2011. április 24., vasárnap

Húsvét

Sziasztok !
Sajnálattal kell közölnöm, hogy most nem lesz friss, egyszerűen nem tudok írni. Egy nem épp kisebb mély ponton vagyok, és egyszerűen nem megy. De akárhogy is, megígérem, hogy legkésőbb elsején lesz friss.

De mindenkinek Kellemes Húsvétot kívánok!

2011. április 18., hétfő

Meglepi

Sziasztok!
Ezzel a kis írással szeretném megköszönni nektek, hogy immár 200-szor kattoltatok a blogomra.
Jó olvasást! 
Puszi: Zsó

UI.: A történet Liy & Jameses :D és a végén 18-as!

    You do not want to know what kind of the wildcat Lily Evans But I want to know what kind of the wildcat Lily Evans Maybe you'll like it. I'm sure .
    I'll show you.
     
    (Nem akarod tudni, hogy milyen a vadmacska Lily Evans.
    De én tudni akarom, hogy milyen a vadmacska Lily Evans.
    Talán tetszeni fog.
    Biztos vagyok benne.
    Akkor megmutatom.)

Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Elfogadni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek . . . ”

Nem hitem volna, hogy ez valaha is meg fog történni velem, de mégis. Tegnap történt minden. Még így is megborsódzom, ha visszaemlékszem.
Épp a folyosón sétáltam. A lemenőnap sugarai besütöttek az ablakon és megvilágították a havas tájat. Csodás látványt nyújtott. Így megálltam az egyik hatalmas ablaknál és a párkányára ültem. A homlokomat az üvegnek támasztottam és néztem a csodaszép tájat. Észre sem vettem, hogy valaki odajött hozzám. Hogy is vettem volna észre, mikor nem is gondoltam volna, hogy ilyenkor valaki más is járkál egy ilyen rejtett folyosón. Hirtelen megéreztem az idegen kezeit a derekam körül és én nem foglalkoztam vele, hogy ki az én titokzatos idegenem. Csak élveztem az ölelését, ahol úgy éreztem, hogy célba értem, hogy senki sem bánthat. S talán valahol a lelkem mélyen tudtam is, hogy ki az. De nem foglalkoztam semmivel. Aztán egyszer elengedett. Én nem bírtam. Azt akartam, hogy öleljen, hogy megérintsen, hogy szeressen. Hátrafordultam és megláttam a suli legnagyobb szívtipróját, ismertebb nevén James Potter. Néztünk egymás szemébe és szinte láttam, hogy mi zajlik benne, még sosem vettem észre az érzelmeket a szemében, idáig mindig csak a szemei varázsoltak el, de nem láttam igazán, hogy mi van bennük. Most láttam a szemében az aggodalmat, a fájdalmat, törődést, de a legfontosabbat is, azt amitől idáig féltem. Féltem ezt érezni iránta, pedig tudtam, hogy én is érzem. Ez az érzelem a legszebb, a legcsodásabb, de a legszörnyűbb és legfájdalmasabb érzelem is. Ez a Szerelem. Felkecmeregtem a párkányról és tettem egy lépést felé. Így már csak alig egy karnyújtásnyira kerültem hozzá. Ő szólásra nyitotta azokat a mámorító ajkakat.
- Lily . . . - nem hagytam, hogy befejezze a mondandóját. A mutatóujjamat a szájára tettem. Mikor láttam, hogy már nem akar megszólalni elvetem a mutatóujjam és az arcára tettem a kezem ő pedig hozzádörgölte az arcát. Pont mint egy kis cica. Rámosolyogtam. A karjait óvatosan tette a derekamra, mintha attól félne, hogy elmegyek. Én elvettem a kezem, mire szinte félve kutatta szemeimet. Olyan elesettnek tűnt. Nem akartam , hogy ez legyen. Én is átöleltem és a fejem a vállgörbéjébe temettem. Éreztem, ahogy az izmai engedni kezdenek, már nem volt olyan feszült, mint eddig. Nem tudom, mennyi ideig lehettünk így. Az idő teljesen elvesztette jelentőségét. Csak élveztem a jelenlétét. Mikor valahogy újra a tudatomnál voltam, mármint idáig is megvolt a tudatom, csak úgy értem, hogy tudtam normálisan is gondolkodni, akkor kicsit elhúzódtam és a fülébe suttogtam.
- Jó éjt James. - ezután nyomtam egy puszit az arcára, majd elindultam a portré felé. Nyugodtan sétáltam, nem siettem, mert nem éreztem szükségesnek. Épp beléptem a klubhelyiségbe, amikor James megfogta a kezem és gyengéden maga felé fordított. Azok a mélyreható csoki barna szemei ragyogtak. 
- Azt . . . azt szeretném . . . kérdezni, hogy holnap lesz a bál, és - ahogy ezt szaggatottan kiejtette, majd vett egy mély levegőt és hadarva folytatta. - Eljössz velem a bálba? - eléggé oda kellett figyelnem, hogy értsem, hogy mit mond. A helységben nagy csend lett, mindenki a Minidig Közömbös Lily Evans válaszát várta. Vagyis alig pár emberen kívül mindenki ezt hitte. James reménykedve és visszafojtott lélegzettel várt a válaszomra.
- Örömmel James! Viszont, ha most megbocsájtasz, elfáradtam. Jó éjt! - nyomtam egy puszit az arcára és elindultam a szobánk felé. . .
Hát így esett, a nagy eset, hogy ma James Potterrel megyek a karácsonyi bálra. Bár megvallom őszintén, hogy nem terveztem menni a bálba. Azonban nagy szerencsémre anyu küldött egy csodaszép báli ruhát. Így lesz mit felvennem. A ruha egyszerűen csodálatos volt. Egy zöld pántos földig érő ruhaköltemény. Egy U alakú dekoltázzsal. A mellemnél megvolt húzatva, így kiemelte azokat, de egyébként lágyan omlott végig a testemen. Rejtve, de mégis valahogy kihangsúlyozva a vonalaimat. Pont most volt dél. A szobatársaim most kezdtek el a fürdőért sorba állni. És nem egyszer megjegyezte az egyik, hogy nem értik, hogy mit esz rajtam James. Ők pont a cicababa fajtából voltak. Soha nem bírtuk egymást túlzottan. De mindegy. Lementem a klubhelyiségbe és bevártam, a barátnőimet, majd együtt indultunk el a Nagy Terembe. A házi manók, mint mindig, most is kitettek magukért. Szettem magamnak egy kis húst levest, mikor megérkeztek a Tekergők. James mellettem foglalt helyet, megkérve Alice-t, hogy menjen odébb.
- Hogy aludtak a szép hölgyek? - kérdezte James.
- Jól. - válaszoltam a kérdésére. - És a nagy tekintélyű Tekergők? - folytattam a játékot. 
- Köszönjük kérdését az éjszakánk jól telt, bár lehetett volna jobb is. - felelte Sirius.
- Örülök, hogy kitűnően aludtak. - kezdtem belejönni a játékba. 
- És mondja csak Miss. Evans, mivel telt az éjszakája. - érdeklődött Sirius tovább.
- Nem sejtettem volna Mr. Black, hogy utca sarkinak tart. Nem tudom, hogy mondták-e már Maguknak, hogy nem magunkból kell kiindulni. - feleseltem. 
- Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen is tudsz lenni Lily. - szólt közbe James.
- Ohh, sokfajta tudok lenni, ha akarok. - mosolyogtam rá. 
- Ohh igen, sokfajta. Egy jó tanács, ne akarjátok tudni, hogy milyen a Vadmacska Lily Evans. - szólalt meg Alice.
- Hé, ez nem volt szép. - néztem rá durcásan. 
- Lily! - szólt James. Én rátekintettem, és észre vettem a szemében a félelmet. - Amit tegnap mondtál, azt komolyan mondtad? - kérdezte halkan. Szerintem a többiek nem is hallották. 
- Hmm, mire gondolsz? - kicsit akartam húzni az agyacskáját.
- Öhm, arra, hogy eljössz velem a bálba. - nézett rám bátortalanul. Ilyet is ritkán látni, hogy James Potter bátortalan. 
- Igen, teljesen komolyan. - mosolyogtam rá és megfogtam az asztal alatt lévő kezét.
- Köszönöm! - nézett rám.
- Mit is?
- Hogy adsz egy esélyt nekem.
- Akkor nincs mit megköszönnöd. 
- Lily, megyünk? - kérdezte Alice.
- Persze. - néztem rá, majd újra Jamesre néztem. 
- Fél hatkor a klubhelyiségben?
- Rendben, ott leszek. - mosolyogtam rá és elindultunk a csajokkal Alice és Kate szobájába mentünk és odavittük a cuccokat, hogy majd együtt elkészüljünk. De, mivel még volt időnk egy kicsit még beszélgettünk és csak utána kezdtünk el készülődni. Mindenki zuhanyzott, majd kezdetét vette a készülődés. Mindenki felöltözött, majd kisminkeltük egymást és megcsináltuk egymás haját. Mondjuk én nem nagyon akartam csinálni semmit a hajammal, de rá lettem kényszerítve, úgyhogy fel lett kontyolva, de legalább azt sikerült elérnem, hogy ne legyen túl kihívó és csicsás.
- Mehetünk? - kérdezte Kate. 
- Menjetek csak, én még felmegyek a karkötőmért és a nyakláncomért. - feleletem. Ők el is indultak és én is elmentem a szobámba és előkerestem az ékszereket. Ezután lesétáltam a klubhelyiségbe. Ott voltak a Tekergők, vagyis csak Remus, Sirius és James. James állt nekem háttal. Peter pedig kitudja, hogy hol van. Amikor leértem, Sirius és Remus pedig rám találtak a tekintetükkel és mintha kiguvadtak volna a szemeik úgy néztek engem. James is megfordult és eltátotta a száját. Remélem azért mert tetszett neki a ruhám. 
- Khm! - adta jelét Sirius annak, hogy még ő is itt van. - James, Lily tényleg dögös, de azért jó lenne, ha összekaparnád az állad a padlóról. - nevetett Sirius. James egy kicsit megrázta a fejét, majd közelebb jött hozzám és kaptam egy édes kézcsókot.
- Gyönyörű vagy Lily. - nézett mélyen a szemembe. Közben már elindultunk. Így Sirius és Remus után mentünk.
- Ez volt a cél. - néztem rá kihívóan. - De te sem panaszkodhatsz. Többet kéne dísztalárt hordanod. - átölelte a derekam és így mentünk tovább. Leérve a Nagy Terembe egy 12 fős asztalhoz ültünk. Dumbledore egy rövidke beszéddel nyitotta a bált. A szokásokhoz híven kaptunk egy menülapot és választottunk, hogy ki mit kér, és megjelentek az ízletesebbnél ízletesebb falatok. Jól megtömtük a pocakunkat, majd James táncolni hívott. És mi táncoltunk, szinte az egész ünnepség alatt. Fél kettőkor döntöttünk, úgy, hogy megyünk mert én már alig éreztem a lábam. Felértünk a portré-lyukhoz és ott mégis meggondoltam magam. 
- Mi lenne, ha még nem válnánk el? Nem sétálunk egyet? - kérdeztem.
- Hmm, most már nem tud el szakadni kegyed, szerény személyemtől? - kérdezte játékosan. 
- Ohh, szerény? - kezdtem el nevetni a jelzőn. Mire ő befogta a számat.
- Ssh, a végén meghallanak minket.- Merre menjünk? 
- Hmm nem tudom, csak sétáljunk. - és így is lett, sétáltunk és beszélgettünk. Azonban egyszer csak eljutottunk a hetedig emeltre, egészen Szükség Szobájához. 
- Bemegyünk? - kérdeztem. 
- Hova?
- Hát a Szükség Szobájába.
- Te tudsz róla? 
- Persze. Hogy ne tudnék róla. Kívánj te! - súgtam fülébe. Elsétált az ajtó előtt háromszor, majd megjelent az ajtó. Beléptünk, és egy hmm romantikus szoba jelent meg. Melyben csak egy franciaágy volt és egy kis éjjeli szekrény egy lámpával. Az ágy tetejénél gyertyák égtek. Igazán szépre sikeredett. És az, aki nem fogja fel, hogy mi az üzenete, az biztos, hogy nincs eszénél.
- Öhm, én . .. - kereste a szavakat. - Lily, én nem úgy gondoltam, csak túl közel voltál hozzám és elvesztem a gondolataimban. Így jött elő ez a szoba. Kérlek Lily, ne haragudj, nem akartam elrontani semmit sem. - magyarázkodott hosszasan. És még folytatta volna, ha nem tapasztom be ajkait az enyémmel. Lágyan csókoltuk egymást. Mikor már nem bírtam levegő nélkül eltávolodtam tőle és mélyen a szemébe néztem. 
- Nem akarod tudni, hogy milyen a 'Vadmacska” Lily Evans. - néztem rá kacéran.
- Hmm. De akarom tudni, hogy milyen a Vadmacska Lily Evans! 
- Talán tetszeni fog neked. - mosolyogtam rá és kezdtem közeledni felé.
- Biztos vagyok benne! 
- Akkor megmutatom. - súgtam ajkaiba, majd szenvedélyesen csókoltam. Ő pedig viszonozta és erősen magához húzott. Az ujjaim a hajával játszottak. Szinte faltuk egymás ajkait. Az egyik keze lejjebb csusszant a derekamról és a térdhajlatomnál fogva felemet, én reflexszerűen öleltem ár lábaimmal derekát. Egyszer csak arra lettem figyelme, hogy a hátam a hideg falnak nyomódik. Teljesen oda préselt, de nem érdekelt. Még így sem volt elég közel. Azt akartam, hogy még közelebb legyen. Elkezdtem mocorogni, és lejjebb kerülni. Míg meg nem éreztem igen csak tettere kész férfiasságát. Amint hozzányomódtam a számba nyögött és hirtelen eltűnt a fala a hátam mögül és helyét pár perc múlva a puha ágy vette át. A felsőtestünk eltávolodott, de a lábaim nem engedték el a derekát. Az ajkunk fáradhatatlanul tapadt a másikra. Aztán megéreztem az egyik kezét a hátam alatt. A cipzárt, hogy segítségére legyek feltornásztam magam egyfajta kézen támaszkodásba. Meg is találta a cipzárt és lehúzta. Az ajkaink elváltak. Ő pedig végignézett rajtam így, hogy már csak fehérnemű volt rajtam. Amíg ő engem nézett én elkezdtem kigombolni az ingét amikor végigértem, átöleltem a vállánál fogva és felhúztam magam hozzá majd lesimítottam róla az inget. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy megérzem a nyelvét a nyakamon körözgetni. Újra vissza lettem döntve az ágyra, de most már az ajkai nem a nyakamat kényeztetették, hanem a melltartószegélyénél jártak, a karjai a hátamnál kicsit megemeltek, és kipattintották a melltartómat. A nyelve érzékien ingerelték a domborulataimat. Én közben a nadrágjával próbáltam valamit kezdeni és nagy küszködések után már csak egy alsógatyában feküdt felettem. Az ajkaival lejjebb haladva már a hasamat kényeztettette, míg kezei a combom belső felét simogatták. Aztán meg változott a helyzet és a legérzékenyebb pontomat ingerelte tovább. Én pedig tehetetlenül élveztem. Szinte már magamon kívül voltam, amikor újra visszahajolt az ajkaimra. Végre én akartam neki ilyen pillanatokat adni. Így fordítottam helyzetünkön, így én kerültem felülre. Próbáltam visszaadni neki, az előbbieket. A nyakától indultam végig a kviddics által csodásra faragott felsőtestén. És lágyan masszírozni kezdtem a legféltettebb kincsét. Nem tudom meddig folytathattam az édes bosszúm, mert újra következett a helyzetváltozás. Újra egymás ajkait ízlelgettük. Majd el váltunk egymástól és a fülemhez hajolt.
- Biztos vagy benne? - kérdezte rekedten. 
- Akarlak. - súgtam neki válaszként. És lágyan belém hatolt, ezzel kezdetét vette a véget nem érő mámoros hajszánk. Teljesen elvesztem. Élvezettel csókoltuk egymást. Egészen addig, míg el nem ért minket a beteljesülés. Kicsit kipihegtünk magunkat, majd James legurult rólam és magára vont, majd a fülembe súgta az egyetlen szót, amire egész életemben emlékezni fogok. 
- Szeretlek. - nyomott egy puszit a hajamba. 
- Én is téged. - feleltem, én is adtam egy puszit a mellkasára. Majd egymás karjaiban aludtunk. És pontosan tudtuk, hogy ez a nap, akárhogy is lesz mindig emlékeztetni fog minket egymásra. Ez az éjszaka volt életem legszebb és legértékesebb karácsonyi ajándéka.

A Szükség Szobája, csak ablak nélkül:




Lily báli ruhája és miegymás


2011. április 14., csütörtök

17. Fejezet- Picture in my mind

Sziasztok!
Megint csak késtem :(
Nagyon sajnálom, de ha ez így megy, akkor lehet, hogy jobban jártok, ha nem ígérgetek. 
Azért mindent megteszek, hogy hozzam rendesen a frisseket.
Tényleg sajnálom =(
Jó olvasást:
Zsó

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán. Meghalt az utolsó, legnagyobb védelmezője, s immár végképp egyedül van, olyan egyedül, mint még soha életében.
Joanne Kathleen Rowling
Reggel nyomottan és fáradtan ébredtem. Pont úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam egy egész troll család. Mivel arra jutottam, hogy ennél rosszabb nem lehet, elkezdtem mocorogni, amikor megéreztem egy ölelőkart a derekamon egy másikat a hátamon és egy kidolgozott felsőtestet alattam. Mintha meggyújtottak volna a fejemben az úgynevezett villanykörtét, úgy tudatosult bennem, az este. Ennyit arról, hogy nem lehet rosszabb. Nem mintha rossz lett volna, sőt élveztem, még ha bűn is.Mit árthat nekem egy édes bűnbeesés? Annyira jól éreztem így itt magam, hogy nem akartam még csak megmozdulni sem, de aztán az agyam elkezdte leforgatni a tegnap este történteket. Azokat a csodálatos pillanatokat. És eszembe ötlött, hogy a fiúk hálójában vagyok és még vissza kéne mennem a saját ágyamba, lehetőleg úgy, hogy senki ne vegyen észre, mert akkor megint beindulnak a pletykák. Nem mintha ez engem annyira érdekelne. Úgyhogy elkezdtem mocorogni, mire egy morgást kaptam válaszként. Végre sikerült feltornásznom magam valamilyen karon támaszkodás szerűségbe, de James túl erősen tartott.
  • Hmm, még nagyon korán van, aludjunk még. - morogta és visszarántott magára. Aztán hirtelen, mint aki elektrosokkot kapott és már hirtelen nem szorítottak és a fejét is felém akarta fordítani, ami hatására nagy koppanással találkozott a buksikáink.
  • Áu. - adtam jelét a fájdalmas találkozásunkat követően. Feltornásztam magam lovaglóülésbe és a fejecskémet kezdtem el masszírozni. - Tudtad, hogy kemény a fejed? - kérdeztem s ránéztem, ő pedig nem éppen a szememet nézte, inkább a nyakamtól lejjebb lévő domborulataimra szegezte szemét. Férfiból van nem, mire is számítottam? - Khm, khm! - erre már sikerült elszakítania a tekintetét és a szemebe nézni.- Örülök, hogy már figyelsz rám.
  • Szóval nem álom volt. - mondta inkább magának, mint nekem. - Lily tényleg te vagy az? - kérdezte.
  • Nem, a húsvéti nyuszi. - morogtam vissza neki.
  • Mi az a húsvét? - ilyenkor, amikor valami olyat mondtam, amiről ő nem tudott teljesen olyan volt mint egy öt éves gyerek, aki épp a kedvenc meséjét próbálja megérteni.
  • Hosszú. Egy ünnep, néhány országban. - feleletem. - De most segítenél? Meg tudnád nézni, hogy mennyi az idő?
  • Te miért nem tudod megnézni? - kérdezte érdeklődve.
  • Mert szinte meztelen vagyok? - válaszoltam. Ő pedig végigmért. És értetlen képet vágott. - Nézd James. Ami tegnap történt, felejtsd el, mindketten kicsit sokat ittunk. Elvesztettük az önkontrollt. - próbáltam neki magyarázatot adni. - Felejtsd el! Sokkal jobban jársz. Hidd el nekem. - mosolyogtam rá fájdalmasan. Az ő szeméből is kitudtam venni a fájdalmat. Majd kinézett az ágyfüggöny mögül.
  • Fél hat van. - válaszolta színtelen hangon. - A többiek alszanak.
  • Köszönöm! - ezután elkezdtem keresni a ruháimat, nem nagy sikerrel. A melltartóm még mindig nem került elő.
  • Öhm, nem tudod, hogy hol van a melltartóm? - kérdeztem. Mire ő rám emelte a tekintetét, majd elkezdte keresni, de nem találtuk.
  • Oké mindegy. Egy ide vagy oda. - néztem rá. És elkezdtem felvenni többi ruhámat. Ő pedig teljes figyelemmel követte minden mozdulatom. Mikor végeztem az arcához hajoltam.
  • Sajnálom James, de hidd el, tudom miről beszélek. Mi soha nem lehetünk együtt. Te soha nem lennél biztonságban, ha velem lennél. Sajnálom. - nyomtam egy puszit az arcára majd ki settengettem a szobából. Át a miénkbe, ahol a lányok még húzták a lóbőrt. Így inkább elfoglaltam a fürdőt és engedtem magamnak egy forró illatfürdőt és behoztam magammal az MP4-emet és azon hallgattam a kedvenc szomorú számaimat. És kiadtam magamból mindent, hisz itt senkinek sem tűnik fel, hogy egy kicsit kivagyok. Hallgattam a zenét és dúdoltam magamban, miközben folyton folyvást előjöttek az emlékeim, azokról, akiket elvesztettem, vagy csak szimplán rájöttem,hogy kik is valójában . . . túl sok volt, úgy érzem nem bírom tovább. Most még ez is. Idáig is elég nehéz volt, de most még ez az ügy James-szel, nem bírom. Nem bírok a szomorú szemibe nézni. Nem megy. És minden miattam van. Kikészültem. Itt vagyok 16 , lassan 17 évesen és nem bírom, nem bírom ki ezt a kínt. Nem bírom a harcot. Nem bírom az életet. Mennyivel könnyebb lenne meghalni. A halálba sétálni. Mindössze pár perc fájdalom, és utána mindennek vége. Minden szenvedésnek. Minden fájdalomnak és kínnak. Csak egy kés szúrás, egy ugrás. Mennyivel könnyebb lenne. Megszabadulni mindentől. De én erős vagyok! Erős vagyok és nem adom fel. Én nem leszek gyönge és választom a könnyebb utat. Harcolok és nyerni fogok! Éljen a pozitív hozzáállás. Kikapcsoltam a zenét és kikászálódtam, majd egy gyors szárító bűbáj és egy nagy adag krém magamra mázolása után mentem ki és öltöztem fel. Örömmel láttam, hogy a többiek még alszanak. Az óra hetet mutatott. Így inkább leültem és elkezdtem tanulni. Épphogy elkezdtem írni a bájitaltan esszém vettem észre, hogy kint is zord idő uralkodik. Az eső zuhog, sötét felhők zárják el a máskor oly szép eget. És a fák mélyen hajladoznak a széltől. Minden teljesen olyan,mint bennem, benn a szívemben. Nem, elég! Nem gondolkodom a múlton! Csak a ma van. Szóval vissza a bájitaltan esszéhez. A Pótcsont-Rapid mellékhatásairól, ha rosszul készítjük el. Erről kellett megírnom a 30 centis esszét. Ezután jött a mugliismeret házi dolgozat a mobiltelefonok használatáról. Mit ne mondjak, ehhez nekem nem kellett semmit sem tanulnom. Azért van előny, ha a boszorkány muglik között nő fel. Tíz perc elteltével ezzel is megvoltam. Átváltozástanra sem kellet túlzottan törnöm magam, az animágiának az elsajátításnak veszélyeiről tanulunk. Így ez is kihúzva. Maradt a bűbájtan. Ami nem kis munka. 2 méteres házi dolgozat. Így neki leselkedtem és mire Emily ébredezni kezdett már be is fejeztem. Hogy én milyen ügyes vagyok.
  • Jó reggelt! Hogy aludt az ünnepelt? - kérdeztem mosolyogva. Ő pedig rám nézett és mosolygott.
  • Csodásan. Köszönöm, nagyszerű buli volt. - hálálta meg.
  • Akkor most jönnek az ajándékok. Vagy legalább is én odaadom most. - mosolyogtam rá.
  • Milyen ajándékok?
  • Tudod névnap, ajándékozás . . . - kis híján már röhögtem. - Nos ez itt az enyém, remélem tetszeni fog neked. - nyújtottam át neki egy kis becsomagolt ajándékdobozt. Lassan, vigyázva a csomagolásra elkezdte bontogatni. És a végén eljutott egy kis dobozkáig, azt kibontva megláthatta, azt a karkötőt, amit én adtam neki.
  • Jó ég Lily, ez gyönyörű. - ugrott a nyakamba.
  • Örülök, hogy tetszik. - öleltem magamhoz. A doboz egy hullámvonalú ezüst karkötőt rejtett, mely bár szolid volt, de gyönyörű és szerintem nagyon passzolt Emily stílusához.
  • Viszont most megyek fürödni, mert a végén még részt kell vennem a közharcban. - elhúzódott és elment fürödni, én pedig visszakuckóztam az ágyamba és elkezdtem játszani Éjféllel. Mostanában nagyon szeretek vele játszani. Hallgatni a kis aranyom dorombolását és nézni a kis pofikáját. Nagyon jól el voltam a cicussal, egész addig, amíg Alice fel nem ébredt.
  • Jó reggelt Alice! - köszöntem neki.
  • Neked is Lily! - felelte vidáman. VIDÁMAN! Reggel Alice mindig morcos, most pedig épp az ellenkezője.
  • Hmm, mi történt az este? - kíváncsian néztem rá. Ő pedig csak vigyorgott mint a vadalma.
  • Jajj annyi mesélni valóm van, de megvárom a többieket, míg felébrednek. Könnyebb egyszerre elmondani, mint négyszer. - mosolygott tovább.
  • Naa ne már, légy szíves mondd el. - néztem rá a legkérlelőbb szemekkel.
  • Á-á most nem tudsz rávenni, hogy elmondjam. - alighogy ezt kimondta, már rohant is be a fürdőbe, ahonnan Emily alig fél perce jött ki.
  • Ebbe meg mi ütött? Mérgezett Vajsört ivott az este? - kérdezte tőlem.
  • Én nem tudom, de ha azt a Vajsört véletlenül Frank Longbottomnak hívták, akkor valószínű. - mosolyogtam rá.
  • Hmm vajon mi történhetett a gerlepárral?
  • Inkább köztük . . .
  • Lily de szárnyal a fantáziád, ejnye-bejnye, nem szép dolog. - miközben ezt mondta még az ujjával is mutatta azt az ejnye-bejnyét.
  • Tudod drágaságom, nem csak én vagyok szabad képzelőerejű, ha neked is leesett, hogy mire gondoltam. - húztam ajkam ravasz mosolyra.
  • A te fejedből pattant ki, én csak felfedeztem, hogy mire gondoltál. - válaszolta.
  • Gong! Egy egy az állás. -szólt bele Mel. Erre persze mindhárman elkezdtünk röhögni, amire Katy kicsit morcosan, de felébredt.
  • Nem lehetne kicsit halkabban? - morogta, miközben a fejére húzta a párnát.
  • Valaki csak nem ivott, kicsit többet a kelleténél? - kérdeztem.
  • Talán csak egy picikével. - szólt ki valahonnan az ágyából. És megint megállapítottam, hogy mindenkinek jó kedve van ma. A nagy nevetésközben Alice is kijött a fürdőből. És át is vette a helyét Mel. Én pedig, mint jó barátnő befeküdtem Kate mögé és átkaroltam. Ő hozzám bújt. Tudtam, hogy ez az egész ami mostanában történt vele kicsit kikészítette, ezért is ivott annyit, amennyit. Így csak feküdtünk, Emily közben megkapta Alice-től az ajándékát egy válltáskát, amelyet már kinézett magának, mikor utoljára Roxmortsban voltunk. Mikor Mel kijött s ezzel szabaddá tette a fürdőt, melyet Kate elfoglalt. Közben én elfeküdtem Katy ágyán és néztem felfele, az ágy tetejét néztem, de pontosan nem láttam semmit, csak néztem. Ami a szobában történt úgy hallottam, mintha nem is egy helyiségben lennénk, mintha egy vékony hártya lenne köztünk. Közben Melnek sikerült felöltöznie ő is átadta Emily-nek az ajándékát, mely egy szívekből álló fülbevaló volt. Közben Kate is összeszedte magát és ő is boldog névnapot kívánt drága barátnénknak. Ő Emily kedvenc regényének folytatását vette meg. Én pedig csak feküdtem és bambultam. Míg a drágák rám nem ugrottak. Olyan kellemes, mikor kicsi a rakást játszanak, mint az óvodában. Azért meg van az értelmiségi szint.
  • Lily minden oké? Olyan furcsa vagy ma. - kérdezte Emily.
  • Igen persze minden rendben. - mosolyogtam, vagy legalábbis próbáltam.
  • Tudod, hogy tudjuk, hogy hazudsz. - szólalt meg Alice.
  • Akkor úgy mondom, hogy nem akarok róla beszélni. Kérlek! - néztem rájuk. És elég jól ismernek, ahhoz, hogy tudják, hogy tényleg nem akarok róla beszélni.- De most evezzünk vidámabb vizekre. Mi történt tegnap drága Alicem?
  • Hát szóval tegnap volt a nagy nap Frankkel. És megtörtént.
  • Hmm, kérünk piszkos részleteket!- mosolyogtam rá pajkosan.
  • Hát tudjátok kicsit ittam, mert elakartam csábítani, de nekem nem ment, tudjátok milyen vagyok. Kicsit félénk voltam, de az alkohol már felszabadultabbá tett. Kimentünk a klubhelyiségből és az első tanterembe mentünk. Eleinte a szükségszobájába akartam menni, de nem jutottunk el odáig. És elkezdett csókolgatni és utána már jött minden magától. Hihetetlenül gyengéd volt egész végig, és nem is siettünk el semmit. Annyira jó volt vele. - ajnározta még egy darabig a tegnap történteket, de én már nem nagyon figyeltem oda, kissé elterelődött a figyelmem, jóval vadabb vizekre. Hirtelen arra “ébredtem fel”, hogy Alice a végére ért a mondandójának.
  • Ez nem semmi. Gratulálok Alice. - ölelte meg Kate. - Szerencsés vagy, hogy ilyen jól választottál párt.
  • Alice, ha bánt, csak szólj nekem és én elintézem. - néztem rá komolyan. Ő félénken bólintott, és megöleltük egymást.
  • Köszönöm! - mosolygott egy könnycseppel a szemében. - Na akkor, hogy ha ezt megbeszéltük, akkor talán mehetnék, mert már eléggé éhes vagyok. - mosolygott.
  • Kis haspók. - nevetett Mel. De persze elindultunk és le is értünk az ebédre. Lent találkoztunk a Tekergőkkel is persze, miért is nem találkoznánk velük? - gondolkodok el magamban. Próbáltam nem Jamesre nézni. Nem akartam látni a fájdalmát, hisz nekem így is elég nehéz.
  • Na mi van, csak nem összeveszett a kis tubikák? - Kérdezte Sirius.
  • Tudod drága Tapi barátom Lily és köztem soha nem volt semmi, úgyhogy szállj le a témáról. - felelte mogorván James.
  • Hogy?
  • Ha lenne emberismereted már láttad volna, hogy Lily hazudik. - felelete Reg. - Nagyon könnyű rajta észrevenni, ha hazudik ezért nem is szokott, csak kitérni a válasz elől.
  • Mióta ismered te Lilyt, hogy ennyire kiigazodsz rajta?
  • Tudod Lily az egyetlen igaz barátom. Régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam mikor nem mond igazat.
  • És ez fordítva is igaz. - mosolyogtam rá. Alighogy ezt a témát én befejezettnek nyilvánítottam magamban hirtelen megjelent egy kép a szemem előtt. Kicsit homályosan, de eltűnt a Nagy Terem forgataga, csak egy sötét erdőt láttam és egy kígyót. Tudtam hol vagyok, a Rengetegben egy eldugott helyen. Oda kell mennem tudatosult bennem szinte azonnal. Tudtam, hogy ez nem a valóság, csak egy gondolat, egy kép, amit valaki azt akar, hogy lássak. Túl erős volt, nem tudtam ellene harcolni, nem ment, nem tudtam “felébredni”. Küzdöttem, de se nem láttam többet, mint azt az embert, aki láttatja velem és magam. Nem történt semmi. Hirtelen megszűnt minden és úgy ültem fel az ágyban, mint aki csak rosszat álmodott. Éreztem az izzadság cseppeket magamon, hallottam, ahogy szaporán lélegzem. És megláttam a többieket. Ott voltak a csajok, bátyó és persze a Tekergők. Mind aggódva néztek rám. És persze ott volt Madam Pomfrey. Ilyenkor még ő sem tudja, hogy mi történik velem, csak a családom normális felel és Dumbledore.
  • Jól van Miss Evans? - kérdezte Poppy néni.
  • Igen persze, csak a szokásos kis rosszullét, de már jól vagyok. - mosolyogtam rá.
  • Biztos vagy benne, nem kéne hívni valakit, aki tudja, hogy mi bajod van, például az igazgató urat? - kérdezte, és abba hagyta a magázódást. Éljen! Úgyis utálom, ha magáznak, csak persze az embernek hozzá kell szoknia.
  • Nem kell, minden a legnagyobb rendben. Tényleg. Már elmúlt. Esetleg, most már mehetnék? - kérdeztem.
  • Biztos, hogy nincs szükséged semmire? - kérdezte.
  • Nem, nem kell semmi. Jól vagyok. Köszönöm! - majd elkezdtem kimászni az ágyból. - Viszontlátásra, Madam! - köszöntem el. A többiek megindultak utánam és végül Mel a nyakamba ugrott.
  • Tudod erről igazán leszokhatnál, még néha magamat is meglepem, hogy meg tudok állni és nem dőlünk mindketten. - mosolyogtam rá egy kis kioktatással.
  • Szeretlek Lily, ugye tudod? - mondta.
  • Persze, hogy tudom. Én is szeretlek téged. De mért van az a rossz sejtésem, hogy akarsz valamit? - gyanakodva néztem rá.
  •   Csak azt szeretném tudni, hogy mik ezek a rosszullétek. Miért nem tudod egyszerűen elmondani? Beteg vagy , vagy mégis mi? - fakadt ki.
  • Nem vagyok beteg, megnyugodhatsz. - mosolyogtam rá nyugtatóan.
  • Akkor meg mik ezek? Már 3 éve vannak ezek a rosszulléteid, nem igaz, hogy csak úgy jönnek és mennek. És Dumbledore tud róla, akkor mi miért nem? - hisztizett Mel.
  • Mert ő megtudja védeni magát, de ti nem.
  • Nem értem. Én semmit sem értek. - csóválta a fejét Emily.
  • Hagyjuk jó?
  • Nem, tudni akarjuk! - szinte már kiabált a drága kis Potter lány.
  • Ha nem akarsz meghalni, akkor nem akarsz róla tudni. - vette át a meggyőzést Reg.
  • H. . . hogy mi?! - kiáltott fel Alice.
  • Igaza van, ne kérdezgessetek, úgysem mondok semmit. Nekem a ti életetek, biztonságotok és a boldogságotok számít. - az utolsó szavakat egyenesen James szemébe mondtam. - És ha megbocsájtotok én most elment végre zuhanyozni.
  • Beszélhetnénk Lily? - kérdezte Reg.
  • Igen, csak először lezuhanyozom. - így is lett. Így én felmentem a fürdőnkbe, vettem egy meleg zuhanyt és felöltöztem, majd lementem a többiek közé. - Itt vagyok, ragyogok. Akkor beszélünk Reg?
  • Ahha. Lemegyünk a parkba?
  • Persze. - ezután leballagtunk a lépcsőkön és kint elkezdtünk beszélgetni. A csöpögő esőn.
  • Miért nem zárod le a gondolataidat ? Tudod, hogy ez milyen fontos! - emelte rám a szemeit kérdőn.
  • Képzeld tudom! De ezt nem értheted. - sóhajtottam fel.
  • Akkor magyarázd el!
  • Tudod, amikor elfogadtalak titeket, vállaltam, hogy kapcsolatban maradok vele, hogy nektek jó legyen. - válaszoltam.
  • De hát, ez nem lehet. Mégis miért?
  • Hogy ne szenvedj többet. - mosolyogtam rá. - Egyébként is engem nem bánt. Úgyhogy nem lesz semmi baj. - nyomtam puszit az arcára. - De most már mennem kéne. Bocsi. Szia.
  • Nem, nem engedlek el egyedül, ez veszélyes. Legalább hadd menjek veled. - kért.
  • Nem , sajnálom. - befutottam a rengetegbe, ő követett, de én felvettem az állatalakom és elfutottam. Ő pedig nem tudott követni. . . 

    Emily ajándékai:



     

2011. április 7., csütörtök

ruhák :D

Sziasztok!
Nem gondoltam volna, de ma tudtam jönni géphez, ezért végül is még ma fel rakom a képeket.


Lily ruhája
Mel ruhája
Katy ruhája

Alice ruhája

Emily ruhája

16. Fejezet - Game

Szaizstok! 
Tudom, hogy késtem, de nem tudtam egyszerűen megírni, mert annyi dolgom volt, hogy nem is láttam ki belőle.
De most elkészült. 
Remélem tetszeni fog.
És még egyszer sajnálom.
Puszi
Zsó
„Jómagam az európai filozófiát vallom. Nálam elsőbbséget élvez a jó bor, a jó bőr és nagyjából ennyi. Jó bor és jó bőr.”

Ez a hét is hamar elröppent. Átváltozástanból írtunk egy esszét az alakváltások következményeiről, és az esetleges veszélyeiről, és csütörtökön végre eljutottunk az animágiához is. Bájitaltanból Jamesszel összedolgozva elkészítettük a Veritaserumot amire kiválót is kaptunk. Rob állapota javul, már nincs életveszélyben. Remust is kiengedték a gyengélkedőről. A kviddics edzések is egyre jobban mennek, a lányok szépen fejlődnek és már eljutottunk odáig, hogy a hajtóknak a gyorsulást kell gyakorolniuk. Sirius már kezd leszállni Jamesről és rólam, de még néha felhozza. Nagy részletekben ennyiből állt a hetünk. Ma szombat van, szeptember 19-ke, Emily névnapja. A srácokkal úgy döntöttünk, hogy egy bulit szervezünk neki, és úgy teszünk, mintha megfeledkeztünk volna a névnapjáról. Ennek az előkészületei már meg is történtek. A fiúk gondoskodnak a piáról, mi pedig a kajáról és a díszítésről. Az egész Griffendél-ház részt vehet rajt, mivel a klubhelyiségben fogjuk tartani. Most még csak 9 óra van, vagyis még a csajok alszanak. Így azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogy fogom rávenni Emily-t, hogy szoknyát vegyen fel, végül is ez a buli a táncról fog szólni, legalábbis nagy részben. Mindössze annyi a probléma, hogy semmi épkézláb ötlet nem jutott eszembe. Mivel nem tudtam mit tenni, ezért mentem fürödni, majd felkaptam valami ruha szerűséget és vártam, míg a lányok felébrednek. És még meg tudtam írni addig a mágiatöri házi dolgozatomat. Fél tízkor Emi ébredt fel elsőnek. Csak egy gyors reggeli köszöntőt mondtunk és már ment is a fürdőbe. Utána Alice kelt fel és mivel még Emi nem végzett, ezért tudtunk pár szót váltani. 
- A srácok intézkednek? - kérdezte.
- Nem tudom, de megkérdezem majd, csak nem akarok nagy feltűnést kelteni azzal, hogy át megyek. - mondtam.
- Kérj el tőlük valamit. - válaszolta.
- Te egy zseni vagy. - nyomtam egy puszit az arcára. Majd fogtam a bájitaltan füzetemet és magamra húztam a taláromat és a csukját majd megindultam a fiúkhoz. Remélve, hogy ott vannak még. Mikor beértem ott találtam mindenkit kivéve Jamest. Peter a szokásához híven aludt. Remus próbálta ébren tartani a két Black fiút.
- Na de skacok, azért ennél szívélyesebb fogadtatásra vártam. - szóltam, mikor felmértem a terepet. Erre azért már felfigyeltek rám, ezt követően leültem bátyó ágyára, és Sirius és Remus is követte példámat.
- Nos, akkor el tudjátok intézni a piát a bulira? - kérdeztem.
- Mi ne tudnánk elintézni? - lepődött meg Sirius.
- Nem vagytok mindenhatók. - mosolyogtam rá. Ekkor nyílt a fürdőajtó és kilépett rajta James. EGY SZÁL TÖRÜLKÖZŐBEN !!! Merlinre, mit követtem el, hogy ennyire utáltok? Mit ártottam nektek? James meg is torpant az ajtóban. Én pedig, néztem őt, ahogy még vizes felsőtesttel és hajjal áll ott, mint egy félisten. Nagyon jó hatással volt rá a kviddics az szentség. Minden egyes kis kocka látszott kidolgozott hasán és a mellkasán is. Úhh, sürgősen el kell hagynom a szobát, vagy leteperem.
- Ágas drága barátom sikerült elvégezned az ügyes bajos dolgaidat a fürdőben? - érdeklődött Sirius.
- Képzeld Tapi, igen végeztem. És képzeld még csak háromnegyed tíz van. - mosolygott rá.
- Na akkor csatlakozna hozzánk ó nagyságod?
- Igen, csak először talán felöltöznék, ha megengednéd.
- Az öltözködés, most nem fontos. Csüccs, a buliról van szó.
- Hahh, ülj le, mert ha ez így folytatódik, nem jutunk sehova. - néztem James-re kérlelően. Mire ő kicsit meglepődve, de idejött és helyet foglalt mellettem.
- Ennyire nem izgat, hogy Ágas, a Roxfort egyik leghelyesebb férfija ül melletted egy szál törülközőben? - kíváncsiskodott Sirius, ha tudnád, hogy mennyire is izgat valójában . . .
- Képzeld túl élem, hogy nem fogok rámászni. - feleltet, de alighogy ez elhagyta a számat, már meg is bántam.
- Ohó! Akkor már láttad kevesebb ruhában is a mi kedvenc Ágas barátunkat? - kérdezte Reg. Én pedig szinte menekülően elbújtam az egyetlen olyan dologba, ahol el tudtam, vagyis nevezetesen a mellettem ülő félisten karjaiba. - Ezt lehet igennek is venni. Tudod a hallgatás beleegyezés.
- Tudod mit? Nem érdekel, hogy mit gondolsz. - válaszoltam.
- Akkor láttad? - kérdezősködött tovább.
- Tudod mit? Igen láttam, most remélem jobban érzed magad. - feleltem dühösen és James füléhez hajoltam, s suttogni kezdtem, hogy csak ő hallja. - Nem kell mindenről tudnia, ha felhúz én is felhúzom. - Ezután feltápászkodtam az ágyról. - Akkor hozzatok piát, lehetőleg feltűnés nélkül. Ja és az alibim. James, nálad volt a bájitaltan füzetem. - néztem rá.
- Rendben van. - mosolygott rám, mint egy vadalma. - Szia Lil.
- Sziasztok! - léptem ki a szobájuk ajtaján immár a fejemre húzott csuklyával. És visszamentem a szobánkba. Ott már csak Kate-re vártak a többiek.
- Hol voltál Lily? - tette fel a kérdést Emily.
- Csak a srácoknál. James véletlenül elrakta az én bájitaltan füzetemet is és átmentem visszaszerezni. - adtam kielégítő választ.
- Le sem tagadhatnátok, hogy tesók vagytok. - mosolygott Melre.
- Hát nem, pedig néha igazán jó lenne, ha nem én lennék a Nagy James Potter kis húga. - fintorgott. A beszélgetünk közben Katy is végzett a fürdői teendőivel, így már csak azt kellett megvárnunk, míg kiválasztja, hogy mit vesz fel.
- Drága Katem, nem tök mindegy, hogy mi van rajtad? Hétvége van. Senki sem azt fogja nézni, hogy mi van rajtad, már megbocsáss. - szólt Melanie.
- De igen is fontos! Ha már itt tartunk, mi van rajtatok, mi már, mint a megszokott farmer póló összeállítás. - végül is igaza volt, de már elég hideg van, nem vagyunk olyan hülyék, hogy szoknyába járkáljunk.
- Na jó, ha végre lerendezted az öltözködést és a vitát is, akkor talán reggelizhetnénk. - ezzel az okossággal állt elő Alice, amiért áldom is őt. Pont szerencsénk volt, ahogy leértünk még volt fél óránk reggelizni. A Tekergők nagy valószínűséggel lekésték a reggelit, bár szerintem meg tudják oldani a helyzetet. Így az étkezést befejezve letelepedtünk a kedvenc kanapénkra a klubhelyiségbe és a RAVASZ-okról beszélgettünk, egész addig, amíg meg nem jöttek a fiúk. Egy ideig még folytattuk ezt az eszmefuttatásunkat, majd szóba jött a kviddics is. Sirius igazán kussban volt. De kifejezetten tetszett, hogy nem fűzött kommentárt minden második mondatomhoz. De alighogy ez megfordult a pici kis kobakomban, hirtelen ugrott egyet és mint akinek kigyúlt a lámpa a fejében Jameshez fordult.
- Megvilágosultam! - szinte kiáltott fel.
- Örülök barátom, talán akkor most már nem leszel olyan sötét, mint eddig voltál.- fűzte hozzá James, ezért egy vállba bokszolást is kapott.
- Nem így értettem te hülye! És egyébként is a kelleténél nem vagyok sötétebb. - erre persze egy szemforgatást kapott az egész Tekergő lánctól, az öccsét is beleértve. - Na már most, tudjuk, hogy Lily látta James-t. Akkor James is látta Lily-t! - szűrte le a következtetését.
- Mit látott Lily Jamesen? Vagy James Lily-n? Miről beszélgettek? Nem értek semmit, vagy csak én vagyok ilyen hülye? - érdeklődött Katy.
- Arról drága, hogy mint kiderült egy reggeli apró beszólásból, hogy Lily, a mindig jól nevelt, látta a kicsit sem jól nevelt, pajkos Jamesünket meztelenül. És ebből jutottam odáig, hogy akkor ez fordítva is igaz. És mivel úgy gondolom elég jól ismerem Ágas barátomat, ezért úgy gondoltam, hogy nem CSAK nézték egymást. - fejtette ki Sirius. Eközben James a fülemhez hajolt és egymásnak súgva kezdtük el eltervezni a következőket.
- Na, akkor most mi legyen Drágám? - kérdezte.
- Hmm . . . Te döntesz, nekem mindegy. - válaszoltam és szembe fordultam vele,de azzal nem számoltam, hogy ilyen közel van. Szinte összeért az arcunk. És teljesen el lettem varázsolva ettől és a fejemből is kezdtek kiszállni az értelmes gondolatok.
- Akkor folytassuk tovább a játszmát. Kifejezetten tetszik ez a játék. Csak van egy kis bökkenő, rajtam látják, hogy hazudok. - súgta az ajkaimnak. Jó ideig gondolkodhattam, míg összehoztam egy értelmes mondatot.
- Hmm . . . öhm, akkor majd én beszélek, a lányok tudni fogják, hogy hazudok, de az nem fontos. - kicsit elkezdtem távolodni tőle és kezdtek értelmes gondolatok is megjelenni az agytekervényeimen. - De egy kicsit még húzzuk az idegeit. - húzódtam el teljesen tőle és ekkor vettem észre, hogy minket néznek.
- Mi volt ez a sugdolózás? - kémlelt minket Kate.
- Semmi. Na van valami értelmes téma is, mint James és én? - kérdeztem tetetett felháborodással.
- Nincs. - jött az egyhangú válasz.
- Na szóval daloljatok csak, mi volt köztetek? - néha nem értem, hogy hogy lehet valaki ilyen minden lében kanál.
- A képzeletedre bízom. - válaszoltam.
- Ezt lehet, nem kellett volna tudod nagyon, nagyon bocskos fantáziája van. - felelte a “párom” és közben, hogy hihetőbb legyen észrevétlenül átkarolta a derekam.
- Hagyd csak, majd kitalálja a részleteket.
- Ebben én is biztos vagyok. - mosolygott.
- Szóval lefeküdtetek? - kérdezte témára térve Sirius.
- Döntsd el te. - felelem.
- Igen? - faggatott tovább.
- Igen, most jobb? - feleltem.
- Sokkal. Na drága barátom, lesz miről beszélgetnünk. Szóval, mikor? Hol? Hogyan? Milyen volt? - zúdított mindent rá.
- Öhm. - küszködött, tudtam, ha mond valamit fel fog tűnni, hogy hazudik, ezért inkább én vettem kezembe az irányítást.
- Khm. Ha jól emlékszem megegyeztünk valamiben. - néztem rá.
- Miben is? - nem tudta miről van szó, de nem is baj. Így most én suttogtam a fülébe.
- Légy okos kisfiú és gondold végig, vajon miről beszélek. Szóval ha már itt vagyok, akkor egy kérdés játszunk is, vagy maradjunk a beszédnél? - átkarolta a derekam és át emelt az ölébe. Ki gondolta volna, hogy elbír. Mondtam már, hogy imádom a kviddicst? - Ezt igennek veszem. - egy aprót bólintott, amiből arra következtettem, hogy benne van. Így közel bújtam hozzá és óvatosan megpusziltam ott a füle mögött, amire sikeresen rájöttem, hogy érzékeny. És azon nyomban éreztem, hogy megfeszült az izma majd elengedett. Erre felbátorodva óvatosan beleharaptam. Már erősebben fogta a derekam. De aztán hirtelen fordult a kocka, hátrahúzódott és lecsapott az ajkaimra. Szenvedélyesen kóstolgattuk egymás ajkait majd nyelvével bebocsájtást kért a számba én pedig készségesen megadtam neki. Ezután a nyelveink vad játékba kezdtek, szinte szinkronban mozogva térképezték fel a másikat. Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle. Szerencsére nem távolodott el, egyre közelebb voltunk egymáshoz én a hajába túrtam, ő pedig a pólóm alá nyúlt és a bőrömet simogatta lágyan mégis izgatóan. Egyszer csak egy hangra lettem figyelmes.
- Khm! Menjetek szobára! - szólt. Mi pedig szétrebbentünk, de nem szálltam le róla, mert még nem engedett el. Így kicsit pihegve ültünk ott. 
- Én már semmit sem értek. - jelentette ki Mel. - Megbeszélés fent! 
- Én elmentem zuhanyozni és utána mehetünk. - felelte James rám nézve. Én lekászálódtam róla és a csajokkal felvonultunk.
 - Na szóval mi volt ez az előbb? Eleinte biztosra vettem, hogy hazudsz az együttléttel kapcsolatban, de ezután a csók után már nem vagyok benne biztos.
- Nincs köztünk semmi. - válaszoltam összeszorult szívvel. 
- Hát én nem így smárolnék egy baráttal az biztos. - mondta Katy.
- Pedig tényleg csak barátok vagyunk. - néztem rájuk, hogy éreztessem, hogy igazam van. - Viszont, most valamit meg kell néznem a könyvtárban. Emily velem jössz? - ő csak bólintott. Lementünk a könyvtárba csak épp addig keresgéltem valami hülyeséged ami kell a házi dolgozatomhoz, hogy a többiek lejussanak a konyhába, majd visszamentünk. Fent maradtunk, addig a többiek elintézték a lenti klubhelyiséget és feldíszítették, mi pedig rávettük Emily-t, hogy elmegyünk bulizni Roxmorts-ba. Így elindultunk le, ahol egy nagy Boldog Névnapot -kiáltással köszöntöttük. Mire szegénykém majdnem elsírta magát. Ezután következett a torta. Szép 6 emeletes volt. Felvágta és mindenki kapott belőle egy kis szeletet. Ezután jött a tánc és a zene, mivel megegyeztünk, hogy az ajándékokat fennhagyjuk meglepinek. Ezután beindult a zene és a piálás. Nem tagadom én is ittam egy-két pohárral, de azért még józan eszemnél voltam. A csajok közül csak Katy és Mel iszik rajtam kívül, Alice és Emily csak egy pohárral koccintott a névnap alkalmából. Az egész este arról szólt, hogy mulattunk, táncoltunk. Míg meg nem láttam James-t, amint már alig áll a lában és egy Lángnyelv Whiskey-t húzott meg az üvegből. Úgyhogy jobbnak láttam odamenni hozzá.
- James. - szóltam neki.
- Li-hikk-ly. - nyögte ki. - Hogy hikk kerülsz hikk ide? 
- Tudod én is szervező voltam. Nem gondolod, hogy már eleget ittál? 
- Nem! Hikk. Még hikk nem elég. Felej-hikk-teni akarok.
- Jól van, elég lesz, add ide szépen azt az üveget. 
- Nem. - szorította magához. Hát így elvettem tőle. Kihúztam a kezéből és leraktam az asztalra.
- Nyem! Add hikk vissza. 
- Nem adom, és most szépen lefekszünk.
- L-hikk-fekszünk?
- Nem úgy, na gyerünk felkísérlek, jó? - nagy küszködés után sikerül fel vonszolnom a hálókörletébe, de erre nem számítottam. Lerántott magára és behúzta az ágyfüggönyt. 
- James, mit csinálsz? - próbáltam kiszabadulni a karjaiból, nem sok sikerrel. 
- Le-hikk-fekszünk. Te hikk mondtad.
- Mondtam, hogy nem úgy . . . - de már nem tudtam válaszolni, mert az ajkait az enyémnek nyomta. Éreztem a belőle áradó alkohol szagot. Próbáltam ellenállni, de nem ment már én is visszacsókoltam. És akkor elvesztem. Most nem volt ott senki, senki aki közbe szólt volna. Kettesben voltunk. Éreztem az újait, amint kihámoz a ruhámból. És én sem tudtam mást tenni. Kigomboltam az ingét és haladtunk le fele, egész addig, amíg újra meg nem éreztem az alkohol szagát. Ez térített magamhoz. Hisz ő most részeg. 
- James, elég! - ő pedig rögtön megállt, nem akadékoskodott, sokkal józanabbnak tűnt. Nem hittem volna, hogy megérti, főleg, nem épp a legtisztábban beszéltem. - Ezt nem így kéne. Te részeg vagy. Hagyjuk abba. - ő pedig elengedett.
- Lily. Kérlek, ne menj el. - most már nem a csuklás miatt, hanem a lihegése miatt nem tudott beszélni.
- De . . .- próbáltam mondani valamit. 
- Kérlek! Nem csinálok semmit. - helyezkedett el kényelemesen és nézett rám kérlelően.
- Rendben van. - mondtam majd végig dőltem rajta és élveztem a közelségét. Nem érdekelt hogy a bugyin kívül nincs rajtam semmi, vagy hogy rajta is csak egy alsógatya van, csak egyszerűen élveztem.
- Jó éjt Lil! 
- Neked is jó éjt James!
Ezután ő már szinte rögtön elaludt és én sem sokkal később követtem példáját.


( holnap rakok fel ruhákat, ahogy én elképzelem.)

2011. április 3., vasárnap

Kids Choice Awards 2011

Sziasztok, sajnálom, de ma már nem tudom felrakni az új fejezetet, de ígérem, hogy legkésőbb kedden felkerül. Ezenkívül, mint tudjátok, vagy nem. Most ( vagyis tegnap, hajnali egykor) rendezték meg a Kids Choice Awards-ot, ezért gondoltam, ha érdekel titeket, kirakom a nyertesek listáját.

Kedvenc tv-sorozat:
  • Big Time Rush
  • iCarly
  • The Suite Life on Deck
  • Wizards of Waverly Place
Kedvenc valóságshow:
  • American Idol
  • America's Funniest Home Videos
  • America's Got Talent
  • 4. Wipeout
Kedvenc rajzfilm:
  • The Penguins of Madagascar
  • Phineas and Ferb
  • Scooby Doo! Mystery Incorporated
  • SpongeBob SquarePants
Kedvenc tv-s színész:
  • Joe Jonas
  • Nick Jonas
  • Cole Sprouse
  • Dylan Sprouse
Kedvenc tv-s színésznő:
  • Miranda Cosgrove
  • Miley Cyrus
  • Selena Gomez
  • Victoria Justice
Kedvenc tv-spidekick:
  • David Henrie
  • Jennette McCurdy
  • Noah Munck
  • Brenda Song
Kedvenc film:
  • Alice in Wonderland
  • Diary of a Wimpy Kid
  • Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1
  • The Karate Kid
Kedvenc filmszínész:
  • Jack Black
  • Johnny Depp
  • Dwayne Johnson
  • Jaden Smith
Kedvenc filmszínésznő:
  • Miley Cyrus
  • Ashley Judd
  • Kristen Stewart
  • Emma Watson
Kedvenc animációs film:
  • Despicable Me
  • How to Train Your Dragon
  • Shrek Forever After
  • Toy Story 3
Kedvenc animációs szinkronhang:
  • Tim Allen (Toy Story 3)
  • Cameron Diaz (Shrek Forever After)
  • Tom Hanks (Toy Story 3)
  • Eddie Murphy (Shrek Forever After)
Kedvenc akcióhős:
  • Steve Carell
  • Jackie Chan
  • Robert Downey Jr.
  • Will Ferrell
Kedvenc férfi sportoló:
  • Peyton Manning
  • Shaquille O'Neal
  • Michael Phelps
  • Shaun White
Kedvenc női sportoló:
  • Danica Patrick
  • Lindsey Vonn
  • Serena Williams
  • Venus Williams
Kedvenc zenekar:
  • Big Time Rush
  • Black Eyed Peas
  • Jonas Brothers
  • Lady Antebellum
Kedvenc énekesnő:
  • Miley Cyrus
  • Selena Gomez
  • Katy Perry
  • Taylor Swift
Kedvenc énekes:
  • Justin Bieber
  • Jay-Z
  • Bruno Mars
  • Usher
Kedvenc dal:
  • Baby (Justin Bieber ft. Ludacris)
  • California Gurls (Katy Perry ft. Snoop Dogg)
  • Hey, Soul Sister (Train)
  • Mine (Taylor Swift)
Kedvenc könyv:
  • Diary of a Wimpy Kid Series
  • Dork Diaries
  • Vampire Academy Series
  • Witch and Wizard Series
Kedvenc videojáték:
  • Just Dance 2
  • Mario vs. Donkey Kong: Mini-Land Mayhem
  • Need for Speed: Hot Pursuit
  • Super Mario Galaxy 2