42.Fejezet – You can't confuse me

Hellóka nyalóka!
Jöttem láttam győztem és hoztam a 42. fejezetet.
Hogy melyik szám illik erre a részre? Jó kérdés. Lemonade Breakthrough
Rövid voltam ugye?
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Gyarlóság asszony a neved.
(Shakespeare Hamlet)

 

Ahogy egyre többet gondolok vissza a ház egyre biztosabbnak tűnik a megoldás. Igen, bizonyosan ez lehet a Potter-nyaraló. Nem tudom mit kereshet ott, egyáltalán honnan tudja, hogy hol van? És egyáltalán hol van? Mel sosem mondta, hogy pontosan hol van, így hogy akadályozhatnám meg, hogy megszerezze, amit akar, ha nemhogy azt nem tudom, hogy mit, de azt sem, hogy hol keressem. Miközben ezeken gondolkodtam nem szóltam a beszélgetésbe, csak törtem a fejem, hogyan juthatok el oda. Miközben gondolkodtam Jameshez bújtam, hogy hagyjanak békén. Ők beszélgettek én gondolkodtam, végül estére összeraktam egy tervet, mit hogyan fogok tenni. Így kicsit korán fáradtságra hivatkozva felmentem a szobába, tudtam, hogy nincs sok időm, max pár percem, ezért gyorsan beledobáltam egy váltóruhát egy kis táskába, amit elrejtettem a szobában. Majd bementem a fürdőbe, hogy az alibimhez híven zuhanyzás után lepihenjek. Csak folytattam magamra a vizet, amikor hideget éreztem, a hátamon, így hátranéztem, és megpillantottam Jamest ruha nélkül, ahogy belép mellém a zuhany alá. Mosolyogva fordultam felé, és kicsit hátrébb húzódtam, hogy ő is kapjon a vízből.
- Mond csak Drágám, nem tanítottak meg rá, hogy nem illik rátörni másokra? Főleg nem a fürdőben? - mosolyogtam és átöleltem a nyakát.
- Nem is tudom, olyan régen volt már. - mosolygott csibészen s meg sem várva mit felelek hevesen csókolt meg, amivel kiűzte az összes olyan gondolatot a fejemből, ami nem körülötte forgott. Egyikünk sem akarta megállni a másik nélkül, így féktelenül szerettük egymást a zuhany alatt. Nem törődtünk semmivel, csakis egymással. Űzött vadként hajszoltuk egymást a gyönyör felé, amit végül egyszerre értünk el. Párpercig még egymásba borulva nyugtattuk lélegzetünket, majd lezuhanyoztunk. Nagyjából megtörölköztünk, James felvette az alsógatyáját, míg én csak magam köré tekertem az egyik törülközőt, Szerelmem hátulról átölelt és így mentünk ki a fürdőből. Valahogy meg sem lepődtem, hogy nem csak a csajok, de a fiúk is a szobában voltak. Szétszóródva helyezkedtek kényelembe a többiek, míg James az ágyamhoz vezetett, kényelembe helyezte magát és engem is magára húzott.
- Drágám, tudatnám veled, hogy nem ártana fölöltöznöm. - suttogtam mosolyogva szájára, míg szorosan fogtam magamhoz a törülközőt. Szerelmem ajkai pedig hirtelen már az enyémen voltak. Mosolyogva húzódtam el tőle és másztam ki karjaiból, hogy felöltözzek, persze közben Sirius bombázott minket az idióta perverz megjegyzéseivel, de próbáltuk leszerelni valahogy, elég kis sikerrel. Végül a holnap első órai számonkérés miatt sikerült mindenkit ágyba üldözni. Én közben próbáltam nem elaludni, de türelmesen várni, míg mindenki mély álomba merül. Úgy fél egyig várhattam, amikor óvatosan kikeltem az ágyból, elővettem a táskát és lábujjhegyen kimentem a szobából, ki a portrén, be a Félszemű banya átjárójába, ahol gyorsan átöltöztem és kiszöktem a kastélyból. Majd bevetettem a legbiztosabb tervet, mégpedig bementem a Minisztériumba, ahol már senki nem volt, csak az őrök, de még ha nehezen is, de sikerült őket kijátszanom és felmentem a 4-ikre, a Varázs Tulajdoni osztály levéltár részére, ahol az össze birtok és fontosabb, drágább tárgy tulajdonosa számon van tartva. Tudtam, hogy ezt a részt kevésbé őrzik, így ahogy beléptem a helyiségbe kifújtam a benntartott levegőt és egy kereső bűbájjal megkerestem a Potter birtokokat. De valamiről megfeledkeztem, mégpedig arról, hogy itt nem lehetne kereső bűbájt használni, így a riasztó azonnal bekapcsolt. Gyors végig futottam a dokumentumot, és találtam egy birtokot Hastings közelében. Gyorsan visszaraktam a helyére és kimentem az első hopponálóhelynél. Pár biztonsági kitérő után elérkeztem a Potter birtokra. A hatalmas nyaralóban pálcák világítottak, ezzel is jelezve, hogy Tom talpnyalói már keresik, amit Tom akar. Mivel nem tudtam, hogy mi is ilyen fontos neki, ezért az egyik falhoz simulva hallgatóztam, De a halálfalók csak csendben keresgéltek s pár perc múlva azt is megtudtam miért.
- Ez nem az, te szerencsétlen! Mondtam, hogy vörös borítója van! - hallatszott Tom dühös és rémisztő hangja. Szóval egy könyvet keresnek. De mégis milyen könyvet, rengeteg vörös borítós könyv lehet, és miért olyan fontos Tomnak egy könyv? Vajon mi lehet abban a könyvben? Miközben ezen gondolkodtam, még levegőt is halkan vettem, nehogy meghalljanak. Egyre kényelmetlenebbé vált a helyzet, mivel nem akartam magamra vonni a figyelmet szinte mozdulatlanul álltam, várva, hogy megtalálják, amit keresnek. Közben testet végig járta a kényelmetlen zsibbadtság, éreztem a hátamon leszaladó izzadság cseppet az erőlködéstől, hogy bár mennyire is rossz érzés ne mozduljak meg. Tom eközben tovább oktatgatta halálfalóit s hallani lehetett hangján, hogy egyre feszültebbé válik. Talán úgy fél óráig tarthatott ez a várakozás, ugyanis, Tom egyszer csak újra, sokkal nyugodtabban szólalt meg.
- Végre meg van! - hangjából, ha nem ismerném jobban, azt mondanám, hogy boldogságot, jókedvet hallottam, de nem, csak egyszerű megelégedést. - Megint meglepetett. - nevetett fel talán most már tényleg jó kedvvel pár perccel később.
- Ki Nagyúr? - kérdezte az egyikük, nem tudtam beazonosítani a hangja alapján, ki lehet az, de nem is voltam rá kíváncsi.
- Semmi közöd hozzá. - mondta hidegen. - Most pedig tűnjetek el, még el kell valamit intéznem. - parancsolta s a nem kívánatos személyek el is mentek. Tom pedig elkezdett járkálni, mintha várna valamit, vagy inkább valakit? Esetleg engem? Igen, valószínűleg. Így még vártam pár percet, amíg léptei halkutak, ezzel jelezve, hogy hátat fordított nekem. Bár nem kenyerem hátba támadni senkit, de most kit érdekel a büszkeség? Halkan léptem ki a búvóhelyem rejtekéből, és amilyen gyorsan csak tudtam hátulról ráugrottam, kivéve kezéből a könyvet. Nem számított a támadásomra, mivel előrebukott, velem együtt. Mikor tudatosult benne a helyzet próbált a könyv után kapni, de én hamar felkeltem, ezzel megelőzve, hogy esetleg elvegye tőlem.pár lépést hátráltam, és a pálcát is a kezembe vettem, ezzel felkészülve az esetleges támadásra. Tom, nevetve állt fel.
- Hihetetlen egy nőszemély vagy Lily.
- Nem lenne értelme tagadni. - mosolyogtam.
- Mert nem is tudnád tagadni.
- Igazad lehet.- vágtam elgondolkodó fejet. - Na de nem ez a lényeg. Mondd csak, miről szól ez a könyv?
- Találd ki magad! Nekem is hosszú idő kellett, míg megfejtsem, kíváncsi leszek, te mikor jössz rá.
- De hisz most szerezted meg nem igaz?
- De igaz, de sok könyvben említik.
- Így már érthető. Bár nem néztem volna ki belőled, hogy csak úgy szórakozásképp könyvet olvasol.
- Szórakozásképp? Nem. Csak kutatás érdekében.
- Na ez már elképzelhetőbb.
- Nem adnád vissza a könyvet?
- Hümm, hadd gondoljam meg. - tartottam egy kis szünetet. - Nem!
- Kár. - sóhajtott és egy rontást küldött felém, ami elől sikerült kitérnem. Nem akartam kárt tenni a Potter nyaralóban, ezért kihátráltam az ajtón, Tom meg jött utánam, valahogy nem lepődtem meg ezen. Ahogy kiértünk, én is elkezdtem különféle átkokat szórni rá, amit kivédett, akárcsak én az övéit. Nem tudom, meddig lettünk volna képesek így párbajozni egymással, sosem próbáltuk, mert egyikünknek mindig elfogy a türelme, és inkább próbálja kicselezni a másikat. Olyan furcsa, mindig, amikor párbajozunk, meglepő egyszerűséggel tudom jellemezni Tomot, a tetteit, és azt is, hogy mire készül, mindig ilyenkor hitetlenséggel önt el, hogy ismerhetem őt ennyire, hiába tagadnám, ő is ismer engem, de kettőnket képtelenség összehasonlítani. Egy idő után én kezdtem megunni ezt a cécót, és emiatt kicsit lankadt figyelmem, így egy átok súrolta a karom, nem tett nagy kárt bennem, csupán egy kicsit felsértette a bőröm, egy kicsit vérzett is, de nem számított. Ennél a pontnál jutottam el odáig, hogy feladjam.
- Na mentem, késő van és fáradt vagyok. Szia Tom, majd találkozunk. - nevettem jó kedvűen és hopponáltam Roxmortsba, onnan pedig az alagúton keresztül indultam vissza a kastélyba. Még az alagútban előszedtem a táskát, amiben volt kötszer is, mint általában, így gyorsan bekötöttem a horzsolást és vissza vettem a pizsiként használt rövidnadrágot és rövid ujjút, azonban így kitűnt a kötés. Még mielőtt betuszkoltam volna a könyvet a táskába, elolvastam a borítón álló írást. A mágia, avagy kezdetektől a végéig, írta Ignotus Peverell. A név olyan ismerősnek tűnt, de nem tudtam honnan. Gondoltam megnéz, nagyjából miről szólt, beleolvasok, de ahogy kinyitottam a könyvet, ott nem a jól ismert betűk álltak, hanem valamilyen általam ismeretlen jelek. De nem is rúnák, nem tudtam kikövetkeztetni milyen írás lehet, és mivel már késő volt csak elsüllyesztettem a könyvet és gyorsan vissza settenkedtem a szobába. Szemmel láthatóan mindenki aludt, ezért gyorsan leraktam a táskát, és magamra vettem egy kardigánt, hogy eltakarja a kis fáslit, majd befeküdtem James mellé. Mivel elég fáradt voltam, már, ezért hamar el is aludtam.