18. Fejezet – I live dangerous life

Sziasztok!
Ehhez most nem tudok mit hozzá fűzni, csak annyit, hogy James megint cuki, hogy meddig? Ki tudja? :D
Ajánlom hozzá Rihanna Russian Roulette c. számát.
Jó olvasást!
Élvezzétek ki ezt a hetet még a nyárból! :D
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

„Futok az életemért - még ha nem is hiszem, hogy megéri élni.”
Alyson Noel: evermore

 

Minden remek volt. Vagyis hát már a halálfalók átszállításnak a végén jártunk, az utolsó rossz fiút is átküldtük az Azkabanba. Remus már épp indultunk volna, csak Remust vártuk, aki még a sűrűben volt, amikor a hold előbújt. Az agyam nem fogta fel, amit a bensőm sugallt, mégpedig a vörös kódot, hogy veszély van. Amíg rá nem jöttem, hogy Remus is itt van. Alig hogy ez eljutott a tudatomig, fájdalmas ordítások zavarták meg az éjszaka csöndjét. Hirtelen néztem a többiekre.
- Azonnal menjetek el. Mind! - hangsúlyoztam a fiúkra nézve.
- De … - kezdte volna James. Azt nem tudnám eltusolni, hogy bejegyzetlen animágusok, én legalább bejegyzett vagyok.
- Azt mondtam, hogy menjetek, aztán menjetek haza! - hangsúlyoztam inkább Jameséknek, arra utalva, hogy utána jöjjenek vissza.
- Rendben. - nyögte ki végül Sirius. De ekkor Holdsáp előtűnt a sűrűből.
- A franc! - motyogtam. - Elterelem a figyelmét, ti addig tűnjetek el! - hadartam és hopponáltam, alig pár méterre Holdsáp mögé, de nem figyelt rám, én csak egy finom husi vagyok, ők meg sok finom husi … Nem kétséges, hogy őket választja. Elkezdett feléjük közeledni én meg az utolsó ütőkártyámat húztam elő, mivel egyetlen őz nem tudná őt eltéríteni. Előhúztam a cipőmből az egyik tőrömet. Most légy bátor, Lily mondta egy félős, reszelős hang a fejemben. Egy utolsó mély levegőt vettem és a tőrrel felhasítottam a tenyeremet, mélyen. Elkezdett folyni belőle a vér, de nem ez volt a lényeg. Nem. A mély sebbel feltárult friss, még véres hús. Holdsáp azonnal felém kapta a fejét. James szeme aggodalomtól csillant. Ezt sem gondoltam volna, hogy még aggódik értem. Más esetben még nevetnék is rajta. De most nem vagyok abban a helyzetben, mivel Holdsáp felém ugrott. Gyorsan kellett cselekednem. A tőr kiesett a kezemből, de ez volt per pillanat a legkisebb problémám egy vérengző fenevaddal szemben, aki épp most akar becsemegézni belőlem és szétszaggatni. Másodperceken telt csupán, hogy az őz alakomat érte a támadás. Éles apró fogai nyakamra és a jobb mellső lábam felett fúródtak belém. Felüvöltöttem, az erdő is belerengett, vagyis nekem így hatott, de csak egy állat voltam a sok közül és ezt Holdsáp is jól tudta. Már nem is voltam számára érdekes, így visszanézett a barátaink hűlt helyére. Megkönnyebbülés járta át a testemet a fájdalom mellett. De nem volt időm most ezen jártatni az agyam, mert Holdsáp az erdő felé vetette magát, miközben a holdra vonyított. Próbáltam összekaparni magam. Lassan álltam fel és nehezen egyensúlyoztam három épp lábamon, hogy a fájdalmas területnek ne ártsak még jobban. De így egyszerűen képtelenség volt Holdsáppal felvenni a versenyt. Ezért fájdalmas nyöszörgés közepette lépkedtem a fájós lábamon is. Próbáltam utolérni de a fájdalomtól és a vérveszteségtől fekete foltok úszkáltak a látóteremben. Ki kell tartanom, mert ha elájulok automatikusan visszaváltozom emberré, az pedig már meghívó lenen Holdsápnak vacsira. Küzdöttem a fájdalommal és az ájulással. De nem bírtam. Egy ágban megbotlottam pont a fájós lábam és elterültem a földön. Képtelen voltam felállni vagy csak mozdulni. Még mielőtt teljesen elsötétült volna előttem a világ éreztem, hogy a testem kezdte visszaváltozni és az utolsó gondolatom a sötétség előtt, a megváltó halál volt …

(James szemszöge)
Az aggodalom töltötte ki az egész testemet és átjárta minden egyes porcikámat. Láttam, ahogy Holdsáp feléje ugrik. De azt már nem, hogy az őzt vagy az embert éri el. És hogy egyáltalán túl éli-e ezt a támadást. Ezt a kínzó aggodalmat még Voldemortnak sem kívánnám. Amilyen gyorsan csak lehetett megszabadultunk a többiektől és visszamentünk. Oda hopponáltunk, ahol az előbb voltak. Nem volt túl megnyugtató a környezet. A fűben egy vértócsa állt és véres vonal vezetett tovább, az erdő felé a gyepen. Azonnal rohanni kezdtem.Tapi is szaladt utánam, de nem ért be, míg én le nem lassította, amikor megpillantottam a földön egy véres gombócot. A szívem őrült ütemben verdesett a mellkasomban, erre a szörnyű látványra. Lesokkoltam, újra. Reménykedtem bármilyen csodában. Reménykedtem, hogy még sem ő az, csak egy másik vörös hajú lány, vagy hogy megint kivetítette magát, mint mikor Duke „megölte”. Lassan letérdeltem a test mellé és óvatosan a hátára fordítottam. Még szörnyűbb látvány tárult elém. Első sorban, mert Lily volt az. Másodsorban, mert a nyaka és a vállának egy része meg volt csócsálva, a fele letépve. Szörnyű volt, ha nem Lily-ről lett volna szó az első a rókázás lett volna. De az aggodalom felülkerekedett a hányingeren, bár az is lehet, hogy Holdsáp eszeveszett ordítása tisztította ki a tudatomat.
- Ezt nem hiszem el. - nyögtem fel.
- Ugye … még él? - kérdezte síri hangon. Erre én óvatosan a nyakának az épp feléhez értem. Egy sóhaj szakadt fel a torkomból, ahogy megéreztem az ugyan gyenge és kissé lassú pulzusát.
- Még él, de nagyon gyenge. - válaszoltam rekedten az aggodalomtól.
- Én elintézem Holdsápot, te … vidd őt azonnal a Mungoba. - mondta Tapi a nyilvánvalót, amit az én aggodalomtól fehéren villogó agyam nem fogott fel. Óvatosan emeltem fel, már amennyire ez vérző és megtépett torokkal és vállal mondható. - Nem lesz semmi baj, haver. Rendbe jön. - monda még utolsó nyugtató mondatot Tapi, mielőtt még hopponáltam volna. A Mungoban gyógyítók tömkelege lepett el minket és azonnal kezelésbe vették Lilyt, míg én idegesen járkáltam a folyosón, várva a fejleményeket. Egyszer csak Dumbi jelent meg.
- Nyugalom, fiam. A gyógyítók csodákra képesek. - mondta nyugodt hangon. Komolyan az öreg mindig mindent tud, mielőtt bárki más megtudná. Nem értem, hogy csinálja.
- Szörnyű sebe van. Egy darabot kiharaptak belőle. Alig ver a szíve! - mondtam eléggé mogorván.
- Lily erősebb, mint gondolnád. - mondja nyugtató hangon, de aztán már egyikünk sem szól, csak várjuk a gyógyítókat. Csak az egyikük lép ki az ajtón, a másék három még mindig benn van.
- Az állapota válságos, de eléggé megdöbbentő, mert a szervezete próbál küzdeni. Nem értjük, hogy honnan képes a szervezete ennyi védőhormont termelni. Egy normális ember nem élni túl a sebeit, de ő valahogy mégis. Úgy értem nagyon úgy látszik, hogy képes lesz meggyógyulni.
- Ez mégis hogy lehetséges? - kérdeztem értetlenül. Ilyenről még csak nem is hallottam.
- Mi sem tudjuk. Több vizsgálatot is elvégeztünk, amik bizonyították, hogy Miss Evans valóban csak ember, igaz a mágia szintje meghaladja az átlagosat, de ez még nem eredményez ennyi védőhormont és gyógyító baktériumokat termelni. Azonban egyik vizsgálat sem mutatott ki semmit. Sem vámpír sem semmilyen lény esetleges behatása nem mutatható ki. - ecseteli a gyógyító a helyzetet. Pár perces csönd telepszik ránk. Értetlenül próbálom felfogni a hallottakat, de egyszerűen nem tudom. - Bizonyára önök tudják, hogy hogy lehetséges az, hogy Miss Evans kórtörténetét szigorúan titkosítva őrzik. - néz ránk kíváncsian. Nekem ez is új, mint oly sok minden Lily-vel kapcsolatban. Így én nem is válaszoltam, de Albus azonnal tudta mi a dolga.
- Miss Evans az auror parancsnok, mint itt, mint Sheffieldben. Ami azt jelenti, hogy sokan pályáznak rá. Ha illetéktelen kezekbe kerülne a kórtörténete, akár árthatnának is neki. - mondta Albus de én nem láttam benne a rációt, hogy ez miért oly fontos.
- Igazán? Akkor miért vannak róla olyan adatok, amik szintén a kortörténetéhez tartoznak, de nincsenek titkosítva?
- Mivel azt nem ellenség okozta, csupán balesetek vagy apróbb karcolások. Nem fontosak senkinek. Csak azok vannak elrejtve, amiket nem látott jónak, ha napvilágra kerülnek. - bizonygatta tovább Dumbledore, így a gyógyító nem tehetett mást, mint ráhagyni a dolgot és távozni.
- Mi ez az egész professzor? - kérdezem tisztességesen, próbálva megtartani a nyugalmamat.
- Tudod, Lily a származásából indulva is más. És vannak … bizonyos lehetőségek, hogy gyorsabban gyógyuljon.
- Ezt már végképp nem értem. - sóhajtottam fel. De mást nem mondott, így csak vártunk. Már hajnalodott, amikor az összes gyógyító kijött és engedték, hogy bemenjünk hozzá.
- James, menj be hozzá. Az erőd jót tesz neki. Nekem még van egy kis dolgom. - mondta és már el is ment. Én meg ott maradtam a folyosón egyedül ácsorogva. Végül mély levegőt vettem és bementem a szobába. Végül is, amíg nincs magánál, nem lehet baj, ha vele vagyok … leültem az ágy mellett lévő székre és néztem a kötéseket rajta, a sápadt arcát és nem tudtam irányítani a kezem automatikusan fogta meg az övét és kezdtem el simogatni a hüvelykujjammal. S elgondolkoztam Dumbi szavain. Az erőm jót tesz neki … ez azt jelenti, hogy csak meg kell próbálnom előhívni magamból és az jót tesz neki? Nem tudtam, nem értettem, ugyan miért tenne neki jót. De megtettem. Nehezen ugyan, de sikerült egy kicsit elhívnom magamból és a kezén keresztül belé öntenem, hogy végigjárja őt. Hogy érezze.a keze pár másodperc után megmozdult és az ujjai az enyémre kulcsolta. Megdöbbentem, de én is óvatosan megszorítottam a kezét. Aztán lassan kinyitotta szemeit, melyek még homályosak voltak a fájdalomtól.

(Lily szemszöge)
Az eszméletlenség áldásként zuhant rám. A fájdalmat eltüntette, a gondolatokat kiűzte és nem volt más csak én, egyes egyedül. Vagyis egy ideig így volt, amíg valami meleg és hívogató nem döntött úgy, hogy kiránt a mélyből. A tudatom és a bensőm csak az általa kibocsátott hullámokat élvezte és próbált minél jobban hozzádörgölőzni. Egybe akart vele olvadni. Egyre közelebb bújtam hozzá és a sötétséget felváltotta a fény. Ez a fény pedig egy lámpából áradt szét a szobában, ahol éppen feküdtem. Ez volt legelső, ami tudatosult bennem, aztán az, hogy valaki van mellettem. Felé akarok fordulni, de valami nem stimmel a nyakamban szörnyű fájdalom ég, amitől még az arcom is eltorzul. A fájdalom hozta vissza az emlékeimet a teliholdról, Remusról … az elterelő hadműveletemről amit inkább öngyilkos kísérletként kéne emlékeznem.
- Ne mocorogj, nem tesz jót a sebnek. - szólal meg a látogatóm selymes hangján. És újra felé akarom fordítani a fejem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a fülem nem csap be és tényleg ő az, aki mellettem van és a kezemet fogja. - Te makacs nőszemély, mondtam, hogy ne mozgasd! - cicceg, de most már látom az arcát és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg ő az.
- Hogy kerültem ide? - kérdezem rekedten a fájdalomtól.
- Amikor Tapival visszamentünk, akkor találtunk meg és behoztalak. Szerencsére még időben …
- Értem. - nyugtázom nyugodt hangon.
- Még nem szóltam senkinek, de Dumbledore már volt itt. - folytatta tovább.
-Erről nem kell mindenkinek tudnia. Főleg nem Remusnak.
- Gondolom azért a családodnak jó lenne szólni …
- Nem! - mondom határozottan. - Nem kell fölösleges aggódás, hamar rendbe jövök.
- És elmondanád, miért? - kérdezi és én elgondolkozom válaszon, már épp nyitnám a számat valami magyarázat szerűségnek ható hazugsággal, amikor nyílik az ajtó és Sirius lép be. Ezek szerint már jó pár óra eltelt …
- Tudod, hogy ránk ijesztettél Lily? - kérdezi mosolyogva Sirius, ahogy meglát.
- Velem nem olyan egyszerű végezni - mosolygom rá gonoszan. Épp hogy Sirius is az ágy mellé lép újabb kopogás hallatszik. Nocsak, létezik még a jó modor? - Igen? - szóltam ki kicsit hangosan és az ajtó kinyitódott, Albus jelent meg és megállt az ajtóban.
- Már magadhoz is tértél? - kérdezi őszinte csodálattal. Úgy tűnik én kifejezetten érzékeny vagyok a … a gondolat közepén elakadok, mert az ajtóban megpillantom egy rég nem látott ismerősömet.
- Ian? - kérdeztem mosolyogva.
- Örülök, hogy még nem felejtettél el cicus. - nevet fel olyan csilingelően, amelyre nem sokan képesek.
- Téged lehetetlen elfelejteni szívi. - mosolygok rá. Nos igen, a kapcsolatunk maradványait még mindig a véremben hordozom.
- Bocs, hogy megzavarom ezt a beszélgetést, de ki a pokol vagy te? - kérdezi James én ezen jót mosolygok, nehezen fojtom vissza a nevetésem, míg Ian újra elneveti magát …

Díj *-*

Köszönöm a díjat Andrea Walternek! 

 Szabályok:

-Mindenkinek kell 11 dolgot írni a magáról
-A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell
-A jelöltnek újabb 11 kérdést fel kell tennie
-11 embert meg kell jelölni linkkel együtt
-És nincs vissza adás-jelölés

 

11 dolog rólam:

1.   A kedvenc tantárgyam a matek.

2.  Eddigi életem során 9-szer voltam Olaszországba, és nagyon imádtam.

3.   Nem szeretem a német nyelvet, de mégis lehet, hogy Ausztriában tanulok majd tovább.

4.   Örülök, hogy ebbe a korba születtem, nem a régibe.

5.   Kedvenc hobbim az íráson és olvasáson kívül a gyöngyfűzés és az üvegfestés.

6.   Imádok sétálni csak úgy magamban az MP-mmel.

7.    Mai napi ( általában legalább hetente változik, de nagy ritkán ritkábban) a kedvenc zeneszámom Kelly Clarksontól a  You Love me c. szám.

8.   Imádom a pókokat *
9.    Nem szeretem a kólát és a csokit sem.

10.  Van egy nagyjából  10cmx3cmx2cm-es radírom "for BIG mistakes" felirattal, egyszerűen imádom.

11.    Imádom a sportot.

11 kérdés -válasz:

 

1. Három belső tulajdonság magadról?

      Őszinteség, segítőkész és megértő.
2. Szerinted mi/mik a legrosszabb tulajdonságaid?

      Makacsság, türelmetlenség és  figyelmetlenség.
3. Kedvenc hely/helyek?

       A szobám és az ágyam sarka, mindig oda szoktam bekuckózni, ha egyedül akarok lenni.
4. Kedvenc film?

       Most éppen a  Szingli fejvadász és a Pap - háború a vámpírok ellen.
5. Írnál-e egy közös törit velem?  (Waltex) :)

      Még szép! :D
6. Mi a legfontosabb számodra egy barátságban?

       Őszinteség.
7. Mi a kedvenc színed?

       Kék, bármilyen árnyalata.
8. Mit tennél, ha egy hétig nem hallgathatnál zenét?
        Lehet begolyóznék, vagy elkezdenék a fa hangomon énekelni, mondván, hogy jobb, mint a semmi  ...
9. Sportolsz valamit, ha igen mit?

      Sajnos, az egészségem nem engedi meg, de régen versenyszerűen táncoltam, röplabdáztam és kosaraztam is.
10. Milyen helyekre szeretnél eljutni, ahol még nem voltál?
         Los Angeles, de a többi amcsi város helyett, a második Novgorod ,Moszkva, Szentpétervár Lisszabon én Párizs.
11. Ha csak egy dolgot vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, mi lenne az?
       Egy hatalmas bőrönd, minden jóval :P de ha csak tényleg egy dolgot vihetnék, akkor hajót vinnék :D

11 kérdés:

1.  Milyen könyveket szeretsz?

2. Mi volt a legutóbbi könyv, amit olvastál?

3.  Mi az álmod?

4.  Milyen tárgy a legfontosabb neked, és miért?

5.   Babonás vagy?

6.   Mi(k) a kedvenc filme(i)d?

7.   Melyik város(ok)ba látogatnál el a legszívesebben?

8.    Milyen  fanficet olvasnál a legszívesebben?

9.    Mi szeretnél lenni, ha felnősz?

10.    Mi a hobbid? ( íráson kívül... )

11.  Miért  kezdtél el írni?

 

Akiknek küldöm:

1. Cathy -  The Black Cat - Bleeding Rose

2. Cassy Crockett -  Benned is él [ezt nem tagadhatod le]

3. Christina - Szerelem első látásra

4. Bella - Szenvedély, szerelem és bosszú

5.  One direction fan -  One direction

 

Sajnálom, de nem tudok több emberkét találni, mert a másik blogom is megkapta ezt a díjat – aminek persze nagyon örülök és köszönöm - azonban képtelen vagyok ennyi embert összeszedni és azt sem akarom, hogy akiknek több blogját olvasom, a többi blogjára is elküldjem, így kiválasztottam a több blogosok közül azt amelyiket a legjobban szeretem.

Gratulálok a díjakhoz! És köszönöm szépen Waltex! <3
Puszi mindenkinek! <3

Zsó

17.Fejezet – Last day there

Szióóóóó! :D
Lily sem egy szent, de azért Jameshez viszonyítva, azért nem olyan szörnyű :D
Azért persze a humor benn van.
Aszem, mást nem is mondok. A cím eléggé beszédes, az idézet is.
Hallgassátok meg hozzá Pinktől a So what c. számot.
Jó olvasást!
Élvezzétek ki ezt a két hetet még a nyárból! :D
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak.
Paulo Coelho

 

Reggel már úgy voltam vele, hogy bármit megteszek, csak tűnjünk el innen. És ezt tudattam Rémszemmel is. Így végül megbeszéltük, hogy végül is ennyi ideig őrködtünk itt, ha eddig nem támadott, most sem fog, ha mégis, akkor meg figyelek rá. Hogy miért vált ilyen sürgőssé? Amikor felébredtem James ágyfüggönye megint be volt húzva … És én nem bírom, hogy ezt a szart előttem teszi. Délelőtt a kastélyban sétálgattam, amíg össze nem futottam a kis barnával, aki este letámadt. Most már nem voltam bosszús, vagyis rohadtul fájt Jamest mással látni, de tudtam, hogy nem ezért cselekedtem úgy, ahogy. Ebéd előtt vettem a klubhelyiség felé az irányt, de végül olyan éhes voltam, hogy azonnal a Nagy Terembe mentem. És szerencsém volt, mert Mel és Sophie ott voltak a Grifis asztalnál. Lehuppantam melléjük.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk újult erővel. - A fiúk, hogyhogy nincsenek veletek?
- Passz. Aszem valamilyen pasis megbeszélést tartanak, vagy mit. - nevetett Sophie. Nem is firtattam a dolgot, mert értelmetlen lett volna. A pasis dolgokba soha nem avatnak be, max Reg mond egy-két dolgot Melnek, de ennyi. Sőt, hogy őszinte legyek, engem sem igen érdekel, hogy miről beszélnek. De nem sokáig maradtak, mert alig pár perccel később lehuppantak ők is az asztalhoz. Kérdően pislogtunk rájuk, de persze nem mondtak semmit, szóval tényleg valami szexről, piáról, kviddicsről vagy csajokról beszéltek. Így csak vállat vontam és ettem tovább.
- Oh, jut is eszembe, délután végre haza megyünk. - jelentem be, csak úgy mellékesen.
- Tényleg? - csillannak fel a szemek.
- Aha. - nevetek. - Úgyis elég sok teendő van a Minisztériumban.
- De mi lesz a sulival? - kérdezi Remus érdeklődve. Én meg vállat vonok.
- Majd megoldom. - egyáltalán nem rajongok az ötletért, de ez van.
- Ezt nem teheted! - sziszegi James.
- Mond csak, akkor van más ötleted? Mert én nem fogok még ennél is tovább itt dekkolni. - sziszegem dühösen vissza neki.
- Ez veszélyes! - csattan fel, mire több szem is ránk szegeződik a teremben.
- Ne oktass ki! Kettőnk közül én meg tudom magam védeni! Szóval ne szólj semmit, mert nem egyszer én mentettem meg a seggeteket! - mondom dühömben.
- Az orrom alá dörgölöd, de kedves vagy. - gúnyolódik.
- Ha kihozol a sodromból, van mit az orrod alá dörgölnöm! Ne feledd, én megtehetem. - mondtam ingerülten.
- Te sem vagy szent! - csattan fel. Én meg dühösen fújtatok.
- Tényleg nem. De tudod mit? Teszek rá! - fejeztem be ezt a beszélgetést és az asztalra csaptam a villámat, majd még a maradék méltóságomat összekaparva kitrappoltam a Nagy Teremből. A klubhelyiség teljesen üres volt, de nem maradtam sokáig egyedül, meg megjelent az én egyetlen kis barnám. Hiába tudom, hogy Adamnek hívják, nekem már csak kis barna marad. Hihetetlen, de ez a kis srác folyton folyvást meglep. Azt vártam volna, hogy elkezd semmitmondó apróságokat duruzsolni, hogy nem lesz baj. De persze nem ezt tette, oh, nem! A falhoz préselt és a tudtomra adta, hogy ha ki vagyok borulva töltsem le rajta … Kedves gesztus, tényleg és megfordult a fejemben, hogy elfogadom a felajánlást, de egy kisebb csoport vágódott be a portrén. Eltávolodott tőlem, én pedig ránéztem.
- Hazamegyünk. - suttogom halkan, nem törődöm a bejövőkkel. - Ha nyáron akarsz, akkor találkozhatunk. Tudod, hol találsz. - mosolygok rá és búcsúzóan megcsókolom. Elismerem, hogy nem szeretem, és azt is, hogy ő sem szeret, ezt még délelőtt letárgyaltuk. De attól még remek lehetőség, neki is, nekem is, amíg nincs más kapcsolatunk.
- Jó utazást. - mondja halkan. Amennyire eddig megismertem, nem túl bőbeszédű, az biztos és ez megnyugtató.
- Kéz és lábtörést a vizsgákhoz és a kupához. - viszonozom a jókívánságot, aztán mintha mi sem történt volna elsétálok mellette, fel szobába összepakolni. Hallottam az utána jövő lábak dübörgését, de nem fordultam hátra. Amikor felértem, Mel és Sophie jött utánam. Megnyugodtam. Jameshez még nincs idegzetem.
- Mesélj. Mesélj, azonnal! - ugrándozott Sophie az ágyon. Míg Mel csak mosolyogva kémlel.
- Nincs mit mesélnem!- csóválom a fejemet és elkezdek bepakolni.
- Lily! - mondják egyszerre könyörögve. - Ne csináld máááár! - nevetnek fel én meg csak szúrósan pillantok rájuk, a csomagom mellett a földről, amikor az ajtó kinyílik és belép rajta a két bajkeverő Tekergő. Pont ők hiányoztak.
- Nem! - néztem rájuk figyelmeztetően, de ők mintha észre se vettek volna …
- Miről maradtunk le, csajok? - kérdezi nevetve Sirius. Én tüntetően a táskám felé fordultam, jelezve, hogy egy szót se …. Erre tessék...
- Úgy tűnik, Lily-nek pasija van! - nevet Sophie.
- És nem hajlandó beszélni róla. - mondja durcásan Mel.
- Remek. - sóhajtottam fel lemondóan.
- Igaz ez Lily? - néz rám érdeklődve Sirius, míg James szemében furcsa láng lobban, mintha féltékenység lenne és düh.
- Nem mindegy? - próbálom kibújni a válasz aló … sikertelenül.
- Halljuk! - nevet Sophie.
- Nem vagyunk együtt. - válaszolok őszintén.
- Akkor mi volt az a csók? Ne nézz már minket palimadárnak! Majdnem felfaltátok egymást! - nevet tovább Sophie.
- Muszáj ebbe belemenni? - csóválom a fejem.
- Éééés? Vele voltál délelőtt? - kérdezi Mel, ő nem annyira boldog, mint Sophie, de azért boldog.
- Igen, vele. - mosolyogtam rájuk sokatmondóan. - Nem lehetne, ezt máskor megbeszélni? - néztem rájuk könyörögve. Ebből majd az jön le, hogy ez a James elleni hadjáratot indítottam … Ehhez van a legkevesebb kedvem.
- Ugyan, miattunk? - nevet James, éllel a hangjában. - Előttünk nem kell kényelmetlenül érezned magad, emiatt. - mondja bájolgóan.
- Jól van, akkor mit akartok tudni? - kérdeztem, kicsit dühösen.
- Lefeküdtetek? - kérdezi Mel érdeklődve.
- Le. - feleltem szűkszavúan.
- Délelőtt? - kérdezte James.
- Igen.
- Milyen volt? - kérdezi ezt Sophie, felvillanyozva.
- Csodás. - mosolygok rá.
- Bővebben? - faggatózik tovább.
- Érzéki, vad és szenvedélyes.
- Lesztek még együtt?
- Lehet.
- De nem vagytok együtt?
- Nem.
- Nem értem. - csóválja a fejét Sophie.
- Délelőtt megbeszéltük, hogy nem lesz több köztünk. Csak … szórakozunk.
- Ja. Értem. - mosolyog Sophie. - De azért nem semmi kis srác, az biztos.
- Hát nem. Na mindegy. Hagyjuk már a szexuális életem. - sóhajtok. - Inkább pakoljatok, minél hamarabb haza akarok menni. - de csak vannak és nem tesznek semmit. - Helló! Pakolni, most! - nevetek fel és nekiállnak. Lassan de biztosan kezdtek készen lenni, és a többiek is nekiláttak. Azonban a drága Sirius és James elkezdték a cuccaikkal dobálni egymást. Nem is igen zavart, amíg egy alsógatya nem repült az arcomba.
- Kössz srácok! Ez aszem nem az enyém. - lóbálom az alsógatyát az ujjamon és érdeklődve nézek a két idiótára.
- Bocs, az enyém. - nevet James és kitárja a kezét, hogy dobjam, én pedig nekidobom az alsónadrágját.
- Vigyázz rá jobban. - csóválom a fejem.
- Miért? Ellopod? - nevet.
- Oh, nem kösz. Nincs rá szükségem. - öltöm ki rá a nyelvem.
- Most komolyan egy alsónadrágon vitáztok? - kérdezi nevetve sirius.
- Mi nem vitázunk Tapi. - mosolyog rá James.
- Egyetértek az előttem szólóval. Ha vitáznánk, az más lenne. Ezt te is tudod Sirius. - csóválom a fejem mosolyogva.
- Most hogy így mondod … akkor hangosabbak lennétek. És dühösebbek is.
- Ahogy mondod. - mosolygok édeskésen.
- Egy valamit mindig is tudni akartam, de nem mertem megkérdezni … - kezdi megint Sirius, pár perc nyugi után, hangjában jókedv bujkál.
- Még hogy nem merted megkérdezni … Szentséges Merlin! Röhög a vakbelem! - nevetek hahotázva, mígnem már a hasamat fogom, de a többiek is követik a példámat. Pont ő ne merte volna megkérdezni … ez a hónap vicce!
- Naa, most komolyan! - mondja durcás hangon. Mire mi próbáljuk befejezni a nevetést. Több kevesebb sikerrel. - Szóval, ti ketten … - kezdte és én azonnal elhallgattam, míg James csak érdeklődve nézett rá, ajkai még mindig remegtek a visszafojtott nevetéstől.
- Ez rettenetesen kezdődik … - sóhajtottam fel.
- Ti, mindig ilyen hangosak vagytok együtt? - mosolyog ártatlanul a kis csirkefogó. Na erre a kérdésre sem számítottam.
- Ez hogy jön ide? Nem értem, ebben mi a pláne. Már azt hittem, azt akarod, hogy részletezzük, hogy mit, hol és hogyan csináltunk … - hát igen, voltak érdekes szituk, amikbe épeszű ember nem ment volna bele. Kár, hogy én nem mindig vagyok épeszű.
- Őszintén szólva, én is valami durvábbra számítottam Tapi, most csalódást okoztál! - mondta nevetéstől elfúvó hangon a másik idióta.
- Naaa, de most komolyaaaaan. - néz ránk hatalmas kölyökkutya szemekkel, ami lássuk be, egy kutyának remekül megy …
- Helyzettől függ. - mondja James.
- Helytől. - folytatom.
- Időtől. - sorolja tovább.
- Akarattól.
- Vágytól.
- Vagy éppen magától a dologtól, hogy mennyire. - vonok vállat. Elég furcsa volt ez a játék Jamesszel. De már kezdek újra hozzászokni. Ez van, ezt kell szeretni módon. Bár, mit ne mondjak, kellemtelenül ért, hogy újra felhánytorgattuk a múltat … lassan hobbit csinálnak belőle, hogy hogyan tépjék fel a lelkem sebeit … Szerencsére a nagy vallomásunk után már mindenki, nagyrészt nyugiban rakosgatta a holmiját, míg én a végén már csak végigdőltem az ágyon és vártam. Amikor mind készen lettek, együtt indultunk fel az igazgatóiba. A nap már alkonyi pírba öltöztette a tájat, amikor elhaladtunk a Griffendél toronyba vezető folyosó ablakai mellett. Halkan beszélgettünk, hogy ki mihez kezd, hogy végre nem kell itt lennünk. Sophie azt mondta, lehet elmegy pár nap szabira, meglátogatni a szüleit. Dem, azt mondta, felszed egy csajt vagy akár többet is … pasik! Persze ezzel rögtön egyet értett Sirius és James is. Nick és Remus úgy döntöttek, hogy együtt kezdenek magukkal valamit a szabad idejükben. Aszem az Auror Parancsnoksági könyvtárról beszéltek valamit. Persze, imádják a könyveket. Nick-nek nem lesz itt Sophie … Remusnak meg tudtommal nincs kiszemeltje. Regulus és Mel kegyesen azt mondták, hogy kettesben akarnak lenni. Mi meg nem kérdeztünk semmit sem, nem fűztünk hozzá semmit, ez a szerencse, a a nagy tesók a közelben vannak … én csak nevetve kérdezősködtem, míg Mel, felém nem pillantott. - Na és te? - kíváncsiskodott.
- Segítek az unokabátyámnak. - feleltem, mivel holnapután telihold. - Meglátogatom apámat. És az egyik unokabátyám feleségét. Tudjátok, az oxfordi unokabátyám, Daniel. Talán elmegyek Njördékhez. Igazából nem tudom. Majd meglátom, mi lesz. - mosolyogtam és soroltam a kegyes eltereléseket. Nem volt rá szükség, hogy kijelentem „ja és beköszönök Tomnak, tudjátok meg akarom lopni ...” bár kíváncsi lettem volna, hogy milyen fejet vágnának. Vajon megértenék, hogy lopok az ellenségtől? Nem tudom, de az én lelkiismeretem érdekes mód tökéletesen tiszta. Igazából, ezt a kis találkozót be akartam sűríteni még telihold elé, de nem jött össze. Ahogy hazaértünk és mindenki kipakolt, gondolom. Másnap már mentünk is a Minisztériumba én meg tökéletesen boldog voltam, szinte már hiányzott az épület és a csapatok. Már reggel bementem, míg a többiek csak délbe érkeznek. A reggelt egy hosszadalmas tárgyalással kezdtem a Miniszterrel és Rémszemmel. Aztán Rémszem részletezte, az eddig történteket. Ezekkel a hülye megbeszélésekkel kezdődött a napom, de ennél még sokkal rosszabb várt rám, amikor beléptem az irodánkba és hatalmas papírstócot láttam az asztalomon. Most komolyan? Minek a papírmunka? A többiek is ezen a véleményen voltak. Az egész rohadt délután a papírokkal telt, míg másnap már azért jóval kevesebb várt ránk. És egy délutáni riasztás is kirángatott minket a papírokból. Egy hatalmas halálfalófészekre találtak. Így két másik csapattal együtt mentünk ki. És mindent elintéztünk, de amire végeztünk már besötétedett, még szerencse, hogy küldtem üzenetet Mattnek, hogy késni fogok...

16.Fejezet – I don't want to belive that, this hurt is because of him

Hellóóóóó! :D
Jamesről annyit, gonosz vagyok, de ez van :D lehettem volna ennél is rosszabb, erre gondoljatok, ha valakinek megfordul a fejében a kinyírásom :D
az eleje és a nagy része igazából Lily belső világa, nem épp jó kedvre derítő rész, szóval, csak óvatosan :D
Ha szeretnétek hallgassátok meg Bruno Mars-tól a Grenade-et, kicsit eltúlzott a fejezethez képest, de ez illik hozzá.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

„Csak tény félre minden belső tehetetlenséget. Úgy teszek, mintha nem érezném magam rossz helyen lévőnek. Ez sokkal egyszerűbb, mint megváltozni.”
/Linking Park – Easier to run c. szám/

 

Reggel szokás szerint én ébredtem fel előbb. Az óra még csak hetet mutatott. A nap már felkelt és elkezdte útját a felhős égbolton. Nem mozdulok, mert még nincs kedvem felkelni. A tegnapon gondolkozom. Pontosabban Jamesen. A csókunk olyan érzéki volt, mintha még mindig szeretnénk egymást, mintha még lenne jövőnk. Nekünk nincs közös jövőnk! Azok után, amit velem tett, amin keresztül mentem azóta, nem akarom, hogy legyen olyan, hogy „mi”. Talán csak vágy és szenvedély van köztünk. Lehet, hogy csak meg akar fektetni, a régi idők emlékére. Rettenetesen érzem magam, csak a gondolattól is, hogy mennyire élvezném. Annyira szeretném, ha még egyszer együtt lennénk. Hülyeség! Szól rám egy belső hang és igazat kell neki adnom. Megváltoztunk, ő is, én is. Nem azok a gondtalan fiatalok vagyunk, én már nem. Túl sok gond szakadt már rám. Néha elgondolkozom, hogy mi értelme az egésznek? De szerencsére, erre olyan egyszerű a válasz, hogy simán megnyugtatom magam. Bosszú! Igen, ez az egyetlen dolog, ami éltet és a családom, valamit barátaim iránt érzett szeretetem. Van mikor eljátszok a gondolattal, hogy abba hagyom a harcot, de aztán feléled a benső gonoszságom. Addig nem halhatok meg, amíg ő nem halott! Nem lehetek gyenge, a szeretteimért erősnek kell lennem. Aztán felvillan előttem a legutóbbi emlékkép, amikor kirángatott az utcára, a teste az enyémhez simult és a falhoz nyomott. És én gyötörtem őt. Fájdalmat okoztam. Nem volt szándékos, de dühös voltam, irtó dühös. Muszáj volt visszavágnom, egyszerűen késztetést éreztem rá. Felvillan előttem a szomorú tekintete, a tudat, hogy bármit megtennék, még a világot is felforgatnám, csak ne legyen szomorú. Bűntudatom van, hogy így bántam vele. Az ágya felé pillantok, az ágy függöny, úgy áll, ahogy éjjel. Végül sikerül elhatároznom magam. Bocsánatot fogok kérni tőle, amiért a szemére vetettem, hogy elhagyott. El fogom mondani, hogy mennyire sajnálom, hogy dühből fájdalmat okoztam neki, hogy megbántottam. Igen, ez az, amit tenni fogok! Végül összeszedem magam és halkan bemegyek a fürdőbe. Elintézem a reggeli teendőimet, aztán halkan felöltözöm, természetesen a megszokottan elrejtek pár pengét és tőrt. Visszaülök az ágyamra, egy könyvet veszek a kezembe, Halálos ártások elleni védekezés,avagy a Sötét Varázslatok kivédése mester fokon de igazából csak a kezembe veszem, nem bírok olvasni, csak gondolkodom. Őrültségek járnak a gondolataimban, de mégsem tudom kiverni a fejemből a kérdést, hogy miért tette? Mi a francért figyelmeztetett? Mit érdekli őt, hogy mit csinálok? Elég! Csak dühös leszel! Szólok magamra gondolatban. És teljes figyelmemet a könyvnek szentelem. Egy kicsit megmozgatom az erőmet, mintha elgémberedtem volna, pedig csak azért van, hogy elfedjem a pajzsot, amivel éppen próbálkozom. A könyv azt írja, hogy minden átok és rontás ellen védelmet nyújt, kivéve a fehér mágiát és a fő átkokat. Több, mint a semmi. Egyszer már átlapoztam a könyvet, még régebben, akkor az volt a célom, hogy megtaláljam azt a pajzsot, amivel megvédtem még annak idején Jamest a haláltól, de nem írnak róla egyetlen szót sem, hogy ilyen létezne. Még a legősibb könyveket is begyűjtöttem, a saját könyvtáramba. Az összeset átnéztem, de még mindig nem értem, hogy hogyan lehetséges. Még Albus is mélyen hallgat, és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy még ő sem tudja! Képtelen vagyok felfogni, hogy van valami, amit a nagy Albus Dumbledore nem tud! Ez lehetetlenség! És én annyira akarom tudni. Bármit megtennék azért a nyavalyás könyvért, amiben van erről szó, és idáig meg tettem olyanokért, amikről úgy gondoltam tartalmazzák, még Shanghai-ba is elutaztam! És semmi! A nagy büdös semmi! Néha azt hiszem, fel kéne adnom, de egyszerűen képtelen vagyok, ha találok valamit egy híres könyvről, akkor azonnal nekilátok, a felderítéséhez és nem nyugszom, amíg meg nem szerzem. Ez így megy, de addig is lelkesen tanulok ősi könyvekből. Rengeteg pajzsbűbájt és ellen átkot megtanultam már ezekből. Valaki okos Tóni régen azt mondta, aki sokat tanul az sokat tud és annak a hatalma egyre csak nő. Őszintén, én ezzel régen egyáltalán nem értettem egyet, úgy gondoltam, hogyha sokat tanulok sokat felejtek és akkor nincs értelme, de most már nem így gondolom. Már tudom, hogy a tudás tényleg hatalom, csak meg kell tanulni használni. És én élvezem, hogy van hatalmam. Gyakorlok, próbálok olyan védő pajzsokat felhúzni, amiket a könyv ír, de ez nem olyan egyszerű, mivel nem hogy a RAVASZ de az Akadémiai szintet is jócskán meghaladja. Addig próbálkozom, amíg a szomszéd ágy felől mocorgást nem hallok. Sophie pedig lassan kinyitja álmosságtól homályos szemeit. A pajzs azonnal szertefoszlik körülöttem.
- Jó reggelt! - suttogja halkan, egy ásítással megspékelve.
- Neked is. Ki aludtad magad? - kérdezem, halkan.
- Nem igazán. - ül föl és a szemeit dörzsölgeti. - De nem is tudnám. De ahogy látom te már rég kialudtad magad.
- Hát igen. - vonok vállat. - Na és mesélj, hogy ment a pasizás? Alig láttalak este.
- Oh, egész jól, az egyikkel megbeszéltem egy randit is. - vigyorog önelégülten. - Na és neked? Láttalak azzal a cuki szöszivel.
- Jól is alakultak a dolgok, amíg James el nem rángatott mellőle … - csóválom a fejem.
- Elrángatott? - szalad fel a szemöldöke, ajkain mosoly jelenik meg. - na mi van, újra összejöttök? - kérdezi vigyorogva.
- Dehogyis! - nézek rá komolyan.
- Akkor miért rángatott el? Mondd csak, akkor miért nem akarta, hogy ismerkedj? Naaa, ötlet? - néz rám és vigyora egyre szélesebb. Töröm a fejem, valami magyarázatot keresve.
- Mert … ööö … fogalmam sincs. - nézek magam elé, a semmibe.
- Na ugye! Tuti, még mindig beléd van esve. - szemei ragyognak, megrémít ez a ragyogás. Megrémít a remény, hogy talán így van és a felemészt a gyötrelem, hogy ez nem igaz.
- Ne meressz ilyen szemeket rám Sophie! James nem érez irántam semmit, vagy ha mégis, az max vágy de nem szeret! Úgyhogy ne pocsékoljátok az időtöket Mellel, hogy azon töprengtek, mikor jövünk újra össze, mert ez nem fog megtörténni! - mondom határozottan és az az érzésem támad, hogy valaki figyel minket. Körbe pillantok, de senki sincs még csak az ablakon túl sem. Túlságosan paranoiás vagyok mostanában.
- Jól van, csak amiket hallottam rólatok … boldogok voltatok, miért ne lehetnétek újra azok? Együtt? - kérdezi, hangja alig hallható, gyengéd és talán szomorú. Igen, szomorú, miattam, az életem miatt.
- Tudod, hogy miért, nem akarom, még egyszer végig menni a hullámvasúton. - nézek rá, mosoly ragyog számon, mintha nem is életem legszörnyűbb időszakáról tárgyalnánk … - És ne szomorkodj! Én tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. - csak egy apró hazugság. Néha nem vagyok elégedett, néha nem találom a régi Lily Evanst, aki boldog volt, de aztán valahonnan mélyről előbújik és megnyugtat, hogy egyek vagyunk, csak annyit változtam, amennyit feltétlen szükséges volt.
- Jajj, te nő! Tudod, hogy csak azt akarjuk, hogy boldog légy. - sóhajt fel és egy puszit nyom az arcomra, ahogy bevonul a fürdőbe. Hátradőlők a párnákhoz, hogy megtámasszam a hátam és megint bámulok magam elé. A teljes boldogságom elérhetetlen távolságra úszott. Nagyobb a távolság a tiszta boldogság és köztem, mint a Föld és a Nap közt. Csönd van és én legszívesebben elrohannék Sophie-ék szeretete elől vagy legalább kibőgném magam a vállukon.
- Tudom. - súgom magam elé és még számomra is megtörnek hangzik a hangom. Szánalmas. Még szerencse, hogy a többiek alszanak. Lehunyom a szemeimet és összeszedem magam. Mély levegőt veszek, aztán kifújom. Szedd már össze magad! Ennél már sokkal rosszabb is volt! Emeld fel a fejed! És nézz szembe az elcseszett életeddel! Ne légy ostoba és gondolj arra, ami nem lehet a tiéd! Oktatom ki saját magam. Aszem a mai napon már túl sokat tettem, hogy közelebb kerüljek a skizofréniához … Végül folytatom tovább, már csak olvasással a könyvet, amikor neszezést hallok a túlvégről. Bizonyára Remus az.
- Sophie benn van. - mondom halkan, remélve, hogy meghallja.
- Jó reggelt Lily. - válaszol ő is halkan, hangja jókedvű és kipihent. - Kösz, hogy szóltál. - én meg áttipegek az ő ágyához, leülök az ágy végébe.
- Hogy vagy? - kérdezem átérzően, közeleg a telihold. Még három vagy négy nap.
- Egész jól. - mosolyog kedvesen.
- Ennek örülök. Van valamilyen terved mára? Mert ha így megy beledöglök az unalomba. - nevetek halkan.
- Nem igazán, de ne aggódj, Ágas, Tapmancs kiegészülve Dimitrijjel … biztos kitalálnak valamit. - erre mindketten felnevetünk. Milyen igaza van. Sophie kijön és az én ágyamon helyezkedünk el, míg Remus bemegy a fürdőbe. Halkan beszélgetünk és találgatunk, hogy mit csináljunk ma. Mocorgás hallatszott James ágyfüggönyével körülvett ágyából.
- Mi van, James, nem tudsz megbirkózni a takaróval? - kérdezi nevetve Sophie. És én villámcsapás szerűen világosodok meg. James sosem húzta be az ágyfüggönyt, csak akkor ,amikor együtt voltunk. Amikor félő volt, hogy a többiek olyasmit is látnak, amit nem kéne. Fájdalom hasít a mellkasomba. Miért érzem még mindig a fájdalmat? Miért nem hagy fel a kínzásommal. Nyüszítő hangot hallok a függöny mögül. Kifejezetten női hang. Az ellenkező irányba fordítom a fejem. Kis híján megnyílnak a könnycsatornáim, alig tudom őket zárva tartani. Már tudom, hogy egy nővel van az ágyban, egy nővel, akivel együtt töltötte az éjszakát. Én kis naiv meg azt hittem, hogy felhagyott a nőcsábász élettel. Hát rosszul hittem! És én még bocsánatot akartam tőle kérni. Hogy gondolhattam, hogy képes megváltozni? Hogy tényleg miattam tette? Olyan együgyű voltam és idióta! Közben keserűen nevetek fel hangosan. Bántja a fülemet ez a hang. Sophie furcsán néz rám. Bár megmondhatnám, hogy csak azért vagyok ilyen, mert baromira fáj a szívem, ami nem akarja őt elengedni, még mindig nem.
- Hagyd csak Sophie. Szerintem valakibe nagyon bele van gabalyodva, és az nem a takarója. - mondom gúnyosan és keserűen. Valaki tegyen valamit, vagy elbőgöm magam! Az ágy függöny elhúzódik, a mi felünkön. Egy szöszi van az ágyban, már azért sikerült magára erőltetnie a fehérneműjét, míg James csak végig nyúlt az ágyon mellette. Kezei a feje alatt vannak. A takaró épp csak a legfontosabbat takarta, a mellkasa teljesen meztelen volt és gyanítom ő maga is … A csaj zavartan öltözködik, míg James rám néz, szemeiben furcsa fény csillan, talán önelégültség lehet, némi gúnnyal és igen, kielégültséggel, de erről már csak a testtartása is árulkodik. Cefetül fáj! Szemeim szúrnak, de még nem sírok. Nem menekülhetek el, azzal csak a tudtára adnám, hogy megtalálta a gyenge pontom, tudatnám vele, hogy rohadtul fáj valaki mással látni, ezért magamra öltöm az érzéketlenség álcáját, szemem gúnyosan és lenézően csilloghatott. Sophie egyikünkről a másikunkra néz, ahogy látom a perifériás látásom segítségével. Változik a légkör. Feszülté válik. A szöszi kényelmetlenül mocorog az ágyon. Nem tudja mit kezdjen magával. Jamesszel tovább bámuljuk egymást. Melyikünk bírja tovább? Úgy tűik én, mivel James hirtelen felül. A takaró veszélyesen lejjebb csúszik, de szerencsére még épphogy takarja, ahol kell. A csajt kicsit erőszakosan maga felé fordítja és hevesen csókolja. Látom, ahogy nyelveik hadakoznak. De a szemei foglalnak le még mindig engem néz, szemében kihívó tűz lángja lobog. Felhorkantok. A légkör fullasztó. Szét fogok esni. A szívem darabkái még kisebbre törnek. A gondosan elzárt titkok a tudatomba szöknek. A francba is de fáj! Magam vagyok a jégkirálynő mintaképe. Olyan vagyok, mint régen, mielőtt elkezdődhetett volna, úgy teszek, mintha nem rázna meg, amit csinál, mintha nem érezném magam ettől egy eldobott játékszernek, egy nőnek, összetört szívvel. Végül abbahagyják. A lány pihegve búj Jameshez. James még csak át sem öleli, csak néz rám még mindig. Fordulj már el! Könyörgök neki magamban. Én nem fordulhatok el, azzal azt mondanám, hogy legyőztél. És ezt nem engedhetem meg magamnak. Végül Sirius kukucskál be, a függöny másik oldalán. Megdöbbenve méri fel a helyzetet.
- Na de haver, velem meg se osztod? - kérdezi nevetve Sirius, míg szemei furcsán kíváncsiságtól csillognak.
- Dehogy nem Tapi. - mosolyog rá James. Végre elfordult tőlem, én meg Sophie felé fordulok, de elnézek a válla mellett. Ne roppanj össze, megint! Ne ess szét, még egyszer miatta! Kiabálok magamban. Próbálom teljesíteni a követeléseimet de nehéz, végül Sophie-ra mosolygok. Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz mosoly, de nem teszi szóvá. Végül kiment. Ketten lemegyünk a parkba sétálni. Hálás vagyok neki érte. Nem szól semmit. Régóta tudja ő is és Mel is, hogy még mindig szeretem Jamest, hiába próbálom magam előtt tagadni én is tudom, csak nem akarom figyelembe venni. Nem sírok, mert Sophie végig átölel. Senki előtt nem sírok. Soha. El akarok tűnni ebből az átkozott kastélyból. El akarok futni, ha kell futva megyek vissza Londonba. Végül megnyugszom és már képes vagyok igazából mosolyogni Sophie-ra.
- Sajnálom. - csak ennyit mond halkan én meg mosolygok rá. Nem az ő hibája, nem az én hibám. James ilyen. Én mindig tudtam és mégis megkockáztattam miatta a szívem. Elkövettem a legnagyobb hibát, amit elkövethettem, egy nőcsábász kezébe adtam a szívem és bíztam benne. Bíztam, hogy épségben és szeretetben őrzi majd. Hiába vagyok képes tanulni a saját hibáimból, a szívem darabjai nem tudnak tanulni belőle, még mindig őt hívják magukhoz, csak az eszem áll ellent a szívem szavának. Szerencsére. Lassan lemegyünk a konyhába reggelizni, aztán visszamegyünk a klubhelyiségbe. Ahogy belépünk a portrén, csatlakozni szándékozunk a többiekhez, beleértve Jamest is. De az a kis barna, aki Richard haverja és szerelmet vallott McGalinak, mert elvesztette a fogadást előttünk terem. És elrángat a klubhelyiség egyik sarkába. Érdeklődve nézek fel rá.
- Mit akarsz, öcsi? - kérdezem komoly kíváncsisággal. Szemei homályosak. Oh, ismerem ezt a nézést. Vágy. Nem válaszol. A falhoz présel, nem mozdulok, és nem csak azért, mert nem tudok, hanem azért, mert most jól esik egy férfi karjai közt lenni – pontosabban a teste és a fal között. Hirtelen hajol ajkaimra és hevesen., erőszakosan csókol. Ez nem semmi. Ő más, mint a többi pasi. Nem finomkodik, inkább lágyan, erőszakosan nyomja nyelvét a számba. Ritka az ilyen pasi, aki egy szinte vadidegennel is így bánik. De én sem késlekedem válaszolni a gyengéd erőszakra. Ki vagyok bukva. Dühös vagyok a szöszire, Jamesre és az egész világra. Úgy érzem nem tudom egyben tartani a lelkemet. És ő most képes lenne elhitetni velem, hogy minden teljesen rendben van és megnyugodnék. Bosszút akarok. Igen, ez az! Bosszút akarok állni Tomon és Jamesen is. Ez remek alkalom lenne megmutatni Jamesnek, hogy teszek rá. Olyan édes bosszú lenne. A bensőm ujjong az ötletért. Voltak már egy-éjszakás kalandjaim, tudom milyen az, mikor elkap a hév. De most nem erről van szó, csak a tudatról, csak a bosszúról. És ez megrémít! Nem akarok olyan lenni, mint ők! Nem akarok ugyanazokkal a módszerekkel bosszút állni. Pedig olyan édes, ahogy keményen és kicsit durván csókol. De én elválok tőle. A szeme még homályosabb a vágytól, a teste keményen feszül hozzám és gyorsan szedi a levegőt, ahogy én is.
- Talán máskor, de most nem alkalmas. Sajnálom. - mondom halkan és még egy rövid csókot nyomok ajkára. Kutató szemmel néz rám, de végül leengedi az egyik karját, hogy kicsusszanhassak közte s a fal között. James minket néz, ahogy rájuk pillantok. Igaz, a többiek is minket néznek, döbbenten. Hát én is így érzem magam. Viszont James szeme mástól villog. Oh, igen! A saját fegyvereddel sebeztelek meg és látom, hogy kellemetlenül ért. De ne feledd, hogy te ezzel a fegyverrel már rég megöltél. Gondolom magamban és lehuppanok közéjük. Záporoznak felém a kérdések, hogy mi történt, de én csak magamat ismételve válaszolok, hogy fogalmam sincs.

15.Fejezet – Have a little free time together

Hellóóóóó! :D
Szóóval, a James kedvelőknek egy fejezet, hogy a következőkor annyira ne szedjétek le a fejem … :D
Hát, valamennyire illik hozzá a Pussycat Dolls-tóla Hush Hush c. szám, nem túlságosan, de ennél jobbat nem tudok.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

„Vannak érzések, amiket soha nem felejt el az ember.”
Casandra Clare - Üvegváros


 

Miután vége lett a gyakorlásnak, James már kezdett ráérezni a lényegre, de mégsem sikerült neki teljesen. Miután visszamentünk a többiekhez a szobánkba, Mel és Sophie kutató szemekkel néztek egyikünkről a másikunkra. A fiúk meg a kviddicsről beszéltek.
- Ne nézzetek már így ránk. - sóhajtok fel.
- Á-á, tudni akarjuk! - mondja határozottan Mel és ezzel ránk vonja a többiek figyelmét is.
- Nincs mit. - sóhajtok föl.
- Naaa már, tudnunk kell, hogy hogy állunk a fogadással. - mosolyog ördögien Sophie.
- Te fogsz nyerni. - mosolygok Sophie-ra és lehuppanok melléjük.
- Tényleg? - kérdezi Sophie Jamestől.
- Egyenlőre. - feleli mosolyogva James.
- Láttuk ám azt a smacit tubicáim! - mondja vidáman Sirius. - Ha történik valami, és én nem tudok róla, akkor irtó durcás leszek és gonosz, ezt meg nem akarjátok, ugyeee?
- Na és? - nézek rá felhúzott szemöldökkel. - Te minden csajjal lefekszel, akinek ledugod a nyelved a torkán? Áá, inkább ne válaszolj! - javítom ki magam. - Én nem vagyok olyan, mint ti. - mosolygok lágyan.
- Kössz. - nevet Sirius és James is mosolyog.
- Na, akkor mentek bulizni? - kérdezi Mel, megtörve a kialakulóban lévő vitát vagy éppen csipkelődést.
- Tudtommal. - válaszolok nyugodtan. - Mikor indulunk? - az órára pillantok, öt órát mutat.
- Fél hétkor. - válaszolja lazán Dem.
- Akkor én elfoglalom a fürdőt skacok. - lő ki Sophie mellőlem, összeszedni a fürdési cuccait, meg a fehérneműit válogatja, gondolom, amikor rám néz.
- Mi kéne drágám? - kérdezem nevetve.
- Buli buli, vagy pasizós buli? - villant rám édes mosolyt, amin én még jobban nevetek.
- Pasizunk! - válaszoljuk egyszerre. Végül gondolom kiválasztotta a fehérneműjét és bement zuhanyozni.
- Szóval pasit akarsz? - néz rám sokat mondóan Dem én csak végig dőlök az ágyon, ahol eddig Sophie ült.
- Talán. - mosolygok ártatlanul. - Bárkit, aki nem ti vagytok. - mosolygok kedvesen. Dem firtatná a dolgot, de Mel közbevág, megint. Imádom őt! És elkezdi ecsetelni a tervet, hogy mi van, ha megtámadják a sulit közben. Sophie fél órával később már végzett is, nem volt túl gyors, de hát ráér … A fiúk pedig teljes nyugalommal előre engedtek. Persze, ők nem szarakodnak annyit a külsejükkel, mint amennyit nekünk kell … Én nem lacafacáztam annyit, mint Sophie, csak ledobáltam a cuccaimat – kivéve, persze a pálcámat. Nevezzetek szenilisnek, de a pálcám nélkül egy lépést sem teszek, és akkor még nem vagyok felszerelkezve …  A pálcámat a karomról átszíjaztam a combomra és úgy zuhanyoztam. Sophie, ezalatt a tíz perc alatt háromszor jött be, először ruhát kölcsönkérni, másodszor körömlakkért, harmadszor meg azért, mert nem tudja mit vegyen fel … Szóval ahogy végeztem, összeszedtem a cuccaimat meg a testápolómat és kimentem a fürdőből. Még vizes voltam, mert nem akartam annyival is több időt tölteni a fürdőben.
- Bocs skacok, de itt nagyobb a nyugi, mint a fürdőben. - nézek a fiúkra. A három nőcsábász minden egyes pocikámat végigméri, míg Lohen csak gyorsan rám pillant, Remus pedig kerül a tekintetével. Igen, ők a normális férfiak! Reg meg Mellel lefoglalja magát.
- Szexi. - lép közvetlen elém Dem, szemében vágy tombol.
- Higgadj le öcskös! - nevettem közelebb hajolva hozzá, aztán nevetve kikerültem és ledobtam a ruháimat az ágyra, a kényesebb darabokat alulra. - Ne, most mi van? Ne nézzetek már így, annyi meztelen és félmeztelen nőt láttatok, sőt, ami azt illeti, meglepődnék, ha nem láttatok volna kevesebb ruhában. - nézek a két Tekergőre.
- Oh, láttalak párszor, de azért egy ilyen testet nehéz figyelmen kívül hagyni, elfelejteni meg lehetetlen. - mondja a leglágyabb hangján, amitől a nők elolvadnak.
- Imádod mindig előhozni a témát, hogy lefeküdtünk egymással, mi? Ettől te érzed magad az alfa hímnek, vagy csak jól esik híresztelni? - nézek rá, kicsit durván, de ő csak gyöngyözően felnevet. Én meg felsóhajtok, megszárítom magam egy bűbájjal, előhalászok egy bugyit a csomagomból és felveszem a törcsi alá, ennyi kanos hímmel egy légtérben jobb, minél előbb magamon tudni.
- Várjunk csak, a pálcádat bent felejtetted? - kérdezte Dem, mivel a pálcám idáig a karomon volt.
- Komolyan kinézed belőlem? - nevetek fel.
- Nem, de nem látom a cuccaidon és a karodon sem.
- Mert máshol van. - nézek rá kihívóan, már elég jó gyakorlatom van, a Rejtsük El A Fegyvert Hogy Senki Ne Találja Meg játékban. Felkelek,kisétálok az ágyam elé, és feljebb húzom a törölközőt, mutatva a combomon lévő szíjat a pálcával.
- Mindig ilyen helyre rejted el? - kérdezi kissé rekedten Dem.
- Tudod, azóta az eset óta azzal a pszichopatával, nem csak pálcát hordozom mindenhová. Sokkal több mindent el tudok rejteni egy csini ruci alá. - nevetek.
- Na erre aztán kíváncsi vagyok, hogy mit és hova fogsz elrejteni ma. - néz rám árgus szemekkel és leül James és Sirius mellé. Ha ezek így fognak végig bámulni rám kifutok a világból! Sophie idejön hozzám, egy fürdőköpenyben és a körmeivel dicsekszik, nagyon királyok lettek, fekete alapon szürkés ívekkel és pöttyökkel, persze varázslattal már meg is szárította. Ki mondta, hogy a boszorkányok nem tudják felgyorsítani a készülődést? Bekenem magam testápolóval, aztán még mindig törölközőben kifestem a körmeimet vörösre, de a végeit mint egy függöny feketére. Általában az egyszínű körömre esküszöm, de most kivételt tettem. Aztán a cuccaimhoz megyek és átkutatom őket. Amikor megpillantom az egyetlen fűzőmet, ami piros volt és kiveszem.
- Most komolyan, ezt melyikőtök vette fel? - nézek rájuk érdeklődve, nem zavar, hogy a cuccaimat hordják, de ez … eléggé kihívó darab, nem igen nézném ki belőlük, hogy felvennék.
- Én akartam, de nem tudtam. - von vállat Sophie.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy létezik olyan pasi, akiért ezt felvennéd. - mondom kicsit meglepetten.
- Hát nekem nem is állna olyan jól, mint neked. - mosolyog. - Felveszed? - gondolkodom, és tovább kutatok, valamilyen alsó rész után, és ekkor felfedezek még valami, amit idáig nem láttam.
- Áh! Igen, fel! Vigyázzatok jön a vad Lily. - nevetek. És az ágyra dobom a fűzőt és egy fekete, feszülős bőrnacit.
- Szexi. - nevet Sophie. Míg ő egy nyakba akasztós fekete ruhát készített ki magának.
- De veled ellentétben én nem fogok megfagyni. - csóválom a fejem, lehet, hogy közeleg a nyár, de itt ez annyit jelent, hogy a hőmérséklet néha eléri a 20 fokot … A fiúkra nézek, Remus már bement a fürdőbe és Nick is visszament Reggel másik szobába, már csak a három tökkelütött van itt. - Mondanám, hogy forduljatok el … de úgyse tennétek. - nézek rájuk, ezért én fordítok nekik hátat. A törülközőt lekanyarítom magamról és az ágyra dobom, a fűzőt megfogom és a hátamra simítom, mivel a fűző része elől van, egyszerűsítve gombokkal. Hamar végig gombolom és a fűző csodásan kiemeli az alakomat, igaz nem a legkényelmesebb viselet, de ez van. - Na milyen? - nézek a lányokra, elismerően bólogatnak.
- Hé, mi is látni akarjuk. - mondja Sirius, én meg feléjük fordulok.
- Na erre szerintem a buzikon kívül bármelyik pasi felizgulna. - szemez Dem a melleimmel.
- Ez a cél. - mosolygok édesen. Aztán elkezdek a bőrnaciba ugrálni és magamra rángatni. Úgy tapad rám, mintha hozzám lenne nőve, aztán kifújva a levegőt dőlök az ágyamra. - Már emlékszem, miért süllyesztettem el a bőrcuccaimat.
- Emlékszem még, amikor éppen bőrkorszakod volt. - nevet Sophie.
- Te jóságos Merlin, hogy bírtam ki? - nevetek én is Mellel együtt.
- Mikor is volt ez? Én nem emlékszem … - néz ránk Dem.
- Amikor végzősök voltunk az Akadémián, mindig köpeny volt rajtam, nem igen láthattad. - magyarázom.
- Kááár.
- És ezek a cuccok alá hogy és mit akarsz elrejteni? - kémlel tovább James. Előhúztam a használt ruhakupac aljáról három kis iker tőrt és egy vékony pengét. - Ezek végig rajtad voltak? - sokkol le.
- Naná! Azóta mindig nálam vannak. - vonok vállat.
- De hát nem is látszott! - ámuldozik Sirius.
- Nem is éreztem … - néz rám érdeklődve James.
- Jó vagyok benne. - nevetek.
- Érezted? - bámulnak rá a lányok árgus szemekkel.
- Amikor lesmároltam és amikor … segített az edzésben, akkor sem éreztem, bár az annyira nem meglepő.
- Na hadd lám, hova rakod ezeket, mert hogy ebben a cuccban, tuti, hogy látszik, az is száz. - sürget Dem, és én veszem az adás. Megfogom a pengét és a derekamon feljebb csúsztatom a fűző alá, a hideg penge cirógatja a bőröm, és beleakasztom a varrásba, ha esetleg nem tartaná meg a bőrömön a ruha. Eszembe jut, eleinte hányszor vágtam meg magam ezzel és a többi holmival, milyen ügyetlen voltam ... Két kis tőrt a két bokámra szíjaztam, a naci alá, a markolattal lefele természetesen, a másik tőrt a táskámba raktam, és már csak a pálcám maradt. Azt meg begyömöszöltem a melleim közé.
- Tádám! - pörgök körbe, a fiúk meg ámulva néznek rám, sehol sem látszik a fegyver.
- Ha egyszer végre feladod az ellenállásod, komolyan vigyázva hámozom le rólad a ruhát. - mondja döbbenten Dimitrij.
- Jól teszed. - mosolygok, és ezzel vége is a magán akciómnak. Felteszek még vörös fülbevalót, fekete hajszálvonalakkal mintázva, egy egyszerű ezüst láncon lógó dísz, fekete szíjdarabokkal, ezek a szíjak egybe vannak fogva és pontosan a melleim közé veszik a végük. Találok még egy csillagos gyűrűt és az ezüst karperecemet is felhúzom a felkaromra, megcsinálom a sminkem és kész is voltam. Persze, mint mindig, most is a fiúkra kellett várni, de aztán csak elindultunk, még felvettük az utazó köpenyeinket, és már mentünk is egy közeli varázsló klubba. A zene oltári volt és volt pár jóképű hapsi is. Minden csodásan ment, egy jóképű sráccal voltam éppen, aki azon munkálkodott, hogy levegyen a lábamról. És azokkal a cuki kék szemeivel nagyon jó úton haladt. Amíg James egyszer csak fel nem rángatott mellőle a bárpulttól és ki nem rángatott a hideg utcára.
- Mi a franc bajod van? Meg akarsz fagyasztani, vagy mi? - kérdezem ingerülten.
- Mondd csak, észrevetted, hogy az a nyálgép csak meg akar fektetni? - kérdezi dühösen.
- Miért, van olyan férfi, akinek nem ez az első számú célja, egy nővel? - fújtatok dühösen. - Oh, várj kitalálom! Te nem bújsz minden nővel ágyba … - mondom, gúnyosan, mire keményen a falnak lök, a fejem koppan, a fogaim összekoccannak és a falhoz szorít. Teste felmelegít kívülről-belülről.
- Csak meg akarlak védeni. - morogja.
- Nocsak! Meg akarsz védeni? És magadtól miért nem védtél meg? Nőj fel James! Én jobban megtudom magam védeni, mint te. - vágom vissza dühösen, ajkai közel vannak az arcomhoz, mint mágnesek vonzanak magukhoz.
- Nem akarom, hogy olyasmi történjen, ami neked fájdalmat okoz. - válaszolja halkan, a fülembe suttogva, lehelete cirógatja a bőrömet. A kisördög hangja visít bennem. Még! Még! Rendben, James, ezt a játékot ketten játsszák. A füléhez bújok, a körmeim az ingén keresztül a húsába vájnak a derekán.
- Erre akkor is gondoltál, amikor tönkretetted az életünket? - kérdezem a fülébe súgva, érzem, hogy megremeg a teste. Ellököm magamtól. - Gondolj erre, mielőtt egy férfitől akarsz megvédeni. - majd visszamegyek, de először a mosdóba startolok, összeszedni magam. Aztán visszaültem amellé a srác mellé, aki mellől James elrángatott. Igazából kicsit sem érdekelt a pasas,  jobb volt, mint a többi, de azért nem engedtem neki többet egy csóknál. Végül hajnalban mentünk vissza a kastélyba, James nélkül, mert ő felszívódott valahova, nem aggódtam, nem érdekelt. Vagyis ezt akartam hinni, de amikor felértünk a szobánkba, mégis megkönnyebbültem, hogy az ágy függönye be van húzva, jelezve, hogy alszik és hagyjuk békibe. Miután leszenvedtem magamról a ruhát, gyors felvettem egy pizsit és bedőltem az ágyba, ahogy többiek is.

14.Fejezet – One kiss, two kisses ...

Sziasztok!
Szóval, kicsit játékos, jobb kedvű résszé sikeredett. Remélem tetszeni fog.
Ajánlom hozzá, Rihannatól a Complicated c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen  elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.
Született feleségek c. sorozat

 

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem, úgy tűnt, senki sincs fenn, mindenki alszik, az órára néztem, ami kilenc órát mutatott. Meg sem lepődtem, hogy kemény öt óra alvás után már nem tudok aludni. Nem tudtam, hogy mégis mit kezdhetnék magammal, pedig valamit muszáj volt, mert ha csak fekszem és bámulom a baldachint, csak gondolkodni fogok és ezen az egyen kívül bármit megtennék. Lassan, halkan ülök fel az ágyban, és kis híján szívbajt kapok, amikor Sophie reggelt kíván.
- Te jó ég! Azt hittem alszol. - kapok a szívemhez és ijedten nézek rá.
- Oh, már nem. De azt furcsállom, hogy te eddig aludtál. Mikor is értetek vissza? És hol voltatok olyan későig? -nézett rám érdeklődve.
- Csak lementünk a konyhába és vacsiztunk, ennyi. És egyébként is nem, nem voltunk lenn olyan későig … - magyarázkodtam.
- Oh, nem? Mi nem sokkal, hogy ti lementetek, feljöttünk, és képzeld csak, fél négykor felébredtem és még nem voltatok sehol.
- Sokáig ettünk, na! - mondtam védekezve.
- Történt valami? Elvesztettem a fogadást? - kérdezte, szemtelenül mosolyogva.
- Nem vesztetted el! Mondom, hogy nem történt semmi! - erősítem meg állításomat határozottan, nem lett volna ínyemre, beszélni arról a csókról, sőt, csak gondolni sem akartam rá, elakartam felejteni, vagy legalább elrejteni a tudatom egy mély dobozába, aminek két feneke van, hogy senki, főleg én ne találjak rá. De jó is lenne … - Hogy telt az este későbbi része, amikor nem voltunk itt? - kérdeztem, terelve a témát, és Sophie rájöhetett, hogy ha történt is volna valami, akkor sem mondanám el, mert belement. Elmesélte, azt a sok ökörséget, amin szórakoztak. Aztán elment lezuhanyozni, amikor Remus is felébredt, kedvesen mosolygott, mint mindig, arca sápadt volt. Közeleg a telihold. Egyszer csak beviharzott Dem a szobába, az ajtó olyan hangosan csapódott be mögötte, hogy Sirius és James azonnal felült rémültében, aztán dühösen néztek rá.
- Nektek is jó reggelt! - nevet Dem a két morcos Tekergőre.
- Mi ez a sietség? - néztem rá kérdőn.
- Kitaláltuk, hogy mit csináljunk este! - mondta felvillanyozva.
- Ha ebben az ötletben, szerepel egy ágy te meg én, akkor bocs, de nem. - néztem rá, mire ő szemkápráztató mosolyra húzta száját.
- Ami azt illeti, azt majd utána. - nevetett.
- Miért van az, hogy a pasik mindig azt a nőt akarják, aki nem adja be a derekát nekik? - sóhajtottam.
- Mert így ezerszer izgalmasabb és sokkal élvezetesebb a küzdelem a nőért. - válaszolt James, rám nézve. Remek, idáig csak Demre gondoltam a hülyeségével, most már a mi kapcsolatunk is eszembe jutott. Ezer köszönet James...
- Na szóval, ha már James megmagyarázta helyettem a lényeget, akkor mondom az ötletet. Arra jutottunk, hogy este, elmehetnénk bulizni, persze csak mértékkel és hogy valaki maradjon itt figyelni, ha valami esetleg történne, Mel azt mondta, hogy marad. - fejtette ki az egészet. Szerintem ránk férne egy kis lazítás.
- És gondolom Reg is hősiesen vállalta, hogy marad. - nevet a fürdő ajtóból Sophie.
- Ez csak természetes. - csatlakozik hozzá Dem, míg én mosolyogva csóválom, a fejem.
- Egyáltalán nem szép dolog kibeszélni mások szexuális életét a hátuk mögött. - mondom feddő hangon.
- Ezt úgy érted, hogy előtted kibeszélhetném a szexuális életedet, ha tudnék róla? - kérdezte Dem.
- Előttem arról beszélsz, amiről akarsz. Soha nem zavart. - vonok vállat.
- Tényleg? Mi mindig kibeszéltük a nemi életedet Jamesszel. - nevet Sirius.
- Azt hiszed, nem tudom? - nézek rá felvont szemöldökkel. - A ti témátok mindig a szex volt és lesz.
- Köszönjük Lily. - nevettek mindketten.
- Ugyan már skacok. - legyintek nevetve.
- Akkor benne vagytok? - kérdi Dem.
- Naná! - válaszolja mindenki.
- Amilyen ruhák a csomagomba kerültek … Legalább valahova felvehetem őket. - nevettem.
- Háát igen, Mellel pár ruhát kölcsönvettünk tőled, azért vannak azok nálad. - mosolyog édesen Sophie.
- Jó tudni róla … - sóhajtottam fel mosolyogva, aztán mind összekészültünk, de amire összeszedtük magunkat már csak a konyhába jutottunk be reggelizni, a többiek jót kacagtak a csikis körte festményen, amikor bementünk. Jól belaktunk minden finomsággal, amit a házi manók elénk raktak. Aztán mentünk sétálni a parkba, szép idő volt, de a szél erősen fújt. Ebéd után a kviddics pálya felé sáltunk, amikor megpillantottuk, nem messze a pályától azt a srácot felénk sétálni egy csapat élén, akit fogadásból megcsókoltam, és akivel kiröhögtük, ahogy a haverja szerelmet vall az egyre idegesebb McGalinak. Virít róluk a Griffendél ház kviddics talárjaik, csapzott külsejük pedig arra utal, hogy már edzettek. A barna hajú srác is velük volt, aki szerelmet vallott hű szerelmének … Köszön mindenki mindenkinek, ők a nagymenő kvidicsesek, mi meg a nagymenő felnőtt aurorok …
- Merre, merre? - kérdezte a barna hajú srác, akinek még nem tudom a nevét.
- Sétálni. - válaszolt Sophie.
- Nincs kedvetek kviddicsezni? - kérdezte Richard. Nem kellett Jamesre és Siriusra néznem, hogy tudtam, hogy felcsillan a szemük.
- Hányan szállhatnak be, és milyen posztra? - kérdeztem én mosolyogva, mi tagadás, imádok kviddicsezni.
- Igazából, mindegy, csak gondoltuk megkérdezzük. Jót tenne nekünk, ha egy-két posztra valaki be tudna állni, segíthetnétek nekünk az edzésben. - mosolygott a kis barna.
- Na, skacok, ki áll be, Jamesen, Siriuson és rajtam kívül? - néztem a többiekre mosolyogva. Remus nem állt be, és Sophie sem. Nick is lemondott róla, nem tudtam, miért, hisz imád kviddicsezni, valószínűleg azért, hogy Sophie ne maradjon kettesben Remusszal … - Szóval, van egy hajtónk, három terelőnk és két fogónk. - fordultam a csapat felé.
- Remek. - mosolygott a barna. Szerintem egyszerűbb lesz így hívni, kit érdekel, hogy mi a neve?
- Seprű a … - kezdte volna Richard.
- Az öltöző mellett. - fejeztük be unottan legyintve a két Tekergővel egyszerre, megfogtam Demet és odavezettem. Hamar kivettünk egy-egy ócska seprűt és már fel is pattantunk rájuk, és mindenki odamegy, ahol a gyerekek gyakorolnak. Jamesszel mi is repkedünk.
- Ki a fogó? - kérdezte James.
- Én! - szólt Richard.
- Akkor, egy verseny fiúk? - néztem rájuk mosolyogva és lefékeztem mellettük a levegőben.
- Nem szeretnék leverni egy nőt... - kezdte volna Richard, mire Jamesszel mindketten felnevettünk.
- Ne aggódj öcskös, még nekem is nehéz lesz ellene. - nevet James.
- Na, akkor hajrá. - nevettem és már feljebb is repültem. - Na mi van Potter, berozsdásodtál? - nevettem, amikor jó pár perccel később is ugyanott voltak, mindketten. De James pár másodperc alatt, még a rossz seprűvel is előttem termett, majdnem összegabalyodtak a seprűink.
- Ne félj ilyesmitől, nem fog bekövetkezni. - mosolyog, de szemei másról árulkodnak, nem a játékra érti, oh, nem. Gyorsan köröztünk, mindhárman, hatékonyan kerestük a cikeszt, és figyeltem rájuk, hátha valamelyikük előbb találja meg. De nekem volt szerencsém, a cikesz pár méterre tőlem haladt el és én azonnal a nyomába eredtem. James észrevette, ezért elindult felém, kissé megkésve Richard is követte. A cikesz mókás kedvében volt, visszafordult, Jamesék felé, ezért felgyorsítottam és pont akkor zártam köré ujjaimat, amikor James is megérintette. Most komolyan, ennek mekkora esélye volt? Egy a tízmillióhoz? Kirántottam a kezéből és mosolyogtam.
- Én nyertem. - öltöttem ki rá a nyelvem.
- Most az egyszer. - mosolygott lábremegtető mosollyal James, régóta kerestem rá a gyógyírt és rájöttem, hogy igazából nem létezik! Csak titkolni lehet a hatását. Ezt viszont a tetőfokára fejlesztettem.
- Bármikor legyőzlek. - néztem rá kihívóan, ahogy mellém reppent a seprűjével. Kihúztam magam a seprűn, egy kézzel azért kapaszkodtam, csak nem akartam a kemény földön landolni.
- Na, lássuk. - provokált mosolyogva, de innen halljuk, ahogy az óra elüti a fél négyet. Elengedem a cikeszt.
- Richard, Jamesszel mi most megyünk. - mosolyogtam rá, miközben a cikesz már el is kezdett röpködni, valahol a levegőben. Ő bólintott és tovább repült. - Hogy bizonyítsam be? - néztem vissza Jamesre. Mosolya szélesebb lett, játékosabb, mégis férfias. Egyik keze a az állam alá nyúlt hüvelykujjával simogatta az állam. - Mit csinálsz? - néztem rá értetlenül. Aztán hirtelen gyorsasággal landoltak az ajkai az enyémen. A meglepetés erejével szállt szembe velem, azonnal szenvedélyes csókba bocsátkozott, nem volt először gyengéd, mint hajnalban. És én, meg csak én vagyok, azonnal viszonoztam, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon és lehet az is volt. Vagy 15 méterre a földtől, két instabil seprűn smárolunk. Hogy tud mindenkit ilyen hamar a csábítása alá vonni? A franc vigye el! De aztán valahogy sikerült rendbe szedni a gondolataimat, valószínűleg ez annak köszönhető, hogy majdnem lezuhantam a seprűről … Legszívesebben lelöktem volna, hogy zuhanjon, de ehelyett csak erősen felpofoztam. - Csak azért nem löktelek le, mert Poppy így is ki van ránk bukva. - sziszegtem neki aztán gyorsan leszálltam és visszavittem a seprűt a tárolóba. James is követett. Ahogy lementünk a pályáról láttam Dem érdeklődő tekintetét, Reg figyelmeztető pillantását, Richard és a barna értetlenkedésének nyomait, és Melanie arcán elterülő megkönnyebbülést és felsőbbrendű tudást. Dühös voltam, rettentő dühös, hogy csak úgy megcsókolt! Mit képzel magáról?! Nem vagyunk együtt, nem smárolhat le, akárhányszor csak úgy tartja kedve! Felmentünk az SZSZ-be, nem szólt semmit sem. Újra a klubhelyiség másolatában voltunk, leült, próbálkozott, nem tudta elérni az erejét. Pedig annyira reménykedtem, hogy most nem kell nekem előhívnom, de nem ment máshogy. Erősen koncentráltam, megnyitottam az energiám csatornáit és hagytam őket átfolyni Jamesbe. Csak lassan csöpögtettem belé, mert még mindig nem vagyok benne biztos, hogy mennyire tudná könnyen kezelni, ha gyorsabban csinálnám. Éreztem, ahogy az energiáink egybe olvadnak, a gondolataink összekapcsolódnak. El kellett terelnem a gondolataimat ezért éppen arra gondoltam, hogy milyen cipőt vegyek fel este a buliba. Unalmas téma, de ez van, mással nem tudtam lefoglalni magam. James csak csendesen figyelte a gondolatimat. Azt mondják, a szavak képesek fájdalmat okozni, de én úgy gondolom, a csend is képes ölni...