24.Fejezet – I always protect mine

Sziasztok!
Elég mozgalmas fejezet lett, az egyszer biztos :D Kíváncsi vagyok a véleményetekre :D Légy szí, ha elolvastad, pipálj valamit, csak hogy tudjak viszonyítani, nem várom el, hogy kommenteljetek, de az a pipa két másodpercedbe telik és nekem fontos lenne …
Ha szeretnétek hallgassátok meg  Adam Lamberttől az If I had you c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxo

 

Létezik egy olyan pillanat, amikor kettesben maradunk egy férfival, és ennek mindketten tudatára ébredünk. Ketten együtt, ez mindig lehetőségeket rejt magában. Belénk hasít egymás jelenléte. Ez zavarhoz, szexhez vagy félelemhez vezethet, pasastól és helyzettől függően.

Laurell Kaye Hamiton - Bűnös vágyak

 

Az idő úgy pörgött, mintha muszáj lenne. A hét olyan viharos gyorsasággal rohant el mellettem, mintha nem is lett volna. Jamesnek megígértem, hogy folytatom vele a gyakorlást és elvileg ma lenne az edzésünk. Kész élvezet lesz. De megígértem és jónak látom így. Ráadásul ha minden igaz, akkor ma jön egy vámpír is. Ian azt mondta, hogy ideküld valakit, hogy beszélje meg vele, ezt a tisztogatásosdit. Nem lesz könnyű napom, tudatosul bennem reggel, ahogy felkeltem. Még elintéztem pár apróbb-cseprőbb dolgot, mint apám meglátogatása és bementem dolgozni. Ma is kicsit hamarabb értem be, hogy beszéljek Rémszemmel. Most mindenkit ez a tisztogatás láz hevít, hogy mégis mi lesz. Mi Rémszemmel ugyanazon az elhatározáson vagyunk, ha kell az Aurorság hajlandó leválni a Minisztériumról. Bár ez nem kecsegtet sok jóval, de ez engem nem érdekel. Mi megmondtuk, hogy nem támogatjuk ezt a lépést. Alighogy elkezdődött a munkaidő és a többiek is elkezdték a dolgukat. Kinyílt az ajtó. És emberi fülnek hallhatatlan léptek zaja „csendült”. Fel sem néztem, tudtam, hogy megérkezett Ian vámpírja, hanem befejeztem a jelentést.
- Hello! - köszöntem neki leírva az utolsó mondatot.
- Szia Lily. - hallok egy ismerős hangot, amire azonnal felkapom a fejem. Nem hiszem el, hogy pont őt küldte! Minden egyes vámpírja békén hagy, ezt az egyet leszámítva. Ő az, aki mindig is cseszegetett.
- Nem elég, hogy én tartsam a hátam Ian porontyai miatt a Minisztériumba, de akkor még téged is küld ide?
- Naa, most miért? Mondd, hogy nem hiányoztam! - nevet fel vidáman.
- Hát örültem volna, ha legközelebb a pokolban találkozunk …
- Naa, a végén még megsértesz.
- Azt nehéz lenne.
- Neked összejönne.
- Sejtem. De térjünk a tárgyra.
- Jajj már megint az a csúnya munka. - sóhajt fel.
- A saját érdekedben. - mosolygok rá ártatlanul.
- Ja, Ian nem fogadná jól, ha bántanálak, mi? - teszi fel a költői kérdést.
- Próbáld ki. - vigyorgok rá.
- Iannel nem packázom. Szóval?
- A Minisztérium el akarja küldeni a nem teljes varázslókat. Így nyilván Ian vámpírjait is. Egyenlőre nem tudom, hogy hogy alakulnak a dolgok, de megeshet, hogy egyenlőre a vámpíroknak el kell menniük innen. Rémszemmel és Albusszal próbáljuk megoldani a helyzetet, de jobb a biztonság …
- Mi a terved? - sóhajt fel.
- Egyenlőre sok hátráltató ötletünk van. Ha a miniszter nem veszi a tiltakozásunkat Rémszemmel eldöntöttük, hogy akkor az Aurorparancsnokság eltávolodhat a Minisztériumtól. Így legalább az aurorok teljes biztonságot élveznek, amíg a többi osztályra nem találunk ki mást. Persze az aurorság leválása előtt is vannak közbülső lépések.
- Mint például? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Megfeledkeztél, hogy én nem riadok vissza a csúnya játékoktól? - vigyorgok rá. - A lényeg, hogy örülnék, ha Ian hagyna a közelben nekem egy összekötőt. Aki lehetőség szerint nem te vagy …
- Aucs! Ez fájt. - nevet fel.
- Megérdemled. - mosolygok rá édesen. - De ezt te is tudod. A lényeg, hogy előfordulhat, hogy gyorsan kell cselekedni és a vámpírokat el kell tüntetni a Minisztériumból.
- De hát azt mondtad az Aurorság leválhat a Minisztériumról.
- Igen, leválhat, de a Minisztérium nem engedné, hogy pont a bűnmegelőző és büntető szervek bújjanak ki a miniszteri és a minisztériumi fennhatóság alól. És nekünk sem kedvezne, egy belsős ellentét. De végső soron, meg tehetjük, ha már minden veszve …
- Túl nagy befolyásod lenne …
- Igen, tudom. Épp ezért tartózkodunk ettől az ötlettől. És egyenlőre én irányíthatom a minisztert. Neki szüksége van képzett csapatokra, amikben én bővelkedem. Nem lenne mersze ellenem cselekedni. - mosolyom egy gonosz fintorba megy át. Lássuk be, az országban én rendelkezem a legtöbb aurorral, már ha a halálfalókat nem annak vesszük …
- Rendben, beszélek Iannel és valakit ideküld, gondolom.
- Üzenem neki, hogy ne üljön rajta sokáig, mert nekem hamar kell kiokoskodnom valamit.
- Átadom. - vigyorok. - További kellemes délutánt Lily. - sétál ki az irodából, mint egy király. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy röhögő görcsöt kapjak tőle.
- Akkor ez kipipálva. - motyogom magam elé és folytatom a jelentések átolvasását. Majd kicsit később elmentünk körbenézni a város körül, hátha találunk halálfalókat. Ezek a járőrözések most már a mi csapatunkra is kiterjedtek, idáig csak a kisebb csapatoknak kellett járőrözni, de most változtak a felállások. Amikor visszaértünk az Aurorságra, egy férfi várakozott az irodánkban. Nem tudom ki az, csak annyit, hogy valamilyen fejes itt a Minisztériumban.
- Hello, miben segíthetek? - kérdezem lágy hangon, hogy ne kezdjük rögtön a megszokott formális komolysággal.
- Miss Evans, ugye? - kérdezte enyelgő hangon.
- Igen, de hívj csak Lily.
- Rendben Lily. A megbeszélésen úgy döntöttünk, hogy először felmérjük, hányan lennének azok, akiket el kellene bocsájtanunk …
- És, mit akarsz most tőlem? Járjam körbe a Minisztériumot és kérdezzek végig mindenkit, hogy „Hé haver, tök véletlen nem vagy különleges lény?” jobb dolgom is van, minthogy ezekkel a kicsinyes dolgokkal foglalkozzak. - válaszolom higgadtan.
- Nem, csak előzetes információkat akarunk. Szóval Lily, hány legendás lény van az Aurorságon?
- Egy sincs. - mondom határozottan. - Az aurorságon csak teljes jogú varázslók dolgoznak. - felelem egy szem rebbenés nélkül.
- Ugyan, ezt nem hitetheted el velem. Ennyire nem vagyok hülye.
- Ha azt akarod, akkor vizsgáld meg őket. - mondom, kiegyensúlyozottan.
- Lily … - szólal meg mögülem James, mire rápillantok és a többiek döbbent képére.
- Nincs mit titkolnunk, nem igaz? Engedélyezem, hogy megvizsgálja az aurorokat.
- Köszönöm. - mondja kedvesen és elindul az ajtó felé, amikor én egy kábító átkot küldök felé, aminek hatására azonnal összeesik.
- Ejnye, de naiv vagy kis drágám. - sóhajtok fel. - Nem tanították még, hogy nem szabad hátat fordítani az ellenségnek?
- Lily?! Megtámadtál egy dolgozót! - mondja döbbenten Mark.
- Nyugi, nem fog semmire emlékezni. - vigyorgok rá.
- De hát … - ellenkezne Mark.
- Nagyon gonosz ellenség tudok lenni. És ezt megtanítom mindenkinek, aki szembeszáll velem.
- mit akarsz vele tenni? - faggatózik most Remus.
- Nyugi, nem fogom megölni. Csak elintézem, hogy ne emlékezzen tisztán. - vigyorgok rájuk. - De még egy kis időre van szükségem. - lebegtetem el a testet az ajtóból a székembe. - Dolgozzatok csak nyugodtan. - mondom végül komolyabbik énem elővéve. És pár óráig még dolgoztunk is, egészen este 8-ig, amikor megszűnt a kábító átok hatása. Szemei homályosan néztek előre, egyenlőre nem tudta felfogni a környezetét. Tisztában voltam, hogy az Exmemoriemmel nem mennék sokra, azt hamar fel lehet oldani és a többség képes is rá. Viszont van itt más is. Amit alig néhányan tudnak feloldani. Sőt ha jól tudom a Minisztériumban csak Albus és Rémszem képes rá... Egyébként is már egyszer csináltam és akkor is sikerült, akkor most is sikerülni fog.
- Imperio. - - mutatok a pálcámmal a homlokára és hirtelen gyorsasággal pörögnek a gondolatai a fejemben. Elzárom és mélyre süllyesztem, ami ma történt és új gondolatokat ültetek a helyére, miszerint minden aurort átvizsgált és mindenkit varázslónak találta. - Nagyon fáradt vagy, sokat dolgoztál ma. Ezért lemész a büfébe, iszol egy kávét és hazamész.
- Nagyon fáradt vagyok, sokat dolgoztam ma. Ezért lemegyek a büfébe, iszok egy kávét és hazamegyek. - mondja fáradt hangon és fáradtan kisétál az ajtón.
- Mond, te teljesen meghibbantál?! - kérdezi dühösen James ahogy ez a fickó kimegy az irodából.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Elég erős varázslat, nem tudják megtörni. - mosolygok rá.
- Mi van?! Ez egy főbenjáró átok!
- Na nem mondod? - vágok meglepett arcot.
- Ne csináld ezt Lily! Ezért még nagyon megütheted a bokád!
- Ne aggódj már!
- Már hogy ne tenném?! Ha kiderül, hogy használtad az egyik átkot, akkor nagy bajban leszel!
- De nem fog kiderülni! Okosan csináltam.
- Csináltál ilyet már korábban is? - kérdi döbbenten.
- Egyszer. - válaszolok vállat vonva.
- Te nem vagy komplett. - sóhajt fel.
- Lehet nem vagyok az. De tudod elmondok valamit. Nőből vagyok, ráadásul a rosszabbik fajtából. Abból a fajtából, aki bármilyen messze képes elmenni, hogy elérje, amit akar. Én nem mindig játszok tisztán. Nekem az életem fontosabb, mint hogy szemtől szembe kiálljak harcolni és otthagyjam a fogam. - válaszolok nyugodt hangon, amihez senki nem fűz semmit csak halkan kezdenek el beszélgetni, amibe később én is csatlakozom. Végül a műszak végeztével Jamesszel ketten maradunk, megint … Vajon lesz még idő, amikor tejes biztonságban érzem magam mellette, anélkül, hogy attól rettegnék, hogy kimutatom, hogy mit érzek iránta? Lehetséges, hogy egyszer már nem fogom így szeretni, mint, ahogy most? Ajj, Merlinre! Miért a rossz férfibe kellett végérvényesen belesnem? Az edzést szokás szerint a futással kezdjük. Aztán leülünk egymással szembe. Megvárom, amíg előhívja az erejét. Majd én is előhívom az enyémet.
- Próbáld meg visszatartani az erőmet. Ne hagyd, hogy áttörjön rajtad. - mondom halkan. És először óvatosan feszül az erőm az övének. De ez is elég ahhoz, hogy megbomoljon a kitartása és az ereje azonnal átengedje az enyémet, mire én visszahívom az enyémet, addig ő újrarendezi a sajátját. Ezt játsszuk újra és újra. Egyre jobban visszatudja tartani az erőmet. Gyorsan halad, bár az is igaz, hogy még gyengédebben támadom, mint először. De azért egyre jobban megy neki. Egész idő alatt nem szólok semmit, csak arra koncentrálok, ahogy az erőink egymásnak feszülnek, amitől olyan érzésem támad, hogy forró szikrák csattognak a levegőben. Kicsit olyan érzés, mintha nem is az erőink érnének össze. Hanem mi magunk. Érzéki lágy harc. Túlságosan csábító. Egész idő alatt nem nézek James szemébe, direkt. Semmi szükség rá, hogy még a szemei is megbabonázzanak. Nem tudom meddig folytathattuk ezt az érzéki játékot, amikor én feladtam.
- Oké, mára ennyi, majd folytatjuk. - mondom nyugodt hangon, de a testem sajgóan vágyott utána. - Jó éjszakát, James. - mondom és már meg is indulok kijárat felé, elhagyva a levezető futást.
- Menekülsz?- kérdezi mély hangon, a fülem mellől, amire nekem borzongás fut végig a hátamon.
- Dehogyis. - válaszolok halk, gyenge hangon, de nem mozdulok, egyszerűen nem tudok. Két kezét a vállaimra teszi és szembefordít magával.
- Pedig nagyon úgy tűnik. - súgja érzékien, mire én az ajkamba harapok. Valaki mentsen ki. Valaki, bárki! Ajkai egyre csak közelítenek az enyémhez és nekem nem maradt energiám harcolni a vágyaim ellen, vagy csak egyszerűen elhúzódni tőle, ehelyett, ahogy ajkai az enyémet súrolják, a nyelvem hirtelen önálló életre kelt és elszabadult a vágy. Nem tudom, mi történik velem, velünk, én csak hevesen csókolom. Így fogalmam sincs, hogy hogyan kerültek le rólunk a ruhák …