35.Fejezet – First Christmas

Sziasztok!
Éééés meghoztam a frisst! :D Ahogy a cím is mutatja, karácsonyról lesz benne szó, ezzel is felhívva mindenki figyelmét, hogy hamarosan karácsony ;) Következő friss remélhetőleg egy hét múlva lesz :) Ja és az ajánlott szám Mariah Carey all i want for christmas túl sok köze azért nincs a fejezethez, de azért mégis ;)
Kellemes időtöltést és jó olvasást!
Puszi: Zsó

 

Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.
Csitáry-Hock Tamás

Reggel fáradtan ébredtem fel, ezért még kicsit pihentem. De mivel visszaaludni már nem tudtam, ezért egy kicsit még feküdtem Szerelmem karjaiban, akire egy kicsit még mindig mérges voltam a tegnapiakért. Ezért, mikor már tudtam, hogy akármit teszek, akkor sem leszek kipihentebb, akkor közelebb csúsztam James-hez.
- James, ébresztő! - mondtam halkan, és nem érdekelt, hogy ő még aludni akar, tudom, hogy ez gonosz dolog, de akkor is, megérdemli.
- Ne már, még aludni akarok. - zsörtölődött és a paplant a fejére húzta.
- De én nem hagylak. - mondtam és lehúztam a fejéről a paplant.
- Kérlek, hagyj, így is fáj a fejem.
- Azok után, hogy tegnap mennyit ittál, nem is csodálom. - mondtam gúnyosan. - De akkor is fel fogsz kelni.
- Tegnap? - kérdezte, majd úgy nézett rám, mint aki megvilágosult. - Te jó ég! Nem esett bajod? Jól vagy? Nem bántott?
- Egy karcolás sincs rajtam. Nem bántott. És jól vagyok. - csóváltam meg mosolyogva a fejem.
- Most meg min mosolyogsz? - kérdezte ő is mosolyogva, és magához ölelt.
- Aranyos voltál, hogy így aggódtál értem. - mosolyogtam és egy puszit nyomtam az orra hegyére.
- Naa. - nézett rám édesen, mire megcsókoltam. - Maradjunk így egy kicsit, nem szeretnélek még elengedni. - nézett rám gyönyörű szemeivel, én pedig még szorosabban hozzábújtam.
- Mindig meg tudsz lepni. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen romantikus is tudsz lenni.
- Miért, ez olyan hihetetlen? - kérdezte.
- Nem, dehogy is, csak még nem szoktam hozzá, hogy ilyen vagy velem. De mindenképpen tetszik, amikor romantikus vagy.
- Akkor ezentúl többször veszem elő a romantikusabb énem.
- Én a másikat is hasonlóan szeretem. - mosolyogtam, és megcsókoltam. És még egy darabig feküdtünk így, egymást ölelve. - Most már muszáj mennem Szerelmem. - sóhajtottam fel.
- Nem akarom, hogy elmenj. - nézett rám bánatos kölyök kutya szemeivel.
- Hidd el, én sem akarom jobban, mint te. De muszáj. - néztem mélyen szemébe és gyors búcsúcsókot váltottunk én meg átlopóztam a szobámba, ahol rendbe szedtem magam. Majd lementem, de mivel a nappaliban csak apu és a Potter szülők voltak, akik remekül elbeszélgettek, ezért én inkább kimentem a konyhába, hogy segítsek Mandy-nek. Igaz, hogy én nem rajongok a főzésért, de azért néha kell, így a konyhában tüsténkedtünk. Épp a zöldségeket vagdostam a levesbe, amikor megéreztem egy ölelő kart a derekamon, egy állat a vállamon és bársonyos lélegzetét az arcomon.
- Édesem, főzöl? - suttogta.
- Hát igen, nem akartam zavarni az ősöket. - kuncogtam, ő pedig a nyakamba csókolt.
- Oh, hogyha csak ezért, akkor igazán feljöhettél volna hozzám. - mondta, és hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Nahát, tényleg? - fordultam felé mosolyogva, és átöleltem a nyakát. Ő pedig egy szenvedélyes csókkal jutalmazott meg. Mikor elváltunk egymástól, akkor sem távolodtunk el, csupán pár centire. - Tudod Drágám, ez itt a konyha, ahova bármikor bárki bejöhet.
- Jól elvannak, nem hinném, hogy bárki is bejönne. - suttogta, és újra megcsókolt. Én is hevesen viszonoztam, aztán egyszer csak felültetett a konyhapultra, de nem hagytuk abba édes tevékenységünk. Míg nem egy krákogásféle hangot nem hallottam, amiért rögtön el is váltam James-től, és a hang irányába nézve láttam meg aput és Tiberius-t. Rögtön leszálltam a pultról és James-t megölelve néztem rájuk, akik szintén minket figyeltek. - Öhm, mi csak … - kezdte volna magyarázni Szerelmem, de így, nem igazán volt mit megmagyarázni, ugyanis ezt képtelenség lett volna félreérteni.
- Ti csak? - kérdezte apu, míg Tiberius arcán csak egy mosoly terült szét. Én James-re néztem. Nagyon látszott rajta, hogy valamilyen magyarázatot keres, de nem talál, ezért én szólaltam meg.
- Mi csak szeretjük egymást. - néztem apu szemébe, James pedig a fülemhez hajolt.
- Nem úgy volt, hogy titokban tartjuk?
- De. - néztem szemébe, majd visszafordultam apuékhoz. - Nem akartuk elmondani, de már mindegy.
- Tudom, hogy ez furcsa … nem voltak túl hosszú kapcsolataim, azt nem tagadom, de komolyan szeretem a lányod.- mondta James komolyan és ezen még az apukája is meglepődött.
- Szerintem könnyebben emésztették volna meg, ha elvicceled. - néztem Szerelmemre.
- Na tessék, egyetlen egyszer beszél az ember komolyan, és így lesokkolja őket. - nevettünk mindketten.
- Csak ez nagyon ledöbbentett. Születésed óta nem hallottalak így beszélni. - mondta Tibe.
- Igazából már egy ideje sejtettük, hogy van köztetek valami, de így szembesülni vele. - mondta apu.
- El kellett volna mondanunk, csak féltünk, hogy mit fogtok hozzá szólni.
- Mégis mit szóltunk volna? Örülök, hogy a fiam végre talált egy rendes lányt, aki nem csak hogy rendes, kedves, okos, segítőkész, de még szép is.
- Na de Tibe, a lányomról beszélsz. - nézett az említettre apu.
- Tudom. De azért lássuk be, a fiam az én remek ízlésemet örökölte. - húzta ki magát büszkén.
- Hogyha nem tudnám, hogy szereted a feleséged félteném tőled a lányom.
- Én is félteném. - szólt közbe James is.
- Ugyan már Drágám, tudod, hogy csak téged szeretlek. - mosolyogtam rá és végig simítottam az arcán.
- Én is örülök nektek, de ha lehetséges a szerelmi életek nagy részét ne előttem éljétek, szeretnék a tudatlanok nyugalmával élni. - mondta apu komolyan. - De ha megbántod a lányom, akkor olyat nem éltél, értve? - néztek farkasszemet James-szel.
- Nem fogom soha bántani a lányod, ezt megígérhetem. - mondta nagy komolyan Szerelmem.
- Na és az ebéd hogy áll? - kérdezte hirtelen Tibe.
- A pasik mindig csak a hasukra gondolnak? - kérdeztem ironikusan.
- Igen. - nevettek mindhárman.
- Na ez szép mondhatom, összefogtatok ellen? - kérdeztem durcásan és James karjai közül is kikászálódtam.
- Na Kicsim, ne durcizz. - mondta kedvesen James.
- Kész van, csak teríteni kell. - mondtam előző kérdésre válaszolva.
- Szerintem kezdheted is engesztelni. - nevetett apu, és megveregette James vállat, majd kimentek, minket magunkra hagyva.
- Gyere ide Édesem. - tárta szét kezét, de én csak hátat fordítottam és előszedtem a terítéshez szükséges holmikat. De hátulról átölelt és szorosan magához húzott. - Tudod, hogy nem csak a kajára gondolok. - suttogta nyakamra.
- Tényleg bocs, de végül is nem tévedtem túl nagyot. - mondtam csipkelődve.
- Na jó, ezt megkaptam. - nyomott egy puszit a nyakamra. - De nekem főleg te jársz a fejemben, és nem csak az együttléteink. - suttogta édesen és még egy puszit kaptam a nyakamra.
- Akkor mire szoktál gondolni? - kérdeztem halkan.
- A meggondoltságodra, a gyönyörűségedre, a kedvességedre, a vadságodra az egész lényedre. - mondta és minden szó után kaptam egy-egy csókot a nyakamra, majd a végén a számra.
- Muszáj neked ilyen remeknek lenned?
- Miért, tudok más fajta is lenni? - kérdezte kihúzva magát.
- Áhh. - bokszoltam karjába persze csak játékosan.
- Na, ezt most miért kaptam? - vágott ártatlan képet.
- Mert a túlnyomó egód meglökött. - nevettem, majd egy puszit adtam az orra hegyére és kibontakozva az öleléséből és mentem az étkezőbe, ahol gyorsan megterítettem és szóltam a többieknek, hogy jöhetnek, de James-t nem láttam. Csak rá vártunk, de nem váratott sokáig minket. Lehuppant mellém és a szemembe nézett.
- Szóval nagy az egóm?
- Édes, nem akarlak le törni, de ez köztudott tény, ne törd magad, hogy tagadd. - néztem a szemébe mosolyogva és a többiek közül páran elnevették magukat.
- Olyan önbizalom romboló tudsz lenni. - mondta durcásan elfordulva.
- Én? - húztam fel meglepetten szemöldököm, és a füléhez hajoltam. - Szerintem elég önbizalmad van Szerelmem. - búgtam fülébe és egy puszit nyomtam a nyakára.
- Szörnyen gonosz nőszemély vagy. - nézett szemebe és megcsókolt, de azért toleráltuk magunkat, ezért csak egy gyors csókot váltottunk. Persze a barátaink furcsán néztek ránk, mivel úgy volt, hogy titokban tartjuk.
- Remek, most már a maradék étvágyam is elment. - mondta anyám fintorogva.
- Akkor ismered a járást, ott az ajtó csak tessék! - mondtam gúnyosan.
- Igazad van, jobb ha megyek. - gúnyolódott és felállt az asztaltól és kiment. Én pedig egyre dühösebb lettem, ezért vettem pár mély levegőt.
- Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok. - mondogattam. - Ha nem az anyám lenne már rég megtéptem volna. - mondtam dühösen.
- Jól van, Kicsim nyugalom! Ne is foglalkozz vele! - ölelt magához Szerelmem és nyugtatóan simogatta a hajam és a hátam. Pár percig így maradtunk, hogy tényleg lenyugodjak, és csak Victoria megszólalására váltunk szét.
- Jajj, úgy tudtam, hogy össze fogtok jönni! Annyira örülök nektek! Aztán sok unokát szeretnék. - nevetett boldogan, én pedig ijedten néztem rá.
- Öhm, ne szaladjunk annyira előre, én nem a közeljövőben szeretnék szülni. - mondtam zavartan. - Először mindenképpen el akarom végezni a sulit.
- Mármint a Roxfortot, vagy a főiskolát vagy akadémiát is? - kérdezte komolyan.
- Öhm, az akadémiát is. - mondtam továbbra is zavartan.
- Azt még megértem, hogy a Roxfort-ot el akarod végezni, de a következő iskolád? Az már azért nem lesz annyira kötött, ott tudnál gyereket szülni szerintem. - magyarázta én pedig kezdtem komolyan megijedni, hogy ilyen hamar unokát akarnak, hisz nem olyan régóta vagyunk együtt és már máig a gyerekről beszélünk.
- Anyu, nem hagyhatnánk ezt a témát? - kérdezte James, akit ezután egy hálás pillantással ajándékoztam.
- Ezek fontos dolgok. - mondta komolyan.
- Igen, azok anyu, de még fiatalok vagyunk.
- Rendben van abba hagytam. - ahogy ezt mondta, én Szerelmem füléhez hajoltam.
- Köszönöm. - súgtam neki és lágyan megcsókoltam. Majd lassacskán végeztünk az ebéddel és átvándoroltunk a nappaliba, ahova már bekerült a fa is. Így apu lehozta a díszeket az emeltről, és kettőnkön kívül mindannyian pálcát fogtak.
- Mi kézzel szoktuk díszíteni, az úgy sokkal jobb mulatság. - mondta apu.
- Kézzel? - kérdezte meglepetten Mel.
- Igen, mint a muglik, így sokkal élvezetesebb. - mondtam és megfogtam egy díszt, amit fel is raktam a fára.
- De a tűlevelek? - kérdezte értetetlen Victoria.
- Annyira nem vészesek. - mosolyogtam. És lassan mindannyian elkezdték kézzel felrakni a díszeket, ami olyan meghitt volt, nevettünk és viccelődtünk, teljesen karácsonyi hangulat alakult ki. Ez a tevékenység 1-2 óráig tartott, míg a végén már mindannyiunknak fájt a hasa a nevetéstől. Ezután mindenki felment készülődni a vacsorára és az ajándékozásra. Én is gyorsan még becsomagoltam Mel ajándékát, ami egy gyönyörű cipő és egy ruha. A ruhára ráírtam, hogy csak a szobájában nyissa ki, ne legyen belőle megint gond. És a James-nek szánt nyakláncot. Majd gyorsan lezuhanyoztam és elkészítettem Szerelmemnek szánt másik ajándékom, végül felvettem egy combközépig érő, pánt nélküli ruhát, aminek felső része szűk volt, de a szoknya már fodrosan kiszélesedett és a derekamnál egy fekete szalag volt rákötve. Végül úgy döntöttem, hogy cipőt feleslege vennem, ezért még megcsináltam a hajam egy egyszerű kontyba, de a nyakláncomat nem vetettem le és levittem a fa alá az ajándékokat. Az étkezőbe sétáltam, ami szintén szépen fel volt már díszítve. Mindenhol a piros és a zöld dominált a díszeken és a terítésen is. Leültem a többiek közé és önfeledt légkörben beszélgettünk míg mindenki meg nem érkezett. Az ünnepi vacsorát is hasonló, szinte már idilli légkörben fogyasztottuk el. Ezután átmentünk a nappaliba a fához és mindenki átadta az ajándékát a másiknak. Én aputól egy gyönyörű ezüst gyűrűt kaptam, amin egy aranyos pici zöld kő is volt. Mel-től, egy L betűs medált és egy szintén ezüst karkötőt, ami fehér és kék gyöngyök díszítettek. Szerelmemtől egy szép, arany nyakláncot, amin egy törött szív is volt, amit ketté lehetett szedni, ezért az egyik felét oda is adtam neki, és ráfűztem, a tőlem kapott nyakláncra, amin egy kis ezüst oroszlán csüngött, e mellé még kapott egy kis plüss macit, ami egy szívecskét tartott. De ami a legjobban meglepett, az az volt, amit az egész Potter családtól kaptam. Óvatosan bontottam ki a csomagolást, és egy szép, réginek kinéző könyv volt rajt, az előlapon egy kis kör alakú bemélyedéssel, de akárhogy próbáltam, nem tudtam kinyitni a könyvet. Végül megszólalt Tiberius.
- Ez egy ősi könyv, már évszázadok óta a családunk tulajdonában áll. Idáig még senki sem tudta kinyitni, reméljük neked sikerülni fog. - mosolygott rám.
- Öhm, én miért tudnám kinyitni, ha idáig senkinek nem sikerült? - kérdeztem értetlen.
- Tudomásunk szerint ez a könyv Főnix naplója, amit csak a rá alkalmas személy nyithat ki, egy bizonyos medalionnal. - folytatta a mondókát, én pedig kezdtem megérteni, így a nyakamon lévő medált beleillesztettem a könyvbe. Pontosan illett bele, de továbbra sem nyílt.
- Úgy tűnik még sem tudom kinyitni, sajnálom. - néztem rájuk.
- Mindenesetre a könyv most már a tiéd. - mosolygott. Majd nem foglalkozva tovább ezzel a problémával merültünk újra társalgásba. És csak olyan éjfél körül ment mindenki a szobájába, még James is az övébe. Én is bementem a szobámba és levetettem a ruhám, ami alá már az egész ajándékozás előtt felvettem egy piros fűzőt és egy piros-fekete tangát. Azért, hogy ne így menjek ki a folyosóra felvettem egy hálóköpenyt és halkan átlopóztam James-hez, aki éppen zuhanyzott, ahogy innen hallom. Így levettem a köpenyt és végigdőltem az ágyon. Pár perccel később Szerelmem ki is lépett a fürdőből egy szál törülközőben, még kicsit vizesen.
- Szia Drágám. - mosolyogtam rá és felültem, majd lassan felé sétáltam. - Na, hogy tetszem? - kérdeztem szemérmelenül mosolyogva, miközben még meg is fordultam előtte.
- Ellenállhatatlan vagy. - mondta és magához rántva szenvedélyesen megcsókolt...

James nyaklánca és macija: 

 Lily ajándékai: 

Főnix napló