10. Fejezet- Revange

Sziasztok!

Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Bocsánat a csúszásért!

Remélem tetszeni fog a fejezet!

Jó olvasást!

Puszi:

LilyVolturi

 

 

A hold - szenvtelen, néma tanúja a szerelem és bosszú édes pillanatainak.
Anton Pavlovics Csehov

Este nagyon elfáradtam, és ideges voltam. Az a bunkó barom, ezt még megkeserüli az biztos. Mikor sikerült végül elaltatnom Emily-t eszembe jutott a James-szel való táncunk. Persze megint ostobán azon gondolkodtam, milyen jó lenne vele lenni. Hogy mennyire szeretem és bármit megtennék azért, hogy boldog lehessen. De tudom, hogy velem nem lehetne boldog. Nem lehetne, hisz már csak azzal veszélybe sodrom, hogy ő és a húga közelében vagyok. Mennyit kellene szenvednie. Ugyanarra a következtetésre jutottam, mint mindig. Mi nem lehetünk egy pár! És ez borzalmasan fáj. Fáj látni, hogy mással mennyire jól érzi magát. Fáj, hogy mást szeret. Fáj, ahogy mást érint, ölel, csókol, nem engem. De az sokkal jobban fájna, ha nem lehetne boldog miattam . . .  ilyesfajta gondolatokkal aludtam el.

Kop . . . kop . . kop . . kop – erre ébredtem reggel. Hirtelen tudatosult bennem, hogy a bal felem teljesen lezsibbadt, épp megakartam mozdítani, amikor sikerült kinyitni a szemem. Észrevettem Emily-t, ahogy békésen szuszog, félig rajtam fekve. Nem volt szívem felébreszteni. Hadd pihenje ki magát, a tegnap történtek után.

- Megbosszuljuk, amit veled tett az a szemétláda! - suttogtam ránézve. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy zuhog az eső. Tökéletesen tükrözi a mostani érzelmeimet. Legszívesebben kimentem volna egyet futni. De nem tudnék kimászni Emi alól, úgy hogy ne ébredjen fel. Úgyhogy a futást inkább átrakjuk más korra. Fél hét van. Még rengeteg időnk van. Rengeteg idő, hogy pihenhessenek. Én csak hallgatom az eső kopogását, és figyelem az esőt, a felhőket, a villámok cikázását. Egyszerűen csodálatos. Telt-múlt az idő és csak néztem kifele. Olyan kellemes volt, nem gondolni semmire, csak gyönyörködni az esőben. Talán jóval később mocorgást hallottam. Alice ébredt fel és indult volna el fürödni.

- Jó reggelt! - köszöntöm halkan, mire ő ugrik egyet. Ijedten néz rám.

- Jajj de megijedtem! Jó reggelt Lil!- szólt ő is halkan.

- Menj csak! Majd beszélünk! - mosolyogtam rá. Ő pedig elindult a fürdő felé. Miközben ő a fürdőben végezte teendőit elkezdett ébredezni Emily. Amikor kinyitotta a szemeit rám nézett és elkezdett könnybe lábadni a szemei.

- Cshh ne sírj szívem! Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki megérdemli az pedig nem fog hagyni sírni! - nyugtattam, ő pedig csak szorosan magához ölelt, és kezdett egy csöppnyit megnyugodni.

- Igazad van! - törölgette a könnyeit. - Igazad van! Nem éri meg érte sírnom! Csak egy nyomorult barom! Nem fogok miatta sírni! Erős leszek, olyan mint te! 

- Jól van kicsim! Ez a beszéd, de ne akarj olyan lenni mint én! - halványan mosolyogtam rá. Hiszen ők sem tudtak rólam mindent. - Bosszút fogunk állni érted ígérem! - néztem rá.

- Lehet nem kéne bajba sodornotok magatokat!

- Nem lesz semmi baj! Hiszen ismersz engem. - mosolyogtam.

- És mi a terv a Bunkó ellen? - kérdezte halvány mosollyal az ajkán.

- Nem tudom, még nem gondolkodtam. De majd kitalálunk valamit. - Csak feküdtünk tovább, míg Alice ki nem jött a mosdóból.

- Mehetek előtted, rendbe szeretném szedni magam minél hamarabb. - nézett rám boci szemekkel.

- Persze, menj csak! - amint ki mondtam Emi rögtön rohant be a fürdőbe. Alice elmondta milyen csodálatos estét töltött Frank-kal. Élmény volt hallgatni. Mikor kinyílt a fürdőajtó én mentem be. Gyorsan lezuhanyoztam, az ajtóban már Kate és Mel toporgott. Végül Kate elsőbbséget adva Mel-nek leült az ágyamra és ő is becsatlakozott a beszélgetésbe, velem együtt. Én csak felkaptam valamit és vártam, hogy végezzenek. Amint végeztek lementünk megreggelizni. Lent persze a Tekergőkbe botlottunk.

- Jó reggelt! - köszöntött mindenki mindenkit.

- Na nagy buli volt az este ? - kérdi jókedvűen Emi. Ő az én barátnőm.

- Naná! - válaszolt Sirius. - És te jobban vagy? 

- Mondhatni. Hála a pihenésnek és Lil-nek. - tekintett rám hálásan.

- Na ha már tárgyra tértünk! - nézet körül Kate. - Fent beszélgetünk erről. - csillantak fel szemei.

- Húha! Bosszú? - kíváncsiskodott James.

- Ahha! Mindenki egyért, egy mindenkiért! Ezek a primitív módszereink.- mosolygok rá. - Miért érzem úgy, hogy már terved is van? - tudakolódtam Kate-nél.

- Mert túl jól ismersz! - nevetett. - Na gyerünk, gyerünk!

- Jól van! Jól van! Te rabszolgaharcsál. - szólt halkan Mel.

- Hallottam ám!

Ezek után a Tekergőkkel együtt gyorsan megreggeliztünk, majd felmentünk a klubhelyiségbe és kerestünk egy távolabbi zugot és letelepedtünk.

- Nah, mondjad! - kérte Alice.

- Ugyebár Viktor más csajjal smárolt.

- Idáig tiszta! - szólt bele Reg.

- Ha befognád talán végig is mondanám! - nézett rá szúrósan. Ahogy hallom bal lábbal kelt fel. - Szóval ugyan azt fogja visszakapni. - nem értem. Teljes mértékben nem értek semmit.

- Nem értem! - szólt Sirius.

- A lényeg. Valaki elcsábítja, játszik vele majd dobja. - válaszolt Kate. 

- Ez mind szép és jó, de ki csinálná meg? - James tapintott rá a lényegre. A lányok csak sejtelmesen néztek ki a fejükből.

- Miért érzem úgy, hogy én leszek a szenvedő alany? - kérdezem félve. A fiúk csak értetlenül néztek rám.

- Mert te épp szingli vagy és nem lesz nehéz dolgod. Egyébként is otthonosan mozogsz a dologban. - egyszerű válasz.

- Nem értek semmit! - fejtette ki James és a többiek csak bólogattak.

- Jajj de nehéz a felfogásotok! Lily tudja, hogyan kell elcsábítani egy pasit. A többit meg majd megoldja.

- És nem tudod véletlenül, hogy a barátosnéd szűz még? - kérdezte Sirius. Nem értem, hogy nem lehet leszállni a témáról.

- De tudom. - válaszolta egyszerűen.

- És? - ez már Reg volt. Ma nagyon türelmetlen.

- Nem mondom el a barátnőim titkait, ha akarja majd ő elmondja.

- Na akkor ha megelégedtetek a válasszal.
- Miért nem te csinálod? Semmi kedvem tenni a szépet. - próbáltam menteni magam.
- Mert én a saját exemet szívatom meg. - válaszolta nyugodtan.
- Sejtettem, hogy nem úgy ment a dolog tegnap, mint gondoltad. - néztem rá.  Felsóhajtottam, nincs más választásom. - Rendben! Meddig kell játszanom? És meddig kell elmennem? - kérdeztem

- Nem kell túlságosan elhúzni, csak amíg muszáj. Ameddig te jónak véled.- felelte Emi.

- Lily minél hamarabb kezded, annál hamarabb vége lesz! - szólalt meg Alice. 

- Akkor mentem!- fintorogtam.

- Ha visszajöttél beszédünk van veled! - szólt utánam Sirius. Én csak feléjük néztem, bólintottam és elindultam. Kimentem a porté lyukon és elindultam megkeresni. Az egyik folyosón találkoztam is vele.

- Szia! Mizujs? - kérdeztem kedvesen.

- He-hello! Öhm . . . semmi. - nézett rám kikerekedett szemekkel. Szóval nem közömbös irántam, de jó. Elfintorogtam magamban, már csak a gondolattól undorodom.

- Nincs kedved beszélgetni velem. Tudod a csajok nem igazán érnek most rá és jó lenne beszélni valakivel. - néztem rá mosolyt színlelve.

- De, de szívesen. Ráérek. Miről szeretnél beszélni?

- Igazából mindegy, csak beszélgetni szeretnék. Például milyen volt a nyarad? - végül elkezdett beszélni. Nem értem, hogy tud ennyit beszélni. Komolyan olyan szinten részletezte, hogy mit csinált a nyáron, már azt hittem, hogy minden órájáról elmondja, hogy mit csinált. De aztán az óra elütötte a fél hatot. Azt hittem már sosem lesz vége.

- Vissza kéne menni a klubhelyiségeinkbe. Hamarosan vacsi. - néztem rá bánkódva.

- Elkísérlek egy darabon jó? - reményekkel teli szemmel nézett rám. Én pedig belementem.

- Annak örülnék. - mosolyogtam rá. Ezek után már csöndben mentünk tovább. Amikor elértünk a lépcsőkhöz, ő megállt.

- Én azt hiszem itt inkább visszafordulok.

- Rendben. – mondtam neki. Ő pedig megfogta a kezem. Itt az idő Lily! Mély levegő. - gondoltam magamban. Elkezdtem közel hajolni hozzá. Ő pedig vette a lapot. Megcsókolt. Volt már pár barátom, de ilyen szörnyen még egyik sem csókolt. Nem éreztem semmit, csak undorodtam az egésztől. Hamar megszakítottam a csókot, csak annyira hamar, hogy ne vegye észre. Legelbűvölőbb mosolyomat vettem elő.

- Bocsi de most mennem kell. Majd találkozunk! Szia! - köszöntem el tőle és adtam egy csókot a szájára.

- Remélem minél hamarabb! Szia Édesem! - én már rohantam is fel a lépcsőkön, be a portré-lyukon, ott megláttam a csajokat és a Tekergőket.

- Mindjárt jövök. - mondtam gyorsan, minél kevesebbet kelljen nyelnem. Undorodtam attól, hogy a nyála a számban van. Felrohantam a fürdőnkbe és kiöblítettem a szám, majd gyorsan fogat mostam. És futottam vissza.

- Na mi volt ? - kérdezte Kate kíváncsian.

- Könnyebb lesz mint gondoltam. Csak hamar legyen vége, mert már máig nem bírom. Majdnem óráról-órára elmesélte a nyarát. Komolyan ha figyeltem volna, azt is tudnám, hogy mikor ment vécére. - a többiek elkezdtek nevetni. - Ez egyáltalán nem vicces. Nagyon idegesítő volt. Már azt hittem soha nem tudom lekoptatni, úgyhogy ne kezdjen el gyanítani valamit. De végül vacsira hivatkozva feljöttem. - fejeztem be monológom.

- Na és megcsókolt? - kérdezte Mel.- Japp. Így legalább hamarabb vége lesz. - a fiúk csak kiguvadt szemekkel néztek rám.

- Na látjátok, ezért mondta Kate, hogy Lily a legjobb a csábításban. - mosolyodott el Emi.

- És hogy csókol? - faggatott most már James.

- Mit ne mondjak, örültem volna, ha ebben az „élményben” nem lett volna részem. - fintorogtam el.

- Ennyire rosszul csókol? - kérdezte Alice. Mire Emi elkezdett nevetni.

- Rosszul? - vontam fel a szemem. - Nem, szörnyen. Csókolóztam már pár sráccal. De ez mindennél rosszabb volt. - a csajok persze rögtön elkezdtek röhögni. - Ez nem röhej tárgya! - néztem rájuk durcásan. - Tudjátok milyen szar volt? Ha csak a nyála fele maradt a számban, akkor sem mondtam sokat, sőt. - már mind nevettek, csak James és én nem.

- Na jó, ha kinevettétek magatokat, akkor mehetnénk. Éhen halok. - fejtette ki James az álláspontját.

- Egyet értek! - válaszoltam. De a többiek csak nevettek és nevettek. - Na jó én lementem. James jössz? - kérdeztem, az egyetlen embert, aki képes volt beszélni. Ő csak bólintott egyet. Elindultunk.

- Lily! - szólt. - Minden rendben? - én csak bólintottam. - Nem kell ezt csinálnod, ha nem akarod. Én nagyon szívesen küldeném gyengélkedőre. - nézett dühösen a szemembe. Ekkor meghallottam a Mardekár csapatát, hogy pontosabb legyek Bellatrix vihogását. James is felfigyelt rá. Hirtelen megfogta a kezem és berántott az egyik szobor mögé. És teljes testtel nekem préselődött. A számat pedig befogtam. Ne is mondjam, mennyire jó volt így lenni. Ilyen közel Hozzá. Mikor feltűnt neki, hogy nem fogok hangot kiadni, leengedte a kezét a számról és a derekamnál támaszkodott a falba. Én csak simán hagytam. Hagytam, hogy hozzá nyomjon a hideg falnak, hogy a kezeit érezzem a testemen, a leheletét az ajkaimnál. Megszűnt minden. Egyre közelebb került hozzám, de ez nekem nem volt elég, érezni akartam, ahogy a testünk mindenhol összeér, érezni akartam, hogy megfogja a derekam és magához szorít, érezni akartam, ahogy azok az édes ajkaival a számhoz ér. Nem akartam semmit, semmit csak Őt! A leheletünk együtt élt, az a levegő, ami az én tüdőmből kijutott, azt ő újra belélegezte. Éreztem, ahogy a szívem hevesen ver, ahogy remegnek a lábaim, ahogy a gyomromban ezer pillangó bontogatja szárnyait. Egyszerűen elképesztő volt. Még nem éreztem ilyet, senkivel, sehogy, semmikor. Ő pedig már csak azzal feltüzel, hogy hozzámér. Már azt hittem, hogy megcsókol, amikor hallottuk, hogy a csajok és a Tekergők nagyokat nevetve mennek el. Próbált távolabb kerülni tőlem, de nem ment neki, ilyen kis helyen. Mikor már nem hallottuk őket, kibujtunk és elindultunk utánunk. Egyikünk sem szólt a másikhoz. Beléptünk a Nagy Terembe és helyet foglaltunk a többiek között. 

- Hát ti hol voltatok? - kérdezte Sirius furcsán nézve ránk.

- Sehol, csak sétáltunk Tapi. - válaszolt James monotonan. Mindenki nagy szemeket meresztett ránk, de egyikünk sem szólt egész vacsora alatt. Amint végeztünk felmentünk a klubhelyiségbe, én elkezdtem írni a házi dolgozatomat bájitaltanra és a többi házimat. James csak ült és nem csinált semmit. A többiek pedig beszélgettek valamiről, egy szót nem fogtam fel belőle, de most nem is akartam. Folyton eszembe jutott, ami a bálon történt és ma a szobor mögött, így a házim is lassan készült. Amire végeztem addigra a többiek már felmentek, csak a Tekergők maradtak lenn és persze Reg. Reg ez alatt az idő alatt nagyon jól kijött velük, szinte már ő is Tekergőnek számított, bár a bátyjával még mindig nem volt túl jó a kapcsolata.

- Na szóval, hol tanultál meg ilyen jól verekedni? - kíváncsiskodott Reg.

- Rémlik még, hogy vannak unokabátyáim? - bólintott. - És valahogy mindig elkezdünk verekedni, persze nem komolyan, csak játszunk. És mivel én vagyok a legkisebb, ráadásul lány is, ők meg olyan szinten féltenek, hogy megtanítottak harcolni és védekezni egyaránt. A nőveremmel sincsenek túl jóba, így mi annál jobban kijövünk egymással. Csoportosan utáljuk Petet. - fejtettem ki részletesen.

- Áhh így már értem. Gondolom főleg Matt meg Mike segített. - nevetett. - Vagy a harmadik jó madár is? - Matt Mike és Mark testvérek, ők a legkedvesebb unokabátyáim, persze a többieket is nagyon szeretem. Mike és Matt a két izgő mozgó, sosincs nyugtuk. Mark az idősebb hármuk közül, ő felelősségteljes, előrelátó és megfontolt. Egyszóval tűz és víz.

- Nagy részben igen, de a többiek is segítettek. - mosolyogtam rá. - Viszont skacok én most mentem. Jó éjt! - mindenkit megöleltem és felszaladtam a szobánkba. A csajok a fürdőért küzdöttek.

- Csajok! Elmentem futni. - szóltam, hogy ne aggódjanak, mert néha ők is aggódnak, bár tudják, hogy meg tudom magam védeni. - épp a lépcső alján álltam, amikor Mel utánam jött.

- Lily! Biztos, hogy ez jó ötlet? Sötét van és zuhog az eső. - nézett rám anyáskodóan. Én csak megforgattam a szemem.

- Te is tudod, hogy imádok futni, és imádom az esőt. A kettőt együtt még jobban. Sötét van, na bumm, a Rengetegben úgyis mindig sötét van. - mosolyogtam rá.

- De akkor is! Hadd menjek veled! Nem szeretem, amikor egyedül mész este a Rengetegbe. - mondta.

- Megtudom magam védeni. Nem állok szóba idegenekkel Anyuci, és pálca is van nálam. - elővettem a könyörgő pofit. - Menj és aludjál csak! - Ő pedig bevágta a durcát.

- Rendben! De vigyázz magadra!

- Én mindig vigyázok magamra! Szia! Jó éjt! - nyomtam puszit az arcára és megfordulva vettem észre, hogy a Tekergők engem néznek. Közben Mel felbattyogott.

- Lily! A húgomnak igaza van. Nagyon veszélyes az Erdő, és alapból is veszélyes időket élünk. - nézett rám kérlelően.

- Miért nem hiszi el senki, hogy meg tudom magam védeni? - fújtam ki a levegőt dühösen.

- Én nem azt mondtam, hogy nem tudod megvédeni magad! - ő is dühös. Úgy se volt már egy ideje Evans vs Potter ordítozás.

- Akkor meg mi a bajod? - kérdeztem még úgy, ahogy nyugodtan.

- Hogy veszélyes kinn! - kezdett el kiabálni velem.

- Bebizonyítom, hogy tudok magamra vigyázni. Vedd elő a pálcád! - utasítottam.

- Én nem párbajozom nők ellen, kivéve Bellatrixot és Narcissát. - nézett rám.

- Sirius akkor állj ki ellenem te! - néztem az említettre.

- Én se feltétlen harcolok nők ellen, de most az egyszer kivételt teszek. Kíváncsi vagyok, hogyan párbajozol. - nézett rám és előhúzta a zsebéből a pálcát. Én is így cselekedtem, miközben James villámló szemekkel nézett mind kettőnkre. Vártam. Vártam, hogy Sirius kezdjen. Ő is arra várt, hogy kezdjek.

- Capitolatus! - ejti ki a varázsigét. Én gyorsan felhúzom pajzsom, így kivédem a bűbájt.

- Stupor! Duro! Piroinito! Obstructo! Confundo ! - én figyeltem, ahogy kezd kifulladni, minden ártását, varázslatát, rontását kivédtem, nem csináltam mást, aztán meguntam és én is elkezdtem támadni.

- Capitolatus! Petrificus totalus! - egymás után végeztem el a varázslatokat. Elrepült a pálcája, és megfagyott. A fiúk tátott szájjal néztek. - Remélem megértettétek, hogy megtudom magam védeni. Akkor most megyek is! Finite Incantatem! Sziasztok! Jó éjt! - és már ott sem voltam. Futottam ki a kastélyból, be az erdőbe. Élveztem az esőcseppeket, ahogy átáztatják a ruháim, ahogy a hajam rám tapad, ahogy nem érdekel semmi más, csak a futás. Csak akkor fordultam vissza, amikor már teljesen átáztam, és kezdtem fáradni. A portré-lyuknál már elkezdtem levetni a pulóverem, hisz ki lenne ilyenkor a klubhelyiségbe. Levetettem és úgy léptem be. A Tekergők ott voltak, kivéve Peter-t. Mind rám kapták a pillantásukat. Remus utána rögtön el is fordította, nem értettem miért. De James, Sirius és Reg szemei nem az arcomat nézték, hanem kicsit lejjebb. Akkor vettem észre, hogy az élénk kék melltartóm kicsit átüt. Hát az ing nem nagyon látszott . . . teljesen rám tapadva nem takart semmit belőlem, egyedül a melltartónak köszönhetem, hogy nem láttak semmi nagyon fontosat.

- Remélem kinézelődtétek magatokat. - mondtam és közben mosolyogva csóváltam a fejem. Szinte egyszerre néztek az arcomra. - Ezt igennek veszem. Akkor most már tényleg mentem. Jó éjt fiúk! - fel mentem a szobánkba. A lányok már aludtak. Megnéztem az órát és láttam, hogy fél 1-et mutat. Elmentem vettem egy forró fürdőt, majd mély álomba szenderültem.