When you realize how much you love him. - Amikor rájössz, hogy menyire szereted.

Sziasztok!
Tudom, hogy azt mondtam, hogy holnap felrakom, de sajnos éjfélkor készült el, és már hulla voltam, és nem raktam fel, sajnálom =/
Na de, ez a meglepi, amit azért „kaptok” mert tényleg, látom, hogy olvassátok a blogom, és a kis vélemény kinyilvánításos szavazáson, vagy nem tudom, hogy minek mondjamon =D De főleg azért, mert a betöltések száma elérte sőt meghaladta az 1000-ret, ami számomra igen csak nagy szó. ÉS NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM, MINDENKINEK, aki szán rám, és a történetemre egy kis időt. A novellához ajánlom, Christina Aguilera – Hurt című számot, aminek, olyan szomorú, de még szép, a szövege és én épp ezért szeretem mostanában.
A következő fejezetről, nem mondok semmit, mert októberig meghalni sem nagyon lesz időm, de azért amikor van egy kis időm, akkor írok, és majd meg lesz valamikor ….
Jó olvasást! =D
Puszi: Zsó

- Én mindig szeretni foglak.
- Honnan tudod?
- Tudom.
- Honnan tudhatod, mi lesz tíz év múlva?
- Mindegy. Ha nem tudom, hogy honnan, akkor is tudom.
- Látod, én nem tudom, mi lesz tíz év múlva. De azt tudom, hogy olyan jó lenne, ha akkor is szeretnélek. Olyan jó lenne, ha akkor is szeretnél.
(Gyurkó László)

(Lily)
Kora reggel ébredtem fel, amikor még a szobatársaim aludtak. Ezen valahogy nem lepődtem meg. Azonnal elmentem zuhanyozni, majd mikor végeztem, már a szobatársaim is fenn voltak. Megvártam őket, majd mindannyian mentünk reggelizni. Nyugodtan ettünk, egészen addig, míg meg nem jelent Potter és a sleppje. Persze hatalmas taps fogadta őket, – kivéve a Mardekár asztaltól - mivel ma kviddics meccs lesz,ők még meg is hajoltak, tették az agyukat, mint mindig. Egyedül Remus jött be kicsit zavartan, látszott rajta, hogy nincs ínyére ez a figyelem. Miután bejöttek, a drága Potter vezetésével idejöttek hozzánk. Természetesen olyan „szerencsés” vagyok, hogy én „élvezhettem”, hogy Potter ült le mellém.
- Hogy telt az éjszakája szép hölgy? - bájolgott.
- Csodásan. - feleltem flegmán.
- Még jobb lett volna, hogyha velem töltötted volna.
- Majd ha piros hó esik.
- Ne csináld már Evans!
- Akkor fogd be!
- Naa Evans! - nyaggatott tovább, mire én már fel is álltam és mentem vissza a hálókörletembe. A szobánkban elkezdtem tanulni, egészen addig, míg drága egyetlen Alicem fel nem ért, és el nem kezdett kioktatni, hogy miért lenne jó, hogyha végre összejönnék Potter-rel, meg hogy ő látja, hogy mit érzek iránta meg blah blah blah....komolyan, annyit tud dumálni, hogy néha képes lennék tőle falra mászni.
- Alice, felfogtam! Okés, értem, a nézőpontjaidat, de ez már túlzás! - szóltam rá, mikor már annyira sokat beszélt, hogy azt sem tudtam, hogy mit mond ő, és mit gondolok én.
- Akkor adsz egy esélyt James-nek? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Talán. - mondtam, csak hogy abba hagyja.
- Ez már valami. - nevetett fel. Miután ezt a hosszú beszélgetést is sikerült lezárnunk, együtt tanultunk a hétfői napi órákra. Mostanában még Alice is elég sokat tanul, pedig aztán Frank nagyon le szokta foglalni, de mivel RAVASZ év van drága barátosnémmal nagyon parálunk is miatta, de lesz ami lesz. Délig tanultunk, de aztán lementünk ebédelni. A Nagy Teremben már sokan ott voltak, de persze a Tekergők és a kviddics csapat nem. Ezen persze senki nem lepődött meg, ugyan miért is tennénk? Olyan 10 perc múlva lépett be, az egész slepp, amire nagy tapsvihar tört ki a Nagy Teremben. És amilyen peches vagyok Potter pont engem pécézett ki, hogy „boldogítson”.
- Szia szépségem! - köszönt.
- Nem vagyok a szépséged Potter! - feleltem ingerülten.
- Jól van na cica, ne kapd fel a vizet! - felelte védekezően.
- Akkor ne húzz fel, a francba is!
- Jó! Na és kijössz megnézni, hogy kapom el a cikeszt? - kérdi önelégülten.
- Jah, tudod Alice rákényszerít. - mondtam gúnyosan.
- Miért, egyébként nem jönnél el szurkolni nekem? - meresztett szomorú kiskutya szemeket.
- Ohh, én most sem neked szurkolok, hanem Frank-nak, és a házunknak. - mondtam gúnyosan, és mintha a szemében fájdalmat láttam volna megcsillanni, én pedig felálltam az asztaltól, s kimentem a parkba, hogy kicsit levegőzzek. Csak ültem magamban, a kedvenc fám alatt, s gondolkoztam. Gondolkoztam, hogy miért teszem ezt James-szel, és magammal. Tudom, hogy érzek iránta valamit. Valamit, amit nem tudok megmagyarázni, talán szerelem, talán nem. De egyet tudok, félek is ettől. Igen félek, mert ha beismerném ezt az érzést, akkor én is úgy végezném, mint a többi barátnője... Talán épp ezért játszom a Jégkirálynőt. Túlságosan félek, attól, hogy benne is csalódok. Úgy, mint Daniel-ben. Ő tűnt a legtökéletesebb pasinak a világon, egész addig, míg meg nem akart erőszakolni ... Szörnyű volt. Ahogy ezeken gondolkodom, érzem, ahogy egy könnycsepp kibuggyan a szememből, de hamar letöröltem, nehogy valaki meglássa s próbáltam eltemetni ezt az emléket, minél mélyebbre, hogy ne kelljen még egyszer átélnem. Még egy ideig maradtam kinn, de nem sokkal később láttam Alice-t, ahogy közeledik, majd lehuppan mellém.
- Nem azt beszéltük meg, hogy adsz neki egy esélyt? - kérdezte kioktatóan.
- De, és én azt válaszoltam, hogy talán. - feleltem mosolyogva.
- Jajj, te csajszi, az őrületbe kergetsz engem is, nem csak őt. - sóhajtott fel, amire én elkezdtem nevetni. - Ez egyáltalán nem mulatságos. - durcizott.
- De, az. - nevettem tovább.
- Na jól, ezt megjegyeztem ám. - nevetett most már ő is.
- Jujj ha, most megijedtem ám. - nevettem én is. Jó ideig röhögtünk, és akik elmentek a közelünkben mind örülnek hittek, nem mintha ez engem annyira zavarna …
- Na, pattanj Drágám, menjünk, mert mindjárt kezdődik a meccs. - ugrott fel Alice, teljesen felvillanyozva.
- Nem tudom, hogy mondtam-e már, de te hiperaktív vagy kincsem. - nevettem.
- Mintha már mondtad volna. - vágott gondolkodó fejet.
- Akkor igazam van. - húztam ki magam, majd elindultunk a lelátókhoz, egész út közben beszélgettünk, és a lelátón, az elsősorban szereztünk helyet. Nem sokkal később, a csapatok kijöttek a pályára, és a bemondó egyesével bemutatta őket. A két csapatkapitány kezet fogott, majd megkezdődött a játék. Meg kell hagyni, akár mennyire nem vagyok oda a kviddicsért, azért szép játék, és jó a csapatunk is. Akárhányszor nézem a játékot, mindig elfog az ámulat, hogy nem félnek a magasban, úgy, hogy csak egy seprű van alattuk. 10 perc múlva az állás már 30:0 volt nekünk, amit félóra alatt 120:10-re emeltek. Nem sokkal ezek után James megindult, gondolom észrevette a cikeszt, amit a másik fogó jóval később szemelt ki. Így James, előbb zárta kezébe a kis aranylabdát, majd felén fordult, és felemelte a kezében lévő aprócska labdát, miközben egyenesen az én szemembe nézett. De sajnos ekkor olyan dolog történt, ami nem történt volna, hogyha nem fordul felém. A következő pillanatban ugyanis James előre bukott, és leesett a seprűről, amit egy gurkónak köszönhetett. És 10 méter zuhanás után ért földet. Mind leözönlöttünk hozzá, és Madam Pomfrey, egy lebegtető bűbájjal felemelte s elszállította a helyszínről. A többiek mentek utána, de én földbe gyökerezett lábakkal álltam ott, s szívemet hatalmas fájdalom és aggodalom uralta. Jó ideig álltam ott, amikor már kezdtem magamhoz térni, ebből az egészből, azt vettem észre, hogy egyedül állok, s senki sincs már a közelemben. Így most már én is elkezdtem rohanni, de nem a Gyengélkedőhöz mentem, hanem fel, a szobánkba, ahol helyet foglaltam az ágyamon. Csak bambultam magam elé, és aggódtam. Olyan két órával később dühösen vágtatott be az ajtón Alice s nem szólt semmit sem.
- Mi van vele? Hogy van? - faggattam, miközben öntudatlan tördeltem a kezem.
- Csak nem aggódsz érte? - kérdezte, miközben kezeimre pillantott, erre pedig én rögtön abba hagytam, eddigi tevékenységem.
- Válaszolnál, végre? - kérdeztem, de próbáltam nyugodtnak látszani.
- Hát, nincs túl jól, több csontja eltört, és valamit még hablatyolt Poppy, talán belsővérzés, vagy valami hasonló, ráadásul még a láza is felszökött. - mondta szomorúan Alice.
- De Poppy rendbe tudja hozni, ugye? - kérdeztem, kissé félve.
- Hát, nem tudjuk, mert azt mondja, hogy túlságosan sok csontja tört el, és belsővérzése is van. Azt mondta, hogy mindent megtesz, és ha erős a szervezete, akkor hipp-hopp felépül. - magyarázta.
- És, ha mégsem, akkor mi lesz? - kérdeztem.
- James, nagyon erős. - magyarázta Alice. Én pedig csendbe burkolóztam. Telt múlt az idő, és egyre jobban aggódtam James-ért, de nem látogattam meg. Alice mindig elmondta, hogy mi van vele, és győzködött, hogy menjek le hozzá, de nem tettem semmit sem. És most már 1 hete a gyengélkedőn van. Komolyan nem tudom, hogy hogyan tudtam elviselni, ezt az egy hetet. Alice szerint olyan vagyok, mint egy szellem, vagy valami hasonló. Nem beszélek senkivel, csak ha feltétlen muszáj. Ma ebéd után Alice Frank-kal bement hozzá, és most éppen rá várok, hogy mondja el, hogy mi van vele. Csak ülök az ágyamon. Csak ülök és bambulok magam elé. Egyszer csak ajtónyitódást hallottam és arra kaptam a fejem s megláttam Alice megterhelt és aggódó arcát, ami nem sejtetett túl jót.
- Na, mi van? Hogy van? - faggattam azonnal.
- Még mindig nem ébredt fel, és a Madam azt mondja, hogy nincsen már semmilyen belső sérülése, de a láza nagyon magas és nem tudja, hogy mi lehet ennek az oka.
- Akkor most mi lesz? - kérdeztem féltőn.
- Ha holnapig nem javul az állapota, akkor még holnap beviszik a Mungo-ba.
- Hogy mi?! - kiáltottam fel.
- Igen, be fogják vinni. - mondta Alice szomorúan. És én ezen a ponton döntöttem el, hogy bemegyek hozzá. Nem akartam, hogy bárki is észrevegyen, ezért úgy határoztam el, hogy éjjel megyek le. Megvártam a takarodót, és kiosontam. Szerencsém volt, mivel nem futottam össze Frics.csel, és egyik tanárral sem, bár Miss Norris egyszer rám hozta a frászt. Halkan nyitottam be a Gyengélkedőre, ahol egyedül James, feküdt. Megrendítő volt, őt így látni, holt sápadt arccal, verejtékben úszva, de mégis volt benne, valami, amitől egyszerre tűnt nyugodtnak és zaklatottnak egyaránt. Leültem mellé, az ágyra, és az ágya mellett lévő kis asztalkán lévő vízbe nyúltam és kivettem belőle a bennlévő rongyot, kicsit kicsavartam, és letörölgettem vele az arcát, miközben folyamatosan beszéltem hozzá.
- James, annyira sajnálom, ez mind miattam van, hogyha akkor nem fordulsz meg... - suttogtam, mintha hallana és egy könnycsepp gördült le az arcomon. - Alice folyamatosan elmondta, hogy mi van veled, és annyira sajnálom, hogy nem jöttem be előbb, de nem mertem. Nem tudom, hogy miért, de féltem, hogy mit látok. Meg aztán ismersz, büszke vagyok és nagyon makacs. - majd elhallgattam, mert olyan volt, mintha zajt hallottam volna, Madam szobájából, de nem jött ki senki sem, azért a biztonság kedvéért csendben maradtam, és figyeltem James-t, közben néha új borogatást raktam immár a homlokára. Jó ideig, csak így elvoltam, egészen addig, míg meg nem láttam, a felkelő nap első sugarait. - Most már mennem kell. Gyógyulj meg kérlek, mert ha nem …. nem tudom, hogy mi lenne velem. Szeretlek James. - mondtam halk, sírós hangon, majd a homlokára nyomtam egy csókot és elindultam a gyengélkedő ajtajához, de olyasmi történt, amire nem számítottam.
- Lily? - kérdezte a rekedt hang, amiről azonnal megállapítottam, hogy James-hez tartozik. Én pedig egy 180 fokos fordulattal ránéztem, és az érdeklődő szemekkel néző csodás barna szemekkel találtam magam szembe, így gyorsan visszafutottam hozzá.
- James, felébredtél! - mondtam boldogan.
- Lily? Te vagy az? - kérdezte, mintha nem hinné el.
- Igen, én vagyok. - mosolyogtam rá. - Szólok Poppy-nak.
- Ne. - nyögte, és megfogta a kezem, bár nem volt benne semmi erő, de én mégis visszaültem, az ágyára. - Maradj még. - kérlelt.
- Utána is maradhatok, hogyha szeretnéd, de muszáj lenne szólnom Poppy-nak.
- Nem kell, elég, hogyha te itt vagy. - erre a mondatára éreztem, ahogy lángba borul az arcom.
- De én nem vagyok gyógyító.
- Te vagy az én gyógyítóm.
- Jól van. De ha fáj valamid, vagy valami, akkor azonnal szólsz, rendben? - ő csak bólogatott, pár percig csöndben néztük egymást.
- Komolyan gondoltad? - törte meg a csendet.
- Mit? - kérdeztem értetlen hangon.
- Hogy szeretsz?
- De, nem is voltál magadnál …. - mondtam zavartan.
- Komolyan gondoltad? - mély levegőt vettem, s úgy válaszoltam kérdésére.
- Igen, komolyan. Szeretlek James Potter. - suttogtam, ő pedig elmosolyodott. Magához húzott, már amennyire ezt lehet annak nevezni, hisz szegényemnek alig van ereje. S lágyan megcsókolt, amit én is szívesen viszonoztam, majd mikor elváltunk, mélyen a szemembe nézett.
- Én is szeretlek Lily Evans. - mondta teljes átérzéssel.

30. Fejezet – The good news, as a thirsty and the masterful plan

Sziasztok!
Annyira sajnálom, hogy csak most lett kész, de sajnos megkezdődött a suli és most eléggé zsúfolt a napirendem, de azért itt vagyok, és élek. És ha minden jól megy, akkor lesz egy meglepetésem, amit még a mai, vagy legkésőbb a holnapi nap folyamán felrakok. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy 18+ a fejezet, szóval, úgy olvassátok. És, ajánlom, a fejezethez Celica Westbrook New Moon c. számát.
Jó olvasást!
Puszilok mindenkit!
Zsó

Ő több mint egy férfi
És ez több mint egy szerelem
Az ok amiért az ég kék
(Rihanna-Unfaithful c. száma)

A hét többi része is nagyon jól telt. Főleg a csütörtök, amikor is le kellett mennem Poppy-hoz, kontrollra. És mivel James tartott edzést, amikor mentem, ezért Alice és Emily kísért el. Mindketten végig velem maradtak, míg Poppy nézegette és tapogatta a sebem helyét.
- Nos, a seb már teljesen begyógyult, de azért még kellemetlen, hogyha hozzáérek, nem igaz? - kérdezte Poppy néni rám nézett.
- Csak egy egész picit. - néztem rá. És mosolyogtam. Tényleg nem volt annyira kellemetlen.
- Fáj is, vagy csupán kellemetlen? - nézett rám felhúzott szemöldökkel a gyógyító.
- Csak kellemetlen, de már azt is csak alig veszem észre. - mosolyogtam rá.
- Akkor még egy hétig szedni fogod a fájdalom csillapító bájitalt.
- De mondtam, hogy már nem is fáj.
- Nálad, ami nem fáj, az egy embernek olyan fájdalom, hogy alig bírja ki. - nevetett fel, amibe barátnőim is bekapcsolódtak.
- De tényleg nem fáj. És kviddicsezni is jó lenne, mert hamarosan karácsony és akkor nem fogok tudni gyakorolni. - néztem rá könyörgő nagy boci szemekkel.
- Na jó, akkor egyezzünk meg szeded tovább a fájdalomcsillapítót, és kividdicsezhetsz rendesen. Mivel a seb teljesen eltűnt nem kell annyira vigyáznod, de ha úgy érzed, hogy elfáradsz, akkor nem erőlteted, értve vagyok? - nézett rám amolyan parancsoló tekintettel.
- Igenis! - nevettem, és megöleltem. - Köszönöm Madam. - nevettem fel.
- Nincs mit. - nevetett. - De vigyázz magadra jobban! Komolyan mondom, téged többet látlak, mint a Tekergőket összesen. - nevetett fel.
- Naa, ez azért nem szép! - nevettem.
- Jól van. Igazad van. Talán még sem. - mosolygott, s a kezembe nyomott pár fájdalomcsillapító bájitalt. - Akkor jó kviddics-ezést, és következő héten, ugyanekkor.
- Köszönöm Madam! Viszlát! - köszöntem el tőle, majd kilépve az ajtón Alice elrakta a bájitalokat a táskájába, én pedig örömömben ugráltam, mint egy őrült. Majd a csajokkal felmentünk a szobánkba, hogy lepakoljuk a bájitalokat, majd a klubhelyiségben vártuk a többieket, mivel már nem volt értelme lemenni a pályára. Nagyon jól elbeszélgettünk, míg a többiek fel nem jöttek. Mel és Kate azonnal a nyakamba ugrott.
- Mi ez a boldogság fiatalok? - kérdeztem tőlük nevetve.
- Majdnem sikerült megvernünk a fiúkat! - mesélték boldogan.
- Nem hiába, az én csapatom. - nevettem. Közben a többiek is megjöttek és Alice elkezdte üdvözölni szíve választottját.
- Na igen, a te csapatod, de nekem köszönhetik, hogy ilyen jók. - húzta ki magát büszkén Szerelmem, mire mi a csajokkal felnevettünk.
- Jah, bocsásson meg őnagysága, de én válogattam be őket, sőt még én is alapoztam meg bennük a kviddics-et. - mosolyogtam, mire a lányok nevetve bólogattak s Kate-en, Mel-en és a Tekergőkön kívül mindenki felment a hálójába. Majd mindenki helyet foglalt. Én is elhelyezkedtem Kedvesem ölében, aki láthatóan játssza a sértettet. S arról beszélgettünk, hogy ki mit fog csinálni a hétvégén. Én is beszélgettem, de mivel James kitartóan játszotta tovább a durcát, ezért egy idő után inkább ráfordítottam a figyelmem, és szembe helyezkedtem vele.
- Naa, ne csináld ezt! - kérleltem, de ő csak tüntetőleg elfordította a fejét. Én pedig engesztelésképp nyakába csókoltam, ami valószínűleg felkészületlenül érte, mert éreztem, ahogy ledermed alattam. Ezért elkezdtem csókolgatni a nyakát, majd a füle mögötti érzékeny pontját. - Szeretnéd, hogyha kiengesztelnélek? - suttogtam kacéran a fülébe, és éreztem, ahogy alig észrevehetően, de megremeg alattam.
- Nagyon szeretném. - suttogta fülembe, kissé rekedt hangon.
- Menjünk fel. - suttogtam kéjjel teli hangon.
- Nem lehet. - suttogta. - Nem tudnám kontrollálni magam.
- Nem is kérném. - mondtam továbbra is halkan, és aprót haraptam nyaka érzékeny bőrébe. S megéreztem mindkét kezét a derekamon, de válaszomra megrázta a fejét. Közelebb csúsztam hozzá, és a már jócskán domborodó férfiasságára ültem, amire majdnem mindketten felnyögtünk, de mivel nem vagyunk egyedül, ezért nem hallattunk semmilyen hangot sem, ezzel tettemmel James feje a melleimmel került egy vonalba, ami ahogy érzem, eléggé feltüzelte. Nem tagadom, hogy én sem érzek másképpen. Így ajkaira hajoltam, és megcsókoltam. Szenvedélyesen, mint egy ember, aki 2 hete szomjazik és most ihat végre. Nyelvünk vad csatája közben kedvesem kezei a fenekemre vándoroltak, és erősen belemarkoltak. Nem fájt, sőt, nagyon jól esett tudni, hogy ilyen könnyen elveszti az eszét. Végül, bár még nem akartam elválni tőle, de az oxigénhiány közbe szólt, ezért elváltunk egymástól, és a nyakamat kezdte el ostromolni. A belsőmben a vágy már forrongó tűzként tombolt, de erősen próbáltam visszafogni magam. De a koncentrációmat erősen rombolta, az édes csókok a nyakamon. Csak az a baj, hogy egyszer mindennek vége lesz, mostani tevékenységünket Mel szakította meg.
- Tudjátok, nekem semmi bajom a kapcsolatotokkal, sőt örülök neki, de a nemi életeteket ne előttem éljétek. Egyébként is ez itt a klubhelyiség. - mondta, oktató hangon, és ezt nem tudtam megcáfolni, és ahogy észrevettem James is kifejezetten egyetért húgával. Ezért én megpróbáltam valamivel illedelmesebb pózt felvenni, de Szerelmem a derekamnál fogva nem engedte, mire én kérdőn néztem rá, válaszul fülemhez hajolt.
- Vannak jelei, hogy mit csináltunk az előbb... - suttogta, hogy csak én halljam, és ekkor világosodtam meg, hisz vágyának bizonyítéka igen csak érzékelhető alattam...
- Bocs Mel. - próbáltam ránézni, amit sikerült elérnem, mivel tőlünk jobbra ült. Én közben elhelyezkedtem, hogy pontosabb legyek szorosan Kedvesemhez bújtam, fejem pedig a mellkasába fúrtam, és így folytattuk tovább a beszélgetést, néha egy-két csókot váltottunk csupán, és elkezdett körvonalazódni bennem, hogy mit fogok tenni, hogy elérjem amit akarok... Tömören, ennyi volt csütörtökön, de most már szombat reggel van, és roxmorts-i hétvége egyaránt. Mára már teljesen tökéletesre csiszoltam a tervem. Szerelmem még az igazak álmát alussza, így én nem akarom felkelteni. Ezért csak később megyek zuhanyozni. Így én békésen feküdtem Kedvesem mellkasán, egész addig, míg fel nem kelt Alice. Szegényke teljesen be van parálva, mint mindig, amikor Frank-kal randizik. Már velük letárgyaltam, hogy mit tervezek, ezért ha minden igaz, akkor semmi sem jöhet közbe, vagy legalábbis nagyon ajánlom mindenkinek, hogy ne zavarjon meg minket. Szóval Alice szinte azonnal ment is a fürdőbe, mindössze egy gyors reggeli köszöntőre futotta. Utána nem sokkal Mel kelt fel, akin szintén látszott, az idegesség. Csak ült az ágyon, és várt, hogy felszabaduljon a fürdő. Közben Kate és Emily is felébredt. Így már szerelmemen kívül mindenki ébren volt, és mindenki halkan beszélgetett. Alice és Mel szépen nyugodtan elvégezték fürdőbeli teendőiket, majd elkezdték kidobálni a ruhájukat, hogy mit vegyenek fel, de nem találtak semmit sem. De amikor kiürítették mind a szekrényüket, mint a ládájukban maradt ruhákat, és nem találtak megoldást, akkor Mel, felkiáltott.
- Ezt nem hiszem el! - erre szerelmem, úgy fölriadt, hogy még én is éreztem, ahogy dübörög a szíve.
- Mi a szentséges lótuszevő nimfa harisnyája van?! - kérdezte ijedten szerelmem, miközben felült velem együtt az ágyban.
- Shh, nyugi Drágám. - mosolyogtam rá. - Csak a húgodék nem találnak ruhát. - nevettem fel, mondandóm végére.
- Ilyen viccesnek találsz Szívem? - nézett rám durcásan.
- Igen. - nevettem, és a többiek is velem nevettek. Persze Drágám, „bedühödött” ezért az ölébe húzott, és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. De aztán elvált tőlem, és suttogva kérdezte.
- Még mindig vicces vagyok? - kérdezte, mire én aprót bólintottam, és ha lehet még szenvedélyesebb csókot váltottunk. - Most is? - kérdezte.
- Talán. - suttogtam, mert már éreztem, hogy ezt a játszmát ő viszi. Most már a nyakam csókolgatta.
- És most? - suttogta, nyakamnak, és lágyan beharapta.
- Nem. - suttogtam, és visszahúztam, hogy megcsókolhassam. Most viszont én váltam el tőle. - Ezt még kamatostul visszakapod. - suttogtam ajkaira, majd lekászálódtam az öléből és én is segítettem a csajoknak ruhát találni, és adtam is, akinek ami kellett. James is közbe szólt, hogyha valami nem tetszett neki. Például, túl dekoltált, túl vékony, túl rövid … de persze csak Mel ruháihoz volt ilyen hozzáfűznivalója, mert az már annyira nem foglalkoztatta, hogy a többiek mit vesznek fel. Én nem vacakoltam sokáig azzal, hogy mit vegyek fel, jó formán felvettem az első ruhát, ami a kezem ügyébe került. Majd Szerelmemmel elindultunk a Tekergők szobájába, hogy ő is átöltözzön és lefürödjön. Próbáltunk nem zajt csapni, hogy ne ébresszük fel a többieket, ugyanis még mindannyian aludtak. És sikerrel is jártunk, miután James elvégezte ügyes bajos dolgait, lementünk a Nagy Terembe, ahol még épp elcsíptük a reggelit. Reggeli után gyorsan felmentünk a kabátunkért, majd lassan elindultunk Roxmorts felé. Boldogan sétáltunk, kéz a kézben, nem siettünk sehova, néha – na jó, elég gyakran – megálltunk, hogy egy-egy lágy és szerelmes csókot váltsunk. Első utunk Madam Puddifoot kávézójába vezetett, ahol még sosem voltam, és sosem állt szándékomban ide jönni. A falak rózsaszínűek voltak, az asztalokon szivecskés terítő, és minden vázába egy-egy szál rózsa. Világításnak pedig pár lebegő szív bizonyult. Szeretem a romantikus dolgokat, de ez azért már túl sok! Komolyan, még a gyomrom is felfordult. Láttam James-en, hogy ő is így van ezzel, de csendben tűrte. Majd helyet foglaltunk az egyik asztalnál.
- Miért pont ide jöttünk, Szerelmem? - kérdeztem kissé értetlenül.
- Gondoltam, ez elég romantikus hely, és te igazán megérdemled. - suttogta, majd megcsókolt. Próbált nem más felé nézni, láttam rajta, hogy nem igazán van ínyére ez az egész.
- Nagyon szeretlek Drágám. - mosolyogtam rá, és egy lágy csókot nyomtam hívogató ajkaira. - De azért nem kellett volna elhoznod ide. - suttogtam, mire értetlen képet vágott. - Nem tartozik a kedvenc színeim közé a rózsaszín. - feleltem, mire ő felnevetett.
- Pedig általában a nők imádnak idejönni. - mosolyodott el.
- Na igen, volt időd rájönni erre. - nevettem most én, majd közelebb hajoltam hozzá. - De elárulok egy titkot, én általánosan nem vagyok olyan, mint a többiek.
- Oh, igazad van, erről megfeledkeztem. - nevetett, s közben a Madam kihozta az általunk rendelt forrócsokit. Lassan kortyoltuk el, miközben mindenről beszélgettünk s közben felmelegedtünk, majd el is mentünk természetesen nem hagyhattuk ki, hogy ne látogassuk meg Zonko-t, ezért hozzáment először. James bevásárolt, csínytevő holmikat, amik persze kihagyhatatlanok a Tekergők életéből, mint például a trágyagránát. Miután itt is végeztünk eljutottunk a Mézesfalásba, ahol mindketten vettünk pár finomságot. Még elmentünk Rosmerta-hoz is, s ittunk egy-két vajsört, aztán 4 óra környékén visszaindultunk a kastélyba. Visszafele is hasonló tempóban haladtunk, de még meglátogattuk Hagrid-ot, aki nagyon örült látogatásunknak és annak is, hogy együtt vagyunk. Majd sétálgattunk a parkban, végül pedig elmentünk vacsizni, bár James nagyon fel akart menni, nehogy megfázzak, de azért sikerült kikönyörögnöm, pár csókkal, hogy ne menjünk föl, mert ha felmegyünk én vissza nem jövök. Jó hangulatban vacsoráztunk, és csatlakozott hozzánk Emily, Remus valamit Peter is.
- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk, és ők is viszonozták köszönésünk.
- Na, hogy telt a napotok? - mosolygott mindentudóan Emily.
- Nagyon jól. - néztem rá. - És nektek?
- Semmi extra, csak lementünk és körülnéztünk. - mondta Remus.
- És a többiek? - érdeklődött szerelmem.
- Még nem jöttek vissza, vagy legalábbis mi nem tudunk róla. - magyarázta Peter. Közben elfogyasztottuk vacsoránkat, és elindultunk felfelé. A klubhelyiségbe érve, James-hez fordultam.
- Mit szólnál, hogyha elmennénk sétálni, miután átöltöztünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Rendben Édesem. Szíves örömest. - villantotta meg csodás mosolyát, majd gyors csókot váltottunk.
- Itt találkozunk. - suttogtam, majd Emily-vel együtt felmentünk a hálónkba. Én vettem egy gyors zuhanyt, majd elkezdtem ruhát keresni, hogy mit vegyek fel. Végül Emily segítségével egy kockás felsőt, ami szépen kiemelte domborulatom, és egy övvel is díszítve volt, egy egyszerűnek mondható fekete farmert és magassarkút, efelé persze még egy kardigánt is, mivel a folyosók nem túl melegek.
- Na milyen vagyok? - kérdeztem Emily-t.
- Szép, mint mindig csajszi. - mosolygott.
- Biztos? - kérdeztem.
- Még szép!
- Izgulok egy kicsit.
- Jól hallottam? Lily Evans izgul? - kérdezte nevetve.
- Ez nem vicces! - durcáztam.
- Na jól van Kicsim, has behúz, mell ki, és nyomás! - mondta komolyan.
- Mi lenne velem nélküled? - kérdeztem, majd adtam egy puszit az arcára, és lesiettem a klubhelyiségbe, ahol James már az egyik fotelben várt. Szerelmem, ahogy meglátott, felállt, és végigmustrált, s elégedetten mosolygott.
- Gyönyörű vagy Édesem. - mosolygott, majd lágyan megcsókolt.
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Akkor megyünk?
- Persze. - mondta, majd a derekamnál fogva magához húzott és elindultunk ki a klubhelyiségből. - És merre megyünk Édesem?
- Nem tudom, csak nem akartam odabenn lenni. - mosolyogtam, majd megcsókoltam. Közben persze próbáltam észrevétlenül terelgetni, hogy merre menjünk, így nem hiába jutottunk el, egy idő múltán a hetedikre, s én megálltam a Szükség Szobája előtt, szerelmem pedig értetlenül nézett rám. Elsétáltam háromszor előtte, majd bementünk. Bent egy egyszerű szoba tárult szemünk elé. A falak vörös s arany színben pompázott. Bent egy egyszerű kandalló volt, s előtte egy pihe puha szőnyeg, ahova le is ültünk.
- Kicsim, mit keresünk itt? - kérdezte.
- Kicsit fáztam kint. - somolyogtam.
- Miért van az az érzésem, hogy nem ezért?
- Nem tudom. - mondtam ártatlanul. Idő közben hozzábújtam, s így néztük a vörösen lángoló tüzet. Nekem pedig kezdett melegem lenni, ezért levettem a kardigánom. Az alatta lévő fölső pedig elég szépen kiemelte melleim, amit természetesen James-nek nagyon imponált. Közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt, amit én hasonló hevességgel viszonoztam. Nyelveink vad tánca közben az ölébe ültem, ahol megéreztem tettre kész férfiasságát, eme akciómra mindketten egymás ajkába nyögtünk. S még szenvedélyesebben csókoltuk egymást, James pedig hátradőlt, engem magával húzva, és a nyakam kezdte el kényeztetni. Én lovaglóülésben helyezkedtem, és leszedtem róla a pólóját, majd felsőtestét simogattam. Megéreztem kezét a hátamon, s ahogy feltűri a felsőm, majd elválunk, hogy leszedhesse rólam, ahogy lekerült rólam eme ruhadarab, végignézett rajtam, és ahogy éreztem igencsak tetszett neki amit lát. Erre én elmosolyodtam, és visszahajoltam hozzá, hogy ajkaink újra egyesülhessenek. Közben elkezdte lehámozni rólam a farmerom, ami hamar sikerült is neki, közben én a nyakát csókolgattam, s néhol lágyan bele is haraptam, majd lejjebb vándoroltam, és mellkasát kezdtem csókolgatni közben csípőmet mozgatva ingereltem tovább, de egyszer csak hirtelen fordított testhelyzetünkön, és ő tért át a nyakamra, miközben én is lehámoztam róla a gatyát. Miután abbahagyta nyakam kényeztetését, kikapcsolta a melltartóm, és a melleimre tért át, amit már nem bírtam hang nélkül hagyni, így szemérmetlenül nyögdöstem.
- Akarlak. - suttogtam, amikor már nem bírtam tovább. És ezt ő meg is értette, mert azonnal levette rólunk a maradék ruhát, és lassan belém hatolt. Mindketten élvezettel nyögtünk fel, mikor testünk teljesen összeért, ahogy szerelmem elmerült bennem, végül elkezdetett lassan mozogni bennem, ami az őrületbe kergetett engem, így én egyre szenvedélyesebben csókoltam, s körmöm hátába mélyesztettem, amit már ő sem bírt, így elkezdődött vad táncunk, majd mindketten elértük a csúcsot. Legurult rólam, és magára húzott engem, s így vártuk, hogy lélegzetünk csillapodjon.
- Nagyon szeretlek Édesem. - suttogta, majd belepuszilt a hajamba.
- Én is téged Szerelmem. - suttogtam, és felemeltem a fejem, hogy megcsókolhassam, majd visszahelyezkedtem mellkasára, és egy hatalmas plédet képzeltem el magunknak, amivel James betakart minket, majd így egymást ölelve merültünk mindketten boldog álomba.

Lily ruhája:

29.fejezet – Play the game together and the date

Sziasztok!

Kész lett a 29. fejezet. Remélem tetszeni fog. Nem tudom, hogy tudjátok-e, de én imádom Avril-t, és ezért ehhez a fejezethez ajánlom Avril Lavigne-től I love you című számot.Jó olvasást!
Puszi:
Zsó

Vezetés közben nem szabad félni, a sebességet azonban tisztelni kell. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk, kirepülünk a pályáról. Nem túl kellemes érzés, ha nem tudod irányítani az autódat.
(Sebastian Vettel - Forma-1-es versenyző)

A vasárnap elég gyorsan elröppent, a fiúkkal sétálgattunk s vettünk ezt azt. A megbeszéltek szerint a Tekergők szobájában vagyok, James karjaiban, aki még mélyen alszik, akárcsak a többiek. Ez van, ha az ember lánya koránkelő …. Szóval csak néztem Szerelmem, miközben gondolkodtam. Egyszer csak Remus ébredt fel.
- Jó reggelt! - köszöntöttem neki halkan, de ő mégis meghallotta.
- Neked is! - mosolygott rám. - Hogy aludtál?
- Jól köszi. - viszonoztam gesztusát. - És te?
- Szintúgy. - felelte. - Ha most megbocsájtasz, akkor mentem zuhanyozni.
- Persze, menj csak. - válaszomat követően, már ment is a fürdőbe. Egy ideig még vártam, majd úgy döntöttem, hogy ideje mennem. Ezért feltornásztam magam James arcához, hogy szájára egy puszit nyomhassak, majd megpróbálkoztam, azzal, hogy lemásszak róla, de túl erősen szorított, amiből rájöttem, hogy már fenn van. Ezért visszahelyezkedtem fölé.
- Jó reggelt Drágám! - suttogtam ajkaira, majd egy lágy, szerelmes csókot nyomtam szájára, amit ő azonnal viszonzott.
- Neked is Drágám! - mosolygott rám, immáron nyitott szemekkel. És ő is megcsókolt engem. Apró csókokat váltottunk, amikor eszembe jutott, hogy menni készültem.
- James, Drágám nekem mennem kell. - suttogtam, minden egyes szót csókjaink közé tagolva.
- Maradj még! - kért, miközben eddigi tevékenységünket nem hagytuk abba.
- Muszáj mennem. - mosolyogtam rá, majd egy búcsúcsók után visszamentem a lányokhoz, akiket rögtön el is kezdtem felkelteni. A reggel szokásosan folytatódott, a fürdéssel, amit már kezdek megszokni, hogy nekem is harcolnom kell a fürdőért. Majd a klubhelyiségben találkoztunk a fiúkkal, s mindenki köszöntötte a másikat.
- Hé, Lily, szörnyen rossz hatással vagy Ágas barátunkra. -szólalt meg Sirius az üdvözlés után.
- Miért is? - kérdeztem értetlenkedve.
- Ágas barátunk, KORÁN kel. Ezt fel tudod fogni? - kérdezősködött tovább.
- Húha, tényleg ilyen szörnyű hatással vagyok rád, Szívem? - néztem rá nevetve.
- Ohh de még mennyire. - nevetett, majd megcsókolt. A Nagy Teremben mindannyian jól megtömtük a hasunkat, majd indultunk órára. Az első kettő bájitaltan volt, amin James mellett ültem, így egész jól el voltunk, és még az én segítségemmel K-t is kapott. Aztán volt egy unalmas bűbájtanunk majd egy nyugis ebédünk és egy ugyancsak unalmas mugli ismeretünk, amin a telefonról beszélgettünk. Átváltozástanon szintén James-szel ültem, és ezért az elég hamar el is ment, majd még egy unalmas rúnaismeretünk, mindezek után pedig a klubhelyiségbe mentünk. A klubhelyiségünk hirdetőtábláján két jó hírt is láttunk, az egyik a karácsonyi bál volt, míg a másik a következő heti roxmortsi hétvége. Miután tudomást szereztünk ezekről, helyet foglaltunk az egyik kanapén. Természetesen James ölébe kaptam helyet, mint mostanában mindig, na nem mintha panaszkodnék. A többiek, valamiről beszélgettek, de nem tudom, hogy miről, mert James teljesen elvonta a figyelmem, ahogy hátulról átölelve az egyik combomat simogatta, és a nyakamra hintett lágy csókokat. Volt egy olyan érzésem, hogy valamit el akar érni, így felsőtestemmel, amennyire tudtam felé fordultam. Amit egy lágy csókkal jutalmazott.
- Hmm, mit akarsz ennyire elérni Drágám? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Nem értem, hogy mire célzol ...- nézett rám ártatlan szemekkel.
- Ohh, látom rajtad, hogy valamit nagyon akarsz. - néztem rá a Nekem-Ne-Hazudj-James-Potter tekintettel.
- Na jó, talán igazad van. - adta meg magát.- Igazából két dolgot szeretnék kérni.
- Húha, ez nem indul túl jól. - mosolyogtam.
- Szóval, az egyik az lenne, hogy a roxmortsi hétvégére, elmehetnénk, kettesben. - nézett rám, könyörgő szemekkel, nem mintha szüksége lenne rá … Közben én szembehelyezkedtem vele.
- Ezen mesterkedtél annyira? - mosolyogtam rá, miközben közelebb csúsztam hozzá, de úgy tűnik a többiek nagyon belemerültek a beszélgetésbe, mert Sirius-on kívül - aki egyre gyakrabban néz ránk - senki sem figyel ránk. Szerelmem kérdésemre egy apró bólintással válaszolt, de már nem a szememet nézte, hanem a számat, ezzel adta tudtomra, hogy gondolatai melegebb vizekre eveztek. Erre persze én elmosolyodtam, majd ajkaira hajoltam, hogy végre csókban egyesülhessünk. - Ezért igazán nem kellett volna bevetni a csáberőd. - suttogtam ajkaira miután elváltunk.
- Nem úgy tűnt, mintha nem élveznéd. - kuncogott.
- Egy szóval nem mondtam, hogy nem élveztem. - mosolyogtam és apró csókot hintettem ajkára. - De azt mondtad, hogy két dolgot szeretnél, mi a másik?
- Mit szólnál, hogyha ma elvinnélek vacsorázni? - kérdezte élbűvölően.
- Elvinnél? - kuncogtam. - Ejnye, egy prefektussal akarsz kiszökni a suliból.
- Ohh, szerintem a prefektus kisasszony nagyon boldog lenne, hogyha eljönne velem. Talán még a büntetést is elengedné. - mondta játékosan.
- Hát egye fene. - nevettem fel, mire egy csókot kaptam. Édes tevékenységünket szívesen folytattuk volna, hogyha valaki nem kezdi el köszörülni a torkát. Ezért kénytelenek voltunk elválni egymástól.
- Mi van már? - morgolódott James.
- Drága Ágas barátom tudod ma hétfő van, ami azt jelenti, hogy kviddics edzés. - mondta oktatóan Sirius.
- Igaz is, nem ártana indulnunk. - mosolyogtam rá.
- Akkor nyomás. - nevetett Mel.
- Édesem, mit szólnál, hogyha az edzés után rögtön indulnánk? - nézett rám kérlelően.
- Ahogy szeretnéd. - mosolyogtam rá. - De hova megyünk?
- Az meglepetés. - nevetett.
- Naa. - néztem rá a legédesebb szemeimmel.
- Nem mondom el.- nevetett. - Lent találkozunk, én akkor szerzek öltöző kulcsot. Tényleg, ti is lent öltöztök át? - nézett a többiekre, akik nem leges választ adtak. - Oké. Akkor majd lent találkozunk, mondta, majd még kaptam egy csókot és a fiúkkal felment a hálókörletükbe. Ezután mi is felmentünk a szobánkba, ahol éppen azon gondolkodtam, hogy a kényelmesebb csizmát vegyem fel, aminek nincs sarka, vagy azt, ami jobban néz ki, a tűsarkút. Végül a tűsarkút választottam, így a tűsarkút, és a többi ruhámat beleraktam egy táskába, míg magamra vettem a kviddics ruhám. És a lányokkal elindultunk lefele. A kviddics pályánál már ott voltak a srácok. James, amint odaértem adott egy gyors csókot.
- Szia Kicsim! - mondta mosolyogva, majd előhalászott egy kulcsot. - Tessék, itt van az öltöző kulcs. - nyomta kezembe. Ezután még én is megcsókoltam, majd mentem az öltözőbe, hogy egy szekrénybe berakjam a cuccaimat. Miután elvégeztem eme tevékenységem visszasétáltam a pályára, ahol a többiek már a bemelegítő köröket futották, egyedül James állt ott, mintha várna valamire vagy valakire. Hozzásétáltam, és mikor rám pillantott, akkor tudatosult bennem, hogy rám vár. Ki gondolta volna? Na jó, sejtettem, de akkor is.
- Hogy hogy nem futsz? - kérdeztem tőle.
- Mert ismerlek. Futni akarsz, nem? - kérdezte tőlem.
- Igen, de nem értem, hogy ezzel mi a baj. - mondtam értetlen.
- Nem rémlik, hogy Poppy, azt mondta, hogy nem erőltetheted meg magad, és ez kifejezetten annak tűnik. - mondta rosszallóan.
- De … - kezdtem volna könyörögni, mivel szeretek futni.
- Nincsen de! - szólt rám.
- Jól van. - egyeztem bele durcásan, ezért James a derekamnál fogva ölelt át s így vártuk be csapatainkat. - Akkor seprűre fel és 5 kör. - mosolyogtam rájuk, és ahogy észre vettem mindenki rögtön kérésemnek eleget is tett. Közben én is felültem a seprűre, amit James aggódó pillantással figyelt. Miután már a levegőben voltam odarepültem hozzá. - Ne aggódj, semmi bajom. - nyugtattam meg, majd egy gyors csókot nyomtam ajkára, ami nem volt annyira könnyű a seprűn. Ezután kiadtuk, hogy játszanak egymás ellen, a csapatok nagyon jól játszottak, rengeteget fejlődtek. De Szerelmemmel mi csak a levegőből néztük őket, közben repdesve, hogy úgymond „megszokjam” a seprűt. Miután az edzésnek vége lett, és elbúcsúztunk a többiektől visszamentünk az öltözőbe, ahol az öltözőből 2 fürdő nyílt, a lányoké és a fiúké, szóval én bementem a miénkbe, hogy lezuhanyozhassak. Gyorsan lefürödtem, majd az öltözőben a már cuccait egy szál törölközőben kereső Szerelmemet is megpillantottam. Én erősen próbálkoztam nem kigyúrt felsőtestét bámulni, de ez nem nagyon ment, így én amilyen hamar csak tudtam elővettem a ruháimat és magamra kaptam a fehérneműimet, így már szükségtelenné vált a törülköző takarása. Mire előszedtem a nadrágom, arra James hátulról átölelt és nyakamba csókolt.
- Imádod ezt tenni velem, igaz? - suttogta fülembe.
- Mit? - kérdeztem vissza, mire erősebben szorított magához, hogy megérezzem, hogy mire is célzott az előbb. - Ohh, kifejezetten. - kuncogtam, majd megfordultam ölelőkarjaiban és szenvedélyesen megcsókoltam. Csak nehezen tudtunk elválni egymástól.
- Öltözzünk, mert sietnünk kéne. - mondta kissé rekedt hangon James.
- Rendben. - mosolyogtam rá, de épp, hogy megfordultam, hogy felöltözzek visszahúzott magához egy ugyancsak szenvedélyes csókra, de utána már tényleg öltözünk. Magamra vettem a fekete farmerom és a szürke tűsarkú csizmám, majd egy hosszú ujjú eléggé kivágott pólót, egy sötét kardigánt és persze a kabátom, majd mikor kész lettem Egyetlenem ránk terítette a láthatatlanná tévő köpenyt, s ez alatt szorosan egymást mellett mentünk át a szellemszálláson keresztül Roxmortsba. Én meg voltam győződve róla, hogy oda megyünk, de nem, mivel megkerestük az egyetlen olyan boltot, ahova be van kötve a hopp-hálózat, így a kandallón keresztül távoztunk. De sajnos nem figyeltem, hogy James mit mondott, hogy hová megyünk. Miután megérkeztünk, egy kis hopp-központban voltunk.
- Tudod, hogyha megmondtad volna, akkor hopponálhattunk volna. - mosolyogtam rá, miközben megöleltem.
- De akkor el kellett volna mondanom, hogy hova jövünk.- nevetett fel.
- És az olyan szörnyű lett volna, igaz? - kérdeztem.
- Elrontottam volna a meglepetést. - röhögött. Miután ezt megbeszéltük kimentünk az utcára, ami elég szűk kis utca volt, amint viszonylag sokan voltak.
- És most már megtudhatom, hogy hol vagyunk? - érdeklődve.
- Mindjárt meglátod. - nevetett. Majd egy átjárón kijutottunk a mugli város részbe. Pár szűk utcával odébb, mikor megláttam ezt a csodás építményt, még a lélegzetem is elállt.
- Ez...ez..a római Colosseum? - kérdetem akadozva az ámulattól.
- Pontosan. - mosolygott.
- Ezt nem tudom elhinni. Ez gyönyörű. - ámultam.
- Akkor jól választottam. - húzta ki magát büszkén.
- Igen, jól. Én még sosem voltam Rómában. - mondtam.
- Ennek igazán örülök. - mosolyodott el párom. - Akkor menjünk tovább, mert még majd lesz mit megnéznünk. De először is menjünk el vacsorázni.
- Pizzériába megyünk? - csillantak fel szemeim, mivel még sosem ettem igazi olasz pizzát.
- Miért, pizzériába szeretnél menni? - kérdezte.
- Igen! Tudod én még nem ettem olasz pizzát, és azt mondják, hogy isteni. - néztem rá.
- Hát én valami elegánsabbra gondoltam, de hogyha te pizzát akarsz enni, akkor együnk pizzát. - mosolygott, mire én a nyakába ugrottam.
- Köszi! - mondtam, majd egy lágy csókot nyomtam ajkára.
- Akkor mehetünk, ismerek egy nagyon finom pizzériát. - nevetett. Én még egy utolsó pillantást vetettem eme csodás ókori építményre, majd elindultunk. Nem sokkal messzebb mentünk be abba a híres neves pizzériába. Belülről úgy nézett ki, mintha egy hajó belsejében lennénk. Az asztalok fából voltak, akárcsak az ezeknek a két oldalán elhelyezkedő padok. A falakat szép festmények díszítették. Eléggé romantikusan festett. Miután rendeltünk kísérőmre néztem.
- Ez igazán romantikus és gyönyörű. - néztem körbe újra.
- Igen, tényleg szép. - mosolygott, de ő végig engem nézett. - Tudod Róma, nem csak az örök város, hanem a szerelem fővárosa is, épp ezért hoztalak ide.
- Hogy lehet valaki ilyen mindenre gondoló, mint te? - kérdeztem nevetve, majd megcsókoltam.
- Egy ilyen csodás nő megérdemli. - mosolygott rám elbűvölően, és szerintem simán folytattuk volna, hogyha nem hozzák ki a guszta és finoman illatozó pizzáinkat. Mindketten nekiestünk, és alig pár perc alatt el is pusztítottuk ételünket, így már jóllakottan sétálgattunk, beszélgettünk és néha csókolóztunk. Majd egyszer csak megkért, hogy csukjam be a szemem, mire én kíváncsian néztem rá.
- Bízz bennem! - suttogta, mire én lehunytam szemeim, majd még kezeit is szemem elé rakta, hogy véletlenül se leskelődjek. Lassan vezettet, nehogy elessek. Nem sokáig kellett menünk, mikor kezeit levette szememről és hátulról átölelt, állát vállamra tette, de én még mindig nem nyitottam ki a szemem, egészen addig, míg meg nem szólalt. - Most már kinyithatod. - suttogta fülembe. S én így is tettem, s csodás látvány tárult szemem elé. A híres neves Trevi-kútnál voltunk, mely sokkal szebb, mint a képeken.
- Ez annyira csodálatos. - néztem a csodaszép kutat, majd hirtelen felindulásból megcsókoltam James-t. - Köszönöm, hogy elhoztál ide.
- Érted bármit, Kicsim. - mosolygott rám, majd még jó ideig álltunk ott, a kút előtt így ölelve egymást, de sajnos indulnunk kellett.
- Hallottam, hogyha pénzt dobunk a kútba, akkor visszatérünk ide. - mondtam, mielőtt indultunk volna, és mindketten dobtunk pénzt a kútba, és elindultunk. Nem is sejtettem, hogy James hova visz, egészen addig, míg meg nem láttam a Spanyol lépcsőt. Mely szintén csodálatos volt, főleg így este, kivilágítva. James-szel lassan sétáltunk fel azon a 138 lépcsőfokon, hogy megnézzük az egyiptomi obeliszket és magát a templomot. Gyönyörű volt, élveztem itt lenni. Olyan fél óráig lehettünk itt, de aztán innen is mennünk kellett. Lassan, sétálva tettük meg az utat a varázsló városrész felé, ahol visszahopponáltunk Roxmorts-ba, és onnan sétáltunk be a kastélyba, a láthatatlanná tévő köpeny alatt. Amint felértünk még elbúcsúztunk egymástól, s felmentem a hálóba, ahol a többiek már aludtak, és csak ekkor néztem az órára, ami hajnali 2-őt mutatott. Gyorsan lezuhanyoztam, majd ahogy kijöttem a fürdőből és magamra vettem a pizsimet James is megérkezett. Mindketten elhelyezkedtünk az ágyon.
- Köszönöm ezt a csodás estét. - néztem rá hálásan, majd egy csókot nyomtam szájára.
- Én köszönöm, hogy eljöttél velem. - mosolygott rám.
- Ígérd meg, hogy majd még visszamegyünk. - néztem rá.
- Megígérem, de most már aludjunk, elég hosszú napunk volt. És holnap suli. - mondta, majd a jó éjt csókunk után mindketten álomba merültünk.

UI: Én még sosem voltam Rómában, de Olaszországban rengetegszer, és imádom ezt az országot. Szóval amiket írtam Rómával kapcsolatban, csak olvastam őket, nem biztos, hogy mind igaz ...
Remélem tetszett :D