, és ezek a mérföldek nem nekem kedveznek. Igazából rohadtul tartok tőle. - vallottam be most először hangosan. - Ettől függetlenül el kell jutnom Londonba, mert megöli a keresztapámat. Ezt ugye megértitek?
- Bolondnak is tartanálak, ha nem félnél tőle. - ölelt át Hermione nyugtatóan. - Ahogy már mondtuk Ronnal veled megyünk.
- Héé, minket sem hagytok ki belőle! - ellenkezett Ginny.
- Igen, mi is megyünk. - erősködött Luna és Nevielle.
- De ez nagyon veszélyes! - próbáltam ellenkezdni. Esélytelenül.
- Veled megyünk és kész! - Ginny határozottsága belém fojtott minden ellenvetést.
- Akkor a kérdés ugyanaz. Hogyan jutunk Londonba? - kérdeztem, miközben elindultunk Umbridge irodájából, le a lépcsőkön. Senki sem szólt semmit. Végül onnan jött a válasz, ahonnan a legkevésbé számítottam rá.
- Repülni fogunk. - szólalt meg Luna halkan.- A rengetegben, nem olyan messze innen van egy kis tisztás, ahol szinte mindig akad 1-2 tesztrál. Ha szerencsénk van, akkor most sem lesz másként.
- Ez remek ötlet Luna! - dicsértem meg.
- Igen, tényleg az. Csak van egy kis probléma. Mi nem látjuk őket. - szólt közbe Mio.
- Nem baj, majd Luna és én segítünk. Csak bíznotok kell bennünk. Ha ez nektek is rendben van így. - néztem rájuk.
- Oké, akkor nyomás. Mutassátok az utat. - szólt Ron. Mi pedig Lunaval futásnak eredtünk, ők pedig követtek. Egyszer csak Hermione lihegő kérdése szaladt a fülembe. -Egyébként Harry, te kick-box-szoltál? - kérdezte rám nézve. Nem kicsit lepett meg, hogy felismerte a rúgást.
- Mi az a kick-box? - értetlenkedett Ron.
- Soha nem figyelsz mugliismereten, ugye? - sóhajtott fel Hermione. Én sem igazán szoktam figyelni, mivel muglik között nőttem fel, kétlem, hogy bármi újdonságot megtudnék az órákon. - A kick-box egy sport, ami a harcművészet elemeit az egyszerű küzdősporttal keveri. De ahogy Harry-t elnéztem,egész jó lehet benne.
- Nem tudtam, hogy a küzdősportokhoz is értesz, Mio. - mosolyogtam rá.
- Apa imádja őket, mikor nyáron otthon vagyok, tuti, hogy megnézünk együtt pár menetet. - magyarázta. - És mióta kick-box-szolsz?
- Általánosban kezdtem. Választanom kellett valami külön órát és a kick-box-szot választottam. Duddly mellett sosem ártott, ha meg tudom magam védeni. 5 éven keresztül versenyszerűen kick-box-szoltam. Aztán megkaptam a roxforti levelem, és abba kellett hagynom. Most már csak edzésként vagy a kviddics edzések és meccsek után levezetésként szoktam alkalmazni.
- Háhh, mondtam én, hogy a kviddics magában nem csinál ilyen felsőtestet. - mosolygott Hermione Ginny-re. Én, Ronnal együtt döbbenten néztem rájuk,
- Jó, oké, jövök neked egy vajsörrel. - viszonozta Mio mosolyát Gin.
- Oooké. Ezzel most megleptetek. Ilyenekről is szoktatok dumálni?
- Jajj, ne csináld már Harry. Gondolom ti is kibeszéltek minket.- mosolygott elbűvölő ártatlansággal Ginny.
- Rendben, ezt értem. De hogy jött egyáltalán szóba a felsőtestem?
- Tudod szoktunk ebszélgetni a Patil ikrekkel. Parvati mesélt ezt-azt. De ha többet akarnék megtudni a szexuális életedről, akkor Katie-t sem kell sokáig kérdezgetni. - magyarázta Ginny. Hát igen, vannak dolgok, amikről nem akarok inkább tudni. Zavartan túrtam hajamba, de aztán összeszedtem magam. Én vagyok a magabiztos Harry Potter, még ha a szexuális teljesítményemről is beszélnek a hátam mögött. - Nyugodj meg, csak jókat hallottunk rólad. - kacsintott mosolyogva Ginny, amitől valamilyen megmagyarázhatatlan módon a szívem őrült tempóban kezdett verni.Utálom, hogy Ginny pillanatok alatt el tudja intézni a magabiztosságom. A hátralévő pár perc csendben telt és  szerencsénk volt. Legalább 10 kifejlett tesztrált és 2 kicsit találtunk a tisztáson.
- A kérdés az, hogy ki, kivel megy. Úgy értem Luna meg én látjuk őket, akkor mi mehetünk valakivel együtt. De akkor is még maradtok ketten, akik vakon fognak repülni valamin, ez elég rémisztő, nem? - néztem rájuk. Senki sem szólt egy darabig.
- Én megyek külön. Nem gáz, ha nem látom, úgyis jól repülök seprűn. - szólt végül Ginny. Mindig csodáltam a bátorságát, amire most is rászolgált.
- Én így is, úgy is félek repülés közben. Mindegy, hogy látom azt a valamit, amin repülök, vagy sem. - szólalt meg Mio is.
- Ha a húgom meg meri tenni, akkor én is. - ajánlkozott Ron is.
- Komolyan, ilyen kibírhatatlan vagyok, hogy senki sem akar velem jönni? - aszem más estben nevettem volna, de most nem ment.
- Rendben, akkor én megyek veled, Szívtipró Potter. - mosolygott rám Ginny. Mostanában ezt a nevet aggatták rám. Hogy zavart-e? Nem.Sőt, igazából elég imponáló volt. Valószínűleg fel kaart vidítani, de ez addig nem fog menni, amíg Siriust ki nem szabadítottuk. Miután eldőlt, hogy ki kivel megy és Lunaval segítettünk nekik felszállni. Én is felszálltam Ginny mögé és óvatosan átkaroltam, hogy a tesztrálon tudjam tartani, miután felszállunk. Direkt nem néztem Ronra, mert így is éreztem, hogy villámló szemekkel néz.  De ahogy felszálltunk, már nem érdekelt. Az egyetlen dolog, amin még Siriuson kívül gondolni tudtam, az Ginny volt.
- Harry, ha vége ennek a napnak, akkor vigyázz magadra. - nem értettem, miét pont akkor. - Ront elnézve elég nagy veszélyben lehetsz. - mondta nagyon komoly hangon. Valahogy megértettem aggodalmát...