9. fejezet- Before and until the Prom

Sziasztok!

Elkészült a kövi feji is, remélhetőleg a 10-ik is meg lesz. 

Remélem tetszeni fog!

Jó olvasást!

Puszi

LilyVolturi

(Lily szemszöge)

Teltek múltak a napok. Közeledett a bál napja. Ma végre szombat van. A csajokkal eldöntöttük, hogy délelőtt lemegyünk Roxmorts-ba ruhákat venni és mindent, ami kell. De mivel olyan szerencsés vagyok McGali összehívott egy gyűlést, pont a bál előttre. Nem számít végül is nem oszt, nem szoroz, gyors felöltözök aztán ennyi. Nem érdekel különösebben, már azt se tudom, hogy kivel megyek, vagy legalábbis a nevét nem tudom. Aszem Hugrabugos, de az sem biztos. Na mindegy. Azt se tudom miért vele megyek. Mennyi kérdésem van magamhoz. Na jó kérdéseket félre rakjuk. És megyek zuhanyozni, mert Emi már kezd ébredezni. Amikor már éppen azon voltam, hogy kimászok a zuhany alól elhatároztam, hogy a megbeszélés előtt beszélek a Tekergőkkel. De vajon, hogyan mondjam el nekik, hogy tudom a titkokat? Nem mehetek be hozzájuk és kijelentem, hogy már egy ideje tudom a Tekergők titkát. Végül kimentem a fürdőből és Emily vágtatott be. Majd magamra kaptam valamit és a párkányra ülve néztem a kint zajló életet. Diákok szállingóztak a parkban, a gyönyörű napsütésben. Közben azon gondolkodtam, hogy mit fogok mondani a Tekergőknek. Arra a megállapításra jutottam, majd ott kitalálom. Megjelent Emi mellettem és elkezdtünk beszélgetni. Megterveztük a napi menetrendet, és végre bevallotta, hogy szereti Victort, az egyik évfolyamtársunkat. És 8-kor elkezdtük ébresztgetni a többieket. Mivel hétvége lévén 10-ig van reggeli. Nagy nehezen mindenki elkészült, és elindultunk a Nagy Terem felé. Lent szinte tele volt a terem, mindenki most akart reggelizni. Gyorsan megkajáltunk. Éppen kifele tartottunk Roxmorts felé, amikor összefutottunk a fiúkkal.

- Hová tartanak a szép hölgyek? - kérdi James. Úgy látszik nagyon jó kedve van.

- Mi köze ahhoz magának uram? - mentem bele a játékba mosolyogva.

- Tudja kisasszony nagyon, nagyon veszélyes időszakot élünk, nem lenne szabad ilyen szép hölgyeknek kíséret nélkül járkálniuk. - mosolygott.

- Ohh szóval azt feltételezi rólunk, hogy nem tudjuk megvédeni magunkat? - kérdezem felhúzott szemöldökkel.

- Hát jobban érezném magam, ha vigyázhatnék magára.

- Khöm. - szólt közbe Sirius. - Nagyon jól elvagytok, de tárgyra térve. Hová hová galambocskák?

- Roxmorts-ba. - válaszolta Kate. - Báli ruhát venni, úgyhogy még mielőtt megkérdeznétek, nem, nem jöhettek most velünk. Ez csajos program. Ha már úgyis megegyeztünk, hogy együtt leszünk a bálon a párjainkkal és veletek, legalább a vásárlást hagyjátok meg nekünk. - válaszolta bőbeszédűen a fel nem tett kérdésre.

- Hah ne is próbáljatok ellenkezni, Kate a vásárlásból nem enged. Én már próbáltam. - szóltam hozzá én is a beszélgetéshez.

- Akkor csak lekísérünk titeket és utána könnyes búcsút veszünk egymástól. - röhögött bátyó.

- Tényleg kikkel jöttök? - tette fel a kérdést Sirius. Mindenki válaszolt rá, kivéve engem, hisz azt se tudom, hogy hívják az illetőt, reméltem nem tűnik fel, hogy nem válaszoltam. Emily-n és rajtam kívül mindenki Griffendélessel megy. Emily egy Hollóhátassal, én pedig Hugrabuggossal.

- És te Lily? - kérdi Remus. Hát igen erre mondják, hogy a remény hal meg utoljára. Kár, hogy meghalt.

- Öhm . . . - gondolkodtam a válaszon, de aztán feladtam. - hogy őszinte legyek, nem tudom. - mindenki meglepődve nézett rám.

- Hogy hogy nem tudod a nevét? - kérdezi Remus.

- Legalább a nevét megkérdezhetted volna. - mondja Kate.

- Mondjuk nem csodálom, hogy nem tudod. - Mel is kifejtette véleményét. - Amennyien megkértek, hogy menny el velük, nem csodálom, hogy nem tudod.

- Idén hányan kértek meg húgi? - kíváncsiskodott Reg.

- Merlin se számolja már. - válaszoltam.

- Legalább felismered az illetőt? - kérdezte most már Emily. Miért nem lehet leszállni a témáról?

- Hahaha . . . képzeld fel.

- Végre itt vagyunk. - lelkesedett fel Katy. - Gyerünk, gyerünk lányok, nem fogunk végezni. - én csak fájdalmasan felnyögtem. Nem éppen a vásárlás a kedvenc hobbim.

- Ugyan Lily nem lesz annyira rossz! - nyugtat meg drága Katy barátosném.

- Most aztán megnyugtattál. - fanyalogtam. Ez szörnyűnek ígérkezik, nem azért, mert nem szeretek vásárolni, mert igenis szeretek, csak nem így, ahogy Kate. Nem szeretek felpróbálni százezer egy ruhát. - Ugye azért ebédre visszaérünk Roxfortba? -reménykedjünk.

- Ebédre? Ebédre? Lilian 10 óra van, ebéd pedig 2-ig van, mégis hogyan akarsz vissza érni?

- A francba! - csattantam fel.

- Nézd a jó oldalát nincs olyan sok bál. - próbált nyugtatni Mel.

- Köszi, most már sokkal nyugodtabb vagyok.

Ezek után már csak ruhákat próbáltunk és próbáltunk. Míg végül mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb ruhát. Mivel tavaly bevezették, hogy fontosabb bálokon bokáig érő szoknyát kell viselni, nem volt túl könnyű megtalálni a ruháinkat. Már csak cipő kellett és néhány kiegészítő, már akinek. . . mivel drága egyetlen Katym megkegyelmezett nekünk 3-kor már elindultunk a kastély felé. Felvittük a cuccokat a hálókörletünkbe és lementünk a konyhába enni valamit. 4-kor már fenn voltunk a hálóban, a lányok teljes stresszben, hogy már csak 3 órájuk van az elkészülésre mindenki elkezdett fejvesztve rohangászni. Én meg csak jókat derültem rajtuk. Végül 5-kor átmentem a fiúk hálókörletében. Ők éppen valamiről nagyban beszélgettek, az egyikük ágyára kuporodva. Csak a Tekergők voltak ott, Reg nem.

- Sziasztok. - köszöntem nekik. Ők meg csak bambultak, mintha szellemet látnának. Hát azt a képet, amit vágtak, nem bírtam röhögés nélkül hagyni.

-Li . . . ly ? - kérdezi James szünetet tartva a nevemben.

- Hát nem is a húsvéti nyuszi. - válaszoltam.

- Hogyan ? - kérdezte most már Sirius.

- Mondtam, hogy feltudok jönni hozzátok. De most nem azért jöttem, hogy bebizonyítsam, hanem azért, mert szeretnék veletek beszélni. - miközben ezt végig mondtam lehuppantam közéjük az ágyra.

- Húhh ez nagyon komolyan hangzik. - mondta Remus. - Miről szeretnél beszélni?

- Hát öhm rólatok? . . . A Tekergőkről. - mindannyian kicsi elsápadtak, én pedig belekezdtem mondandómba. Mély levegőt vettem és elkezdtem. - Szóval tudom a Tekergők titkát. Tudom, hogy bejegyzetlen animágusok vagytok, és azt is, hogy te – néztem Remus-ra – vérfarkas vagy. - mikor befejeztem kifújtam a bent tartott levegőt. Mind engem néztek, holtsápadtan és kiguvadt szemekkel.

- Mióta tudod? És honnan? - kérdezte Remus, kicsit félősen.

- Első második félévétől tudok rólad, a többiekről harmadik végén szereztem tudomást. - válaszoltam.

- És honnan tudod? - faggatott tovább, egyre sápadtabban.

- Elsőben feltűnt, hogy mindig holdtöltekor vagy beteg, vagy mész el valahova. Titeket pedig láttalak átváltozni.

- Gondolom, hogy a barátságunknak vége. Feltételezem félsz tőlem, nem kell itt maradnod, menj csak el! - mondta Remus fájdalommal teli, és az én szívem is szinte megszakadt. Lehajtotta fejét és próbált távolabb kerülni tőlem, ami az ágyméretének köszönhetően, nem ment neki. A kezdetek óta az egyik legjobb barátom, hogy gondolja, hogy ha tudom, hogy mi is ő, akkor már nem lesz a barátom?

- Nem! Nem Remus félre értettél! - nyúltam keze után és megszorítottam azt, ő pedig felkapta a fejét s érdeklődve figyelt engem. - Remus te vagy a legértelmesebb és az egyik legjobb barátom, amióta csak suliba járunk. A legkevésbé sem érdekelne, az se, ha te maga lennél az ördög. Így szeretlek, ahogy vagy. És nem félek tőled! Nem mondtam el senkinek sem, és nem is fogom. - válaszoltam komolyan, és ellenmondást nem tűrően, majd megöleltem. Ő pedig némi késlekedés után visszaölelt. Ahogy elnéztem őket, az egyik döbbenetből a másikba estek.

- Várjunk csak! Mi mindig a rengetegben, a kastélytól jóval messzebb változunk át, vagy másfele megyünk. Akkor hogy láthattál minket? - eszmélt föl Sirius.

- Hát nem csak ti járkáltok éjszakánként el. - mondtam egyszerűen.

- De Lily a rengeteg nagyon veszélye, tele van veszélyekkel!- próbált meggyőzni Remus.

- Megtudom magam védeni. - mosolyogtam kedvesen.

- Én egészen év elejéig meg voltam győződve róla, hogy te egy nyugodt, rendtisztelő lány vagy. De most. Olyan, mintha egy új Lily-t ismernék meg. - szólt James. - És azt hiszem kedvelem ezt a Lily-t is. - nézett rám. Ha nem James lett volna, azt hittem volna, hogy áhítattal néz rám.

- Igen a két Lily olyan mint tűz és jég. - csatlakozott be Sirius is.

- Köszi skacok. - néztem rájuk. - Remus nem kéne indulnunk? Mindjárt fél 6 lesz. - érdeklődtem.

- De persze mehetünk.- majd feltápászkodtunk és elköszöntünk a többiektől. Egész úton McGalagony irodája felé beszélgettünk. A megbeszélésen nem volt semmi érdekes, csak azt mondta a házvezetőnőnk, hogy a bálon is figyeljünk oda a diákokra. Amikor befejezte Remus-sal indulni készültünk.

- Miss Evans! Kérem maradjon még! Van valami, amit meg kellene beszélnünk! - szólalt meg McGali. Remus és a többiek furcsán néztek rám, én meg pont így kémleletem McGalagonyt. Közben mindenki már elhagyta az irodát.

- Miről tanárnő? - kérdeztem, mert nem tudtam, hogy miről maradtam le.

- Tudja Miss Evans a Griffendél-ház női kviddics csapatának nincsen fogója. - én pedig csak bólintottam, nem tudtam mire akart kilyukadni. - Dumbledore igazgató úr tudomást szerzett az egyik unokabátyjától, hogy kiválóan kviddicsezik, és remek fogó játékos. - o-ó rosszat sejtek. - Az igazgató úrral arra a döntésre jutottunk, hogy Ön legyen a fogója a háznak, illetve a csapatkapitánya is. - na ne! Ezt nem hiszem el, miért kellett neki kikotyogni, hogy tudok kviddicsezni.

- Tanárnő, tény és való, hogy imádok kviddicsezni, de a RAVASZ-okra kell tanulnom, és nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ezért kinevezni játékosnak.

- Miss Evans, az édesapja is beleegyezett, hogy Ön vigye tovább a csapatot. Így az igazgató a saját beleegyezése nélkül is kinevezheti. - tájékoztatott.

- Értem. Akkor viszont elfogadom a tisztet. - mondtam egyértelműen, hisz nem tehettem mást.

- Köszönöm Miss Evans. Viszontlátásra!

- Viszontlátásra tanárnő! - köszöntem el és rohantam, már csak egy órám maradt, a bál kezdetéig, és fél óra múlva csatlakozik hozzánk a kísérőm is. Úgyhogy belehúztam. Mindenki már csak rám várt a klubhelyiségben.

- Bocsi! Bocsi! McGalagony ott tartott. Majd mesélek, sietek! - majd felviharoztam a szobánkba. Gyorsan magamra rángattam a ruhámat, kifestettem a szemem, felkontyoltam a hajam és felhúztam a cipő és rohantam vissza a többiekhez. Próbáltam futni, de a drága ruhának köszönhetően majdnem orra buktam, úgyhogy inkább csak gyorsabban szedtem a lábaim. Mikor leértem a többiek már állva beszélgettek. A fiúk épp háttal álltak nekem, így először Kate figyelt fel rám. Elismerően mért végig. A fiúk is megfordultak és végigmértek, az álluk szinte a padlón landolt. Én meg nem tudtam mire vélni ezt a reakciót.

- Valamit fordítva vettem fel vagy valamim kilátszik? - nem értettem, úgyhogy gyors végignéztem magamon és semmi érdekeset nem láttam. A fiúk csak tovább legeltették rajtam a szemét, James pedig tátogott valamit.

- Hé minden rendben? - néztem rájuk furcsán. Mind becsukták a szájukat, végül James próbált valamit mondani.

- I . . .i . . .igen. Öhm . . . nagyon . . . nagyon jól . . . nézel ki. - nyögte ki James.

- Köszi. - mosolyogtam rá. - Indulunk? - kérdeztem.

- Ahha persze mehetünk. - a Nagy terem előtt összeszedtük Emi és az én páromat is.

- Sziasztok! - köszöntek kedvesen.

- Hello!

- Lily gyönyörű vagy! - ámuldozott.

- Köszi! - kedvesnek tűnik.

- Na akkor bemehetünk? - kérdezte James a kísérője derekát szorongatva, szikrázó szemekkel. Ahogy rájuk néztem elfogott a féltékenység. De tudom, hogy James-szel csak barátok vagyunk. És ez így van jól.

- Egyébként Joshua vagyok. - mutatkozott be. Most már azt is tudom, hogy hívják.

- Akkor menjünk! - mondta Alice Frank szájából kiszállva. Bent kerestünk egy nagy asztalt, ahol mind elfértünk. Dumbledore köszöntött minket és jó étvágyat és szórakozást kívánt. Nagyon jól elbeszélgettünk, azt leszámítva, hogy Joshua minden harmadik mondatában benne volt vagy az, hogy kviddics, vagy az, hogy fogó. Idegesítő. Miközben ettünk azon gondolkodtam, hogyan rázzam le. Aztán végül eszembe jutott.

- Joshua nem hoznál nekem valamit inni? - néztem rá boci szemekkel. Bár igaz, hogy az asztalokon jelentek meg az ételek, de az italok külön asztalnál voltak.

- Persze. - válaszolt. - Valaki még kér valamit? - Persze majdnem mindenki kért valamit.

- Segítek neked. - szólalt meg segítőkészen Victor Emily kísérője.

- Köszönjük! - mondtam. Mikor elmentek kifújtam a levegőt. A többiek furán néztek rám.

- Most mi van? Kiakadtam na! - néztem körbe. - Oké szeretem a kviddicset, de azért ez már sok(k) volt. Minden harmadik mondatában benne volt vagy a kviddics vagy a fogó.

- Sokáig bírtad. Én már azon voltam, hogy elküldöm melegebb éghajlatra, ha nem fejezi be. - felelte Melanie.

- Egyébként miért tartott benn McGali? Vagy ezt nem akarod mások orrára kötni? - kérdte Emi, a fiúk párjaira tekintve. 

- Ti Grifisek vagytok nem? - néztem rájuk. Mind helyeslően válaszolt. - Akkor viszont úgyis hamar megtudnátok, úgyhogy mindegy. - mosolyogtam rájuk. - Galagonya kinevezett a női kviddics csapat csapatkapitányává. - mindenki meglepetten nézett rám.

- Kviddics? Te tudsz kviddicsezni? - érdeklődött Katy.

- Ahha. - mosolyogtam elnézően, hisz nem tudhattak róla.

- És, hogy-hogy te lettél a csk ? Hiszen te még válogatón sem vettél rész tudtommal. - kíváncsiskodott Reg.

- Nem tényleg nem voltam válogatón. De van pár nagy szájú unokabátyám akik beköptek Dumbledore-nál. Ha megtudom, hogy melyik kitekerem a nyakát. - válaszoltam dühösen.

- De hogy ha nem egyeztél bele, akkor nem kell elfogadnod nem? - érdeklődött Sirius.

- Jah nem kéne, ha a drága jó apucikám nem engedélyezte volna Dumbinak, hogy kviddicsezzek. Így nem tehetek ellene semmit.

- Nem értem mi bajod van vele, én repesnék az örömtől, ha csak így bevennének a csapatba. - Melanie.

- Tudod kisebb bajom nagyobb annál, hogy egy kviddics csapatot pesztráljak. Már bocs.- feleltem.

- Miért? Milyen gondjaid vannak? - érdeklődött James.

- Prefi vagyok, a csajoknak segítek a tanulásban, és minden másban, néha napján meg az unokabátyámra is figyelnem kell, a tanulás már csak mellékes. - kezdtem megnyugodni.

- Ohh sajnálom. - kért bocsánatot James.

- Semmi baj, túlélem.

- És milyen poszton fogysz játszani? - kapcsolódott be Alice.

- Fogó. - mondtam.

- Fogó? De hiszen ahhoz rengeteg gyakorlás kell, és a testi erő sem utolsó. - szólt Frank.

- Tudod eleget szoktam játszani nyáron az uncsiaimmal, és elég erős vagyok. - válaszoltam mosolyogva.

- Mik ki nem derülnek rólad Lil! 7 éve ismerlek, de ezt még nem is tudtam. - mondta Emi.

- Na megjöttünk! - szólt előre Victor, kezén poharakkal egyensúlyozva. Joshua pedig miután lepakolt, visszahuppant mellém és megfogta a kezem. Nem mintha nem zavart volna, de megtanultam bánni az ilyen helyzetekkel. Csendes beszélgetésbe kezdtem Emily-vel, bárkivel, csak ne kelljen többet hallgatnom Josh-t. Egyszer csak a kezét a derekamra téve közel húzott magához, és a fülembe suttogott.

- Nem megyünk táncolni Édes? - kérdezte.

- De mehetünk. - fordultam felé, majd elindultunk a parkett felé, James és Isa a párja is követett minket. Egy lassú szám következett, Joshua közel vont magához és lassan táncolni kezdtünk. Közben én nem feltűnően Jameséket néztem, ahogy az a kis ribi hozzá dörgölőzik, ahogy James erős karjai oltalmazóan fonódtak köré. Nem számít. - mondogattam magamban. Josh-sal pedig csak táncoltunk és táncoltunk. Amikor már legalább egy órája táncoltunk visszamentünk az asztalhoz, ami most teljesen üres volt. Én pedig kifújtam a levegőt. A bál folytatódott tovább. Táncoltam Remus-szal, Sirius-szal, Reg-gel még Peter-rel is. Mind az asztalnál ültünk, amikor James megkérdezte, nem táncolok-e vele. Beleegyeztem egy lassú számra kezdtünk el táncolni, egy kis idő elteltével vészesen közel kerültem hozzá, a kezei a derekamra csúsztak, én a nyakánál karoltam át. De amikor megéreztem forró leheletét a nyakamnál, úgy éreztem felrobbanok. Úgy éreztem, megállt az idő, megszűnt a világ, csak Ő és én létezünk. De aztán a zene elhallgatott és egy gyors szám követte. Mi szétváltunk. És elvesztem gyönyörű csokoládé szemében. Végül sikerült elszakítanom tőle tekintetem és elindultam az asztalunkhoz, Ő pedig a nyomomba jött utánam. Nagyon elmélyültek mi csak csendben leültünk az asztalhoz. Emily-éken kívül mind ott voltunk. Megláttam Emi-t rohant felém. Mikor leült mellém odabújt hozzám. És elkezdett pityeregni. Én csak csitítóan simogattam.

- Csss semmi baj! Semmi baj kicsim! - nyugtattam. Amikor elkezdett megnyugodni megkérdeztem. - Mi történt? 

- Megcsókolta . . . megcsókolta – szipogott tovább hozzám bújva. - Megcsókolta azt a kis ringyót.

- Az a kis . . . ! - csattantam fel. És Katy-vel Alice-szal és Mel-lel összenéztünk. Mind ugyan arra gondoltunk. Bosszú! - Semmi baj kicsim! Semmi! Ez csak egy undorító szemétláda, nem éri meg, hogy miatta sírj! Megfogja bánni, hogy ezt tette veled! Csak nyugodj meg. - simogattam tovább. Közben a Alice, Katy és Mel is oda kuporodott hozzánk és együtt nyugtattuk barátnőnket. Mikor kissé már megnyugodott a lányok visszaültek.

- Felkísérlek jó drágám? - kérdeztem.

- Nem, nem maradj csak jól vagyok, élvezd a bulit! - nézett rám.

- Nem, veled megyek. A többiek itt maradnak. Nem hagylak magadra! - mondtam. - Joshua bocsáss meg, de fel kísérem Emily-t. További jó szórakozást! - mondtam a végét mindenkinek.

- És utána nem jössz vissza? - kérdezte Joshua. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen!

- Nem nem jövök vissza! Tudod a barátnőm fontosabb, mint egy rohadt bál! - feleltem dühösen.

- Még nálam is fontosabb? - ezt nem hiszem el! Visszarántott a kezemnél fogva.

- Igen! Szüksége van rám, és nem hagyom magára. És ha most elengednél végre akkor mennék is! Ha nem engeded el a kezem, nem állok jót magamért! - ez van, ha teljesen felb*sszák az idegeimet.

- Egy gyönge nő vagy! Nem tudnál ártani nekem! - nevetett az az idióta! A többiek éppen azon voltak, hogy közbelépjenek, de nem engedtem.

- Te akartad! - mondtam idegesen. A legérzékenyebb pontján erősen megrúgtam. Rögtön elengedett és a földre görnyedt. Lehajoltam és felemeltem a mocsadék fejét.

- Ki a gyönge Édes? - kérdeztem a leggúnyosabb hangomon. Ő pedig könnybe lábadt szemekkel nézet rám. Én pedig, még jól behúztam neki egyet. Ahogy láttam még a szája is felrepedt. - Ha csak még egyszer a közelembe, vagy a barátaim közelébe jössz már csak keresztapa lehetsz. Érthető voltam? - kérdeztem a könnyes szemébe néztem, ő csak bólogatott. - Akkor ezt megbeszéltük.

- Menjünk Emi! - senkire nem néztem. Nem voltam kíváncsi mire gondolnak. Derekát ölelve felvezettem. A hálókörletünkben lefeküdtünk az ágyamra, úgy ahogy voltunk és csak vigasztaltam. És vártam, hogy jobban legyen. Egy idő után már csak szipogott, végül mély álomba merült. Én még egy ideig gondolkodtam a ma történteken, majd én is követtem példáját.

 Mel ruhája:

 Kate ruhája:

Emily ruhája:

Alice ruhája:

Lily ruhája:  (meg persze a nyakék, amit mindig visel)

(csak vörösben)