19. Fejezet – Ian

Sziasztok!
Szóval Ian, érdekelne, hogy ez így mennyire tetszik nektek, hogy jobban belefolyjak-e a dologba, vagy sem? Szóval örülnék a visszajelzéseknek …
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá Nelly-től a Just a dream c. számot, nem teljesen illik ide, de azért nagyrészt passzol.
Jó olvasást!
Kellemes -amennyire lehet – tanévet minden diáknak! :D
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Megmentettük egymás életét; ez olyan kapocs, ami mindig köztünk marad. A barátság elhalványulhat, de ott van az a kötelezettség, az a rettegésből, vérből és közösen átélt erőszakból kovácsolt tudat, ami sohasem tűnik el igazán.
Laurell Kaye Hamilton – Bűnös vágyak c. könyv (Anita Blake sorozat)

 

- Ezer bocs. - nevet tovább Ian, ahogy válaszol Jamesnek. Most először látom őket együtt és ez egy csoda. Nem, nem az, hogy találkoztak, csak nézni őket egymás mellett. James, a kissé sötétebb, napbarnítottabb bőre és selymes haja a csoki szemeivel és a tökéletes testével úgy fest, mint egy görög isten. A mellette álló Ian sötét haja hasonlóan selymes és kócos, óceán kék szemei fénylenek a jókedvtől és teste még Jamesével is vetekszik, de a bőre csillogó fehér, olyan akár egy Jameshez hasonló görög isten szobra. Gyönyörűségük szinte már fájdalmas. Be kéne őket tiltatni nők közelében …
- Na, ha kiröhögted magad, akkor válaszolsz? - kérdezi durcásan James. Ian rám néz, mosolyog és tőlem várja a választ, mit osztok meg Jamesszel. Mikor volt utoljára, amikor ilyen előzékenyen viselkedett velem? Áh, igen, amikor haldoklottam.
- Alkalmi partner. - válaszolok nyugodtan, nem akarom ezt részletezni Dumbi előtt …
- Gondolom ez már nem a vénemberre tartozik. - mosolyog féloldalasan és fesztelenül Dumbi. - Elintézem a papírjaidat. - aztán már ki is ment.
- Szóval … ti lefekszetek néha. - fordítja le James.
- Igen, így is mondhatjuk. - válaszolok.
- És még te beszélsz Tapinak meg nekem? - arca dühös fintorba mélyült.
- Én nem fekszek össze mindenkivel … Igen, vannak olyanok, akikkel néha összefekszünk és ennyi, de nem a Merlin tudja hány pasi ágyába bújok bele! - fintorogtam.
- Hány ilyen pasi van úgy mégis? - gúnyolódik.
- Jelenleg három. - válaszolok semleges hangon.
- Hárommal egyidejűleg? - kérdezi James.
- Ez nem ilyen kapcsolat. Amolyan együtt vagyunk és nem. Lily-t már vagy fél éve nem láttam, de ez nem azt jelenti, hogy este nem viszem ágyba … - válaszol Ian mintha csak az időjárásról beszélne, nem a szexuális életemről.
- És a többi? - kérdezi tovább James.
- Semmi közöd hozzá, de egyikük sem Londoni, ha ez mond bármit is! - gúnyolódom.
- Várjunk csak azt mondta, hogy az este? - villant Ianre James hitetlenkedő pillantást. - Mármint ma?
- Ja, miért? Van már programod, Lily? - kérdezte, én meg úgy néztem rá, hogy „ezt most komolyan gondoltad?” nézéssel.
- Nem, nincs. - mosolyogtam. - Tökéletesen szabad vagyok
- Na, akkor meg mi a problémád öcsi? - pillant ezer wattos mosollyal Jamesre.
- Mondjuk, hogy a vállából és a nyakából kitéptek egy darabot valószínűleg három napig bent marad és ez itt a Mungo. Aszem más ellenvetésem nincs. - feleli ingerülten.
- Elmondhatom nekik? - kérdezi tőlem Ian, kivillantva felém az egész fogsorát.
- Mond. - sóhajtottam fel. - De ígérjetek meg valamit, senkinek, TÉNYLEG SENKINEK nem momdjátok el!!! - néztem Siriusra és Jamesre komolyan.
- Miért titkos ügynök, kém vaaagy a télapó? - próbálta elhumorizálni Sirius James dühös hangulatát.
- Oké. - mondta komolyra James és Sirius is beleegyezett. Ian mosolya nem lankadt, még rám nézett, amikor az agyarai elővillantak, és így nézett Jamesre és Siriusra, akik az állukkal a padlóra ejtve bámulnak Ianre, mi meg nevetünk. Hát igen, kissé sokkoló látni a valót …
- Te … te … - dadogta James.
- Igen, vámpír vagyok. - neveti el neki Ian.
- Te egy vámpírral bújsz ágyba??? - bukott ki a döbbent kérdés Siriusból.
- Aha, miért? - kérdeztem, de ajkaim még remegtek a nevetéstől.
- Az veszélyes! Meg is halhatsz, közben! - hitetlenkedik Sirius.
- Igen, tényleg megölhet. - vonok vállat. - És hát igen, volt pár baleset, de hidd el, megéri. - kacsintottam Siriusra.
- Mi a fészkes fene??? - fakad ki Sirius, James meg sokkoltan méricskéli Iant.
- Hát igen, mi mindig a fajtársainkkal vagyunk, tudod a vágy keltésbe sokszor benn vannak a harapások és Lily egy ember nem a legegyszerűbb dolog megállni, hogy ne igyak belőle … - von vállat lazán, de én tudom, hogy ez neki milyen nehéz, nálam jobban más nem is tudhatja, mivel rajtam kívül más emberrel még nem volt, vagyis úgy tudom.
- Egyáltalán nem kell erről beszélni. - mondom nyugodtan, Ianre nézve. - Ez senkire sem tartozik rajtunk kívül. - a szemfogait visszahúzta és bólintott egyet, a vidámság elhalványult a szemében.
- Igazad van, de ők a barátaid, nem? Én is tudni akarnám a helyükben, hogy mennyire forogsz veszélyben mellettem. - hangja komolyan cseng, ami ritkaság számba megy.
- Nem kell róla tudniuk. Senkinek sem kell. Csak a mi dolgunk, az ÉN döntésem. - mondom komolyan, arca elgondolkozóvá válik. Belülről marcangolja magát és ezt szörnyű látni. Lehet, hogy nem vagyok belé szerelmes és nem szeretem úgy, mint Jamest, de azért mégis szeretem, különben nem mentem volna ennyi minden keresztül miatta. Ha nem élne sokkal tovább, mint egy rendes ember és még James előtt találkoztunk volna talán beleszerettem volna … Ha az a volna ott nem lett volna … - És még csak meg sem öleltél, amióta itt vagy. - mondtam durcásan, csakhogy kirángassam a belső öneltiprásából. Mire felvillant benne a vidámság és megölelt, óvatosan felültett az ágyon és mellém helyezkedett. Tudtam mit akar és én nem fogok ellenkezni, amikor Albus megjelent jó pár gyógyítóval és két ápolónővel meg pár papírral.
- Mindig az a fránya munka. - nevet Ian és odalép az első gyógyító mellé, aki – ahogy a többi – értetlenül pislog.
- Ki maga és mit akar tőlünk? - kérdezi. Nem kell látnom, hogy Ian csodás kék szemei felizzanak, hangja csábossá válik és a gyógyító szemeibe néz.
- Nem találkoztál Miss Evans-szel, nem feküdt benn és nem volt ilyen nevű beteged. Most pedig megfordulsz kimész az ajtón és elfelejted, hogy valaha is láttál minket.- mondja és a gyógyító elismétli álomittas hangon, aztán kimegy a teremből.
- Mi a …? - kérdezi James és Sirius a gyógyítókkal és az ápolókkal együtt. Aztán Ian a következőhöz lép, elismétli, amit az előbb és ő is kimegy. De a többieknek már van eszük … Próbálnak szökni. Kár, hogy egy vámpír ellen fikarcnyi esélyük sincs. Ian villám sebességgel és erővel fogta le az egyiket és hadarta el neki ugyanazt, nem kevesebb hatással. És ez így ment, amíg az összessel nem végzett. Albus nekem adta a papírokat én meg felgyújtottam őket. Ian szívdöglesztő vigyort villantott rám.
- Mint a régi szép időkben. - mosolyog.
- Mi a Merlin macija? - tudakolódik Sirius.
- Én akkor most már tényleg megyek. Lily, azért pihenj ám. - mondja kedves hangján Dumbi és már volt nincs.
- Ez a bűvölés, vagyis mi így hívjuk. Csak felsőbbrendű, idősebb vámpírok képesek rá, hogy befolyásolják az emberek tudatát. - válaszol Ian lazán.
- Most ez komoly? Mindent felejthetetlennél velem vagy mást ültetnél a fejembe és észre sem venném? - csodálkozik Sirius, nos igen, ez nincs benne a tananyagban, még ha a vámpírokat említi is a mágikus lényeg tananyaga.
- Igen, hacsak nincs rajtad védőrúna, mint amilyen Lily-n meg a csapatán. - mosolyog tovább házi vámpírom.
- Szóval Lily-nek van ilyen védőrúnája? - kérdezi James végignézve rajtam, nem mintha sokat látna a takarótól a kötéstől, de rendben.
- Ahha. - bólogat resten a kérdezett fél.
- Gondolom az elmúlt 4 évben tett rá szert. - mondja James kissé gúnyos hangon, de valahogy mégsem sértően.
- Miből gondolod? - érdeklődik Ian.
- Mondjuk úgy, hogy eléggé közel álltunk egymáshoz azelőtt. - válaszol ellenségesen James.
- Nocsak, nocsak. Mennyire közel is, ha szabad tudnom? - nevet Ian.
- Elég közel és igen, három éve van meg, a többieknek is van, viszonylag feltűnésmentes helyeken, vagy alapozót és púdert használnak, hogy ne derüljön ki. Viszont azt nem tudják, hogy Ian a vámpír, akitől ezt megtudtam. Ha akarjátok nektek is megcsinálhatjuk, ha képesek vagytok egy tetkót hordozni a testeken … - mosolygok rájuk kedvesen. - Csak szóljatok, ha döntöttetek. Ian, rendbe hoznál végre, mert nem áll szándékomban az egész napot itt tölteni.
- Hidd el nekem sem. - nevet és elkezdi lehámozni rólam a kötést. Nem vagyok szégyenlős, hogy nem takarja a felsőtestem semmi, de persze a vámpírom erre is gondolt, elém helyezkedett, eltakarva a másik két sráctól. Aztán pszichikai erejét előhívja, ez is erősebb vámpír trükk … Teste körül kékes fehéres lángok csapkodnak az egész teste körül érzem őket, ahogy jegesen a testemet cirógatják. Aztán a kezeit a sebem fölé helyezi. Érzem a hideg simogatást és azt a kellemetlen hangyamászós érzést a vállamon és a nyakamon. Aztán már a fájdalom teljesen felszívódott a fáradtságnak nyoma sem maradt és a természet feletti ereje a testembe szivárog, miután összeforrasztotta a sebeimet és új bőrt növesztett a testemen azon a részén. Még a kisebb eddig gyógyulatlan horzsolások is eltűntek a testemről. És tudtam, hogy ennek mik a következményei. Egy hétig olyan leszek akár egy vámpír … nem fogom kívánni a vért, vagy ilyesmi, de érzékenyebbek lesznek az érzékszerveim, gyorsabb leszek és sebezhetetlen, kevesebb alvás igénnyel. Jóval több erőt fezcolt belém, mint amennyi kellett volna. De ez nem jelent semmit, talán pár nappal tovább leszek ilyen, de ez nem olyasmi, ami hátrányt jelent. Viszont ez annyi erőt vett ki belőle, hogy még a légzés is nehezére ment, bár nem volt olyan rossz bőrben, mint amikor szinte már a halálból hozott vissza. Megmozgattam a vállam és a nyakam, aztán számba vettem a hirtelen gyengülését. Vérre van szüksége és ezt mindketten tudjuk. A hajamat az egyik vállamra bányásztam és megfeszítettem a nyakam. Szemei megigézetten nézték a lüktető artériát. Megnyalja az ajkát, szemeiben kétség csillan, de én csak bólintok, jelezve, hogy csinálja csak. Lágyan megcsókolja a nyakam, az artériánál, aztán a nyelvével játszik. Én meg lehunyom a szemem élvezem, amit csinál, még ha tudom, hogy csak el akarja terelni a figyelmem a harapástól.
- Csak csináld, nem kell finomkodnod. - suttogom és felette is győzedelmeskedik az éhség fogait a nyakamba mélyeszti, mire én felnyögök. Az érzés furcsa egy kis fájdalom de semmi kellemetlenség. Kitartóan szív és érzem a változást. Megtöltődik erővel, a teste újra olyan ruganyos mégis merev, mind eddig. Már nem azért iszik, mert energiára van szüksége, hanem azért mert élvezi. Ilyenkor a legveszélyesebb. - Elég. - szólok halkan, hangomban nincs erő és rá sem hat, csak tovább élvezi a véremet. Erőt veszek magamon. - ELÉG! - mondom már sokkal több erővel és erre már reagál a teste eltávolodik az enyémtől de az ajkait csak nehezen tudja lefeszíteni a nyakamról. Szemei életerőtől csillognak, az én életerőmtől. A seb a nyakamon bezárul és a szívem hangosan dübörög, hogy újra termelje az elvesztett mennyiséget …