9. Fejezet – Sheffield

Sziasztok!
Sajnos közeleg a nyár vége, de addig is igyekszem több fejezetet feltenni.
A mostanihoz ajánlom nektek  That's what friends are for c számot.
Puszi:

LilyV

„Senkinek nincs nagyobb hatalma világon, mint annak a nőnek, aki tudja, mit akar, és elszántan halad a célja felé.”
/Philippa Gregory/

( Lily szemszöge)

Reggel szokás szerint én keltem fel először. James békésen szuszogott alattam, miközben izmos meleg karjaival ölelt. Imádtam a férjemet, imádtam minden apró pólusát, minden kis mozzanatát. Reggelente sokáig szoktam gyönyörködni benne. De ma csak pár percet engedtem meg magamnak. Igyekeztem a lehető legóvatosabban kiszabadítani magam a fogságából, hogy ne ébredjen fel. Volt már rutinom benne, így sikerrel is jártam, ugyan egy halk morgás és nyögés közötti hanggal kifejezte nem tetszését, de miután oldalra fordult szuszogott tovább. Még túl kora volt, hogy érdemben intézhessem a dolgaimat, ezért gyors felkaptam egy melegítőt és lementem futni a parkba. Most nem mentem ki a védővarázslatok alól. Így gyönyörködtem a szépen rendben tartott díszkertben, a szökőkútban és magában a házban. Friss volt a levegő hála az esti esőnek, de most már teljesen kitisztult az ég. Megközelítőleg egy órát futottam, nyújtással meg levezetéssel együtt, majd mosolyogva végeztem el a reggeli rutint, végül hagytam egy pergament az éjjeli szekrényemen. „Sheffieldbe mentem, sietek haza. Szeretlek.” Még gyorsan bekaptam néhány falatot, közben pedig megnéztem a Reggeli Profétát. Persze James-szel mi voltunk a címlapon, a „Nagy visszatérők” címmel. Nem olvastam el, hogy mit írnak rólunk, sose szoktam, de megnéztem a többi hírt, az eltűnt szeméylekről, a kviddicsről, és a többi apróságot. Miután átlapoztam és egy bűbájjal elmosogattam, hopponáltam a Sheffieldi Aurorparancsnokságra. Az ellenörző rendszer látogatóként engedett be, vagyis sajnos le kellett mondanom a látogatás ideje alatt a pálcámról. Ismertem a helyet, az évek alatt nem sokat változott. Egyenesen a miniszterhez siettem. A recepciós csaj kb korombeli lehetett, az arcán vagy egy kiló smink díszelgett és olyan mélyen dekoltált felső volt rajta, hogyha akartam volna, meg tudtam volna mondani, hogy milyen melltartó volt rajta. Az álla a gyönyörű szép fekete kőpadlón hevert, ahogy meglátott. Persze, most az egész varázsvilág a visszatérésünktől zajos. Hogy én mennyire utálom a sajtót... Mindegy. Egy kedves mosolyt erőltettem magamra. 

- Jó napot! Lilian Evans Potter vagyok és a miniszter urat keresem. Kérem szólna neki? - pár másodpercig vártam, hogy reagáljon valamit. Már azon gondolkodtam, hogy újra megkérdezem, vagy csak simán besétálok a miniszterhez. De végül megszólalt. 

- Azonnal szólok neki Mrs Potter. - mondta és felpattant a helyéreől, majd bekopogott és belépett a miniszterhez. - A miniszter úr fogadja Önt, de fél óra múlva megbeszélése lesz. 

- Köszönöm, ígérem, rövidre fogom. - mosolyogtam kedvesen, majd beléptem a miniszterhez. Nem ismertem a fazont, még nem volt elég időm felmérni a terepet, de gyors lépésekre van szükség. Egy max 30 éves, jóvágású férfi terpeszkedett a karosszékében. Ajka mosolyra húzódott, ahogy belibbentem hozzá. Túl nyájas volt és túl hízelgő, felfordult tőle a gyomrom. 

- Már vártam a látogatását Mrs Potter. Az Aurorparancsnokunk figyelmeztetett rá. 

- Örülök, hogy Gabe felvilágosította Önt. Gondolom azt is megemlítette, hogy az ő pozíciója ideiglenes volt és jogilag engem illet meg. 

- Igen, mondott valami ilyesmit és magam is megbizonyosodtam róla. De tudnia kell, hogy nem repesek az örömtől. Olyan Aurorparancsnokot akarok a városunk biztonságának élére állítani, aki csak velünk foglalkozik. 

- Hát sajnálom, ebben nem segíthetek, ugyanis a Londoni állásomat is visszakaptam. És mint azt mindketten tudjuk nincs joga beleszólni az Aurorság működésébe. Csak az új Aurorparancsnok kinevezésébe, de ahogy azt nagyon jól tudjuk én nem vagyok új. Így az engedélye nélkül is bemehettem volna a parancsnokságra és felvázolhattam volna a helyzetet. De úgy gondoltam megadom Önnek az esélyt, hogy Ön közölhesse a sajtóval a hírt. 

- Igazán kedves Öntől. - mondta negédesen. - Ez esetben összehívok egy sajtótájékoztatót, még ma és miközben bejelentem, Ön is ott fog mosolyogni mellettem a kamerákba. 

- Ahogy kívánja. - mondtam nyugodtan. Ő csak bólintott és behívta a recepciósát, hogy keressen időpontot és szervezze meg a sajtótájékoztatót. Végül két órával későbbre kezdte el szervezni. Mielőtt még elköszöntöm volna a minisztertől még megkértem, hogy intézze el a státuszomat a Minisztériumban, hogy visszakaphassam a pálcámat, mert bár voltak nálam kések, de a pálcám nélkül mégis védtelennek éreztem magam. A fennmaradó két órát a Parancsnokságon töltöttem Gabe-bel. Nem sokat változott, néhol egy-két aprócska ránc jelent meg az arcán, de ez csak még markánsabbá tette azt. És ugyanolyan szoknyapecér volt, mint régen. Átvettük a függőben lévő ügyeket. Kijelöltük azokat, akiknek felajánljuk, hogy jöjjenek Londonba. És persze a Parancsnokságon tartott tájékoztatón fel is vázoltuk az ügyet az auroroknak. Rengeteg döbbent arc bámult rám, de már nem is foglalkoztam vele. Időben visszaértem a sajtótájékoztatóra. Ahol a miniszter előadta, hogy én vagyok a régi-új aurorparancsnok én pedig vázoltam a parancsnokság helyzetét és a fontosabb, nem titkosított változásokat. Persze a firkászok próbáltak kitérni a feltámadásunkra, amit sikerült azzal hárítanom, hogy erről már korábban beszéltünk. Illetve a magánéleti témát is felhozták, amit szintén hárítottam. Igazából semmire nem voltam hajlandó válaszolni, ami nem az itteni aurorság jövőjével kapcsolatos. A sajtótájékoztató kínjai után nem szóltam a miniszterhez, a sajtó háta mögött nyíltan utálhatjuk egymást, de Gabe-től elköszöntöm, majd hazahopponáltam. Nem akartam senkire se a frászt hozni, ezért a hallba érkeztem. A nappaliból vidám beszélgetés hangja hallatszott. Pár lépés után már a hatalmas nappaliba értem, ahol három Tekergő nosztalgiázott.

- Sziasztok fiúk! - köszöntöttem, ahogy közelebb értem. S ők is viszonozták a köszönésem. Lehuppantam James mellé a kanapéra, aki egy lágy csókkal köszöntött. - Nem akartam megzavarni a nosztalgiázást. - mosolyogtam.

- Csak a sulis éveinket idéztük fel. Merre jártál Lily? - kérdezte kedvesen Remus.

- Tényleg, hogy ment a dolog Sheffieldben? - kérdezte James is.

- A miniszterrel lesznek gikszerek. Nem igazán vagyunk egy hullámhosszon. És még a nevét se sikerült megtudnom annak a bunkó pöcsnek. - csóváltam a fejem.

- Flynn Davis-nek hívják. - segített ki Remus.

- Köszönöm. Legalább már ezt tudom. - mosolyogtam rá. - Egyébként … - kezdtem bele, majd hagytam egy kis hatásszünetet. - Hadd mutassam be a sheffieldi Parancsnokság régi-új parancsnokát, szerénynek nem igen nevezhető személyemet. - hajoltam meg színpadiasan, majd elnevettem magam.

- Most meg kéne lepődnünk? - kérdezte Sirius. 

- Na kössz, azért egy „szép volt Lily” jól esett volna. - néztem rá durcásan. De mielőtt nekiállhattunk volna komolyabban marni egymást drága férjem felállt eddigi ülőhelyéről és elém lépett.

- Istennő vagy Drágám, gratulálok. - mosolygott rám csábosan. Ráadásképp olyan szenvedélyes csókkal jutalmazott meg, amiért még meghalni is érdemes lenne. Egyre jobban belefeledkeztünk a csókba, míg nem valaki meg nem zavarta. 

- Menjetek szobára, nem kellene Remust kellemetlen helyzetbe hoznotok. - hallatszott Sirius vidám hangja. Míg én pár pillanatig férjem csodálatos meleg barna, csillogó szemeiben gyönyörködtem. Végül James szólt oda haverjának.

- Tudjuk, hogy téged nem zavarna az ingyen pornó drága Tapi. - mosolygott rá vidáman. 

-Van még mit tanulnod Jamestől Sirius. - kacsintottam rá, majd komolyabb vizekre eveztem. - Küldök egy patrónust Rémszemnek, hogy elfogadjuk a régi pozícióinkat.

- Úgy volt, hogy meglátogatjuk őt, nem? - pillantott rám James.

- De, de aztán rájöttem, hogy mennyi dolgunk van még. - néztem rá, mire szemeiben pajkos fény gyúlt. - És nem a szexre gondoltam. - mosolyogtam tovább, mire ő lemondóan sóhajtott. - Most megnézem hogy áll Mandy az ebéddel, és utána átvesszük, hogy mi lesz a Wizemgamot előtt. Ne értsetek félre, de ott vannak protokollok, amiket be kell tartani. - néztem a két jómadárra. Majd kimentem a konyhába Mandy-hez. Az én édes házi manóm, aki nem is az enyém, mert már jó ideje szabad házi manó és fizetek neki, bár erről is sokáig győzködtem, hogy elfogadja a fizetséget. Már javában főzött és már az ínycsiklandó ételeknek pár percre volt csak szükségük az elkészülésig. Így én egy pálcaintéssel megterítettem, majd készségesen kóstolgattam a finomságokat. Mikor végzett megköszöntem neki, míg ő édesen elmosolyodott. Az ebéd csak kellemes, semmiségekről szóló beszélgetés fűszerezte meg. Miután mind jól megtömtük a pocakunkat az ínyenc falatokkal én a egy bűbájjal elmosogattam. 

- Szóval mit kéne tudnunk a Wizengamotról? - kérdezte kissé türelmetlenül James. 

- Őszintén még nekem sem volt hozzá szerencsém, hogy részt vegyek egy ülésen, de utána kerestem. Először is Sirius, neked is ott kell lenned. Ha te nem vagy jelen, akkor a Wizengamot meg sem kezdi az ügyet. Nem hazudok, lesznek ott dementorok, akik oda fognak rád figyelni, hogy ne tudj megszökni, de nem támadhatnak rád. - nyugtattam meg, amennyire tőlem telt. Tudom, hogy a hosszú Azkabani évek nyomot hagytak benne, elképzelni sem tudom, hogy mennyire félhet már a dementoroktól. 

- Rendben, ott leszek. - mondta nyugodt hangon, de a szemében láttam, hogy fél. 

- A Wizengamot tagjai szavazással fogják eldönteni, hogy bűnös vagy-e. Fontos, hogy a kihallgatás alatt csak akkor szólalhatsz meg, ha kérdeznek. Ez rád is vonatkozik James. Jó benyomást kell rájuk tennünk.

- Miért olyan fontos ez? - kérdezte James.

- Hiába vagyunk mi a rendíthetetlen tanúi az ártatlanságának a Wizengamot tagok saját belátásuk alapján döntenek. Lehet, hogy lesz olyan, akit megvesztegettek. Ezért kell illedelmesnek lennünk és erőt demonstrálnunk. 

- Hogy akarunk erőt demonstrálni úgy, hogy nem támadunk rájuk? - csóválta a fejét James.

- Albus lesz a védőd Sirius. James-szel mi leszünk a tanúid. De Harry is ott lesz, úgy fest őt sem kíméli a sajtó. Igyekszem elérni, hogy az anyád is melléd álljon, legrosszabb estben is csak távol marad a tárgyalástól. 

- Nem hinném, hogy a drága jó Walpurga mellém állna valaha is. - csóválta a fejét.

- Ki tudja. - vontam vállat. - A lényeg, hogy a varázsvilág nagy neveit soroljuk fel a védelmedben. Még az én nagyanyámmal is hajlandó leszek beszélni az érdekedben. Ha valamelyikük is eljön, az jó fényben tüntetne fel téged azok számára is, akik a sötét oldallal szimpatizálnak. - mosolyogtam rá biztatóan.

- Mennyi esélyem van, hogy megnyerjük a pert? - kérdezte halkan Sirius. 

- Ne aggódj, jó esélyeid vannak. - mondtam a lehető legmelegebb hangomon. - És ha mégsem így lesz, akkor megszöktetünk a Minisztériumból. - szorította meg barátja vállát James biztatóan. Tudtam, hogy komolyan gondolja, és őszintén szólva egyet értettem vele.
A délután nagy részét azzal töltöttük, hogy lelket öntöttünk Siriusba, míg én közben küldtem patrónust Rémszemnek, Walpurga-nak és Maria nagyinak is. Holnap mindkét vén szipirtyóval találkozom. Csodás nap elé nézek...

8. Fejezet – Speaking with Albus

Sziasztok!
Sajnos közeleg a nyár vége, de addig is igyekszem több fejezetet feltenni.
A mostanihoz ajánlom nektek  Kelly Clarksontól a Because of you c. számot.
Puszi:

LilyV

"Az igazi harcos sokszor jobban érti az ellenségét, mint a barátait. Veszedelmes buktató, ha hagyod, hogy a megértés szimpátiához vezessen, mint ahogy vezet is, ha őrizetlenül hagyják."
/Frank Herbert/

(James szemszöge)

Az igazgatóihoz érve. Albus a karosszékében ülve várt minket – helyesebben szólva csak Lily-t, de ez részlet kérdés.
- Oh, micsoda népes társaság, Lily. - mosolygott Albus. 
- Én mindig … na jó, általában nyílt lapokkal játszom. Vagy talán zavar a társaság? - kérdezte feleségem. 
- Úgy gondolom a gyerekeknek inkább aludniuk kéne. De végül is nem zavar. - biccentett. - Nyugodtan foglaljatok helyet. - invitált minket beljebb. Végül Ginny leült az egyik karosszékre, Ron nekitámaszkodott, míg Harry, Tapi és én a falnak dőlve várakoztak. Így végül Lily foglalta el a másik helyet. - Nos, Lily, mit találtál? 
- Nem tudom, hogy pontosan minek kellett odamennem, és hálás lennék, ha egyszer majd megosztanád velem. Körbenéztem az egész kúriában, még a titkos szobákat is megnéztem, de nem találtam semmi érdekeset. Azt mondtad hozzam el a legsötétebb tárgyat, amit találok. - mondta nyugodt hangon Lily. - Ez volt az. - vett elő egy nyakláncot és Albus-hoz lebegtette. - Nem tudom, mire mész vele, még a mi birtokunkban is vannak sötétebb dolgok. - csóválta a fejét. Én pedig kicsit elengedtem az erőmet, hogy érezzem a nyaklánc erejét. Lily-nek igaza volt, semmi különösebben gonosz dolog nem volt benne. Albus kissé csalódottan méregette a láncot. Míg Fawkes Lily-hez szállt, Lily pedig elkezdett játszani a kis madárral. 
- Sajnos ez nem az, amit keresek. 
- Akkor talán mondd el, hogy mit keresel, vagy hogy hol keressem. - dőlt hátra Lily nyugodtan. 
- Én sem tudom. - csóválta a fejét Albus. 
- Hát, ez csodásan hangzik. Akkor most mit vársz? Látogassam végig a sötét varázslók kúriáit és keressek valami sötétet? 
- Nem, természetesen nem. 
- Akkor mondd el, hogy mit tudsz erről a bizonyos tárgyról, amit keresünk. 
- Hát én sem tudok sokat. Csak annyit, hogy nagyon gonosz tárgy lehet. - dőlt hátra fáradtan Albus. - Emlékeztek Harry másodikos korára? A Titkok kamrájára.
- Persze. Régebben is jártam ott. - vont vállat Lily. 
- Voltál a Kamrában? - kérdeztem döbbentem feleségemet. 
- Igen, 3-ikas koromban találtam rá. Egyszer körbenéztem lent, de ennyi. Később tudattam Albus-szal, hogy tudok a Kamráról, és a Kamra hollétéről. 
- És nem tettetek semmit? - néztem Albus-ra.
- De, kivittünk onnan egy baziliszkuszt és elszállítottuk. Úgy tudtuk az az egyetlen … Hát nem így volt. Valószínűleg egy egész fészek baziliszkusz család van lent a kamrában. Majd, talán egy békésebb időben Lily segítségével a többit is elvitetjük. De jelenleg ez a probléma nem érdekel. 
- Az anyja Lily, ezt még nem is tudtuk rólad. - füttyentett Tapi, mire Lily csak vállat vont. 
- Szóval a lényeg, hogy valami olyat keresek, mint ez. - mutatott fel egy bőrkötésű könyvet, aminek közepén egy hatalmas lyuk volt. Emlékeztem rá a Harry-ről szóló emlékekből. 
- Ez Voldemort naplója, igaz? - kérdeztem. 
- Pontosan James. - bólint Albus. - Nem tudjátok esetleg, hogy miért volt ez neki olyan fontos, hogy ilyen sötét varázslattal lássa el? - kérdezte általánosítva, de végig Lily-re nézve, aki továbbra is Fawkes-szal játszott, majd egy halk sóhaj kíséretében megszólalt. 
- Tőlem kapta a 16-ik születésnapjára. Egy egyszerű mugli napló volt. A nevét én nyomattam bele. Később ő megbűvölte a lapjait, hogy csak ő láthassa azt amit beleír. - válaszolta feleségem. Hogy meglepődtem-e? Nem. Tudom, hogy együtt töltötték a gyerekkorukat, tudom, hogy Lily mennyire szerette. Hosszú pillanatokig senki sem szólt. Közben Lily egy aprócska lángot teremt a tenyerében, amivel Fawkes tovább játszik. 
- Ezt hogy csinálod? - kérdezte némi csodálattal Ginny. Mire feleségem csak értetlenül néz rá. De látva, hogy Ginny Fawkes-ot figyeli, válaszol. 
- Velem született tehetség. - válaszolta halkan. - De meg is lehet tanulni, az Akadémián legalábbis volt külön óra, ahol el lehetett sajátítani, annak aki akarta.
- Esetleg tudod, hogy most hol van a főhadiszállása? - kérdezte Albus végül, miután Lily befejezte a magyarázatot.
- Ahogy tudod, az a kúria, ahol ma voltam, az a Denem kúria, ott támadt fel. - pillant fiúnkra, majd folytatja tovább. - Teljesen elhagyatott. Nem hinném, hogy a közeljövőben szándékában állna visszatérni, mindenesetre néhány védőbűbájjal el van látva a kúria. Ahogy a … gondolataiból láttam, a Serpens kúriában tartózkodik éppen. Hogy az-e a főhadiszállás, vagy sem, azt egyenlőre nem tudom. 
- Ez igazán jól hangzik. - mosolyog kellemesen Albus. - Oda könnyedén be tudsz jutni. 
- Csak, ha kellően jó indokot adsz. Egyébként be nem teszem oda a lábam. Nem akarok találkozni a nagyanyámmal. Az a szipirtyó az őrületbe tud kergetni. - csóvált. - Egyébként aszem azt a kúriát Tomra hagyta Logen. Bár nem tudom. Nem igazán foglalkoztam vele, hogy mit öröklök tőlük. - fintorgott, mire én odasétáltam hozzá és a vállára tettem a kezem. - De mit akarsz megszerezni, vagyis mire gondolsz, mi lehet az? 
- Mivel a könyv igencsak személyesen érinti őt, ezért arra gondoltam, hogy valamilyen családi ékszer, vagy valami ilyesmi lehet az. - válaszolt Albus. 
- Nem tudom, Tom nem igazán családcentrikus... 
- Ha jól emlékszem, nem egyszer mentette meg a segged, és a szüleidet is igyekezett megvédeni … 
- Igen és megölte a nagyapámat, megölte a lányomat és igyekszik megölni a fiamat. Hát ez aztán a családi szeretet. - válaszolta Lily kicsit ingerültebben. Igen, igaza volt, de abban is láttam igazságot, amit Albus mondott. 
- Szerintem Albusnak igaza van. - szóltam közbe. - Csak a család öhm, azon részének életére tört, akikről úgy véli nem illenek bele. De te és a szüleid mindig is a családja voltatok. - Lily elgondolkodott ezen, majd megszólalt.
- Rendben, tegyük fel, hogy egy családi ketyerét keresünk. Ezzel nem jutottunk beljebb. 
- De így van rá esély, hogy ott lehet. - szólt Albus. 
- Hát az pech. - szólt Tapi, mire mind ránéztünk. - A Serpens kastélyban rengeteg csecsebecse van. Minden folyosó falain festmények lógnak, minden kis sarokban áll egy komód egy kis szoborral, gyertyatartóval, meg még ki tudja mivel. Ott megtalálni valamit az olyan, mint tűt keresni a szénakazalban. 
- Egyet értek Sirius-szal. Ha kell, hajlandó vagyok elmenni, és igyekezni nem megfojtani a nagyanyámat. De azt se árt végig gondolni, hogy mi van, ha nincs ott. - szólt ismét Lily. 
- Ezt hogy érted? - kérdeztem. 
- Én Tom helyében biztos, hogy nem hagynám szem előtt. Mindenki arra gondolna elsőre, hogy nála van. De én, a helyében másoknál vagy egy biztonságos búvóhelyen tüntetném el. 
- Anyának igaza van. - szólalt meg hirtelen Harry. - A napló Lucius Malfoynál volt. Ő csempészte bele Ginny üstjébe az Abszol úton. 
- Akkor mit gondoltok, hol, vagy kinél lehet? - kérdezte Albus. Én pedig erősen törtem a fejem. Főleg azon, amit Lily mondott "… nem hagyná szem előtt”
- Van egy ötletem. - szólaltam meg hirtelen vidáman. Erre persze mindenki rám nézett. - Lily, egyszer, mintha azt mondtad volna, hogy Logan rátok hagyja a Serpensek minden vagyonát, nem? 
- De. Én meg kaptam Small Magic-i kúriát, Tom a Serpens kúriát a vagyont pedig elfelezte köztünk. - vont vállat értetlenül. 
- Azt mondtad, hogy van a Gringotts-ban egy széf, az örökségetekkel. A vagyonnal és néhány értékes családi tárggyal. - mondtam, erre pedig már elmosolyodott. 
- Áhh, szóval szerinted körbe kéne nézni, hátha ott van? 
- Egy próbát megér, nem? - mosolyogtam rá. 
- De, mindenképpen. Bármit megteszek, csak ne kelljen találkoznom Maria nagyival. - nevetett fel. 
- Én voltam a Gringotts-ban, de abban a széfben csak pénzt láttam, de azt rengeteg-et. - szólt közbe Harry. 
- Valószínűleg csak a fölső széfnél voltál. Ott van az a pénz, amit anyáddal ketten tettünk félre. De azon kívül van két másik széf. Az egyikben az én családom örökségével, a másikban anyádé és Voldemort-é. 
- Jap. Szóval, még ha be is adom a derekamat apádnak és hajlandó lennék, még háromnál több gyereket szülni, még akkor is valószínűleg az unokáink jövője is biztosítva van. Szóval nyugodtan költs csak, amennyit akarsz.- legyintett Lily. - Albus, akkor holnap elkísérsz a Gringotts-ba? Ha sok dolgod van, természetesen egyedül is el tudom intézni. 
- Veled megyek. - bólintott Albus. - De most már szívesebben aludnék, és nektek is ezt javaslom. - nézett leginkább Harry-ékre. Ron és Ginny fel is álltak a karosszékből, de Lily ott maradt és elgondolkodva nézett maga elé. 
- Kicsim, mire gondolsz? - pillantottam rá érdeklődve. Mire ő elmosolyodott. És felpattant a karosszékből. 
- Aszem tudom, hogy mit keresünk. - vigyorgott elégedetten. - És azonnal ide is tudom hozni. - nézett már Albusra. - Csak adj pár percet. 
- Rendben, érdeklődve várok. - húzta féloldalas mosolyra a száját a volt igazgatóm. 
- Mindjárt jövök. - nézett ránk és mielőtt akárcsak megszólalhattam volna már hopponált is. Én pedig egy sóhajjal pillantottam a többiekre. 
- Még ennyi év után se lehet kiigazodni rajta. - mosolyogtam. 
- Na igen, sikerült jól beleesned egy kiszámíthatatlan nőbe. De legalább soha nem unatkozol. - nevetett Tapi. 
- Milyen igaz. Vele pörög az élet. Egyébként szerintetek hova mehetett? - kérdeztem. 
- Nem tudom, Lilynél nem lehet tudni. Én azt is elhiszem, ha épp Voldemortot látogatja meg, és elkéri tőle, amit akar. - mondta teljesen komolyan Tapi. Én is elhittem volna, de nem szeretnék belegondolni hogy esetleg nála van. 
- A baj az, hogy én is elhinném. - sóhajtottam fel. De mire még inkább aggódni kezdtem volna Lily megjelent az előző helyén. Automatikusan terjesztettem ki rá a hatalmamat hogy érzékeljem a sötét tárgyat nála. Az a valami tényleg jóval sötétebb volt mint az a nyaklánc, vagy bármi, amit eddig ismertem. Olyan volt, mintha az az erő, ami benne van, az mozgott volna. Elég rémisztő volt.
- Talán ez lesz az. - nyújt át egy gyűrűt az igazgatónak, aki mosolyogva nézi a gyűrűt. 
- Na pont valami ilyesmire gondoltam. - néz mosolyogva Lily-re. - Ez Tom anyjának a gyűrűje, ugye? 
- Tudtommal igen. - von vállat Lily. 
- Honnan szerezted meg? - húzza fel kérdőn szemöldökét Albus. 
- Tomtól kaptam. Nem sokkal a 16-ik születésnapom után. - válaszol készségesen. 
- Oh. Ezt az előtt, vagy azután kaptad, hogy faképnél hagytad az oltárnál? Már ha nem túl személyes. - persze Lily mesélt a nagyszülei által megszervezett esküvőkről, azt is tudtam, hogy az egyik Voldemorttal volt megszervezve. De egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Voldemort ilyen romantikus lenne … 
- Előtte. Ez volt az eljegyzési gyűrűm. Persze azonnal vissza is adtam neki, de nem fogadta el, pedig ez volt az egyetlen emléke az anyjától. Hát nálam maradt. 
- Ha sikerült valahogy megtörni a rajta lévő sötét mágiát, természetesen visszaadom. - nézett rá Albus. 
- Nem szükséges. - mosolyog Lily és észrevettem, ahogy megérinti az eljegyzési gyűrűt, amit tőlem kapott, ami ott van az ujján. Erre akarva-akaratlanul én is elmosolyodom. - Legalább a Gringotts-ot lehúzhatom a holnapi teendőim listájáról. Vagy azért körbe néznél ott? 
- Majd valamikor szívesen, amikor kevesebb dolgod lesz. Hallottam Rémszemtől, hogy megkért, hogy légy újra Aurorparancsnok. És persze hallottam, hogy téged is visszavárnak James. - mosolyog ránk volt igazgatónk.
- Igen. Holnap szándékunkban áll beszélni erről Rémszemmel. - szólok hozzá a beszélgetéshez. 
- És holnap meglátogatom a Sheffield-i minisztert is. - szól Lily. 
- Azt hittem, vársz még egy kicsit. - néztem rá. 
- Mire várjak? Minél hamarabb vissza kell szereznem a helyem, hogy több aurort tudjak visszacsoportosítani Londonba. - néz rám. 
- Igazad van. De talán nem vasárnap kéne zavarnod. Akkor talán könnyebben meggyőzöd. 
- Ne aggódj Drágám, tudod, hogy megszerzem, amit akarok. És nem kell győzködnöm. Az a hely jogilag is az enyém. Mióta én otthagytam a Sheffield-i Aurorparancsnokságot csak helyettest neveztem ki. És, mivel nem mondtam le és élek is, ezért nem veheti el tőlem a helyem. - mosolygott rám magabiztosan. 
- Rendben. Tudom, hogy visszaszerzed a helyed. - öleltem át és nyomtam egy puszit a hajába. - De most már tényleg illene mennünk. Jó éjszakát Albus. - köszöntem el, és a többiek is követték a példámat. 
- Hazamegyünk, vagy még maradni akartok? - kérdezi Lily. Én Tapira nézek aki bólint egy kicsit. 
- Megyünk. Még vannak más terveim is. - mosolygok feleségemre a lehetőlegcsábosabban. Mire Lily még inkább hozzám bújt. 
- Visszajöttök még? - kérdezte Harry. 
- Én jövő héten jövök valamikor, még majd üzenek, és megbeszéljük. Meg kell tanulnod az Oklumenciát, de minél hamarabb. - mosolyog rá anyja. - Egyébként nem hinném. Már csak 2 hét van hátra a nyárig. És nyugodtan hívd csak el nyárra a barátaidat, ha szeretnéd, akár a családjukkal együtt. Úgy tudom apádék odáig vannak, hogy megismerhessék a Weasley ikreket. - csóválta a fejét mosolyogva. 
- Egyáltalán hol lakunk? - kérdezte fiunk. 
- Anyáddal úgy láttuk jónak, ha anyád kúriájába költözünk vissza. Small Magicbe. Imádom a mi kúriánkat, ott nőttem fel, de sok emlék fűz Small Magichez. És lehet felújítjuk majd a Godric's Hollow-i házunkat is. - mondtam. 
- Ennyi házatok van? - kérdezte nevetve Ginny.
- 3 kúriánk, 2 házunk és egy nyaralónk. - válaszoltam miután remélhetőleg mindent összeszámoltam. 
- A Brightoni lakást és a Nizzai nyaralót számoltad? - kérdezte Lily nevetve. 
- Van egy nyaralónk Nizza-ban? - nézek csodálkozva Lilyre.
- Apuéktól örököltem. 
- Ohh, tudom hova megyünk nyaralni. - kacsintok rá. 
- Nem mondtad, hogy fel szeretnéd újítani a Godric's-i házat. 
- Inkább teljesen átépíteni. Nem akarom, hogy arra emlékeztessen, amikor meghaltunk. Csak néha, ha el akarunk menekülni mindenkitől, akkor jó lenne. 
- Okés, ezt majd megbeszéljük. - mosolyog rám Lily. - Akkor majd írok fiam. - mosolyog rá kedvesen és megöleli, majd a többieket is. Mindig is szerettem, hogy ilyen közvetlen a feleségem. Tapival mi is elköszöntünk a többiektől. Majd Lily hazahopponált velünk együtt. Még egy kicsit beszélgettünk Tapi-val együtt, majd elvonultunk a szobánkba.

7. fejezet – As a good friend

Sziasztok!
Kis nyári vakáció után itt a kövi rész. Az ezt követő még a héten felkerül.
Ajánlom hozzá Jessie J-től a Flashlight c. számot.
Puszi:

LilyV

„A szabályokat, ha nem töröd meg, feszegesd egy kicsit! Ez az egy módja van, hogy jól érezd magad.”

/Alyson Noel: Evermore/

(Lily szemszöge)

Nem volt különösen nehéz bejutnom a régi főhadiszállására, de azért volt körülötte védelem. Lehet, hogy még szándékában áll valamikor visszatérni ide. Most inkább nem ezzel foglalkoztam. Meg kell találnom valamit, valamit, amiről azt sem tudom, hogy hol van, vagy hogy hogyan néz ki … Nem kicsit tűnik nehéznek. Albus mindössze annyit mondott, hogy valami olyat keressek, amiben sok fekete mágia összpontosul. Szó szerint arra kért, hogy a legsötétebb tárgyat vigyem el neki, amit találok. Ez pedig minden, csak nem egyszerű, egy sötét mágus házban, ami hemzseg a sötét tárgyaktól. De legalább nem lehetetlen. Az erőmet kiterjesztettem az egész házra és azzal kerestem … Végül egy nyakláncot találtam, amiben elég sok sötét mágia munkálkodott. De azért még körül néztem. Titkos ajtók és erőterek után kutatva, de nem találtam mást. Hát végül elfogadtam, hogy nincs itt más. Nem értettem, hogy mindez mire lenne jó. Még az én birtokomban is van ennél sötétebb tárgy. De mindegy, az öreg tudja mit akar és miért. Végül visszahopponáltam a Roxfortba.

(James szemszöge)
Sosem rajongtam Lily egyéni akcióinak, de be kellett ismernem, hogy igaza volt. Egy rég elhagyatott hadiszállás meglátogatása nem olyan veszélyes, még ha riasztva is van. Lily mindig is jó volt az ilyenekben.
- Azt hittem a Roxfortban nem lehet hopponálni. - szólalt meg Hermione.
- Nem is. De Lily mindig is nagyon ügyesen törte fel a védőbűbájokat. A védőbűbájok létesítése és feltörése az egyik specialitása. Egyébként tudomásom szerint Albus is nyugodt lélekkel hopponálgathat az iskola területén. - válaszoltam.
- És hova ment a drága nejed éppen? - kérdezte Tapi.
- Szóval a lényegről lemaradtál Tapmancs? - nevettem. - Épp betör Voldi egy régi székhelyére. - csóváltam a fejem.
- Azt hittem nagyobb buliról maradunk le. - sóhajtott lemondóan Tapi.
- Anya betör egy volt halálfaló fészekben? - kérdezte fiam kissé sokkolva.
- Én is aggódom érte, de hidd el, semmi baja nem lesz. - veregettem vállba fiam. - Anyád felettébb jó betörő. Főleg ha otthonos terepen mozog.
- Otthonos?
- Igen. Szerintem a régi kúriába ment, ahol régen Voldermort anyjának családja élt. De ha nem, akkor is elég sokat kémkedett régen Voldemort után. Tudja mit csinál. - nyugtattam meg, ahogy csak tőlem telt.
- Na, akkor csínyekre fel? - törte meg a csendet Tapi, mire én mosolyogva bólintottam.
- Veletek tarthatok? - kérdezte fiam.
- Hát hogyne, még van mit tanulnod tőlünk. - húztam ki magam büszkén.
- Harry, holnap óráink lesznek, és tilos a folyosókon tartózkodni takarodó után. - tudálékoskodott Hermione.
- Ezt úgy mondod, mintha még soha nem maradtunk volna kint a takarodó után. - nevetett fel Ron. - Én is veletek tartok. - erre a kijelentésre Hermione fújtatott egyet és Ginny-re nézett. Ginny vállat vont.
- Nem értem, hogy miért fújod fel ennyire Mio. - nézett rá ártatlanul Ginny.
- Hát jó, akkor kellemes estét! - mondta eléggé dühösen és távozott.
- Nem mész utána Ginny? - nézett rá Ron.
- Miért tenném? Én nem vagyok a picsije, sem a bagja. - vágott vissza csípősen, amire Tapi-val egymásra néztünk.
- Neked is vissza kellene menned!
- Ki vagy te, hogy parancsolgass?! - nézett rá villámló tekintettel.
- Húúú. - szaladt ki belőlem.
- A bátyád. - válaszolta egyszerűen.
- Gyere Luna visszakísérlek a házadhoz. Itt nem látnak szívesen. - fogta meg barátnője karját. Belőlem pedig akarva akaratlanul kiszaladt a nevetés.
- Szép volt Ginny. - dicsértem, de ettől még a többiek ugyanolyan furcsa szemekkel néztek rám, mint aki megőrült. De aztán Sirius megszólalt, halkan, óvatosan.
- James húgára emlékeztetsz minket. - erre a kijelentésre elszomorodtam hiányzott a húgom. A folytonos felesleges aggodalma, a vidámsága, a felszabadultsága.
- Van egy nagy nénim is? - kérdezte fiam, mire én fájdalmasan megráztam a fejem.
- Sajnos nem, nem sokkal a születésed előtt meghalt egy halálfaló támadásban. - válaszolta helyettem Tapi. - Az öcsémmel együtt. Ő az, akinek a képe szintén ki van égetve a Black-ek családfáján. Mindenkit nagyon megviselt az eset.
- Sajnálom, én nem tudtam … - kezdett volna szabadkozni fiam.
- Persze, hogy nem tudhattad. - mosolyogtam rá és összekócoltam a haját. - De most nem beszélünk szomorú dolgokról. A mai este a csínyeké.
- Ez esetben jobb, ha én tényleg nem vagyok itt. - mosolygott rám Ginny kedvesen.
- Ne érts félre, nem zavar a társaságod, bár tényleg a húgomra emlékeztetsz... - magyarázkodtam.
- Nem, baj, nem akarok vitatkozni a tulok bátyámmal. Kellemes estét! - búcsúzott el majd befordult az egyik folyosón.
- Hát ezt jól megcsináltad Ron. - csóválta a fejét Harry.
- Csak féltem a húgom.
- Mert szerinted visszamegy a klubhelyiségbe? - nevetett fel Harry, amiért mind furán néztünk rá. - Ugyan már, pont Ginny csinálná azt, amit mondasz neki. Ne már, Ron. - csóválta a fejét.
- Akkor szerinted hova megy? - kérdezte Ron.
- Nem tudom. - vont vállat fiam. - De nem a klubhelyiségbe az biztos.
- Nézd meg, hogy hol van!
- Nem, nem kémkedek a húgod után. - mosolygott rá kicsit gonoszan fiam.
- Hát rendben. Akkor? Mi legyen az első? Frics? Vagy Galagonya? Vagy a mardekár klubház? - kérdeztem tőlük vidám. Végül a mardekár klubhelyiséghez mentünk először, és Zonko illetve Weasley cuccokkal felszerelkezve. Rengeteg trágyagrátnátot, pár színező zacskót és keléskeltő porkövet tettünk ki a bejárathoz. Majd mentünk Fricshez. Mrs Norrins-szal kezdtük akit egy némítás után rózsaszínre festettünk, míg Frics bonbonába rókázórágcsát kevertünk. Imádtam a Weasley termékeket. Muszáj megismernem a Weasley ikreket. Épp Galagonyához tartottunk, amikor hirtelen megéreztem Lily erejét két emelettel feljebb, örültem, hogy azonnal jelezte nekem az érkezését. Megnyugtatott.
- Megjött Lily. - szólaltam meg. - Zavarna titeket, ha gyorsan kifaggatnám?
- Ohh, mi is megyünk, igaz fiúk? - nézett a fiamékra Sirius.
- Még szép. - helyeselt Harry, míg Ron csak bólintott. Lily alig pár métert mozdult el az érkezési helyétől, aztán ottmaradt. Nem tudom minket vár-e vagy találkozott-e valakivel. De ahogy felértünk, már hallottam halk nyugodt hangját, ahogy beszélget.
- Örülök, hogy megismerhetlek Dean. Én Lily vagyok, Lily Potter. - Lily hangja kedvesen csengg.
- Öhm … te … - szólt egy férfi hang, kissé dadogva.
- Igen, Harry édesanyja. - fejezte be egy ismerősnek tűnő női hang.
- Áh, ne zavartasd magad, már kezdek hozzászokni, hogy úgy néznek rám, mint egy szellemre. - szólt vidáman Lily, erre nő kuncogni kezdett. Ahogy közeledtünk láttam, Lily-t és egy másik vörös hajú lányt, akiben Ginny-t ismertem fel.
- Egyébként hogyhogy itt? Nem úgy volt, hogy … hogy hazamész, míg a fiúk kiélik csínytevő részüket?
- De, tényleg így volt, csak vissza kellett jönnöm, beszélni Albus-szal. Most pedig a fiúkat várom. Szóval, ha te a pasija vagy, én helyedben tempóznék innen, Ron nem fog repesni tőle, ha kiderül, hogy édes kettesben mászkáltok ilyenkor a folyosón.
- Úgy tudtam neked nincs bátyád. - szól megint Ginny. Mi pedig megállunk. És halkan lépkedek Lily felé, míg Ginny-nek is mutatom, hogy maradjon csendben.
- Ohh, tényleg nincs, de tudom milyenek az idősebb fiútestvérek. Van 5 unokabátyám, akik foggal körömmel védtek minden pasitól, ráadásul a két legjobb barátnőmnek is volt bátyjuk. Szóval tudom milyen. - miután befejezte a mondatot én hirtelen átöleltem hátulról és a füléhez hajoltam.
- Pukk. - mondtam félig nevetve. Bár ő reflex szerűen majdnem hasba könyökölt, de még idejében sikerült lefognom a karját. - Hé, kegyelem, csak én vagyok. - mondtam továbbra is nevetve.
- Irtó viccesnek gondolod magad, mi, Potter? - fordította felém a fejét durcásan.
- Most, hogy így mondod, igen. - mosolygok rá, és a nyakába csókolok.
- Pedig ez egyáltalán nem volt vicces. - fordult felém, most már teljes testtel, hogy kicsit elengedtem. Közben hallom, ahogy Ron és Ginnyi veszekednek, valószínűleg a srác miatt. De nem igazán zavartatom magam.
- Jól van, Kicsim, majd kiengesztellek, ha kettesben leszünk. - súgtam halkan, hogy lehetőleg más ne hallja és lágyan megcsókoltuk egymást. - Nem esett bajod?
- Egy hajam szála sem görbült. - mondta mosolyogva és egy puszit nyomott a számra. Majd a többiek felé fordult, figyelve az eseményeket, de nem távolodtunk el egymástól, továbbra is öleltem. Ginny egy csókkal elköszönt barátjától, de a vita tovább folytatódott a két testvér között.
- Ron, most már tényleg elég. A végén az egész kastély felébred, és semmi kedvem megint Umbridge-nál büntibe menni. - szólt közbe fiúnk.
- Harry, ez a lány, itt a HÚGOM, és egyáltalán nem tetszik, hogy ilyenkor azzal a bájgúnárral van, egyedül... - mondta halkabban Ron.
- Igen, értem, de mi is ki szoktunk járni. És az a bájgúnár, ahogy nevezted, a barátunk. Dean, pedig meg védi Ginny-t. Egyébként is, mi a franc történhetne itt a folyosón velük. - próbálja tovább nyugtatni a barátját Harry.
- Engem igazából az zavar, hogy köztük mi történhetett.
- Elég már, én is itt vagyok! - integet Ginny, mire mindketten ránéznek. - Először is nem vagyok ribanc bátyó. Másodszor, pedig lehetne, hogy túllépünk ezen a story-n végre, mert már unom, hogy folyamatosan az én kapcsolatom a téma. - Ron, épp nyitotta volna a száját, de végül Lily megszólalt.
- Én nekem beszélnem kéne Albus-szal, lehetőleg még 3 előtt. Szóval vagy lerendezitek ezt a veszekedést és velem jöhettek, vagy tovább vitatkoztok. - erre mind elhallgattak.
- Ügyes volt Lily. - nevetett Tapi.
- Kösz, Sirius. - kacsint rá.
- Egyébként, nem gáz Albust ilyenkor zavarni? Úgy értem, ha lelejt a lépcsőn egy nagy pomponos hálósapiban, hálóköntösben és egy macis mammuszban én meg fogok fulladni a nevetésben. - fejtettem ki a véleményem, a lehető legkomolyabb hangom, mire a többiek elnevették magukat.
- Albus kérte, hogy miután elintéztem, amit kért, menjek fel hozzá. Szóval nem hinném, hogy lesz alkalmunk megcsodálni azt a pomponos hálósapit. - mondta feleségem mosolyogva.
- Akkor, mire várunk? Nyomás fiatalok! - szólt Sirius vidáman. 

Új blog *-*

Sziasztok!
Némi késlekedés után csak sikerült összehoznom:) Köszönöm szépen a sok szavazatot, amit a blogok kaptam, nagyon jól esett, hogy így érdeklődtök az írásaim iránt. A nyertes pedig ... - dobszó - Házasság és béke. 

A Házasság és béke c. blogot ITT elérhetitek :)

Puszi:
LilyV

Legyen-e másik szezonális blog?

Sziasztok!

Ha gondoljátok nyitok új blogot, ami csak nyáron üzemelne, ahogy a Kígyó a Főnix és az Oroszlán.

Szóóóval indul a szavazás, a hó végéig lehet szavazni, hogy legyen-e vagy sem, és ha igen, akkor melyik. az ötletek ismerősek lehetnek, régebbi olvasóknak. :)

Mert igenis vannak csodák

Fontos tudnivalók: 

- Richelle Mead – Vámpírakadéimia ihlette
- könyvsorozat ismerete nem szükséges ( vámpír story)
- Dimitrij – Rose párosítás
- Az iskola megtámadása előttig veszi figyelembe a történteket.
- Kissé bonyolultabb, hosszabb történet

A történet röviden:Dimitrij a csata után eltűnt. Strigává vált. De Rose ebbe nem tud belenyugodni. Folyton a fogadalmuk jut eszébe, hogy megölik a másikat, ha átváltozik. Rose be akarja tartani a szavát, bár mindenki más ellenzi ezt, de ő mit sem törődik vele és Oroszországba megy Dimitrij keresésére. Ez idáig mind szép és jó és Mead-hű, de aztán jönnek a csavarok. Kiderül, hogy Rose nem az, aminek sokan hiszik és olyan erő lakik benne, aminek a létezéséről sem tud a társadalom többsége. Egyszer fenn, egyszer lenn. A szereplők képesek megbirkózni az akadályokkal, vagy csúfosan elbuknak?

„Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátása vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.”
/Laurell Kaye Hamilton – Fekete vér/

Régmúlt szerelem alkonyán új szerelem születik – On the twilight of pluperfect love give birth to new love
Fontos tudnivalók:

- Karen Marie Moning Tündérkrónikák könyvsorozat ihlette
- Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( tündér stroy)
- Főleg Barrons-Mac párosítású
- Az írónő által felvetett és elvetett mellékág kifejtése az utolsó könyvet nem veszi figyelembe
- Hosszabb, bonyolultabb történet

A történet leírása:

Barrons halála után venné kezdetét a történet. Mac hogy éli meg Barrons haálát? És mi van, ha Darroc nem olyan könnyű préda, mint ahogy Moning írta? Macre milyen jövő vár? És milyen múlt árnyékában él? Mi köze mindenhez a Sinsar Dubh-oz az Unseelie Királyhoz és a sidhe-látoknak? Szenvedély és titkok, üdv a világomban!

„- Nagyon veszélyes játékot űz, Miss Doyle.
- Nem hallotta még? Nagyon veszélyes teremtés vagyok.
- Fogalma sincs, mi mindenre vagyunk képesek.
- Nincs, uram. De önök sem tudják, én mire vagyok képes. - félelem tükröződik a szemében, és tudom, hogy, ezt az ütközetet én nyertem.”
/Libba Bray – Az az édes, távoli harang/

A sötét hatalom is hatalom – The dark power is power too
Fontos tudnivalók:

- Karen Marie Moning Tündérkrónikák könyvsorozata ihlette
- Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( tündér story)
- Barrons-Mac párosítású
- Az írónő által felvetett és elvetett mellékág kifejtése az utolsó könyvet nem veszi figyelembe
- Rövidebb történet

A történet leírása:
Nagyjából Barrons feltámadása után kezdődne. Mac már azt sem tudja, hogy kinek higgyen, nem azt, hogy kik is voltak az igazi szülei. A káosz tetőzni látszik, ahogy a Sinsar Dubh könyv visszazárását tervezik. De mi van, ha a drága halált hozó szextündérünk Cruce és a Király is megjelenik, hogy ezt megakadályozza? Mac meg tud birkózni az igazi szüleinek a kilétével? Végső soron ki kaparintja meg a hatalmat? A sötét hatalmat vajon jól is lehet használni vagy a használója épp olyan sötétté válik, mint amilyen a hatalom?

„Az erő valóságos. Ha nem használjuk, valaki más fogja.”
/Karen Marie Moning – Álom és valóság/

Pokoli szerelemtől a Mennybéliig
Fontos tudnivaló: 

- Cassanra Clare – Pokoli szerkezetek és Halál ereklyéi sorozat ihlette
- A könyvsorozatok ismerete nem szükséges ( többfajta misztikus lény story)
- Clary- Jace párosítás
- Clare világában játszódik, a Halál ereklyéinek első két könyvét veszi figyelembe, a Pokoli szerkezeteket csak a későbbiekben említés terén kerül be a történetbe
- Bonyolultabb, hosszabb történet

A történet röviden:
Clary karaktere felturbózottabb. Raziel és az angyalok nagyobb szerepet, míg Sebastian és Valentine kisebb szerepet kapnak az én történetemben A szereplők tulajdonságai nagyrészt megegyeznének Clare által elképzeltekhez. Jace hogy viseli, amik Clary-től derülnek ki? Clary vajon egy régi szerelmet választ, vagy az elátkozott szerelmüket Jace-szel? 

„Néha eszembe jut a sötét múltam, felelevenítem az emlékeket, amikről azt kívánom, bár ne lennének. Néha azon gondolkodom, hogy elmegyek és soha nem nézek vissza. Nem lépek előre, így nem kísért a múlt.”
/Linking Park – Easier to run/

Házasság és béke?
Fontos tudnivalók: 

- Stephenie Meyer Twilight saga ihlette
- Könyvek ismerete nem szükséges ( vámpíros story)
- Edward-Bella párosítás
- Meyer világát figyelembe veszi, de a karakterek tulajdonságait nem feltétlen
- Rövidebb történet

A történet röviden:
Két királyság, egy ellentét, két gyermek egy házasság. Mi sül ki ebből? Egy kényszerházasság a békéért. Vajon megéri feláldozni magad érte? Tényleg elkerülhető a háború? Még akkor is, ha a házastársak olyan egyformák, mint a mágnes két pólusa és hasonlóan taszítják egymást? Mi alakul egy kényszer házasságból és a békéből, ha rajtuk múlik?

„Enyém lett az első pillanatban
Enyém, mert jog szerint megkaptam
Enyém – mint atyáink esküdtek”
/Alfred Tennyson - Mand/

Mi van ha minden más? - What if everything is other?
Fontos tudnivalók: 

- Suzanna Collins – Éhezők Viadala trilógia ihlette
- Könyvek ismerete nem szükséges ( fejlett újvilági történet)
- Szigorúan Gale- Katniss párosítású
- Alapjában véve csak az első könyvet veszi figyelembe
- Rövidebb történetnek indul, de lehet belőle hosszabb is, még nem tudom pontosan

A történet röviden: 
Katniss, két férfi között. Az egyik szereti, a másikkal viszont el kell hitetniük az egész világ és Kapitólium előtt, hogy szeretik egymást, de ami még érdekesebb, előadni, egy nem létező terhességet, hogy több támogatót szerezzenek a Nagy Mészárláson. De mi van akkor, ha minden a visszájára fordul? Ha a színjáték valósággá válik és a szerelem vitába torkollik? Hogyan alakul a szerelmesek élete titkokkal és harccal átszőve?

Nem vagyok férfi. Nincsen meg bennem a férfiak büszkesége, nem tudsz rávenni, hogy szemtől szemben megküzdjek veled. Ez teljes mértékben a ti nemetek gyengesége. Én nő vagyok. Bármilyen fegyvert hajlandó vagyok felhasználni, hogy elérjem, amit akarok.
/Cassandra Clare – Bukott angyalok városa/

Egy Birodalom története 
Fontos tudnivalók: 

- Furcsa mód nem könyv ihlette, hanem Katy Perry Pearl c. száma ( szóval fantasys saját történet)
- Rövidebb történetnek indul, de még alakulóban van maga a story fonala is

A történet röviden:
Hogyan alakulhat a lények Birodalma, ahol az összes természetfeletti lény helyet kaphat? Egy világ, ahol az emberek és a lények tudnak egymásról és egymás mellett élnek. Egy uralkodó egy hazug férfi és a birodalom kaotikus összeomlása. Vajon sikerül visszajutni a kezdetekhez, ahol még minden rendben volt? Begyógyulhat a szív, ha már összetört? Találhat valakit, aki begyógyítja a vágásokat és megakadályozza, hogy a heg felszakadjon?

„Eddig sötétben voltam. Túl szerelmes voltam, nyitott szívvel. Teljesen ébren vagyok. Hogyan olvashattam ilyen rosszul a csillagokat? Teljesen ébren vagyok. És most már világos, hogy amit látsz nem is mindig az aminek tűnik. Teljesen ébren vagyok. Olyan sokáig álmodtam. Bárcsak tudtam volna akkor, amit most Nem merülnék bele, nem borulnék le, a józanság fáj. Te tetted olyan édessé, amíg fel nem ébredtem a kemény betonon. Lezuhantam a mennyországból. Összeomlottam a magastól … Nincs több álmatlanság. Összeszedtem magamat és a talpamra estem. Teljesen ébren vagyok. Semmire nincs szükségem, hogy teljes legyek … Igen, újjászülettem. Kint vagyok az oroszlán barlangjából. Nem kell színlelnem, ez már túl késő. A történet most befejeződik, vége... Morajló mennydörgés, omladozó kastélyok. Próbálok kitartani. Isten tudja, hogy próbáltam a jó oldalát nézni. De nem vagyok vak többé, mert már teljesen ébren vagyok.”
/Katy Perry – Wide awake/

Várom a szavazataitokat! További kellemes nyarat!
Puszi:
LilyV

6. Fejezet- Secrets of parents

Sziasztok!
Az előző magyarázkodó bejegyzés után már nem cséplem a számat feleslegesen. Csak köszönetet mondok azoknak, akik elolvassák a fejezetet, amihez ajánlom Avril Lavigne-től a Here's to never growing up c. számot.
Kellemes nyarat kívánok!
Puszi:

LilyV

Olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja.
Robert Merle 

(Harry szemszöge)

Nem csak én, de a barátaim is izgatottan várták, hogy a szüleim mit fognak mondani. Az egész éjjelt átbeszéltük, csak néhány órát aludtunk izgalmunkban. Így reggel úgy éreztem magam, mint akin átment egy trollcsorda. Ronnal már lefelé tartottunk a Nagy Terembe, ahol hétvége lévén jóval tovább lehetett reggelizni. Már épp ráfordultunk volna a reggeli felé vezető utolsó folyosóra, amikor Romilda a nyakamba ugrott. Csak majdnem kaptam szívinfarktust …
- Drága cukorfalat. - szorongatott, miközben hangja olyan magas visítássá torzult, hogy a dobhártyám már épp beszakadni készült. Aztán ajkai a számra tapadtak. Egy ideig elviseltem, tényleg, de van egy pont, amikor már túl sok. Ez a pont megközelítőleg egy hét után következett el. Ahogy végre sikerült lefeszegetnem a kezeit magamról, megpillantottam Ront, ahogy próbálja nem elröhögni magát a szenvedésemen. Ilyen egy igazi barát …
- Neked is jó reggelt Romilda. - mondtam ridegen, de persze észre sem vette.
- Tegnap este merre jártál? Úgy volt találkozunk … - kezdte, de mire már nyitottam a számat, hogy válaszolok legyintett. - Mindegy is. Ma elmegyünk Roxmortsba, ugye? Elmehetnénk Madam Puddifood kávézójába. - talán még mondta volna tovább is, de közbe vágtam.
- Bocs, Romilda de nem.
- Ohh, akkor majd jövő hétvégén.
- Nem, akkor sem. Sajnálom, de szeretnék szakítani veled. Túlpörögtél, és ez nekem sok. Szóval, jobb ha most véget vetünk ennek. - böktem ki könnyedén. Láttam, ahogy a szemébe könnyek gyűlnek, ezért inkább eltűntem a közeléből. Nem akartam végig nézni a kiborulását. Ron még mindig próbált nem nevetni. - Oké, nevess csak. - sóhajtottam fel lemondóan. Így azonnal kibukott belőle és a Nagy Teremig sikerült kinevetnie magát. Az asztalnál még Mio és Ginny mellett volt hely, akik egymás mellett ültek. Ron Hermione mellé ült én meg Ginny mellé.
- Jó reggelt álomszuszékok! - köszöntött minket Hermione. - Mi történt Ron, mi dobott így fel?
- Ohh, semmiség, igaz Cukorfalat? - nézett rám és megint kitört belőle a nevetés.
- Hahaha, röhög a vakbelem. - mondtam mindenféle vidámság nélkül. - Szakítottam Romildával, Ron még mindig ezen szakad.
- Cukorfalatnak hívta. - röhögött tovább.
- Valaki húzzon már be neki egyet. - néztem a mellette ülő Hermione-ra meg Nevielle-re. De persze ők meg se mozdultak, de Ginny vállba vágta Hermione háta mögött.
- Rám számíthattok, bármikor szívesen behúzok ennek a mamlasznak egyet. - mosolygott rám.
- Köszi, Gin. Valami terv mára? - néztem a többiekre.
- Beülhetnénk egy vajsörre a Három Seprűbe. Vagy csak menjünk ki a parkba, olyan szép idő van.- mondta Hermoine.
- Nekem még van egy kis elintéznivalóm, majd ebédnél találkozunk. - mondta Ginny.
- Milyen elintéznivalód van? - nézett rá kérdőn Ron.
- Semmi közöd hozzá. - öltötte ki rá a nyelvét, majd elment.
- Mio, te mit tudsz erről az elintéznivalóról? - érdeklődött tovább az aggódó bátyó.
- Semmi olyat, amit megosztanék veled. - mosolygott Hermione. Tuti valami pasi ügy, különben Ginny válaszolt volna a bátyja kérdésére. Kicsit rosszulesett, pedig nem lenne szabad féltékenynek lennem, kurva életbe is, nem lenne szabad bármit is éreznem iránta.
- Harry figyelsz egyáltalán? - lengette meg Mio egyik kezét a szemem előtt.
- Bocs, kicsit elgondolkodtam. Mit mondtál? - néztem rá bocsánatkérően.
- Hogy elsétálunk egy vajsörért meg benézünk a Mézesfalásba, és ebédre még visszaérünk. Benne vagy?
- Igen, persze menjünk! - mosolyogtam rá és végül Lunaval és Nevielle-lel kiegészülve öten elmentünk Roxmortsba...

(Lily szemszöge)
Az egész éjszakát átbeszéltük, hiszen annyi mindent történt Kate-tel is. Mesélte, hogy sajnos Emily és Njörd is meghaltak egy szerencsétlen balesetben és elmondta, hogy az unokabátyáim közül Mark is életét vesztette egy bevetésen, amin Matt és Mike nem tudták túl tenni magukat, ezért elköltöztek valahova, de nem tudta hova. Sajnáltam, hogy nem lehettem mellettük, és azt is hogy ilyen sok szörnyűségen mentek keresztül. De ez a szörnyű valóság, amivel mindenkinek meg kell birkóznia. Köztük nekem is. Sok volt ez így egyszerre, de túl fogom élni. Hajnalban feküdtünk le végül. Sirius úgy döntött hozzánk költözik, úgyis utálta a szülei házát. Itt nálunk a Small Magic-i kúriánkban meg annyi hely van, hogy még 3-an is tudnánk itt úgy élni, hogy nem találkozunk egymással, ami azért elég siralmas lenne. Természetesen Sirius a mi szobánk szintjén választott magának egy szobát. Jamesnek erre a nagy helyre az a válasza, hogy még mindig egy kviddics csapatnyi gyereket akar. Persze én is szeretnék még babát, de azért egy egész kviddics csapatnyit nem. Mindegy, egyszer majd közös dűlőre jutunk a dologban. Csupán pár órát aludtam, majd Mandy-vel, a régi házimanómmal- akit egyszer már felszabadítottam, de még mindig velünk van, vagyis eddig a Roxfortban dolgozott a konyhán, de most visszajött hozzánk. Mindig imádni való kis teremtés volt. Ő tanított meg főzni és sütni, szinte minden ház körüli dolgot tőle tanultam. Olyan volt, mintha a dadám lenne, vagy nem is tudom mim. Most is elbeszélgettük az időt, sőt még segítettem is neki finom citromos sütit sütni. Majd dél körül, mikor James és Sirius is kikászálódott az ágyból megebédeltünk és visszamentünk a suliba. Siriust nem lehetett lebeszélni róla, hogy velünk jöjjön, pedig neki most igazán meg kellene húznia magát. Mindhármunkon a régi griffendéles talárunk volt. Vagyis Sirius kapott egyet Jamestől. Így sokkal észrevétlenebbül közlekedhettünk. Mentünk egy kört a régi folyosókon nosztalgiáztunk. Sőt még Hagridot is meglátogattuk, aki most került vissza a régi kunyhójába. Mindannyiunkat jól megszorongatott és meghívott teázni. A félóriás szinte semmit sem változott az elmúlt évek alatt. Még ott tartott volna minket, de megértette, hogy fiúnkkal van találkozónk. Mire felértünk a hetedikre a Szükség Szobájába, a fiúnk és a barátai már ott voltak. Kicsit furcsán éreztem magam, nem tudtam hogyan viszonyuljak a fiamhoz, mikor a barátai is ott vannak. Nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát miattam, az ő korába a szülők jelenléte már gáz … Szóval csak megöleltem, míg James megveregette a vállát.
- Sirius? - lepődtek meg a fiatalok.
- Képtelenség volt lebeszélni arról, hogy jöjjön. - vontam vállat. És leültem James mellé az egyik kanapéra.
- Még szép, ki nem hagytam volna. Meg akarom nézni srácok arcát, mikor előadjátok nekik a storyt. Meg aztán veletek nem unatkozik az ember. - nevetett fel vidáman.
- De elkaphatnak és visszavihetnek az Azkabanba. - próbált hatni rá Harry, mintha mi nem próbáltuk volna …
- Erről jut eszembe, Dumbledore azt üzeni, hogy beszélt Caramellel meg a Wizengamot vezetőivel és kérte, hogy indítsák el újra Sirius ügyét. Azt mondta, ezt adjam át Önnek. - nyújtott át egy levelet nekem egy vörös hajú lány.
- Köszönöm. De lehetőség szerint maradjunk a tegeződésnél. Rendben? Szóval Szia, Lily vagyok – nyújtottam neki mosolyogva a kezem.
- Öhm, rendben. Szia, a nevem Ginny. - mondta kicsit megilletődve, de mosolyogva.
- Dumbi még mindig meg tud lepni. - csóválta a fejét James a levelet nézve.
- Sejtette, hogy még ma jövünk. De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerül elindítania az ügyedet Sirius. - néztem a levélben szereplő dátumot.
- Mikor lesz? - kérdezte James.
- Kedden. Úgyhogy holnap elmegyünk Rémszemhez, hogy hétfőn kezdünk. - James csak bólintott.
- Miért sürgetitek ennyire a dolgokat? - kérdezte Sirius.
- Sokkal jobb esélyeid vannak, ha Albus mellett az aurorparancsnok is tanúskodik melletted, nem gondolod? - mosolyogtam rá.
- Az auror parancsnok? Rémszem kétlem, hogy belefolyna, egy ilyen ügybe.- ellenkezett Sirius.
- Úgy fest, ezt este elfelejtettük mondani. Rémszem felajánlotta a régi pozíciómat. Vissza fog vonulni, pár hónap múlva, addig rendbe kell szednem a sheffield-i kapcsolatot az auror parancsnokságok között. De ezt igazán máskor is megbeszélhetjük.
- Engem igazán érdekel a téma. Te auror parancsnok voltál? És mi ez az egész Sheffield-del? - kérdezte Harry.
- Én az Akadémián tanultam, nem az Aurorképzőben, mint apádék. Akkoriban, hogy is fogalmazzak szépen? Szóval apáddal épp össze voltunk veszve, szóval a második év után a Sheffieldi Aurorparncsnokságon maradtam, két évig dolgoztam ott, fél év után lettem ott a parancsnok. Tom miatt kiépítettem egy aurori láncszerűséget Birmingham-Sheffield-London között. Mivel London volt a legfenyegetettebb térség több aurort küldünk át ide. Végül engem is áthelyeztek, amolyan kapcsolattartónak és így kerültem a londoni aurorság élére Rémszem mellé. - magyaráztam nagy vonalakban.
- Külön éltetek? - kérdezte Ginny. - Bocsánat, ez igazán nem tartozik rám, csak kíváncsi természet vagyok.
- Semmi baj, kétlem, hogy tudsz olyat mondani, vagy kérdezni, amivel zavarba hozod őket. - válaszolt helyettünk Sirius. James csak kajánul vigyorgott, én meg a fejemet csóváltam, mint a régi szép időkben …
- A kapcsolatunk eleinte olyan „se veled se nélküled”-féle volt. Negyedikes korunkban kezdtem el fűzni Lily-t. De akárhogy próbálkoztam, nem akart eljönni velem egyetlen randira sem. - kezdte mesélni James.
- A suli nőcsábásza volt. 7-ikre a fél suli meg volt neki meg Siriusnak. A másik fele is csak azért nem, mert vagy srác volt, vagy túl fiatal. - vágtam szavába magyarázatként.
- Jó, oké ez igaz. De akkor is, 3 évig utasítottál vissza!
- Megérdemelted. - vontam vállat. - Aztán hetedikben végül összejöttünk. Az is elég bonyolult eset volt, mivel én már akkor tudtam a jóslatról, ami rólad szólt, Harry. De akkor még sokkal homályosabb volt. Jamest nem érdekelték a jóslatok.
- Aztán 7. végén megkértem a kezét. A nyár nagy részét együtt töltöttük, de aztán akárhogy próbálkoztunk, nem tudtuk normálisan tartani a kapcsolatot, miután Lily elment az Akadémiára. Két hónap után összevesztünk és Lily minden szálat elvágott, ami hozzám vezetett. Egyedül Remusnak írt néha.
- Elég … nehéz időszak volt az első év. De aztán kezdtem kilábalni a mélypontról, szóval úgy döntöttem, hogy nem jövök vissza Londonba.
- Aztán visszaküldték Londonba, és a sheffieldi csapatával kiegészülve mi voltunk az egyik főcsapat.
- Úgy, hogy mindennap találkoztunk, nehéz volt ellenállni James charme-jának. - mosolyogtam rá.
- Hát, igen igyekeztelek visszakapni. - nyomott egy lágy, szerelmes csókot ajkaimra.
- De azóta is mindenen képesek veszekedni. - tette hozzá Sirius.
- Egy jó kapcsolat fontos része a vita, meg a békülős szex. - kacsintott rám James.
- Miután így kibeszéltük a párkapcsolati témát. Kezdjük ott, hogy ez a nagyszájú macsó James, én meg Lily vagyok. Ha valaki elkezd magázni, azért harapok, úgyhogy maradjunk a tegeződésnél. - mosolyogtam rájuk. - Szóval te vagy Ginny. - néztem a vörös lányra, majd egy sötét hajú fiúra pillantottam, akinek szemében felismerni véltem Frank szemeit. - Te pedig Nevielle vagy, igaz?
- Igen. - mondta félszegen. - De honnan tudod? - kérdezte zavartan.
- Jól ismertük a szüleidet. Frankkel szobatársak voltunk 7 éven keresztül, Alice pedig Lily barátnője volt. - válaszolt helyettem férjem.
- Igen. És mi vagyunk a keresztszüleid. Bár gondolom erről nem tudtál. - mosolyogtam rá kedvesen. - Jamesszel igyekezni fogunk jó keresztszülők lenni, de egyenlőre még a szülőséggel is birkózunk. Bármire szükséged van, szólj nekünk és segítünk. Természetesen nyáron nagyon szívesen látunk téged is és a nagyidat nálunk.
- Bár, ahogy Mrs Longbottomot ismerem, olyan távol fog tartani tőlem, ahogy csak lehet. - nevetett fel James. - Szépen szólva se bírt soha az öreg.
- Mert mindig bajba rángattátok Frank-et? Nem is értem, hogy lehet ez. - sóhajtottam fel értetlenséget tettetve, mire James villámló szemeit látva kis híján elnevettem magam.
- Oh, öhm köszönöm szépen. - mondta zavartan megtörve a csendet Nevielle.
- Én Luna vagyok. Hollóhátas és a DS tagja. - mosolygott a tejfehér hajú lány. Furcsa teremtésnek tűnt első pillantásra.
- És ti vagytok Ron és Hermione. - néztem a másik két tagra. Nagyon sok emlékben benne vannak ők is, biztos ők Harry legközelebbi barátai.
-Igen, Lily. - válaszolt Hermione.
- Szerencsére Albus rengeteg emléket tárol Harry-ről, abból ismertünk meg titeket. - magyarázta James.
- Tényleg vannak rólam emlékei? Mármint merengős emlékei? - kérdezte Harry.
- Igen vannak. Albusnak meg van az esze, számított rá, hogy egyszer szüksége lesz rá.
- Tudta, hogy vissza fogtok térni? - kérdezte Hermione.
- Nem. Biztos vagyok benne, hogy nem tudta. Még én sem voltam benne biztos. Ő sem tudta, különben elmondta volna Harry-nek tavaly nyár elején. - válaszoltam.
- És elmagyaráznátok újra, hogy ez hogy lehetséges? - kérdezte Harry.
- Megpróbáljuk, elég bonyolult story és elég összetett, de tanulságos. De kicsit messzebbről kezdjük a témát, mint először. - néztem fiamra. Hallottátok az alapítók történetét? - kérdeztem.
- Hát tényleg Ádámtól meg Évától kezditek. - nevetett fel Harry.
- Igen, mágia törin vettük. - mondta Hermione. Míg Ron és Harry úgy néztek rá, mintha azt mondta volna, hogy létezik a húsvéti nyuszi.
- Általában végigalszom a mágia törti vagy SVK házit írok. - mondta Harry. - Ron inkább csak alszik.
- Az én fiam. - húzta ki magát büszkén James. Már épp elkezdtem volna mondani, de Hermione megelőzött.
- Az iskolát 4 nagy varázsló, illetve boszorkány alapította. A kor leghatalmasabb családok voltak, úgy tartották Merlin 4 fiának leszármazottai. Az iskola alapításakor zavartalan volt az együttműködés a négy varázsló között. Aztán az ősi krónikák valamilyen ellentétről szólnak Mardekár és Griffendél között, de egyik sem ad róla valós képet. - vázolta fel nagy vonalakban Hermione.
- Igen. Griffendél és Mardekár jó barátok voltak, sokkal közelebb álltak egymáshoz, mint a másik két alapítóval. De aztán Griffendél és Mardekár ugyanabba a nőbe szerettek bele, akit Főnixnek hívtak. Mardekár kapcsolata megromlott a három másik alapítóval, mikor Griffendél elvette Főnixet. Rossz útra tért. Griffendél és Főnix megosztották az erejüket egymással, így Főnix is kapott némi erőt Godrictól. De ez az erő sem védte meg Mardekár ártó szándékától. Mardekár ereje még így is jóval felül múlta Főnixét, nem tudta magát megvédeni, és Malazár megerőszakolta. Ekkor űzték el az iskolából és ezelőtt építette a Titkok Kamráját. - bővítettem ki.
- Erről nincsenek írásos emlékek. - csóválta a fejét Hermione.
- Írásos tényleg nincs. - hagytam rá. - Jól tudjátok, hogy a Mardekár ág még mindig él.
- Voldemort az, ő Mardekár utódja. - mondta Harry nyugodt hangon.
- Pontosan. Az ereje ősi és hatalmas. Bár a Hollóháti és a Hugrabug családok kihaltak, de Griffendélnek még él két utódja. - folytattam a mesélést. - A barátaid épp úgy látták apád erejét, mint te, vagy én, mert ő azt akarta, hogy lássák, pont úgy, ahogy Tom. Akkor tippeljetek kik a Griffendél-ház leszármazottai.
- Apa? - kérdezte Harry, mire James bólintott.
- Igen, az én vérvonalam Griffendél-vérvonala. Te is, ahogy én Griffendél erejének örököse vagy. - válaszolta James.
- Akkor valami nagyon nem stimmel. Mert tized annyi erőm sincs, mint neked. - csóválta a fejét.
- Az félelmetes lenne, ha már most akkora erőd lenne. - nevetett fel James.
- Ezt hogy érted?- kérdezte fiam.
- Úgy, hogy az alapítók ereje túl hatalmas, egy gyerek kezében túl veszélyes. Ezért még az alapítók ősei létrehoztak egy megkötő bűbájt, ami az utódok erejét lekötve tartja, míg be nem töltik a 17-et. Ahogy betöltöd a 17-et nagyobb erőd lesz, mint apádnak vagy Tomnak. Ezért olyan sürgős Tomnak, hogy megöljön. - magyaráztam.
- Ezt nem mondod komolyan? - kérdezte Harry döbbenten.
- Halál komolyan beszélek. Mikor Tom megjelent nálunk, azon a végzetes éjszakán, tudtam, hogy ő is meg fog halni, és reméltem, hogy csak akkor lesz képes visszatérni, ha már elmúltál 17. De ez nem jött össze.
- Ezt hogy érted, anya?
- Oh, anyád még az ősök felénél sem tart. - csitította Sirius.
- Mi az, amiről még nem tudunk?
- Emlékszel, mikor másodikban kinyitottad a Kamrát? - kérdeztem tőle.
- Persze, emlékszem. Voldemort emléke miatt. Ő nyitotta ki a Kamrát.
- Igen. És gondolkodtál már rá, hogy mennyire hasonlítasz rá?
- Igen, megfordult a fejemben, hogy ez a kapcsolat, hogy a fejembe tud lépni, ahogy én is az övébe valami rosszat jelent. Hogy valami elromlott bennem.
- Veled minden rendben van Kincsem. - mosolyogtam rá. - Velem kevésbé. Az én családomról még nem beszéltünk. Sosem voltam rájuk túl büszke, ahogy ők is utáltak engem.
- De te mugli családból származol. - jelentette ki teljes bizonyossággal, mire én megcsóváltam a fejemet.
- Bár így lenne. - nevettem fel keserűen.- Mikor elsős lettem, mindenkinek ezt mondtam. Hosszú évekig mondogattam, hogy a szüleim muglik, míg végül senki sem kérdőjelezte meg. Az apám egy kis varázslócsaládból származott, 7-8-ik generáció lehetett a családban, míg az anyám kvibli volt. A családjának egyik szégyen foltja. Mikor megszületett Petunia meg később én. Úgy neveltek minket, mint muglikat, de aztán pechük lett, mert én örököltem az őseink mágiáját. Az anyám családja undorító aranyvér mániás őrültekből állt. De az aranyvérűek sose vesznek el egy kviblit, ezért érték be apámmal. Mond nektek bármit az a név, hogy Serpens? - kérdeztem.
- Én olvastam róluk. Ősi fekete mágus család, többen úgy tartották, hogy Mardekár Malazár leszármazottai. - válaszolt Hermione.
- Így igaz. Ők Mardekár és Főnix gyerekének leszármazottai. Főnix miatt mindannyiukban volt némi Griffendél erejéből, de Mardekár ereje mindent felülmúlt bennük. Nos, a drága jó Serpensek a nagyszüleim, anyám szülei. Világ életemben utáltuk egymást. Örültek, hogy van valaki, aki tovább viszi a nevüket és az erejüket. De csúnyán mellé fogtak velem. Nem hagytam, hogy irányítsanak. Én döntöttem úgy, hogy a Griffendélbe fogok járni, én döntöttem úgy, hogy a nyavalyás aranyvérmániás fanatikusok ellen fordulok. Akármennyire is ellenük voltam, mégis az unokájuk vagyok, a fekete mágus családok nem jöttek ártó szándékkal a közelembe. Teljes biztonságban voltam, még így is. Tényleg Sirius tudsz róluk valamit? - kérdeztem hirtelen. Eddig eszembe se jutott, hogy még élhetnek.
- Ohh, igen, a Drága, mindig jó Mrs Serpens nagyi még él. - válaszolta.
- Nem hiszem el, hogy az a vén szuka mindent túl él. Na, mindegy. Remélem már elég öreg ahhoz, hogy ne zaklasson.
- Én is ezt gondoltam anyámról. De nem volt szerencsém. - „nyugtatott” meg Sirius.
- Csodás. - sóhajtottam fel.
- Nem értem. - csóválta a fejét Ron.
- Mármint a Sirius és az én családi problémámat? Nem csodálom. - viccelődtem. - Na jó, komolyabbra fordítva a szót. Harry párszaszájú, mert Tom, én és Mardekár is azok vagyunk, ez a család egyik fővonása. Harry azért tud a fejébe mászni, mert erejének egy kis része rokon Tom erejével, az a része, amit tőlem örökölt. Épp ezért tud Tom és én is épp olyan egyszerűen a fejedbe csúszni. Apád is megtehetné, de ő nem rajong ezekért a dolgokért. Engem viszont nem izgat különösebben. De neked már könnyebb lesz, mint nekem. Nekem az erő több, mint fele Mardekártól származik, de a tiédnek csak egy nagyon kis töredéke.
- Miért szólítod mindig Tomnak? - kérdezte Ginny.
- Az igazi neve Tom Riddle Denem. Úgy tudom az anyja családja kiirtotta a mugli apja családját. Az anyja kinyírta a szüleit, majd 2 éves korábban ő is meghalt és árvaházba került. Amennyire én tudom, Albus talált rá, mikor be kellett iskoláztatni. A nagyszüleim azonnal kapva kaptak az alkalmon és végül a szüleim örökbe fogadták. 3 éves voltam. Én mellette nőttem fel. Nem volt ő mindig ilyen. Voltak rossz húzásai, gonosz volt, de nem ennyire. Valami történt vele mikor 6-ikas lett. Sosem tudtam meg mi volt az. Nekem mindig is inkább ő volt a testvérem, mint Petunia. Imádtam őt, mikor gyerek voltam, felnéztem rá. Ő pedig ahányszor visszatért hozzánk az iskolából hozott nekem valami játékot. Mikor a szörnyeteg éne a felszínre került, velem továbbra sem bánt másként. Egészen addig el se hittem, hogy megváltozott, míg a szemem láttára meg nem ölte a nagyapámat. 10 voltam akkor. Aztán ő elköltözött és elkezdte kiépíteni a halálfaló rendszerét, amiben a nagyszüleim nagyban hozzájárultak. Tom engem épp ezért sosem bántana, lelke egy aprócska épp részén tudom, hogy szeret engem, és meg fog védeni a halálfalóitól, ahogy előtte tette.
- Előtte? Mielőtt? - kérdezte Harry.
- Mielőtt te megszülettél volna. Ő is és én is ismertünk egy jóslatot. Amíg te meg nem születtél ő remélte,hogy a jóslat egy másik gyermekről szól.
- Na várjunk csak, mi? - kérdezte James. - Ez nekem is új.
- Volt egy jóslat. Én 6.-ikban tudtam meg, hogy létezik. Egy gyermekről szólt, akit a két ősi család vérvonal szül. Ez a gyermek vagy pusztulásba dönti a varázsvilágot, vagy megmenti azt.
- Milyen remek kilátások. - nyögött fel Harry.
- A jóslat két különböző gyerekről szólt. - mondtam halkan.
- Ez mit akar jelenteni? - kérdezte James.
- Régen biztos voltam benne, hogy Tom nem akar megölni. Mit gondolsz miért? Mert szegről-végről rokonok vagyunk? Tomnak nem sokat jelent a nem létező családja.
- Ezt úgy érted, hogy a jóslat szerint Voldemort és a te gyereked romba döntötte volna a varázsvilágot?
- Úgy gondolom, hogy a jósok, sokszor sok mindent eltúloznak. Tom sem okozott komolyabb károkat a varázsvilágnak. Az országnak maximum, de a világ többi részén, még a nevét sem hallották.
- Kitérő választ adtál. - jelentette ki James. Nem kellett tovább magyarázkodnom, tudtam, hogy érti, miről beszélek. Attól, még hogy ki mondom, semmi sem lesz jobb.
- De miután te megszülettél nem változott semmi. Arra számítottam, hogy a halálfalói azonnal ránk támadnak, hogy te megszülettél. - pillantottam ismét fiamra. - De nem így történt, sőt, a halálfalók többsége úgy került engem, mintha maga lennék a halál. Mikor hónapokkal később sem támadtak meg minket, rájöttem, hogy Tomnak még tényleg van valahol elrejtve egy jobb fele. Abban az időben találtam rá a megkötő bűbájra. Olyasmi mint amilyen Griffendél és Főnix között volt, de nem olyan erős. Csak az életünket kötötte össze, az erőnket nem.
- Csak. - nevetett fel Sirius.
- A megkötő bűbáj elég összetett varázslat, nem olyasmi, amit bárki használhat. És szigorúan egy irányú. - hagytam figyelmen kívül Sirius beszólását.
- Ez mit jelent?- kérdezte Hermione.
- Mivel én MÉG nem tudom használni a bűbájt, ezért csak Lily kötött magához engem. Ha én meghalok Lily is meghal. De ha Lily hal meg előbb, attól én még élni fogok. De szakadatlanul próbálom elsajátítani a bűbájt, hogy kölcsönössé tegyük. - magyarázta James.
- Nem igazán értem, hogy ez hogy magyarázza azt, hogy éltek.- szólalt meg Ron.
- Nem csak Lily képes megkötő bűbájra. A halálfalók nem csak félnek tőle, de Voldemort is megtiltotta, hogy bántsák. Ez még a roxfortos éveink alatt normálisnak mondható volt, de utána már furcsává vált. Lily jól ismeri Voldemortot, jobban, mint bárki más. Ő jött rá, hogy valami lehet a háttérben. Voldemort régi főhadiszállásán talált rá arra a könyvre, amiben benne volt a megkötő bűbáj. Nem tudtuk, hogy Voldemort tényleg magához kötötte-e vagy sem … Csupán feltételezte. Az én eszes kis feleségem. - csókolt a nyakamba, amitől megborsództam.
- Vagyis jól értem, hogyha te meghalsz, akkor Voldemort is? - kérdezte Ginny.
- Nagyon jól. Így már érthető, miért nem verjük nagy dobra a dolgot, nem? - nevettem fel. - Valószínűleg engem könnyebb lenne megölni, mint Tomot. De Tom ügyelni fog rá, hogy ne haljak meg.
- Múltkor is ezt mondtad. - nevetett fel James.
- De megtalálta a módját, hogy visszatérjen. És szépen visszarántott minket is. Csak nincs 9 élete, egyszer, előbb vagy utóbb végleg ki fog nyúlni.
- Sajnos belőle kiindulva inkább utóbb. - sóhajtott fel James.
- Lehet. De óvatosabb lesz. Kétszer már megöltem, nem fog nyílt támadást kezdeményezni, tart tőle, hogy újra meg tudnám ölni …
- Kétszer már megölted? -kérdezte döbbenten Ron. - Tudjuk kit? De hogyan?
- Ügyesen, okosan, és nem kicsit mocskosan. - mondtam halkan. - Sajnálatosan én nem vagyok olyan jó és hibátlan, mint James vagy Harry. Öltem párszor, mikor rákényszerültem. Tom megtanított rá. Ő csinált belőlem gyilkost. Kissé vicces, hogy pont azzal a tudással öltem meg, amit tőle kaptam.
- Persze belőlem mindenki kinézi, hogy egy szociopata gyilkos vagyok, de mindig tökéletes, törékeny drága kis Evans, mindig kis angyal marad. - nevetett fel Sirius.
-Én nem emlékszem, hogy valaha találkoztam volna az angyali Evans-szel. - heccelt James is.
- Hogy mondod? És amikor … - törtem a fejem, egy olyan pillanaton, ami jó példa lenne. De egy se jutott eszembe, legalábbis nem olyan, aminek nem volt oka. - Jó oké, inkább vállalom a rossz zsaru szerepét, az nekem úgyis jobban megy. - öltöttem ki rá a nyelvem.
- Jobb lesz, ha mára berekesztjük a nagy mese délutánt. Nem ártana pihennetek. - zárta le az estét James és Siriusra nézett. - Szeretnénk még pár szép régi emléket feleleveníteni.
- Ez elég rosszul hangzik. - sóhajtottam fel.
- Nyugi, semmi sztirptízbár vagy nők. - nyugtatott meg Sirius.
- Ettől nem nyugodtam meg. - csóváltam a fejem. - Csak ígérjétek meg, hogy az iskola egybemarad és Frics nem kap szívinfarktust.
- Az elsőre akár meg is esküszöm. De ki tudja mit visel el az öreg... - nevetett fel Sirius.
- Rendben, ez is több, mint a semmi. - sóhajtottam fel lemondóan. - Úgyis van egy kis elintéznivalóm.- nyomtam egy lágy csókot James ajkaira és kinyújtóztattam elzsibbadt végtagjaimat és felálltam a kanapéról.
- Milyen elintéznivalód? - nézett rám érdeklődve James.
- Nem akarod tudni, Drágám. - mosolyogtam a legártatlanabbul.
- Hallgatlak. - tette karba a kezét.
- Lehetne, hogy nem a fiunk és a barátai előtt rendezzük le ezt a meccset? - kérdeztem reménykedve, mire James vállat vont. Elbúcsúztunk a többiektől. James megbeszélte Sirius-szal,hogy hol találkoznak. Majd kimentünk a Szükség Szobájából és a legközelebbi titkos folyosóra.
- Gyerünk, Lily, mondd csak el, mire készülsz.
- Albus megkért valamire. Tudod, hogy meg kell tennem, James.
- Mit, mire kért az öreg?
- Hogy lopjak el neki valamit. Lássuk be, hogy ilyesmi nem kérhetett téged. Tudod, te vagy a jó zsaru. - mosolyogtam rá.
- Miért van olyan érzésem, hogy ennek az egésznek köze van Voldemorthoz? - sóhajtott fel James.
- Mert ismersz. De nem lesz semmi gáz. Csak besurranok a régi székhelyére és elhozom, amit Albus kért. Ennyi. A veszély csekélyebb, mint bármely aurori bevetésé. Valószínűleg senki nem lesz ott, tudod, hogy most más székhelye van.
- Veled megyek. - mondta határozottan.
- Kérlek James. Tudod, hogy nem jöhetsz mindenhova velem. És itt az alkalom, hogy Sirius-szal mulassatok. Velem pedig minden a legnagyobb rendben lesz. - néztem rá komolyan, miközben a kezembe vettem az ökölbe szorított kezeit. Ő pedig a homlokát az enyémnek döntötte.
- Ajánlom, hogy tényleg így legyen Evans. - sóhajtott fel.
- A szavamat adom Potter. - mosolyogtam rá és minden érzésemet belesűrítve megcsókoltam.
- Ugye ezt nem mondod komolyan? Igazi papucs lettél Ágas? - zavart meg minket Sirius. James-szel csak mosolyogva néztünk egymásra.
- Tudod Black. Nem emlékszem a halálra. De tudom, hogy voltak dolgok, amik hiányoztak. De a folyamatos közbedumálásod nem tartozott ezek közé. - néztem rá a és a mellette lévő fiatalokat. - És nem szép dolog ilyen rossz dolgokra biztatni a fiatalokat.
- Miii? Nem is én biztattam őket. - tette az ártatlant.
- Ennél hihetőbben nem megy Tapi? - nevetett fel James.
- Remélem legalább kopogni megtanultál az évek során. Vagy nagyon erősen ajánlom, hogy szoktasd rá magad, ha már egyszer hozzánk költöztél. - fűztem tovább a dolgot.
- Rendben főnök. - szalutált Sirius.
- És még én vagyok a papucs? Én legalább a férje vagyok. - nevetett fel James.
- Na jól van. Ezt rendezzétek le ti. Én mentem. - már épp indultam volna, amikor eszembe jutott egy fontos kérdés. - Itt maraduk, vagy hazamegyünk?
- Maradunk. - mondták egyhangúan, mire én elmosolyodtam.
- Akkor szórakozzatok jól! Hamarosan jövök. - mondtam és hopponáltam.