42.Fejezet - Happilier

Sziasztok!
Egy kis romantikus aranyos kis fejezet :D Remélem tetszeni fog nektek :D
Ha szeretitek hallgassátok meg hozzá Avriltől az I love you c. számot.
Jó olvasást!
Puszi
LilyV
xoxo

A jól működő kapcsolatok mindig magukban hordozzák a bocsánatkérés, megbocsájtás és kibékülés lehetőségét.
Gary Chapman

Végre újra egésznek éreztem magam, újra vele lelehettem, úgy éreztem a világ igazából a paradicsom és a háborúnak még csak egyetlen egy negatív gondolata sem jutott el hozzánk. Itt béke volt. Itt, nálunk, és ez fontosabb volt, mint minden más. Egyikünk sem szólt semmit,csak öleltük egymást és egymás szemében gyönyörködtünk. Megszűnt a pár napja szívembe költözött hiányérzet. Minden a helyére került.
- Biztos éhes vagy, nem vacsizunk? - kérdezem, mert az én gyomrom is már kaja után sóvárgott.
- Igazából majd éhen pusztulok, de semmi kedvem felkelni.
- Ha felhozom, akkor megfelel?
- Téged sem akarlak elengedni. - ölel szorosabban.
- Sietek. - nyomok egy gyors csókot az ajkaira. Aztán gyorsan megmelegítettem a vacsinkat és tálcára pakoltam őket. Pillanatnyi rosszullét kerülgetett, de szerencsére hamar elmúlt. Reméltem, hogyha kipihentem magam, akkor vége lesz ezeknek, de csupán hiú ábránd volt, nem több.
- Hümm fincsi illata van. - nyalja meg ajkát James, ahogy mellé érek. - Majd kilyukad a gyomrom. - néz éhes szemekkel.
- Érdekes, mégsem igen akartál vacsorázni eddig....
- Mert volt fontosabb dolgom is. - vigyorog azzal a megszokott Jameses mosolyával.
- Jajj te, megőrjítesz. - mosolygok rá.
- Mert te engem nem. - nevet fel.
- Naaa, még csak most békültünk ki, és máris vitatkozol, mi? - nézek rá megjátszva a durcát.
- Hát ami azt illeti, vannak jó dolgok a békülésben is.
- Ha így gondolod, akár el is mehetek...
- Nem így gondolom. - kapja el a kezem, mielőtt megmozdulnék. - Nem hinném, hogy bírnék megint három napot nélküled.
- Ez a hozzáállás már jobban tetszik. Nyomok egy gyors csókot ajkaira és a kajára vetjük magunkat. Mikor minden ételt elpusztítottunk újra kényelem be helyeztük magunkat és mielőtt még bármit is mondhattam volna James már egyenletesen szuszogott. A közelsége árasztotta magából a biztonságérzetet, és a nyugalmat, így nekem sem kellett sok és én is az igazak álmát aludtam. Viszont reggel, vagyis még inkább csak hajnal volt, amikor felébredtem, de James már nem volt sehol. Az órára néztem és megbizonyosodtam róla, hogy még túlságosan is korán van ahhoz, hogy elment volna a Minisztériumba, ráadásul még csak fel sem ébresztett. Csupán ezért tartom valószínűtlennek, hogy bárhova is ment volna és ahogy leérek a konyhába mégis bizonyosodom erről a gondolatomról. Hátulról úgy fest, mint aki épp reggelit készít, ez pedig eléggé szokatlan látvány. A konyha nem az ő területe, sőt azt hiszem a nászutunk óta nem is főzött vagy csinált bármiféle ételt.
- Jó reggelt. - bújok hozzá hátulról.
- Neked is Édesem. - fordul felém és nyom egy jó reggelt puszit a hajamba.
- Csak nem reggelit csinálsz? - pillantok a konyhapultra.
- Ne számíts valami nagy durranásra. - vigyorog.
- Oh, már ezért a reggeliért megérte kibírni ezt a pár napot. - mosolygok rá gonoszan.
- Igazából fel akartam vinni neked, de megelőztél. - néz rám durcásan, mintha ezzel megsértettem volna, olyan cuki volt így, hogy egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne pusziljam meg. Ezután leültünk az asztalhoz reggelizni, bár én nem sokat ettem, mert eléggé rosszul voltam, a gyomrom összeszorult és hányinger kerülgetett. - Kicsim, jól vagy? - kérdezi aggódva, mire nyugtató mosollyal arcomon nézek rá.
- Persze, minden rendben, miért?
- Sápadt vagy és azóta a rosszulléted óta aggódom miattad. - kulcsolja össze ujjainkat. - El kéne menned a Mungoba kivizsgáltatni magad. - mondja komolyan.
- Öhm, igazából erről akartam veled beszélni … - kezdtem volna bele végre a dologba, amikor egy őrült kezdett dörömbölni az ajtón, nem volt túl meglepő, hogy Sirius volt az. Lemondóan sóhajtottam. Sirius mindig tudta mikor kell ránk törnie, így szinte már meg se lepődtem.
- Nocsak Lily, hát hazajöttél? - néz rám kissé meglepetten.
- Kételkedtél benne, hogy visszajövök?
- Nem. De azt hittem tovább kínzod drága jó Ágas barátomat. - nevet fel és hátba veregeti Jamest.
- Komolyan, ilyen barátok mellett az embernek ellenségre sincs szüksége … - morgolódik James.
- Tudod, eléggé hallatszik a hangodon, és a morcosságodon, hogy keveset aludtál. - kacsint rám Sirius, de Jamesnek címezi a mondandóját.
- Hát igen, Siriusnak kivételesen igaza van. - mosolyok férjemre.
- Na szép, az ő pártján állsz, az enyém helyett? - szólal meg védekezően James.
- Ami igaz, az igaz Drágám. - vigyorgok rá. - De azt hiszem én felmegyek felöltözni. - nyomok egy gyors csókot James ajkára. Igazából csak azért akartam elszabadulni tőlük, mert egyre félőbb volt, hogy kijön belőlem minden, amit ettem. És ez sajnálatosan így is lett. Gyorsan összeszedtem magam, és próbáltam uralkodni a rosszullétemen, miután nagyjából összeszedtem magam, akkor felöltöztetem és visszamentem hozzájuk. Nem túl meglepően a fő téma a munka volt és a kviddics kupa jelenlegi állása … Én is szeretem a kviddicset, de nem igazán latolgatom a csapatok esélyeit, az a fiúk dolga … Én csak néhány megjegyzéssel szóltam a beszélgetésükbe, míg elpakoltam a konyhában, de nem tudtak túl sokáig beszélgetni, mivel menni kellett dolgozni, így James is összeszedte magát és együtt hopponáltunk be a Minisztériumba. A többiek jókedvűen köszöntöttek és örültek persze, hogy minden rendben van köztünk. Nem igazán volt ínyemre nézni, ahogy elmennek bevetésre és én nem mehetek velük, de most fontosabb dolgokra kell gondolnom. De amikor James egyedül jelent meg majdnem szívbajt kaptam, hogy hol vannak a többiek, de szerencsére még idejében megnyugtatott, hogy hamarosan jönnek ők is. Úgy gondoltam ki kell használni ezt a pár percet, amíg a többiek nem zavarnak és talán felvázolhatnám végre neki a helyzetet.
- Azt kezdtem volna el reggel mondani, hogy … - nézek rá komolyan, mire ő érdeklődve néz rám és elém sétál, biztatóan mosolyog, hogy mondjam csak. - Szóval voltam a Mungoban, ezért nem jöttem tegnap és ezért intéztük el, hogy te legyél a csapatvezetője, hogy nekem ne kelljen részt vennem a harcokban egy ideig.
- Kicsim, a frászt hozod rám, bökd már ki, hogy mi a bajod. - az aggodalom hamar elönti, komolyan sajnálom szegényt, van egy olyan érzésem, hogy ezzel kezdem kikészíteni az idegeit.
- Szóval én … - de mielőtt befejezhetném megjelennek a többiek, Abusszal kiegészülve, mire dühösen fújtatok egyet. - Az időzítésetek mindig ilyen rohadt jó. - morgolódok.
- Lily, mondd el. - erősködik James.
- De … - nem így akartam, hogy megtudja …
- Még nem mondta el neki? - lepődik meg Albus.
- Nem, mert mindig valaki megzavart. - mondom morcosan, amin Albus felnevet.
- Na akkor hajrá Lily. - mondja biztatóan Albus.
- Kösz, dobjunk a mély vízbe, mi? - sóhajtok fel.
- Na ne csigázz tovább! Mondd el végre, mi a baj. - fogja meg biztatóan a kezem James.
- Nem így akartam elmondani. Azt szerettem volna, ha te tudod meg először … Azért nem megyek veletek a küldetésekre és azért voltam rosszul, mert … babát várok. - mondtam végül mélyen James szemébe nézve. Senki sem szólt kínos csend települt az irodára, míg én kitartóan figyeltem James vonásait. Láttam, ahogy örömtől csillogó szemei a hasamra vándorolnak és az ajaki széles mosolyra húzódnak. Tudtam, hogy örülni fog, tudtam, mert ő mindig is babát szeretett volna, így a következő pillanatban örömmel ölelt át.