15. Fejezet - What happened between them?

Sziasztok!

Újra itt vagyok és itt van a friss is.

Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Puszi:

LilyV

A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. (...) A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenekelőtt a "fair play", a nemes küzdelem szabályaira.

Szent-Györgyi Albert

A hétvége végül is hamar eltelt. Az edzést végül nem tudtam elintézni. Ezenkívül szerencsére Katy egyre jobban van, akár csak Rob. A gyógyítók egyre bizakodóbbak. Remus is szépen gyógyulgat. A sebei már szinte teljesen eltűntek, és az ereje is kezd visszatérni hála a jó Poppy néninek. Melt, Kirát és Sophie-t is kiengedték szombaton, bár még kellett szedniük valamilyen bájitalt, de már jól voltak. És még Beccy randija is jól sikerült. Vasárnap még a csajoknak is segítettem az SVK háziban, mert nem nagyon ment nekik. A bájitaltant pedig szinte mindig én magyarázom el nekik. Azért jó tanáraink vannak nem? Na azért nem fontos, mi legalább addig is szórakozunk, főleg ha valamilyen vicceset tanulnunk. Most, ezeken gondolkodva fekszem az ágyamon és élvezem az eső halk kopogásának hangját. Hétfő van. Egy újabb hét kezdete. És ha minden jól megy, akkor az első edzésünk napja is egyben. Mivel még korán van, ezért még fekszem az ágyban és játszok Éjfél-el. A kis cicus kifejezetten értékeli, ahogy a füle mögött simogatom, és olyan aranyos, ahogy dorombol. Mikor végre sikerült elszakadnom a kiscicától és elhatároztam magam, hogy elmegyek végre készülődni, de a cicus nem nagyon akart engedni. A kezemnek dörgölőzött és dorombolt. De most már tényleg mentem fürdőbe és vettem egy jó zuhanyt majd mikor végeztem a fürdői teendőimmel kimentem valamilyen ruhát felvenni, de csak kivettem valamit és felvettem. Majd elkezdtem a többieket is ébresztgetni, ma korábban, mint szoktam, mert Remus gyengélkedőn van, ezért a srácokat is én keltem. A reggel nálunk ugyanúgy telt, ahogy a többségi hétköznap reggel. Azonban inkább hagytam őket, és elindultam a másik hétalvó bagázshoz. Próbáltam észrevétlen átmenni a Tekergők szobájába. Meg sem lepődtem, amikor láttam, hogy mindenki alszik. James felkeltésével kezdtem, mivel az ő ágya volt a legközelebb az ajtóhoz. A füléhez hajoltam és próbáltam felébreszteni.

- James, ébresztő! - nem reagált, úgyhogy elkezdtem simogatni az arcát, erre már sikerült egy morgást kicsikarnom belőle.

- Kezd a többiekkel! - szólt. Én pedig átvándoroltam Sirius ágyához és elkezdtem őt ébreszteni, ugyan úgy, ahogy James-t.

- Csak még egy kicsit.

- Nem! Nincs még egy kicsit! - mondtam szigorúan. Erre már kipattantak a szemei. - Örülök, hogy te legalább hajlandó vagy felébredni. Egyébként Jó reggelt!

 - Neked is. - morogta és helyezkedett vissza.

- Nem nem! Nem fogsz visszaaludni! - néztem rá szigorúan. Ő pedig jó fiúként felült az ágyában és próbálta nyitva tartani a szemét. Utána mentem Reghez, őt viszonylag könnyen felébresztettem, hisz volt már benne gyakorlatom. Ez után mentem Peterhöz, akit nagy nehézségek árán sikerült felkeltenem. Ő már el is indult a fürdő felé. Így próbáltam utoljára felkelteni James-t. Őt viszont nem tudtam.

- Szerintem sokkal könnyebben fel tudnád kelteni, ha rámásznál. - szólt közbe a Reg. Hát mit ne mondjak, én nem voltam azonos meglátáson vele.

- Igen szerintem is sokkal könnyebben menne és még fel is ébredne. - nézett rám Sirius is. Én viszont nem akartam rámászni, hátha nem tudom magam vissza fogni. - Csak nem félsz Lily? - ennyit erről. Így kénytelen vagyok megtenni. És lovaglóülésbe tornászva magam az alhasán elhelyezkedtem. Mivel még mindig nem úgy nézett ki, mint aki akár csak elkezdett ébredezni, ezért elkezdtem puszilgatni a homlokától kezdve le az arcán keresztül a nyakára áttérve, és már éreztem, hogy ébren van csak tetteti, hogy alszik. Ezért úgy gondoltam, hogy ha ő játszik, akkor én is. Így elkezdtem lejjebb csúszni, egyre közelebb kerülve a nemesebbik testrészéhez, és a füle mögötti kis részt kezdtem el puszilgatni, majd gyengéden megharaptam. Erre az áldozatom felnyögött és hirtelen fordított a testhelyzetünkön, így ő került fölülre. Büszkén tudatosult bennem, hogy ismerem a Nagy Nőcsábász James Potter gyenge pontját. De nem tudtam ezen agyalni, mert rám tekintett azokkal a csodásan ragyogó barna szemeivel és kiűzött mindent a fejemből. Azok a szemek, amelyek bármikor képesek magukba szippantani. Egyszerűen hihetetlen. Ahogy fölöttem tornyosult úgy éreztem, hogy megszűnt a világ, nem tudatosult bennem, hogy vannak mások is a szobában, vagy hogy James Potter van felettem. Bár ha nem James lenne az, akkor nem is érezném ezt, úgyhogy aszem ez az állítás már meg is dőlt. A kezem valahogy a nyaka köré kerültek, bár nem tudom, hogy hogyan, csak egyszerűen ott voltak. Az arca egyre közelített az enyémhez. És csak azt vettem észre, hogy már nem a szemét néztem, hanem azokat a puha csábos ajkakat. Nem tudtam el fordítani a tekintetem, nem tudtam félrenézni. Vagy csak kinyögni valamit. Egyszerűen nem ment. Érezni akartam, ahogy csókol, ahogy teste az én testemnek nyomódik, ahogy a keze lágyan végig simít rajtam. Ebben a pillanatban mindent jobban elviseltem volna, bármit, csak ne legyen vége. Azonban Sirius megszólalt és megszakadt a pillanat.

- Khm. Khm. Nem akarok közbe szólni, de mégis mi a jó szentséges Merlin nyuszis mamusza folyik köztetek. - mi rákaptuk a tekintetünket, majd vissza egymásra, végül James lefordult rólam, én pedig felültem. Mire már kezdtem normálisan érzékelni a külvilágot észrevettem, hogy már Peter is a fürdő ajtóból figyel minket.

- Semmi Tapikám! Semmi! - sóhajtott fel James és elindult a fürdőszobába. Így én egyedül maradtam a kíváncsi szemek kereszttüzében.

- Semmi. Na akkor mindenki fenn van és nem fog visszaaludni, akkor én mentem is. - felhúztam a kapucnit a fejemre és minél kevesebb feltűnést keltve kimentem a portré-lyukon a sarkon levettem a csukját és vissza mentem, fel a lányokhoz. Szerencsére mind elkészültek, így fogtuk a cókmókunkat és elindultunk végre valahára a Nagy Terem felé. Én pedig egyre inkább a gondolataimba merültem. És vissza repültem abba a pillanatba. Próbáltam felidézni.

- Lily drága egyetlen szívem, figyelsz te ránk egyáltalán? - tette fel a kérdést Mel.

- Öhm . . . Persze! - válaszoltam.

- Akkor miről is beszélgettünk? - kérdezősködött tovább. Na hát igen, most ugrik a majom a vízbe.

- Öhm, a mai sz*r órákról? - kérdeztem reménykedve. Kérlek!

- Nem egyáltalán nem. Arról beszélgettünk, hogy Alice nem jön megnézni az edzést, mert randija lesz Frankkel. - felelte most már Katy.

- Merre jársz Lil? - érdeklődik Emily.

- Sehol!

- Akkor tudnád, hogy miről beszéltünk. - szólt Emily, már a nagyteremben helyet foglalva.

- Mi történt? - kérdi Alice.

- Semmi, csak még a teliholdon gondolkodtam. Ennyi. - próbáltam magam kivágni, hisz nem mondhatom, hogy majdnem csókolóztunk Jamesszel.

 - Hazudsz. - jelentette ki Mel.

- Oké, oké. De nem szeretnék róla beszélni. - néztem rájuk kérlelően.

- Rendben van. - válaszolta Emily. Közben megjöttek a srácok is.

- Na szóval Lilyke, válaszolnál végre a kérdésünkre?- kérdezte Sirius.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz.

- A reggelről.

- Még mindig ezen lovagolsz? Ha jól emlékszem válaszoltam.

- Ha jól emlékszem te is lovagoltál valamin, vagy inkább valakin . . .

- Szerintem azt észre vettétek volna, ha lovagoltam volna valamin vagy valakin. - khm, kezdünk kicsit eltérni a tárgytól. Erre a kijelentésemre James félre nyelt. Sirius pedig nagy szemekkel nézett rám. Ezek szerint leesett, hogy mire céloztam. De mivel csak nem akarhattam, hogy James közben megfulladjon, ezért elkezdtem veregetni a hátát.

- Ezzel arra akarsz célozni, hogy lovagoltál volna? - hogy milyen jó jel beszédünk lett.

- Nem céloztam semmire.

- De igen.

- Jó, akkor céloztam, ha így jobban tetszik.

- Szóval mi van köztetek?

- A kis mogyorónyi agyacskád nem képes felfogni, hogy SEMMI?

- Lehet, hogy nem vagyok egy észkombájn, de vak sem vagyok.

- Oké, akkor csak beleképzelsz olyan dolgokat, amik nem voltak ott.

- Na jó, miről beszélgettek? - kérdezte most már Katy.

- Semmiről. - válaszoltunk egyszerre James-szel és Sirus-szal.

- Oké, oké nem kérdeztem semmit. - felelt védekezve Kate.

- Esetleg mehetnénk órára? - kérdezte Alice, kicsit félve.

- Igen, menjünk. - válaszoltam. Így el is indultunk bájitaltanra. Ahol nem mellesleg James mellett ülök. Végül is túl éltük a dupla bájitaltant és még szereztem is 30 pontot. Ezután már viszonylag nyugisan teltek az órák. Sirius csak azért sem szállt le a témáról. A többiek pedig inkább csak figyeltek minket. Hiszen Sirius nem csak engem, hanem Jamest is basztatta. Végül is utolsó óránk után, Rúnaismeret után szinte menekültem fel a hálókörletünkbe, a lányok társaságában. Fent megírtuk a bűbájtan és az átváltozástan házinkat és átöltöztünk kviddics talárba, majd lementünk a pályára, ahol zuhogó esőben kellett várnunk a többiekre. A nézőtéren ott voltak persze a srácok és néhány Grifis. Mindenki leért, és még csak nem is késtek. Azért van előnye, ha szigorú prefektusnak tartanak.

 - Nos, először is bemelegítünk, egy pályakört futunk utána 3-at repülünk. Aztán elkezdjük gyakorolni a játékot. Eleinte csak ti fogtok játszani én pedig instrukciókat adok. A futásnál persze megértő vagyok, bizonyos napokon, csak szóljatok. Akkor kezdhetjük? - kérdeztem és mindannyian helyeslően bólogattak. És így is lett. Mivel én az unokabátyáimmal több poszton szoktam játszani, ezért mindegyikhez értek bizonyos mértékig. Az állóképességük annyira nem volt rossz, de még dolgoznunk kell majd rajta. Repülni jól repültek, különben be se kerültek volna a csapatba. A technikákkal voltak problémák . . .

- Sophie! Ha lehet védés után menj vissza a középső karikához, így könnyebben tudod védeni a következőt is. És ha lehet ne üsd, hanem fogd meg a kvaff-ot, persze nem kell ezért törnöd annyira magad, csak ha lehetséges. Így a labda nálunk maradhat. Oké?

- Megpróbálom! - nézett komolyan, én pedig csak mosolyogtam. A következő a terelők voltak.

- A labdát mindig tartsátok erősen, mert az ellenfélnek az a fő szerepe, hogy megszerezze. Dobásnál, ne tétovázzatok, hanem célozzatok és dobjatok. És dolgozzatok össze, nem kell az egyikőtöknek végigvinne, hanem passzolhattok is.

- De akkor nem tudok olyan pontosan dobni, és nem biztos, hogy be megy. - sütötte le a szemét Jasmine.

- Nem baj, azt fogjuk gyakorolni. Add ide a kvaff-ot Kira légyszíves. - én pedig megmutattam, hogy hogyan gondoltam. Felgyorsítottam és nem álltam meg a karikáknál, hanem eldobtam minél gyorsabban és pontosabban. Sophie nem is tudta kivédeni. Erre még tapsot is kaptam és nem csak a nézőtérről. Visszaszereztem a kvaff-ot és elindultam a hajtóimhoz.

- Valahogy így gondoltam. - mondtam.

- Ha ilyen jó hajtó vagy és fogó poszton játszol, akkor biztos, hogy te vagy a legjobb. - ámuldozott Kira.

- Hát azért nem a legjobb. Na, akkor a passzolás is majd kell gyakorolnotok, de először jöjjön a dobás, mert most még hátra vannak a terelőink is. - mosolyogtam rájuk és átdobtam a labdát Beccy-nek. Ezután odarepültem Katé-khez. Katy-nek egész jól ment, de Mel kicsit szerencsétlenkedett, úgyhogy oda mentem hozzá.

- Hékás! Nem kell ilyen feszültnek lenni! Nyugodj meg. Ha feszült vagy, nem jutunk sehova. Engedd el magad. Az ütőt tartsd erősen és figyelj a gurko-ra, ne téveszd szem elől. Na hajrá! - mosolyogtam rá. Ő pedig próbálta, de ez az engedjük el magunkat valahogy nem jött össze. - Na jó figyelj! A kezedet ne feszítsd be. - repültem mögé és próbáltam megmutatni a helyes kéztartást. És utána a következő ütés már sokkal jobban ment. Még hagytam egy kicsit őket, majd mikor észrevettem, hogy letelt az edzés időnk szóltam nekik és leszálltunk.

- Na csajok, nem is volt olyan rossz. Nem elkeseredni, semmi sem sikerülhet egyszerre. Gyakorolni fogjuk, hisz erre vannak az edzések. Na akkor sziasztok, találkozunk a következő edzésen legkésőbb. Kellemes délutánt! - elkezdtek szállingózni és mi is elindultunk Katy-vel és Mel-lel. Közben pedig a nézőtérről becsatlakoztak hozzánk a Tekergők is.

- Wáó Lily, ez nem volt semmi. Király hajtó lennél, és terelőnek sem utolsó. Ha ilyen jó vagy, akkor hogy hogy fogó lettél? - kérdezi Sirius.

- Állítólag jobb fogó vagyok, mint terelő vagy hajtó. - válaszoltam.

- Az nem semmi. - ámuldozott James.

- Hát igen, mivel mindig, vagy legalábbis legtöbbször én lettem rákényszerítve a fogó posztra, ezért jobban is megy. - válaszoltam. A kastélyba vezető út közben még beszélgettünk a kviddicsről. 

- Lily! kérdezhetek valamit? - kérdezte Sirius.

- Már kérdeztél, de kérdezhetsz. - feleltem.

- Mi van köztetek? - ezt nem tudom elhinni! Miért nem képes abba hagyni?

- Áhh! SIRIUS BLACK ELÉG LEGYEN! Hogy a jó szentséges Merlinbe mondjam el, hogy SEMMI? - már teljesen kikészültem tőle. nem hiszem el, hogy nem képes felfogni. A végén ez lesz a szlogenje. Visszamentünk a klubhelyiségbe és még beszélgettünk minden másról is, majd elindultunk nyugovóra térni.

14. Fejezet - Full Moon

Sziasztok!

Örömmel jelentem be, hogy elkészült a következő fejezet is.

Jó olvasását kívánok!

LilyV

Látom, baljós a hold fent,
látom, a baj közel,
látom, ég villog, föld reng,
látom, rossz idő jön el.
Ma éjjel a lábad ki ne tedd,
hogyha kedves az életed!
Baljósan kel ma a hold.
/ John Cameron Fogerty /

Reggel van újra. A nap is süt, a madarak is csicseregnek. Vagyis  szép reggel köszöntött ránk. Lassan nyújtóztam ki és keltem fel halkan az ágyamból. A lányok persze aludtak, mondjuk, ezen miért is nem lepődök meg? Szombat lévén, tíz előtt úgyse fognak felkelni. És mivel még csak 7 óra volt, úgy gondoltam, hogy meglátogatom a prefektusi fürdőt. Vittem a cuccaimat és elindultam. A folyosók kihaltak voltak, amit nem is csodálok. A prefi fürdő is szerencsére teljesen üres volt, vagy legalábbis a kádban, ami simán elment volna egy medencének is, nem volt senki. Bementem a lányok öltöző szerűségébe. És átöltöztem bikinibe. Csak azért, mert már volt, hogy bejöttek, amikor fürödtem, ezért jobb az óvatosság. A törülközőt és a cuccaimat bent hagytam, majd kimentem az öltözőből és nagy meglepetésemre öt kíváncsi szemmel találtam magam szembe. Érdeklődve néztem rájuk. Rájuk, a Tekergőkre és Regulusra.

- Ejnye! Titeket sem láttalak, még ilyenkor! - néztem rájuk. Egyikük sem válaszolt, szerintem valamit nagyon érdekesnek találtak rajtam, ezért gyorsan én is végig néztem magamon, hogy nem-e felejtettem el, valamit felvenni, vagy valami félre csúszott, de nem láttam semmit sem. - Mit nézel annyira? - James hirtelen a szemembe nézett. Azok a csodálatos csokoládé szemei, azzal a furcsa csillogással egyszerűen magukba szippantottak.

- Nem gondoltuk, hogy jössz fürödni. - zökkentett ki engem Sirius hangja.

- Bocsi, de tudod, koránkelő vagyok. És veled ellentétben még prefektus is.- mosolyogtam rá. - Becsatlakozhatok, vagy menjek vissza?

- Nyugodtan maradhatsz. Nem srácok? - a többiek nem válaszoltak.

- Hé, nem harap a Néni. - erre röhögésbe törtek ki és bólogatva válaszoltak. Én pedig bemásztam hozzájuk. Egy ideig, csak voltunk és beszélgettünk, mikor egy kigyúrt felsőtestet éreztem meg magam mögött, majd egy erős ölelő kart, és utána már csak azt vettem észre, hogy a víz alatt vagyok. Rögtön kapálózni kezdtem, de amikor feltűnt, hogy nem jutok vele előbbre, akkor megkerestem azt a kezet, amelyik a víz alatt tart és lehúztam a fejemről, majd a lábaimmal felrugaszkodtam és máris sikerült levegőt kapnom. Azonban az ölelő karok még mindig tartottak, így nekidőlve próbáltam lenyugtatni a lélegzetvételemet.

- Hé azért ugye jól vagy? - súgta a fülembe a “drága” foglyul ejtőm.

- Nem! Tudod, megfulladtam, azért lélegzem. - feleltem kicsit durcásan. Persze a többiek nevetéséből jöttem rá, hogy válaszomat ők is hallották.

- Még ilyenkor sem tudod félre tenni a humorod, ez nevetsége. - prüszkölt Sirius.

- Nem. - válaszoltam, már viszonylag normális légzéssel, de még mindig James, a titokzatos támadóm karjaiban. És ahogy nekidőltem éreztem a kviddics csodás hatását. Annyira csodálatos volt ilyen közel lenni hozzá. Ahogy érzem, hogy szorosan magához ölel. Ahogy lehelet cirógatja a nyakam vékony bőrét. Minden annyira csodálatos volt, túl szép.

- Skacok, én aszem felmegyek és kicsit lepihenek, nem érzem túl jól magam. - szólt Remus s kezdett a medence széléhez úszni. Mi pedig szét váltunk, a karjai lehullottak rólam, ami miatt úgy összeszorult a gyomrom, hiányzott, hogy öleljen. Erre mondják azt, hogy minden szépnek egyszer vége szakad.

- Hékás, nem lenne jó, ha egyedül mennél, ha nem érzed jól magad. Veled megyek oké? - milyen kis törődő lett Reg.

- Akkor már én is megyek. - csatlakozott hozzájuk Peter.

- Te jó ég! Ti itt hagynátok egyedül velük? - kérdeztem nagy boci szemeket eresztve és úgy mondva, mint aki tényleg komolyan gondolja.

- Csak nem félsz? - csillant meg Sirius szeme játékosan.

- Ohh én tőletek? - nevettem el magam, mikor már a többiek eltűntek az öltözőben. - Nem félek.

- Akkor majd meglátjuk, mit szólsz ehhez. - James átkarol és az ölébe véve haladt a medence szélén lévő lépcsőhöz. Sirius jött utánunk, ha segítségre szorulna a barátja. Mikor kiértünk a vízből még kicsit arrébb vitt, majd a víz széléhet lépett, és engem pedig a víz fölé emelt. Ekkor tudatosult bennem, hogy bele akar dobni. Gyorsan cselekedtem és átfontam a karjaimat a nyaka körül, így nem csak én, hanem mindketten zuhantunk a vízbe. Persze ő esett fölém. Ez az én szerencsém. Végül sikerült valahogy a felszínre kerülnünk, ahol a drágaságos Black röhögő fejével találtuk magunkat szembe. James-szel egymásra néztünk, majd elkezdtünk kimászni a vízből, csak most nem kerültünk akkorát. Sirius mögé mentünk és együttes erővel belelöktük. Ez így folytatódott, lökdöstük egymást, egészen addig, amikorra már a bőrünk teljesen ráncos lett és úgy döntöttünk, hogy kiszállunk, majd ment mindenki a maga dolgára. Fent már a csajok is épp a fürdőért küzdtek, mikor egy bagoly csörömpölt az ablakban. Én készségesen beengedtem, majd a vállamra szált, amikor felismertem a bagoly képben Hermészt, Mike baglyát. A levélben csak a szokásos állt, ami ilyenkor mindig. A csajok mikor elvégeztek már fél 12 volt. Leballagtunk a Nagy terembe, megebédeltünk és úgy döntöttünk, hogy kimegyünk egy kicsit a parkba beszélgettünk. Délután megírtunk pár házit, majd én elindultam olyan fél 6 körül . . .

(James szemszöge)

A reggelünk csodásan indult. Örülnék, ha mindig így kezdődne a nap, vagy még jobban. A lelki szemeim előtt meg is jelent egy kép, melynek a főszereplői Liy Én és egy ágy volt. Hmm . . . na de vissza a valósághoz. Reggeli fürdőzésünk után teljesen feltöltődtem, bár mikor fel lettünk keltve, teljesen hullának éreztem magam. A srácokkal felmentünk és beszélgettünk a reggeli fürdőzés után. Remus szörnyen nézett ki, nem csodálom, hisz ma telihold lesz. Annyira aggódtam érte, de ennyi év után már egyre nyugodtabb vagyok, hisz mi is mellette vagyunk. Az este rohamosan közeledett, én még azonban mielőtt elmegyünk beszélni akartam Lily-vel, de sehol nem találtam a Tekergők térképén. Miért pont ma kellett eltűnnie, ilyenkor a legveszélyesebb az erdő. Nem találtam, ezért hihetetlenül aggódtam, de nem tudtam mit csinálni. Végül este Reg-et elkábítottuk, mi pedig elmentünk a Szellemszállásra. Ahol megvártuk, míg barátunk rettentő kínok között átalakul, közben mi is felvettük állati alakunkat és Holdsáppal kimentünk az erdőbe, ahol figyeltünk rá, hogy nehogy valami kárt tegyen valakiben. Azonban arra nem számítottunk, hogy egy másik vérfarkas is van az erdőben. Ez a farkas rögtön Holdsápra támadt. Mi pedig próbáltuk szétszedni őket, de nem jártunk túl nagy sikerrel, sajnos. De végül nagy nehézségek árán sikerült a másikat elüldözni Holdsáp környékéről. Azonban Holdsáp súlyosan megsérült, így nem tudtuk, mit tegyünk, ezért vártunk, amíg a Hold lemenőben volt és félig meddig már visszaalakul és elkezdtük a kastély felé vinni. De így nem vihettük be Pomfrey-hoz ezért felvittük a klubhelyiségbe és próbáltunk vele valamit kezdeni, de nem jártunk sok sikerrel, teljesen kétségbe estünk, nem tudtuk, mit csináljunk. Egyszer csak nyílt a portré-lyuk és bejött rajta Lily.

- Lily! Lily kérlek segíts! Holdsáp megsérült, és nem tudjuk, hogy mit csináljunk, kérlek segíts! - kértem kétségbeesve. Lily aggódva nézett le barátomra, de mégis higgadt maradt, nem borult ki.

- Mi történt? - kérdezte, és letérdelt a sérült mellé.

- Megtámadta egy másik vérfarkas. - feleltem, de nekem korántsem sikerült olyan nyugodtnak maradnom, mint Lily.

- Rendben van, nem lesz semmi baj! Nyugodjatok meg! Mindjárt jövök. - majd felrohant, vélhetőleg a hálókörletébe. És tényleg hamar vissza is ért különféle növényekkel és bájitalokkal. Az egyik növényt rárakta az egyik mély sebre, míg egy kék színű löttyöt öntött le Holdsáp torkán. Aztán levette a növényt és elkezdte kitisztítani sebeket, végül elkezdett valamilyen varázsigét mormolni az orra alatt, mire az összes sebből elállt a vérzés. És láss csodát már is ébredezni kezdett Remus barátunk. Mi pedig rögtön oda mentünk hozzá és meg akartuk ölelni, de Lil megállított minket.

- Hé! A vérzést sikerült elállítanom és némi erőt is önteni Remusba, de ez nem azt jelenti, hogy máris letámadhatjátok, a sebei felszakadhatnak. Remélem Remus ezt te is felfogtad. - nézett az említettre, mire az csak bólogatott. - Na akkor leviszlek a gyengélkedőre a többit Pompy elintézi.

- Majd mi Féregfarkkal lekísérjük Lily! És nagyon köszönjük, hogy megmentetted. - nézett rá Tapi.

- Ugyan már, még szép, hogy mindent megteszek a barátaimért. Na akkor gyerünk vigyétek le! - szólt rá a barátaimra az én vörös angyalom.

- Lil köszönöm! - szólt Holdi is, mielőtt kivitték volna. Mi pedig ketten maradtunk.

- Lily el sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok, hogy megmentetted. - hálálkodtam és hirtelen szorosan magamhoz öleltem, nem tudom mi ütött belém, de olyan jól esett. Ő pedig készségesen simult ölelésembe és simogatta nyugtatóan a hátamat. Míg végül el nem engedtük egymást.

- Bocsáss meg, de most már fel megyek, mert nagyon fáradt vagy. - nézett rám bocsánat kérően. Mire én bólintottam. Mikor ő felment Sirius-ék is megérkeztek és beszámoltak róla, hogy Poppy rögtön ellátta Holdi barátunkat, majd elindultunk mi is lepihenni.

13. Fejezet - It hurts when somebody, who is close to you, is in danger

sziasztok!

Tudom, hogy késtem és nagyon nagyon sajnálom!

Azért remélem nem haragszotok annyira rám.

Jó olvasást kívánok!

puszi

LilyV

Mikor végképp összetörsz és elvesztesz minden féltve őrzött álmod, akkor kell egy barát. Egy barát, aki összekapar. Ő lesz az aki felépíti benned az összedőlt világot és életben tart. Ameddig csak élsz, ameddig csak éltek...♥

A csütörtök hamar eltelt, pedig még asztronómiánk is volt. Kate-tel nem lehetett beszélni, egész nap hozzánk sem szólt. Próbáltunk beszélni vele, tényleg megpróbáltunk minden lehetséges módszert, de vagy elvonult, vagy fejére húzta a paplant. És ráadásul teljesen úgy néz ki, mint akin átment egy troll. Tudtuk, hogy történt valami, hiszen a szerdai miatt nem lenne így kiakadva. Tudtuk, de nem mondta el nekünk. És pont ezért aggódtunk annyira. Ezenkívül még Mel is összeszedett valamilyen vírust, úgyhogy őt pedig levittük a gyengélkedőre, Poppi néni azt mondta, majd csak szombaton engedheti ki. Persze minden szünetben meglátogattuk és a délután nagy részét is nála töltöttük. Nagyjából ennyiből állt a tegnapi napunk. Ma is, mint az elmúlt pár napban verőfényes időre ébredtem fel. Amint felkeltem és megnéztem a falra felrakott órarendünket örömmel tudatosult bennem, hogy ma van az első kviddics edzésünk. Jókedvűen és az egyik kedvenc számomat az Avril Lavigne-Skater boy-t dúdoltam. Sikeresen még azt is eldöntöttem, hogy veszek egy gyors zuhanyt aztán még megírom a mágiatörténelem házimat. Mikor már a tekercs felénél tartottam elkezdtem keltegetni a többieket. Katy – a szokásostól eltérően - úgy kelt fel, mint akit ágyúból lőttek ki és rohant a fürdőbe. A csajokkal csak néztünk utána. Amíg ők végeztek a fürdéssel, addig én befejeztem a mágiatörit, majd Kate nélkül – mivel ő már lement – lementünk megtömni a pocakunkat. A Nagy Teremben már ott volt szinte az egész diáksereg. Megkerestük a Tekergőket – mert már lassan nem is tudunk nélkülük élni. Hahaha – és lehuppantunk eléjük. Meglepetésünkre Katy is ott foglalat helyet. A fiúk pedig teljes holdkórral ültek előttünk. Remus holt sápadtan a többiek pedig hullafáradtan. Te-jó-ég! - szótagoltam magamban, és leesett, hogy holnap holdtölte lesz.

- Na de fiúk, be ne kapjatok minket! - nevettem, mikor Sirius akkorát ásított, hogy tényleg megfordult a fejemben, hogy meg akar enni minket. 

- Én nem foglak, az Ágas feladata. - szólt hozzá Sirius. 

- Hűha köszi, most megnyugodtam. - néztem rá. 

- Köszi Lil, hogy felébreszted őket, nekem nem ment. - nevetett Remus is. 

- Nincs mit. Majd én felkeltem őket, már van benne gyakorlatom. - néztem rá. - Reszkessetek! - röhögve néztem rájuk.

- Na jó skacok, mit szólnátok, ha mennénk SVK-ra? - kérdezte reménykedve Alice, hogy végre láthassa Franket. Én még gyors vettem egy fánkot, amit útközben eleszegettem. Végül örömmel konstatáltam, hogy ma össz-vissz 4 óránk lesz. Abból csak SVK a fontos. A teremnél már gyülekeztek a végzős diákok. Megvártuk, míg a tanár behív minket, ami nem is váratott magára sokáig. 

- Nos, ma a scutum simplex decor, azaz az egyszerű pajzs bűbájt fogjuk megtanulni. Ez a fajta pajzs a gyengébb rontások és lefegyverző bűbájokat védi ki. A bűbáj lényege, hogy meg kell keresni magunkban a mágiát és egy pajzsot formálni belőle, majd kiterjeszteni. - mivel sokan értetlen képet vágtak, ezért inkább kifejtette. - Ahhoz, hogy megtalálják a mágiát, érezniük kell a testük és lelkük rezdüléseit, akkor érezni fogják a varázst. Egyenlőre ezen az órán, csak ezt kell megtalálniuk. Akinek esetleg ez meg van, haladhat tovább, a pajzs kiterjesztése eleinte kellemetlen, és főleg nehéz. A pajzs akkor tökéletes, ha enyhén kékes színű. Na akkor munkára! - nekem nem volt sok dolgom, hisz tudtam. Ilyenkor jó, hogy te vagy a legkisebb boszorkány a családban, auror unokabátyákkal. Ők mindenre megtanítanak és nem csak az idegeimet erősítik meg. Úgyhogy hagytam és néztem, a többieket, hogyan csinálják. Persze a drága Merrythought tanárnőnek feltűnt, hogy nem is csinálok semmit. 

- Miss Evans megtenné, hogy kifárad és megmutatja, hogy hogy halad? - kérdezte a prof.

- De hát tanárnő, azt mondta, hogy még nem kell tudni teljesen a varázslatot. - szólt bele az egyik stréberke.

- Miss Evansnek bizonyára tökéletes a pajzs bűbája. - nézett rám szúrósan. Én kimentem, lehunytam a szemem, és pillanatokon belül már körülöttem is volt a pajzsom. A többiek pedig csodálkozva néztek rám, amit még nagy csodálatomra a tanárnő is követett. 

- Köszönöm Evans kisasszony, akkor fáradjon vissza a helyére és olvassa el a tankönyv 106 oldalától a 120-ik oldalig. - én pedig úgy tettem, ahogy mondta. Az óra végére sikerült is teljesítenem a kérését.

- Lily, ezt mégis hogyan csináltad? - kíváncsiskodott Sirius.

- Tudod, ha az ember lányának van 6 unokabátyja, akik nem mellesleg aurorok és ő a legfiatalabb gyerek a családban. Ráadásként még lány és boszorkány is, akkor a drága unokatesóknak az a hobbijuk, hogy engem tanítsanak, vagy csak simán fel húzzák az idegeimet. - fejtettem ki a lényeget. 

- Ez igen. És miket tanítottak neked? - kérdezte most már Remus.

- Főleg pajzs bűbájokat, lefegyverzéseket, védő bűbájokat. Meg persze magát a párbajozást. - mosolyogtam. 

- Nem szívesen lennék az ellenséged. Komolyan lassan félek tőled. - nézett rám nagy komolyan James.

- Hát én se lennék a magamé. - válaszoltam, és ezzel le is zártuk a beszélgetést, mert folytatódott tovább a szenvedésünk, csak most már mágiatörin. Az ebédig kihúztuk és bementünk Mel-hez a gyengélkedőre. Ekkor lettem csak figyelmes arra, hogy Kira és Sophie is ott fekszenek. 

- Hát ti meg? - néztem rájuk.

- Bekaptunk valamilyen vírust, vagy mit. - nézett rám bocsánat kérően Sophie. 

- Ohh te jó ég, sajnálom. Akkor lemondhatunk a mai edzésről.

- Én . . . mi tényleg sajnáljuk, mi nem . .. - kezdett bele a magyarázkodásba Kira, amíg én félbe nem szakítottam.

- Hékás! Egy szóval nem mondtam, hogy a ti hibátok. - nevettem. - Mindegy. Mikor engednek ki titeket? 

- Szombat este. - felelte készségesen Kira. 

- Vasárnapra van valamilyen programotok? - fejcsóva volt a válasz- Akkor lehet, hogy áttesszük az edzést, de még beszélek a többiekkel, úgyhogy majd kinn lesz a faliújságon az időpont. 

- Rendben. - mosolyogtak.

- Mel! Neked is megfelel? - kérdeztem, mire ő lelkesen bólogatott.  

- Oké, akkor én beszélek mindenkivel. Sziasztok, még jövök, és még párszor el fogom mondani, de jobbulást! - majd rohantam is. Sikerült megbeszélnem Jasy-vel és Beccy-vel is, de Beccy-nek randija lesz, úgyhogy még nem tudom, hogy mi lesz. Épp sétáltam le a gyengélkedőre, amikor megláttam Katy-t bemenni. Mikor beértem rögtön ki is akart jönni, de én megállítottam.

- KATHERINA MONTES! Nem mész sehova! Most szépen elmondod, hogy mi a franc bajod van! -szóltam rá parancsolóan. 

 - Semmi! - válaszolt bőbeszédűen. 

- Áh semmi. Persze, egy ostoba beszólás miatt akadtál ki és azóta, nem is óhajtoztatsz beszélni velünk. - kezdtem kicsit dühös lenni és a hangerőm is megemelkedett. - Katy, Kicsim aggódunk érted, te nem szoktál ilyen lenni. Mondd el szépen, legalább nekem, mi a baj, tudod, hogy én segítek. 

- Ebben nem tudsz segíteni. - nézett rám bűnbánóan. Lehúztam az egyik szabad ágyra. 

- De biztos, jobb lesz, ha elmondod valakinek, hogy mi bánt. - próbáltam meggyőzni. 

- Rendben van. - sóhajtott fel. - Szó . . . Szóval, tudod a bátyám elment egy bevetésre Oxfortba. Egy halálfaló bázist kellett megtámadniuk . . . és az egyik halálfaló megtámadta . . . súlyosan megsérült. - mesélte akadozva és a végére még a könnye is kicsordult. Magamhoz húztam, ő pedig a felsőmbe temette arcát. - A Mungóban van. McGalagony azt mondta, hogy hétvégén elmehetek hozzá. - sírdogált tovább. 

- Te jó ég Katy, én annyira sajnálom, nem tudtam, és azt amit még akkor mondtam, nem gondoltam komolyan. - könnyezni kezdett Mel is. 

- Nem te tehetsz róla. Én voltam. Nem kellett volna ezen felhúznom magam.

- És hogy van? - kérdezte óvatosan Emi.

- Az . . . az állapota válságos. - felelte Katy, elő sem bújva a rejtek helyéről, vagyis a pólómból.

- Én nem is tudom mit mondjak. Ha . . . ha James-szel történne valami, én még ennyire sem bírnám. - fakadt ki Mel és a bátyjához bújt. 

- Hé húgi, semmi baj, velem nem fog történni semmi sem. - próbálta nyugtatni James.

- Gyere Katy elmegyek veled Robhoz. - segítettem fel. 

- Nem, nem kell, még először kviddics lesz 

- Nem, nem lesz. 3 fővel nem fogok edzést tartani. - mosolyogtam. - Na menjünk, már rég nem láttam Rob-ot.

- Te ismered? Mi még nem is találkoztunk vele. - szólt közbe Mel durcásan, erre már Kate is mosolygott.

- Nem tudod, miből maradtál ki. 

- Hogy néz ki? - keltettem fel Mel kíváncsiságát.

- Magas, barna hajú, olyan a szeme, mint Kate-é és jó a felső teste. És nem semmi az ágyban. - kezdtem elemezni. 

- Na de csajok! A bátyámról beszéltek. - nevette el magát Katy először azóta.

- Oké, oké csak vicceltem. Na akkor menjünk! - elindultunk az ajtó felé, majd visszanéztem Melre és eltátogtam: - Komolyan gondoltam.- Kate-tel felmentünk házvezetőnőnk irodájába és ő rögtön belement, hogy elkísérjem a barátnőm. Felkísért minket az igazgatóiba, majd a hopphálózaton keresztül átmentünk a Mungóba. Ott voltak Katy szülei is. Megöleltek mindkettőnket, majd Kate bement, én pedig Mr és Mrs Montest kezdtem vigasztalni. Bent töltöttük az egész délutánt, majd este visszamentünk az iskolába. Kate-nek jót tett ez a látogatás, már sokkal jobb színben volt. Este viszont mindenki úgy dőlt ágyba, mint egy zsák krumpli. Bennem viszont még megfogalmazódott, hogy holnap telihold lesz . . .

** scutum simplex decor: saját találmány :)

12. Fejezet- Game over

Sziasztok!

Itt is van az új feji, és még ma fel is raktam.

LilyV

 

Vége a szerepednek, de a darab még folytatódik...
Vonulj el a háttérbe és onnét figyeld a folytatást...

Másnap boldogan ébredtem. Hirtelen nem is tudtam, hogy miért, de aztán eszembe jutott, hogy ma végre véget vethetek a Victor-ral folytatott „ kapcsolatomnak”. Szinte kipattantam az ágyból és kinéztem az ablakon. Kinn csodás napos idő volt. Éreztem, ahogy a napsugarai simogatják a bőröm. Már biztos, hogy a nap nagy részét kinn fogjuk tölteni. Elmentem a fürdőbe, mivel még volt elég időm, ezért vettem egy jó forró fürdőt. Kiáztattam magamból mindent. Minden rossz érzést, mindent, amitől úgy éreztem magam, mint egy mosott rongy. Vagy egy félórát áztattam magam. Végül úgy döntöttem, hogy kikászálódok a kádból. Gyors egy szárító bűbájjal megszárítottam magam. Kint már Emi érben volt, de ahogy elnéztem nincs sok ereje felkelni.

- Mi az Emi? Nem óhajtoztatsz felkelni? - mosolyogtam rá. Ő pedig csak morgott valamit az orra alatt. És megpróbált feltápászkodni, de a papucsa rosszkor volt rossz helyen. Emi sikeresen orra bukott benne. Én próbáltam visszafogni a feltörő nevetésem, de ő hátra fordult és teli szájból röhögni kezdett. Ezt már én sem bírtam, és hangosan csatlakoztam hozzá. Mire persze a többiek is felébredtek, és egy jól irányzott párna repült felém - szerencsére a jó reflexeimnek hála – sikerült félreugranom. Azonban a röhögést sehogy sem tudtuk abbahagyni. A lányok is felültek az ágyaikban és minket nézve ők is nevetésben törtek ki. Egyszóval jól kezdődött a reggel. Mindenki lefürdött és persze felöltözött – azért nem akarunk meztelen rohangálni a Roxfortban, ki is csapnának. - és elindultunk reggelizni. Lent már javában folyt az evés és persze a dumaparty. Csatlakoztunk a „ épp meg próbálok nem elaludni” fejjel étkező Tekergőkhöz. Persze én James mellé kerültem – miért nem lepődöm meg? - és szedtem pár falatot a tányéromra. 

- Na, mi van srácok, hosszú volt az éjszaka? - mosolyogva néztem rájuk. James felém fordult és mélyen a szemebe nézett. Olyan édes volt így. Ha elolvadok, akkor valaki szedjen össze! 

- Lily, ha arra célzol, hogy esetleg mással töltöttem az éjszakát . . . 

- Én nem céloztam semmire. - vágtam szavába. 

- Akkor rosszul gondolod, akkor sokkal fittebb lennék. - somolygott kacéran - Főleg, ha veled lettem volna. - vágott elgondolkozó arcot. Komolyan, ezt a nagy váltást!

- Hmm . . . talán majd egyszer kipróbáljuk. - pillantottam rá kacéran. Ő pedig félre nyelte a rántottáját és elkezdett fuldokolni. Én meg nevetni kezdtem, de Remusszal együtt kezdtük el veregetni a hátát. 

- Jól halottam? Evans a prefi kisasszony elmondta a Nagy James Potter-nek, hogy TALÁN még ágyba is bújna VELE? - faggatott Sirius, mikor leesett neki, hogy mit mondtam.

- Megnyugtathatlak a hallásod még megfelelő. - néztem rá komolyan. Mindannyian úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna, hogy az ufók megtámadták a sulit. 

- Akkor akár lélegeztetnél szájon át is? - kérdezte James reménykedve.

- Nem hagynálak megfulladni! Lélegeztetni bárkit lélegeztetnék, ha muszáj. - vigyorogtam rá. 

- Úgy érzem nem kapok levegőt! - szólalt meg kétségbeesett hangon. A füléhez hajoltam, és suttogni kezdtem:

- 1 ha elfelejtetted volna MÉG van egy pasim. 2 csókról nem beszéltünk. - soroltam fel érveimet, és egy váratlan jött ötlettől vezérelve egy lágy puszit leheltem a füle mögé. James rám emelte azokat a csodaszép barna szemeit, amiben valami furcsa láng ég. Nem tudtam hová tenni, de valahogy tetszett. Tetszett ez a pillantás. Tetszett, hogy nem szól semmit, így olyan idilli volt minden. Tetszett, hogy csak őt láttam, őt éreztem és minden más megszűnt körülöttem. De persze semmi nem tart örökké. Sajnos. 

- Na de skacok, legalább a nemi életeteket ne a Nagy Teremben éljétek. - nevetett ránk az idősebb Black. Remélem, ma nem lesz a közelembe, mert most egy kanál vízbe megtudnám fojtani. Ezután pedig összeszedtük magunkat és elindultunk SVK-ra. Ez is egy olyan óra, ahol a Mardekárral vagyunk együtt. A diákok már a terem előtt várakoztak, mikor megérkezett Merrythought prof. Lassan beszállingóztunk utána a terembe.

- Ma egész órán párbajozni fogunk. - jelentette be monotonan. - Csak, és kizárólag rontásokat, hátráltató, illetve pajzs bűbájokat használhatnak. Ezenkívül, aki már tud nonverbálisan varázsolni, kérem ezen az órán mellőzze a használatát! Akkor most mindenki álljon párba! - és elkezdődött a párkeresés. Én nyugodtan vártam, úgyis Katy-vel szoktunk lenni ilyenkor. De ekkor idejött hozzám Bellatrix Black, Sirius és Reg unokahúga. 

- Lilyke! Nem akarsz párbajozni velem? - mindezt úgy tette fel, mintha lenne választásom. Mondjuk nekem végül is mindegy, így legalább nem csak védekezni fogok. 

- Ejnye Trixike, mintha rémlene, hogy már mondtam párszor, hogy utálom, ha Lilyké-znek! - mosolyogtam rá, hisz tudtam, ő is így van a Trixiké-vel.

- Rendben van Lilian! - ezt se szerettem jobban, de végül is jobb az előzőnél. - Szóval akkor jössz? - én csak bólintottam, és Kate-et kerestem a szememmel, hogy bocsánatot kérjek tőle, de láttam, hogy ő végül Emi-vel állt párba, míg Alice a szívszerelmével állt párbajozni. Hmm nem mondom jót tesz egy kapcsolatban a harc és a veszekedés, főleg az utána következő békülő szex. Na mindegy. Beálltunk Trixivel és ő elkezdett támadni, én pedig gyorsan felhúztam egy erős pajzsot magam köré. Trixi hadd játszadozzon. Vártam. Én azon küszködtem, hogy ne röhögjek, ő pedig már szó szerint vörösödött a méregtől. Amikor már meguntam küldtem rá egyszerre egy Gumiláb- rontást és egy Gügyögés-átok. A lábai nem tudták megtartani és dühösen elkezdett gügyögni, azt hiszem örülhetünk, hogy nem értjük, hogy mit akar mondani. Sirius látva unokahúgát akkora röhögésbe kezdett, azt hittem, hogy még a klubhelyiségünkben is hallják őt. Trixi próbált felállni, de nem tudott, a lábai összerogytak és visszahuppant a földre.

- Ez szép volt Lil! - veregette meg a hátam Sirius. Lestrange fel vette és elindult – gondolom a gyengélkedő felé. A Grifisek nagy része ezek után jó kedvűen folytatta napját. Akárcsak mi. Az órák tovább viszonylag unalmasan teltek. Számmisztika előtt összefutottam Victorral, és megbeszéltük, hogy 5-kor találkozunk a parkban. Az utolsó óránk is hamar eltelt. A srácokkal, összeszedve Melt és Reg-et kimentünk a parkba.

- Na terv Lily? - nézett rám Katy.

- Öhm – gondolkoztam el. - Nincs. Majd csak kitalálok valamit. Már szakítottam párszor.

- Jó jó, de most nem az a lényeg, hogy még a pici kis lelkét is pátyolgasd! Fájnia kell neki! - oktatott tovább.

- Oké, oké! Majd kitalálom! Ne aggódj már! - válaszolok.

- Nem akarom, hogyha már ennyit dolgoztunk vele, akkor elcseszd! - szólt dühösen. És még ő dühös! Én nekem kellett vele lennem, én szenvedtem vele, és ő van kiakadva! Hogy az a ! 

- Lily mély levegő, és lenyugszol, nem kell kiakadni! Uralkodj magadon! - gondoltam magamban. Egyébként ne higgyétek, hogy skizofrén vagyok, mert nem vagyok!

- Hogy mondhatsz ilyet! Csak hogy tudd, te nem csináltál semmit sem! - Mel is dühös lett, de jó. Katy pedig felkapta a vizet és elrohant. Valami nem stimmel, vagy csak közelednek a piros betűs napok*. 

- Remek! Akkor, ha mindenki kiadta magából a dühét, akkor csak szólok, hogy ott jön ő nagysága. - szólt közbe most már Remus. Ők elbújtak a fák között, én pedig vártam, hogy ideérjen.

- Szia Édesem. - hajolt közelebb hozzám, és megakart csókolni, de én elhúzódtam. - Valami baj van? - érdeklődik.

- Oh nem, dehogy, tudod élvezem, ha ilyen vadbarmokkal járok. - feleletem mosolyogva.

- Ezt most nem értem.

- Édes a bosszú. Hallottad már? - kérdeztem

- Igen, de mire célzol?

- Tudod felültetted a barátnőm, rémlik? - bólintással válaszolt. - És mond milyen érzés? - kíváncsiskodtam, de még mindig nem értette. Komolyan, nem csak bunkó, de még féleszű is.

- Drágám, Drágám. - gúnyosan csóváltam a fejem. - Tudod Victorka egyáltalán nem érdekelsz. Sosem érdekeltél. Csak egy undorító barom állat vagy. - mondtam nyugodtan.

- De hát, ahogy csókoltál, az nem lehetett hazugság! - nyugtatgatta magát.

- Azt hiszel, amit akarsz, de ha lehet jó messzire elkerülsz engem és a barátaimat is. - mosolyogtam rá és indultam volna a kastély felé, de ő a vállamnál fogva nem engedett el.

- Én szóltam. - és a kezénél fogva lendületet véve, és jól megfeszítve a lábam, majd előre rántottam. Ő pedig háttal vágódott a földnek.

- Remélem megértettük egymást. - vigyorogtam a képébe. A többiek előjöttek a fák mögül és jól a képébe nevettek.

- Ez van, ha velünk kezdesz ki. - mondta Alice. Végül együtt mentünk fel a a klubhelyiségbe, jót nevetve az előbb történteken. Katy-t viszont nem volt ott. Végül lent közös erővel megcsináltuk a házit. Értsd Remus és én megírtuk, többiek csak másolták. Meg segítettem bátyónak is. Még beszélgettünk úgy 11-ig, amikor elhatároztuk, hogy már ideje aludni. Azonban Kate nem volt sehol, aggódtam értre, de amikor felmentünk láttam, hogy az ágyában alszik. Mi is lefürödtünk és mindenki álomba szenderült.

 * piros betűs napok: nő olvasóknak nem kell magyaráznom, hogy mire gondolok, de azért aki nem tudná a bizonyos havi probléma.

Nőnap!

UI.: Sajnálom, hogy nem jelentkeztem, egy jó darabig, de beteg voltam =(  Ha minden jól megy, akkor holnap jön a friss, és hétvégén is lesz.