3. fejezet - Dream

Üdv mindenkinek!!

Itt a 3-dik fejezet is. A kövi fejezetet még valószínűleg új év előtt hozom.

Tudom, hogy nem sokan ( jobban mondva 1-2-en) látogatjátok a blogom, és nem is kérek sokat, csak jó lenne tudni, hogy mi a véleményetek az írásaimról. 

És szeretném megköszönni azoknak, akik olvassák!

Puszi!

LilyVolturi

(James szemszöge)

Egy vörös hajú lány sétál előttem, olyan mintha menekülne. De vajon mi elől? Utána megyek, hogy ha baj lenne megtudjam óvni. Miért akarom én megvédeni? Nem értem. Csak azt tudom, hogy fontos számomra. Egyszer csak egy hatalmas teremben találom magam és meglátom a lány arcán lévő aggodalmat. Olyan gyönyörű volt még így is. Gyönyörködésemet egy fekete fénycsóva szakította meg. Ő is azt nézte.
- Fuss James! - kiált rám.
- Nem nélküled nem megyek sehova!

- Kérlek James! Menekülj. - súgta nekem könny áztatott arccal.
- Ohh csak nem zavartam meg valamit? - kérdezte egy hideg gúnyos hang. Ő volt az Voldemort.- Micsoda meglepetés a Potter fiú is itt van. - kacagott fel.
- Ne bántsd kérlek! - könyörgött a lány. Azonban a pálcáját felém irányítja, míg a lány közelebb lép hozzám.
- Avada kedabra! - ordítja élvezettel a hangjában.Már csak azt érzékeltem, hogy a vörös angyal elém veti magát és a zöld fénycsóvát, ahogy közeledik felénk . . .

Hirtelen riadok fel, ahogy anyu szólongat.
- Minden rendben kisfiam? Tiszta víz vagy. - kérdezte anyu aggódva.
- Igen anyu semmi baj. - mondtam álmosan.

- Biztos? - én csak bólintok. - Furcsa vagy kicsikém. Na de már fél 9 van. Úgyhogy siess mert ahogy elnézem be is kell pakolnod.- rosszallóan méregetett.
- Oké anyu. - nyomtam egy puszit az arcára és rohantam zuhanyozni.

Miközben végig az álmomon gondolkodtam. Vajon ki lehetett az a lány? Mi köze hozzá Voldemortnak? Miért akart megmenteni? És még sok más kérdésen töröm a fejem. De sietnem kellett mert nem fogok elkészülni lementem és kényelmesen megreggeliztem a többiekkel. Majd Tapi-val együtt felrohantunk, mivel már 9 óra volt így ami a kezem ügyébe került gyorsan beledobáltam a ládámba. Majd húgom sikítására, hogy hol vagyunk már, le fogjuk késni a vonatot. Leindultam az előszobába. Utánam pár másodperccel később leért Tapi is.
- Hányszor játsszátok el ezt még? Ha nem érjük el a vonatot én megfojtalak titeket. - húgom szinte tajtékzott. Sirius-sal hangos nevetésbe kezdtünk. És kimentünk az udvarra, majd apu hívta a Grimbust. Ami rögtön meg is érkezett. Elbúcsúztunk szüleinktől és felszálltunk.

Az első szinten egy vörös hajú lányt láttam hátulról, mit ne mondjak nagyon jó szemszögből láttam, és nagyon jól nézett ki, de valakire nagyon hasonlított. Mire a drága húgom a nyakába vetette magát. Komolyan csodáltam, hogy nem döntötte le a lábáról. Mármint szó szerint . . .

(Lily szemszöge)

Reggel már korán fenn voltam. Mint mindig. Nem vagyok az a nagy alvó, nekem bőven elég az a napi 4-5 óra alvás is, de azért szoktam többet is aludni. Hirtelen eszembe jutott, hogy ma indulunk vissza a Roxfortba. Felpattantam és elmentem megfürödni. Mivel még rengeteg időm volt, a forró vízben teljesen ellazultam. Mikor végeztem a fürdői teendőkkel kerestem valami göncöt, amit felvehetek. Végül egy koptatott farmer, egy pánt nélküli fekete felső kis farmerkabáttal és egy fekete magas sarkút vettem fel. És a kedvenc nyakékemet, amit mindig viselek. Végül mivel még mindig csak 8 óra volt elmentem egyet sétálni. Imádok sétálni és futni olyankor olyan szabadnak és gondtalannak érzem magam. Annyira jó érzés volt, hogy megfeledkeztem arról, hogy el kell érnem a vonatot, úgyhogy gyors „haza” futottam és csináltam egy szendvicset. Anyám és a nővérem nem voltak ébren nem is baj így legalább nyugalomba megyek el. De apu kijött velem a ház elé, hogy elhívja nekem a Grimbust mivel ő varázsló én meg még nem töltöttem be a 17-et nem varázsolhattam.
- Vigyázz magadra kislányom! És ha valami baj van szólj nekem és az unokabátyáidnak! - és puszit nyomott a homlokomra.
- Rendben apu nem lesz baj. Vigyázok magamra. - öleltem át őt, majd felszálltam a buszra.

Amire végre feltuszkoltam a ládámat és magamat szinte rögtön megindult a Grimbusz és hirtelenjében meg is állt amiért hálát adtam az úrnak vagy akárkinek aki megállította. Amikor helyet találtam magamnak, valaki hátulról a nyakamba ugrott fel se fogtam mi történik, és mint a jó önvédelmem épp azon voltam, hogy előre hajítom, de akkor megláttam a karkötőjét, a karkötőt, ami csak a Potter-család tagjai viselnek. És megfordultam és visszaöleltem Melt.