40.Fejezet - Separation

Sziasztok!
Sajnálom a csúszást, de tegnap szalagavatón voltam, így esélyem sem volt feltenni a frisst. De most van és fel is teszem. Remélem senki sem fog megkövezni érte. :D
Aki kíváncsi, az hallgassa meg Pinktől a Try c. számot.
Jó olvasást!
Puszi
LilyV
xoxo

 

A világ tele van jó apákkal. Hogy miről ismerni fel őket? A jó apák azok, akik olyan rettenetesen hiányoznak, hogy távollétükben minden összeomlik. A jó apák azok, akik szeretnek, már jóval azelőtt, hogy megérkeznénk. A jó apák azok, akik keresésünkre indulnak, amikor nem leljük a hazavezető utat. Igen. A világ tele van jó apákkal. Született feleségek c. sorozat

 

(James szemszöge)
Döbbenten néztem feleségem után. Persze szoktunk veszekedni – melyik házaspár nem szokott? - de azért ez így elég durva volt. Nem értem mi a problémája. A francba is, csak aggódom érte és ezért így felkapja a vizet? Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam azzal a tudattal, hogy bizonyára holnap kibékülünk majd és ez az egész csak a fáradtság miatt volt. Nincsen semmi komoly a háttérben. Ugyanakkor nem tehetek róla, hogy ennyire aggódom érte, még szép, hogy aggódom, a feleségem és szeretem. Végül vállat vontam, elköszöntem a többiektől és hazamentem, arra számítva, hogy Lily is otthon van. De tévedtem. Ó, mekkorát tévedtem. Nem volt otthon, nyoma sem volt. Ez volt az a momentum, amikor számomra elszabadult a pokol. Úgy éreztem a világ zsugorodik, én pedig darabokra esem. Aggodalommal ellepett szívvel észnél kezdtem keresni őt a környéken, az Misztérium környékén. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Ha tudtam volna, akkor először a szüleinél kerestem volna. Ha jól van, akkor máshova nem mehetett, mivel ha más nem is, Sirius szólt volna, ha visszament a kúriába. Még szerencse, hogy ez eszembe jutott, még ha ennyi időre is volt hozzá szükségem. Mennyi aggodalomtól megkíméltem volna magam, ha legelőször odamegyek. Mivel az Evans családi ház körül lévő Filedius-bűbáj titokgazdája vagyok, így természetesen teljesen nyugodtan be tudok jutni a házhoz. Látom, hogy Lily szobájában ég a villany. Megnyugszom, de mindenképpen meg akarok róla győződni, ezért becsöngettek. A nappaliban felkapcsolódik a villany, ahogy valaki jön ajtót nyitni. Sajnálatos módon nem Lily az …
- Jó estét Nick! - köszöntök neki.
- Már hajnalodik, de neked is, James. - sóhajt fel Lily apja.
- Azért jöttem … - kezdeném el.
- Tudom miért jöttél és akár mehetsz is fiam. - küld el kicsit mogorván.
- Lily, nincs itt? - kérdezem s újra feltöltődöm az aggodalom fényes fehér tüzével.
- De itt van. Biztonságban és nem rég sikerült végre elaludnia. - válaszolja Nick, amire hangosan kifújom a benntartott levegőt.
- Ez esetben bemehetnék? Szeretném látni a feleségem.
- Sajnálom, James. Úgy gondolom jobb, ha egy kicsit távolságot tartasz tőle.
- Nem engedsz be hozzá? - nevetek fel, reménykedve, hogy csak viccel. Lily rég túl van azon a koron, amikor az apja beleszólhat az életébe, főleg ilyen módon …
- Nem. Ismerem a lányom, James. Nincs jó passzban. Dönthetsz, hogy bemész hozzá és összevesztek, vagy vársz párnapot, míg lenyugszik és szent a béke. - von vállat komoly arccal Nick.
- Ezt nem mondhatod komolyan!
- Dehogynem! Épp ezért további szép éjszakát! - csapja az orromra az ajtót. Én pedig csak állok ott, mint valami idióta és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez történik. Ez annyira irracionális, olyan elképzelhetetlen. Az apósom eltiltott a feleségemtől. Erre a gondolatra mint valami elmebeteg kezdek el röhögni. Ez nevetséges. Ez komolyan nevetséges. Mint valami rossz Romeó és Júlia történetben, annyi eltéréssel, hogy Júlia is távol akar lenni Romeótól. Miután egyre hisztérikusabb lettem, úgy döntöttem, hogy majd később visszajövök, de ha most nem érek haza, akkor összeesem. Még mindig idétlenül mosolyogtam magamban, amikor otthon bedőltem az ágyba. De most akármilyen fáradt voltam és lestrapált nem tudtam aludni. Az ágy túl nagy volt, hideg és üres. Hiányzott Lily és rettenetes volt ennyi idő után azzal a tudattal lefeküdni, hogy reggel nem lesz mellettem. Furcsa, idáig nem is éreztem, hogy még az eddig megszokottnál is jobban kötődöm hozzá, sőt nem is hittem, hogy ez egyáltalán lehetséges. Azt hittem, már megtanultam a leckét, hogy akkor szeretünk valakit, ha távol van tőlünk, de úgy érzem ez egyre gyötrőbb és gyötrőbb lesz. Alig pár szemhunyásnyit tudok aludni, de végül ugyanolyan fáradtan, ha nem fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem, elkezdődik a napom. Szeretném Lily-t látni, legalább egy pillantásnyi időre, de hiába, sietnem kell az Aurorságra. Félkómásan trappolok be az irodánkba, ahol a többiek is ott vannak.
- Úgy látom nem sikerült kibékülnötök haver. - veregeti meg vállam Regulus, együtt érző hangon.
- Mi van Ágas, bekeményített az asszony? - nevet Sirius, mire tőlem egy elég mérges nézést kap, ami arra készteti, hogy hagyja abba a viccelődést.
- Hagyjuk, inkább dolgozzunk. - sóhajtok fel kimerülten. Rémszem segít irányítani a csapatot, és minden kiküldetés előtt ad némi instrukciókat, de ennél többet természetesen nem tehet. De úgy gondolom egész jól végre hajtjuk a feladatunkat. Azonban ebédidőben megjelent Albus. Nem számítottunk rá.
- Sziasztok! - köszönt az öreg, amit mi is viszonoztunk. - Nem tartanálak fel titeket sokáig, csak Lily-t keresem. Azt hiszem elég fontos lenne beszélnem vele.
- Nincs itt, szabadnapot vett ki. - válaszolok.
- Megfogadta amit tanácsoltam neki. Na ez aztán meglep. - mosolyog vidáman a bajusza alatt.
- Ezt el tudom hinni. - mosolygok én is, nejem makacsságára gondolva.
- Akkor otthon van? Tényleg életbe vágó dologról van szó. - erősködik.
- Nem, nincs otthon. - sóhajtok fel. - A szüleinél van.- mondom, mire a többiek is megdöbbennek, ilyenre még nem volt példa köztünk. Albus is kérdőn húzza fel egyik szemöldökét. - Kissé összevesztünk. - vonok vállat, mint aki nem törődik ezzel, pedig igenis törődöm, nagyon is. Erre Albus valamit motyog az orra alatt, de nem értem.
- Mit mondtál? - kérdezem érdeklődve. Miért van olyan érzésem, hogy Albus tud valamit, amit én nem? Na jó, ez igazából általánosság, de most Lily-ről van szó.
- Semmit, semmit. - legyint.
- Esetleg én nem tudok ebben segíteni? Úgy értem, amit Lily-vel akarsz megbeszélni?
- Nem. Csak Lily tud. - válaszol. - Úgyhogy most megyek is.
- Ha lehet csak akkor zavard, ha tényleg életbe vágó. Jó lenne, ha kipihenné magát. - szólok utána.
- Ez most életbevágó, bár lehet már Lily is sejti. - mondja sokat sejtető hangon, amiből én nem gondolok túl sok jóra. Ha este még nem jön haza, akkor meglátogatom, végül is erre találták fel az én jó kis láthatatlanná tévő köpenyem...
- Mondhattad volna, hogy ekkora gáz van … - szól dorgálóan húgom.
- Én sem tudtam róla amíg tegnap üresen nem találtam a házunkat … - sóhajtok fel.
- Akkor emeld meg a segged és menj el hozzájuk! - mondja komoly, szinte már fenyegető hangon Sophie.
- Azt hiszitek nem volt ott? De Nick tudtomra adta, hogy maradjak távol tőle egy kis ideig, jóformán kidobott.
- Hát ez nem túl jó. De mond csak mit csináltál James? - kérdezi érdeklődve Mel.
- Fogalmam sincs. - sóhajtok fel. - Az elmúlt időben voltak kisebb vitáink, mint tegnap, de egyik sem tűnt komolynak. - vonok vállat fáradtan.
- Lehet szabadnapot kéne neked is kienned. Egy-két napot együtt tudnátok tölteni, akkor biztos helyrerázódnának a dolgok.- ajánlja Sophie.
- Képtelenség lenne a mostani zűrzavarban. - sóhajtok fel.
- Ebben sajnos van ráció … - ért egyet Tapi.
- Köszönjük, Sirius, ott vagyunk, ahonnan indultunk … - szólja le Sophie.
- Ami igaz, az igaz … - védekezik Tappancs.
- Majd kitalálok valamit, nem kell, hogy ti is a mi problémáinkkal törődjetek. - sóhajtok fel, bekapva az utolsó falatot is. És visszamentem az irodába, összeszedni magam. Nem sokkal később a többiek is felszállingóztak. És persze folytattuk tovább a küldetések sorozatát. De amikor végre eljött a munka vége hazamentem és csalódottan néztem körbe a szobában, ami üresen állt, akárcsak a ház többi része. Így előhalásztam a láthatatlanntévő köpenyem. Már arra sem emlékszem, mikor használtam utoljára, hogy mikor kellett utoljára úgy belopakodnom Lily-hez, mint valami tolvaj … Persze ennek is meg van a szépsége, de Merlinre, Lily már a feleségem! Ez valahogy nem megy ki a fejemből, hogy úgy osonok be hozzá, mint régen … Meglepetésemre azonban nincs itt, nincs a szobájában, pedig már jócskán beesteledett, igaz ma a szokásoshoz képest hamar végeztünk, de így is már 10 óra elmúlt. De mivel ahogy felmásztam a szobájába láttam, hogy a nappaliban ég a villany, így tudom, hogy ott van. Amíg nem hallok zajt az ajtó elől, leülök az ágyra, de ahogy kattan a kilincs azonnal felpattanok. Lily az, arcán látom, hogy kipihentebb, de mégis olyan sápadt az arca, hogy nem tehetek róla, de aggódni kezdem érte, vagyis még mindig aggódom. De ajkain virító mosoly megnyugtat és fényt hoz a mai napomba, főleg, ahogy abban a kinyúlt, oroszlánkirályos pólójában az ágyába bújik. Olyan édes. Lehunyja szemét, már majdnem azt hiszem, hogy elaludt, amikor megfordul és újra és újra … Akármilyen szörnyűséges is ez tőlem, de mégis örömmel tölt el, hogy ő sem alszik valami jól nélkülem. Az oldalára gömbölyödik, a lábait felhúzza magához, picire húzza magát, de szeme már nyitva van. Ajkain mosoly virít, ahogy gyűrűjét nézegeti. Ez a látvány megnyugvással és boldogsággal tölt el. Tudom, hogy a szíve mélyén már egyáltalán nem haragszik rám. Végül nem sokkal később így alszik el, a gyűrűt nézve, mosolyogva. Bár legszívesebben mellébújnék, mégsem teszem, hanem hazamegyek és a még mindig túl nagy, túl üres és túl hideg ágyban hunyom le szemeimet, mégis meleg megnyugvással és azzal a tudattal, hogy nincs nagy gond Lily és köztem és hogy előreláthatólag minden hamar helyre fog rázódni, ráadásul holnap már találkozhatok is vele az Aurorságon... Ezekkel a gondolatokkal sokkal könnyebb elaludnom.