11. Fejezet- The casting

Sziasztok!

Jó olvasást! puszi: LilyV Az irónia főként az elme játéka. A humor inkább a szívé, az érzelemé. Jules Renard   A hétfő eseménytelenül zajlott. Még a Tekergők sem párbajoztak a Mardekárosokkal, ami azért már nagy szó. Hihetetlen, hogy elrepült a hétfő, pedig nagyon úgy tűnt, hogy soha nem lesz vége, főleg abban az 1 órában, amit ki kellett bírnom Victor társaságában. De már nem játszok sokáig max 2-3 nap. De legalább sikerült megbeszélni a kvidics edzéseket. Minden válogató holnap lesz. Házanként. Ahhoz van a legkevesebb kedvem, hogy a Tekergők nagy részével kelljen osztoznom a pályán, jobban örültem volna, ha simán másik nap tartottuk volna. Most itt ülök, a többiekkel együtt számmisztikán, és erősen próbálunk az osztály többi tagjával együtt nem elaludni. Vector épp valami hülyeséget magyarázott, hogy a számok azt is befolyásolják, hogy mikor lesznek utódaink. . . hiszi a piszi. Meg, hogy ha a Mars a Jupiter és a Luna (Hold) együtt áll, akkor hatalmas erők szabadulnak fel. Nagyjából ennyi jutott el a tudatomig. - Miss Evans! Maga mikor is született? - zökkentett ki. - Elnézést, de ennek mi köze, ehhez az egészhez? -kérdezem értetlenül. - Csak kíváncsi vagyok, hogy mik az uralkodó bolygói. - nézett rám. Én meg mint „jó” diák kénytelen voltam válaszolni.  - 1995 január 30-ikán. - válaszoltam nyugodtan. - Hmm . . . ez igen érdekes. Felettébb érdekes. - nézett rám. - Bolygók sokasága állt együtt. - szerencsére már nem tudta befejezni és végre kicsengettek. Már nem bírtam volna nyitva tartani a szemem, pedig nem is vagyok álmos. Az elsők között voltunk, akik kimentek a teremből.  - Ez a nő teljesen meghibbant. - sóhajtott Sirius. - Ezentúl, ha nem akarunk tanulni, akkor csak kérdezni kell tőle, valamit ami a számokkal kapcsolatos, és elkezd arról hablatyolni. - Nekem aztán mindegy miről beszél. Csak engem hagyjon békén. Még szerencse, hogy a többi óra sokkal érdekesebb lesz. - válaszoltam. - Még hogy érdekesebb. És a mágiatörténelem? - érdeklődött James. - Sokkal érdekesebb, mint kiszámolni, hogy mikor lesz gyerekem nem? - Attól függ. Engem igen is érdekel, hogy mikor lesz gyereked. - vette fel a legelbűvölőbb mosolyát. - Jó neked. Én nem hiszek az ilyenekben. - Azt nem mondtam, hogy én hiszek benne, de azért ki tudja? Lehet, hogy valóra válik? - húzta fel szemöldökét. - Egyébként az átváltozástan se sokkal jobb. Megnéztem a könyvet, animágiát fogjuk venni, ami baromira nehéz. - fejtette ki a véleményét Emi. - Lehet, hogy nehéz, de van aki eleget tud róla. Nem igaz Lil? - én csak bólintottam. A srácok csak néztek rám és nem értettek semmit. - Majd segítesz? - nézett rám Katy boci szemekkel. - Persze. - nevettem. - Mi az amit még nem tudunk rólad Lilyke? - kérdezi bájosan Sirius. - Az első és legfontosabb, amit szerintem már említettem valamikor régen, hogy NE szólítsatok Lilykének! - mosolyogtam. - Mintha rémlene valami. - nevetett Sirius. - És pontosan honnan tudsz te annyi mindent az animágiáról? - kérdezte Remus. Köszönöm az Istennek, akiben nem is hiszek, vagy bárkiben, aki elintézte, hogy becsengessenek. - Bejöhetnek. - hívott be minket McGalagony. Ez után már nem történt semmi érdekes, csak elkezdett mutatni pár egyszerűbb varázslatot, és fél méteres házi dolgozatot kell írnunk az animágiáról, mivel következő órán azzal fogunk foglalkozni. A diákok nagy része felsóhajtott, mivel ma lesznek a kvidics válogatók, így a mai napot szinte biztos, hogy nem fogják tanulással tölteni, de holnap után viszont már óránk lesz. - Hogy az a! Ezt nem hiszem el! Hogy lehet ennyire . . . áhh!!! - dühöngött Kate. Mellesleg Katy is terelő szeretne lenni, Mel-lel együtt. - Katy! - mondtam nyugodtan, ezzel kirángattam a dühéből. - Válogató max 3 óra, egyébként mi kaptuk meg legkésőbbre a pályát, úgyhogy, ha akarnál akkor még rengeteg időd lenne tanulni. - fújtatott egyet rám. - Utálom, ha igazad van! - nézett rám dühösen. Ezek után már viszonylag nyugodtan telt a tanítás. Ebédkor jöttek jó pofizni. Pfuj undorító! Csak azért, hogy bevegyem őket a csapatba. Amikor már legalább az ötödiknek mondtam el, hogy felőlem a legelbűvölőbb kicsi kis pofikát is előveheti, de a válogatón nem fog számítani, hogy ki mennyire van jóban velem. Az utolsó két óránk is nyugis volt, főleg az SVK. Ahogy Sirius „véletlenül” megátkozta Malfoy-t. Szegényke a gyengélkedőn kötött ki. Akkorát röhögtem volna, de mint jó prefi próbáltam visszafogni magam. A válogató ideje rohamosan közeledett. Katy, mint azt sejteni lehetett nem tanult, egy szót se átváltozástanra. Még arra is nehezen vettem rá, hogy megírja az SVK háziját. Mel és Katy egyre jobban izgultak az idő előrehaladtával. Úgyhogy Alice, Emily és én átmentünk nyugtatgató funkcióba. Végül, hogy agyon üssük az időt lementünk és megnéztük a Hollóhátat és a Mardekárt. Miután végeztek lementünk az öltözőbe és sikeresen megtaláltam az új seprűmet is, amit ajándékként kaptam aputól. Végül kimentem James-szel együtt. Kint hatalmas hangzavar volt. - Ezeket mindig annyira imádtam, amikor senki nem figyel senkire, de mindenki beszél valakihez. - nevettem. - És most jön a lényeg, hogyan vonjuk magunkra a figyelmet. - gondolkozott. - Hé! Te már voltál csapatkapitány, te tudod. - néztem rá. - Úgyhogy találd ki gyorsan! - legelbűvölőbben mosolyogtam rá. - Hüm! Erről a mosolyról sok minden eszembe jut. - figyelt fel rám kihívóan. - Oh, igen na és mi is például? - ha játszani akarsz, akkor játszunk. - Szerintem felfigyelnének ránk, ha megcsókolnálak. - én közel hajoltam hozzá, de csak annyira, hogy még magamat le tudjam állítani. - Biztos vagy benne? - suttogtam, ahogy a lélegzete már az arcomat cirógatta. - Csak sajnos abból én jönnék ki rosszabbul. - adtam egy puszit az arcára és gyorsan elhúzódtam. - Nem mondták még, hogy nem szabad játszani egy férfival? - Mintha már említették volna. - vágtam elgondolkozott arcot. - És hogy érted, hogy te jönnél ki belőle rosszabbul? - Ha megnézed, az összes olyan griffendéles lány itt van, aki bekerülhet a csapatba, és nem is tudom, hogy miért is? - néztem végig rajta. - Ohh, hogy az. - Na akkor, hogy elkezdhetnénk, van ötlet, hogy hogyan fogjuk be a szájukat? - Csak egy. Emlékszel még, milyenek voltunk régebben? - Én csak felhúztam a szemöldököm. - Régi nagy kiabálások? - megvilágosultam. - Szóval 3-ig számolok és 3-ra, hogy elég, megfelel? - Naná! - Akkor . . . 3! - ELÉG!!!!! - ordítottunk egyszerre. Mindenki elkussolt, és mindenki nagy szemekkel nézett ránk. Mi meg elkezdtünk nevetni. - Na ha már meg volt a mai traccs party, akkor esetleg jöhet a kviddics? - kérdeztem én. Mindenki bólogatott. Akkor mindenki fogja meg a seprűjét és 5 bemelegítő kör. - mondtam. Csak a lányokra gondoltam, de a fiúk is elkezdtek repülni, végül is nekem aztán mindegy. - Aú! Ez fájt. Rád jobban hallgatnak. - Tudod a félelmetes prefektus kisasszony tudja, hogyan érje el. - Mit szólnál egy versenyhez? - James, te mindig meg tudsz győzni. - Akkor 5 kör, aki hamarabb ér vissza ide. - én csak bólogattam. Vettük a seprünk és felszálltunk. Ott megkezdődött a verseny. Egész végig a nyomába repültem, csak az utolsó kör második felében vettem át az előnyt. És megálltam ott, ahonnan indultunk. - Wáó Lily a végén még félni fogok tőled. - Jól teszed. - lassan, a nagy többség megtette az utat, kivéve egykét olyan Barbi-babát, akinek már a felszállás se ment. - Akkor, akiknek sikerült megtenni a távot, azok maradnak, a többiek, mehetnek, nem fognak bekerülni a csapatba. - ezúttal James adta ki a parancsokat. - Lily! - nyávogott az egyik Barbi-baba. - Ez ránk is vonatkozik? - Sajnálom, de igen, amíg én nem mondok mást, addig James szava is elég. - néztem le rá. - Ez nem igazság! - pufogott, majd elment. - Lil! - szólt James. - Mi lenne, ha a továbbiakban is folytatnánk így? - Rendben! - válaszoltam tömören. - Az első két védő srác menjen a karikákhoz, lányok terelők és fiú hajtók két csapatba. És kezdődhet a játék! - mondtam, ők úgy is tettek. James-szel feljebb repültünk, és néztük a játékot. James-szel megvitattuk, hogy mit gondolunk. Ez így ment, amíg el nem fogytak a jelentkezők. Utána mivel én nem tudtam, hogy két védő közül, melyik a jobb és James pedig nem tudta, hogy az egyik hajtó helyre kit rakjon be, ezért játszottak még egyet. A két lehetséges védővel, az esélyes hajtókkal és persze a csapat további, beválogatott részével. - Oké, akkor ezzel meg is volnánk. Nálunk a védő Sophie lesz, a két terelő Katy és Mel, és a hajtók Jasmine, Kira és Rebecca. - miután ezt elmondtam James is fel sorolta a csapata tagjait. Persze a két terelő Sirius maradt és Reg lett. Szerintem nagyon jó csapatai lesznek idén is a Griffendélnek. James-szel maradtunk utolsónak. Majd együtt mentünk felfelé, és a csapatainkról beszélgettünk, egészen addig, amíg Victor-ba nem botlottunk. - Lily te miért járkálsz Potter-rel ilyenkor édes kettesben? - kérdezte dühösen. - Miért mi bajod van vele? - kérdeztem idegesen, még is hogy képzeli?! - Tudtommal még velem jársz! - Ha így folytatod akkor már nem sokáig! James-szel barátok vagyunk. - Én . . . én csak azt hittem, hogy ti . . . hogy . . . Ő James Potter, a Roxfort nagy nőcsábásza, mit gondoltam volna? Lily én csak szeretlek téged! - fogta meg a kezem és rántott magához. Nekem nem sok hiányzott ahhoz, hogy tökön rúgjam. - Jól van na! Nem haragszom. - néztem rá. - De most mennénk fel a többiekhez, ha nem bánod. - kérlek édes istenem, vagy bárki. - Ha azt mondanám, hogy igen, akkor is mennétek nem? - én pedig próbáltam bocsánat kérően bólogatni. - Akkor menj csak Édesem! - gyors csókot váltottunk, majd elváltunk egymástól. Miután már hallótávolságon kívül voltunk, James megszólalt. - Kitűnően csináltad! - nézett rám és mosolygott. - Öhm mit is? - Ahogy az ujjaid köré csavartad. Senki sem tudna neked ellenállni. - nézett rám dicsérően. - Ezért nekem kell elviselnem, de már nem bírom. - fintorogtam el. Ő pedig szorosan átölelt. - Köszönöm. - néztem fel rá. - Bármikor számíthatsz rám! És szerintem már eléggé ragaszkodik hozzád, nem kéne tovább játszanod. - Lehet, hogy holnap szakítok vele. - az út hátralevő részén végig nevettük. Olyan kellemes volt, ahogy a derekamnál fogott és ölelt magához. Így léptünk be a klubhelyiségbe. Ott mindenki nagy szemekkel nézett ránk. Mi meg csak nevettünk tovább. - Mi az Tapi? Nem tudod felkaparni az állad a padlóról? - kérdezte röhögve James. - Ti . . . ti most együtt vagyok? - kérdezte akadozva, mi meg még jobban nevettünk. James eközben mögém lépett és átkarolt hátulról. - Mit szólnál, ha egy kicsit megviccelnénk őket? - súgta a fülembe. Én pedig próbáltam úgy fordulni a karjaiban, hogy lássam a gyönyörű szép szemeit. Megértettem mire gondolt. Egy aprót bólintottam. Maga felé fordított, mélyen egymás szemébe néztünk. Majd átölelte derekamat, fulladás szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Azt amit akkor éreztem, mindennél jobb volt, egyszerűen képtelen érzés, lehetetlen szóba önteni. Iszonyúan jó volt, ahogy ajkai csókolták az enyémet, ahogy a karjai ölelték derekam. Teljesen elvesztem. Egyszer csak, nem tudom mennyi idővel később, de elváltak ajkaink. Egymás szemébe néztünk, és furcsa csillogást véltem felfedezni a gyönyörű barna szemeiben, amit nem tudtam hová tenni.  - Wáó! - kommentárt Sirius. - Szóval összejöttetek. - nevetett.  - Nem egészen. - mondta James barátja felé fordulva. - Nem hallottál arról, hogy kész átverés? - néztem én is feléjük. - Vagyis ti nem is vagytok együtt? Csak megjátszottátok a csókot? - kérdi Reg. - Valahogy úgy. - válaszolta James. - Huh! Pedig nem semmit csók volt. - nézett minket Emi. Vállat vontam. Leültünk a kanapéra. - Egyébként szerintem Lily eléggé az ujjai köré csavarta Victor-t. - mondta James. - Akkor holnap szakítasz vele? - kíváncsiskodott Kate. - Igen! Végre! - lelkesedtem fel én is. - De mi is ott leszünk! - Ez természetes. - mosolyogtam. - Lemegyünk vacsizni? - Még szép! Kilyukad a gyomrom. - adott hangot Reg.  - Akkor nyomás, nehogy éhen halj! - nevettem. Lementünk és mindenki megtömte a hasát, majd felmentünk a csajokkal a hálókörletbe és megcsináltuk a holnapi házikat. U.I.: A dőltbetűs rész nem valósághű, és nem igazodik J.K. Rowling által írtakhoz.

Köszönet

Köszönöm, 102 betöltőt =D

Köszönöm, hogy olvassátok a történetem, de még nem kaptam hozzászólást, hogy kellene és ha igen, akkor min kellene változtatnom. =/

De remélem, majd azért szóvá teszitek, hogy mi nem tetszik.

Köszönettel:

LilyVolturi ( Zsó )

U.I. : A következő fejezet  vagy ma este, vagy holnap fel fog kerülni.

10. Fejezet- Revange

Sziasztok!

Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Bocsánat a csúszásért!

Remélem tetszeni fog a fejezet!

Jó olvasást!

Puszi:

LilyVolturi

 

 

A hold - szenvtelen, néma tanúja a szerelem és bosszú édes pillanatainak.
Anton Pavlovics Csehov

Este nagyon elfáradtam, és ideges voltam. Az a bunkó barom, ezt még megkeserüli az biztos. Mikor sikerült végül elaltatnom Emily-t eszembe jutott a James-szel való táncunk. Persze megint ostobán azon gondolkodtam, milyen jó lenne vele lenni. Hogy mennyire szeretem és bármit megtennék azért, hogy boldog lehessen. De tudom, hogy velem nem lehetne boldog. Nem lehetne, hisz már csak azzal veszélybe sodrom, hogy ő és a húga közelében vagyok. Mennyit kellene szenvednie. Ugyanarra a következtetésre jutottam, mint mindig. Mi nem lehetünk egy pár! És ez borzalmasan fáj. Fáj látni, hogy mással mennyire jól érzi magát. Fáj, hogy mást szeret. Fáj, ahogy mást érint, ölel, csókol, nem engem. De az sokkal jobban fájna, ha nem lehetne boldog miattam . . .  ilyesfajta gondolatokkal aludtam el.

Kop . . . kop . . kop . . kop – erre ébredtem reggel. Hirtelen tudatosult bennem, hogy a bal felem teljesen lezsibbadt, épp megakartam mozdítani, amikor sikerült kinyitni a szemem. Észrevettem Emily-t, ahogy békésen szuszog, félig rajtam fekve. Nem volt szívem felébreszteni. Hadd pihenje ki magát, a tegnap történtek után.

- Megbosszuljuk, amit veled tett az a szemétláda! - suttogtam ránézve. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy zuhog az eső. Tökéletesen tükrözi a mostani érzelmeimet. Legszívesebben kimentem volna egyet futni. De nem tudnék kimászni Emi alól, úgy hogy ne ébredjen fel. Úgyhogy a futást inkább átrakjuk más korra. Fél hét van. Még rengeteg időnk van. Rengeteg idő, hogy pihenhessenek. Én csak hallgatom az eső kopogását, és figyelem az esőt, a felhőket, a villámok cikázását. Egyszerűen csodálatos. Telt-múlt az idő és csak néztem kifele. Olyan kellemes volt, nem gondolni semmire, csak gyönyörködni az esőben. Talán jóval később mocorgást hallottam. Alice ébredt fel és indult volna el fürödni.

- Jó reggelt! - köszöntöm halkan, mire ő ugrik egyet. Ijedten néz rám.

- Jajj de megijedtem! Jó reggelt Lil!- szólt ő is halkan.

- Menj csak! Majd beszélünk! - mosolyogtam rá. Ő pedig elindult a fürdő felé. Miközben ő a fürdőben végezte teendőit elkezdett ébredezni Emily. Amikor kinyitotta a szemeit rám nézett és elkezdett könnybe lábadni a szemei.

- Cshh ne sírj szívem! Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki megérdemli az pedig nem fog hagyni sírni! - nyugtattam, ő pedig csak szorosan magához ölelt, és kezdett egy csöppnyit megnyugodni.

- Igazad van! - törölgette a könnyeit. - Igazad van! Nem éri meg érte sírnom! Csak egy nyomorult barom! Nem fogok miatta sírni! Erős leszek, olyan mint te! 

- Jól van kicsim! Ez a beszéd, de ne akarj olyan lenni mint én! - halványan mosolyogtam rá. Hiszen ők sem tudtak rólam mindent. - Bosszút fogunk állni érted ígérem! - néztem rá.

- Lehet nem kéne bajba sodornotok magatokat!

- Nem lesz semmi baj! Hiszen ismersz engem. - mosolyogtam.

- És mi a terv a Bunkó ellen? - kérdezte halvány mosollyal az ajkán.

- Nem tudom, még nem gondolkodtam. De majd kitalálunk valamit. - Csak feküdtünk tovább, míg Alice ki nem jött a mosdóból.

- Mehetek előtted, rendbe szeretném szedni magam minél hamarabb. - nézett rám boci szemekkel.

- Persze, menj csak! - amint ki mondtam Emi rögtön rohant be a fürdőbe. Alice elmondta milyen csodálatos estét töltött Frank-kal. Élmény volt hallgatni. Mikor kinyílt a fürdőajtó én mentem be. Gyorsan lezuhanyoztam, az ajtóban már Kate és Mel toporgott. Végül Kate elsőbbséget adva Mel-nek leült az ágyamra és ő is becsatlakozott a beszélgetésbe, velem együtt. Én csak felkaptam valamit és vártam, hogy végezzenek. Amint végeztek lementünk megreggelizni. Lent persze a Tekergőkbe botlottunk.

- Jó reggelt! - köszöntött mindenki mindenkit.

- Na nagy buli volt az este ? - kérdi jókedvűen Emi. Ő az én barátnőm.

- Naná! - válaszolt Sirius. - És te jobban vagy? 

- Mondhatni. Hála a pihenésnek és Lil-nek. - tekintett rám hálásan.

- Na ha már tárgyra tértünk! - nézet körül Kate. - Fent beszélgetünk erről. - csillantak fel szemei.

- Húha! Bosszú? - kíváncsiskodott James.

- Ahha! Mindenki egyért, egy mindenkiért! Ezek a primitív módszereink.- mosolygok rá. - Miért érzem úgy, hogy már terved is van? - tudakolódtam Kate-nél.

- Mert túl jól ismersz! - nevetett. - Na gyerünk, gyerünk!

- Jól van! Jól van! Te rabszolgaharcsál. - szólt halkan Mel.

- Hallottam ám!

Ezek után a Tekergőkkel együtt gyorsan megreggeliztünk, majd felmentünk a klubhelyiségbe és kerestünk egy távolabbi zugot és letelepedtünk.

- Nah, mondjad! - kérte Alice.

- Ugyebár Viktor más csajjal smárolt.

- Idáig tiszta! - szólt bele Reg.

- Ha befognád talán végig is mondanám! - nézett rá szúrósan. Ahogy hallom bal lábbal kelt fel. - Szóval ugyan azt fogja visszakapni. - nem értem. Teljes mértékben nem értek semmit.

- Nem értem! - szólt Sirius.

- A lényeg. Valaki elcsábítja, játszik vele majd dobja. - válaszolt Kate. 

- Ez mind szép és jó, de ki csinálná meg? - James tapintott rá a lényegre. A lányok csak sejtelmesen néztek ki a fejükből.

- Miért érzem úgy, hogy én leszek a szenvedő alany? - kérdezem félve. A fiúk csak értetlenül néztek rám.

- Mert te épp szingli vagy és nem lesz nehéz dolgod. Egyébként is otthonosan mozogsz a dologban. - egyszerű válasz.

- Nem értek semmit! - fejtette ki James és a többiek csak bólogattak.

- Jajj de nehéz a felfogásotok! Lily tudja, hogyan kell elcsábítani egy pasit. A többit meg majd megoldja.

- És nem tudod véletlenül, hogy a barátosnéd szűz még? - kérdezte Sirius. Nem értem, hogy nem lehet leszállni a témáról.

- De tudom. - válaszolta egyszerűen.

- És? - ez már Reg volt. Ma nagyon türelmetlen.

- Nem mondom el a barátnőim titkait, ha akarja majd ő elmondja.

- Na akkor ha megelégedtetek a válasszal.
- Miért nem te csinálod? Semmi kedvem tenni a szépet. - próbáltam menteni magam.
- Mert én a saját exemet szívatom meg. - válaszolta nyugodtan.
- Sejtettem, hogy nem úgy ment a dolog tegnap, mint gondoltad. - néztem rá.  Felsóhajtottam, nincs más választásom. - Rendben! Meddig kell játszanom? És meddig kell elmennem? - kérdeztem

- Nem kell túlságosan elhúzni, csak amíg muszáj. Ameddig te jónak véled.- felelte Emi.

- Lily minél hamarabb kezded, annál hamarabb vége lesz! - szólalt meg Alice. 

- Akkor mentem!- fintorogtam.

- Ha visszajöttél beszédünk van veled! - szólt utánam Sirius. Én csak feléjük néztem, bólintottam és elindultam. Kimentem a porté lyukon és elindultam megkeresni. Az egyik folyosón találkoztam is vele.

- Szia! Mizujs? - kérdeztem kedvesen.

- He-hello! Öhm . . . semmi. - nézett rám kikerekedett szemekkel. Szóval nem közömbös irántam, de jó. Elfintorogtam magamban, már csak a gondolattól undorodom.

- Nincs kedved beszélgetni velem. Tudod a csajok nem igazán érnek most rá és jó lenne beszélni valakivel. - néztem rá mosolyt színlelve.

- De, de szívesen. Ráérek. Miről szeretnél beszélni?

- Igazából mindegy, csak beszélgetni szeretnék. Például milyen volt a nyarad? - végül elkezdett beszélni. Nem értem, hogy tud ennyit beszélni. Komolyan olyan szinten részletezte, hogy mit csinált a nyáron, már azt hittem, hogy minden órájáról elmondja, hogy mit csinált. De aztán az óra elütötte a fél hatot. Azt hittem már sosem lesz vége.

- Vissza kéne menni a klubhelyiségeinkbe. Hamarosan vacsi. - néztem rá bánkódva.

- Elkísérlek egy darabon jó? - reményekkel teli szemmel nézett rám. Én pedig belementem.

- Annak örülnék. - mosolyogtam rá. Ezek után már csöndben mentünk tovább. Amikor elértünk a lépcsőkhöz, ő megállt.

- Én azt hiszem itt inkább visszafordulok.

- Rendben. – mondtam neki. Ő pedig megfogta a kezem. Itt az idő Lily! Mély levegő. - gondoltam magamban. Elkezdtem közel hajolni hozzá. Ő pedig vette a lapot. Megcsókolt. Volt már pár barátom, de ilyen szörnyen még egyik sem csókolt. Nem éreztem semmit, csak undorodtam az egésztől. Hamar megszakítottam a csókot, csak annyira hamar, hogy ne vegye észre. Legelbűvölőbb mosolyomat vettem elő.

- Bocsi de most mennem kell. Majd találkozunk! Szia! - köszöntem el tőle és adtam egy csókot a szájára.

- Remélem minél hamarabb! Szia Édesem! - én már rohantam is fel a lépcsőkön, be a portré-lyukon, ott megláttam a csajokat és a Tekergőket.

- Mindjárt jövök. - mondtam gyorsan, minél kevesebbet kelljen nyelnem. Undorodtam attól, hogy a nyála a számban van. Felrohantam a fürdőnkbe és kiöblítettem a szám, majd gyorsan fogat mostam. És futottam vissza.

- Na mi volt ? - kérdezte Kate kíváncsian.

- Könnyebb lesz mint gondoltam. Csak hamar legyen vége, mert már máig nem bírom. Majdnem óráról-órára elmesélte a nyarát. Komolyan ha figyeltem volna, azt is tudnám, hogy mikor ment vécére. - a többiek elkezdtek nevetni. - Ez egyáltalán nem vicces. Nagyon idegesítő volt. Már azt hittem soha nem tudom lekoptatni, úgyhogy ne kezdjen el gyanítani valamit. De végül vacsira hivatkozva feljöttem. - fejeztem be monológom.

- Na és megcsókolt? - kérdezte Mel.- Japp. Így legalább hamarabb vége lesz. - a fiúk csak kiguvadt szemekkel néztek rám.

- Na látjátok, ezért mondta Kate, hogy Lily a legjobb a csábításban. - mosolyodott el Emi.

- És hogy csókol? - faggatott most már James.

- Mit ne mondjak, örültem volna, ha ebben az „élményben” nem lett volna részem. - fintorogtam el.

- Ennyire rosszul csókol? - kérdezte Alice. Mire Emi elkezdett nevetni.

- Rosszul? - vontam fel a szemem. - Nem, szörnyen. Csókolóztam már pár sráccal. De ez mindennél rosszabb volt. - a csajok persze rögtön elkezdtek röhögni. - Ez nem röhej tárgya! - néztem rájuk durcásan. - Tudjátok milyen szar volt? Ha csak a nyála fele maradt a számban, akkor sem mondtam sokat, sőt. - már mind nevettek, csak James és én nem.

- Na jó, ha kinevettétek magatokat, akkor mehetnénk. Éhen halok. - fejtette ki James az álláspontját.

- Egyet értek! - válaszoltam. De a többiek csak nevettek és nevettek. - Na jó én lementem. James jössz? - kérdeztem, az egyetlen embert, aki képes volt beszélni. Ő csak bólintott egyet. Elindultunk.

- Lily! - szólt. - Minden rendben? - én csak bólintottam. - Nem kell ezt csinálnod, ha nem akarod. Én nagyon szívesen küldeném gyengélkedőre. - nézett dühösen a szemembe. Ekkor meghallottam a Mardekár csapatát, hogy pontosabb legyek Bellatrix vihogását. James is felfigyelt rá. Hirtelen megfogta a kezem és berántott az egyik szobor mögé. És teljes testtel nekem préselődött. A számat pedig befogtam. Ne is mondjam, mennyire jó volt így lenni. Ilyen közel Hozzá. Mikor feltűnt neki, hogy nem fogok hangot kiadni, leengedte a kezét a számról és a derekamnál támaszkodott a falba. Én csak simán hagytam. Hagytam, hogy hozzá nyomjon a hideg falnak, hogy a kezeit érezzem a testemen, a leheletét az ajkaimnál. Megszűnt minden. Egyre közelebb került hozzám, de ez nekem nem volt elég, érezni akartam, ahogy a testünk mindenhol összeér, érezni akartam, hogy megfogja a derekam és magához szorít, érezni akartam, ahogy azok az édes ajkaival a számhoz ér. Nem akartam semmit, semmit csak Őt! A leheletünk együtt élt, az a levegő, ami az én tüdőmből kijutott, azt ő újra belélegezte. Éreztem, ahogy a szívem hevesen ver, ahogy remegnek a lábaim, ahogy a gyomromban ezer pillangó bontogatja szárnyait. Egyszerűen elképesztő volt. Még nem éreztem ilyet, senkivel, sehogy, semmikor. Ő pedig már csak azzal feltüzel, hogy hozzámér. Már azt hittem, hogy megcsókol, amikor hallottuk, hogy a csajok és a Tekergők nagyokat nevetve mennek el. Próbált távolabb kerülni tőlem, de nem ment neki, ilyen kis helyen. Mikor már nem hallottuk őket, kibujtunk és elindultunk utánunk. Egyikünk sem szólt a másikhoz. Beléptünk a Nagy Terembe és helyet foglaltunk a többiek között. 

- Hát ti hol voltatok? - kérdezte Sirius furcsán nézve ránk.

- Sehol, csak sétáltunk Tapi. - válaszolt James monotonan. Mindenki nagy szemeket meresztett ránk, de egyikünk sem szólt egész vacsora alatt. Amint végeztünk felmentünk a klubhelyiségbe, én elkezdtem írni a házi dolgozatomat bájitaltanra és a többi házimat. James csak ült és nem csinált semmit. A többiek pedig beszélgettek valamiről, egy szót nem fogtam fel belőle, de most nem is akartam. Folyton eszembe jutott, ami a bálon történt és ma a szobor mögött, így a házim is lassan készült. Amire végeztem addigra a többiek már felmentek, csak a Tekergők maradtak lenn és persze Reg. Reg ez alatt az idő alatt nagyon jól kijött velük, szinte már ő is Tekergőnek számított, bár a bátyjával még mindig nem volt túl jó a kapcsolata.

- Na szóval, hol tanultál meg ilyen jól verekedni? - kíváncsiskodott Reg.

- Rémlik még, hogy vannak unokabátyáim? - bólintott. - És valahogy mindig elkezdünk verekedni, persze nem komolyan, csak játszunk. És mivel én vagyok a legkisebb, ráadásul lány is, ők meg olyan szinten féltenek, hogy megtanítottak harcolni és védekezni egyaránt. A nőveremmel sincsenek túl jóba, így mi annál jobban kijövünk egymással. Csoportosan utáljuk Petet. - fejtettem ki részletesen.

- Áhh így már értem. Gondolom főleg Matt meg Mike segített. - nevetett. - Vagy a harmadik jó madár is? - Matt Mike és Mark testvérek, ők a legkedvesebb unokabátyáim, persze a többieket is nagyon szeretem. Mike és Matt a két izgő mozgó, sosincs nyugtuk. Mark az idősebb hármuk közül, ő felelősségteljes, előrelátó és megfontolt. Egyszóval tűz és víz.

- Nagy részben igen, de a többiek is segítettek. - mosolyogtam rá. - Viszont skacok én most mentem. Jó éjt! - mindenkit megöleltem és felszaladtam a szobánkba. A csajok a fürdőért küzdöttek.

- Csajok! Elmentem futni. - szóltam, hogy ne aggódjanak, mert néha ők is aggódnak, bár tudják, hogy meg tudom magam védeni. - épp a lépcső alján álltam, amikor Mel utánam jött.

- Lily! Biztos, hogy ez jó ötlet? Sötét van és zuhog az eső. - nézett rám anyáskodóan. Én csak megforgattam a szemem.

- Te is tudod, hogy imádok futni, és imádom az esőt. A kettőt együtt még jobban. Sötét van, na bumm, a Rengetegben úgyis mindig sötét van. - mosolyogtam rá.

- De akkor is! Hadd menjek veled! Nem szeretem, amikor egyedül mész este a Rengetegbe. - mondta.

- Megtudom magam védeni. Nem állok szóba idegenekkel Anyuci, és pálca is van nálam. - elővettem a könyörgő pofit. - Menj és aludjál csak! - Ő pedig bevágta a durcát.

- Rendben! De vigyázz magadra!

- Én mindig vigyázok magamra! Szia! Jó éjt! - nyomtam puszit az arcára és megfordulva vettem észre, hogy a Tekergők engem néznek. Közben Mel felbattyogott.

- Lily! A húgomnak igaza van. Nagyon veszélyes az Erdő, és alapból is veszélyes időket élünk. - nézett rám kérlelően.

- Miért nem hiszi el senki, hogy meg tudom magam védeni? - fújtam ki a levegőt dühösen.

- Én nem azt mondtam, hogy nem tudod megvédeni magad! - ő is dühös. Úgy se volt már egy ideje Evans vs Potter ordítozás.

- Akkor meg mi a bajod? - kérdeztem még úgy, ahogy nyugodtan.

- Hogy veszélyes kinn! - kezdett el kiabálni velem.

- Bebizonyítom, hogy tudok magamra vigyázni. Vedd elő a pálcád! - utasítottam.

- Én nem párbajozom nők ellen, kivéve Bellatrixot és Narcissát. - nézett rám.

- Sirius akkor állj ki ellenem te! - néztem az említettre.

- Én se feltétlen harcolok nők ellen, de most az egyszer kivételt teszek. Kíváncsi vagyok, hogyan párbajozol. - nézett rám és előhúzta a zsebéből a pálcát. Én is így cselekedtem, miközben James villámló szemekkel nézett mind kettőnkre. Vártam. Vártam, hogy Sirius kezdjen. Ő is arra várt, hogy kezdjek.

- Capitolatus! - ejti ki a varázsigét. Én gyorsan felhúzom pajzsom, így kivédem a bűbájt.

- Stupor! Duro! Piroinito! Obstructo! Confundo ! - én figyeltem, ahogy kezd kifulladni, minden ártását, varázslatát, rontását kivédtem, nem csináltam mást, aztán meguntam és én is elkezdtem támadni.

- Capitolatus! Petrificus totalus! - egymás után végeztem el a varázslatokat. Elrepült a pálcája, és megfagyott. A fiúk tátott szájjal néztek. - Remélem megértettétek, hogy megtudom magam védeni. Akkor most megyek is! Finite Incantatem! Sziasztok! Jó éjt! - és már ott sem voltam. Futottam ki a kastélyból, be az erdőbe. Élveztem az esőcseppeket, ahogy átáztatják a ruháim, ahogy a hajam rám tapad, ahogy nem érdekel semmi más, csak a futás. Csak akkor fordultam vissza, amikor már teljesen átáztam, és kezdtem fáradni. A portré-lyuknál már elkezdtem levetni a pulóverem, hisz ki lenne ilyenkor a klubhelyiségbe. Levetettem és úgy léptem be. A Tekergők ott voltak, kivéve Peter-t. Mind rám kapták a pillantásukat. Remus utána rögtön el is fordította, nem értettem miért. De James, Sirius és Reg szemei nem az arcomat nézték, hanem kicsit lejjebb. Akkor vettem észre, hogy az élénk kék melltartóm kicsit átüt. Hát az ing nem nagyon látszott . . . teljesen rám tapadva nem takart semmit belőlem, egyedül a melltartónak köszönhetem, hogy nem láttak semmi nagyon fontosat.

- Remélem kinézelődtétek magatokat. - mondtam és közben mosolyogva csóváltam a fejem. Szinte egyszerre néztek az arcomra. - Ezt igennek veszem. Akkor most már tényleg mentem. Jó éjt fiúk! - fel mentem a szobánkba. A lányok már aludtak. Megnéztem az órát és láttam, hogy fél 1-et mutat. Elmentem vettem egy forró fürdőt, majd mély álomba szenderültem.