9. Fejezet – Sheffield

Sziasztok!
Sajnos közeleg a nyár vége, de addig is igyekszem több fejezetet feltenni.
A mostanihoz ajánlom nektek  That's what friends are for c számot.
Puszi:

LilyV

„Senkinek nincs nagyobb hatalma világon, mint annak a nőnek, aki tudja, mit akar, és elszántan halad a célja felé.”
/Philippa Gregory/

( Lily szemszöge)

Reggel szokás szerint én keltem fel először. James békésen szuszogott alattam, miközben izmos meleg karjaival ölelt. Imádtam a férjemet, imádtam minden apró pólusát, minden kis mozzanatát. Reggelente sokáig szoktam gyönyörködni benne. De ma csak pár percet engedtem meg magamnak. Igyekeztem a lehető legóvatosabban kiszabadítani magam a fogságából, hogy ne ébredjen fel. Volt már rutinom benne, így sikerrel is jártam, ugyan egy halk morgás és nyögés közötti hanggal kifejezte nem tetszését, de miután oldalra fordult szuszogott tovább. Még túl kora volt, hogy érdemben intézhessem a dolgaimat, ezért gyors felkaptam egy melegítőt és lementem futni a parkba. Most nem mentem ki a védővarázslatok alól. Így gyönyörködtem a szépen rendben tartott díszkertben, a szökőkútban és magában a házban. Friss volt a levegő hála az esti esőnek, de most már teljesen kitisztult az ég. Megközelítőleg egy órát futottam, nyújtással meg levezetéssel együtt, majd mosolyogva végeztem el a reggeli rutint, végül hagytam egy pergament az éjjeli szekrényemen. „Sheffieldbe mentem, sietek haza. Szeretlek.” Még gyorsan bekaptam néhány falatot, közben pedig megnéztem a Reggeli Profétát. Persze James-szel mi voltunk a címlapon, a „Nagy visszatérők” címmel. Nem olvastam el, hogy mit írnak rólunk, sose szoktam, de megnéztem a többi hírt, az eltűnt szeméylekről, a kviddicsről, és a többi apróságot. Miután átlapoztam és egy bűbájjal elmosogattam, hopponáltam a Sheffieldi Aurorparancsnokságra. Az ellenörző rendszer látogatóként engedett be, vagyis sajnos le kellett mondanom a látogatás ideje alatt a pálcámról. Ismertem a helyet, az évek alatt nem sokat változott. Egyenesen a miniszterhez siettem. A recepciós csaj kb korombeli lehetett, az arcán vagy egy kiló smink díszelgett és olyan mélyen dekoltált felső volt rajta, hogyha akartam volna, meg tudtam volna mondani, hogy milyen melltartó volt rajta. Az álla a gyönyörű szép fekete kőpadlón hevert, ahogy meglátott. Persze, most az egész varázsvilág a visszatérésünktől zajos. Hogy én mennyire utálom a sajtót... Mindegy. Egy kedves mosolyt erőltettem magamra. 

- Jó napot! Lilian Evans Potter vagyok és a miniszter urat keresem. Kérem szólna neki? - pár másodpercig vártam, hogy reagáljon valamit. Már azon gondolkodtam, hogy újra megkérdezem, vagy csak simán besétálok a miniszterhez. De végül megszólalt. 

- Azonnal szólok neki Mrs Potter. - mondta és felpattant a helyéreől, majd bekopogott és belépett a miniszterhez. - A miniszter úr fogadja Önt, de fél óra múlva megbeszélése lesz. 

- Köszönöm, ígérem, rövidre fogom. - mosolyogtam kedvesen, majd beléptem a miniszterhez. Nem ismertem a fazont, még nem volt elég időm felmérni a terepet, de gyors lépésekre van szükség. Egy max 30 éves, jóvágású férfi terpeszkedett a karosszékében. Ajka mosolyra húzódott, ahogy belibbentem hozzá. Túl nyájas volt és túl hízelgő, felfordult tőle a gyomrom. 

- Már vártam a látogatását Mrs Potter. Az Aurorparancsnokunk figyelmeztetett rá. 

- Örülök, hogy Gabe felvilágosította Önt. Gondolom azt is megemlítette, hogy az ő pozíciója ideiglenes volt és jogilag engem illet meg. 

- Igen, mondott valami ilyesmit és magam is megbizonyosodtam róla. De tudnia kell, hogy nem repesek az örömtől. Olyan Aurorparancsnokot akarok a városunk biztonságának élére állítani, aki csak velünk foglalkozik. 

- Hát sajnálom, ebben nem segíthetek, ugyanis a Londoni állásomat is visszakaptam. És mint azt mindketten tudjuk nincs joga beleszólni az Aurorság működésébe. Csak az új Aurorparancsnok kinevezésébe, de ahogy azt nagyon jól tudjuk én nem vagyok új. Így az engedélye nélkül is bemehettem volna a parancsnokságra és felvázolhattam volna a helyzetet. De úgy gondoltam megadom Önnek az esélyt, hogy Ön közölhesse a sajtóval a hírt. 

- Igazán kedves Öntől. - mondta negédesen. - Ez esetben összehívok egy sajtótájékoztatót, még ma és miközben bejelentem, Ön is ott fog mosolyogni mellettem a kamerákba. 

- Ahogy kívánja. - mondtam nyugodtan. Ő csak bólintott és behívta a recepciósát, hogy keressen időpontot és szervezze meg a sajtótájékoztatót. Végül két órával későbbre kezdte el szervezni. Mielőtt még elköszöntöm volna a minisztertől még megkértem, hogy intézze el a státuszomat a Minisztériumban, hogy visszakaphassam a pálcámat, mert bár voltak nálam kések, de a pálcám nélkül mégis védtelennek éreztem magam. A fennmaradó két órát a Parancsnokságon töltöttem Gabe-bel. Nem sokat változott, néhol egy-két aprócska ránc jelent meg az arcán, de ez csak még markánsabbá tette azt. És ugyanolyan szoknyapecér volt, mint régen. Átvettük a függőben lévő ügyeket. Kijelöltük azokat, akiknek felajánljuk, hogy jöjjenek Londonba. És persze a Parancsnokságon tartott tájékoztatón fel is vázoltuk az ügyet az auroroknak. Rengeteg döbbent arc bámult rám, de már nem is foglalkoztam vele. Időben visszaértem a sajtótájékoztatóra. Ahol a miniszter előadta, hogy én vagyok a régi-új aurorparancsnok én pedig vázoltam a parancsnokság helyzetét és a fontosabb, nem titkosított változásokat. Persze a firkászok próbáltak kitérni a feltámadásunkra, amit sikerült azzal hárítanom, hogy erről már korábban beszéltünk. Illetve a magánéleti témát is felhozták, amit szintén hárítottam. Igazából semmire nem voltam hajlandó válaszolni, ami nem az itteni aurorság jövőjével kapcsolatos. A sajtótájékoztató kínjai után nem szóltam a miniszterhez, a sajtó háta mögött nyíltan utálhatjuk egymást, de Gabe-től elköszöntöm, majd hazahopponáltam. Nem akartam senkire se a frászt hozni, ezért a hallba érkeztem. A nappaliból vidám beszélgetés hangja hallatszott. Pár lépés után már a hatalmas nappaliba értem, ahol három Tekergő nosztalgiázott.

- Sziasztok fiúk! - köszöntöttem, ahogy közelebb értem. S ők is viszonozták a köszönésem. Lehuppantam James mellé a kanapéra, aki egy lágy csókkal köszöntött. - Nem akartam megzavarni a nosztalgiázást. - mosolyogtam.

- Csak a sulis éveinket idéztük fel. Merre jártál Lily? - kérdezte kedvesen Remus.

- Tényleg, hogy ment a dolog Sheffieldben? - kérdezte James is.

- A miniszterrel lesznek gikszerek. Nem igazán vagyunk egy hullámhosszon. És még a nevét se sikerült megtudnom annak a bunkó pöcsnek. - csóváltam a fejem.

- Flynn Davis-nek hívják. - segített ki Remus.

- Köszönöm. Legalább már ezt tudom. - mosolyogtam rá. - Egyébként … - kezdtem bele, majd hagytam egy kis hatásszünetet. - Hadd mutassam be a sheffieldi Parancsnokság régi-új parancsnokát, szerénynek nem igen nevezhető személyemet. - hajoltam meg színpadiasan, majd elnevettem magam.

- Most meg kéne lepődnünk? - kérdezte Sirius. 

- Na kössz, azért egy „szép volt Lily” jól esett volna. - néztem rá durcásan. De mielőtt nekiállhattunk volna komolyabban marni egymást drága férjem felállt eddigi ülőhelyéről és elém lépett.

- Istennő vagy Drágám, gratulálok. - mosolygott rám csábosan. Ráadásképp olyan szenvedélyes csókkal jutalmazott meg, amiért még meghalni is érdemes lenne. Egyre jobban belefeledkeztünk a csókba, míg nem valaki meg nem zavarta. 

- Menjetek szobára, nem kellene Remust kellemetlen helyzetbe hoznotok. - hallatszott Sirius vidám hangja. Míg én pár pillanatig férjem csodálatos meleg barna, csillogó szemeiben gyönyörködtem. Végül James szólt oda haverjának.

- Tudjuk, hogy téged nem zavarna az ingyen pornó drága Tapi. - mosolygott rá vidáman. 

-Van még mit tanulnod Jamestől Sirius. - kacsintottam rá, majd komolyabb vizekre eveztem. - Küldök egy patrónust Rémszemnek, hogy elfogadjuk a régi pozícióinkat.

- Úgy volt, hogy meglátogatjuk őt, nem? - pillantott rám James.

- De, de aztán rájöttem, hogy mennyi dolgunk van még. - néztem rá, mire szemeiben pajkos fény gyúlt. - És nem a szexre gondoltam. - mosolyogtam tovább, mire ő lemondóan sóhajtott. - Most megnézem hogy áll Mandy az ebéddel, és utána átvesszük, hogy mi lesz a Wizemgamot előtt. Ne értsetek félre, de ott vannak protokollok, amiket be kell tartani. - néztem a két jómadárra. Majd kimentem a konyhába Mandy-hez. Az én édes házi manóm, aki nem is az enyém, mert már jó ideje szabad házi manó és fizetek neki, bár erről is sokáig győzködtem, hogy elfogadja a fizetséget. Már javában főzött és már az ínycsiklandó ételeknek pár percre volt csak szükségük az elkészülésig. Így én egy pálcaintéssel megterítettem, majd készségesen kóstolgattam a finomságokat. Mikor végzett megköszöntem neki, míg ő édesen elmosolyodott. Az ebéd csak kellemes, semmiségekről szóló beszélgetés fűszerezte meg. Miután mind jól megtömtük a pocakunkat az ínyenc falatokkal én a egy bűbájjal elmosogattam. 

- Szóval mit kéne tudnunk a Wizengamotról? - kérdezte kissé türelmetlenül James. 

- Őszintén még nekem sem volt hozzá szerencsém, hogy részt vegyek egy ülésen, de utána kerestem. Először is Sirius, neked is ott kell lenned. Ha te nem vagy jelen, akkor a Wizengamot meg sem kezdi az ügyet. Nem hazudok, lesznek ott dementorok, akik oda fognak rád figyelni, hogy ne tudj megszökni, de nem támadhatnak rád. - nyugtattam meg, amennyire tőlem telt. Tudom, hogy a hosszú Azkabani évek nyomot hagytak benne, elképzelni sem tudom, hogy mennyire félhet már a dementoroktól. 

- Rendben, ott leszek. - mondta nyugodt hangon, de a szemében láttam, hogy fél. 

- A Wizengamot tagjai szavazással fogják eldönteni, hogy bűnös vagy-e. Fontos, hogy a kihallgatás alatt csak akkor szólalhatsz meg, ha kérdeznek. Ez rád is vonatkozik James. Jó benyomást kell rájuk tennünk.

- Miért olyan fontos ez? - kérdezte James.

- Hiába vagyunk mi a rendíthetetlen tanúi az ártatlanságának a Wizengamot tagok saját belátásuk alapján döntenek. Lehet, hogy lesz olyan, akit megvesztegettek. Ezért kell illedelmesnek lennünk és erőt demonstrálnunk. 

- Hogy akarunk erőt demonstrálni úgy, hogy nem támadunk rájuk? - csóválta a fejét James.

- Albus lesz a védőd Sirius. James-szel mi leszünk a tanúid. De Harry is ott lesz, úgy fest őt sem kíméli a sajtó. Igyekszem elérni, hogy az anyád is melléd álljon, legrosszabb estben is csak távol marad a tárgyalástól. 

- Nem hinném, hogy a drága jó Walpurga mellém állna valaha is. - csóválta a fejét.

- Ki tudja. - vontam vállat. - A lényeg, hogy a varázsvilág nagy neveit soroljuk fel a védelmedben. Még az én nagyanyámmal is hajlandó leszek beszélni az érdekedben. Ha valamelyikük is eljön, az jó fényben tüntetne fel téged azok számára is, akik a sötét oldallal szimpatizálnak. - mosolyogtam rá biztatóan.

- Mennyi esélyem van, hogy megnyerjük a pert? - kérdezte halkan Sirius. 

- Ne aggódj, jó esélyeid vannak. - mondtam a lehető legmelegebb hangomon. - És ha mégsem így lesz, akkor megszöktetünk a Minisztériumból. - szorította meg barátja vállát James biztatóan. Tudtam, hogy komolyan gondolja, és őszintén szólva egyet értettem vele.
A délután nagy részét azzal töltöttük, hogy lelket öntöttünk Siriusba, míg én közben küldtem patrónust Rémszemnek, Walpurga-nak és Maria nagyinak is. Holnap mindkét vén szipirtyóval találkozom. Csodás nap elé nézek...