2010. december 29., szerda

3. fejezet - Dream

Üdv mindenkinek!!
Itt a 3-dik fejezet is. A kövi fejezetet még valószínűleg új év előtt hozom.
Tudom, hogy nem sokan ( jobban mondva 1-2-en) látogatjátok a blogom, és nem is kérek sokat, csak jó lenne tudni, hogy mi a véleményetek az írásaimról. 
És szeretném megköszönni azoknak, akik olvassák!
Puszi!
LilyVolturi


(James szemszöge)

Egy vörös hajú lány sétál előttem, olyan mintha menekülne. De vajon mi elől? Utána megyek, hogy ha baj lenne megtudjam óvni. Miért akarom én megvédeni? Nem értem. Csak azt tudom, hogy fontos számomra. Egyszer csak egy hatalmas teremben találom magam és meglátom a lány arcán lévő aggodalmat. Olyan gyönyörű volt még így is. Gyönyörködésemet egy fekete fénycsóva szakította meg. Ő is azt nézte.
- Fuss James! - kiált rám.
-
Nem nélküled nem megyek sehova!
- Kérlek James! Menekülj. - súgta nekem könny áztatott arccal.
- Ohh csak nem zavartam meg valamit? - kérdezte egy hideg gúnyos hang. Ő volt az Voldemort.- Micsoda meglepetés a Potter fiú is itt van. - kacagott fel.
- Ne bántsd kérlek! - könyörgött a lány. Azonban a pálcáját felém irányítja, míg a lány közelebb lép hozzám.
- Avada kedabra! - ordítja élvezettel a hangjában.Már csak azt érzékeltem, hogy a vörös angyal elém veti magát és a zöld fénycsóvát, ahogy közeledik felénk . . .
Hirtelen riadok fel, ahogy anyu szólongat.
- Minden rendben kisfiam? Tiszta víz vagy. - kérdezte anyu aggódva.
- Igen anyu semmi baj. - mondtam álmosan.

- Biztos? - én csak bólintok. - Furcsa vagy kicsikém. Na de már fél 9 van. Úgyhogy siess mert ahogy elnézem be is kell pakolnod.- rosszallóan méregetett.
- Oké anyu. - nyomtam egy puszit az arcára és rohantam zuhanyozni.
Miközben végig az álmomon gondolkodtam. Vajon ki lehetett az a lány? Mi köze hozzá Voldemortnak? Miért akart megmenteni? És még sok más kérdésen töröm a fejem. De sietnem kellett mert nem fogok elkészülni lementem és kényelmesen megreggeliztem a többiekkel. Majd Tapi-val együtt felrohantunk, mivel már 9 óra volt így ami a kezem ügyébe került gyorsan beledobáltam a ládámba. Majd húgom sikítására, hogy hol vagyunk már, le fogjuk késni a vonatot. Leindultam az előszobába. Utánam pár másodperccel később leért Tapi is.
- Hányszor játsszátok el ezt még? Ha nem érjük el a vonatot én megfojtalak titeket. - húgom szinte tajtékzott. Sirius-sal hangos nevetésbe kezdtünk. És kimentünk az udvarra, majd apu hívta a Grimbust. Ami rögtön meg is érkezett. Elbúcsúztunk szüleinktől és felszálltunk.
Az első szinten egy vörös hajú lányt láttam hátulról, mit ne mondjak nagyon jó szemszögből láttam, és nagyon jól nézett ki, de valakire nagyon hasonlított. Mire a drága húgom a nyakába vetette magát. Komolyan csodáltam, hogy nem döntötte le a lábáról. Mármint szó szerint . . .

(Lily szemszöge)

Reggel már korán fenn voltam. Mint mindig. Nem vagyok az a nagy alvó, nekem bőven elég az a napi 4-5 óra alvás is, de azért szoktam többet is aludni. Hirtelen eszembe jutott, hogy ma indulunk vissza a Roxfortba. Felpattantam és elmentem megfürödni. Mivel még rengeteg időm volt, a forró vízben teljesen ellazultam. Mikor végeztem a fürdői teendőkkel kerestem valami göncöt, amit felvehetek. Végül egy koptatott farmer, egy pánt nélküli fekete felső kis farmerkabáttal és egy fekete magas sarkút vettem fel. És a kedvenc nyakékemet, amit mindig viselek. Végül mivel még mindig csak 8 óra volt elmentem egyet sétálni. Imádok sétálni és futni olyankor olyan szabadnak és gondtalannak érzem magam. Annyira jó érzés volt, hogy megfeledkeztem arról, hogy el kell érnem a vonatot, úgyhogy gyors „haza” futottam és csináltam egy szendvicset. Anyám és a nővérem nem voltak ébren nem is baj így legalább nyugalomba megyek el. De apu kijött velem a ház elé, hogy elhívja nekem a Grimbust mivel ő varázsló én meg még nem töltöttem be a 17-et nem varázsolhattam.
- Vigyázz magadra kislányom! És ha valami baj van szólj nekem és az unokabátyáidnak! - és puszit nyomott a homlokomra.
- Rendben apu nem lesz baj. Vigyázok magamra. - öleltem át őt, majd felszálltam a buszra.
Amire végre feltuszkoltam a ládámat és magamat szinte rögtön megindult a Grimbusz és hirtelenjében meg is állt amiért hálát adtam az úrnak vagy akárkinek aki megállította. Amikor helyet találtam magamnak, valaki hátulról a nyakamba ugrott fel se fogtam mi történik, és mint a jó önvédelmem épp azon voltam, hogy előre hajítom, de akkor megláttam a karkötőjét, a karkötőt, ami csak a Potter-család tagjai viselnek. És megfordultam és visszaöleltem Melt.


2010. december 23., csütörtök






Mindenkinek Boldog Karácsonyt és sok ajándékot kívánok!!! =D

2 fejezet- The Potters' summer

(James szemszöge)
Ez a nyár is hamar elmúlt, bár nagyon lassúnak tűnt, valami hiányzott, vagy inkább valaki . . . Lily. Nem, nem lehet Lily a barátom. CSAK barát. Ha mondogatom magamba talán még el is hiszem. A remény hal meg utoljára. De ez az utolsó nap és találkozhatok vele és a többi Tekergővel is. Remélem Holdsáp jól viselte a nyarat és nem esett baja, sajnos nem tudtam rábeszélni, hogy töltse velünk a nyarat. Pedig mi vigyázhattunk volna rá, de nagyon makacs volt. Tapmancs-csal nagyon jól elvoltunk a nyáron, mivel tavaly eldöntötte, hogy nem megy vissza a Black kúriába, így most nálunk lakik. És mindenki családtagként néz rá, aminek nagyon örülök. A szüleim is úgy szeretik, mintha saját gyermekük lenne. Egész nyáron buliztunk és csajoztunk meg persze volt pár csíny is. Hümm mint, mikor egy vödör hideg víz landolt a húgom nyakába kora reggel, mit ne mondjak, nem volt épp boldog az ötlettől. Pár napig durcizott de azért James Potter-nek nehéz ellenállni. Hamar megbékélt. És a csajok hát mind üres fejű liba volt, már azt sem tudom, hogy miért voltam velük. Talán csak pótlások voltak vagy játékszerek vagy nem is tudom, de már nem is érdekel.
De vissza a jelenhez. Anyu épp most ecseteli, milyen jó lenne bepakolni a cuccaimat bla bla bla . Nem igazán figyeltem rá inkább elmentünk Sirius-sal és Melanie-val sétálni és elkezdtük tervezni a jövő évi kviddics edzéseket. Meg kell nyernünk a kupát, még egyszer utoljára. Húgom most kezdi majd 6-ik évét és be akar lépni a lány kviddics csapatba ezért nyáron őt is edzettük. Miután megbeszéltük a stratégiát és visszaindulva Mel elment bepakolni mi meg beszélgettünk a szobámban. Minden őrültségről. Az utcsó évünket ki akarjuk használni, ezért már elkezdtünk csínyeket kieszelni. Olyan fél 1 körül döntöttünk úgy, hogy ideje aludni is . . .

(Melanie szemszöge)

A nyár valami eszméletlenül rövid volt, de azért nem volt rossz. Bátyó és Sirius folyton folyvást engem piszkáltak, de hálás vagyok nekik. Segítettek edzeni. Idén mindenképpen be akarok jutni a kviddics női csapatába és már elég jól megy. Főleg Sirius segített, hisz ő terelő poszton van és én is arra szeretnék pályázni. Hogy mi lesz a csapattal azt nem tudom, jó páran tavaly „elballagtak” a suliból, úgyhogy szinte teljesen új csapata lesz a házunknak. És végre találkozhatok a barátnőimmel is. Annyira hiányoznak már, főleg Lily. Vele mindent megbeszélhetek a családomról és a származásunkról is. Én csak neki mondtam el, hogy Griffendél az ősöm. Mit ne mondjak nem mindenki birkózott volna meg vele ilyen jól. Bár ha onnan nézzük, hogy neki mennyi titka van . . . és még mindig úgy érzem, hogy valamit nem mond el nekem és annyira kellemetlen érzés. Na jól van elég volt a gondolkodásból nézzük csak mit nem raktam el ? Hümm ez meg van . . . ez is . . .áhh jól van majd max anyuék utánam küldik, amit itthon hagytam. De most megyek lefeküdni mert már tudom mi lesz itt reggel te jó ég! James és Sirius az utolsó pillanatban kezd el pakolni, és épp, hogy elérjük a vonatot, ha mákunk van .

2010. december 19., vasárnap

1. Fejezet- Lily' s summer

Sziasztok!
Na itt is van az első fejezet. Remélem nincs benne sok helyesírási hiba és tetszeni fog nektek.
Komikat légyszíí írjatok!
puszi:
LilyVolturi


(Lily szemszöge)
Nyári szünet utolsó napja van. Végre. Ez a pár hónap teljesen kikészített. Amit az én édes nagyszüleim, az anyám, és a drága nővérem Petunia tettek tönkre. De mire is számítottam? Hisz mindig így megy . . .Még szerencse, hogy itt van apa és az unokabátyáim különben nem bírnám ki, hogy mindig engem csesztetnek. Tunie és anyám azért mert boszorkány vagyok a nagyszüleim - persze anyám felől. Az alma nem esett messze a fájától . . . sajnos. meg azért, mert szerintük nem viselkedem aranyvérű boszorkányhoz méltón. Ha megtudnák, hogy a suliba nem is tudják, na akkor megnézném az arcukat. A nyaramon gondolkodom csomagolás közben, amikor Tunie bevágtat a szobámba és elkezd visítani.
- Hova raktad ?!!! Tudom, hogy te voltál te undorító boszorkány !!! Hova raktad a nyakékem?? - úgy nyivákolt, hogy azt hittem, hogy kitörik az ablaküveg.
- Én nem tehetek róla, hogy nem tudod mit hova raksz. - mondtam nyugodtan és próbáltam elfojtani röhögésem csak így imádom Tunie-t.
- Te kis . . . Te . . . Te feleselni mersz velem??
- Húha csak nem akarod megmondani, hogy mit mondhatok és mit nem ? - kezdtem dühös lenni.
- Ide figyelj te kis ribanc . . .
- Ha jót akarsz magadnak békén hagysz, vagy nagyon megjárod! Ne feledd kettőnk közül én vagyok a boszorkány! - félbeszakítva őt, vészjóslóan beszéltem. Drága nővérkém eléggé elsápadt tudtam, hogy ezzel elérem a célom. Tudom fél tőlem.
- Ezt még nem játszottuk le húgi! - és kiviharzott a szobámból. Miután elment hirtelen egy emlék tört magának utat a gondolataimban. Nyár volt, a kertben játszottunk együtt, akkor még elválaszthatatlanok voltunk. Egy magas és idős férfi közeledett hozzánk, akit apám beengedett.
- Örülök, hogy újra találkoztunk Albus. - nyújtott kezet apu szívélyesen.
- Részemről a szerencse Nicolas. - majd kezet fogtak, végül anyámhoz fordult.- Kathleen rajtad nem fog az idő múlása. - üdvözölte őt is. - Gondolom nem mondok újdonságot azzal, hogy a lányotok boszorkány és meg szeretném hívni a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző szakiskolába. - ez volt az a mondat, ami felborította az életem. Először megdöbbentem, majd egyszerűen bolondnak néztem az öreget. - Lilian nem is tud róla ? -kérdezte félhold alakú szemüvege mögül a szüleinkre pillantva.
- Nem, nem tudja. Nem akartuk, hogy megtudja, miután Petunia nem lett boszorkány . . . -válaszolta apám.
- Értem, akkor Lilian édesapád majd elmagyarázza, hogy mit kell tenned és segít neked. Ha megbocsátotok én most távoznék. A mi hamarabbi viszontlátásra! - majd kilépett az ajtón és eltűnt. Tunie felszaladt, én utána mentem.
- Mi a baj? - kérdeztem. Ennél a pillanatnál erősen megráztam a fejem, hogy eltűnjön ez az emlék. Nem akartam tovább emlékezni. Nem akartam újra átélni, hogy hogyan távolodtunk el egymástól, úgyhogy pakoltam tovább, míg anyám ordítását nem hallottam, hogy vacsora. A vacsi szokásosan telt, velem ordítoztak, apu pedig próbált védeni, de semmi értelme nem volt. Nem volt kedvem ehhez, ezért gyorsan megtöltöttem a hasam és felmentem. Lezuhanyoztam, ágyba bújtam és vártam a holnapi napom, amikor is megkezdhetem a 7. évemet a Roxfortban, mint prefektus. És végre találkozhatok a többiekkel is. De a legszebb az egészben, hogy elég messze leszek a nővéremtől és az anyámtól, ez többet jelent szinte mindennél.

2010. december 18., szombat

Tartalom vagy valami hasonló

Üdvözlet kedves idetévedő! 

Ez a történet Harry Potter szüleiről fog szólni. Nem lesz a történethez túl sok köze, de a varázsvilág és a Roxfort valamint a nevek többségét, és a személyiségek nagy részét átvettem. A történet a következő kérdések köré építkezik:  Mi lenne, ha Lily nem is lenne olyan jó kislány, mint amilyennek elképzeljük? Vajon mi lengi körül a lányt és a családját? James és ő tényleg barátok lennének? De a fiúnak ez nem elég! Szeretné megkaparintani Evanst vagy talán szereti ?! És mi van ha a Potter fiú kis húga történetesen Lily legjobb barátnője? Megtudjátok, ha elolvassátok. :D Ez az első történetem úgyhogy szeretném, ha segítenétek nekem, és tényleg megmondanátok, hogy mit csinálok rosszul és próbálom korrigálni is.
Mindenkinek jó szórakozást a blogon!
Puszi:
LilyV