26.Fejezet – I'm happy because it succeeds them, which we couldn't do

Sziasztok!
Remélem tetszeni fog ez a rész.Azért most már elindultak a jó úton :D
Közben elkezdtem megnyitni az új blogot is Edward és Bella titkait … talán a jövő héten elkészül :D
A fejezethez ajánlom hozzá Basshuntertől az Angel in night c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxo

 

„Nem. A múlt sosem múlik el igazán. Még nincs vége.”
/Libba Bray – Az az édes, távoli harang/

 

Szerencsére két nappal az esküvő előtt megjelentek Emily-ék. Nagyon örültem nekik, ahogy mindenki. Én felajánlottam nekik, hogy Londonban is tudok nekik munkát találni, de nem fogadták el. Azt mondták jól érzik magukat messze Londontól, kisebb a felhajtás és nagyobb a nyugi. Meg tudom őket érteni. Néha én is elmenekülnék innen és még vissza sem néznék. De ez nem a mai nap. Ma felhőtlenül boldog leszek, mert ma van Alice-ék esküvője. Elképesztő belegondolni, hogy összeházasodnak, igaz semmi nem fog változni, hisz idáig is úgy éltek, mint a házasok. Szerelemben és boldogságban. És én minden nap láthatom rajta a boldogságot és a teljességet, ahogy Melen és Regen is. Olyan boldog vagyok ettől a ténytől, szinte szárnyakat tudnék növeszteni. Boldog vagyok, hogy ilyen szerencsések, hogy egymásra találtak és semmi sem szakíthatta őket szét. Ezt hívják igaz szerelemnek. És ma van a nagy nap, amikor végre összeházasodnak. Épp ezért már korán reggel talpon volt mindenki. Alice velünk töltötte az utolsó szingli estéjét, míg a srácok Frankkel. Nem csaptunk nagy bulit, mert Alice ki akarta magát pihenni, de így is éjfélig beszélgettünk. Aztán reggel átmentünk egy szállóba, aminek a díszemében lesz a ceremónia és később a party is. Egy lakrészt vettünk ki, amely két lakosztályból állt, teljesen elkülönítve egymástól, csak egy folyosó köti össze őket. Mivel Frank és Alice nem találkozhatnak az esküvő előtt. Bár őrjítő lehet a tudat, hogy két ajtó és egy rövidke folyosó választja el őket egymástól … Hogy minden tökéletes legyen hívtunk sminkest és fodrászt is. Természetesen először a menyasszony haja és sminkje készül el. Haja lágy kontyba tűzve csillog, míg a miénk oldalra van kötve. A sminkjeink egyszerűek és szolídak. Amíg mi is elkészülünk, addig Alice a fürdőköntösébe lefutja a maratont körbe-körbe a szobába. Folyton tőlünk kér megerősítést, hogy minden rendben van és Frank nem fog megfutamodni. Amikor már csak Sophie van hátra én feladom.
- Na jó, megnézem, hogy minden rendben van-e, oké? De akkor megnyugszol! - nézek komolyan, de mégis együtt érzően Alice-re.végül hozzám szalad és megszorongat.
- Köszönöm köszönöm. - ugrándozik izgatott, míg én egy sóhaj kíséretében kimegyek a folyosóra, és kopogtatok az ajtón.
- Ki az? - szól ki mogorván Frank. Mire nekem azonnal a legénybúcsújuk jut eszembe. – legalábbis Siriusból és Jamesből kiindulva …
- A sztriptíz táncos. - szólok be jól hallhatóan, az egyetlen lehetőség, hogy az ajtó másik feléről nem ismerik fel a hangom … De ez beválik, ugyanis Sirius alig pár másodperccel később már ajtót is nyit. Majd lemondóan sóhajt.
- James, aszem ezt neked küldték … - szól hátra a még félmeztelenül parádézó Jamesnek, aki rám kapja a tekintetét, amiben pajkos láng lobban.
- Ne reménykedj! - mosolygok rá édesen. - Csak azért jöttem, hogy megnézzem minden oké-e. - lépek be a szobába.
- Persze, minden rendben van. - mosolyog James, felkapva az ingét. Basszus már épp elfelejtettem, hogy milyen szexi ingben … Főleg így, amikor még - vagy más eseteben már -nincs begombolva …
- Akkor ok, csak Alice már az idegeinkre ment. Úgyhogy tisztázzuk Frank, ha eltűnsz az esküvő előtt kinyírunk, mert ezt még egyszer nem csináljuk ám végig! - mondom komolyan, mire Frank jót nevet.
- Nyugi, nem áll szándékomban!
- Ennek örülök. Akkor vissza is megyek …
- Hé, Lily! Ha már nekem küldtek, mit szólnál, ha megbeszélnénk ezt a sztriptízes témát? - kérdezi pajkosan.
- Nem fogok megszabadulni a köntösömtől, amíg mindenki sasszemekkel figyel. - jelentem ki határozottan.
- Ugyan, ott van a fürdő, nyugodtan használhatjátok … - vigyorog sokat mondóan Sirius.
- Kösz, kedves tőletek, de nem tartunk rá igényt.- válaszolok gúnyosan.
- Ugyan, Lily, tudjuk mi történt. - mosolyog Frank is szélesen, ahogy Sirius is, sőt még elnézően mosolyogó Remus is csatlakozik hozzájuk.
- Te mindenkinek elmondtad? - fakadok ki Jamesre nézve.
- Igazából be voltam rúgva, amikor elmondtam … De ja. - mondja lazán.
- Király. - sóhajtok lemondóan.
- Na már, nem mindegy? Te magad mondtad, hogy csak egy éjszaka volt. - vigyorog James, ezzel hadat üzenve nekem. Kíváncsi mit lépek erre.
- Igazad van. És ?
- Mit szólsz egy kompromisszumhoz? - vigyorog.- Én nem kérem számon rajtad … a vetkőzést, cserébe te felöltöztetsz. - vigyorog tovább.
- Nem látom benne a rációt! De kezdjük ott, én nem ígértem semmit! - hangom nyugodt, de nagyon jól tudom mire megy ki a játék. A közelsége megőrjít.
- Ha úgy sem számít, akkor miért van ellenedre? - néz rám kihívóan.
- Ezt a játékot ketten játsszák James.- válaszolok gonoszan és elé lépek, lassan gombolgatom be az ingét, közben néhol végigsimítva a forró mellkasán és a hasizmain, amik meg-meg rándulnak az érintésemre. Végig a szemébe nézek, kihívóan. A kezeim hozzáértően gombolgatnak, majd a ruhámhoz hasonló zöld nyakkendőt kötöm meg a nyakán, lehajtom a gallérját, végigsimítok a mellkasán, és a nadrágjába tűröm az ingét. Mikor kész van elmosolyodom. - Tudod, hogy én is tudok mocskosul játszani, nem csak te, szívem. - mondom lágy, ártatlan hangon. - Gyerünk fiúk, siessetek! Frank neked fogadni kell a vendégeket! - mondom határozottan és visszamegyek a lányokhoz. Alice azonnal letámad, de én kitartóan győzködöm, hogy minden a legeslegnagyobb rendben van. Aztán segítünk Alice-nek a ruhájával. Csodaszép lett és csak úgy ragyog a boldogságtól. Elképesztő. Majd a lányokkal mi is felvesszük a ruháinkat, rajtuk lila koszorúslány ruha, rajtam pedig lágy esésű zöld koktélruha. James és én vagyunk a tanuk, ezért neki olyan színű a nyakkendője, mint az én ruhám, míg a többi srácnak ugyanolyan lila nyakkendője van, mint a koszorús lányok ruhája. Közben megérkeznek Alice szülei is. Ámuldoznak lányuk szépségén, mi pedig hagyjuk őket egy kis családi idillben. Még van negyed órájuk a ceremóniáig, míg a vendégek elfoglalják a helyüket, és Alice megérkezik a folyosóra, de még úgy, hogy senki ne lássa. Egy utolsó biztató mosolyt küldök felé, majd Sophie és én elindulunk a széksorok között. A vendégek felállnak és már kutatják a menyasszonyt, míg Sophie fehér rózsa szirmokkal szórta fel a későbbi utat, én pedig mellette sétáltam. Ahogy elhelyezkedtem, jobb oldalt, James mellett a nászinduló felcsendült és Alice lépdelt édesapja mellett felénk. Mögöttük Mel és Emily zárták a sort. Boldogan figyeltem Alice ragyogását, ami betöltötte a termet, az a boldogság, ami áradt belőle, azt még egy vak is jól láthatta. De volt valami, valami, ami meggátol ebben, valami arra kényszerít, hogy Jamesre pillantsak. Szemeiben különleges fény lakozik, nem tudom beazonosítani, valami rettenetesen összetett érzelem. Talán nincs így, talán csak odaképzelem azokat az érzéseket, amik bennem lakoznak. Nem tudom, de képtelen vagyok nem rá nézni, képtelen vagyok levenni róla a szemem. Nem számított más, csak a szemében rejlő ígéretek. Pár pillanatnak tűnt csupán, míg egymás szemébe néztünk, de amikor Frankre pillantottam, már Alice-szel az oldalán nézett a papra és zajlott az eskütétel. Minden zökkenő mentesen zajlott, szerencsére. James és én aláírtuk a papírokat, majd felhúzták egymás ujjára a gyűrűket és egy csókkal megpecsételték az esküjüket. Ezután a boldog pár vezetésével átvonulunk a másik, nagyobb terembe, ahol a lagzi lesz. A terem szépen fel van díszítve és elég tágas táncparkettet hagytak az asztalokkal körülvéve. A boldog pár leül és elhangzanak a köszöntő beszédek. Sirius azt ecseteli nagyban, hogy Frank ki ne engedje a szobából Alice-t és hasonló kellemes dolgokról, míg én kijelentem, hogyha megbántja Alice-t kicsinálom. És ezekhez hasonló értelmes és komoly felszólalások hangoztak el a pohárköszöntők alatt. Aztán az ételek után elkezdődött a buli. Az ifjú párnak meg kellett tenniük a megszokott dolgokat. Amiken persze jót mulattunk mindannyian. Jamesszel és persze a többiekkel egy asztalhoz kerültünk, és van egy olyan érzésem, hogy Alice direkt ültetett James mellé … De nem foglalkoztam vele, csak jót mulattam, jó pár pohár pezsgő és bor után már sokkal jobban éreztem magam. Nem is figyeltem, hogy éppen kivel táncolok, csak élveztem a bulit. Talán a negyedik tánc után ütem vissza a helyemre, és meglepetésemre James is ott volt. Nem éreztem magam annyira veszélyezve miatta, talán attól a kis mennyiségű alkoholtól.
- Na, milyen a lagzi? - kérdezem mosolyogva.
- Remek. Jól meg szerveztétek.
- Oh, ehhez nincs közöm. - emelem fel védekezően a kezem, mire mindketten elnevetjük magunkat. Pedig ezen nem volt semmi vicces … Az alkohol jótékony hatása.
- Hé, nem táncolsz velem egyet? - kérdezi nevetve. Mire én azonnal reagálok.
- Miért is ne? - vigyorgok és elfogadom a felém nyújtott kezet. Aztán kéz a kézben megyünk a táncparkettre, ahol úgy simulunk egymáshoz, mintha csak természetes lenne. Egy zsigeri ösztön vezérel minket és most el akarom magam engedni és nem gondolni semmilyen következményre. Mélyen tudom, hogy egyek vagyunk, mindig is egyek voltunk. De ezt a hétköznapokban nehéz elfogadnom. Jó darabig táncikálunk meghitten, míg Mel egyszer csak el nem rángat tőle. Döbbenten nézünk rá mindketten.
- Gyere már, nehogy lekéssük! - rángat Mel.
- Mindjárt jövök. - szólok még oda Jamesnek. És tartom a lépést Mellel, csak lányokból álló tömegbe vezet nem igazán fogom fel, míg egy emelvényen meg nem jelenik Alice, a csokrával …
- Na csajok, felkészültetek? - kiabálja boldogan Alice, mire többen sikítva válaszolnak én meg hirtelen megvilágosodom, hogy Alice most dobja el a csokrát. Csak nevetek. És hátrébb húzódok, ki a verekedő tömegből, mivel nekem nem fontos, hogy megszerezzem azt a csokrot. De még így is a tömeg közepén maradtam, mivel egyszerűen képtelenség volt kiverekednem magam onnan. Lélegzet visszafojtva nézték, ahogy Alice hátat fordít nekünk és dobja a csokrát … az előttem álló két lány egyszerre nyúl érte, de ebből csak az jön, hogy kiverik egymás kezéből és hozzám kerül. A lányok tapsviharba kezdtek, míg Alice nevetve gratulált nekem és szigorúan kijelentette, hogyha nélküle megyek férjhez, akkor eljön a világvége. Ezután mindenki a helyére vándorolt szépen lassan, amíg Alice elment átöltözni menyecske ruhába.
- Nocsak, valaki a közeljövőben férjhez megy? - kérdezi nevetve Reg, amikor csatlakozunk hozzájuk.
- Nem hinném, hogy én lennék az. - válaszolom mosolyogva.
- Nem tudhatod. Tudod semmi sem véletlen. - nevet James, de nincs időm erre rákérdezni, mert Alice visszatér és táncolnak Frankkal, mint ahogy ilyenkor szokás, majd én megyek oda hozzájuk, a tömegen keresztül, fel a színpadra.
- Sajnálattal közlöm, de most mindenkinek búcsút kell mondania a fiatal házasoknak! - szólok, hogy mindenki hallja. - Ugyanis … - hagyok egy kis hatásszünetet. - Indulniuk is kell a nászútjukra! - mosolygok rájuk, míg ők döbbenten néznek rám. - Hékás, siessetek vagy itt hagy titeket a varázstaxi! A bőröndjeiteket már elintéztük. - mondom, mire Alice sikítva a nyakamba ugrik. - Jó szórakozást. - súgom a fülébe, aztán már mennek is ki a teremből. Mi pedig tapssal köszönünk el tőlük. De így a bulinak is nagyjából vége. Csak páran maradnak, köztük Emily és Sophie, hogy elintézzék a dolgokat, míg mi hazamegyünk. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Jamesszel tartunk haza felé és ez annyira magától értetődő számomra, pedig teljesen józan vagyok! Na jó egy icuripicurit azért becsiccsentem, de mégis teljesen tudatában vagyok annak, hogy mit teszek …