Új blog =D

Sziasztok!
Örömmel jelentem be, hogy megnyitottam a megszavazott blogot, a Secrets of Edward and Bella címen.Egyenlőre még nem tudom mikor kerül fel az első fejezet, de a következő hét folyamán biztosan felteszem.
Viszont az eddigi Újra együtt vagy mégsem c. blogomat sem zárom be, nem tudom mit kezdjek egyenlőre vele, szóval amolyan mindenes blognak indul … Egyenlőre ennek a blognak az átalakításába nem kezdtem bele. Lassan, de biztosan el fog az is készülni.
Kellemes hétvégét! Jó őszi szünetet a tanulóknak!
Puszi<3
xoxo

26.Fejezet – I'm happy because it succeeds them, which we couldn't do

Sziasztok!
Remélem tetszeni fog ez a rész.Azért most már elindultak a jó úton :D
Közben elkezdtem megnyitni az új blogot is Edward és Bella titkait … talán a jövő héten elkészül :D
A fejezethez ajánlom hozzá Basshuntertől az Angel in night c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxo

 

„Nem. A múlt sosem múlik el igazán. Még nincs vége.”
/Libba Bray – Az az édes, távoli harang/

 

Szerencsére két nappal az esküvő előtt megjelentek Emily-ék. Nagyon örültem nekik, ahogy mindenki. Én felajánlottam nekik, hogy Londonban is tudok nekik munkát találni, de nem fogadták el. Azt mondták jól érzik magukat messze Londontól, kisebb a felhajtás és nagyobb a nyugi. Meg tudom őket érteni. Néha én is elmenekülnék innen és még vissza sem néznék. De ez nem a mai nap. Ma felhőtlenül boldog leszek, mert ma van Alice-ék esküvője. Elképesztő belegondolni, hogy összeházasodnak, igaz semmi nem fog változni, hisz idáig is úgy éltek, mint a házasok. Szerelemben és boldogságban. És én minden nap láthatom rajta a boldogságot és a teljességet, ahogy Melen és Regen is. Olyan boldog vagyok ettől a ténytől, szinte szárnyakat tudnék növeszteni. Boldog vagyok, hogy ilyen szerencsések, hogy egymásra találtak és semmi sem szakíthatta őket szét. Ezt hívják igaz szerelemnek. És ma van a nagy nap, amikor végre összeházasodnak. Épp ezért már korán reggel talpon volt mindenki. Alice velünk töltötte az utolsó szingli estéjét, míg a srácok Frankkel. Nem csaptunk nagy bulit, mert Alice ki akarta magát pihenni, de így is éjfélig beszélgettünk. Aztán reggel átmentünk egy szállóba, aminek a díszemében lesz a ceremónia és később a party is. Egy lakrészt vettünk ki, amely két lakosztályból állt, teljesen elkülönítve egymástól, csak egy folyosó köti össze őket. Mivel Frank és Alice nem találkozhatnak az esküvő előtt. Bár őrjítő lehet a tudat, hogy két ajtó és egy rövidke folyosó választja el őket egymástól … Hogy minden tökéletes legyen hívtunk sminkest és fodrászt is. Természetesen először a menyasszony haja és sminkje készül el. Haja lágy kontyba tűzve csillog, míg a miénk oldalra van kötve. A sminkjeink egyszerűek és szolídak. Amíg mi is elkészülünk, addig Alice a fürdőköntösébe lefutja a maratont körbe-körbe a szobába. Folyton tőlünk kér megerősítést, hogy minden rendben van és Frank nem fog megfutamodni. Amikor már csak Sophie van hátra én feladom.
- Na jó, megnézem, hogy minden rendben van-e, oké? De akkor megnyugszol! - nézek komolyan, de mégis együtt érzően Alice-re.végül hozzám szalad és megszorongat.
- Köszönöm köszönöm. - ugrándozik izgatott, míg én egy sóhaj kíséretében kimegyek a folyosóra, és kopogtatok az ajtón.
- Ki az? - szól ki mogorván Frank. Mire nekem azonnal a legénybúcsújuk jut eszembe. – legalábbis Siriusból és Jamesből kiindulva …
- A sztriptíz táncos. - szólok be jól hallhatóan, az egyetlen lehetőség, hogy az ajtó másik feléről nem ismerik fel a hangom … De ez beválik, ugyanis Sirius alig pár másodperccel később már ajtót is nyit. Majd lemondóan sóhajt.
- James, aszem ezt neked küldték … - szól hátra a még félmeztelenül parádézó Jamesnek, aki rám kapja a tekintetét, amiben pajkos láng lobban.
- Ne reménykedj! - mosolygok rá édesen. - Csak azért jöttem, hogy megnézzem minden oké-e. - lépek be a szobába.
- Persze, minden rendben van. - mosolyog James, felkapva az ingét. Basszus már épp elfelejtettem, hogy milyen szexi ingben … Főleg így, amikor még - vagy más eseteben már -nincs begombolva …
- Akkor ok, csak Alice már az idegeinkre ment. Úgyhogy tisztázzuk Frank, ha eltűnsz az esküvő előtt kinyírunk, mert ezt még egyszer nem csináljuk ám végig! - mondom komolyan, mire Frank jót nevet.
- Nyugi, nem áll szándékomban!
- Ennek örülök. Akkor vissza is megyek …
- Hé, Lily! Ha már nekem küldtek, mit szólnál, ha megbeszélnénk ezt a sztriptízes témát? - kérdezi pajkosan.
- Nem fogok megszabadulni a köntösömtől, amíg mindenki sasszemekkel figyel. - jelentem ki határozottan.
- Ugyan, ott van a fürdő, nyugodtan használhatjátok … - vigyorog sokat mondóan Sirius.
- Kösz, kedves tőletek, de nem tartunk rá igényt.- válaszolok gúnyosan.
- Ugyan, Lily, tudjuk mi történt. - mosolyog Frank is szélesen, ahogy Sirius is, sőt még elnézően mosolyogó Remus is csatlakozik hozzájuk.
- Te mindenkinek elmondtad? - fakadok ki Jamesre nézve.
- Igazából be voltam rúgva, amikor elmondtam … De ja. - mondja lazán.
- Király. - sóhajtok lemondóan.
- Na már, nem mindegy? Te magad mondtad, hogy csak egy éjszaka volt. - vigyorog James, ezzel hadat üzenve nekem. Kíváncsi mit lépek erre.
- Igazad van. És ?
- Mit szólsz egy kompromisszumhoz? - vigyorog.- Én nem kérem számon rajtad … a vetkőzést, cserébe te felöltöztetsz. - vigyorog tovább.
- Nem látom benne a rációt! De kezdjük ott, én nem ígértem semmit! - hangom nyugodt, de nagyon jól tudom mire megy ki a játék. A közelsége megőrjít.
- Ha úgy sem számít, akkor miért van ellenedre? - néz rám kihívóan.
- Ezt a játékot ketten játsszák James.- válaszolok gonoszan és elé lépek, lassan gombolgatom be az ingét, közben néhol végigsimítva a forró mellkasán és a hasizmain, amik meg-meg rándulnak az érintésemre. Végig a szemébe nézek, kihívóan. A kezeim hozzáértően gombolgatnak, majd a ruhámhoz hasonló zöld nyakkendőt kötöm meg a nyakán, lehajtom a gallérját, végigsimítok a mellkasán, és a nadrágjába tűröm az ingét. Mikor kész van elmosolyodom. - Tudod, hogy én is tudok mocskosul játszani, nem csak te, szívem. - mondom lágy, ártatlan hangon. - Gyerünk fiúk, siessetek! Frank neked fogadni kell a vendégeket! - mondom határozottan és visszamegyek a lányokhoz. Alice azonnal letámad, de én kitartóan győzködöm, hogy minden a legeslegnagyobb rendben van. Aztán segítünk Alice-nek a ruhájával. Csodaszép lett és csak úgy ragyog a boldogságtól. Elképesztő. Majd a lányokkal mi is felvesszük a ruháinkat, rajtuk lila koszorúslány ruha, rajtam pedig lágy esésű zöld koktélruha. James és én vagyunk a tanuk, ezért neki olyan színű a nyakkendője, mint az én ruhám, míg a többi srácnak ugyanolyan lila nyakkendője van, mint a koszorús lányok ruhája. Közben megérkeznek Alice szülei is. Ámuldoznak lányuk szépségén, mi pedig hagyjuk őket egy kis családi idillben. Még van negyed órájuk a ceremóniáig, míg a vendégek elfoglalják a helyüket, és Alice megérkezik a folyosóra, de még úgy, hogy senki ne lássa. Egy utolsó biztató mosolyt küldök felé, majd Sophie és én elindulunk a széksorok között. A vendégek felállnak és már kutatják a menyasszonyt, míg Sophie fehér rózsa szirmokkal szórta fel a későbbi utat, én pedig mellette sétáltam. Ahogy elhelyezkedtem, jobb oldalt, James mellett a nászinduló felcsendült és Alice lépdelt édesapja mellett felénk. Mögöttük Mel és Emily zárták a sort. Boldogan figyeltem Alice ragyogását, ami betöltötte a termet, az a boldogság, ami áradt belőle, azt még egy vak is jól láthatta. De volt valami, valami, ami meggátol ebben, valami arra kényszerít, hogy Jamesre pillantsak. Szemeiben különleges fény lakozik, nem tudom beazonosítani, valami rettenetesen összetett érzelem. Talán nincs így, talán csak odaképzelem azokat az érzéseket, amik bennem lakoznak. Nem tudom, de képtelen vagyok nem rá nézni, képtelen vagyok levenni róla a szemem. Nem számított más, csak a szemében rejlő ígéretek. Pár pillanatnak tűnt csupán, míg egymás szemébe néztünk, de amikor Frankre pillantottam, már Alice-szel az oldalán nézett a papra és zajlott az eskütétel. Minden zökkenő mentesen zajlott, szerencsére. James és én aláírtuk a papírokat, majd felhúzták egymás ujjára a gyűrűket és egy csókkal megpecsételték az esküjüket. Ezután a boldog pár vezetésével átvonulunk a másik, nagyobb terembe, ahol a lagzi lesz. A terem szépen fel van díszítve és elég tágas táncparkettet hagytak az asztalokkal körülvéve. A boldog pár leül és elhangzanak a köszöntő beszédek. Sirius azt ecseteli nagyban, hogy Frank ki ne engedje a szobából Alice-t és hasonló kellemes dolgokról, míg én kijelentem, hogyha megbántja Alice-t kicsinálom. És ezekhez hasonló értelmes és komoly felszólalások hangoztak el a pohárköszöntők alatt. Aztán az ételek után elkezdődött a buli. Az ifjú párnak meg kellett tenniük a megszokott dolgokat. Amiken persze jót mulattunk mindannyian. Jamesszel és persze a többiekkel egy asztalhoz kerültünk, és van egy olyan érzésem, hogy Alice direkt ültetett James mellé … De nem foglalkoztam vele, csak jót mulattam, jó pár pohár pezsgő és bor után már sokkal jobban éreztem magam. Nem is figyeltem, hogy éppen kivel táncolok, csak élveztem a bulit. Talán a negyedik tánc után ütem vissza a helyemre, és meglepetésemre James is ott volt. Nem éreztem magam annyira veszélyezve miatta, talán attól a kis mennyiségű alkoholtól.
- Na, milyen a lagzi? - kérdezem mosolyogva.
- Remek. Jól meg szerveztétek.
- Oh, ehhez nincs közöm. - emelem fel védekezően a kezem, mire mindketten elnevetjük magunkat. Pedig ezen nem volt semmi vicces … Az alkohol jótékony hatása.
- Hé, nem táncolsz velem egyet? - kérdezi nevetve. Mire én azonnal reagálok.
- Miért is ne? - vigyorgok és elfogadom a felém nyújtott kezet. Aztán kéz a kézben megyünk a táncparkettre, ahol úgy simulunk egymáshoz, mintha csak természetes lenne. Egy zsigeri ösztön vezérel minket és most el akarom magam engedni és nem gondolni semmilyen következményre. Mélyen tudom, hogy egyek vagyunk, mindig is egyek voltunk. De ezt a hétköznapokban nehéz elfogadnom. Jó darabig táncikálunk meghitten, míg Mel egyszer csak el nem rángat tőle. Döbbenten nézünk rá mindketten.
- Gyere már, nehogy lekéssük! - rángat Mel.
- Mindjárt jövök. - szólok még oda Jamesnek. És tartom a lépést Mellel, csak lányokból álló tömegbe vezet nem igazán fogom fel, míg egy emelvényen meg nem jelenik Alice, a csokrával …
- Na csajok, felkészültetek? - kiabálja boldogan Alice, mire többen sikítva válaszolnak én meg hirtelen megvilágosodom, hogy Alice most dobja el a csokrát. Csak nevetek. És hátrébb húzódok, ki a verekedő tömegből, mivel nekem nem fontos, hogy megszerezzem azt a csokrot. De még így is a tömeg közepén maradtam, mivel egyszerűen képtelenség volt kiverekednem magam onnan. Lélegzet visszafojtva nézték, ahogy Alice hátat fordít nekünk és dobja a csokrát … az előttem álló két lány egyszerre nyúl érte, de ebből csak az jön, hogy kiverik egymás kezéből és hozzám kerül. A lányok tapsviharba kezdtek, míg Alice nevetve gratulált nekem és szigorúan kijelentette, hogyha nélküle megyek férjhez, akkor eljön a világvége. Ezután mindenki a helyére vándorolt szépen lassan, amíg Alice elment átöltözni menyecske ruhába.
- Nocsak, valaki a közeljövőben férjhez megy? - kérdezi nevetve Reg, amikor csatlakozunk hozzájuk.
- Nem hinném, hogy én lennék az. - válaszolom mosolyogva.
- Nem tudhatod. Tudod semmi sem véletlen. - nevet James, de nincs időm erre rákérdezni, mert Alice visszatér és táncolnak Frankkal, mint ahogy ilyenkor szokás, majd én megyek oda hozzájuk, a tömegen keresztül, fel a színpadra.
- Sajnálattal közlöm, de most mindenkinek búcsút kell mondania a fiatal házasoknak! - szólok, hogy mindenki hallja. - Ugyanis … - hagyok egy kis hatásszünetet. - Indulniuk is kell a nászútjukra! - mosolygok rájuk, míg ők döbbenten néznek rám. - Hékás, siessetek vagy itt hagy titeket a varázstaxi! A bőröndjeiteket már elintéztük. - mondom, mire Alice sikítva a nyakamba ugrik. - Jó szórakozást. - súgom a fülébe, aztán már mennek is ki a teremből. Mi pedig tapssal köszönünk el tőlük. De így a bulinak is nagyjából vége. Csak páran maradnak, köztük Emily és Sophie, hogy elintézzék a dolgokat, míg mi hazamegyünk. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Jamesszel tartunk haza felé és ez annyira magától értetődő számomra, pedig teljesen józan vagyok! Na jó egy icuripicurit azért becsiccsentem, de mégis teljesen tudatában vagyok annak, hogy mit teszek … 

25. Fejezet - I need to run from you

Sziasztok!
Jamesből nincs hiány az egyszer biztos. Remélem tetszeni fog az ellentétek ellenére is.
Ha szeretnétek hallgassátok meg Skillet Monster c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxo

 

„Még mindig fontos vagyok neked, és én nem adom fel. Mindennel szembe tudunk szállni, ha esélyt adunk magunknak.”
Jeaniene Frost – Karó és sírhant

 

Amint felébredtem, az első dolog, amit éreztem, hogy egy meleg selymes és izmos test ölel körbe. Egy belső késztetésnek eleget téve bújok hozzá, mire szorosabban ölel át és mormog valamit. Tudom, hogy ő az, de még ki akarom élvezni ezt a pár pillanatot, amíg fel nem ébred. Magamba szívóm az illatát, a melegséget és a boldogságot, ami végigfut a véremen. Bárcsak így maradhatnánk örökre. Csak mi ketten egymás karjaiban, boldogan. De valamilyen csoda folytán James korábban ébredt fel. A hajamba mormogott valamit teljesen értelmetlenül. Én nem mozdultam, amíg döbbent szemeit az enyémbe nem vájta.
- Jó reggelt. - mondom minden érzelemtől mentes hangon.
- Neked is. - viszonozza köszönésemet, de nem lazít az ölelésén.
- Szeretnék felkelni.
- Én viszont nem.
- Oké, az a te dolgod, de engem elengednél? - kérdezem, és kibújok a karjaiból és elkezdem a ruháimat keresni és öltözködni.
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy visszaugrottunk a legeslegelejére? - kérdezi, mire én már teljes harci díszben nézek rá.
- Ha arra célzol, hogy akkor most szent a béke vagy nem tudom … hát egyáltalán nem.
-Nem, most nem arra céloztam. Vagyis nem teljesen. Emlékszel még, amikor először voltunk együtt? - kérdezi, mire én elgondolkodom. Te jó ég, az már több, mint 5 éve volt … Aztán hirtelen megértem, mire céloz. Akkor is elszaladtam előle és egy hétig kerültem. Nem válaszolok, csak elhopponálok, ezzel választ adva a kérdésére. Újra elfogok menekülni előle. Ha kell ezerszer is. Mert most már nem csak az ő biztonságáról van szó, hanem az én lelkivilágomról is, ami már így is romokban áll, nem kell ehhez még ő is … Már így is közel vagyok a szakadékhoz, alig pár milliméter választ el tőle. Egy aprócska szellő is elég, hogy újra beleessek és még mélyebbre essek. Ezt viszont már nem tudom, hogy hogyan élném túl. Egy idő után a behegesedett sebek nem tudnak begyógyulni. A helyük mindig ott marad. Ott marad az általa ejtett seb a szívemen, és ahányszor mással látom a varr felszakad, de hogyha még ezzel is megnehezíti a gyógyulását, akkor nem tudom mi fog történni. Talán elvesztem a reményt és feladom. Hiába erős bennem a bosszúvágy, a fájdalom talán végérvényesen felülkerekedik rajta és akkor mindennek vége lesz. A gondolataim hevesen váltották egymást, amíg beálltam a jeges zuhany alá, hogy kitisztuljon a fejem. Most mégis mihez kezdek? Jamesszel minden egyes nap találkozni fogunk. Nem tehetek ez ellen semmit és akkor még ott vannak az edzések, amikbe belementem, még ha „csak” hetente is, de akkor mindenképpen kettesben leszünk, mint tegnap este … Ez egyszerűen reménytelen, nem tehetek semmit. Márpedig ezzel azt kockáztatom, hogy a kelleténél többször kötünk ki közös ágyban, ami már máig is több a kelleténél. Ez aztán az ördögi kör! És ezen a körön a hideg víz vagy az esetleges megfázás sem segít, ezért feladtam a dolgot és összeszedtem magam, már amennyire csak lehetett. „Én Lily Evans vagyok! És össze tudom kaparni magam még a világ végén is.” mantrázom magamban, hogy úgy érezzem tényleg képes vagyok rá. De nem igazán jön össze, ezért inkább hamar csatlakozom a többiekhez, ami elég nehéz, mivel mind hétalvó. Ami azt jelenti, hogy egy szál magamban ücsörgök a nappaliban. Már jócskán elmúlt 11 is, mire legalább Sophie levánszorgott, bár az is igaz, hogy Nick a családjánál van. De aztán nekem fél kettőre be kellett mennem, hogy beszéljek Rémszemmel, aztán még Alice-hez is átmentem, de már jócskán kettő után, hogy biztos benn legyen. Az esküvőjük rohamosan közeledik már csak egy hét van hátra, így hát érthető is, hogy Alice miért olyan felvillanyozott. Szegényt már lelőni sem lehet, annyira pörög mindig. Bár hogy őszinte legyek nem csodálom, ha az én esküvőmről lenne szó, én is bizonyára ilyen lennék, mint minden nő. Azonban alig pár percig maradhattam vele és mondhattam pár nyugtató szót, mert hát nekem is lenne épp elég dolgom. Így visszamentem az irodánkba, ahol nagy meglepetésemre csak James volt. Eléggé lesokkoltam, mivel már rég munkaidő volt. Én is erre építettem, hogy így biztos nem leszünk kettesben.
- Többiek? - kérdezem érdeklődve.
- Mel a Misztikus Lények főosztályán. Sirius és Dimitrij a zsupszkulcs osztályon, Regulus és Remus a Jóslatok Termében. Sophie és Nick pedig csak elmentek valamilyen iratért, de nem tudom miért. - válaszol rám nézve. Ezt nevezik igazi pechnek.
- Értem. - bólintok és leülök az íróasztalomhoz, majd elkezdem nézegetni az ügyeket.
- Szóval nem fogsz hozzám szólni, ugye?
- Nem tudom mit mondhatnék.
- Tudod, hogy mit akarok tudni.
- Igen tudom.
- És válaszolsz is, vagy, mint ahogy reggel elmenekülsz?
- Gondolkodom rajta.
- Ennyire félelmetes vagyok? - nevet fel jóízűen.
- El sem tudod hinni, mennyire. - mosolygok rá.
- Kérlek Lily. Egyszer ezt az utat már megjártuk, most nem ugorhatnánk át?
- Nem ugrunk semerre, hacsak nem vissza. - mondom határozottan.
- Hogy ez honnan is olyan ismerős? - kérdi szarkasztikusan.
- Nézd, egyszer már megpróbáltuk, egy ideig szép volt jó volt, vége van. És ennyi. Vége. Finite …
- Nem, még nincs vége! Idáig hittem az álarcodban, de már nem tudod elhitetni velem, hogy már nem szeretsz. A tegnap éjszaka után nem hiszem el, hogy az ég világon nem érzel irántam semmit!
- Na jó, az érzelmeimet nem akarom most megvitatni veled, szóval inkább én is elmegyek a miniszterhez. - állok fel a karosszékemből és az ajtó felé tartok, amikor megragadja a karom és szorosan fogja.
- Nincs szükségem rá, hogy elmond, Lily. Tudom, hogy szeretsz. - súgja a fülembe magabiztosan.
- Jó neked. És akkor most mit akarsz? Repesve vessem magam a lábaid elé? Vagy hajtsak fejet a nagyságod előtt, hogy észrevetted? - kérdezem gúnyosan.
- Mond, most mi szól ellenünk? Újra jössz a veszéllyel, amit Vodlemort jelent? Tudod már ezen is túl vagyunk.
- Tudod rohadtul nem tudsz semmit! - rántom ki a karom a kezéből és dühösen fordulok vele szembe. - Tom, egy szempont, de tudod mit, nem csak ő miatt nem akarom újra kezdeni, hanem miattad sem! Még egyszer nem fogsz úgy játszani rajtam, mint egy zongorán! És ezt jegyezd meg! - sziszegem az arcába, majd kivágtatok az irodából, az ajtót Siriusnak csapva, ahogy kijövök. De nem érdekel, csak eltökélten haladok úti célom felé, a női mosdóba, hogy összeszedjem magam. Aztán mintha mi sem történt volna mosolyogva sétálok a miniszterhez. Beszámolok neki a helyzetről. Jamesnek köszönhetően az ösztöneim visítanak, és ilyenkor vagyok a legveszélyesebb. Ez talán neki is feltűnt, mivel nem ellenkezett velem nagyon. Elfogadta, hogy nem engedélyezem a további vizsgálatokat az Aurorságon. Szerencséjére … Kívülről nyugodtan tűnök, míg belülről jegesre fagytam a nyugalomtól, de a szenvedély és a veszély ott lappang bennem. Pusztítani akarok, törni és zúzni, ugyanakkor a sötétebbik énem nyújtózva ásít, örül, hogy újra szabad lehet. Ő ölni akar, vért akar, a szörnyeteg felütötte bennem a fejét és nehéz lesz megállítanom. De meg fogom. Már előre látom, hogy újabb mélypont közeleg és nem akarnék magam mellett lenni, ha ezt elérem... visszatérek az irodába, ahol már pezseg az élet. Sirius furcsán néz rám, amikor bemegyek. Nem kell a fejébe látnom, hogy tudjam James elmesélte neki, ami történt. Egy vállrendítéssel válaszolok tekintetére. James kérdőn néz rám, szemében csak a kíváncsiság csillog. De nem fogok válaszolni. Nem, nem vagyok rá felkészülve, még nem. Majd egyszer elmondom neki, hogy mi az a tüske a szívemben, ami miatta került oda. El fogom neki mesélni, életem legmélyebb pontját és meg fogom neki mutatni azt a Lily-t, aki ebből a sötétségből született. Akit nem tud kivilágosítani semmi, még James sem. De most össze kell magam kaparnom és ki kell bírnom Alice esküvőjééig, addig nem lehet balhé. Mindennek tökéletesnek kell lennie.
- Tényleg, valaki hallott már Emily-ék felől? - kérdezem meg hirtelen a többieket a lapokból felpillantva.
- Nem, miért? - kérdi Mel felhúzott szemöldökkel.
- Csak kérdeztem. Tudjátok hamarosan esküvő, meg minden …
- Igen, tudom, Alice teljesen fel van pörögve. - nevet Sophie.
- És én ki leszek nyírva, ha Emily-ék nincsenek itt. - nevetek én is.
- Áh, ne aggódj, Alice nem áldozná fel a tanúját. - nevet jóízűen Mel.
- Köszi. Megnyugodtam, majd a nászút után nyír ki …
- Nászút? Úgy tudtam nem mennek. - néz rám Reg.
- Kérlek. Az egyik legjobb barátnőmről van szó. Még szép, hogy elintéztem nekik. - vigyorgok, mint a tejbe tök.
- De hogyan? Hiszen így sem vagyunk elegen. - ámuldozik Mel.
- Én vagyok az Aurorparancsnok. - nevetek. - Igaz, hogy egy éjszakát a rohadt átszervezésekkel töltöttem, de csak összehoztam.
- Király vagy Lily. - mosolyog Mel örömtelien.
- Na, azért ti még várjatok egy kicsit az házassággal, legalább amíg visszajönnek, mert még egyszer ennyi iratot megcsinálni még nekem is nehéz. - mosolygok.
- Nyugi, nem a közeljövőben házasodunk össze. - nevetnek fel.
- Hé, tudjátok, hogy én örülnék neki. - nézek rájuk ártatlanul.
- Tudjuk. - vigyorognak boldogan.
- És, hova szerveztél nekik nászutat? - érdeklődik kíváncisan Sophie.
- Hát, a nászéjszakát Párizsban töltik, ott maradnak egy hétig, aztán mennek Rómába szintén egy hétre.
- Oh, De romantikus. - ámuldoznak a lányok.
- Teljes ellátás nászutas lakosztály. Mindent elintéztem.
- Miért nem szóltál? Segítettünk volna. - mondja pici durcásan Mel.
- Most miért, mond, hogy nem jó nászút. Na jó, nem igazán az én stílusom, de Alice-é teljes mértékben.
- De tökéletes. Ha már itt tartunk, te milyen nászutat szeretnél? Csakhogy felkészüljek. - érdeklődik Mel, amin én jót nevetek.
- Én már lemondtam róla. De ha kilátásba lesz véve egy komoly kapcsolt, majd elmondom. - kacsintok rá. Majd folytattuk tovább a munkát, de megakadt a tekintetem James figyelő pillantásában. De sem ő sem én nem mondtunk semmit...

24.Fejezet – I always protect mine

Sziasztok!
Elég mozgalmas fejezet lett, az egyszer biztos :D Kíváncsi vagyok a véleményetekre :D Légy szí, ha elolvastad, pipálj valamit, csak hogy tudjak viszonyítani, nem várom el, hogy kommenteljetek, de az a pipa két másodpercedbe telik és nekem fontos lenne …
Ha szeretnétek hallgassátok meg  Adam Lamberttől az If I had you c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxo

 

Létezik egy olyan pillanat, amikor kettesben maradunk egy férfival, és ennek mindketten tudatára ébredünk. Ketten együtt, ez mindig lehetőségeket rejt magában. Belénk hasít egymás jelenléte. Ez zavarhoz, szexhez vagy félelemhez vezethet, pasastól és helyzettől függően.

Laurell Kaye Hamiton - Bűnös vágyak

 

Az idő úgy pörgött, mintha muszáj lenne. A hét olyan viharos gyorsasággal rohant el mellettem, mintha nem is lett volna. Jamesnek megígértem, hogy folytatom vele a gyakorlást és elvileg ma lenne az edzésünk. Kész élvezet lesz. De megígértem és jónak látom így. Ráadásul ha minden igaz, akkor ma jön egy vámpír is. Ian azt mondta, hogy ideküld valakit, hogy beszélje meg vele, ezt a tisztogatásosdit. Nem lesz könnyű napom, tudatosul bennem reggel, ahogy felkeltem. Még elintéztem pár apróbb-cseprőbb dolgot, mint apám meglátogatása és bementem dolgozni. Ma is kicsit hamarabb értem be, hogy beszéljek Rémszemmel. Most mindenkit ez a tisztogatás láz hevít, hogy mégis mi lesz. Mi Rémszemmel ugyanazon az elhatározáson vagyunk, ha kell az Aurorság hajlandó leválni a Minisztériumról. Bár ez nem kecsegtet sok jóval, de ez engem nem érdekel. Mi megmondtuk, hogy nem támogatjuk ezt a lépést. Alighogy elkezdődött a munkaidő és a többiek is elkezdték a dolgukat. Kinyílt az ajtó. És emberi fülnek hallhatatlan léptek zaja „csendült”. Fel sem néztem, tudtam, hogy megérkezett Ian vámpírja, hanem befejeztem a jelentést.
- Hello! - köszöntem neki leírva az utolsó mondatot.
- Szia Lily. - hallok egy ismerős hangot, amire azonnal felkapom a fejem. Nem hiszem el, hogy pont őt küldte! Minden egyes vámpírja békén hagy, ezt az egyet leszámítva. Ő az, aki mindig is cseszegetett.
- Nem elég, hogy én tartsam a hátam Ian porontyai miatt a Minisztériumba, de akkor még téged is küld ide?
- Naa, most miért? Mondd, hogy nem hiányoztam! - nevet fel vidáman.
- Hát örültem volna, ha legközelebb a pokolban találkozunk …
- Naa, a végén még megsértesz.
- Azt nehéz lenne.
- Neked összejönne.
- Sejtem. De térjünk a tárgyra.
- Jajj már megint az a csúnya munka. - sóhajt fel.
- A saját érdekedben. - mosolygok rá ártatlanul.
- Ja, Ian nem fogadná jól, ha bántanálak, mi? - teszi fel a költői kérdést.
- Próbáld ki. - vigyorgok rá.
- Iannel nem packázom. Szóval?
- A Minisztérium el akarja küldeni a nem teljes varázslókat. Így nyilván Ian vámpírjait is. Egyenlőre nem tudom, hogy hogy alakulnak a dolgok, de megeshet, hogy egyenlőre a vámpíroknak el kell menniük innen. Rémszemmel és Albusszal próbáljuk megoldani a helyzetet, de jobb a biztonság …
- Mi a terved? - sóhajt fel.
- Egyenlőre sok hátráltató ötletünk van. Ha a miniszter nem veszi a tiltakozásunkat Rémszemmel eldöntöttük, hogy akkor az Aurorparancsnokság eltávolodhat a Minisztériumtól. Így legalább az aurorok teljes biztonságot élveznek, amíg a többi osztályra nem találunk ki mást. Persze az aurorság leválása előtt is vannak közbülső lépések.
- Mint például? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Megfeledkeztél, hogy én nem riadok vissza a csúnya játékoktól? - vigyorgok rá. - A lényeg, hogy örülnék, ha Ian hagyna a közelben nekem egy összekötőt. Aki lehetőség szerint nem te vagy …
- Aucs! Ez fájt. - nevet fel.
- Megérdemled. - mosolygok rá édesen. - De ezt te is tudod. A lényeg, hogy előfordulhat, hogy gyorsan kell cselekedni és a vámpírokat el kell tüntetni a Minisztériumból.
- De hát azt mondtad az Aurorság leválhat a Minisztériumról.
- Igen, leválhat, de a Minisztérium nem engedné, hogy pont a bűnmegelőző és büntető szervek bújjanak ki a miniszteri és a minisztériumi fennhatóság alól. És nekünk sem kedvezne, egy belsős ellentét. De végső soron, meg tehetjük, ha már minden veszve …
- Túl nagy befolyásod lenne …
- Igen, tudom. Épp ezért tartózkodunk ettől az ötlettől. És egyenlőre én irányíthatom a minisztert. Neki szüksége van képzett csapatokra, amikben én bővelkedem. Nem lenne mersze ellenem cselekedni. - mosolyom egy gonosz fintorba megy át. Lássuk be, az országban én rendelkezem a legtöbb aurorral, már ha a halálfalókat nem annak vesszük …
- Rendben, beszélek Iannel és valakit ideküld, gondolom.
- Üzenem neki, hogy ne üljön rajta sokáig, mert nekem hamar kell kiokoskodnom valamit.
- Átadom. - vigyorok. - További kellemes délutánt Lily. - sétál ki az irodából, mint egy király. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy röhögő görcsöt kapjak tőle.
- Akkor ez kipipálva. - motyogom magam elé és folytatom a jelentések átolvasását. Majd kicsit később elmentünk körbenézni a város körül, hátha találunk halálfalókat. Ezek a járőrözések most már a mi csapatunkra is kiterjedtek, idáig csak a kisebb csapatoknak kellett járőrözni, de most változtak a felállások. Amikor visszaértünk az Aurorságra, egy férfi várakozott az irodánkban. Nem tudom ki az, csak annyit, hogy valamilyen fejes itt a Minisztériumban.
- Hello, miben segíthetek? - kérdezem lágy hangon, hogy ne kezdjük rögtön a megszokott formális komolysággal.
- Miss Evans, ugye? - kérdezte enyelgő hangon.
- Igen, de hívj csak Lily.
- Rendben Lily. A megbeszélésen úgy döntöttünk, hogy először felmérjük, hányan lennének azok, akiket el kellene bocsájtanunk …
- És, mit akarsz most tőlem? Járjam körbe a Minisztériumot és kérdezzek végig mindenkit, hogy „Hé haver, tök véletlen nem vagy különleges lény?” jobb dolgom is van, minthogy ezekkel a kicsinyes dolgokkal foglalkozzak. - válaszolom higgadtan.
- Nem, csak előzetes információkat akarunk. Szóval Lily, hány legendás lény van az Aurorságon?
- Egy sincs. - mondom határozottan. - Az aurorságon csak teljes jogú varázslók dolgoznak. - felelem egy szem rebbenés nélkül.
- Ugyan, ezt nem hitetheted el velem. Ennyire nem vagyok hülye.
- Ha azt akarod, akkor vizsgáld meg őket. - mondom, kiegyensúlyozottan.
- Lily … - szólal meg mögülem James, mire rápillantok és a többiek döbbent képére.
- Nincs mit titkolnunk, nem igaz? Engedélyezem, hogy megvizsgálja az aurorokat.
- Köszönöm. - mondja kedvesen és elindul az ajtó felé, amikor én egy kábító átkot küldök felé, aminek hatására azonnal összeesik.
- Ejnye, de naiv vagy kis drágám. - sóhajtok fel. - Nem tanították még, hogy nem szabad hátat fordítani az ellenségnek?
- Lily?! Megtámadtál egy dolgozót! - mondja döbbenten Mark.
- Nyugi, nem fog semmire emlékezni. - vigyorgok rá.
- De hát … - ellenkezne Mark.
- Nagyon gonosz ellenség tudok lenni. És ezt megtanítom mindenkinek, aki szembeszáll velem.
- mit akarsz vele tenni? - faggatózik most Remus.
- Nyugi, nem fogom megölni. Csak elintézem, hogy ne emlékezzen tisztán. - vigyorgok rájuk. - De még egy kis időre van szükségem. - lebegtetem el a testet az ajtóból a székembe. - Dolgozzatok csak nyugodtan. - mondom végül komolyabbik énem elővéve. És pár óráig még dolgoztunk is, egészen este 8-ig, amikor megszűnt a kábító átok hatása. Szemei homályosan néztek előre, egyenlőre nem tudta felfogni a környezetét. Tisztában voltam, hogy az Exmemoriemmel nem mennék sokra, azt hamar fel lehet oldani és a többség képes is rá. Viszont van itt más is. Amit alig néhányan tudnak feloldani. Sőt ha jól tudom a Minisztériumban csak Albus és Rémszem képes rá... Egyébként is már egyszer csináltam és akkor is sikerült, akkor most is sikerülni fog.
- Imperio. - - mutatok a pálcámmal a homlokára és hirtelen gyorsasággal pörögnek a gondolatai a fejemben. Elzárom és mélyre süllyesztem, ami ma történt és új gondolatokat ültetek a helyére, miszerint minden aurort átvizsgált és mindenkit varázslónak találta. - Nagyon fáradt vagy, sokat dolgoztál ma. Ezért lemész a büfébe, iszol egy kávét és hazamész.
- Nagyon fáradt vagyok, sokat dolgoztam ma. Ezért lemegyek a büfébe, iszok egy kávét és hazamegyek. - mondja fáradt hangon és fáradtan kisétál az ajtón.
- Mond, te teljesen meghibbantál?! - kérdezi dühösen James ahogy ez a fickó kimegy az irodából.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Elég erős varázslat, nem tudják megtörni. - mosolygok rá.
- Mi van?! Ez egy főbenjáró átok!
- Na nem mondod? - vágok meglepett arcot.
- Ne csináld ezt Lily! Ezért még nagyon megütheted a bokád!
- Ne aggódj már!
- Már hogy ne tenném?! Ha kiderül, hogy használtad az egyik átkot, akkor nagy bajban leszel!
- De nem fog kiderülni! Okosan csináltam.
- Csináltál ilyet már korábban is? - kérdi döbbenten.
- Egyszer. - válaszolok vállat vonva.
- Te nem vagy komplett. - sóhajt fel.
- Lehet nem vagyok az. De tudod elmondok valamit. Nőből vagyok, ráadásul a rosszabbik fajtából. Abból a fajtából, aki bármilyen messze képes elmenni, hogy elérje, amit akar. Én nem mindig játszok tisztán. Nekem az életem fontosabb, mint hogy szemtől szembe kiálljak harcolni és otthagyjam a fogam. - válaszolok nyugodt hangon, amihez senki nem fűz semmit csak halkan kezdenek el beszélgetni, amibe később én is csatlakozom. Végül a műszak végeztével Jamesszel ketten maradunk, megint … Vajon lesz még idő, amikor tejes biztonságban érzem magam mellette, anélkül, hogy attól rettegnék, hogy kimutatom, hogy mit érzek iránta? Lehetséges, hogy egyszer már nem fogom így szeretni, mint, ahogy most? Ajj, Merlinre! Miért a rossz férfibe kellett végérvényesen belesnem? Az edzést szokás szerint a futással kezdjük. Aztán leülünk egymással szembe. Megvárom, amíg előhívja az erejét. Majd én is előhívom az enyémet.
- Próbáld meg visszatartani az erőmet. Ne hagyd, hogy áttörjön rajtad. - mondom halkan. És először óvatosan feszül az erőm az övének. De ez is elég ahhoz, hogy megbomoljon a kitartása és az ereje azonnal átengedje az enyémet, mire én visszahívom az enyémet, addig ő újrarendezi a sajátját. Ezt játsszuk újra és újra. Egyre jobban visszatudja tartani az erőmet. Gyorsan halad, bár az is igaz, hogy még gyengédebben támadom, mint először. De azért egyre jobban megy neki. Egész idő alatt nem szólok semmit, csak arra koncentrálok, ahogy az erőink egymásnak feszülnek, amitől olyan érzésem támad, hogy forró szikrák csattognak a levegőben. Kicsit olyan érzés, mintha nem is az erőink érnének össze. Hanem mi magunk. Érzéki lágy harc. Túlságosan csábító. Egész idő alatt nem nézek James szemébe, direkt. Semmi szükség rá, hogy még a szemei is megbabonázzanak. Nem tudom meddig folytathattuk ezt az érzéki játékot, amikor én feladtam.
- Oké, mára ennyi, majd folytatjuk. - mondom nyugodt hangon, de a testem sajgóan vágyott utána. - Jó éjszakát, James. - mondom és már meg is indulok kijárat felé, elhagyva a levezető futást.
- Menekülsz?- kérdezi mély hangon, a fülem mellől, amire nekem borzongás fut végig a hátamon.
- Dehogyis. - válaszolok halk, gyenge hangon, de nem mozdulok, egyszerűen nem tudok. Két kezét a vállaimra teszi és szembefordít magával.
- Pedig nagyon úgy tűnik. - súgja érzékien, mire én az ajkamba harapok. Valaki mentsen ki. Valaki, bárki! Ajkai egyre csak közelítenek az enyémhez és nekem nem maradt energiám harcolni a vágyaim ellen, vagy csak egyszerűen elhúzódni tőle, ehelyett, ahogy ajkai az enyémet súrolják, a nyelvem hirtelen önálló életre kelt és elszabadult a vágy. Nem tudom, mi történik velem, velünk, én csak hevesen csókolom. Így fogalmam sincs, hogy hogyan kerültek le rólunk a ruhák …

23.Fejezet – Are you two going out?

Sziasztok!
Sirius már csak Sirius, nem tud csendben maradni :D James … :D Lily és a védelmező ösztön xD
Ajánlom hozzá a The frey-től a How to save a life c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxo

 

Vannak érzések, amiket soha nem felejt el az ember.

Casandra Clare Üvegváros
 

Reggel, kicsit később ébredtem, mint a megszokott. De tökéletesen kipihent voltam és nyugodt. Lehet csak a környezet miatt, vagy James meleg karja miatt, ami a derekamra kulcsolódott, vagy az összegabalyodott lábaink tették ezt velem. Nem tudom. Nem is akarom tudni. Könnyebb azt hinni, hogy csak a környezet teszi, még akkor is, ha valahol mélyen magamban biztos vagyok benne, hogy nem a környezetünk miatt van. Egy darabig csak feküdtem mozdulatlan, nézve James kisimult, lágy vonásait. Édes emlékek forrása tört fel bennem, a régi emlékeinkkel, amikor teljesen megszokott volt, hogy a karjaiban ébredek. Furcsa, még mindig annyira kellemes és megnyugtató az érintése, mint régen. Szinte már olyan ez az idilli pillanat, mint amikor minden rendben volt, amikor boldogok voltunk. Miért kellett mindennek gallyra mennie? Miért nem létezett számunkra nyugodt, békés boldog vég? Nem akarok erre gondolni! Döntöm el magamban és nehézkesen tekintetemet elfordítom Jamesről és egy apró puszit nyomtam Grace hajába, aztán óvatosan kikászálódtam az ágyból, hogy ne ébresszem fel őket. Halkan lopóztam ki a szobából, a konyhába, hogy főzzek kávét. Nem voltam álmos, nem azért ittam, csak azért, mert imádom a tejes fahéjas kávé ízét és illatát. A konyhaszekrénynek dőltem, és lassan iszogatni kezdtem a kávémat. Alig fél perccel később az egyik ajtó kinyílt. Nem kellett felnéznem, hogy tudjam Sirius az. Fáradt léptei és motoszkálásáról már felismertem.
- Jó reggelt. - szóltam nyugodtan kortyolgatva tovább.
- Jó reggelt, Lily. - ásít egyet, aztán hirtelen megtorpan. - Lily?! - kiált fel meglepetten, mire én félrenyelek és a másik három ajtó is kinyílik, három harcra kész, félmeztelen pasival az ajtóban. Én meg fuldoklok a kávémban. Remek nap kezdés.
- Basszus Sirius! Kérlek, szerintem még a szomszéd városban nem hallották. - nézek rá szúrósan, az oldalamat fogva, az eltévedt kávémat követve.
- Te … te … - mutogat rám Sirius.
- Ja, igen? - vonom fel az egyik szemöldököm.
- Te, itt? - kérdezi megint, most már kicsit összeszedettebben. Mire James lemondóan sóhajt fel, becsukja a szoba ajtót, hogyha még Grace nem ébredt fel, akkor még ne verjék fel. Aztán töltött magának is a kávéból.
- Miért, zavarok? - mosolygok rá.
- Nem, dehogy is. Csak meglepődtem, hogy itt vagy. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar kibékültök, ráadásul úgy, hogy ÉN nem is tudok róla! - mondja kioktató hangon, mire én csak érdeklődve nézek rá, aztán Jamesre pillantok és felfogom az egészet. Eléggé félreérthető, hogy James csak pizsamagatya van, lássuk be, soha nem vesz fel pólót, ez megszokott, de az, hogy én ilyenkor itt vagyok, ráadásul úgy tűnik, hogy csak James egyik pólója van rajtam … hát igen. Nem vethetem fel neki, hogy félreérti.
- Először is, már jó ideje újra barátok vagyunk Jamesszel. Másfelől pedig, nem, nem feküdtünk le.
- Naaa, nekem aztán elmondhatjátok. - huppan le mosolyogva Sirius, Remus elment a fürdőbe, míg Duke is csatlakozott hozzánk.
- Jamest ismerve elsők közt tudnád meg. - sóhajtok fel és Jamesre pillantok. - Még alszik?
- Ühüm, mint a tej. - mosolyog rám.
- Kiről van szó? - kérdezi Duke érdeklődve.
- Grace-ről. - válaszolt James.
- Na ne, Grace-szel aludtatok? - szól lemondóan Sirius.
- Igen. Pontosabban azért maradtam itt, mert Grace bealudt, amíg Jamesszel beszélgettünk. - teszem az üres csészémet a mosogatóba. - Csináljak valami kaját? - kérdeztem végül, ha már egyszer itt vagyok, ennyit megtehetek. Persze pasikból vannak. Nem lepődtem meg, hogy bombáztak a kérésekkel. Én meg megcsináltam nekik a szendvicseket, rántottát, palacsintát és melegszendvicset is. Jamesszel elmeséltük nagyjából, Sirisunak és Remusnak, hogy mi történt az este, amíg Duke zuhanyzott. Végül 10 órakor ébredt fel Gracie és álmosan kijött hozzánk. Elkezdett eszegetni a palacsintából, miközben én visszamentem James szobájába, de James is jött velem. Érdeklődve néztem rá. Kihúzott két fiókot.
- Ezekre még szükséged lehet. - mondja halkan és én jobban megnézem, mi is van bennük. A ruháim! A én régi ruháim még abból az időből, amikor rendszeresen aludtam nála … Megdöbbentett, hogy még mindig megvannak. Azt hittem, hogy az első adandó alkalommal kidobta őket …
- Öhm, köszönöm. - pillantok rá. És kiveszek pár ruhát a fiókból. - Várj még! - szólok rá, mielőtt még kimenne, ezért visszafordul felém.
- Igen, kell még valami? - kérdezi segítőkészen.
- Nem, csak szeretnék kérdezni valamit. - nézek szemeibe. - Miért tartottad meg ezeket? - vonásai egy pillanatra megfeszülnek, de pár pillanattal később rendezi is a rakoncátlan izmokat.
- Magam sem tudom. - mondja lazán és menekülőre fogva magamra hagy a szobában. Mire is számítottam? Hogy azt mondja, szeretlek Lily? Egy idióta vagyok! Gyorsan öltözöm át. James pólóját a szennyesbe dobom. És elgondolkozva nézem a régi ruháimat. Nem tudom miért, de nem akartam kipakolni azt a két fiókot. Nem volt hozzá erőm. Ezért csak visszatoltam a helyükre. Valamiért kellemes érzéssel tölt el, hogy ha más nem, két fiókkal még mindig Jameshez tartozom. Akár milyen naiv és önző dolog is ez. De mindegy, nem ezek a fő rossz tulajdonságaim. Miután már összeszedtem magam, a fiúktól elkoboztam Grace-t is mondva, hogy hazamegyünk végre. Mielőtt még hopponálhattunk volna, James megfogta a karom.
- Szólj, ha valami baj van. - mondja halkan. Kutatóan nézek rá, teljesen megzavart ez a dolog a ruháimmal. Nem tudok mit kezdeni ezzel az infóval. Nem tudom kezelni és nem tudom hová rakni. Végül apró bólintással válaszolok és szorosan átölelve Gracie-t haza hopponálok végre. A gondolataim ezerfelé széledtek Jamestől. Minden gondolatom körülötte forgott és mégis valahogy mind más és más irányból közelítette meg. Annyira zavaró ez az egész Jamesszel, sokkal zavaróbb, mint mikor visszatértem. Most minden bonyolultabb és érthetetlenebb. Nem értem, hogy miért volt neki fontos, hogy megtartsa a ruháimat és azt sem, hogy én miért lovagolok még mindig ilyen kis apróságon? Kész kavarodás az egész. Fújtatok magamban, miközben Grace-t is rendbe szedem és elmegyünk sétálni, de most kifejezetten olyan helyekre, ami szigorúan nyilvános. A biztonság kedvéért, amíg Gracie velem van. Majd hazamegyünk és gyorsan összedobok egy egyszerű ebédet magunknak és a többieknek is. Majd újra válogattunk pár játékot Grace-nek. És csatlakoztunk az aurorságon a többiekhez, viszont nekem szinte azonnal mennem is kellett, mivel megbeszélés volt, felső körökben, az átcsoportosításokról és arról, hogy legyen-e tisztogatás az fontosabb szervekben, főleg a Misztériumi Főosztályon, a varázs bűnüldözési egységekben – vagyis a Kommandóban és nálunk is – ahogy a Wizengamotban illetve a Varázslók Tanácsában is. Úgy gondolják elég sok mágikus lény dolgozik ezeken a főrészlegeken, és sokan úgy hiszik, hogy ők hamar meginognak és elárulják a Minisztériumot. De azzal senki sem számol,hogy azzal, hogy egyes Varázslények részt vesznek a Minisztérium munkájában korántsem kedvelteti meg magát a fajtársaival … Én nem fogom hagyni, hogy elkezdjék ezt a rohadt tisztugatást és a Minisztérium jó tizedét csak azért rúgják ki, mert nem varázslók vagy nem teljesen azok … Sajnos kevesen gondoljuk így. De Dumbinak és Alastornak köszönhetően nekem is elég befolyásom van az ilyesmiben, így ha összeszedünk még pár főosztály vezetőt az ügy mellett a Miniszter el sem fogja kezdeni. Rémszemmel elkezdtük összeírni a varázslényeket hogy aztán közben járjunk az egységes átcsoportosításukban. Talán ezzel megússzák a tisztogatást. És én is így fogok cselekedni. Rengeteg munkával fog járni, de megoldjuk. Rávesszük az osztályvezetőket, hogy ugyan számukra ismeretlen okokból hirtelen átcsoportosítsák a varázslónak hitt varázslényeket. Egész délután ezen dolgoztunk, a végére hagyva az Aurorságot. Nálunk nem voltak olyan sokan, vagy legalábbis azok, akikről mi tudjuk, hogy mások. Négyen csatlakoztak Rémszemhez, így neki is, akárcsak nekem két csapat egybeolvasztásával alkotta meg a másik vezető csoportot. Míg én is megoldottam a maradékot, ami rám maradt. Visszasétáltam az irodánkba, épp akkor kísérte el Mel mosdóba Gracie-t.
- Na mi volt, Lily? - kérdezi érdeklődve felpillantva a papírhalmokból James.
- Hosszú, de elmesélek minden töviről hegyire. - sóhajtok fel. - Viszont Duke. Van egy kis probléma, te átkerülsz másik csoportba. Rémszemmel ketten döntöttünk így, muszáj ez egy ilyen helyzet, de csak ideiglenes állapot. - mondom nyugodtan.
- De … miért? - döbben meg nem csak ő, de a többiek is.
- Valami fontos dologról van szó, de erről nem beszélhetek … Valószínűleg csak pár hónapig lesz így. - mondom még egyszer. - A 4-es csoporthoz kerülsz, Mathias Parkinson beosztásába.
- Értem, Lily. Akkor jobb, ha megyek … - kapkodja össze gyors a személyes cuccait, hogy átvigye a másik irodába. Nem sokkal később Mark lép be hozzánk, a cókmókjával és ledobja őket Duke asztalára.
- Mi folyik itt Lily? - kérdezi érdeklődve, mire én felsóhajtok, becsukom az ajtót és egy hangszigetelő bűbájt teszek az ajtóra, a biztonság kedvéért. De épphogy ezt elintézem az ajtó kinyílik és megjelennek Grace szülei.
- Ez gyors volt. - mosolygok rájuk, nézve, ahogy Grace azonnal hozzájuk szalad.
- Ugye jó voltál lányom? - kérdezi mosolyogva Daniel egy puszit nyomva Grace fejére, mire ő nagyban bólogat.
- Persze, kis tündér volt végig. - mosolygok én is és Mark után én is üdvözlöm őket. Pár percig még csevegünk apróságokról, aztán már mennek is.
- Szóval? - kérdezi karba font kézzel Mark, becsukva Daniel-ék után az ajtót.
- Na jó. - sóhajtok fel, az asztalomra ülve. - Több vezető tisztogatást akar a vezető osztályokon. Egyenlőre Albusszal és Rémszemmel kézben tartjuk a dolgot, de nem tudjuk, meddig tudjuk megakadályozni a dolgot.
- Vagyis ki fognak minket rúgni? - kérdi kertelés nélkül Mark.
- Nem hagyjuk, hogy kirúgjanak titeket. Akikről tudunk, hogy nem teljesen varázslók, átcsoportosítottuk őket. Az Aurorságon is. Rémszem a csapatába olvasztotta őket és te is addig itt maradsz, amíg ez az ügy nem csillapodik. - mondom őszintén.
- Lily, erre semmi szükség …
- De igen van! Én per pillanat jobban átlátom a dolgokat, mint ti. Ez így rendben lesz. - mosolygok rá biztatóan.
- Nem akarom, hogy tartsd helyettem a hátad és bajba keverjelek!
- Főparancsnok vagyok! Mellettem biztonságban vagytok, ahogy Rémszemnél is. Mindent megoldunk.
- De veszélybe sodrod az állásod, jobb esetben. Rosszabban az életed is!
- Sheffieldi Főparancsok vagyok teljes biztonságban. A Sheffieldiek látják el aurorokkal a minisztériumot és ezt ők is tudják. Én vagyok a személyes kapcsolatuk. És ezzel mindenki tisztában van. Nekem csak annyi kell, hogy szépen fogom a cókmókom és visszamegyek, ők pedig lemondhatnak a képzett aurorokról.
- Jó, de akkor is! - veti ellen Mark.
- Nincsen de! A felettesed vagyok, simán ki adhatom parancsba.
- Lily, én vagyok az idősebb! Nekem kéne téged megvédenem, nem pedig fordítva!
- Ja, tudom. De ez van Mark, már megszokhatnád. És egyébként is ti is sokszor megvédtetek engem!
- Igazad lehet. - sóhajt fel. - De szólj, ha elkezdődik, akkor ki fogok lépni.
- Igen, sejtettem, hogy ezt mondod. De nem kell aggódnod Sheffield bármikor nyit aurorok felé. - kacsintok rá, mire ő felnevet és próbálja palástolni, hogy kellemetlenül érinti, hogy én védem meg.

A szavazásról ...

Sziasztok!
Elsősorban mindenkinek szeretném megköszönni a szavazatát! Nagyon hálás vagyok, hogy ennyien szavaztatok! A szavazás eredménye: 

 

Örülök, hogy ennyi szavazatot kaptam, viszont elfelejtkeztem valamiről, kikötni, hogy hogyan nézem a szavazatokat ... mint azt látjátok a legtöbb szavazat a Paintful life-ra érkezett, viszont ha úgy nézem, akkor a Háború és békét valamint az Edward és Bella titkait is megszavaztátok az Inscruton, mivel ott több szavazat érkezett erre a kettőre, mint a másik két blogon külön-külön  a Paintfulra. Így nehogy az legyen, hogy bármelyikkel is kivételezek, indítok még egy szavazást, ez csak egy gyors egy hetes lesz, e között a három között és a három blogon érkezett szavazatok összege dönt majd. ha valamilyen brutális csoda folytán egyenlőség alakulna ki, akkor a Paintful life-ot fogom megírni ...
A friss remélhetőleg holnap érkezik, bár előfordulhat, hogy csak szerdán ...  elég zsúfolt a hetem, pénteken avatót szervezünk a suliban, és ugyancsak pénteken szóbelizek is angolból ... De mindent megteszek, hogy időben felkerüljön.
Szép hetet!
puszi:
Zsó <3

xoxoxoxoxo