Szavazásról ;)

Helló mindenki! :D
Mint azt említettem, teszek ki egy szavazást, arról, hogy nyissak-e új blogot, vagy sem.
Már jó ideje fontolgatom, hogy nyitok, mivel annyi ötletem van, csak sajnos időm nincs, szóval, ha szeretnétek egy másik blogot is, amit én írok, akkor leírom a rövid ismertetőt az ötleteimről.

Complicated Love – Bonyolult szerelem

Ez, egy saját szereplős töri lenne, ami Elena-Damon és Klaus-Katherina gyerekiről szólna, akik egymásba szeretnek. Szerelmük bonyolult, és viszontagságos, rengeteg buktatóval, szakítással és természetesen egy fő gonosszal. 

 

The Inscrutable Girl – A kiismerhetetlen lány

Az elmaradhatatlan Twilight-os, ami már csak magamból kiindulva Edward-Bella párosítású lenne. A történet onnan indulna, hogy Edward elhagyta Bella-t, akinek született két gyereke, és egy helyre költöznek. A történet nem a megszokott szerelmi történet lenne, de természetesen a szerelem is helyet kap benne(mint például egy régi kapcsolata Bella-nak...). Ezenkívül Bella-ról rengeteg titok derülne ki...

Edward és Bella titkai – Secrets of Bella and Edward

Ez is egy Twilight-os és Bella-Edward. Bella ebben a történetben vámpír lenne, aki jó ideje ismeri Edward-ot – hogy pontosítsak, Edward „lázadása” óta – a két szereplő kicsit vadabb lenne, mint ahogy Stephenie megalkotta őket.

Amikor minden kiderül rólad, még az is, amire álmodban sem gondoltál volna ...

Cassandra Clare- Halál ereklyéi könyvsorozata alkotta. Mivel nekem nagyon nem tetszik, hogy Clary és Jace testvérek, ezért körülbelül odáig venné figyelembe a könyvet... Az Árnyvadászok feladat továbbra is élne, valamint Clary-ről kiderülne, hogy nem „csupán” Árnyvadász. Azonban Clary apja nálam is Valentine lenne.

Mert igenis vannak csodák

És egy Vámpírakadémiás (Richelle Mead – Vámpírakadémia) Rose-Dimitrij párosítással. De nem csak Lissa származna királyi családból … Azt hiszem, hogy onnan kezdeném, hogy Dimitrij strigává ( gonosz vámpírrá) változik, és Rose a keresésére indul.

Újra együtt vagy mégsem
Harry- Gin párosítás, Harry elmegy, a nagy csata után, de Voldemort feltámadna hamvaiból, ezért visszatérne Londonba.Egy újabb nagy csata, és Harry-Ginny kapcsolata lenne benne.

Azt hiszem, ennyi, a címek, a megnyitáskor változhatnak … Kérlek titeket, hogy szavazzatok, akár mire, azt is megértem, ha nem szeretnétek még egy blogot, akkor szavazzatok arra.

Köszi mindenkinek
Puszi: Zsó

34. Fejezet – Black's party

Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt vagyok, a frissel :D Majd "látni" fogjátok, hogy kicsit nagyobb erőt kapott Voldi, de ez arányos lesz, szóval csak ilyen szemléltetésnek szántam:) Nos, úgy gondoltam, hogy ehhez valamennyire illik Avril – Anything bur ordinary c. száma, ahogy az idézet is mutatja. És már elkezdődött advent is, szóval az eddig kinn levő szavazáson kívül rakok ki még egyet, ami, ha ti is szeretnétek, akkor karácsonykor fog indulni, vagy nem :D Majd meglátjuk :D
Jó olvasást, és aki idáig még nem szavazott, az légy szíves tegye, mert szeretném tudni, hogy ti hogyan szeretnétek :)
Pussszkó:
LilyV

 

„Sometimes I get so weird                Néha olyan furcsa vagyok

I even freak myself out           Hogy még magamat is megőrjítem,

I laugh myself to sleep                Alváskor magamban nevetek,

It's my lullaby                                Ez az én altatóm,

Sometimes I drive so fast                   Néha gyorsan hajtok,

Just to feel the danger             Csak hogy érezzem a veszélyt,

I wanna scream                                Sikítani akarok,

It makes me feel alive”                  Ekkor érzem, hogy élek.

Avril Lavigne – Anything but not ordinary

  Reggel szokás szerint korán keltem. James még mélyen aludt, ezért nyomtam egy apró puszit a szájára és óvatosan kikeltem az ágyból, hogy elmenjek fürödni. Így, mivel rengeteg időm volt, ezért hosszasan lubickoltam a vízben, majd gyorsan, melegen beöltöztem. És csak, hogy Szerelmem ne aggódjon írtam neki pár sort.
„Jó reggelt Édes Hétalvóm!
Tudod, apunak elég feltűnő lenne, hogyha együtt mennénk le minden nap, mivel köztudott, hogy én koránkelő vagyok. Szóval elmegyek kicsit sétálgatni. Majd találkozunk.
Csókol Lily
U.I.: Az ajtót bezártam, a kulcs a polcon. Apunak szólok, hogy elmentem, szóval ne nyiss senkinek ajtót.”
Majd leraktam a levelet a párnámra, hogy meglássa, amikor felébred. Halkan mentem ki a szobából, és varázslattal visszazártam az ajtót. De mikor leértem a nappaliba, ott még nem volt senki, ezért szóltam, Mandy-nek, aki szerencsére már ébren volt, hogy mondja meg apunak, hogy elmentem. Kint elég hidegnek bizonyult az idő, de nem igazán érdekelt, mert a hóesés látványa kárpótolt mindenért. Lassan sétáltam, nem siettem sehova, elhagytam a házat körülvevő védővarázst és sétáltam egyre beljebb és beljebb. Hamar odataláltam az egyik kedvenc helyemre. Egy kis patak partjára, ami most fagyottan állt medrében. Csak néztem a zúzmarás fákat és bokrokat. Szép volt, de ezek most nem annyira foglaltak le, ugyanis folyton Jamesre és a partira gondoltam. Ismerem Jamest, ahhoz eléggé, hogy tudjam, hogy úgy is csinál valami meggondolatlanságot, és erre majd ugornak a többiek, természetesen Tommal az élen. Félek, hogy nem leszek ott, amikor kéne, hogy bántani fogják, de hogyha bántódása esik, akkor utána saját kezűleg fojtom meg. Azon törtem a fejem, hogy hogyan tudnám biztonságban tartani egy csapat halálfaló, vagy jövendőbeli halálfaló között, akik Tom egy csettintésére ugranak. De sajnos nem jutottam előbbre ezzel a problémával, így elindultam haza. Mire hazaértem apu már a nappaliban ült és egy mugli újságot olvasott.
- Jó reggelt apu! - mosolyogtam rá, mire ő is felnézett az újságból.
- Neked is kis lányom. Merre voltál? - kérdezte érdeklődve, miközben letette maga mellé az újságot.
- Csak sétálgattam az erdőben. - mosolyogtam. - Hogy aludtál? Történt valami érdekes?
- Köszönöm, jól aludtam. És te? Semmi érdekes, Vic és Tibe elmentek bevásárolni, Melanie pedig téged keresett, nem rég ébredt fel.
- Értem. - mosolyogtam. - Én is jól aludtam. Akkor most, hogyha nem haragszol, akkor felmegyek Mel-hez.
- Nem, menj csak. - mosolygott és újra elkezdte olvasni az újságot. Én pedig felmentem Mel-hez, aki a szobájában volt és épp levelet írt. Lehuppantam mellé az ágyra és megnéztem, hogy mit ír.
- Jó reggelt. - mosolyogtam és közben olvastam, a levelét, amit most Kate-nek írt és amiben azt taglalja, hogy nem hazamentek, ha nem hozzám. - Írd meg neki, hogy puszilom.
- Neked is jó reggelt! És már írtam a többieknek is, és nekik is írtam. - mosolygott.
- Köszi. És miért kerestél? - kérdeztem, mikor elküldte a levelet.
- Tudod, ma lesz az a parti és fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel. - nézett rám boci szemekkel.
- Igen, tudom, hogy ma lesz, de még ráérsz a ruhán gondolkodni, nem?
- Persze, ráérek, de azt sem tudom, hogy milyen fajtán gondolkodjak. Hosszú szoknyáson, kivágotton, régimódin, vagy milyenen? - kérdezte.
- Olyat veszel fel, amilyet szeretnél. Nincsenek szabályok. - mosolyogtam.
- Akkor, hol lesz ez a buli, mennyire messze?
- Hát, mivel a Black-kúria védett hely, ahova nem tudnának sokan bemenni, ezért van egy kis birtokuk Brighton közelébe, a tengernél. Úgy tudom, hogy ott lesz. -magyaráztam el.
- És mégis hogyan megyünk oda?
- Terveim szerint odahopponállak titeket.
- Akkor valami rövidet veszek fel. - mondta elgondolkozó hangon, mire én végigdőltem az ágyon és figyeltem, ahogy keres egy ruhát. Végül egy fekete nyakba akasztós ruhát vette elő, aminek a nyakba akasztó részét és a mell alattit egy minta köti össze.
- Na ez milyen? - kérdezte.
- Tök jó, de légy szíves ne ezt vedd fel. Általában mindenki feketében van, vagy valami sötét ruhában, keress inkább mást. - mondtam.
- Rendben. - mondta és megint ruhái közé vetette magát. Én csak tovább feküdtem az ágyon, de egyszer csak kinyílt az ajtó és Szerelmem lépett be rajta.
- Jó reggelt a szép hölgyeknek. - mosolygott és becsukta maga mögött az ajtót.
- Neked is bátyó. - mondta Mel rá sem nézve, miközben James ledőlt mellém az ágyba.
- Jó reggelt Drágám. - öleltem meg és csókoltam meg. - Hogy aludtál. - mosolyogtam rá csibészesen.
- Remekül. - nyomott egy újabb csókot számra. - De jobban aludtam volna, hogyha reggel nem hagysz ott.
- Tudod, hogy muszáj volt. - néztem rá bocsánatkérően.
- Tudom, de akkor is. - nézett mélyen a szemembe és szenvedélyesen megcsókolt. Csak csókoltuk egymást és James kezei a derekamról a pólóm alá vándoroltak.
- Igazán ne zavartassátok magatok. - mondta Mel, mi pedig erre a beszólására váltunk szét.
- Bocsi Mel. - néztem rá, mire csak bólintott. Még egy kis ideig öleltük egymást James-szel, de egyszer csak kopogást hallottunk, erre pedig mi távolabb húzódtunk egymástól, Mel pedig ajtót nyitott.
- Szia Kincsem. - köszöntötte Tiberius és csak később vett minket észre.- Sziasztok. - mosolygott és fiára nézett, mintha tudna valamit, amit nem kéne. - Csak azért jöttem, hogy szóljak kész az ebéd.
- Rendben apa, megyünk. - mosolygott James és felkeltünk az ágyból, lesétáltunk az étkezőbe, ahonnan már csak Sirius hiányzott, de ő is megérkezett pár perc múltával. Az ebéd és a délután is elég hamar eltelt, így Mel nyaggatására felmentünk készülődni. Hogy pontosak legyünk, áthozta a szobámba a cuccait és együtt készültünk. Mel zuhanyzott le először én pedig követtem őt. És mivel sikerült meggyőznöm őt, hogy ne feketébe jöjjön, ezért egy citromsárga, combközépig érő ruhát választott, aminek csupán az egyik vállánál volt „pánt”, ami olyan hatást keltett, mintha csak össze lenne kötve, ehhez egy sárga magassarkú szandál, karperecet és egy kötött fülbevalót vett fel. Én egy zöld ruhát vettem fel, aminek két vékonyka pántja volt és két rész volt egybe varrva, felül egy feszülős rész a mellnél, ami alatt, a köldökömnél volt egy rombusz alakú összevarrás, ez kötötte össze a felső részt az alsó, lengébb térdközépig érő szoknyával, ugyanakkor a a mell alatti rész a varráson kívül és a hátam, egész a csípőmig kilátszott belőle. Én egy szintén zöld színű, gyöngy nyakláncot és karkötőt választottam, valamint egy zöld szandált.
- Lily, neked honnan vannak ilyen baró ruháid? - kérdezte Mel.
- Innen-onnan, főleg a bátyáim ex csajaitól, meg én vettem őket. - mosolyogtam rá. - Na, milyen vagyok?
- Csodás. Bátyó nem tud majd neked ellenállni. - mosolygott kacéran.
- Épp ez a cél. - nevettem. - Inkább én foglaljam le, minthogy valami balhét csináljon, nem?
- Igazad van. Na és én hogy nézek ki?
- Bámulatosan, ez sokkal jobb, mint az a fekete.
- Igazad lehet. - nézett még egyszer végig magán. - Na, akkor megyünk?
- Igen. - válaszoltam, és lementünk a nappaliba, ahol csak apu és Tiberius beszélgettek.
- És még a nőkre mondják, hogy folyton késnek. - jegyeztem meg epésen, mire Mel-lel mindketten nevetésben törtünk ki, erre figyeltek fel apuék, akik kicsit furcsán néztek ránk.
- Igazán jól néztek ki, ne értsetek félre, de nem gondoljátok, hogy kicsit alul öltöztetek? - kérdezte Tiberius.
- Nem apu, hopponálva megyünk, egyébként is unom már a hosszú szoknyákat. - jegyezte meg Mel.
- Dettó. - fűztem én is hozzá.
- Rendben, de ha betegek lesztek, akkor lesz ne mulass! - mondta apu, mi pedig leültünk melléjük a kanapéra. És miközben vártunk, addig beszélgettünk, de a fiúk nem jöttek 10 perc elteltével sem.
- Lily, nem mennél fel, megnézni őket? - kérdezte Mel.
- Miért pont én? - kérdeztem értetlen, mire Mel jelentőség teljesen rám nézett, és eltátogta, hogy James. - Jó, megyek. - mosolyogtam. Így én lassan felsétáltam, és persze hogy először Jameshez kopogtattam, de nem kaptam választ, ezért mentem Reg szobájához, ahonnan egy hang szólt ki, hogy menjek be, így én benyitottam és a három fiú az ágyon ülve beszélgetett.
- Na ez szép, mondhatom, mi lent várunk rátok már vagy negyed órája, ti meg itt fenn múlatjátok az időt. Mi csoda dolog ez? - kérdeztem tetetett dühvel. Mindhárman elismerősen néztek végig rajtam, hát valljuk be, hogy nem a halálfalók miatt csíptem így ki magam, szóval igenis jól esett.
- Lily, Édesem, te ebben akarsz jönni? - kérdezte James, miközben folyamatosan közeledett hozzám.
- Igen, miért? - néztem rá érdeklődve.
- Mondd csak, nem félsz, hogy leteperlek a partin, a nyilvánosság előtt? - kérdezte csibészesen, és kezét a kivágott részre rakta az oldalamra.
- Húha, féljek? - nevettem, de aztán James szenvedélyesen csókolt meg, és mikor elváltunk egymástól homlokát az enyémnek döntötte.
- Nem mehetnénk egy órával később? - kérdezte, mire én megráztam a fejem. - Fél óra?
- Fél órában még benne lennék, de már eltelt belőle több mint negyed óra, szóval ne is álmodj róla Drágám. - mosolyogtam rá édesen, és még egy apró csókocskát nyomtam ajkára, majd az ajtóhoz mentem, de nem jöttek utánam. - Na mi van, nem megyünk? - erre a kérdésemre már mind elindultak, így és Mel lent várt ránk, ahogy Reg meglátta őt, szinte leesett az álla. Na igen, nem gyakran vesz fel ilyen ruhákat.
- Húgi, ugye nem ebbe akarsz jönni? - kérdezte James.
- De igen. - mosolygott bájosan.
- Na nem, ebben nem mész sehova!
- Oh, dehogy nem!
- Most felmész és felveszel egy normális ruhát!
- James, nyugi! Nagyon jól áll neki, hagyjad, egyébként is én kértem hogy ezt vegye fel, nem szeretek egyedül lenni, aki nem feketében van. - mosolyogtam rá.
- Akkor felvesz egy olyan ruhát, ami nem fekete, de nem ezt!
- Nem, ez egy tökéletes ruha. - védtem Mel-t, vagyis inkább a ruhát.
- De meg fog fázni, amire odaérünk.
- Hát egy, ha ő megfázik, akkor mit szólsz az én ruhámhoz? Még a hasamat sem takarja, vagy ezzel arra célzol, hogy én nyugodtan megfázhatok? Kettő pedig, hopponálni fogunk, szóval nem lesz ideje megfázni. - magyaráztam kicsit dühösen, igazából egyáltalán nem éreztem dühöt, ez csak amolyan „csak azért is megvédem, akár fejre is állhatsz” hangnem.
- Jól van Lily, kérlek ne légy dühös. - nézett rám ártatlan szemekkel.
- Jól van, nem vagyok dühös, csak elmondtam az álláspontom. Akkor mindenki megvan, mehetünk? - kérdeztem, és mindenki bólintott, így először elvittem Mel-t és bátyót, majd a két rosszcsontot a megbeszélt helyre. Bent, táncoltunk, és beszélgettünk így öten, inkább nem akartunk belefolyni a halálfaló beszélgetésekbe, aminek örültem is, hogy a két bajkeverő szem előtt vannak. De egyszer csak, elmentek, hogy hoznak nekünk Vajsört, és én próbáltam őket nem szem elől téveszteni, de hirtelen eltűntek a tömegben, így ettől a pillanattól kezdve a hasam görcsbe rándult, az izgalomtól, nehogy valami hülye tréfát csináljanak, és sajnos igazam is lett, ugyanis pár perc után a terem másik felében felrobbant egy trágyagránát, ezzel beterítve jó pár vendéget. És a két jó madár is megjelent fülig érő szájjal, én pedig csípőre tett kézzel néztem rájuk dühösen.
- Mi a baj Édesem? - kérdezte mosolyogva James.
- Szerinted, mégis mi? - kérdeztem dühösen. - Megígérted, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget, erre tessék.
- Miből gondolod, hogy mi tettük? - kérdezte ártatlanul.
- Abból, hogy ismerlek titeket, mint a rossz pénzt!
- Jaj, ne legyél már dühös. - mondta engesztelő hangon, és lágyan megcsókolt.
- Semmi mással nem készültök ugye? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, de nem válaszolt egyikük sem, hanem elterelték a témát, ebből sejtettem, hogy még lesz valami. Így Jamest öleltem továbbra is, de aztán az egyik halálfaló rohant ki teremből, mintha rosszul lenne, egy másiknak nyúl füle nőtt, a harmadikon csúf kelések alakultak ki. Walpurga, ahogy beszélt kígyók másztak ki a száján, és nem hallottuk hangját. Trixinek pedig a haja változott át rózsaszínűvé. Elég furcsa látványt nyújtottak, én pedig a két „tettesre” néztem dühösen.
- Nem úgy volt, hogy nem csináltok balhét? - kérdeztem dühösen, de még toleráltam magam.
- Jajj ugyan már, nem maradnak így sokáig, csak pár óráig. - mosolygott James.
- Kár. - sóhajtott Sirius.
- Ezt nem hiszem el! Mégis hogy tehettétek ez, megígértétek, hogy nem kevertek bajt! - mondtam ingerülten.
- Ezt nem nevezném bajnak, inkább csak tréfának. - nevetett James.
- A ti esetetekben ez a kettő egy és ugyanaz. - mondtam halkan. - Ráadásul, még nem is hoztatok italt magatokkal. - mondtam tréfásan durcásan.
- Ha ezzel kiengesztelhetjük kegyedet, máris hozzuk. - nevetett Szerelmem.
- Ki nem engeszteltek, de kevésbé leszek dühös. - néztem rá.
- Azonnal hozzuk. - vágták haptákba magukat. Ahogy elmentek, bátyó is felkérte táncolni Mel-t, szóval egyedül ácsorogva vártam vissza őket, de ekkor megszólalt egy hang, amire én felé kaptam a fejem.
- Szia Lily. A zöld mindig jól áll, ezért sem értem, hogy miért lettél Griffendéles.- találtam szembe magam Tom-mal.
- Pedig már kezdtem reménykedni, hogy nem jössz el. Egyébként meg nekem vörös általában jobban tetszik. - mondtam gúnyosan.
- Hát, akkor feleslegesen, ugyanis mint azt észrevehetted itt vagyok.
- Elég nehéz lett volna nem észrevenni. - jegyeztem meg csípősen.
- De harapósak vagyunk, mi történt? - kérdezte gonoszan mosolyogva.
- Semmi. - mondtam szűkszavúan.
- Esetleg táncolnál velem? - kérdezte nyugodt hangon. - Lehetőség szerint a lábam és egyéb testrészeim is maradjanak egyben. - egészítette ki a mondatot és felém nyújtotta a jobb kezét. Én pedig akarva-akaratlanul elnevettem magam és elfogadtam a felkérést. - Maria mesélte, hogy volt benn nálad a Mungóban...
- Igen, de bár ne jöttek volna be. - csóváltam a fejem, miközben a táncolók közé értünk. Persze nem egy ember bámult meg minket. Nos igen, Tom nem épp a táncról híres. Bár az is igaz, hogy az emberi formáját is ritkán mutogatja. Nem tudom, hogy kinek mi volt a megdöbbentőbb. Az egyik keze a kezemet fogta, a másik a derekamon volt, közel húzott magához és táncoltunk.
- Döbbenetes volt az a pajzs. Minden elismerésem. - mosolygott elégedetten, tisztelettel.
- Hát én is épp úgy megdöbbentem, mint te vagy bárki más.
- Akkor szerezted azt a sérülést, amivel a Mungóban voltál, nem?
- Igen.
- Sajnálom, téged nem akartalak bántani. Erre meg is esküdnék, ha bármelyikünk is hinne az eskükben. - mosolyodott el, de ő már nem rám figyelt, hanem a hátam mögé nézett, így én is hátrapillantottam. Szerelmem és Sirius, kerültek a látóterembe, akik lerakták az italokat az asztalra, és minket néztek.  - Potterrel jöttél?
- Ez még kérdés? - néztem újra Tomra. - Egyébként szerintem nem ismertek fel téged.Tudod, ők nem igazán mozognak a te ... a mi köreinkben, hogy ismerjék az emberi valódat.
- Tudod, most felettébb könnyen meg tudnám ölni. - szült fagyosan.
- Tudom, de azt is, hogy nem fogod. - mosolyogtam rá vidáman. Majd a szám végén Tom odakísért hozzájuk. Nem örültem neki, túl veszélyes őket ilyen közel engedni egymáshoz.
- Édesem, minden rendben? - kérdezett engem James, de végig csak Tom-mal nézett farkas szemet.
- Persze. - mondtam, és hozzá bújtam, hogy abba hagyják ezt az „erőfitogtatást”. Sikerült is elérnem, ugyanis James lepillantott rám, mire én rámosolyogtam, és megcsókoltam, amit ő hirtelen hevességgel viszonzott. Miután elváltunk csillogó szemeibe néztem, amik magukba szippantottak, egész addig, míg Tom közbe nem szólt.
- Igazán nem akarom megzavarni ezt a meghitt pillanatot, de ez egy sötét varázslóknak szervezett parti.
- Igen tudom, de tudod én is itt vagyok, meg Reg és Sirius is. Ráadásul a törzsmeghívottak között.
- Mert az ereitekben sötét mágus vér csorog.
- Hogy is felejtettem el? - ironizáltam.
- Elrabolhatlak Potter-től?
- Ha azt mondom, hogy nem, akkor is megteszed.
- Igazad van. - mondta, majd megfogta a karom, és kirántott szerelmem karjaiból, de utána elengedett, mivel jó kislányként követtem. Átsétáltunk a tömegen, ami kivételesen egész gyorsan ment, ugyanis mindenki elment előlünk, nehogy Tom útjába kerüljön.
- Szóval mit akarsz? - kérdeztem nyugodtan.
- Megtudni, hogy mégis miért hívtad ide Potter-t. - mondta dühösen.
- Jogom van, bárkit magammal hozni, és a mértet pedig jól tudod. - vágtam vissza.
- A te szádból akarom hallani!
- Mert szeretem! Most már boldog vagy?!
- Azt hittem, hogy megbeszéltük, hogy nem leszel vele én pedig nem bántom!
- Ő makacskodott, nekem nem állt szándékomban elhozni.
- De akkor is összejöttél vele.
- A szívnek nem lehet parancsolni Tom. - mondtam nyugodt hangon.
- De igen is lehet! - mondta kikelve magából, amire síri csend lett a teremben. Tom pedig percről percere lett dühösebb és dühösebb, amit én jelentősen éreztem, hogy kezd felszínre törni belőle az ereje. Ami hamarosan mindenki számára láthatóvá is vált, mivel az ereje egy hatalmas zöld csóvában kezdett kitörni belőle. Mondanom sem kell, hogy mindenki ijedtében a falakhoz húzódott, féltek egy esetleges „erőkitöréstől”, csak James-ék nézték ámulattal az erőhullámokat. Én azonban másokkal ellentétben ott álltam vele szemben mindössze alig pár centire és nem húzódtam el, nem húztam fel semmilyen védő varázst, csak vártam, hogy lenyugodjon.
- Én a helyedben kezdeném visszafogni magam, nem lenne szép dolog, ha megölnéd a saját csatlósaidat. - mondtam jéghideg hangon.
- Attól nem félsz, hogy megölöm a hőn szeretett Potter-ed?! - ordítozott.
- Ugyan már, ismerjük egymást Tom, ne tégy fel hülye kérdéseket. Mindketten jól tudjuk, hogy kimenekíteném őket innen, mielőtt bármit is tennél.
- Igazán? Nem próbáljuk ki? - kérdezte gonoszan, és egyre nagyobb erőt bocsájtott ki, amitől nekem lassan nem csak a fejem fájt, hanem minden tagom. Lassan már a csóva engem is maga alá vont, de ez nem számított, mert nem fájt, csak az, hogy ennyi erőt mozgósít. De ettől már kezdtem rosszul lenni, és nem akartam kockáztatni, ezért gyorsan fogtam meg a karját és hopponáltam el. Egyenesen a Denem-birtokra érkeztünk, én hátrébb húzódtam, míg ő pár perc alatt lenyugodott, és abbahagyta végre az erőhullámok szítását.
- Végre, már azt hittem, hogy soha nem hagyod abba. - mondtam gúnyosan.
- Jogom van azt csinálni, amit akarok! - mondta ingerülten.
- Igazad van, jogod van hozzá. - mondtam beleegyező hangon.
- Szóval meg magyaráznád végre, normálisan, hogy mégis mi ez az egész Potter és közted?
- Szerelem.
- Normálisan kértem, vagy esetleg meg gondoltad magad?
- Nem gondoltam meg magam! Nem hagyom, hogy bántsd! - húztam fel magam.
- Pedig most adsz rá okot.
- Nem érdekel!
- Rendben, én adtam egy esélyt, te nem éltél vele. - mondta végig a szemembe, és a karomnál fogva erősen tartott. - Mostantól nem kegyelmezek neki!
- Ha bármi baja esik, saját kezűleg öllek meg, és nem fognak érdekelni az erkölcseim. - gúnyolódtam és kirántottam a karom az övéből. - Most pedig, én mentem! - mondtam dühösen, és ezzel a végszóval elhopponáltam Brighton egyik elhagyatott sikátorába, onnan pedig az utcára mentem. Magamban gondolkodva sétálgattam az utcán, és nem érdekelt a csípős hideg vagy a sötét. Csak sétálgattam, jó darabig el lehettem így, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy visszamegyek a többiekhez, ezért kerestem egy félreeső helyet és hopponáltam a parti színhelyére, de ott már csak 1-2 ember volt. De nem voltak ott Szerelmemék, erre pedig én szörnyen aggódni kezdtem, és oda szaladtam Scorpionhoz.
- Szia! Nem tudod, hogy merre vannak Reg-ék? - kérdeztem hadarva.
- Úgy egy órával ezelőtt hazamentek. - mondta nyugodtan. - Miért?
- Csak aggódom. És hogyan mentek haza?
- Grimbus-szal.
- Oh, értem és köszönöm. - mosolyogtam rá, és gyorsan megöleltem, majd hopponáltam is Small Magic-ba, és gyorsan haza is értem, ahol Mel, Reg, Sirius és Szerelmem a nappaliban voltak. Melanie-n igazán látszott, hogy aggódik, a többiek ezt próbálták palástolni, ami nekem igazán jól esett.
- Látom épségben hazaértetek. - mosolyogtam rájuk, erre mind rám néztek, és már innen láttam, hogy James rendesen öntött magába alkoholt.
- Végre hazajött a kis kóbor macska. - mondta részegen.
- Lily, már annyira aggódtunk. - ugrott a nyakamba boldogan Mel.
- Jól vagyok, nem történt semmi. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Biztos? - jött ide hozzánk bátyó is.
- Igen, egyetlen hajam szála sem görbült. - öleltem meg őt is. - De nem kellett volna megvárnotok.

- Ugyan már, ez csak természetes. - mondta Sirius. - Viszont Ágast nem tudtuk visszafogni. - mondta bocsánatkérően.
- Nem ti tehettek róla. - mondtam. - De most már takarodó! - nevettem. - Jó éjszakát! - erre mindhárman fel is indultak. - Nem kellett volna ennyit innod. - fordultam James felé.
- Hah, én nem mondhatom meg neked, hogy mit csinálj és mit ne, de te megmondhatod nekem nem? - mondta hangosan.
- Jó! Ezt beszéljük meg holnap, jó? - kérdeztem, és a konyhába vettem utam, hogy keressek valamilyen erősítő főzetet. Mert éreztem, hogy kezdek gyengül, ez pedig azt jelenti, hogy megfáztam és mivel nem akartam fel kelteni Mandy-t, ezért megkerestem magam. De Szerelmem még mindig a kanapén ült, ezért segítettem neki felkelni, vagyis szó szerint felráncigáltam a szobájába, miközben egyik kezemmel még a száját is befogtam, hogy ne keltsen fel senkit sem. Ahogy felértünk, már nem maradt semmi erőm se, így lenyomtam az ágyba, és én is mellé feküdtem. Mivel túlzottan fáradt voltam, így hamar álomba is merültem.

33.Fejezet- At home together

Sziasztok!
Éééés megjöttem, a következő fejezettel együtt. :D Nem lett túl hosszú, de azért remélem, hogy tetszeni fog. És azt hiszem ehhez a fejezethez valamelyest illik Katy Perry – E.T c. száma. Ezenkívül köszöntem Diana995-öt, és köszönetet is szeretnék mondani a 8 rendszeres olvasómnak, köztük Aliiceee és Rosee-nak.
Tényleg köszönöm, mert ha ti nem lennétek, már biztos abbahagytam volna az írást =)
Mindenkinek előre is jó hétvégét, aki megy moziba Breaking Dawn-t nézni, vagy bármi mást, annak jó szórakozást! :)
Jó olvasást!
Puszkó:LilyV

 

Nem (...) elegendő az, hogy az ember barlangokat keresett a maga számára, vagy erős falakból építette fel házát és városát. Otthonát a mágia, a rituálék, a mítoszok, vallások - szimbólumok és szimbólumrendszerek - segítségével is oltalmaznia kellett egy veszélyekkel teli, idegen világban.
Hankiss Elemér

 

Reggel kipihenten ébredtem Szerelmem karjaiban, de mivel szünet van, ezért nem ébresztettem fel, csak simogattam a mellkasát. Apróságokon gondolkoztam, amiknek igazából semmi jelentőségük nem volt, de mégis. Jó volt csak feküdni Kedvesem karjaiban és nem foglalkozni azzal, hogy ennek a pillanatnak vége lesz. Szerencsére James elég nagy alvó, ezért erre a pillanatra várhattam. De 11-kor felébredt.
- Jó reggelt Édesem! - köszöntött egy puszival a hajamban.
- Neked is kis álomszuszék. - mosolyogtam rá, de én felcsúsztam az ajkaihoz, hogy adhassak neki egy csókot.
- Nem is vagyok álomszuszék! Még csak 11 óra. - durcázott édesen.
- Áhh, dehogy is. - mosolyogtam rá és egy csókot akartam adni neki, de ő elfordította az arcát. - Naaaa, ne durcázz Édes. - mosolyogtam, és lovagló ülésben elhelyezkedtem az ölében. Erre már rám nézett én pedig lágyan megcsókoltam, amit ő szenvedélyesen viszonzott, de én elváltam tőle. - Á-á. Most én mentem fürödni. - mondtam gonoszan, kimászva az ágyból és úgy ahogy voltam, ruha nélkül lassan sétáltam a fürdőbe, hogy engedjek fürdővizet. De egyszer csak James mögém osonva ölelt magához szorosan.
- Direkt csinálod, ugye? - kérdezte suttogva rekedt hangon a fülembe, majd elkezdte a nyakamat harapdálni.
- Direkt. - sóhajtottam a választ.
- Igazán kárpótolhatnál valamivel. - suttogta, de nem hagyta abba a nyakam kényeztetését.
- Hmm, mire gondoltál? - kérdeztem.
- Mondjuk egy közös fürdésre. - mondta halkan és maga felé fordított.
- Ez igazán teljesíthető ötlet. - mosolyogtam rá, miközben átfontam kezeim a nyakán és szenvedélyesen megcsókoltam. Kezdtük magunkat átadni érzéseinknek, de ekkor meghallottam, hogy kopognak. Épp ezért én elváltam szerelmem ajkaitól, de ő áttért a nyakamra. - James, elég. - sóhajtottam.
- Miért? - kérdezte és aprót harapott a nyakamba. - Nem kell kimenni.
- De igen, muszáj. - mondtam halkan és akár mennyire is nehéz volt kiszakítottam magam az öleléséből. - Halasztjuk el a közös fürdőt, jó? - néztem rá könyörgően. - Ígérem, hogy kamatostul kiengesztellek. - mosolyogtam rá édesen, majd egy törölközőt magam köré csavarva jöttem ki a fürdőből, James-re csukva az ajtót. És kinyitottam a szobám ajtaját, ami előtt apu állt, így beinvitáltam.
- Szia apu. - mosolyogtam rá.
- Kicsim, hogyhogy még nem jöttél le? - kérdezte. - Csak nincs valami baj? - kérdezte aggódva.
- Nem, dehogyis apu. - mosolyogtam. - Csak este még kipakoltam, és későn feküdtem le. Reggel pedig olvastam meg kicsit pihentem, azért csak most készültem fürdeni. - magyarázkodtam.
- Akkor jó, csak már aggódtam, mert ilyenkor már rég lenn szoktál lenni.
- Minden a legnagyobb rendben. - öleltem meg.
- Akkor én vissza is mentem és hagylak fürödni. Ja és fél egykor ebéd. - fordult még vissza az ajtóból.
- Rendben. - szóltam utána majd becsuktam utána az ajtót és visszamentem a fürdőbe.
- Szívem, este jövök. - mosolygott rám majd egy csók után felvette a pizsama gatyáját és a láthatatlanná tévő köpenyt is maga köré tekerve ment vissza a szobájába. Így én egyedül vettem egy gyors fürdőt, majd felvettem valami kényelmes ruhát és lementem a többiekhez a nappaliba. Vagyis csak Tiberiushoz és apuhoz, mivel gondolom anyu még nem ébredt fel, ahogy a kis álomszuszékok sem, Victoria-t pedig nem tudom.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is Lily! - köszönt Tibe.
- Victoria merre van? Még alszik? - kérdeztem.
- Nem, Mandy-vel főznek. - mondta apu.
- Áhh, értem, akkor megyek megnézem hogy tudok-e segíteni. - álltam fel mellőlük és bementem a konyhába.
- Jó reggelt! - köszöntem nekik.
- Jó reggelt Lily.- mosolygott rám.
- Úr...-kezdte volna mondani Mandy, de aztán helyesbített. - Lily.
- Tudok valamit segíteni? - kérdeztem tőlük.
- Meg vagyunk mi ketten, igaz Mandy? - kérdezte Vic, és a kis házi manó bólogatott.
- De szívesen segítek. - néztem rájuk.
- Nem szükséges Lily, mindjárt végzünk. - mondta Mandy.
- Biztos?
- Igen. - nevetett Vic.
- Akkor kint leszek, de hogyha tudok valamiben segíteni, akkor szóljatok, értve vagyok?
- Igen is! - szalutált Mandy, míg Vic csak mosolyogva bólogatott. Így én visszamentem a nappaliba, ahol már James és Mel is jelen voltak.
- Reggelt az álomszusziknak. - mosolyogtam, rájuk, de főleg James-re.
- Nincs is annyira késő. - védekezett Mel.
- Én inkább csodálom, hogy James-t nem úgy kellett kirugdosni az ágyból. - röhögött Tib.
- Tényleg bátyó, hogyhogy ilyen korán keltél? - nézett rá érdeklődve húga, de közben rám pillantott.
- Hideg volt az ágy és idegen a szobám, ezért nem tudtam annyira aludni. - magyarázta.
- Ahha … - mondta Mel, de kijött Vic a konyhából.
- Lassan kész az ebéd, úgyhogy szerintem ébresszétek fel a többieket.
- Rendben, én vállalom bátyót. - mondtam, és felmentem hozzá. Láttam, hogy még nagyban alszik, és mivel én igenis szeretem a bátyám, ezért csak leültem mellé az ágyra és óvatosan keltegetni kezdtem, de csak felmordult és magára húzta a paplant.
- Te akartad tesó. - nevettem, és átmásztam a hatalmas ágynak azon részére, ahol nagy hely volt, és elkezdtem ugrálni rajta.
- Ne már! - zsörtölődött.
- De már! - kiabáltam a fülébe, ki mondta, hogy nem vagyok gonosz?
- Jól van, már fenn vagyok. - mondta durcásan.
- Örülök neki. - mosolyogtam. - Nyomás tusolni, mert mindjárt ebéd. Ja és délután beszélnünk kell. - mosolyogtam rá, majd kimentem a szobájából, le a többiekhez, majd mentünk Mel-lel segíteni teríteni. És alig fél óra múltával már mindenki lenn volt és elkezdtünk ebédelni. Az ebédlő asztalnál James került mellém, persze csak merő „véletlenből”. Lassan telt az ebéd, ugyanis közben beszélgettünk. Ritkaság, amikor ilyen jól szórakozom ebéd közben, mikor nem vagyok suliba. Végül mindenki befejezte az ebédet Mandy leszedte a terítéket én pedig apuhoz fordultam.
- Apu, Reg-gel kimegyünk sétálunk egyet.
- Rendben Kicsim, de ne maradjatok sokáig és vigyázzatok magatokra. - mondta apu mosolyogva.
- Jó apu. - mosolyogtam rá. - Sziasztok. - mondtam, majd mindketten jól beöltöztünk és kimentünk a kert felé. Ahol nyáron egy csodás szökőkút kápráztatja az embert, és Mandy csoda szép virágai nyílnak mindenfelé. Még így télen, hóba burkolva is festőien néz ki, ahogy hátul az erdőn belül eső kis réten található kviddics pálya karikái kiemelkednek a havas fák közül. Bátyóval a hatalmas kert másik felébe sétáltunk és leültünk egy padra, ami két másik társával árválkodott a kertben. Mindig idejövünk, hogyha valamit meg akarunk beszélni magunkban.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdezte.
- Tudod, mivel a kis húgod mindig használja az eszét, ezért tudom, hogy hogyan közeledhetsz Mel-hez. - mosolyogtam rá édesen.
- Hogy mi? Mit csinálok én Mel-lel? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Jajj ugyan már tesó! Egyszer már letárgyaltuk, hogy szereted. Na szóval, azt kéne tenned, hogy … -kezdtem volna magyarázni, ha nem szakít félbe.
- Melanie nem szeret. Nem akarom akkor már elrontani ezt a barátságot, amit idáig kialakítottunk. - mondta szomorkásan.
- Mióta vagy te ilyen kis betoji drága pici szívem? - kérdeztem, persze nem sértésből, mert meg lehet érteni, az ő érveit.
- Nem vagyok betoji, én csak …
- Csak szerelmes. - mosolyogtam. - Egyébként én sem azt mondtam, hogy menj oda hozzá és csapj a lecsóba. - mondtam.
- Szerintem már egyszer megkérdeztem, de mi is az a lecsó? - kérdezte mosolyogva.
- Egy kaja. - nevettem.
- És miért is csapnék bele? - kérdezte értetlen.
- Ez csak egy szólás mondás. Azt jelenti, hogy a közepébe vág. - nevettem.
- Ja biztos.
- Szóval arra gondoltam, hogy neked mindenképpen el kell menned a karácsonyi bálba. - kezdtem bele.
- Ne is említsd. - sóhajtott fel.
- És mivel tudniillik, hogy fel akarod dühíteni anyádat, ezért olyannal mész, akit nem ismernek el a sötét varázslók. - magyaráztam, ő pedig bólogatott. - Na most, gondolom muglival akartál menni, de vannak, akiket a mugliknál is jobban utálnak. - erre nagyot nézett. - Még pedig a fehér varázslók, ennek legszebb példája a Potter család, akiknek éppen van egy lányuk is. - mosolyogtam.
- Szóval arra célzol, hogy hívjam el Mel-t?
- Pontosan. A családod felbosszantására hivatkozva. De azért ne nyomulj nagyon. - mosolyogtam s közben mivel már kezdtem fázni felálltam a padról.
- Te egy zseni vagy! - ölelt meg, majd megforgatott a levegőben.
- Ohh, köszönöm, ezzel én is tisztában vagyok. - öltöttem rá nyelvet.
- Majd szólok James-nek, hogy próbálja meg csökkenteni az egódat, mert nekem nem megy. - nevetett.
- Nem hinném, hogy pont neki menne.
- Ja, tényleg, biztos nem menne neki, amikor elcsábítod. - csipkelődött nevetve.
- Nem úgy értettem, de így is veheted, ha akarod. - mosolyogtam édesen. De aztán pár perc alatt megváltozott a légkör.
- De te nem vele mész igaz? - kérdezte komolyan.
- Nem. - húztam el a szám.
- És kivel mész?
- Veled mentem volna, de mivel most ti vagytok a lényeg, ezért felhívom az egyik mugli barátom, hogy kísérjen el. - mosolyogtam rá.
- De akkor nem hívom el Mel-t. Mehetünk együtt, ahogy eddig is.
- Nem. - mosolyogtam. - Ti együtt mentek és kész. De most már menjünk be, mert kezdek átfagyni. - mondtam, és be is mentünk. Bent nyugodtan folyt a beszélgetés.
- Na, szabad megtudni, hogy miről beszélgettetek? - kérdezte Sirius.
- Apróságokról. - mondta Reg.
- Na de mégis. - nézett ránk a kis kotnyeles.
- Hét pecsétes titok, így jobb? - kérdeztem kedvesen mosolyogva.
- Nem. - mondta tetette durcával.
- Akkor nem. - nevettem és elkezdtünk másról beszélgetni. Azonban egyszer csak láttam, hogy James elindul az emelet felé, így én arra hivatkozva, hogy átöltözöm, mert kicsit átáztam míg kinn voltunk utána mentem. A következő szinten egyszer csak azt veszem észre, hogy egy kéz megragad. Hirtelen jött és megijedtem, de megpillantottam James-t, akivel immáron egy mosdóban voltunk. Szerelmem azonnal szenvedélyesen megcsókolt és a falnak nyomott. Mikor elfogyott a levegőnk, pár centire húzódott csak távolabb.
- Annyira hiányoztál. Tudod milyen szörnyű volt megállni, hogy ne érjek hozzád. - suttogta.
- Hidd el, tudom, mert én is így éreztem. - mosolyogtam rá, majd hajába túrva húztam vissza egy újabb heves csókra. Megállás nélkül csókoltuk egymást. De végül muszáj volt szétválnunk.
- Muszáj mennem, azt mondtam, hogy átöltözöm. - mondtam és még egy hosszú csókot váltottunk. - Este várlak. - mosolyogtam, és felszaladtam átöltözni, majd vissza a többiekhez. Ezután is, akárcsak eddig hangulatosan telt a délután, végül este felé apu szóba hozta a Black-partit.
- Mikor lesz az a karácsonyi parti? - kérdezte apu.
- Holnap. - vágtam egy fintort.
- Most is Reg-gel mész? - kérdezte apu.
- Nem. - mondtam, és majdnem elmosolyodtam.
- Akkor kivel mész? - kérdezte apukám felhúzott szemekkel. - Csak nem vagy hajlandó elmenni egy sötét varázslóval?
- Á, dehogy. Emlékszel még Drake-re?
- Igen. Az a helyes barna srác, nem?
- De, igen. Na vele megyek.
- Hú, megnézném az arcokat az biztos, ahogy beállítasz a partira egy muglival. - nevetett.
- Én is csak ezért megyek vele. - nevettem.
- Egy muglival? - kérdezte James. Tudtam, hogy ez most neki fáj, de nem vihetem magammal.
- Igen, egy régi barátom. - magyaráztam, miközben bocsánatkérően néztem rá.
- Te oda akarsz vinni a fekete mágusokhoz egy muglit? - kérdezte Tibe szinte leesett állakkal.
- Drake tudja, hogy boszorkány vagyok. Nem fogják bántani, mert velem van. - magyaráztam.
- Valahogy nem értem, hogy miért nem bántanák? - nézett rám értetlen Vic.
- Mert nem mernek engem bántani. Túlságosan félnek Tom-tól. Tom pedig nem fogja bántani, ahogy ő mondaná „ csak egy mugli a sok közül, nincs benne semmi különleges, ezért nem is veszélyes senkire nézve”. - mondtam fintorogva, ugyanis ezzel a megállapítással egyáltalán nem értek egyet.
- Tudnom kéne, hogy ki az a Tom? - húzta fel szemöldökét Tib. - Még sosem hallottam Tom-ról.
- Oh, dehogy nem. Róla mindenki hallott, csak én nevezem Tom-nak. Ismertebb nevén Voldemort.
- Voldemort?
- Na igen. Azt mondta, hogy idén is eljön. - húztam el a számat.
- Azért a tavalyi nem is volt olyan rossz. - nevetett Reg, és nekem is eszembe jutott.
- Miért mi volt? - kérdezte kíváncsian Sirius.
- Lily, „véletlenül” leöntötte Walpurga-t. És eltörte Voldemort lábát. - fuldoklottunk bátyóval.
- Mindig is tudtam, hogy tüzes csaj vagy, de ennyire? - nevetett Sirius is. - Most már én is megyek, az száz.
- Nem kéne meglepődnöd. - nevettem.
- Vicces lehetett. - nevetett Mel is. - Megnéztem volna. - én pedig most jelentőségteljesen néztem bátyóra.
- Tényleg, Mel, nem szeretnél eljönni velem? Persze csak mint barátok, és azért, mert kíváncsi vagyok anyám képére, mikor meglátja, hogy egy Potter-rel mentem. - nézett Mel-re a kis édes. Látszott rajta, hogy zavarban van, de ezt próbálta palástolni és lehet, hogy rajtam kívül nem is tűnt fel senkinek.
- Rendben van. - egyezett bele Mel.
- Akkor ezt meg is beszéltük. - terült szét egy hatalmas vigyor az arcomon.
- Hogyha húgi mehet én miért nem? - nézett rám kis kutyus szemekkel James.
- Mert a húgod kevésbé bajkeverő, mint te. Tud viselkedni. És nem utolsó sorban Tom rád pályázik, nem rá. - soroltam az érveim. - Ezt már egyszer megbeszéltük.
- De tudok vigyázni magamra. És jó fiú leszek. - nézett rám könyörögve.
- Ez Tom-mal szemben vajmi kevés.
- De ott leszel te is. Ígérem egy pillanatra sem kóborlok el. - néztünk farkas szemet.
- Miért van az az érzésem, hogy James áll nyerésre? - kérdezte ironikusan Mel.
- Nem is tudom. - forgatta meg szemeit bátyó.
- Jól van! De tényleg nem mész nélkülem sehova és nem bosszantod fel Tom-ot még jobban. - mondtam parancsoló hangon, amit szinte soha nem szoktam.
- Igenis, ahogy parancsolja. - szalutált, mire mindannyian nevetésben törtünk ki. Végül nagyon jókedvűen mentünk aludni, bár én aggódtam James-ért. Mikor felértem a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam, majd bepótoltuk, amit ma kihagytunk …

32.Fejezet – Christmas' Prom and travelling to home.

Sziasztok!
Tudom, hogy megint sokáig kellett rám várni és ezt nagyon sajnálom, de elmentek az albérlőink és ott kellett rendbe szedni a lakást. De itt vagyok és remélem, hogy valamennyire kárpótol titeket a kicsit hosszabb fejezet.
Gondolkodtam rajtam hogy milyen szám illene ehhez a fejezethez, és őszintén szólva nem tudom, úgyhogy most megszakítva a láncot nem ajánlok semmilyen számot sem.
Mindenkinek, aki velem együtt küzd a suliban könnyű suli újrakezdést! =)
Jó olvasást kívánok!
Puszillak mindannyiótoknak:
LilyV

Ha egyszer a véletlen játszani kezd veled, készülj fel rá: fordulat fordulat után ér. Ha a sors felnyitja kapuját, ontja a meglepetéseket. Ha rést ütött, az események egymás után törnek be rajta, egymást érik a meglepetések. A meglepetés homály.
Victor Hugo

A hét remekül telt, James és én jól meg vagyunk együtt. Egyszerűen csodálatos vele, és a veszekedésünk után folyamatosan kényeztet, ami olyan aranyos tőle. Sokkal jobban vagyok Poppy szerint, - bár szerintem idáig is jól voltam- így nem kell már fájdalom csillapító bájitalt innom, aminek nagyon örülök, mivel nincs valami jó íze, nekem el lehet hinni. Végre péntek van, amit már annyira vártam, ugyanis ez az utolsó tanítási nap, egybekötve a karácsonyi bállal, és holnap pedig hazamegyünk. Éppenséggel, mágiatöri órán ülünk, és ha a fél osztály nem alszik, akkor senki sem... egyszer csak egy levél repült hozzám James-től, mivel ez azon kevés órák közé tartozik, amin Katy mellett ülök.
J: Akkor eljössz velem? - állta a kérdés, én pedig ránéztem s megpillantottam azt a csibészes mosolyát, amitől ez összes csaj kifekszik – bevallom, hogy én is, de ez titok! - erre persze én is elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ajkai miért gördülnek erre a csodás mosolyra. Az ok pedig, az, ahogy megkért, hogy menjek el vele a bálba. Úgy érte el – lássuk be, hogy nem kellett volna ennyit szervezkednie, mert nem állt szándékomban mással menni – hogy egy levélben megírta, hogy menjek a Szükség Szobájába, én pedig mentem is, és ahogy beléptem, bent egy csodás, romantikus helyiség tárult szemeim elé, gyertya fénnyel, és egy kétszemélyes asztallal, ami meg volt terítve, és finomságokkal telerakva. Nagyon romantikus volt, és mondanom sem kell, hogy az éjszakát is ott töltöttük...
L: Lehet neked ellenállni? - tettem fel a költői kérdést.
J: Nem hinném.
L: Na, akkor miért kérdezted?
J: Mert jó érzés hallani, vagyis olvasni.
L: Ez estben IGEN IGEN IGEN IGEN. - küldtem vissza a levelet, de James már nem írt semmit, ugyanis kicsengettek. Még gyorsan megvártuk, hogy mit ad fel tanulni és házi esszének a tanár, majd a tömeget megvárva, kint a folyóson mentem oda Szerelmemhez és lábujjhegyre állva, a fülébe suttogtam.
- Igen, igen, igen, igen. - eme tettemre ő szorosan magához ölelt és mosolyogva megcsókolt.
- Szeretlek Kicsim. - mosolygott rám, majd a derekamnál ölelve és a hasamat simogatva indultunk meg a többiek után.
- Én is szeretlek. - mondtam boldogan. Lassan sétáltunk fel, a klubhelyiségbe, ahol kényelembe helyezve magunkat kezdtünk el beszélgetni. Sajnos ez nem tartott sokáig, ugyanis a lányok felhurcoltak, hogy kezdjünk el készülődni a bálra. Mit ne mondjak, a készülődés megint órákba telt, amin már igazán nem kéne meglepődnöm, de akkor is. De az órákon keresztüli szenvedésemért, James kárpótolt. Reggel pedig kipihenten ébredtem, a szükség szobájában, szerelmem ölelő karjai közt. De azért 8 óra körül elkezdtem ébresztgetni James-t.
- Szerelmem, ébresztő a hasadra süt a nap. - suttogtam fülébe, és a hasát simogattam ő pedig lassan kinyitotta gyönyörű szemeit.
- Jó reggelt Édesem. - mosolygott.
- Neked is Drágám. - köszöntem mosolyogva, majd lágyan megcsókoltam, amit ő hasonlóan viszonozott is, de aztán csókunk kezdett elmélyülni s egyre vadabb és szenvedélyesebb lett. Végül, a hátamra döntött és úgy csókolt tovább, de én erőt vettem magamon, és elváltam tőle.
- Szerelmem, ezt most abba kéne hagynunk, még mielőtt elfajulnak a dolgok. - néztem rá komolyan.
- Ezt most miért mondod?
- Azért, édes kis szívem, mert 8 óra elmúlt, a vonat egykor indul, és ahogy téged ismerlek nem pakoltál össze. Vagyis van kevesebb mint 4 órád összepakolni. Én belehúznék a helyedben. - nevettem.
- Hamar összepakolok. - mondta.
- Persze. - nevettem, majd egy gyors csók közben, fordítottam a testhelyzetünkön, hogy én kerüljek fölülre, majd miután elváltam tőle magam köré tekertem az egyik takarót és felpattantam, hogy felöltözhessek, de ebben James nem segítettet, ugyanis a felvett ruháimat élvezettel próbálta leszedni rólam. - James, így nem jutunk sehova. - nevettem.
- Tudom. Nem is akarok. - suttogta.
- Kérlek, még rengeteg dolgod van, a bepakolással. - néztem rá komolyan.
- Jól van. Csak ki akartam élvezni az utolsó együtt töltött napunkat. - mondta halkan, de elkezdett felöltözni.
- Nem is lesz olyan hosszú a szünet, csak kibírod nélkülem. - mosolyogtam rá, úgy, hogy én persze megint tudok valamit, amit ő nem.
- De igen is hosszú lesz, nem tudom, hogy hogy fogom kibírni. - játszotta a sértődöttet.
- Higgy nekem, hamar el fog menni. - mosolyogtam rá, majd egy lágy csók után elindultunk a klubhelyiségbe, ahol kettéváltunk, hogy átöltözzünk és felébresszük a többieket. A lányok kivételesen könnyen felébredt, így elég „hamar” végeztek a fürdéssel és nagyjából össze is pakoltunk, akkor lementünk a klubhelyiségbe, és ott beszélgettünk, majd 11-kor elhatároztuk, hogy lemegyünk ebédelni s így is tettünk. Az ebéd nyugodtan telt, ugyanis a fiúk nem jöttek le, gondolom azért, mert nem végeztek a pakolással. Miután végeztünk az ebéddel, felmentünk, és még az utolsó dolgokat bepakoltuk, majd leszenvedtük – értsd Locomotor bűbájjal – a ládáinkat, majd a kocsiknál vártuk a fiúkat, akik kis késlekedéssel ugyan, de megérkeztek.
- Üdvözletünk a szép hölgyeknek. - hajolt meg a két mókamester, és utánuk köszöntöttek a többiek is. Majd James ölelő karjaiban sétáltam tovább. Az út a vonat felé gyorsan, beszélgetéssel telt. És a vonaton is szerencsére találtunk szabad fülkét, ahova mindannyian bepréselődtünk. Én, hogy jobban elférjünk – meg alapból is – James ölébe ültem, míg mellettünk Sirius és Mel helyezkedett el.
- Minden rendben? - fordultam Mel felé. Ismerem őt eléggé, hogy tudjak dolgokat anélkül, hogy beszéltünk volna róluk.
- Igen, remekül. - mondta mosolyogva.
- Akkor jó. - nevettem.
- Miről maradtunk le már megint? - kérdezte Szerelmem.
- Most mond meg Ágas, ezek a nők mennyire követhetetlenek. - ingatta fejét játékosan Sirius.
- Nekem mondod? Én már nem is próbálom meg követni őket. - sóhajtott fel Kedvesem.
- Naaa! - szóltam közbe.
- Édesem, mondd, hogy nincs igazam.
- Nincs igazad. - nevettem, majd egy apró csókot nyomtam ajkaira.
- Szóval mi a téma? - kérdezte újra Sirius.
- Csak a szakításom. - nevetett Mel.
- Mit csinált az a görény ?! - kérdezte dühösen James. Erre a reakcióra Mel elnevette magát, míg én csak elmosolyodtam és nyugtatóan simogattam Szerelmem karját.
- Semmit.
- Akkor miért szakítottatok? - kérdezte értetlenül Sirius.
- Hát tudod nem akartam magam elkötelezni. Helyes meg minden, de ennyire azért nem számít nekem, meg szerintem neki se én. - nevetett.
- Női megérzés? - kérdezte röhögve Sirius.
- Egy nő igenis képes megérezni, hogyha nem szeretik. - mondta Mel durcásan.
- Érdekes, nekem már volt pár barátnőm, egyiket se szerettem, mégse tűnt fel nekik. - mondta Sirius.
- Mert túlságosan elvakította őket, hogy azt hitték, hogy szerelmesek beléd. - magyarázta.
- Na ebben lehet valami. - vágott elgondolkozó fejet. Végül ez a beszélgetés abba is maradt és egy másik kezdődött meg. Az idő jól telt, így hamar végéhez közeledett a vonat út. Mikor a vonat lassított, ahogy beért a King Cross pályaudvarba, mi is leszedtük a csomagjainkat és kisétáltunk a kabinunkból, hogy ne kelljen annyit várni a leszállással. Viszonylag hamar le is jutottunk a vonatról. Miután leszálltunk, James-szel összekulcsoltuk ujjainkat és szorosan haladtunk egymás mellett. Nem kellett sokat mennünk, hogy meglássuk aput, és Tiberius-t, ahogy beszélgetnek, és a tömeget fürkészik utánunk kutatva. A többiek feléjük vették az irányt, azonban James engem visszahúzott és szenvedélyesen megcsókolt, de ez a csók más volt, ezen érezni lehetett a búcsúzást. Miután elváltunk egymástól, mélyen egymás szemébe néztünk.
- Szeretlek. - mondtam halkan.
- Én is szeretlek. - viszonozta vallomásom, majd nagy nehezen távolabb húzódtunk egymástól és kézen fogva mentünk apuékhoz. Üdvözöltem aput, majd köszöntem Tiberius-nak, és persze elköszöntem a többiektől, beleértve Mel-t, James-t és Sirius-t is. Majd apu hazaküldte a ládáinkat, és Reg-gel együtt hopponáltunk, a saját házam elé és vártuk a többieket, akik pár perc elteltével meg is jöttek. Tibe-n kívül mind meg voltak lepődve, hisz ők csak az erdőt látják, és egy hatalmas rétet.
- Miért vagyunk itt? - kérdezte mit sem sejtően Sirius.
- Mindent elmagyarázok, otthon. - mosolyogtam rájuk.
- Otthon? - kérdezte felhúzott szemöldökkel James.
- Ühüm. - bólintottam mosolyogva. - Szóval, ezt olvassátok fel hangosan légy szíves. - kértem őket, és mindhárman kikerekedett szemekkel néztek rám. Átadtam nekik három levelet, amiket Dumbledore írt. Mindhárman elkezdték hangosan olvasni.
- „Small Magic faluban, az erdőben áll Lily Evans háza. Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore” - miután ezt elolvasták értetlenül néztek rám, de én csak mosolyogtam, míg Reg röhögött rajtuk.
- Na jó, nem mehetnénk végre be? Lassan idefagyok. - szólalt meg apu egy kis idő múltával. Erre a megszólalásra, mi el is indultunk és már a védő varázs alatt voltunk, amikor feltűnt, hogy a többiek nem jönnek, hanem tátott szájjal nézik a házat.
- Ez a házad? - kérdezte Mel meglepetten.
- Igen. Tudom, nem nagy szám, meg régimódi, de én szeretem. - mosolyogtam rá.
- Erre az öt emeletes kastélyra mondtad, hogy nem nagy szám? - kérdezte meglepetten Sirius. Ezeket a meglepett képeket már én sem bírtam tovább nézni röhögés nélkül, ezért beszálltam bátyó mellé és ketten röhögtünk rajtuk. Végül lassan sikerült bemennünk, a melegbe, az előszobába levetettük a kabátjainkat meg a cipőnket és bementünk a nappaliba, ahol ott voltak a szüleim és a nővérem valamint a Potter szülők és egyenlőre hármuk csomagja is. Victoria mindenkit üdvözölt, míg anyám és Petunia a kanapén maradt ülve. Nem vettem magamra, mert tudom, hogy ilyenek, szóval csak leültem én is apu mellé és James még mellém préselődött. Végül is csak nem ülhettem az ölébe apuék előtt... de azért a kezem megfogta, de ezt is úgy, hogy ne legyen annyira feltűnő. A szobára néma csend telepedett, amit apu tört meg.
- Nagyanyádék bejelentették, hogy még ma eljönnek. - mondta, elhúzott szájjal. Tudtam, hogy nem különösebben rajong értük.
- De jó. - mondtam gúnyosan.
- Beszélj tisztességgel a nagyanyádról! - szólt rám anyám.
- Mert ha nem? - kérdeztem flegmán.
- Hogy beszélhetsz így anyuval?! - kérdezte dühösen Pet.
- Úgy beszélek vele, ahogy én akarok, ne szólj bele! - és apu felé fordultam, hogy lefolytathassak egy normális beszélgetést. - Miért jönnek?
- Mert úgy tartja kedvük? - tette fel a költői kérdést apu, amin én nevettem egy jót.
- És azon belül?
- Fogalmam nincs, nem osztották meg velünk. - rántotta meg a vállát.
- És mikor jönnek? - kérdeztem, és választ is kaptam, a csöngő hallatán. - Mandy! - szóltam házi manómnak, aki azonnal előttem termett.
- Igen úrnőm. - szólt alázatosan.
- Mandy, mit beszéltünk meg? - kérdeztem kedvesen,
- Lily kisasszony. - mondta, de én tovább néztem rá. - Lily.
- Ez az. Kinyitnád az ajtót? - kértem kedvesen.
- Igen, azonnal nyitom. - mondta aranyosan mosolyogva.
- Köszönöm szépen. - szóltam még utána. És innen hallottam nagyanyám fülsüketítő vinnyogását, hogy Mandy tegye ezt meg azt, erre én szóltam a házi manónak.
- Mandy, ne is foglalkozz velük! - mondtam kedvesen, mivel sosem bírtam, hogyha a házi manót lenézik. Épp ezért bánok Mandy-vel úgy mint egy baráttal vagy egy lakótárssal.
- Ez egy házi manó kötelessége azt tenni, amit mondunk neki. - mondta dühösen Maria.
- Tudatnám veled, hogy ez a ház az ÉN birtokomban áll, Mandy-nek csak azt kell megtennie, amire ÉN utasítom. Nektek nem tartozik semmivel sem.
- Ne beszélj így velünk! - szólt Logan.
- Ezt a beszélgetést számtalanszor lefolytattuk, legrégebben pár perce a lányotokkal és az unokátokkal, szóval ezt hagyjuk! - mondtam nyugalmat sugárzó hangon. Ők körülnéztek a nappaliban, hogy hova ülhetnének és meglátták a két idősebb Potter-t.
- Mit keresnek itt ? - kérdezte Logan dühösen.
- Meghívtam őket és egy ideig itt fognak lakni. - válaszoltam.
- Hogy hívhattad meg őket? Griffendél leszármazottai! Voldemort keresteti őket! - magyarázta Maria.
- Épp ezért hívtam őket ide. Tom ide nem tud bejönni. És tisztában vagyok a felmenőikkel is.
- Hogy fordulhatsz szembe a családoddal te kis lotyó ?! - kiabált Maria és erre a megszólalására James megdermedt dühében, de én nyugtatóan simogattam a kezét, míg apu felpattant és rájuk emelte a pálcáját.
- Nem beszélhetsz így a lányomról! - mondta ingerülten.
- Már mért ne tehetném? Ő az én unokám is! - vitatkozott Logan. Láttam apun, hogy nem sok kell ahhoz, hogy el kezdjen átkokat szórni rájuk, ezért én is felálltam, és farkasszemet néztem a nagyszüleimmel.
- Jól tennétek, hogyha elhagynátok a házat! - szólítottam fel őket.
- Ezt a házat tőlem kaptad, szóval nem dobhatsz csak úgy ki! - dühöngött Logan.
- Születésem óta ez a ház engem illet, lassan 17 éve nincs beleszólásod, hogy mi történik itt. - mondtam nyugodtan. - Szóval menjetek el, vagy erőszakkal doblak ki titeket.
- Nem dobhatsz ki minket! - sipítozott Maria. Lassan emeltem fel a pálcám és irányítottam rájuk.
- Exmemoriem. - mondtam halkan, és csak azt töröltem ki az emlékezetükből, hogy itt van a kastély, semmi mást, pedig szívesen kitöröltem volna mindent, ez a lehetőség egy pillanatra meg is kísértett, de ellenálltam neki. - Nem tilthattok nekem meg semmit. Ezt jobb, ha végre megértitek. - miután ezt elmondtam nekik egy dermesztő átok és lebegtető bűbáj segítségével kiraktam őket a védővarázson kívülre. Ezzel végezve mosollyal az arcomon ültem vissza a helyemre.
- Szép volt! - mosolygott rám Reg.
- És el nem tudod képzelni, hogy milyen jól esett. - nevettem.
- Ezt nem hiszem el, hogy dobhattad ki a szüleimet?! - kiabált édes jó anyám.
- Nem láttad? - kérdeztem flegmán.
- Dehogy nem! - mondta dühösen.
- Kathleen nyugodj le! - szólt apu nyugtatóan.
- Megint a lányod oldalára állsz velem szemben! - visítozott tovább.
- Te meg megint a lányunk ellen vagy! Nem hallottad, hogy mit mondott az anyád és hogy bántak vele?
- Inkább nem mondok semmit, mert úgyis az ő oldalán állsz! - mondta dühösen, majd felviharzott és őt követte Pet is.
- Köszi apu. - öleltem meg őt.
- Ugyan kicsim semmiség. -mosolygott rám. Majd egy ideig senki sem szólalt meg.
- Nos, mielőtt megkérdeznétek, Maria és Logan tényleg a nagyszüleim, sajnos. - néztem Potter szülőkre, ezzel törve meg a csendet.
- De róluk az hírlik, hogy … - kezdte volna Victoria.
- Emlékszel, mikor a Mungo-ban beszélgettünk? -kérdeztem, de a választ nem vártam meg. - Azt mondtam, hogy én kiskorom óta szembefordultam a családommal. A nagyszüleim makacsul azt akarják, hogy egyszer majd menjek hozzá egy aranyvérű fekete mágushoz, hogy tovább vigyem a Serpens-ek hírnevét. Talán pont ezért nem kedvelem őket túlságosan. Azért nem akartam összejönni James-szel, mert ezzel veszélybe sodrom. Ő, ti Griffendél leszármazottai vagytok, én viszont Mardekár-é, a két család nem keresztezheti egymást.
- Te... te Mardekár utódja vagy? - kérdezte Victoria meglepetten.
- Pontosan, tudom, hogy nem látszom annak, főleg hogy a Griffendél házhoz tartozom, de igen, a ereimben Mardekár vére csörgedez. - hagytam időt, hogy megemésszék a hallottakat, ezért nem szóltam semmit.
- De ez a ház...- kezdte el Tibe. - A folyosókon a vörös és arany szín dominál, sőt, a dolgozó szobában láttam egy oroszlán festményt is.
- A Mardekár vérvonalnak két fő ága van. Serpensek képviselik az egyiket. - jött le apu a lépcsőn magyarázva. - Serepnesek azon ághoz tartoznak, akik bár egyenes ági leszármazottai Mardekárnak, mégsem olyanok, mint a Mardekár házasságából született utódok. A lányom hogy pontosak legyünk Mardekár és Főnix leszármazottja. Bár a felmenői mind a sötét oldalhoz voltak hűek, mert Főnix akármennyire is erős boszorkány volt Mardekárt nem múlhatta felül. De úgy tűnik vannak az ő vérére fogékonyak is, mint az én kislányom. - mosolygott.
- Főnixnek volt egy gyereke Mardekártól? - kérdezte meglepetten Tibe.
- Mindenkinek ez az első kérdése? - nevettem.
- Bocs, csak ez eléggé hihetetlen. De akkor te olyan vagy mint Főnix? - kérdezte Vic.
- Hát, amiket olvastam Főnix-ről és Griffendél-ről, meg hogy volt gyerek Mardekártól, remélem, hogy nem. De valami hasonló. - mosolyogtam rá.
- Akkor áttérhetnénk a házra? - kérdezte James.
- Persze. A kastélyt Fidelius bűbáj veszi körbe. Ez egy nagyon erős védő bűbáj, ami elrejti azoknak a szeme elől a kastélyt, akiket a titokgazda nem avat be. Nos, a titokgazda Dumbledore. Ezért kellett felolvasnotok azt a levelet. - magyaráztam el.
- Tök baró kis varázslat lehet. - lelkesedett Sirius.
- És nem kevésbé bonyolult. - mosolygott apu.
- Hogy ezen miért nem lepődök meg? - tette fel a költői kérdést Szerelmem, amin mi jót nevettünk.
- És egy Serpens-kastély miért vörös arany színekkel rendelkezik túlnyomó többségben? - kérdezte Mel.
- Azért, mert ez nem igazán Serpens-kastély, inkább mondanám Griffendél-Főnix-kastélynak. - mosolyogtam rájuk.
- Szóval ez a kastély részben a miénk? - kérdezte felcsillant szemmel James.
- Na de James! - szólt rá édesanyja, de én csak jót nevettem rajta, ugyanis volt egy megérzésem, hogy ezt nem teljesen úgy érti, ahogy az anyukája képzeli.
- Igen, mondhatjuk így is. - néztem Szerelmemre.
- És merre lesz a szobám? - kérdezte.
- Csak nem álmos a kicsi James baba? - kérdezte röhögve Sirius.
- Nem, csak gondoltam kipakolok. - öltött rá nyelvet.
- De szerintem viszont már elég későre jár. Jó lenne aludni. - nézett apu az órára ami fél tizenkettőt mutatott.
- Igen, mi is megyünk. - mondta Vic. - Jó éjszakát!
- Jó éjszakát. - köszöntünk el tőlük mindannyian.
- Körbevezesselek titeket, vagy majd csak holnap? - néztem rájuk.
- Szerintem a mosdót sem találnám meg, nemhogy reggel az étkezőt. - mondta Sirius. - Szóval szerintem gyors vezess körbe, aztán majd csak megtalálunk valamit.
- A többségi szobához fürdő is van, szóval szerintem azt azért te is megtalálod. - mondta gúnyosan bátyó. - Én viszont mentem kipakolok. Jó éjszakát!
- Neked is bátyó! - búcsúztam el tőle és a többiek is.
- Regulus már volt itt? - kérdezte meglepetten James.
- Igen, nyár elején itt voltunk egy hetet. - mosolyogtam rá. - Na akkor menjünk, mert én is szeretnék kipakolni is. - mosolyogtam. Mivel már csak mi voltunk, ezért James átölelt és így mentünk végig a kastély nagy részén. Először megmutattam a földszintet, az étkezővel, konyhával nappalival két mellékhelyiséggel, majd az első szintet nagyjából, Petunia apuék és a Potter szülők hálójával, ezekhez tartozó fürdőkkel persze nem tényleges megmutatással, de azért elmondtam és az egyik dolgozó szobát és még 1-2 hálót megmutattam, majd a következő szinten lévő Reg és az én szobámat még több szobát és egy könyvtár szobát is, és mentem volna tovább, de a többiek úgy döntöttek, hogy egyenlőre ennyi is elég volt. És sikeresen eldöntötték, hogy ki melyik szobát akarja. Mivel Reg már annak idején lestoppolta az én szobám mellettit, ezért James-é lett a másik oldalán lévő szoba Sirius James szobája mellettit kérte, így Mel Regulus szobájának másik felére ment. Miután ezt sikeresen letárgyaltuk, elbúcsúztunk egymástól, és mindenki ment a maga szobájába. Én is bementem a szobámba, és az előre eltervezett kipakolásból nem lett semmi, ugyanis egyáltalán nem volt hozzá hangulatom. Ezért a ládámat beszenvedtem a gardróbomba és kutattam valamilyen alvó ruhát, és azt ledobtam a hatalmas franciaágyamra én pedig elmentem egy forró fürdőt venni. Mikor kellőképp kiáztattam magam, akkor kiszálltam a kádból és egy törölközőt tekertem magam köré. De a szobámban már nem voltam egyedül, mivel Szerelmem az ágyon feküdt egy pizsama gatyában, s amint kijöttem a fürdőből ő felállt, hozzám sétált és egy szenvedélyes csókkal üdvözölt, amit én sem voltam rest viszonozni.
- James, ezt nem kéne. Bárki bejöhet. - ellenkeztem, de ő újra megcsókolt hasonló szenvedéllyel.
- Nem tudnak, bezártam az ajtót. - mosolygott rám. Ez nekem még eszembe se jutott, igaz nem nagyon szoktam használni a kulcsokat, de ez akkor is jó.
- Ez esetben nincs más kifogásom. - mosolyogtam rá és nem fogtam magam vissza...