8. Fejezet – Speaking with Albus

Sziasztok!
Sajnos közeleg a nyár vége, de addig is igyekszem több fejezetet feltenni.
A mostanihoz ajánlom nektek  Kelly Clarksontól a Because of you c. számot.
Puszi:

LilyV

"Az igazi harcos sokszor jobban érti az ellenségét, mint a barátait. Veszedelmes buktató, ha hagyod, hogy a megértés szimpátiához vezessen, mint ahogy vezet is, ha őrizetlenül hagyják."
/Frank Herbert/

(James szemszöge)

Az igazgatóihoz érve. Albus a karosszékében ülve várt minket – helyesebben szólva csak Lily-t, de ez részlet kérdés.
- Oh, micsoda népes társaság, Lily. - mosolygott Albus. 
- Én mindig … na jó, általában nyílt lapokkal játszom. Vagy talán zavar a társaság? - kérdezte feleségem. 
- Úgy gondolom a gyerekeknek inkább aludniuk kéne. De végül is nem zavar. - biccentett. - Nyugodtan foglaljatok helyet. - invitált minket beljebb. Végül Ginny leült az egyik karosszékre, Ron nekitámaszkodott, míg Harry, Tapi és én a falnak dőlve várakoztak. Így végül Lily foglalta el a másik helyet. - Nos, Lily, mit találtál? 
- Nem tudom, hogy pontosan minek kellett odamennem, és hálás lennék, ha egyszer majd megosztanád velem. Körbenéztem az egész kúriában, még a titkos szobákat is megnéztem, de nem találtam semmi érdekeset. Azt mondtad hozzam el a legsötétebb tárgyat, amit találok. - mondta nyugodt hangon Lily. - Ez volt az. - vett elő egy nyakláncot és Albus-hoz lebegtette. - Nem tudom, mire mész vele, még a mi birtokunkban is vannak sötétebb dolgok. - csóválta a fejét. Én pedig kicsit elengedtem az erőmet, hogy érezzem a nyaklánc erejét. Lily-nek igaza volt, semmi különösebben gonosz dolog nem volt benne. Albus kissé csalódottan méregette a láncot. Míg Fawkes Lily-hez szállt, Lily pedig elkezdett játszani a kis madárral. 
- Sajnos ez nem az, amit keresek. 
- Akkor talán mondd el, hogy mit keresel, vagy hogy hol keressem. - dőlt hátra Lily nyugodtan. 
- Én sem tudom. - csóválta a fejét Albus. 
- Hát, ez csodásan hangzik. Akkor most mit vársz? Látogassam végig a sötét varázslók kúriáit és keressek valami sötétet? 
- Nem, természetesen nem. 
- Akkor mondd el, hogy mit tudsz erről a bizonyos tárgyról, amit keresünk. 
- Hát én sem tudok sokat. Csak annyit, hogy nagyon gonosz tárgy lehet. - dőlt hátra fáradtan Albus. - Emlékeztek Harry másodikos korára? A Titkok kamrájára.
- Persze. Régebben is jártam ott. - vont vállat Lily. 
- Voltál a Kamrában? - kérdeztem döbbentem feleségemet. 
- Igen, 3-ikas koromban találtam rá. Egyszer körbenéztem lent, de ennyi. Később tudattam Albus-szal, hogy tudok a Kamráról, és a Kamra hollétéről. 
- És nem tettetek semmit? - néztem Albus-ra.
- De, kivittünk onnan egy baziliszkuszt és elszállítottuk. Úgy tudtuk az az egyetlen … Hát nem így volt. Valószínűleg egy egész fészek baziliszkusz család van lent a kamrában. Majd, talán egy békésebb időben Lily segítségével a többit is elvitetjük. De jelenleg ez a probléma nem érdekel. 
- Az anyja Lily, ezt még nem is tudtuk rólad. - füttyentett Tapi, mire Lily csak vállat vont. 
- Szóval a lényeg, hogy valami olyat keresek, mint ez. - mutatott fel egy bőrkötésű könyvet, aminek közepén egy hatalmas lyuk volt. Emlékeztem rá a Harry-ről szóló emlékekből. 
- Ez Voldemort naplója, igaz? - kérdeztem. 
- Pontosan James. - bólint Albus. - Nem tudjátok esetleg, hogy miért volt ez neki olyan fontos, hogy ilyen sötét varázslattal lássa el? - kérdezte általánosítva, de végig Lily-re nézve, aki továbbra is Fawkes-szal játszott, majd egy halk sóhaj kíséretében megszólalt. 
- Tőlem kapta a 16-ik születésnapjára. Egy egyszerű mugli napló volt. A nevét én nyomattam bele. Később ő megbűvölte a lapjait, hogy csak ő láthassa azt amit beleír. - válaszolta feleségem. Hogy meglepődtem-e? Nem. Tudom, hogy együtt töltötték a gyerekkorukat, tudom, hogy Lily mennyire szerette. Hosszú pillanatokig senki sem szólt. Közben Lily egy aprócska lángot teremt a tenyerében, amivel Fawkes tovább játszik. 
- Ezt hogy csinálod? - kérdezte némi csodálattal Ginny. Mire feleségem csak értetlenül néz rá. De látva, hogy Ginny Fawkes-ot figyeli, válaszol. 
- Velem született tehetség. - válaszolta halkan. - De meg is lehet tanulni, az Akadémián legalábbis volt külön óra, ahol el lehetett sajátítani, annak aki akarta.
- Esetleg tudod, hogy most hol van a főhadiszállása? - kérdezte Albus végül, miután Lily befejezte a magyarázatot.
- Ahogy tudod, az a kúria, ahol ma voltam, az a Denem kúria, ott támadt fel. - pillant fiúnkra, majd folytatja tovább. - Teljesen elhagyatott. Nem hinném, hogy a közeljövőben szándékában állna visszatérni, mindenesetre néhány védőbűbájjal el van látva a kúria. Ahogy a … gondolataiból láttam, a Serpens kúriában tartózkodik éppen. Hogy az-e a főhadiszállás, vagy sem, azt egyenlőre nem tudom. 
- Ez igazán jól hangzik. - mosolyog kellemesen Albus. - Oda könnyedén be tudsz jutni. 
- Csak, ha kellően jó indokot adsz. Egyébként be nem teszem oda a lábam. Nem akarok találkozni a nagyanyámmal. Az a szipirtyó az őrületbe tud kergetni. - csóvált. - Egyébként aszem azt a kúriát Tomra hagyta Logen. Bár nem tudom. Nem igazán foglalkoztam vele, hogy mit öröklök tőlük. - fintorgott, mire én odasétáltam hozzá és a vállára tettem a kezem. - De mit akarsz megszerezni, vagyis mire gondolsz, mi lehet az? 
- Mivel a könyv igencsak személyesen érinti őt, ezért arra gondoltam, hogy valamilyen családi ékszer, vagy valami ilyesmi lehet az. - válaszolt Albus. 
- Nem tudom, Tom nem igazán családcentrikus... 
- Ha jól emlékszem, nem egyszer mentette meg a segged, és a szüleidet is igyekezett megvédeni … 
- Igen és megölte a nagyapámat, megölte a lányomat és igyekszik megölni a fiamat. Hát ez aztán a családi szeretet. - válaszolta Lily kicsit ingerültebben. Igen, igaza volt, de abban is láttam igazságot, amit Albus mondott. 
- Szerintem Albusnak igaza van. - szóltam közbe. - Csak a család öhm, azon részének életére tört, akikről úgy véli nem illenek bele. De te és a szüleid mindig is a családja voltatok. - Lily elgondolkodott ezen, majd megszólalt.
- Rendben, tegyük fel, hogy egy családi ketyerét keresünk. Ezzel nem jutottunk beljebb. 
- De így van rá esély, hogy ott lehet. - szólt Albus. 
- Hát az pech. - szólt Tapi, mire mind ránéztünk. - A Serpens kastélyban rengeteg csecsebecse van. Minden folyosó falain festmények lógnak, minden kis sarokban áll egy komód egy kis szoborral, gyertyatartóval, meg még ki tudja mivel. Ott megtalálni valamit az olyan, mint tűt keresni a szénakazalban. 
- Egyet értek Sirius-szal. Ha kell, hajlandó vagyok elmenni, és igyekezni nem megfojtani a nagyanyámat. De azt se árt végig gondolni, hogy mi van, ha nincs ott. - szólt ismét Lily. 
- Ezt hogy érted? - kérdeztem. 
- Én Tom helyében biztos, hogy nem hagynám szem előtt. Mindenki arra gondolna elsőre, hogy nála van. De én, a helyében másoknál vagy egy biztonságos búvóhelyen tüntetném el. 
- Anyának igaza van. - szólalt meg hirtelen Harry. - A napló Lucius Malfoynál volt. Ő csempészte bele Ginny üstjébe az Abszol úton. 
- Akkor mit gondoltok, hol, vagy kinél lehet? - kérdezte Albus. Én pedig erősen törtem a fejem. Főleg azon, amit Lily mondott "… nem hagyná szem előtt”
- Van egy ötletem. - szólaltam meg hirtelen vidáman. Erre persze mindenki rám nézett. - Lily, egyszer, mintha azt mondtad volna, hogy Logan rátok hagyja a Serpensek minden vagyonát, nem? 
- De. Én meg kaptam Small Magic-i kúriát, Tom a Serpens kúriát a vagyont pedig elfelezte köztünk. - vont vállat értetlenül. 
- Azt mondtad, hogy van a Gringotts-ban egy széf, az örökségetekkel. A vagyonnal és néhány értékes családi tárggyal. - mondtam, erre pedig már elmosolyodott. 
- Áhh, szóval szerinted körbe kéne nézni, hátha ott van? 
- Egy próbát megér, nem? - mosolyogtam rá. 
- De, mindenképpen. Bármit megteszek, csak ne kelljen találkoznom Maria nagyival. - nevetett fel. 
- Én voltam a Gringotts-ban, de abban a széfben csak pénzt láttam, de azt rengeteg-et. - szólt közbe Harry. 
- Valószínűleg csak a fölső széfnél voltál. Ott van az a pénz, amit anyáddal ketten tettünk félre. De azon kívül van két másik széf. Az egyikben az én családom örökségével, a másikban anyádé és Voldemort-é. 
- Jap. Szóval, még ha be is adom a derekamat apádnak és hajlandó lennék, még háromnál több gyereket szülni, még akkor is valószínűleg az unokáink jövője is biztosítva van. Szóval nyugodtan költs csak, amennyit akarsz.- legyintett Lily. - Albus, akkor holnap elkísérsz a Gringotts-ba? Ha sok dolgod van, természetesen egyedül is el tudom intézni. 
- Veled megyek. - bólintott Albus. - De most már szívesebben aludnék, és nektek is ezt javaslom. - nézett leginkább Harry-ékre. Ron és Ginny fel is álltak a karosszékből, de Lily ott maradt és elgondolkodva nézett maga elé. 
- Kicsim, mire gondolsz? - pillantottam rá érdeklődve. Mire ő elmosolyodott. És felpattant a karosszékből. 
- Aszem tudom, hogy mit keresünk. - vigyorgott elégedetten. - És azonnal ide is tudom hozni. - nézett már Albusra. - Csak adj pár percet. 
- Rendben, érdeklődve várok. - húzta féloldalas mosolyra a száját a volt igazgatóm. 
- Mindjárt jövök. - nézett ránk és mielőtt akárcsak megszólalhattam volna már hopponált is. Én pedig egy sóhajjal pillantottam a többiekre. 
- Még ennyi év után se lehet kiigazodni rajta. - mosolyogtam. 
- Na igen, sikerült jól beleesned egy kiszámíthatatlan nőbe. De legalább soha nem unatkozol. - nevetett Tapi. 
- Milyen igaz. Vele pörög az élet. Egyébként szerintetek hova mehetett? - kérdeztem. 
- Nem tudom, Lilynél nem lehet tudni. Én azt is elhiszem, ha épp Voldemortot látogatja meg, és elkéri tőle, amit akar. - mondta teljesen komolyan Tapi. Én is elhittem volna, de nem szeretnék belegondolni hogy esetleg nála van. 
- A baj az, hogy én is elhinném. - sóhajtottam fel. De mire még inkább aggódni kezdtem volna Lily megjelent az előző helyén. Automatikusan terjesztettem ki rá a hatalmamat hogy érzékeljem a sötét tárgyat nála. Az a valami tényleg jóval sötétebb volt mint az a nyaklánc, vagy bármi, amit eddig ismertem. Olyan volt, mintha az az erő, ami benne van, az mozgott volna. Elég rémisztő volt.
- Talán ez lesz az. - nyújt át egy gyűrűt az igazgatónak, aki mosolyogva nézi a gyűrűt. 
- Na pont valami ilyesmire gondoltam. - néz mosolyogva Lily-re. - Ez Tom anyjának a gyűrűje, ugye? 
- Tudtommal igen. - von vállat Lily. 
- Honnan szerezted meg? - húzza fel kérdőn szemöldökét Albus. 
- Tomtól kaptam. Nem sokkal a 16-ik születésnapom után. - válaszol készségesen. 
- Oh. Ezt az előtt, vagy azután kaptad, hogy faképnél hagytad az oltárnál? Már ha nem túl személyes. - persze Lily mesélt a nagyszülei által megszervezett esküvőkről, azt is tudtam, hogy az egyik Voldemorttal volt megszervezve. De egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Voldemort ilyen romantikus lenne … 
- Előtte. Ez volt az eljegyzési gyűrűm. Persze azonnal vissza is adtam neki, de nem fogadta el, pedig ez volt az egyetlen emléke az anyjától. Hát nálam maradt. 
- Ha sikerült valahogy megtörni a rajta lévő sötét mágiát, természetesen visszaadom. - nézett rá Albus. 
- Nem szükséges. - mosolyog Lily és észrevettem, ahogy megérinti az eljegyzési gyűrűt, amit tőlem kapott, ami ott van az ujján. Erre akarva-akaratlanul én is elmosolyodom. - Legalább a Gringotts-ot lehúzhatom a holnapi teendőim listájáról. Vagy azért körbe néznél ott? 
- Majd valamikor szívesen, amikor kevesebb dolgod lesz. Hallottam Rémszemtől, hogy megkért, hogy légy újra Aurorparancsnok. És persze hallottam, hogy téged is visszavárnak James. - mosolyog ránk volt igazgatónk.
- Igen. Holnap szándékunkban áll beszélni erről Rémszemmel. - szólok hozzá a beszélgetéshez. 
- És holnap meglátogatom a Sheffield-i minisztert is. - szól Lily. 
- Azt hittem, vársz még egy kicsit. - néztem rá. 
- Mire várjak? Minél hamarabb vissza kell szereznem a helyem, hogy több aurort tudjak visszacsoportosítani Londonba. - néz rám. 
- Igazad van. De talán nem vasárnap kéne zavarnod. Akkor talán könnyebben meggyőzöd. 
- Ne aggódj Drágám, tudod, hogy megszerzem, amit akarok. És nem kell győzködnöm. Az a hely jogilag is az enyém. Mióta én otthagytam a Sheffield-i Aurorparancsnokságot csak helyettest neveztem ki. És, mivel nem mondtam le és élek is, ezért nem veheti el tőlem a helyem. - mosolygott rám magabiztosan. 
- Rendben. Tudom, hogy visszaszerzed a helyed. - öleltem át és nyomtam egy puszit a hajába. - De most már tényleg illene mennünk. Jó éjszakát Albus. - köszöntem el, és a többiek is követték a példámat. 
- Hazamegyünk, vagy még maradni akartok? - kérdezi Lily. Én Tapira nézek aki bólint egy kicsit. 
- Megyünk. Még vannak más terveim is. - mosolygok feleségemre a lehetőlegcsábosabban. Mire Lily még inkább hozzám bújt. 
- Visszajöttök még? - kérdezte Harry. 
- Én jövő héten jövök valamikor, még majd üzenek, és megbeszéljük. Meg kell tanulnod az Oklumenciát, de minél hamarabb. - mosolyog rá anyja. - Egyébként nem hinném. Már csak 2 hét van hátra a nyárig. És nyugodtan hívd csak el nyárra a barátaidat, ha szeretnéd, akár a családjukkal együtt. Úgy tudom apádék odáig vannak, hogy megismerhessék a Weasley ikreket. - csóválta a fejét mosolyogva. 
- Egyáltalán hol lakunk? - kérdezte fiunk. 
- Anyáddal úgy láttuk jónak, ha anyád kúriájába költözünk vissza. Small Magicbe. Imádom a mi kúriánkat, ott nőttem fel, de sok emlék fűz Small Magichez. És lehet felújítjuk majd a Godric's Hollow-i házunkat is. - mondtam. 
- Ennyi házatok van? - kérdezte nevetve Ginny.
- 3 kúriánk, 2 házunk és egy nyaralónk. - válaszoltam miután remélhetőleg mindent összeszámoltam. 
- A Brightoni lakást és a Nizzai nyaralót számoltad? - kérdezte Lily nevetve. 
- Van egy nyaralónk Nizza-ban? - nézek csodálkozva Lilyre.
- Apuéktól örököltem. 
- Ohh, tudom hova megyünk nyaralni. - kacsintok rá. 
- Nem mondtad, hogy fel szeretnéd újítani a Godric's-i házat. 
- Inkább teljesen átépíteni. Nem akarom, hogy arra emlékeztessen, amikor meghaltunk. Csak néha, ha el akarunk menekülni mindenkitől, akkor jó lenne. 
- Okés, ezt majd megbeszéljük. - mosolyog rám Lily. - Akkor majd írok fiam. - mosolyog rá kedvesen és megöleli, majd a többieket is. Mindig is szerettem, hogy ilyen közvetlen a feleségem. Tapival mi is elköszöntünk a többiektől. Majd Lily hazahopponált velünk együtt. Még egy kicsit beszélgettünk Tapi-val együtt, majd elvonultunk a szobánkba.