32. Fejezet – Lighter oracle

Sziasztok!
Nem tudok mit hozzáfűzni, lassan kezdem tényleg elhinni, hogy magamnak írom ezt a blogot, mivel szinte egyáltalán nem kapok semmilyen visszajelzést :/ És ezt nagyon sajnálom :/
Minden esetre ha van kedvetek, akkor hallgassátok meg Eminemtől a Not afraid-et.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxo

 

„ Mi van akkor, ha a gonosz valójában nem is létezik? Ha csak az emberiség találta ki és a saját korlátainkon kívül nincs is mi ellen küzdeni. Ha csupán az akaratunk, a vágyaink és a választásaink harcolnak egymással.”
/Libba Bray/

Másnap korán reggel érkezett egy patrónus, hogy fél óra múlva megbeszélés lesz a Főhadiszálláson. Meglepetten néztem a szertefoszló patrónust, míg James fáradtan bújt hozzám.
- Nem hiszem el, hogy ilyen korán kell felébreszteni az embert. - morgolódik.
- Hát igen, ha reggel nem tudsz felkelni, talán este kéne aludnod. - mosolygok rá, mire már legalább arra méltat, hogy feltámaszkodik és a szemembe néz. Szemöldökét aranyosan, játékosan felhúzza.
- Ne nézz így rám! Igazam van! - nevetek.
- Te sem gondolod komolyan. - ölti ki rám a nyelvét.
- Oh, dehogyis nem! Sőt, hogy lásd, mennyire komolyan gondolom, ma este hazamegyek. - mondom komolyan. Mire ő azonnal éberen pislog és felpattan.
- Nem is vagyok olyan fáradt. - erre én felnevetek. Sosem nő fel, de így szeretem. Én is felkelek és magamra veszem a pólóját, hogy kellőképpen takarjon ahhoz, hogy kimehessek a szobából.
- Á-á, nem szép dolog hazudni. - nevetek és mielőtt bármit is mondhatna kimegyek a szobából és a fürdő felé veszem az irányt. Már majdnem a fürdőnél vagyok, amikor hirtelen hátulról magához ránt.
- Nem szép dolog egy álmos férfival ilyen csúnyán játszani. - morogja a nyakamba és elkezdi csókolgatni. Majd hirtelen maga felé fordít és az ajkaimra tapasztja az övét. Én pedig úgy kapok utána, mintha fennállna a lehetősége, hogy abbahagyja. De nem úgy nézett ki, mintha tényleg elválna tőlem. De persze nem teszi, hanem hátrálásra késztet és behátrálunk a fürdőbe. A keze a combomon simítja fel a pólóját, amikor egy nevetés hallatszik mellőlünk. James azonnal visszarántja a póló szegélyét és a hang irányába nézünk.
- Ugyan, nyugodtan folytassátok. - Sirius egy szál törülközőbe áll a zuhanyzónál
- Kösz Tapi. - mosolyog James azzal a perverz mosolyával, ami mocskos dolgokról árulkodik.
- Csak szeretnéd Sirius. - csóválom a fejem.
- Eddig se zavartattátok magatokat. - vigyorog kajánul.
- Na látod, ez az egyik ok, amikért haza akarok menni. Legalább ott van egy kis magánszférám. - morgolódom durcásan, mire kapok egy engesztelő puszit Jamestől.
- Siessetek, én is akarok zuhanyozni. - mondom és kimegyek gyors csinálok szendvicseket. Remus fitten és üdén ül le kávézni, amíg én gyors bedobok egy szenyát James átveszi a fürdőt Siriustól, én meg összeszedek pár ruhát és gyorsan rendbe szedem magam, miután James végzett. Hiper-szuper gyorsan készülődtem össze, de még így is a fiúknak kellett rám várniuk. De aztán indultunk is a főhadiszállásra, abba a kis romos viskóba. A Rend legtöbb tagja benn volt, de nyilván nem lehetett ott mindenki. Érdekes mód Rémszem ott volt, akink az Aurorságon kéne lennie, de nem csak rajta lepődtem meg, hanem apámon és a Potter szülőkön. Ők már régóta csak háttér kutatásokat végeznek a Rendnek. Döbbenten néztem végig a tagokon, de a többiek fiatalok voltak, a mi korosztályunk, akik harcolnak. Nem értettem miért kellett a szüleinket iderángatni. Albust vizslatom kérdően, de persze az öreget nem lehet kiszámítani. Pár perccel később helyet foglalunk a hatalmas tárgyaló asztalnál. Egyik végébe Albus, a másikba én. Mellém James ült és a többiek.
- Azért hívtalak titeket össze, hogy bemutassam az új kémünket. Mindenképpen fontosnak találtam, hogy tudjatok róla, most már tényleges kémünk van Voldemortnál. - mondja Albus és mintha büszkeség sugározna hangjából. Nem értem mi a lényeg. Egész idáig próbáltam áttörni Tom gondolatai védőpajzsot sikertelenül. Nyilván készül valamire, de ezzel nem jutunk előbbre. - A lényeg az, hogy Voldemort valami nagy dologra készül, lehet a Roxfortot vagy a Minisztéiumot támadja meg.
- Ha támad nem a Roxfort lesz az első számú célpontja. Elég nyilvánvaló, hogyha komolyan támadni akar, akkor a Misztérium lesz a cél, különben nem akarták volna annyira a tisztogatást. Remélte, hogy megbomlik a rendszer és nyugodtan támadhat. - fejtem ki én a véleményemet. - De szerintem másról van szó. - fejezem be a monológom.
- És miről? - kérdezi az egyik tag.
- Fogalmam sincs. De To … Voldemort ennél okosabb. Nem lepődnék meg, ha hamarabb tudott volna az intézkedésekről, minthogy helyreállítottuk volna a Minisztérium rendszerét. Így viszont kockázatos lenne támadnia, akármilyen erős hadserege van.
- Akkor mit gondolsz mire készül? - kérdezi egy női hang.
- Bebiztosítja a hatalmát, növeli a seregét, míg végül elég sokan lesznek ahhoz, hogy támadjon.
- Igen, ez biztos. - hallok egy szokatlanul ismerős hangot Albus mellől. A csuklya takarja arcát, de hangja elárulja. - Újra elindult varázslókat toborozni. És továbbfolytatja a muglik irtását.
- Perselus? Hogy a francba? Én azon törtem magam, hogy távol tudjalak tőle tartani, erre elkezdtél kémkedni? - csattanok fel.
- Bocsi Lily. - von vállat a talár alatt.
- Pipogyi? - döbben meg James és Sirius is.
- Pottyi te csak maradj kussban! - sziszegi Pers.
- Na jó, mielőtt kitör a megszokott vita! Először is ELVILEG mindhárman felnőtt férfiak vagytok, még ha ezzel általában vitatkoznék is … De ne viselkedjetek most már gyerekként, rendben? - sóhajtok fel, mint örök békítő.
- Visszatérve a tárgyra … azt szeretném, ha mindenki jobban figyelne, mint eddig bármikor és ha bármit megtud azonnal tudassa a tagokkal! Köszönöm. - mondta Albus, bár még pár percig ecsetelte a Tom ügyet … De miután elmentek mi maradtunk, a szüleinkkel és fiúkkal meg Mellel és Sophie-val együtt.
- Albus, azt hittem, elég pontosan elmondtam, hogy Tom mennyire titkolja a lépéseit, ezért nem kellett volna újra belekeverni Perselust!
- Perselus döntött így. - válaszol nyugodtan Albus.
- Albusnak igaza van, én akartam ezt elvállalni.
- De, miért? - fakadok ki. - Annyi ideig próbáltalak titokban tartani Tom elől, most meg szó szerint elmész hozzá beköszönni …
- Lily, aki halálfalónak állt, azt Voldemort egyszer megtalálja. Így legalább tudok nektek segíteni. - mondja nyugodt jeges hangon.
- Tudod, hogy kaphattál volna állást itt is, ha ennyire vissza akartál jönni Londonba. De mindegy!
- Lily, Perselus felnőtt férfi, így döntött, törődj bele. - mondja Albus komoly hangon, mire én vállat vonok, igaza van … - És másért akartam, hogy itt legyetek. Főleg te Lily. Perselusnak hála megtudtam, hogy Voldemort tud a jóslatokról. - néz rám, mire én megrántom a vállam.
- Igen, ezzel tisztában vagyok. - mondom nyugodt hangon.
- Mióta tudja? - kerekedik el Albus szeme.
- Nem tudom pontosan, de előbb tudott róla, mint mi. - mondom mintha az időjárásról beszélnénk.
- És ezt csak ilyen nyugodtan mondod? Ennyi éven keresztül tudtad és ennyit kockáztattál?! - akad fenn egy kicsit Albus.
- Nem értelek. - csóválom a fejem.
- Tudod, hogy ezen múlik minden!
- Ne dobálózzunk nagy szavakkal! Egyébként is meg tudom magam védeni nincs szükség arra, hogy hirtelen védelmi blokád alatt legyek, attól csak megőrülök. Eddig is meg tudtam magam védeni és ez után is meg tudom. - mondom komolyan.
- Nem bízhatjuk a véletlenre!
- Hát nem is bízom. - nevetek fel keserűen.
- Lily, egyszer fogadd el, a védelmet, csak pár évig. - próbál győzködni Albus.
- Pár hét alatt besokkollak. - nevetek fel.
- Várjunk csak! Több jóslat van? - kérdezi meg apu döbbenten. - Erről én miért nem tudok?
- Mert így is túlzottan aggódsz. - felelem lágyan.
- Ez nem válasz! Az apád vagyok! - csattan fel apa dühösen.
- Nos igen, épp ezért hívtalak ide. Jogotok van tudni róla. - szólal meg Albus.
- Na szép. Ez a cseszett jóslat rólam szól és te mondod meg, hogy joguk van tudni róla? - kérdezem dühösen, sosem beszéltem még így Albusszal ezért elönt a megbánás.
- Mondd, hogy nincs joguk hozzá. - válaszol nyugodtan, persze nem mondok semmit. - A jóslat nagyjából 70 éve keletkezett. De csak három éve találtunk rá. Sokkal tisztább képet ad, mint a másik … - mondja Albus. - A jóslat szerint Főnix és Mardekár leszármazottja képezi a váltást a két család között. Ő jelképezi az ellentétet és a kapcsolatot. A két család közötti erőviszonyok eldöntője, aki dönt jó és rossz között. - kezdi el mesélni Albus.
- Ezt mondta annak idején Főnix is. - néz komolyan James.
- Ahogy azt is, hogy vigyázzon a fiára, nem? Nos igen, az a fiú a döntése, akárhogy is fogant a fiú a döntés és elhatározás.
- Nem értem. - csóválja a fejét Mel.
- Na jó, nevesítsünk. - sóhajt fel Albus. - Szóval az egész azon múlik, hogy Lily-nek Griffendél vagy Mardekár ági gyereke születik … Vagyis a gyerek apja James lesz vagy Voldemort … - A megdöbbenés fullasztóan csapott le az asztal körül ülőkre, míg én az asztalon dobolok.
- Na látjátok ezért nem osztottam meg ezt veletek. - mondom nyugodt hangon.
- Ezért ölte meg … - mondja rekedten a dühtől és talán az aggodalomtól James.
- Igen. - sóhajok fel szomorúan. - Bár nem róla szólt a jóslat …
- Én ezt nem hiszem el. Ez annyira … morbid, te és Voldemort … - csóválja a fejét Sirius.
- Nem annyira, mint amennyire hangzik. - vonok vállat. - Persze Jamest szeretem, de Tom más … ő annyira más. Gonosz és veszélyes. Ő is Mardekár leszármazott. Az erőm és a vérem hozzáhúz. Akármennyire is próbálom Főnix erejét fenntartani magamban, nem tagadom, hogy néha Mardekár ereje tör fel. De ennek nincsen semmi jelentősége. Nekem mindig te leszel az egyetlen. - mosolygok nyugtatóan Jamesre.
- De akkor is fennáll a lehetőség, hogy Voldemort megerőszakol, mint Mardekár Főnixet … - említi meg Albus.
- Tom nem tenné. Gondolj bele, hányszor megtehette volna. Kiskoromban elszakíthatott volna a családomtól, olyanná tehetett volna, mint amilyen ő, és nem tette. Elhiszem, hogy naivnak tartotok, de azt lássuk be, hogy én állok hozzá a legközelebb, én voltam az egyetlen igaz barátja kiskorunkban. Ha nagyon nagy pácban voltam, akkor mindig kihúzott belőle.
- Erre nem építhetünk. - mondja komolyan Albus.
- Nem is kell ez az én életem és én vagyok érte felelős! Senki más nem szólhat bele, csak ha megkérem. És egyébként is meg tudom magam védeni, ki tudom játszani Tomot. - zártam le a beszélgetést. - És ha most megbocsájtotok van pár dolgom Shefieldben, az Aurorságon találkozunk. - köszönök el és egy csókot nyomok James ajkaira aztán tényleg megyek Shefieldbe.