44.fejezet – Women's beauty and the idea

Sziasztok!
Meghoztam a frisst, nem is akarom húzni az időt :)
Az általam választott szám a lil wayne & bruno mars Mirror. Főleg a barátság miatt ...
Jó olvasást!
Puszó: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

A nők csodálatosak (...). Mintha semmi sem hatna rájuk. Itt vagyok én, aki úgy érzi, mintha kifacsarták volna a lelkét, s úgy nézek ki, mintha a testem napokig vízben ázott volna (...). Te pedig indulhatnál a Miss Univerzum szépségversenyen, és minden zsűritag felkiáltana a láttodon: " Itt a győztes! "
Pelham Grenville Wodhouse

 

Csütörtökre már kezdtem beleőrülni a rohangálásba. Igaz, a legtöbb kviddics meccsnek szerencsére vége, már csak a három legjobb maradt benn, Mardekár, Durmstrang és mi. Tudom, hogy a Durmstarngnak remek csapata van és nehéz lesz őket leverni, de mégis előrébb vagyunk. Én elég jól ismerem Darrellt, hogy hogyan játszik, ha jobban rá van kényszerítve a teljesítésre, ahogy Njördről is tudok pár dolgot, de ők nem tudják milyen vagyok én hajtóként, Darrell csak azt tudja, hogy milyen fogó vagyok, de ami azt illeti nem áll szándékomban elárulni neki, hogy nem én vagyok a fogó, készüljenek csak úgy, de hiába, mivel a meccseken játszva van rá esély, hogy láttak, de még mindig ott a lehetőség, hogy nem. Sajnos a fáradtságomhoz még a telihold is hozzájött. Mindent elterveztünk, nem jöttem vissza előbb, de Dan azért csatlakozott hozzánk. Amire a hold lenyugodott úgy éreztem magam, mint akin egy hurrikán haladt végig, aztán egy földrengés temetett maga alá. Alig bírtam vonszolni magam, de sóhajtottam egyet, kihúztam magam és úgy mentem, mint aki most ébredt fel egy kiadós alvás után. Kiadós alvás … jó vicc. Ezen a héten az alvó időm huzamosan lecsökkent. Amikor nem edzésen vagyok, a csajokkal beszélgetek, eszem, vagy épp Jamesszel vagyok, akkor álmaimba törnek Tom dühödt gondolatai, ezzel nem hagyva engem még aludni sem. Azt hiszem ezzel a könyves dologgal nagyon kihúztam nála a gyufát. A könyv, tényleg, még azzal sem tudtam foglalkozni, pedig minél előbb meg kell fejtenem a jelnyelvét. Remek, még egy dolog kerül fel a napi teendőim közé. Közben besegítettük Markot a gyengélkedőre, ahol már Remus is feküdt. Halkan elköszöntem mindenkitől és felmentem a klubhelyiségbe, ahol megpillantottam a fáradt Tekergőket.
- Sziasztok! - mosolygok rájuk, lehuppanok James mellé és megcsókolom.
- Minden rendben ment? - néz végig rajtam James, talán sebet keresve.
- Persze Kicsim. - mosolygok. - Ahogy láttam Remusszal is.
- Igen. - ásít Sirius. - Na jó, én mentem alszom, hulla vagyok. Jó éjt, vagy ami maradt belőle.
- Neked is. - köszönünk el tőle.
- Mi is menjünk Édesem, ne feledd, holnap két edzésünk lesz. - simogatja karom lágyan.
- Jajj, tényleg. Már el is felejtettem. - tettetem a meglepődőtett.
- Hihetetlen vagy, ugye tudod?
- Miért is? - mosolygok mint a vadalma.
- Mindenkit halálra dolgoztatok edzéseken, te még későig fenn vagy néha Emily-vel, ha meg kell nyugtatnod, ma egy vérfarkast kellett kordában tartanod, és nézz magadra, olyan vagy, mintha kipihent lennél, ezzel szemben el tudom képzelni, hogy én hogy nézhetek ki karikás szemmel … - simít végig arcomon, mire én csak elmosolyodom.
- Tudod, mi, nők néha napján erre használjuk az alapozót. Csodásan eltünteti a karikákat. Egyébként még így, karikás szemmel is te vagy a leghelyesebb pasi. - adok egy lágy csókot ajkaira.
- Szóval még így is helyes vagyok? - mosolyog önelégülten, amire én elnevetem magam.
- Azért ne szállj el magadtól! Inkább menjünk aludni.
- Jó, menjünk. Nálatok találkozunk Kicsim. - csókol meg, és megy zuhanyozni a szobájukba. Ezt szeretem a fáradt Jamesben, nem ellenkezik, makacskodik. Amint felértem a szobába, láttam, hogy mindenki alszik, így gyorsan lezuhanyoztam, de amikor magam köré tekertem a törülközőt és kimentem, megpillantottam Emily-t, az ablaknál ülve, amint kinéz. Halkan felsóhajtok, és odasétálok hozzá, nem szólok semmit, csak átölelem. Ekkor meghallom, hogy nyílik az ajtó, nem kellett odanéznem, hogy tudjam, James az. Ő sem szólt semmit, talán nem akart megzavarni minket, vagy csak egyszerűen feleslegesnek érezte. Emily hozzám bújt, és ekkor határoztam el igazán, hogy valamit tennem kell, ha Njörd nem képes magától cselekedni, akkor majd én rásegítek a dolgokra. Nem mondtam semmi megnyugtatót, nem akartam hitegetni azzal, hogy minden rendben lesz, az itt már nem segít. Nem tudom meddig ölelhettem így, amikor végül rám mosolygott és lefeküdt aludni, meg vártam, míg elalszik, addig kidolgoztam egy tervet, hogy hogy hozzam őket össze, majd én is végre bebújtam az alvó James mellé, úgy, ahogy voltam, már nem volt energiám felvenni valamit. Hamar el is aludtam, és reggel, lágy simogatásra ébredtem. Ahogy kinyitottam szemeim James mosolygós arcával találtam magam szemben. Ennyire elaludtam volna? Lehet, mert elég kipihentnek érzem magam.
- Jó reggelt James. - mosolygok és megcsókolom, aztán az órára nézek, ami csak reggel 6-ot mutat, akkor viszont nem aludhattam olyan sokat.
- Neked is Szépségem. - mosolyog.
- Valami baj van vagy csak nem tudsz aludni? - kérdem halkan.
- Csak nem tudok aludni.
- Akkor mit szólnál, ha elmennénk sétálni? A friss levegő talán kicsit segít majd aludni, meg aztán szeretnék valamit kérni.
- Akkor menjünk. - válnak szemei érdeklődővé. Kitapogatom a még körülöttem lévő törülközőt, amit szorosan magamhoz fogom, majd felkelek és neki látok a felöltözéshez. - Bár, ha jobban belegondolok, akkor mehetnénk máshova is. - ölel át hátulról s a fülembe suttog.
- Hogyha segítesz nekem és nem leszünk túl fáradtak, akkor este lehetnénk kicsit kettesben. - kuncogok halkan, majd öltözöm tovább.
- Így azért érthető, hogy mindig eléred, amit akarsz. - nevet. Majd átmegyünk az ő szobájukba, hogy ő is felöltözzön és a parkban sétálgatva vázolom neki a tervem. Ezért a tervemhez híven James elment a Durmstarngosokhoz, beszélni Njörddel, mint férfi a férfival … Én, mivel még kora volt, ezért bementem a könyvtárba, ami szerencsére még ilyenkor is reggel hatkor nyit. Persze a Madamon és rajtam kívül nem volt benn senki, elkezdtem kutakodni, hogy milyen írással írták azt a könyvet. Vagy három könyvet átlapoztam a különböző írásokról, de nem találtam semmit, ezért inkább Ignotus Peverell után kezdtem kutakodni és ez már koránt sem volt olyan kilátástalan, mint az írás megfejtése. Találtam egy hatalmas könyvet, ami legalább erre a kérdésemre választ adhat. „ Ignotus Peverell (1214-1291) Egyike a híres Peverell testvéreknek. A három testvér közül ő volt a legfiatalabb. Minden forrás a legszerényebbnek és a legbölcsebb fiúként ábrázolja. Gyerekkoráról és életéről is keveset tudunk. Godric's Hollow-ban született, Antioch és Cadmus öccseként. Mindhárman a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőben tanultak. A monda, azaz a Bogárbárd Meséi úgy tartja, hogy ravaszságával át tudta verni a Halált. Mikor egy dolgot kívánhatott a Haláltól egy láthatatlanná tévő köpenyt kért, amivel elbújhatott a Halál elől. Amikor már elég idős lett a köpenyt fiának adta és rég nem látott barátként köszöntötte a Halált. Persze nem tudhatjuk ebből mi a valóság és mi a monda.” Mintha már hallottam volna erről, a Halálról és a három testvérről. Kezdtem el törni a fejem és hirtelen beugrik, még kicsik voltunk Petuniával, apa mindig mesélt nekünk, emlékszem, voltak mesék, amiket anya nem akart, hogy halljunk, de mi mindig kikönyörögtük apánál. Szóval ezért nem akarta, hogy ezeket hallgassuk, mert ezek varázsló mesék. Emlékszem, egyszer akkor is elmesélte, amikor Tom nálunk volt. És azon veszekedtünk, hogy ki melyik testvér akar lenni. Tomé a Pálcák Ura lett, Petunia pedig a köpenyt választotta, én pedig nem akartam vitatkozni velük, szóval enyém volt A Feltámadás Köve. Várjunk csak, a Halál ereklyéi, a Pálca, a Kő és a Köpeny léteznek? A Köpeny biztos, hisz Jamesnél van. Gyorsan pattanok fel, a könyvet visszateszem a helyére, és átmegyek a levéltári részlegbe, hogy megtaláljam Potterék családfáját, vagy Peverellékét. Szerencsére viszonylag hamar meg is találom a Peverell családfát. A rengeteg elágazásba nehéz eligazodni, de végül csak beigazolódik. Ignotus legidősebb fiának a fiúágának alján megjelennek a Potterek. Így a köpeny Ignotus utódaié, a Potteréké lett. De a másik két testvérrel már nehezebb, mivel egyiküknek sem volt gyerekük. Elkezdtem végig nézni, az unokatestvérket és kicsit távolabbi rokonokat, végül Antioch unokahúgának és annak a férjének az elágazásainál találtam egy érdekes, ismert nevet, méghozzá Grindelwaldot, akinek szintén nincs további elágazás a neve alatt. Emlékszem egy történetre, amiben Dumbledore legyőzte Grindelwaldot, vajon előfordulhat, hogy a pálca ami Grindelwaldé volt, az most Dumbledore-é? Próbálom magam elé képzelni a pálcát. Gondosan faragott, világos, akár a bodza fa törzse és már csak a kis bütykök felsőbbrendűséget sugallnak. Ez az egyetlen fogódzkodom, mivel a többi nevet nem ismerem, még csak nem is hallottam egyikről sem, de akkor még ott van Cadmus. Mivel végignéztem Antioch összes távolabbi rokonát, ezzel együtt Cadmusét is, na most vagyok bajban, akkor kinél lehet a Feltámadás köve? Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy Cadmusnak volt egy felesége, akit hamar elvesztett, ezért kérte a követ a Haláltól. Ezért megnéztem Cadmus feleségének ágát s megpillantottam, hogy volt egy bátyja, én Cadmus helyében biztos neki adtam volna a követ … Ezért kutakodtam tovább ezekben az elágazásokban, és ekkor megpillantottam a Gomoldokat. Tom felmenői, az anyukájának a családja. Ekkor értettem meg, Tom azért akarja azt a könyvet, mert úgy gondolja a Halál ereklyéiről szól. „Mert aki a három ereklyét birtokolja legyőzheti a Halált” hallom visszhangzani apa szavait. Tom pedig mit sem akar jobban, mint legyőzni a halált. Vajon tudja már, hogy kik a tulajdonosok, vagy kik lehetnek azok? Tényleg erről szól a könyv? Nem tudom, azt csak akkor tudom meg, ha megfejtem azokat a nyamvadt írásjeleket. Elpakolok magam után és visszamegyek az írások tanulmányozásához, de délben visszamegyek a szobánkba, ahol már csak Mel és Emily vannak. Gyorsan magamra húzom a kviddics talárom, aztán lerángatom őket ebédelni, mert a reggelit kihagytam, így most farkas éhes vagyok. Csak lapátolom magamba a kaját és gondolkodom, hogy mennyi valóság alapja lehet az elképzeléseimnek. Egyszer csak James huppan le mellém és mosolyogva kacsint egyet, ebből gondolom, hogy sikerült, amire kértem. Mosolyogva megcsókolom, de nem beszélünk erről. Emily Mellel hamar felmennek a klubhelyiségünkbe és most fogja kezdetét venni a tervem. Ahogy felmennek Jamesszel Njördhöz sétálunk. Felmegyünk a 7-ikre, szívsajnálatunkra mutattuk meg neki a Szükség Szobáját, elképzeltem egy romantikus virágokkal díszített tisztást, egyedül a plafonon látszik, hogy ez nem egy tisztás, hanem egy helység tele virágokkal. James Njörd kezébe nyomott egy bonbont, én meg szedtem egy csokor rózsát, Njörd meg csak próbált felkészülni a kis beszédére. Ezután már csak Emily-t kell valahogy idecsábítanom. Azt mondtam, hogy szeretnék vele komolyan, négyszemközt beszélni. Ebbe természetesen belement, de nem értette, hogy miért pont a Szükség szobájában akarok vele beszélni. Próbáltam hárítani a kérdéseit. És ahogy kinyitottam a szoba ajtaját, Emily belépett, de csak a virágokat látta, vártam, amíg Njörd előbukkan, aztán szépen, halkan becsuktam az ajtót, hogy ne zavarjam őket ezzel a hanggal sem. Mivel az edzés most fog kezdődni, ezért gyorsan szaladtam a seprűmért,aztán a pályára. Szerencsére csak most kezdődik az edzés, a szokásos futással, aztán repüléssel, végül pedig két órán keresztül keményen játszunk. Amióta James kitalálta, hogy együtt tartja a két edzést nem tudtam, hogy ennek örüljek-e vagy sem, mert így baromi fárasztó, de külön-külön meg jóformán a napunk rá menne. Az edzés vége felé szerintem már mind számoltunk vissza, hogy még mennyi van hátra, vagy imádkoztunk, hogy legyen már vége … Ahogy leszálltunk a seprűkről megpillantottam James mosolygós arcát, ezzel gondolom arra akart célozni, hogy egyáltalán nem fáradt annyira, hogy együtt töltsük az estét. Leraktuk a seprűket és átöltöztünk, majd lementünk vacsizni, de végig Jameshez bújtam, alighogy leültünk és elkezdtünk vacsizni megpillantottuk Emily-t és Njördöt boldogan ölelték egymást és boldogan mosolyogtak. Büszke voltam Jamesre is meg magamra is, hogy ezt sikerült összehoznunk. Mindketten hálás tekintettel néznek ránk.
- Azt hiszem igazán megérdemeljük a ma éjjelt. - suttogom fülébe mosolyogva, ezért ő egy jóleső nevetéssel jutalmaz. Vacsi után felmegyünk a többiekkel a klubhelyiségbe, egy ideig maradunk velük beszélgetni, de aztán James nagyon türelmetlenkedik, szóval inkább elindultunk, hogy kiélvezzük ezt a kis időt kettesben, ahogy beléptem a Szükség Szobájába, még időm se volt körbenézni, ugyanis James azonnal lecsapott ajkaimra. Vadul faltuk egymást, most egyikünk sem volt gyöngéd, de valahogy mégis volt az egészben valahol mélyen egy kis gyengédség. A ruhadarabok hamar kerültek le rólunk, igazából csak akkor tértem kicsit magamhoz, amikor a hideg falnak nyomott, lábaim a dereka köré fonódtak, szinte már automatikusan és húztam magamhoz még közelebb, ha ez lehetséges, aztán a fal helyét egy puha ágy vette át. Ajkai elindultak a nyakamon, ahogy lágyan megharapta én jól esően felsóhajtottam, de aztán hirtelen testem meg dermedt, egy pillanatra a világ elsötétült előttem, James abba hagyta a nyakam kényeztetését. Vajon ő is érzi, vagy csak az én reakcióm miatt? Hatalmas erő. Ez az egyetlen dolog, ami a gondolataimban volt. Rengeteg energia szabadult fel, szinte olyan, mintha az én testemből áradna, de nem, ez csak az érzékek fintora. Ahogy kitisztult körülöttem a világ, gyorsan felkaptam James pólóját, ahogy ő is a nadrágját és kifutottunk a folyosóra, hogy megnézzük, mi ez. A sulit körülvevő védővarázslaton színes szikrák pattognak. A látvány gyönyörű, de a gyönyör helyét hirtelen a felismerés veszi át. Megtámadták a sulit! Jamesnek is ez járhatott a fejében, ugyanis egyszerre léptünk vissza a szobába és öltöztünk fel gyorsan, aztán elkezdtünk futni lefelé a kastélyban. Út közben találkoztunk Siriusszal és Remusszal, így négyen vetettük magunkat az erdőbe, már állatok formájában, hogy kiderítsük mi történik …