Fontos!

Sziasztok!
Azt szeretném elmondani, hogy a blog szünetel, NEM zár be, csak 9 napig Angliában leszek. Mivel elég valószínű, hogy kint nem lesz időm írni, ezért addig ne is számítsatok új fejezetre, és az utána következő héten pedig valószínűleg ezerrel kell pótolnom suliban, de attól még lehet, hogy lesz friss, de azért ne nagyon számítsatok rá, viszont utána már ugyanúgy fog működni a blog. De, ahogy olvashattátok az utolsó fejezetet, amiben mondhatni a történet egy része lezárult, ezért úgy döntöttem, hogy az elsődleges terveimmel ellentétben ezt a részt  első "könyvként"  lezárult,  a következő "könyv"  pedig mivel akár külön egységet is alkothatna - de az előző folytatása lesz - ezért , a két egység közti szünet miatt először majd a másik két blogon lesz friss és csak utána írok ide. Mindenesetre ahogy tudom hozom a frisst.
Előre is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
Puszi
Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

46. Fejezet - Happiness is always followed by sadness

Sziasztok!
Nagyon ügyes voltam, mivel sikerült befejeznem a fejezetet, pedig nem igen hittem benne. De itt van! Kicsit hosszabb fejezet lett, nagyobb időt ölel át, de azért remélem tetszeni fog.
Légy szí olvassátok el a következő bejegyzést is, mert nagyon fontos!
Szerintem Máté Péter Egyszer véget ér … c. száma nagyon passzol ide.
Jó olvasást!
Puszi LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tűnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tűnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a képzelődés sötét oldala. Én ismerem ezeket a komor és rejtélyes órákat. Reggel az ember zsibbadtan ébred, addigra a katasztrófa-forgatókönyvek túlzássá válnak, a nappal eltörli az emléküket, felkelünk, megmosakszunk, és azt mondjuk magunkban, menni fog. Néha azonban az éjszaka előrevetít valamit, néha az éjszaka tárja fel az egyetlen igazságot: az idő múlik, és a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint voltak.
Delphine de Vigan

 

Másnap majdnem a fél napot átaludtuk Jamesszel és mivel pihenést írtak elő nekünk, ezért mindenki békén hagyott minket, míg délután az igazgató nem küldetett egy üzenetet egy elsős kisfiúval, miszerint ha eléggé kipihentük magunkat látogassuk meg a többiekkel együtt. Így összeszedtük magunkat és a többieket is, majd felmentünk az igazgatóiba, ahol most is jelenvoltak James szülei, és az én családom egy része. Ugyanúgy leültünk mint előző nap, miután természetesen köszöntünk. Dumbledore hamar a lényegre tért.
- Szóval van valami sejtése valakinek, hogy Tom miért támadt meg minket? - néz pontosan rám, vajon miért is …
- Hááát … mert nálam van valami, amit Tom nagyon akar. Valami, amivel lehet, hogy elérheti azt, amire a legjobban vágyik. - homályosítok.
- Kicsit pontosabban? - kíváncsiskodik apu.
- Egy régi könyv, különleges írással, ami lehet hogy kapcsolódik egy legendához, de nem vagyok benne biztos. - felem.
- Milyen legendához? - húzza fel kérdőn egyik szemöldökét Emily.
- Először lehetne nekem egy kérdésem igazgató úr? - nézek az említettre.
- Hadd halljam. - válaszol.
- A pálcája végig az ön tulajdonában állt, vagy valakitől kapta? Hogy pontosabb legyek valakitől elnyerte?
- Honnan tudsz te erről? - kérdezi mosolyogva. - De jól gondolod, ha arra céloztál, hogy ez a pálca nem volt mindig az enyém.
- Onnan, hogy az a könyv lehet, hogy az ön pálcájáról is szól. Ezt a könyvet Ignotus Peverell írta.
- A híres Peverell testvérek? - értetlenkedik édesapám.
- Pontosan. - mosolygok. - A könyvet valamilyen érdekes írásban írták, még nem találtam hozzá jelmagyarázatot. De keresem.
- És honnan van ez a könyv? - ráncolja homlokát James.
- Hát az eléggé bonyolult. - próbálok kitérni, de szemeiben ott van a kérdés, és tudom, hogy nem fogja annyiban hagyni. - Jól van, de ne akadjatok ki! Szóval, volt ez a kavarodás, hogy a halálfalók túlságosan mozgolódnak … Kíváncsi voltam na és egy picit belekukkantottam a fejébe, de tényleg csak egy picit! - mentegetőztem. - Az volt a terve, hogy a halálfalói elterelik a figyelmet, míg egy páran megkeresik a könyvet. Úgy gondoltam, hogy ha ennyire meg akarja szerezni, akkor nekünk is jól jöhet. Szóval azon az estén, amikor elmentek megkeresni, én is kiszöktem. - húztam, össze magam, várva a szidásokat, persze apu leteremtett, hogy meg is ölhettek volna, hozzá csatlakozott még Mark és James is, kész élvezet volt ezt végig hallgatni. Ezek után már csak az igazgatóval osztottam meg sejtelmeimet az ereklyékkel kapcsolatban, mindenesetre ő is egyetértett velem, ami nekem nagyon nagy elismerést jelentett. Eztán a történtek egyre jobban felgyorsultak, Tom továbbra is akciózott, mint eddig mindig, de ráadásul ez az utolsó évünk, a RAVASZ évünk. A vizsgák közeledtével, áprilisban még Jamest és Siriust is el-el lehetett kapni tankönyvvel a kezükben, ami nem kis meglepettséget okozott a tanulok és a baráti körünkben is. De Jamesszel mindig szakítottunk egymásra időt, ahogy persze a többiekre is, de egyet biztosan megtanultam ezalatt az időszak alatt, mégpedig azt, hogyha nem akarom, hogy zavarjanak minket Jamesszel, szólni kell Siriusnak, mert neki kifejezett érzéke van hozzá, hogy mikor kell jönnie … vagyis minden szép és jó volt, míg egyik nap a könyvtárba tartottam, a nap tűzött, a srácok kimentek a parkba, napozni, kicsit pihenni, én meg még mindig ezt a nyamvadt könyvet próbálom kiokoskodni, de néha már ott tartok, hogy hagyom a francba! De ez alig pár óráig, max egy napig tart. James pedig valahol a kastélyban volt, nem tudtuk hova lett, de egy kis magányosság mindenkinek jót tesz módon, hagytuk. Egy kicsi eldugottabb, kevésbé forgalmas folyosón mentem a könyvtár felé, nem sokkal a forduló előtt láttam, hogy valakik csókolóznak. Rögtön James jutott eszembe, a srác sötét, kócos hajáról és elmosolyodtam, hisz a tavasz a szerelem évszaka, ilyenkor kell szerelembe esni, hibákat elkövetni, aztán kijavítani azokat. Lépteimet halkabbra veszem, nem akarom megzavarni a turbékoló párt. De mégis elválnak egymástól és megpillantom James arcát. Az eddigi mosoly arcomra fagyott, egy pillanatra megálltam, a fájdalom őrült erővel szántotta végig testem, még szemeim is szúrni kezdtek a könnyektől, de nem sírtam, nem! Nem engedhettem meg magamnak. Így hát vettem egy mély levegőt, valószínűleg ez lehetett az a pillanat, amikor feltűnt nekik, hogy nincsenek egyedül. Nem szólok semmit, csak arcomra erőltetem a póker arcom, amin semmit nem látni, ami hűvös akár a jég, aztán nyugalmat tettetve lépkedek előre a könyvtár felé, mintha tudomást sem vettem volna róluk. A könyvtárba gyorsan kikerestem a szokásos könyveket és az egyik sarokba bújtam, a hátsó könyves polcnál, ahová senki nem jár. Kinyitom a könyvet, de nem tudok figyelni, James és a csaj képe lebeg szemeim előtt. A fájdalom elemi erővel tépi szét a szívem. De nem sírok. Hallom, ahogy valaki végig szalad a könyvtáron, keres valamit. Érzem az elkeseredettséget, de ez nem az én érzésem, vagyis nem csak az enyém. James a futkározó, pár könyves polccal feljebb állított végül meg Madam Cvikker és üldözte ki a könyvtárból. Megkönnyebbülök, hogy nem kell most rögtön szembenéznem vele. A kezemben tartott könyv egyre jobban idegesített, hogy nem tudok továbbhaladni, ezért dühömben a szemközti falnak hajítottam és összehúztam magam. A nap hátralévő részét így töltöttem, csendben, összegubózva és amikor a fények kialudtak a könyvtárban, rájöttem, hogy a Madam megfeledkezett rólam. Nem zavart, hogy bezárt ide, mivel a pálcám nálam volt, ezért nyugodtan ültem még ott egy darabig, a nyugtató sötétségben. Annyira elmerültem magamban, hogy amikor meghallottam ahogy a könyvtári óra hangosan elüti az éjfélt, majdnem kiugrottam a bőrömből az ijedtségtől. Összeszedtem magam majd kiengedtem magam a könyvtárból és visszazártam az ajtót. Először egy mosdóba vitt az utam, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Arcomra festettem egy mosolyszerűséget és így mentem be a klubhelyiségbe, ahol a többiek halkan beszélgettek, gondolom rám vártak. Mind rám pillantottak, amikor beléptem a klubhelyiségbe és egy mosoly futott át az arcukon. Mivel mellettük már nem volt hely, ezért leültem a földre, Kate lábainak dőltem, mivel ő volt legtávolabb Jamestől.
- Na, előre jutottál valamennyire a könyvvel? - kérdezi kedvesen Mel.
- Áh, dehogy! Komolyan, kezdem egyre jobban azt hinni, hogy ez valamilyen baromi jól kitalált hülye nyelv, amit soha a jó életben nem fogok megfejteni. - nevettem.
- De akkor minek keresed még mindig? - húzza fel egyik szemöldökét Kate.
- Mert nagyon idegesít, hogy nem tudom megfejteni. - rántom meg vállaimat. És miután ezzel lezártuk a könyv témát jöhetett a nyár, ugyanis már igencsak közeleg. Mivel holnap, vagyis ma hétvége van, ezért nyugodtan beszélgettünk és elkezdtük tervezni a nyári közös nyaralást. Egy görög tengerparti kis mugli városba megyünk, körülbelül ennyit sikerült eldöntenünk, mivel az időpontot kicsit nehezebb lesz összeegyeztetni, de megoldjuk. Olyan hajnali fél kettőkor mindenki ment a hálókörletébe, ahogy én is terveztem, de Jamesnek más terve volt, ugyanis erősen megragadta a karom, ezzel bírva maradásra. Egyik szemöldököm kérdőn megemelkedik.
- Nem az volt, aminek látszott. - mondja végül halkan.
- Tényleg? Akkor mi volt? Valami esetleg véletlenül a csaj szájába esett és csak meg akartad nézni? - kérdezem kicsit gúnyosan.
- Nem. - hajtja le fejét, de karom nem ereszti. - Megcsókolt.
- Ha hiszed, ha nem, én is ezt láttam. - nevetek érzéstelenül.
- Én nem akartam. Csak hirtelen jött és meglepődtem, egy pillanatnyi gyengeség volt ennyi, nem több. - néz szemeimbe.
- És mond csak, ha nem hallottatok volna meg, akkor ez a pillanatnyi gyengeség meddig tartott volna? Hümm? Pár percig, vagy óráig, amíg szórakoztok? - rántom ki végül karom vasmarkából és rohanok fel a lépcsőn a szobánkba. Lányok látják, hogy valami nincs rendben, ezért elmondom nekik, hogy mi történt. Kicsit segítenek, összeszedni magam, aztán ágyba parancsolom őket és én is veszek egy gyors zuhanyt, majd ledőlök, de nem jön álom a szememre, ezért csak gondolkodom. Vajon csak én reagálom túl? Hisz tudhattam volna, hogy ez egyszer megtörténik, James egy szoknyapecér, soha nem fog megváltozni. De ha csak úgy szemet hunynék a dolog felett, akkor viszont csak ki fog használni. És a fájdalom sem kicsi, amit ezzel a szívembe égetett, így végül eldöntöttem, hogy jobb lesz, ha ezt így hagyjuk. Szeretem ez tény és való, de nem viselném el a szenvedést, a tudatot, hogy bármikor újra megcsalhat. Épp ezért az elkövetkezendő napokban úgy viselkedtem vele, mint a régi „szép” időkben, kerültem, és ha akart valamit lekoptattam, míg ő virágokkal bombázott, hol liliomot, hol rózsát, hol pedig jácintot kaptam, de annyit, hogy lassan az egész szobánkat a virágok öntik el, és nekünk már nem is lesz hely. Ez egy hétig tartott, aztán feladta, mert nem küldött több virágot, amitől igen, bevallom, csalódtam kicsit. Azonban, amikor a klubhelyiségben a többiekkel voltunk, láttam, ahogy rám néz, láttam a szemeiben, hogy nem adta fel. Az egész suli rólunk beszélt, hogy az álompár szétment, pár nap után már hozzászoktam az összesúgásokhoz, a mutogatásokhoz is. Egyik nap, amikor szintén a klubhelyiségben ültünk, és pontosítottuk a nyári terveink időpontját egy srác csatlakozott hozzánk, ami magában nem nagy cucc, mert igenis másokkal is beszélünk, nem csak egymással. De ahogy rápillantottam, megpillantottam Melanie exét, Melanie-n semmilyen érzést nem láttam, de Sirius és James dühösen méregették. Azonban meg se próbált beleszólni a beszélgetésbe, mindaddig, míg pár pillanatra mind elhallgattunk.
- Beszélhetnénk? - kérdezte, és én Melre néztem, ő meg rám és nem válaszolt. Ezért végül a srác felé nézek, aki engem néz kérdőn.
- Mármint velem? - ráncolom homlokom, minek akar velem beszélni, soha nem beszéltünk túl sokat, alig ismerem.
- Igen. - felelte végül Joseph.
- Miről? - értetlenkedem.
- Roxmortsi hétvége lesz ... -hagyja függőben a mondatot.
- Te most velem akarsz lemenni a roxmortsi hétvégén? - értetlenkedem, nekem ez valahogy nagyon nem akar összejönni.
- Igen.
- De miért pont velem? Mármint ne érts félre, de a nevedet is csak azért jegyeztem meg, mert Mellel jártál. Alig beszélgettünk, most meg elhívsz Roxmortsba? Vagy csak én nem fogtam fel a lényeget?
- Valahol el kell kezdeni nem? - mosolyog és ahogy jobban megnézem, nem is olyan rossz pasi.
- De igazad van. De tudod, nekem RAVASZ évem van, rengeteget kellene tanulnom és megígértem Kate-nek, hogy segítek az átváltozástanban. De talán majd máskor. - mosolygom kedvesen. Abban viszont teljesen igaza volt, hogy valahol el kell kezdeni mindent. Nekem is el kellene kezdenem továbblépnem, csak épp nem tudok, még nem, talán egyszer.
- Rendben. - mosolyog. - Akkor én mentem, majd később beszélünk.
- Persze.
- Nem azt mondtad, hogy kicsit félénkebb srác? - néz Kate Melre.
- Viszonyítás kérdése. - húzza meg vállát mosolyogva.
- Egyébként most komoly, hogy szombaton átváltozástanból korrepetálsz? - mosolyog rám Kate.
- Lássuk be, rád férne. - nevetek.
- Ja, csak nekem randim van, Roxmortsba.
- Ne már. - nézek fel rá. - Randi? Basszus, megint le vagyok maradva?
- Igen, tudod Cole-lal.
- De nem szakítottatok? - értetlenkedek.
- Dehogynem. De ha valaki, akkor te jól tudod, hogy a békülős szexnél nincs jobb.
- Akkor meg minek mentek Roxmortsba? Vagy a nyilvános helyeket kedvelitek? - nevetek fel.
- Hát, azért legyen valami romantika is.
- Te tudod. - mosolygok rá. - Akkor viszont lehet lemegyek vele egyet sétálni.
- Jaa sétálni … - nevet Kate.
- Miért gondolsz te mindig rosszra? Bár tény, hogy elég cuki pofija van. - nevetek fel.
- Tudod, rossz aki rosszra gondol, de hülye aki nem … egyébként meg neked is eszedbe jutott...
- Ajj ne már, Mel exe. Soha nem kezdenék komolyabb kapcsolatot egyikőtök exével sem …
- Én nem is gondoltam komoly kapcsolatra …
- Kösz. Kösz tényleg. - vágok durcás képet. Miután ezt a beszélgetést lefolytattuk, este úgy döntöttem, hogy járok egyet, a folyosón sétáltam, amikor egy kar berántott az egyik helyiségbe, kicsit körülnéztem de a sötétségben csak annyit láttam, hogy egy apró helyiségben vagyunk, amit szerintem akár kamrának is használhattak, a sok felmosó és hasonló tisztító eszközök miatt. Támadóm szorosan nyom a falhoz és érzem a hozzám nyomódó testen, a belőle áradó forróságon, a szemeinek vad csillogásából és az erejének hívogatásából, hogy James az. Lélegzetem egy pillanatra elakadt, közelségétől, míg ő szaporán kapkodta a levegőt.
- James, mit csinálsz? - kérdezem nagyon halkan.
- Bebizonyítom, hogy csak téged szeretlek. - suttogja és a következő pillanatban már hevesen falja számat, ahogy én is az övét. Hazudnék, ha azt próbálnám elhitetni magammal, hogy nem vágytam rá, ahogy eddig is hazudtam magamnak, hogy elhitettem magammal, hogy képes leszek valaha is túllépni rajta. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy milyen előnyei is vannak a szoknyának … Ez után az alkalom után persze újra mi lettünk a Roxfort álompárja, James soha nem engedte el a kezem, amikor együtt voltunk, ami a nap nagy részét kitette. A vizsgák is hamar eljöttek, igazából sokkal nehezebbre számítottunk, így remélem jól sikerültek. Az év vége és a hazautazás vészesen közeledett, míg utolsó napot James kérésére a Szükség Szobájában töltöttük. Egy gyönyörű, romantikus szobát képzelt el kettőnknek és amikor beléptünk és leültünk egy kanapéra felidéztük a régi időket, mikor a kiabálásainktól zengett a kastély, aztán a boldog közös emlékeinket, amik mind a sulihoz kötnek. Nagyon jó volt, de aztán amikor épp arról kezdtem beszélni, hogy milyen nyarunk lesz, és persze az első közös nyaralásunkról, akkor egyszer csak felállt, szembefordult velem és féltérdre ereszkedett, nem tudtam, miért csinálja, vagyis egy tippem volt, de annyira képtelennek tűnt, azonban, amikor elkezdett halkan beszéli, akkor rájöttem, hogy mégsem annyira elképzelhetetlen.
- Édesem, te vagy az egyetlen nő, akit valaha is szerettem és örökké szeretni fogok. Az egyetlen, aki el tudja viselni az örültségeimet és az egyedüli, aki nélkül nem tudnám elképzelni az életem hátralévő részét, és nem is akarom. Szóval Lilian Evans, hozzám jönnél feleségül? - nagyon meglepődtem, soha nem hittem volna, hogy James valaha is képes lesz elkötelezni magát, erre megkérte a kezem. Egy apró kis dobozkát mutat benne egy gyönyörű gyűrűvel, ami bár egyszerű volt, de gyönyörű. Miközben én ezen gondolkodom, egyre idegesebbé válik. - Van még időd átgondolni, nem sietek sehová, csak majd szólj. - borzolja meg idegesen haját. Én viszont elmosolyodom.
- Igen. - felelek meghatottan.
- Ha sikerült döntened, akkor csak mond el, a döntésed. - mondja idegesen, de azért mosolyogva néz szemeimbe.
- Nem értettél Szerelmem. - mosolygok rá. - A válaszom igen, leszek a feleséged. - ahogy ezt kimondom idegességének már hűlt helye és boldogan felkap, majd megpörget a levegőben, én pedig nevetve ölelem át. Aztán amikor kiörömködtük magunkat az ujjamra húzza az eljegyzési gyűrűt, én meg gyönyörködöm a gyűrűben, egyszerűen csodálatos. Ez volt életem eddigi legeslegszebb pillanata. Jamesszel egész este egymást ölelve beszélgettünk, az esküvőnkről és végül úgy döntöttünk, hogy hagyunk időt mindenkinek, beleértve magunkat is, hogy megszokja az új helyzetet, ezért csak jövő ilyenkor esküszünk meg. Ezután a csodálatos nap után elbúcsúztunk az iskolától és vonatra szállva mentünk haza, a vasútállomáson váltunk csak szét, de még nem mondtuk el senkinek a nagy hírt, mert úgy gondoltuk először jobb, ha a szüleink tudják meg … a ház előtt előre engedtük Melt és a Black testvéreket, míg James újra felhúzta a gyűrűmet, amit újra megcsodáltam, majd egy gyors csókot váltottunk. A nappaliban fogadtak minket James szülei és ahogy elnéztem kivételesen anyám és a nővérem is itt voltak. Nem tudtuk pontosan, hogyan mondjuk el, ezért leültünk enni és szerintem mindketten azon gondolkodtunk, hogyan is tálalhatnánk a hírt, amikor Melanie hirtelen felsikkantott.
- Úristen! Úristen! Ez az, aminek gondolom? - fogta meg kezem és nézte meg a gyűrűm.
- Hát, ami azt illeti … - kezdtem volna el én mondani, de végül James fejezte be.
- Megkértem Lily kezét és igent mondott. - mosolygott rám. Bejelentésünk után nagy csend teremtődött az étkezőben, míg Mel a gyűrűben gyönyörködött, jobban megnéztem a többieket, a két testvér nem volt meglepődve, biztos tudtak róla, de szüleink annál inkább.
- Gondolom most azt hiszitek, hogy elsietjük a dolgot … - nézek rájuk.
- Épp ezért úgy döntöttünk, hogy csak jövőre tartjuk az esküvőt. - ölel át vőlegényem. Olyan furcsa ezt kimondani, még csak gondolatban is, de melegséggel tölt el. A szülők továbbra sem szóltak, szóval csendben folytattuk a vacsorát, de aztán elkezdtek gratulálni, amikor leesett nekik. A nyár hátralevő részében Jamesszel annyi időt töltöttünk együtt, hogy néha Sirius szinte dührohamot kapott, hogy vele nem is foglalkozik a legjobb barátja... Az utazás is remekül sikerült, igazán gyönyörű helyen voltunk. És nyár közepén megérkeztek a levelek, hogy felvettek minket, vagyis Petert sajnos nem, de minket igen. Emily boldog volt, ugyanis gyógyítóként tanul tovább, a Norvég suliban, ahova nem mellesleg Njörd is jelentkezett, azonban engem is felvettek az Akadémiára, ami nagy megtiszteltetés, de szörnyűek lesznek a mindennapjaim James nélkül … épp ezért még több időt töltöttünk együtt. Ősszel pedig ő a fiúkkal beköltözött Londonba, míg én Sheffieldben béreltem egy nagyobbacska lakást az egyik évfolyamtársammal. Hétvégente általában én látogattam meg Jamest, Londonban, de volt, hogy ő is jött. A hétvégéinket általában csak egymásnak szenteltük, kivéve a mostanit, ugyanis mindkettőnknek most jönnek az első vizsgái, és azt mondják, hogy nagyon húzósak lesznek … szombaton átjött Damon, az unokatesóm, és én is kaptam egy nagyon jó hírt, amitől a fellegekben éreztem magam, úgy éreztem révbe értem és semmi sem teheti tönkre az életem, de nagyot tévedtem. Damonnek még nem mondtam el a hírt, de azért látta, milyen boldog vagyok, ezért örült velem együtt. Azonban az egyik pillanatban megjelent James az ajtóban és én boldogan sétáltam hozzá, kibújva Damon öleléséből, hogy átöleljem őt, de nem hagyta. Nem értettem mi a baj.
- Drágám történt valami? - kérdeztem aggódva.
- Ezt mond meg inkább te. - mondta flegmán James és egy belső hang a fejemben ordította, hogy akármi is lesz, az fájni fog.
- Miért beszélsz így velem? - kérdeztem halkan, egy lépést hátrálva tőle.
- Azt hittem, hogy ez működni fog, de tévedtem. Túlságosan nagy a távolság és úgy érzem, hogy már nem is szeretsz. - mondja, és én ellenkezni akartam, meg akartam vele osztani az örömöm, de nem hagyta. - Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy jobb lenne, ha szakítanánk, ha különválnánk. Remélem megérted.
- De … miért? - próbáltam kinyögni, és nem sírni.
- Mert így lesz a legjobb mindkettőnknek, ha nem látjuk egymást többé. - felelte kimérten. Annyira fájtak szavai. - Ég áldjon! - szólt, aztán elhopponált, összetörve a szívem, a lelkem és az álmaim. Damon értetlenül nézett rám, de szemeiben tiszta sajnálatot, aggódást és együttérzést láttam. Már több év telt el, hogy utoljára ennyire széthulltam és azóta ő volt eddig az egyetlen, aki látta, ahogy összetörök és zokogva esek térdre ...

A gyűrű: 

 

45. Fejezet - Fighting, together

Sziasztok!
Ha minden jól megy a héten jön a folytatás, ha nem, akkor majd jelentkezem a héten :)
Hallgassátok meg Rácz Gergő Harc és vágy c. zenéjét, nem annyira ide passzol, de mégis valahogy passzol hozzá …
Jó olvasást!
Puszi LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Eljön a pillanat, amikor az egész már nem játék, és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt-homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de az az igazság, hogy tetszik a csatamező.
Grace klinika c. film

 

Csak futottunk az erdőben egyre beljebb és beljebb a sűrűben. A védővarázslatot bombázó átkok egyre ritkábban érik az éjszakai eget. De a bennem tomboló düh egyre jobban lüktetett, nem volt nehéz kitalálnom, ki áll az egész hátterében. Ahogy elérkezünk a védőpajzs délnyugati végéhez megpillantottuk Tomot, ahogy dühében különféle varázslatokkal bombázza a burkot, de nem is ez a legmegdöbbentőbb, hanem a csatlósai. Rengetegen vannak, még soha nem láttam ennyi halálfalót. Nem is tudtam, hogy ennyien vannak. Kicsit sokkoló volt látni őket, így együtt. Hirtelen a halálfalók körül megjelennek az aurorok, rendtagok és a három varázsképző iskola tanárai, körbeveszik őket, de a létszám fölény még így is jelentős. Színes átkokkal és bűbájokkal támad mindenki mindenkire. Dumbledore Tommal kezd párbajozni s már mi sem lacafacázunk, hanem kilépünk a varázslat alól és elkezdjük lefegyverezni a halálfalókat. De mielőtt még a csata sűrűjébe vetnénk magunkat egy gyors pillantást váltunk Jamesszel, amiben rengeteg aggodalom rejlik, a másikért. De nincs időnk most egymásra. Egymás után kábítom vagy épp sebzem meg a halálfalókat, de sajnos volt egy pillanat, amikor nem figyeltem eléggé , mivel láttam, ahogy Remust lefegyverezik és én is kaptam egy szép sebet a hátamra. Nem foglalkozva vele siettem Remus segítségére és elkábítottam a sötét mágust. Remus köszönésképp bólint, de aztán folytatjuk tovább a harcot. Fájdalmas kiáltásokkal telik meg az esti levegő, szinte érezhető a félelem szaga és ekkor tudatosul bennem, hogy nem félek. Biztos az adrenalin miatt, talán épp ezért nem fáj annyira a hátam, ezért nem vagyok fáradt és valahogy nem érzek semmit, semmi sem tereli el a figyelmem a csatáról. Üresség járta át a testem, de az első, ami kissé kizökkent, amikor meghallom, hogy egy halálfaló a halálos átkot kiáltja, felém nézve. Hirtelen, szinte ösztönösen célzok az átok közepébe és koncentrálok a Avadara, aztán erős hangon elmondom a varázsigét. Azt vártam, hogy a két varázslat kioltja egymást, de nem így történt. Ahogy találkozott a két átok egy irányba fonódva halad tovább a halálfaló felé, majd kitágult szemekkel összeesik. Megöltem. Megöltem egy embert. De ami zavart, az az, hogy nem keltett bennem semmit, mintha csak valakit lefegyvereztem volna. Biztos ez is csak a csata heve miatt van. Nem volt időm ezen gondolkodni, most nem. Tom nevet. Felé fordulok, és látom, hogy rám néz, ahogy Dumbledore és James is.
- Milyen érzés ölni Lily? - nevet. Nem válaszolok, csak feléjük lépek, de nem hagyom figyelmen kívül a csata zajokat, hogy ne érjen váratlan meglepetés. - Már megérte eljönni. - ajkai önelégült mosolyra görbülnek. - Öt évig próbáltalak rávenni, hogy ölj, és most megtetted. - Közben az igazgatót több halálfaló próbálja elintézni és James is újra Tomra támad. Engem is lefoglal egy-egy sötét varázsló és amikor újra rájuk nézek, látom, hogy egyre durvábbak, az erejük egyre jobban kitör az erejük, szinte már fájdalmat okoznak a láthatatlan erővonalak. A látásomba elkezdek beúszni a fekete foltok, ezt pedig nem engedhettem meg magamnak, hogy elájuljak, itt a harctér közepén. Ezért elkezdtem szaladni az erdő sűrűje felé. Meg-meg botlottam, de inkább nem gondoltam bele, hogy épp egy testbe rúgok vagy rálépek, nem tudott érdekelni, csak az, hogy gyorsan egy rejteket találjak. Kicsit eltávolodtam a harcoló tömegtől és egy fa törzsének vetett háttal figyeltem az erőhullámokat. Tom egyre jobban elengedte magát, de ügyelt, hogy az egészet Jamesre irányítsa, viszont Jamesnek nem sikerült ennyire jól kezelnie az erejét. Segítenem kell neki, de még felkelni sem hinném, hogy feltudok. Egy próbát megér módon felálltam, de nem láttam semmit a sötét foltoktól és visszahuppantam a földre. Az elkeseredés és a tehetetlenség eluralkodik rajtam. Egy pillanatra megfeledkezem magamról, és az erőm válaszolni akar egy kisebb rezgés, de akkor is. Az erőm mintha végig járta volna az övéiket, éreztem az erejüket magamban is. A származásom … jut eszembe. Mardekar Főnix és Griffendél, a két erő, mindkettő meg van bennem, még ha töredékekben is. Talán ha nagyon koncentrálok, lehet mégis tudok segíteni Jamesnek. De még sosem csináltam ilyet, még csak nem is hallottam róla, vagyis egyszer olvastam róla, de vajon lehetséges? Nem tudom, de meg kell próbálnom, különben Tom megöli. Nem viselném el, ha megölné, ha baja esne. Lehunyom szemem és próbálok csak rá és az erejére koncentrálni, kicsit elengedem az én energiám, de nem történik semmi. Egyre elkeseredettebb vagyok felrémlenek előttem a Jamesszel közös perceink, az emlékeink a boldogságunk és a szerelmünk. Talán ez kellett az egészhez, de érzem, ahogy az erő hívogat magához. Érzem, ahogy az erőnk összekapcsolódik, mint egy hatalmas szikrakisülés.
Basszus mi történhetett? - hallom meg hirtelen James hangját, mintha a fejemben szólna és látom, amit ő, ahogy a földön van, próbálja kitalálni mi történt és ahogy Tom közeledik.
James hallasz? - koncentrálok erre a kérdésre.
Lily? - értetlenkedik.
Igen, én vagyok, figyelj nincs sok időm, fogalmam sincs hogy működik ez, majd később kitaláljuk, de most össze kell szedned magad! Én itt leszek, és segítek, csak harcolj! - kérem meg rá gondolatban.
Rendben van. - látom, amit ő, ahogy bólint egyet, csak egy akaratlan mozdulat majd feláll és kiölti a pálcáját Tomra. Tom dühöng, hogy James még mindig talpon van, pedig már azt hihette, hogy csak meg kell ölnie. Tom ereje kezd egyre jobban kitörni, James védtelen, nem tudja ilyen jól használni az erejét.
Szerelmem én védelek, te pedig támadj rendben? - kérdezem, nem válaszol, csak ereje tör a felszínre, mint a tűz, ami végig égeti az útját. Erősen koncentráltam, beleképzeltem magam az ő testébe és felhúztam egy védővonalat, ami színtiszta energiából állt csupán. Úgy éreztem az ő erejét, mintha az enyém lenne, de egyre erősödött, és így, hogy én is vele vagyok már volt esélyünk Tom ellen, aki meglepődve nézett ránk, vagyis rá. James ereje átsöpör rajtunk, aztán Tomra irányítja a két erő egymásnak csapódik és nagyon nehezen, de Jamesé győzedelmeskedett és leterítette a lábáról Tomot. Valószínűleg ez nem volt túl kellemes neki, ugyanis ahogy összeszedte magát azonnal elhopponált és ahogy James körbe nézett a pribékjei is követték. Beszélni akartam Jamesszel, elmondani, hogy mennyire király volt, de nincs hozzá erőm, nem bírom tovább, fáradt vagyok … fáradtak vagyunk. A kapcsolat hirtelen szakad el és lök vissza a saját testembe. De a világ előttem nemhogy tisztulna, hanem egyre inkább elsötétül, míg teljesen el nem ájulok … Aztán a sötétség kicsit eloszlik és mintha érzékelném a külvilágot, vagy mégsem? Túl nagy a csönd, nem hallok semmit, szemeim előtt még sötétség honol, de érzem a végtagjaim a fejem és a hátamba nyilalló fájdalmat. Óvatosan nyitom ki a szemem, egy kivilágított szobában vagyok. Csak ennyit látok, aztán elkezdek körülnézni. A berendezés egy asztal, egy kanapé és négy szék, plusz egy szomszédos beteg ágy, ahol James fekszik. Mi James?! Kapom rá a tekintetem. Arca sápadt, de nem néz ki túl ramatyul, mégis aggódom. Lerugdosom magamról a takarót és lassan kelek fel a beteg ágyból, a hátam szörnyen feszít, de volt már súlyosabb is. Felültem James mellé az ágyra és óvatosan megfogtam a kezét. Nem tudtam hogy altatják-e, de ha mégsem, nem lenne jó, ha felébreszteném. Lágyan megérintettem kezét és csak néztem nyugodt arcát. Erősen próbáltam visszaemlékezni, hogy mi történt, miután megszakadt a kapcsolat, de nem emlékszem másra, csak arra, hogy elájultam, ezért inkább a harcra gondoltam, emlékszem, amikor megsebesültem és arra is, hogy megöltem egy halálfalót. Furcsa visszagondolni rá, de valahogy nincs bűntudatom, tudom, hogy az életem múlott rajta, nem volt más választásom és ha még egyszer meg kéne tennem, akkor is gondolkodás nélkül megtenném. Régen, amikor az ölésre gondoltam azt hittem, hogy soha nem lennék rá képes, de úgy tűnik mégis. Gondolataimból az rángatott ki, hogy James keze egy pillanatra, ha kicsit is, de megmozdult. Szemei is megrebbentek, ezért mosolyogva néztem szemeit, ahogy kinyitja. Kis időbe beletelik, amíg szemei hozzászoknak a fényhez, de elmosolyodik.
- Jól vagy Kicsim? - mosolyodom el én is.
- Igen, azt hiszem, csak úgy érzem magam, mint akin egy egész troll család ment át, aztán egy sárkány elől menekült volna. - nevet.
- Akkor egy cipőben járunk. - csatlakozom én is hozzá.
- Akkor nem bújnál ide hozzám?
- De szívesen. - dőlök le mellé, fejem a mellkasára hajtom. Olyan békés így, bár maradhatnánk így örökké. Azonban csak pár percig fekhettünk így, mert bejött egy gyógyító.
- Na de kérem! - hallom meg egy középkorú férfi hangját, de vidámság sugárzik belőle.
- Elnézést. - nézünk rá mindketten és én sajnálatos módon visszamentem a másik ágyra.
- Most már értem, Dumbledore igazgató úr miért kérte, hogy kapjanak egy szobát. - csóválja meg a fejét majd elkezd minket vizsgálgatni, megnézi a sebet a hátamon, amire ken valamit, de nem tesz rá újabb kötést. Persze James szúrósan néz, hogy nem mondtam, hogy van egy sebem, de hát nem is komoly és szinte már teljesen be is gyógyult. Végül pihenést rendelt el nekünk, de kiengedett, aminek nagyon örültünk. Ezért visszakaptuk a ruháinkat, amiket gyorsan magunkra húztunk és a gyógyító tanácsára az igazgatóiba hopponáltunk. Nem kellett volna meglepődnünk, amikor megpillantottuk a többieket, vagyis James szüleit, az apám, unokatesóimat és a barátainkat.
- Örülök, hogy hamar kiengedtek titeket. Foglaljatok helyet. - mosolyog Dumbledore és kérésének eleget téve leültünk.
- Elmondanátok, mi történt? Hogyan tudtad legyőzni Voldemortot? - néz Jamesre apu és mindenki más a helyiségben.
- Igazából én sem tudom. - néz rám, miközben válaszol. Én pedig bólintok, ezzel jelezve, hogy nyugodtan mondja el. - Amikor párbajoztunk, akkor történt valami, nem tudom pontosan mi, de olyan volt, mintha egyik pillanatban valami forróság ömlött volna végig rajtam, kicsit lefagytam, az érzéstől, de aztán hirtelen Lily megszólított. Lily a gondolataimban beszélt hozzám. - ahogy ezt magyarázta én kerültem a figyelem középpontjába.
- Hogyan? - kérdezi meg egy kisebb csend után Tiberius.
- Nem tudom pontosan, vagyis van egy elméletem. - felelek.
- És mi lenne az? - fürkész az igazgató.
- Lehet, hogy nagy őrültség az egész, de nem tudtam másra gondolni. Ugye van ez a kapcsolat Tom és köztem. - állok föl és elkezdek járkálni. - Nem tudom mióta nem tudom mikor kezdődött, de régen volt már. És arra gondoltam, hogy előfordulhat, hogy azóta ilyen erős ez a kapcsolat, amióta betöltötte a 17-et. Mindig éreztem a dühét, és sokszor beszippantottak a gondolatai, olyan volt, mintha csak a szomszédban lenne. Rengeteg időmbe telt, mire megtanultam kezelni. Mindig éreztem az erejét, néha amikor aludtam a gondolataiba voltam, vagy csak az érzései telepedtek rám. Aztán eszembe jutott valami, egy régi könyv. Főnixről és Griffendélről. Azt írták megosztották az erejüket, ezért van bennem egy kis rész Griffendélből. A kapcsolat Tommal, azért van mert Mardekár leszármazottai vagyunk, vagyis az erőnk hasonló. Tom már régen elmúlt 17, viszont James még csak most... - magyaráztam, és ahogy találkozott a tekintetünk a professzorral tudtam, hogy azon elmélkedik, amit mondtam.
- Nem értek semmit. - vakarja meg a fejét Sirius.
- Griffendél is az ősöm. Ez a kapcsolat, nem csak Tommal van, Jamesszel is ugyanúgy létezik. De mi mindennap találkozunk, soha nem volt igazán szükségünk a másikra. Vagy ha mégis, azt elintéztük személyesen, ráadásul nem olyan régen lett nagykorú. Valószínűleg a kötelék nem olyan erős. - néztem ki az ablakon.
- Wáó ez nem semmi! - ad hangot meglepetésének Mike.
- De hogyan csináltad? - faggat Matt.
- A hátamon lévő seb eléggé vérzett, James és Tom ereje szinte már széttépett majdnem elájultam, ezért elmentem az erdőbe, kicsit beljebb. Érzetem, ahogy a két erő egyre erősebben lüktet és tudtam, hogy James áll vesztésre. Nem tudtam volna sehogy sem odajutni. Próbáltam James erejére koncentrálni, és a közös pillanatainkra. Engedtem, hogy az erőm magától válaszoljon az erőhullámaira, lassan egybeolvadt a két erő, kicsit kellemetlen volt az egész. Aztán hirtelen James fejében voltam, láttam amit ő, hallottam, a gondolatait, szinte úgy, mint Tommal. De más volt, éreztem az erőmet, tudtam, hogy képes vagyok használni. Majd amikor Tom elmenekült, hirtelen megszakadt a kapocs és kilökött magából.
- Ez nagyon érdekes. És kicsit sem képtelen ötlet. De az utolsó, sőt az egyetlen páros, akiről hallattam, az Főnix és Griffendél volt. - mondja Dumbledore.
- Hát mit ne mondjak nem repesek az örömtől, hogy mi vagyunk a következők. - sóhajtok, de nem fordulok vissza feléjük, csak nézek ki a sötétbe.
- Miért, ez nem annyira rossz, vagyis persze van rossz oldala, de azért hatalmas erő van együtt bennetek. - szólal meg Mel.
- De ez gondolom nem ilyen egyszerű. Gondoljatok csak bele, nem hiába kötöttek ki a Mungoban, rengeteg erőt vett ki belőlük ez az egész. - magyarázza az igazgatónk, én pedig visszafordulok feléjük. - És gondolom más nehézsége is volt nem igaz Lily? - pillant rám, de én lehajtom a fejem és a cipőm orrát nézem.
- Nem volt egyszerű, nagyon nem. - válaszolok halkan.
- Mert … ? - várja apu, hogy folytassam. Mély levegőt veszek, de nem nézek rájuk.
- Az erőm nagy része ha tetszik ha nem Mardekári erő, sötét, mindig az volt és az is marad, sajnos. Amikor próbáltam létrehozni a kapcsolatot éreztem Tom erejét, és annyira hívogatott, volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy nem tudok ellenállni és nem tudok majd Jamesszel összekapcsolódni.
- De sikerült Édesem, és ez a lényeg. - súgja halkan James,valahogy előttem termett és lágyan magához ölelt. Karjaiban pár másodperc alatt megnyugodtam. Ezt a beszélgetést befejezettnek tekintve Dumbledore szólalt meg újra.
- És tudod mit akart? Mert nem hinném, hogy az iskolát akarta. A védő varázs elég erősnek bizonyult, nem tudta áttörni... - néz rám kíváncsian.
- Erre is van egy elméletem. - sóhajtok. - De nagyon fáradt vagyok, nem lehetne ezt inkább holnap megbeszélni? - nézek rájuk könyörgő szemekkel. Persze belegyezően bólintottak és elindultunk a szobánk felé Jamesszel ketten. Elintéztük ügye bajos dolgaink és egymást ölelve bújtunk ágyba. A srácok hamar jöttek utánunk, ugyanis még félálomban voltam, amikor bejöttek a szobába, de aztán már csak nyugodt álmatlan álomba zuhantam.

44.fejezet – Women's beauty and the idea

Sziasztok!
Meghoztam a frisst, nem is akarom húzni az időt :)
Az általam választott szám a lil wayne & bruno mars Mirror. Főleg a barátság miatt ...
Jó olvasást!
Puszó: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

A nők csodálatosak (...). Mintha semmi sem hatna rájuk. Itt vagyok én, aki úgy érzi, mintha kifacsarták volna a lelkét, s úgy nézek ki, mintha a testem napokig vízben ázott volna (...). Te pedig indulhatnál a Miss Univerzum szépségversenyen, és minden zsűritag felkiáltana a láttodon: " Itt a győztes! "
Pelham Grenville Wodhouse

 

Csütörtökre már kezdtem beleőrülni a rohangálásba. Igaz, a legtöbb kviddics meccsnek szerencsére vége, már csak a három legjobb maradt benn, Mardekár, Durmstrang és mi. Tudom, hogy a Durmstarngnak remek csapata van és nehéz lesz őket leverni, de mégis előrébb vagyunk. Én elég jól ismerem Darrellt, hogy hogyan játszik, ha jobban rá van kényszerítve a teljesítésre, ahogy Njördről is tudok pár dolgot, de ők nem tudják milyen vagyok én hajtóként, Darrell csak azt tudja, hogy milyen fogó vagyok, de ami azt illeti nem áll szándékomban elárulni neki, hogy nem én vagyok a fogó, készüljenek csak úgy, de hiába, mivel a meccseken játszva van rá esély, hogy láttak, de még mindig ott a lehetőség, hogy nem. Sajnos a fáradtságomhoz még a telihold is hozzájött. Mindent elterveztünk, nem jöttem vissza előbb, de Dan azért csatlakozott hozzánk. Amire a hold lenyugodott úgy éreztem magam, mint akin egy hurrikán haladt végig, aztán egy földrengés temetett maga alá. Alig bírtam vonszolni magam, de sóhajtottam egyet, kihúztam magam és úgy mentem, mint aki most ébredt fel egy kiadós alvás után. Kiadós alvás … jó vicc. Ezen a héten az alvó időm huzamosan lecsökkent. Amikor nem edzésen vagyok, a csajokkal beszélgetek, eszem, vagy épp Jamesszel vagyok, akkor álmaimba törnek Tom dühödt gondolatai, ezzel nem hagyva engem még aludni sem. Azt hiszem ezzel a könyves dologgal nagyon kihúztam nála a gyufát. A könyv, tényleg, még azzal sem tudtam foglalkozni, pedig minél előbb meg kell fejtenem a jelnyelvét. Remek, még egy dolog kerül fel a napi teendőim közé. Közben besegítettük Markot a gyengélkedőre, ahol már Remus is feküdt. Halkan elköszöntem mindenkitől és felmentem a klubhelyiségbe, ahol megpillantottam a fáradt Tekergőket.
- Sziasztok! - mosolygok rájuk, lehuppanok James mellé és megcsókolom.
- Minden rendben ment? - néz végig rajtam James, talán sebet keresve.
- Persze Kicsim. - mosolygok. - Ahogy láttam Remusszal is.
- Igen. - ásít Sirius. - Na jó, én mentem alszom, hulla vagyok. Jó éjt, vagy ami maradt belőle.
- Neked is. - köszönünk el tőle.
- Mi is menjünk Édesem, ne feledd, holnap két edzésünk lesz. - simogatja karom lágyan.
- Jajj, tényleg. Már el is felejtettem. - tettetem a meglepődőtett.
- Hihetetlen vagy, ugye tudod?
- Miért is? - mosolygok mint a vadalma.
- Mindenkit halálra dolgoztatok edzéseken, te még későig fenn vagy néha Emily-vel, ha meg kell nyugtatnod, ma egy vérfarkast kellett kordában tartanod, és nézz magadra, olyan vagy, mintha kipihent lennél, ezzel szemben el tudom képzelni, hogy én hogy nézhetek ki karikás szemmel … - simít végig arcomon, mire én csak elmosolyodom.
- Tudod, mi, nők néha napján erre használjuk az alapozót. Csodásan eltünteti a karikákat. Egyébként még így, karikás szemmel is te vagy a leghelyesebb pasi. - adok egy lágy csókot ajkaira.
- Szóval még így is helyes vagyok? - mosolyog önelégülten, amire én elnevetem magam.
- Azért ne szállj el magadtól! Inkább menjünk aludni.
- Jó, menjünk. Nálatok találkozunk Kicsim. - csókol meg, és megy zuhanyozni a szobájukba. Ezt szeretem a fáradt Jamesben, nem ellenkezik, makacskodik. Amint felértem a szobába, láttam, hogy mindenki alszik, így gyorsan lezuhanyoztam, de amikor magam köré tekertem a törülközőt és kimentem, megpillantottam Emily-t, az ablaknál ülve, amint kinéz. Halkan felsóhajtok, és odasétálok hozzá, nem szólok semmit, csak átölelem. Ekkor meghallom, hogy nyílik az ajtó, nem kellett odanéznem, hogy tudjam, James az. Ő sem szólt semmit, talán nem akart megzavarni minket, vagy csak egyszerűen feleslegesnek érezte. Emily hozzám bújt, és ekkor határoztam el igazán, hogy valamit tennem kell, ha Njörd nem képes magától cselekedni, akkor majd én rásegítek a dolgokra. Nem mondtam semmi megnyugtatót, nem akartam hitegetni azzal, hogy minden rendben lesz, az itt már nem segít. Nem tudom meddig ölelhettem így, amikor végül rám mosolygott és lefeküdt aludni, meg vártam, míg elalszik, addig kidolgoztam egy tervet, hogy hogy hozzam őket össze, majd én is végre bebújtam az alvó James mellé, úgy, ahogy voltam, már nem volt energiám felvenni valamit. Hamar el is aludtam, és reggel, lágy simogatásra ébredtem. Ahogy kinyitottam szemeim James mosolygós arcával találtam magam szemben. Ennyire elaludtam volna? Lehet, mert elég kipihentnek érzem magam.
- Jó reggelt James. - mosolygok és megcsókolom, aztán az órára nézek, ami csak reggel 6-ot mutat, akkor viszont nem aludhattam olyan sokat.
- Neked is Szépségem. - mosolyog.
- Valami baj van vagy csak nem tudsz aludni? - kérdem halkan.
- Csak nem tudok aludni.
- Akkor mit szólnál, ha elmennénk sétálni? A friss levegő talán kicsit segít majd aludni, meg aztán szeretnék valamit kérni.
- Akkor menjünk. - válnak szemei érdeklődővé. Kitapogatom a még körülöttem lévő törülközőt, amit szorosan magamhoz fogom, majd felkelek és neki látok a felöltözéshez. - Bár, ha jobban belegondolok, akkor mehetnénk máshova is. - ölel át hátulról s a fülembe suttog.
- Hogyha segítesz nekem és nem leszünk túl fáradtak, akkor este lehetnénk kicsit kettesben. - kuncogok halkan, majd öltözöm tovább.
- Így azért érthető, hogy mindig eléred, amit akarsz. - nevet. Majd átmegyünk az ő szobájukba, hogy ő is felöltözzön és a parkban sétálgatva vázolom neki a tervem. Ezért a tervemhez híven James elment a Durmstarngosokhoz, beszélni Njörddel, mint férfi a férfival … Én, mivel még kora volt, ezért bementem a könyvtárba, ami szerencsére még ilyenkor is reggel hatkor nyit. Persze a Madamon és rajtam kívül nem volt benn senki, elkezdtem kutakodni, hogy milyen írással írták azt a könyvet. Vagy három könyvet átlapoztam a különböző írásokról, de nem találtam semmit, ezért inkább Ignotus Peverell után kezdtem kutakodni és ez már koránt sem volt olyan kilátástalan, mint az írás megfejtése. Találtam egy hatalmas könyvet, ami legalább erre a kérdésemre választ adhat. „ Ignotus Peverell (1214-1291) Egyike a híres Peverell testvéreknek. A három testvér közül ő volt a legfiatalabb. Minden forrás a legszerényebbnek és a legbölcsebb fiúként ábrázolja. Gyerekkoráról és életéről is keveset tudunk. Godric's Hollow-ban született, Antioch és Cadmus öccseként. Mindhárman a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőben tanultak. A monda, azaz a Bogárbárd Meséi úgy tartja, hogy ravaszságával át tudta verni a Halált. Mikor egy dolgot kívánhatott a Haláltól egy láthatatlanná tévő köpenyt kért, amivel elbújhatott a Halál elől. Amikor már elég idős lett a köpenyt fiának adta és rég nem látott barátként köszöntötte a Halált. Persze nem tudhatjuk ebből mi a valóság és mi a monda.” Mintha már hallottam volna erről, a Halálról és a három testvérről. Kezdtem el törni a fejem és hirtelen beugrik, még kicsik voltunk Petuniával, apa mindig mesélt nekünk, emlékszem, voltak mesék, amiket anya nem akart, hogy halljunk, de mi mindig kikönyörögtük apánál. Szóval ezért nem akarta, hogy ezeket hallgassuk, mert ezek varázsló mesék. Emlékszem, egyszer akkor is elmesélte, amikor Tom nálunk volt. És azon veszekedtünk, hogy ki melyik testvér akar lenni. Tomé a Pálcák Ura lett, Petunia pedig a köpenyt választotta, én pedig nem akartam vitatkozni velük, szóval enyém volt A Feltámadás Köve. Várjunk csak, a Halál ereklyéi, a Pálca, a Kő és a Köpeny léteznek? A Köpeny biztos, hisz Jamesnél van. Gyorsan pattanok fel, a könyvet visszateszem a helyére, és átmegyek a levéltári részlegbe, hogy megtaláljam Potterék családfáját, vagy Peverellékét. Szerencsére viszonylag hamar meg is találom a Peverell családfát. A rengeteg elágazásba nehéz eligazodni, de végül csak beigazolódik. Ignotus legidősebb fiának a fiúágának alján megjelennek a Potterek. Így a köpeny Ignotus utódaié, a Potteréké lett. De a másik két testvérrel már nehezebb, mivel egyiküknek sem volt gyerekük. Elkezdtem végig nézni, az unokatestvérket és kicsit távolabbi rokonokat, végül Antioch unokahúgának és annak a férjének az elágazásainál találtam egy érdekes, ismert nevet, méghozzá Grindelwaldot, akinek szintén nincs további elágazás a neve alatt. Emlékszem egy történetre, amiben Dumbledore legyőzte Grindelwaldot, vajon előfordulhat, hogy a pálca ami Grindelwaldé volt, az most Dumbledore-é? Próbálom magam elé képzelni a pálcát. Gondosan faragott, világos, akár a bodza fa törzse és már csak a kis bütykök felsőbbrendűséget sugallnak. Ez az egyetlen fogódzkodom, mivel a többi nevet nem ismerem, még csak nem is hallottam egyikről sem, de akkor még ott van Cadmus. Mivel végignéztem Antioch összes távolabbi rokonát, ezzel együtt Cadmusét is, na most vagyok bajban, akkor kinél lehet a Feltámadás köve? Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy Cadmusnak volt egy felesége, akit hamar elvesztett, ezért kérte a követ a Haláltól. Ezért megnéztem Cadmus feleségének ágát s megpillantottam, hogy volt egy bátyja, én Cadmus helyében biztos neki adtam volna a követ … Ezért kutakodtam tovább ezekben az elágazásokban, és ekkor megpillantottam a Gomoldokat. Tom felmenői, az anyukájának a családja. Ekkor értettem meg, Tom azért akarja azt a könyvet, mert úgy gondolja a Halál ereklyéiről szól. „Mert aki a három ereklyét birtokolja legyőzheti a Halált” hallom visszhangzani apa szavait. Tom pedig mit sem akar jobban, mint legyőzni a halált. Vajon tudja már, hogy kik a tulajdonosok, vagy kik lehetnek azok? Tényleg erről szól a könyv? Nem tudom, azt csak akkor tudom meg, ha megfejtem azokat a nyamvadt írásjeleket. Elpakolok magam után és visszamegyek az írások tanulmányozásához, de délben visszamegyek a szobánkba, ahol már csak Mel és Emily vannak. Gyorsan magamra húzom a kviddics talárom, aztán lerángatom őket ebédelni, mert a reggelit kihagytam, így most farkas éhes vagyok. Csak lapátolom magamba a kaját és gondolkodom, hogy mennyi valóság alapja lehet az elképzeléseimnek. Egyszer csak James huppan le mellém és mosolyogva kacsint egyet, ebből gondolom, hogy sikerült, amire kértem. Mosolyogva megcsókolom, de nem beszélünk erről. Emily Mellel hamar felmennek a klubhelyiségünkbe és most fogja kezdetét venni a tervem. Ahogy felmennek Jamesszel Njördhöz sétálunk. Felmegyünk a 7-ikre, szívsajnálatunkra mutattuk meg neki a Szükség Szobáját, elképzeltem egy romantikus virágokkal díszített tisztást, egyedül a plafonon látszik, hogy ez nem egy tisztás, hanem egy helység tele virágokkal. James Njörd kezébe nyomott egy bonbont, én meg szedtem egy csokor rózsát, Njörd meg csak próbált felkészülni a kis beszédére. Ezután már csak Emily-t kell valahogy idecsábítanom. Azt mondtam, hogy szeretnék vele komolyan, négyszemközt beszélni. Ebbe természetesen belement, de nem értette, hogy miért pont a Szükség szobájában akarok vele beszélni. Próbáltam hárítani a kérdéseit. És ahogy kinyitottam a szoba ajtaját, Emily belépett, de csak a virágokat látta, vártam, amíg Njörd előbukkan, aztán szépen, halkan becsuktam az ajtót, hogy ne zavarjam őket ezzel a hanggal sem. Mivel az edzés most fog kezdődni, ezért gyorsan szaladtam a seprűmért,aztán a pályára. Szerencsére csak most kezdődik az edzés, a szokásos futással, aztán repüléssel, végül pedig két órán keresztül keményen játszunk. Amióta James kitalálta, hogy együtt tartja a két edzést nem tudtam, hogy ennek örüljek-e vagy sem, mert így baromi fárasztó, de külön-külön meg jóformán a napunk rá menne. Az edzés vége felé szerintem már mind számoltunk vissza, hogy még mennyi van hátra, vagy imádkoztunk, hogy legyen már vége … Ahogy leszálltunk a seprűkről megpillantottam James mosolygós arcát, ezzel gondolom arra akart célozni, hogy egyáltalán nem fáradt annyira, hogy együtt töltsük az estét. Leraktuk a seprűket és átöltöztünk, majd lementünk vacsizni, de végig Jameshez bújtam, alighogy leültünk és elkezdtünk vacsizni megpillantottuk Emily-t és Njördöt boldogan ölelték egymást és boldogan mosolyogtak. Büszke voltam Jamesre is meg magamra is, hogy ezt sikerült összehoznunk. Mindketten hálás tekintettel néznek ránk.
- Azt hiszem igazán megérdemeljük a ma éjjelt. - suttogom fülébe mosolyogva, ezért ő egy jóleső nevetéssel jutalmaz. Vacsi után felmegyünk a többiekkel a klubhelyiségbe, egy ideig maradunk velük beszélgetni, de aztán James nagyon türelmetlenkedik, szóval inkább elindultunk, hogy kiélvezzük ezt a kis időt kettesben, ahogy beléptem a Szükség Szobájába, még időm se volt körbenézni, ugyanis James azonnal lecsapott ajkaimra. Vadul faltuk egymást, most egyikünk sem volt gyöngéd, de valahogy mégis volt az egészben valahol mélyen egy kis gyengédség. A ruhadarabok hamar kerültek le rólunk, igazából csak akkor tértem kicsit magamhoz, amikor a hideg falnak nyomott, lábaim a dereka köré fonódtak, szinte már automatikusan és húztam magamhoz még közelebb, ha ez lehetséges, aztán a fal helyét egy puha ágy vette át. Ajkai elindultak a nyakamon, ahogy lágyan megharapta én jól esően felsóhajtottam, de aztán hirtelen testem meg dermedt, egy pillanatra a világ elsötétült előttem, James abba hagyta a nyakam kényeztetését. Vajon ő is érzi, vagy csak az én reakcióm miatt? Hatalmas erő. Ez az egyetlen dolog, ami a gondolataimban volt. Rengeteg energia szabadult fel, szinte olyan, mintha az én testemből áradna, de nem, ez csak az érzékek fintora. Ahogy kitisztult körülöttem a világ, gyorsan felkaptam James pólóját, ahogy ő is a nadrágját és kifutottunk a folyosóra, hogy megnézzük, mi ez. A sulit körülvevő védővarázslaton színes szikrák pattognak. A látvány gyönyörű, de a gyönyör helyét hirtelen a felismerés veszi át. Megtámadták a sulit! Jamesnek is ez járhatott a fejében, ugyanis egyszerre léptünk vissza a szobába és öltöztünk fel gyorsan, aztán elkezdtünk futni lefelé a kastélyban. Út közben találkoztunk Siriusszal és Remusszal, így négyen vetettük magunkat az erdőbe, már állatok formájában, hogy kiderítsük mi történik …

43.Fejezet – Relatives and friends together? Never!

Sziasztok!
Nem volt betervezve a késés – mikor lenne? – csak sulibál miatt nem készült el, meg mert vannak rokonok, akik imádnak akkor jönni, amikor nem kéne ...
Fogalmam sincs, hogy melyik szám passzolna ehhez, mondjuk részben  Pitbull és Chris Brown International Love
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Minden olyan véletlenszerűnek tűnik, minden megváltozhat egy másodperc alatt. Jó helyen lenni jó időben vagy rossz helyen rossz időben.
Lauren Oliver

 

Reggel magamhoz képest kicsit későn ébredtem, ugyanis csak Emily motoszkálása keltett fel. Mosolyogva néztem rá, hogy kecmereg ki az ágybából az össze gyűrött takaró alól. Kicsit sápadt volt.
- Emily, minden rendben van? - kérdeztem halkan. Rögtön rám kapta tekintetét és elmosolyodott.
- Minden rendben. - felelte, de én tovább fürkésztem arcát, azonban ő elindult a fürdőbe. Kezdtem aggódni miatta s elhatároztam hogy ma egész nap figyelni fogom minden mozdulatát. Amint végzett gyorsan elmentem fürödni, persze James megint morgott egy sort, hogy ilyen korán nem hagyom aludni, egy egy csók hamar kiengesztelte. A fürdőben levettem a kötést a kezemről és láttam, hogy a seb már szépen begyógyult, mindössze egy apró kis vágás maradt belőle, így a kötést a kukába dobtam és hagytam magától tovább gyógyulni. Miután rendbe szedtem magam s kimentem gyors magamra kaptam valamit és leültem Emilyvel szembe, komoly tekintettel néztem rá és vártam, hogy beszéljen.
- Tényleg minden a legnagyobb rendben. - erre én karba tettem kezeim és úgy nézek tovább rá.
- Na jó, emlékszel, hogy meséltem egy srácról, akivel nyáron találkoztunk?
- Mármint, akibe beleszerettél, de a szüleiteknek van valamilyen nézeteltérésük és nem hagyták, hogy együtt legyetek? - kérdeztem halkan.
- Igen. Rá gondoltam.
- Mi van vele? Azt hittem próbálod elfelejteni.
- Igen, próbálom, de most nem tudom, hogy hogy mi lesz. - buggyan ki szeméből egy könnycsepp. - Tudod ő Durmstrangos.
- Oh, ezt nem tudtam, sajnálom. - néztem mélyen szemébe, majd megöleltem. - Majd mi eltereljük a figyelmed és akkor könnyebb lesz, vagy még egyszerűbb lenne, ha nem foglalkoznátok a szüleitekkel...
- Nem, nem szegülhetek ellen a szüleimnek. Nem akarok nekik csalódást okozni.
- Te tudod, de ha meggondolod magad én segítek. - simogatom hátát. Pár percig csak csöndben öleljük egymást, majd elkezdjük felkelteni a többieket. A napsütésnek hála viszonylag hamar kászálódik ki mindenki az ágyból. A délelőtt további része megszokott unalmas módján telik, már ha azt lehet unalmasnak nevezni, hogy James és Sirius tűzijátékot rendez mágiatörin, Binns legnagyobb „örömére”. Ezután Legendás lényeken meg rászabadítottak két bólintért Ebshont profra, amik próbálták kibökni a professzor szemét, de észnél volt az öreg, így letudta szedni magáról őket. Szóval csak egy átlagos tanítási nap volt … de az eléggé aggasztott, hogy nem láttam sehol sem az unokabátyáimat, de végül megnyugtattam magam, hogy biztos most kísérik át a másik két iskolát. Eme sejtésem miatt kiharcoltam magamnak egy helyet Emily mellett, hogyha tényleg ma érkeznek a Durmstrangosak, akkor mellette legyek. És igazam lett, ugyanis az ebéden mindenkit megvártak, hogy csatlakozzon, a kaják sem voltak a hosszú asztalokon, de aztán Dumbledore felállt és elkezdett beszélni.
- Nos, gondolom mindannyitok hasa korog az éhségtől, de sajnos erre még várnunk kell, mivel van egy fontos bejelenteni valóm. Mint azt ti is tudjátok veszélyes időket élünk s ilyenkor a legfontosabb, hogy segítsünk a másikon. Ezért másik két neves iskola diákjai egy hétig a vendég szeretetünket fogja élvezni. Tiszteletükre a tanórák ezen a héten elmaradnak. - ennél a mondatnál többen örömüket fejezve ki, bekiabáltak, hogy mennyire jó, míg James és Sirius összecsapta tenyerüket és hangosan felkiáltottak „Ez az!”. - Ha kérhetném még pár percre a figyelmetek. Ezzel együtt úgy gondoltuk, hogy élvezetesebbé tesszük a hetet azzal, hogy a kviddics mérkőzéseket előre hozva ezen a héten tartjuk mindet, a másik két iskola csapataival együtt. - ezen mind meglepődtünk, egy hét nagyon kevés idő, főleg így, hogy 6 vagy akár több csapat is játszik... - Tudom, hogy ez nem lesz könnyű egyik csapatnak sem, de a tanárokkal így döntöttünk, ezzel elérve, hogy az év hátralévő részében több időt tudjatok a tanulásra fordítani. Akkor fogadjátok sok szeretettel a Beauxbatons Mágusakadémia tanulóit! - mondja kicsit hangosabban, és a Nagy Terem ajtaja kitárult s rengeteg kék egyenruhás vélának kinéző lány és srác jött be. Ahogy Jamesre néztem, láttam, hogy a belépő vélákat bámulja, Siriushoz képest még szolidan, ugyanis neki lassan a nyála is elkezd csorogni. Oldalba könyököltem Jamest, aki csak mosolyogva nézett rám és átölelt, én meg próbáltam sértettséget tettetni. Picit talán rosszul esett, de nem annyira, hisz pasiból van, és minden pasi megbámulja a csinos nőket, ez már csak a természetükből fakad. Dumbledore köszönti az igazgatójukat, míg Sirius Jameshez intézi szavait.
- Azt hiszem mozgalmas hetem lesz. - oda se kell néznem, hogy tudjam, hogy milyen önelégült képet vág.
- Az biztos. - helyesel James. - De csak annyira legyen mozgalmas, hogy legalább napi két óra edzést elintézek.
- És észak büszkeségeit a Durmstrangosok. - szólal meg Dumbledore, miután mindenki helyet foglal egy külön asztalnál. Ez volt az a pillanat, amikor szorosan megfogtam Emily kezét, aki hálásan nézett rám. A belépők felé nézek, és megpillantom a jellegzetes vörös és szőrmével ellátott egyenruhájuk. Mind jóvágásúak, és arcok is keményen és határozottan feszül meg. Most James bök meg, de én csak adok egy puszit az arcára. Az igazgatókat nézem, ahogy üdvözlik egymást, és ekkor megpillantok egy ismerőst, de nem értem mit keres a diákok közt, hisz tavaly végzett, vagy már megint lemaradtam valamiről? Jó oké, nem vagyunk épp napi beszélőviszonyban, de azért már több mint fél éve elkezdődött ez a tanév, és nem mondta egyszer sem, hogy évet ismétel. Bár, ha jobban belegondolok végül is érthető, tavaly alig volt iskolában … csak ekkor veszem észre, hogy az unokatestvére is itt van és hirtelen kezdem magam röstellni, hogy nem esett le, hogy ő is jön, hisz Durmstrangos. Dumbi közben az összetartásról és a nemzetek közti kapcsolat fontosságáról papol, nem hinném, hogy van olyan diák, aki figyel rá, talán épp ezért hamar le is zárja a témát, és tapsol egyet miközben jó étvágyat kíván és az ételek megjelennek az asztalokon. Mindenki tömte magába a finomabbnál finomabb ételeket, senki sem állt fel a helyéről, csak hangosan beszélt mindenki, talán épp ezért nem mentem oda hozzá, nem akartam magamra vonni a figyelmet. Az ebéd alatt végig Jameshez bújtam és közben még Emily kezét is szorongattam. James és Sirius már a kviddicsről beszélgettek, míg mi a többiekkel azt próbáltuk találgatni, hogy vajon hogyan fogjuk vagy be fogjuk-e pótolni az elmaradt órákat, de Emily csak a kajára fókuszált, nem nézett semerre, csak a tányérára és nem szólt egy szót sem. Úgy fél órája lehettünk a Nagy Teremben, amikor már jócskán elkezdtek szállingózni az emberek kifelé. Ekkor pillantottam meg Darrellt, aki egyenesen felénk jött a haverjaival gondolom és persze az unkatesójával Njörddel* , láttam, hogy engem néznek.
- Bocsi, kicsit. - nyomtam egy puszit James arcára és felkászálódtam a helyemről. Alig pár lépést tettem meg és már előttem is termett és átölelt őt követte Njörd is, akivel igaz talán kétszer ha találkoztam, de azért havonta- két havonta váltunk egy baglyot.
- Szia Lil! - mosolyog rám, miután elengedett.
- Örülök, hogy látlak, de szabad meg tudnom mit keresel itt? Mármint nem tavaly kellett volna végezned?
- De igen, de tudod, hogy akkor volt az a sérülésem, és 3 hónapig nem voltam suliban, úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy halasztok egy évet, mégis csak RAVASZ év.
- Na szép, és én még csak nem is tudtam róla. - vágok durcás képet.
- Bocs, elfelejtettem szólni.
- El van felejtve! Na és mi van veled? Most már egész biztos, hogy nincs semmi bajod?
- Makk egészséges vagyok!
- Ennek nagyon örülök.
- Hát még én! Már kezdtem megőrülni a négy faltól. - ezen persze mindketten nevetünk. Ezek után bemutat a barátainak, akiknek a hangján tisztán kivehető a norvég illetve a svéd akcentus, már aki tudja mire kell odafigyelnie. Én is a többiek felé fordulok.
- Hé, skacok! Bemutatom a … rokonaimat, Darrellt és Njördöt. - gondolkodtam kicsit, mert ezekkel a bonyolult családi viszonyokkal nem vagyok tisztában, de ha bárki megosztja velem, hogy milyen rokonom apán nővérének a férjének a tesójának a nejének a fia és Njörd meg még az unokatestvére is, azelőtt emelem kalapom. - Szóval ők a barátaim, Melanie, Kate, Alice és a párja Frank, Emily, Remus és Peter valamint a szerelmem James és a legjobb idióta barátja Sirius. - mosolygok rá, mire James felkel és nagy komolyan kezet fog Darrellel. De ekkor feltűnik, hogy Njördöt valami nagyon lefoglalja és kíváncsian megnézem mi az, vagyis pontosabban ki az. Emilyt pillantom meg, aki hasonlóan nézi Njördöt. Ekkor hirtelen megvilágosodok. - Mondjátok, hogy véletlenül sem ti találkoztatok a nyáron. - kértem őket, de Emily felpattan és felrohan, Njörd meg néz utána. - Ezt igennek veszem. - sóhajtok. - Szereted? - nézek a fiúra, aki bólint. - Akkor harcolj érte! Ne légy már hülye és hagyd elmenni, mert később, amikor megbánod már nem tudod visszacsinálni, sőt lehet már most is túl késő.
- Mit mondott el neked? - kérdezi halkan.
- Mindent. - felelem egyszerűen, amire Njörd kimegy a teremből, utána meg az egyik srác, akinek már nem emlékszem a nevére. - Menj utána és szedd össze, mert ebben én nem fogok segíteni neki! - nézek Darrellre, aki már el is indul. - Nem tudom ki mondta, hogy a nagy család öröm, mert én megőrülök tőlük néha. - ülök vissza, ezen a többiek felnevetnek, végül pár perc múlva felmegyünk mind a szobánkba, de Emily nincs ott. Ezért kettéváltunk és keresni kezdjük a kastélyban. A tekergőkkel maradtam és az egyik folyosón összefutottunk az unokatesóimmal. Mark szörnyen fest, és ekkor tudatosul bennem, hogy miért s ennek hangot is adok.
- Úristen! Egy héten belül holdtölte!
- Igen, miért? - néz rám Mark.
- Ugye véletlenül sem a Rengetegbe akartok menni?
- Nem. - válaszol kérdésemre egyszerűen Matt. - De Damon kicsit később le tud váltani, hogy tudj pihenni.
- Inkább maradok végig én, a múltkor is meggyűlt a bajom egy itteni vérfarkassal, hacsak nem muszáj inkább nem kockáztatok.
- Hogy? - csodálkozik Remus, hisz neki nem mondtuk el, még véletlenül sem.
- Nem fontos. - mosolygok rá.
- De az! - mondta komolyan Mark. - Az én hibám volt ugye? - kérdezte egy kis önsanyargató éllel hangjában.
- Nem, az enyém, nem gondolkodtam. - mosolyogtam. - Nem gondoltam végig, hogy az erdő melyik részén kevesebb az esélye egy vérfarkasnak. De mindegy is, nem történt semmi komoly.
- Vagyis az én hibám volt. Miattam szöktél ki. Miattam támadtak meg. Annyira szánalmas vagyok, hogy nem tudom ezt egyedül csinálni, hogy veszélybe sodorlak titeket is. - mondta szomorkásan, viszont szorosan átöleltem.
- Minden vagy, csak szánalmas nem! Nem sokan vannak, akik próbálnak harcolni az ellen, hogy másokat bántsanak. Én ezt mindig is csodáltam benned, hogy ilyen erős vagy és jószívű. Nem te tehetsz róla, hogy mi lett belőled. Ha engem martak volna meg kiskoromban, én lehet feladtam volna ennyi idő után.
- Köszönöm húgi. - ölel szorosabban. - Nélküled … nélkületek már feladtam volna. De ti mindig lelket öntetek belém, és ezért hálás vagyok. Nem tudom, hogy hogy lehetsz Petunia testvére, de a szöges ellentéte vagy. És bár nem hiszed el, de erős vagy, én mindig legyőzhetetlennek gondollak, talán azért, amin átmentél, és még élsz, de inkább azért, mert meg tudtad őrizni az igazi éned, a mindig segítőkész, határozott és szeretetreméltó Lilyt. - ez a kis beszéd annyira meghatott, hogy lassan ki akarnak csordulni a könnyeim.
- Na jó, hagyjuk, mert mindjárt elbőgöm magam. - temetem arcom vállgörbéjébe.
- Maci ölelés! - szól Mike és Mattel együtt hátulról átöleltek. Ezen hangosan felnevettem. Pár másodpercig álltunk így, majd szétváltunk és James ölelőkarjaihoz sétáltam vissza.
- Egyébként nem láttátok Emilyt? - kérdezem unokatesóimtól, de sajnos csak nemlegesen válaszolnak, így továbbmenve keressük Emilyt a parkban, az erdőnél, Hagridnál s közben megpillantottuk a hatalmas hajót a tavon illetve a lovaskocsit nem messze Hagrid házától. Mivel sehol sem találtuk visszamentünk a klubbhelyiségbe, ahol hirtelen eszembe jutott a Tekergők Térképe. Én is fellopóztam a fiúkkal, és a TT-n megtaláltuk Emilyt, a szobánkban, Melék társaságában … azért igazán szólhattak volna, hogy megtalálták … Így kicsit dühösen mentem át, de amikor megláttam Emily mosolygós arcát azonnal elszállt a dühöm. Így csatlakoztunk hozzájuk a beszélgetésben. Örültem, hogy Emily nem szomorkodik, ám az elkövetkezendő napokban láttam, hogy koránt sincs minden olyan rendben, mint amennyire tűnt, ugyanis folyamatosan kerülte Njördöt, ha meglátta valahol azonnal a másik irányba indult, de sajnos nekem sem maradt időm, hogy segítsek neki, ugyanis James minden szabad időnket betáblázta az edzésekkel, vagyis csak azokat, amiket nem a meccsek vittek el … talán épp ezért nyertünk a Hugrabug és a Hollóhát ellen is, így már csak három meccs maradt. De naiv voltam, hogy azt hittem, hogy ez lesz csak a problémám, meg persze a telihold, de mennyire tévedtem....

*Njörd: Skandináv név, a mitológiai Ván istenek egyike, a békeszerető

Még egy díj *-*

Sziasztok!

Kaptam még egy díjat, amit nagyon szépen köszönök Cathy és Becky -nek. <3

Szabályok:
1.Tedd ki a képet a blogodra!
2.Köszönd meg annak akitől kaptad!
3. Küldd tovább azoknak a blog íróknak akik szerinted megérdemlik!
4. Hagyj megjegyzést a blogjukon! 

 

Akiknek küldjük:

BlackLove17 

Lexy 

waltex

Aliiceee és Rosee