7. fejezet – As a good friend

Sziasztok!
Kis nyári vakáció után itt a kövi rész. Az ezt követő még a héten felkerül.
Ajánlom hozzá Jessie J-től a Flashlight c. számot.
Puszi:

LilyV

„A szabályokat, ha nem töröd meg, feszegesd egy kicsit! Ez az egy módja van, hogy jól érezd magad.”

/Alyson Noel: Evermore/

(Lily szemszöge)

Nem volt különösen nehéz bejutnom a régi főhadiszállására, de azért volt körülötte védelem. Lehet, hogy még szándékában áll valamikor visszatérni ide. Most inkább nem ezzel foglalkoztam. Meg kell találnom valamit, valamit, amiről azt sem tudom, hogy hol van, vagy hogy hogyan néz ki … Nem kicsit tűnik nehéznek. Albus mindössze annyit mondott, hogy valami olyat keressek, amiben sok fekete mágia összpontosul. Szó szerint arra kért, hogy a legsötétebb tárgyat vigyem el neki, amit találok. Ez pedig minden, csak nem egyszerű, egy sötét mágus házban, ami hemzseg a sötét tárgyaktól. De legalább nem lehetetlen. Az erőmet kiterjesztettem az egész házra és azzal kerestem … Végül egy nyakláncot találtam, amiben elég sok sötét mágia munkálkodott. De azért még körül néztem. Titkos ajtók és erőterek után kutatva, de nem találtam mást. Hát végül elfogadtam, hogy nincs itt más. Nem értettem, hogy mindez mire lenne jó. Még az én birtokomban is van ennél sötétebb tárgy. De mindegy, az öreg tudja mit akar és miért. Végül visszahopponáltam a Roxfortba.

(James szemszöge)
Sosem rajongtam Lily egyéni akcióinak, de be kellett ismernem, hogy igaza volt. Egy rég elhagyatott hadiszállás meglátogatása nem olyan veszélyes, még ha riasztva is van. Lily mindig is jó volt az ilyenekben.
- Azt hittem a Roxfortban nem lehet hopponálni. - szólalt meg Hermione.
- Nem is. De Lily mindig is nagyon ügyesen törte fel a védőbűbájokat. A védőbűbájok létesítése és feltörése az egyik specialitása. Egyébként tudomásom szerint Albus is nyugodt lélekkel hopponálgathat az iskola területén. - válaszoltam.
- És hova ment a drága nejed éppen? - kérdezte Tapi.
- Szóval a lényegről lemaradtál Tapmancs? - nevettem. - Épp betör Voldi egy régi székhelyére. - csóváltam a fejem.
- Azt hittem nagyobb buliról maradunk le. - sóhajtott lemondóan Tapi.
- Anya betör egy volt halálfaló fészekben? - kérdezte fiam kissé sokkolva.
- Én is aggódom érte, de hidd el, semmi baja nem lesz. - veregettem vállba fiam. - Anyád felettébb jó betörő. Főleg ha otthonos terepen mozog.
- Otthonos?
- Igen. Szerintem a régi kúriába ment, ahol régen Voldermort anyjának családja élt. De ha nem, akkor is elég sokat kémkedett régen Voldemort után. Tudja mit csinál. - nyugtattam meg, ahogy csak tőlem telt.
- Na, akkor csínyekre fel? - törte meg a csendet Tapi, mire én mosolyogva bólintottam.
- Veletek tarthatok? - kérdezte fiam.
- Hát hogyne, még van mit tanulnod tőlünk. - húztam ki magam büszkén.
- Harry, holnap óráink lesznek, és tilos a folyosókon tartózkodni takarodó után. - tudálékoskodott Hermione.
- Ezt úgy mondod, mintha még soha nem maradtunk volna kint a takarodó után. - nevetett fel Ron. - Én is veletek tartok. - erre a kijelentésre Hermione fújtatott egyet és Ginny-re nézett. Ginny vállat vont.
- Nem értem, hogy miért fújod fel ennyire Mio. - nézett rá ártatlanul Ginny.
- Hát jó, akkor kellemes estét! - mondta eléggé dühösen és távozott.
- Nem mész utána Ginny? - nézett rá Ron.
- Miért tenném? Én nem vagyok a picsije, sem a bagja. - vágott vissza csípősen, amire Tapi-val egymásra néztünk.
- Neked is vissza kellene menned!
- Ki vagy te, hogy parancsolgass?! - nézett rá villámló tekintettel.
- Húúú. - szaladt ki belőlem.
- A bátyád. - válaszolta egyszerűen.
- Gyere Luna visszakísérlek a házadhoz. Itt nem látnak szívesen. - fogta meg barátnője karját. Belőlem pedig akarva akaratlanul kiszaladt a nevetés.
- Szép volt Ginny. - dicsértem, de ettől még a többiek ugyanolyan furcsa szemekkel néztek rám, mint aki megőrült. De aztán Sirius megszólalt, halkan, óvatosan.
- James húgára emlékeztetsz minket. - erre a kijelentésre elszomorodtam hiányzott a húgom. A folytonos felesleges aggodalma, a vidámsága, a felszabadultsága.
- Van egy nagy nénim is? - kérdezte fiam, mire én fájdalmasan megráztam a fejem.
- Sajnos nem, nem sokkal a születésed előtt meghalt egy halálfaló támadásban. - válaszolta helyettem Tapi. - Az öcsémmel együtt. Ő az, akinek a képe szintén ki van égetve a Black-ek családfáján. Mindenkit nagyon megviselt az eset.
- Sajnálom, én nem tudtam … - kezdett volna szabadkozni fiam.
- Persze, hogy nem tudhattad. - mosolyogtam rá és összekócoltam a haját. - De most nem beszélünk szomorú dolgokról. A mai este a csínyeké.
- Ez esetben jobb, ha én tényleg nem vagyok itt. - mosolygott rám Ginny kedvesen.
- Ne érts félre, nem zavar a társaságod, bár tényleg a húgomra emlékeztetsz... - magyarázkodtam.
- Nem, baj, nem akarok vitatkozni a tulok bátyámmal. Kellemes estét! - búcsúzott el majd befordult az egyik folyosón.
- Hát ezt jól megcsináltad Ron. - csóválta a fejét Harry.
- Csak féltem a húgom.
- Mert szerinted visszamegy a klubhelyiségbe? - nevetett fel Harry, amiért mind furán néztünk rá. - Ugyan már, pont Ginny csinálná azt, amit mondasz neki. Ne már, Ron. - csóválta a fejét.
- Akkor szerinted hova megy? - kérdezte Ron.
- Nem tudom. - vont vállat fiam. - De nem a klubhelyiségbe az biztos.
- Nézd meg, hogy hol van!
- Nem, nem kémkedek a húgod után. - mosolygott rá kicsit gonoszan fiam.
- Hát rendben. Akkor? Mi legyen az első? Frics? Vagy Galagonya? Vagy a mardekár klubház? - kérdeztem tőlük vidám. Végül a mardekár klubhelyiséghez mentünk először, és Zonko illetve Weasley cuccokkal felszerelkezve. Rengeteg trágyagrátnátot, pár színező zacskót és keléskeltő porkövet tettünk ki a bejárathoz. Majd mentünk Fricshez. Mrs Norrins-szal kezdtük akit egy némítás után rózsaszínre festettünk, míg Frics bonbonába rókázórágcsát kevertünk. Imádtam a Weasley termékeket. Muszáj megismernem a Weasley ikreket. Épp Galagonyához tartottunk, amikor hirtelen megéreztem Lily erejét két emelettel feljebb, örültem, hogy azonnal jelezte nekem az érkezését. Megnyugtatott.
- Megjött Lily. - szólaltam meg. - Zavarna titeket, ha gyorsan kifaggatnám?
- Ohh, mi is megyünk, igaz fiúk? - nézett a fiamékra Sirius.
- Még szép. - helyeselt Harry, míg Ron csak bólintott. Lily alig pár métert mozdult el az érkezési helyétől, aztán ottmaradt. Nem tudom minket vár-e vagy találkozott-e valakivel. De ahogy felértünk, már hallottam halk nyugodt hangját, ahogy beszélget.
- Örülök, hogy megismerhetlek Dean. Én Lily vagyok, Lily Potter. - Lily hangja kedvesen csengg.
- Öhm … te … - szólt egy férfi hang, kissé dadogva.
- Igen, Harry édesanyja. - fejezte be egy ismerősnek tűnő női hang.
- Áh, ne zavartasd magad, már kezdek hozzászokni, hogy úgy néznek rám, mint egy szellemre. - szólt vidáman Lily, erre nő kuncogni kezdett. Ahogy közeledtünk láttam, Lily-t és egy másik vörös hajú lányt, akiben Ginny-t ismertem fel.
- Egyébként hogyhogy itt? Nem úgy volt, hogy … hogy hazamész, míg a fiúk kiélik csínytevő részüket?
- De, tényleg így volt, csak vissza kellett jönnöm, beszélni Albus-szal. Most pedig a fiúkat várom. Szóval, ha te a pasija vagy, én helyedben tempóznék innen, Ron nem fog repesni tőle, ha kiderül, hogy édes kettesben mászkáltok ilyenkor a folyosón.
- Úgy tudtam neked nincs bátyád. - szól megint Ginny. Mi pedig megállunk. És halkan lépkedek Lily felé, míg Ginny-nek is mutatom, hogy maradjon csendben.
- Ohh, tényleg nincs, de tudom milyenek az idősebb fiútestvérek. Van 5 unokabátyám, akik foggal körömmel védtek minden pasitól, ráadásul a két legjobb barátnőmnek is volt bátyjuk. Szóval tudom milyen. - miután befejezte a mondatot én hirtelen átöleltem hátulról és a füléhez hajoltam.
- Pukk. - mondtam félig nevetve. Bár ő reflex szerűen majdnem hasba könyökölt, de még idejében sikerült lefognom a karját. - Hé, kegyelem, csak én vagyok. - mondtam továbbra is nevetve.
- Irtó viccesnek gondolod magad, mi, Potter? - fordította felém a fejét durcásan.
- Most, hogy így mondod, igen. - mosolygok rá, és a nyakába csókolok.
- Pedig ez egyáltalán nem volt vicces. - fordult felém, most már teljes testtel, hogy kicsit elengedtem. Közben hallom, ahogy Ron és Ginnyi veszekednek, valószínűleg a srác miatt. De nem igazán zavartatom magam.
- Jól van, Kicsim, majd kiengesztellek, ha kettesben leszünk. - súgtam halkan, hogy lehetőleg más ne hallja és lágyan megcsókoltuk egymást. - Nem esett bajod?
- Egy hajam szála sem görbült. - mondta mosolyogva és egy puszit nyomott a számra. Majd a többiek felé fordult, figyelve az eseményeket, de nem távolodtunk el egymástól, továbbra is öleltem. Ginny egy csókkal elköszönt barátjától, de a vita tovább folytatódott a két testvér között.
- Ron, most már tényleg elég. A végén az egész kastély felébred, és semmi kedvem megint Umbridge-nál büntibe menni. - szólt közbe fiúnk.
- Harry, ez a lány, itt a HÚGOM, és egyáltalán nem tetszik, hogy ilyenkor azzal a bájgúnárral van, egyedül... - mondta halkabban Ron.
- Igen, értem, de mi is ki szoktunk járni. És az a bájgúnár, ahogy nevezted, a barátunk. Dean, pedig meg védi Ginny-t. Egyébként is, mi a franc történhetne itt a folyosón velük. - próbálja tovább nyugtatni a barátját Harry.
- Engem igazából az zavar, hogy köztük mi történhetett.
- Elég már, én is itt vagyok! - integet Ginny, mire mindketten ránéznek. - Először is nem vagyok ribanc bátyó. Másodszor, pedig lehetne, hogy túllépünk ezen a story-n végre, mert már unom, hogy folyamatosan az én kapcsolatom a téma. - Ron, épp nyitotta volna a száját, de végül Lily megszólalt.
- Én nekem beszélnem kéne Albus-szal, lehetőleg még 3 előtt. Szóval vagy lerendezitek ezt a veszekedést és velem jöhettek, vagy tovább vitatkoztok. - erre mind elhallgattak.
- Ügyes volt Lily. - nevetett Tapi.
- Kösz, Sirius. - kacsint rá.
- Egyébként, nem gáz Albust ilyenkor zavarni? Úgy értem, ha lelejt a lépcsőn egy nagy pomponos hálósapiban, hálóköntösben és egy macis mammuszban én meg fogok fulladni a nevetésben. - fejtettem ki a véleményem, a lehető legkomolyabb hangom, mire a többiek elnevették magukat.
- Albus kérte, hogy miután elintéztem, amit kért, menjek fel hozzá. Szóval nem hinném, hogy lesz alkalmunk megcsodálni azt a pomponos hálósapit. - mondta feleségem mosolyogva.
- Akkor, mire várunk? Nyomás fiatalok! - szólt Sirius vidáman.