28.Fejezet- Happily together

Sziasztok!

Nos, ezt a fejezetet is befejeztem. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy kissé +18 – as fejezet lett. Következő héten, sajnos nem tudom, hogy mikor lesz friss, meg suli idő alatt sem, lehet, sőt valószínű, hogy akkor csak ritkábban tudom hozni, amiért ezer bocsánatot kérek előre is és azért is, hogy most is csúsztam.
Ohh, és ajánlom a fejezethez Avril Lavigne Innocence című számot.
De a lényeg, hogy mit szóltok a fejezethez.
Jó olvasást! Remélem tetszeni fog.
Puszi:
Zsó

. . . Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidről, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért! . . .♥
(Csillagpor c. film)

(Lily szemszöge)
Reggel boldogan ébredtem James ölelő karjaiban. Még kora volt, és olyan édesen aludt, ezért óvatosan tornásztam fel magam a mellkasáról, hogy lássam szépséges arcát, mely most kisimult, és nyugalmat sugárzott. Olyan gyönyörű volt. Napokig képes lettem volna csak nézni őt. Nem tudom, hogy meddig nézhettem, de egyszer csak elkezdett mocorogni, majd kinyitotta, azokat a gyönyörű csoki barna szemeit, amelyek egyenesen az enyémbe néztek.
- Jó reggelt Szerelmem! - köszöntöt, de ahogy szólított, azon annyira meghatódtam, olyan jó volt hallani az ő szájából.
- Neked is Drágám! - mosolyogtam rá, majd egy jó reggelt csók után , visszahelyezkedtem, hogy lássam őt, de mégis kényelmesebb. - Még kora van ám, ha gondolod még nyugodtan alhatsz.
- Ilyen ébresztés után már nem szeretnék aludni. - mosolygott rám.
- Hmm, akkor ezután nem így foglak ébreszteni, korán reggel legalábbis nem. - kuncogtam.
- Ohh, nekem nagyon is tetszett, úgyhogy ne hagyj fel ezzel a jó szokásoddal.
- Ahogy óhajtod. - nevettem halkan, majd újra megcsókoltam. De most a csókunk kezdett szenvedélyesebbé válni, kezdtük magunkat átadni az érzéseinknek, de én nagy nehézségek árán, de elváltam tőle, amit egy értetlen pillantással értékelt.
- Kölcsön kenyér visszajár. - suttogtam fülébe.
- Ohh igazán? - ajkai ördögi vigyorba húzta. Majd fordított rajtunk, így most én kerültem alulra s ő szenvedélyesen csókolt, amit én sem voltam rest viszonozni. Amikor már kezdtem elveszteni a fejem, akkor csókunk kezdett vége szakadni, míg nem csak apró puszikat loptunk  egymástól. Majd visszahelyezkedett és magára húzott.
- Olyan gonosz vagy. - durcáskodtam.
- Imádom, mikor ilyen pofikát vágsz. - mosolygott.
- Hé! - böktem meg.
- Ezt most miért kaptam? - kérdezte ártatlan szemekkel.
- Ohh, tudod te azt nagyon jól. - vágtam vissza.
- Na ne csináld már ezt, Édesem! - mosolyodott el ártatlanul. És egy gyors csókot váltottunk, amit egy halk hang szakított félbe.
- Hé haver, fenn vagy? - érdeklődött halkan Sirius.
- Ilyenkor persze korán kelnek. - tátogta James.
- Na igen. - mosolyodtam el.
- Elmondjuk? - folytatta James, gondolom kettőnkre értve.
- Mindenkinek. - feleltem, ezzel arra célozva, hogy mindenkinek egyszerre mondjuk el, és ahogy észrevettem, meg is értette, mert elkezdett mocorogni, hogy valahogy távolabb kerüljünk egymástól. Ezután James elhúzta az ágyfüggönyt.
- Fenn vagyok Tapi. - mosolygott rá James. De nem csak Sirius volt fenn, hanem mindenki, ami elég furcsa, mivel szombat van.
- Jó reggelt. - köszöntöttem őket.
- Neked is. - köszöntek nekem.
- Csak nem maradtunk le valamiről? - kérdezte Sirius.
- Nem, nagy nehézségek árán sikerült visszaszereznem az alvótársam. - nevetett James.
- El tudom képzelni, hogy mennyit aludtatok ti ketten az éjjel. - célozgatott tovább.
- James-szel, csak barátok vagyunk. - szóltam közbe. - De én most megyek is. - feleltem, majd mindannyiukat megöleltem és megpusziltam, csak James-t nem.
- Na, az alvótársadtól el sem búcsúzol. - szólalt meg természetesen Sirius.
- De. - ezzel a végszóval odamentem Szerelmemhez fordultam, de a pusziból csók lett, egy elég szenvedélyes csók. - Akkor, most már mindenki boldog, akkor én tényleg mentem. Elmondom, akkor már a csajoknak is. - az utolsó mondatot James-hez fűztem. - Sziasztok.
- Szia Kicsim. - köszönt el tőlem James, míg a többiek még mindig meglepetten néztek ránk. Én a szokásos módon átmentem hozzánk, ahol Emi és Alice már ébren voltak.
- Hol aludtál? Merre voltál? Már kezdtünk aggódni, hogy valami történt. - faggatott Emi.
- A Tekergőknél voltam. - mondtam egyszerűen.
- A Tekergőknél? És, mi voltál? James-szel kibékültetek? - kérdezgetett Alice.
- Nos, igen és igen. - mosolyogtam boldogan.
- Ééés ? Összejöttetek? - kérdezte izgatottan Emi. Én, egy kis hatásszünet után válaszoltam.
- Igen! - nevettem fel, mire a két barátnőm felvisított, erre persze a másik két alvó is felébredt.
- Mi van, Voldemort megtámadta a sulit ?! - riadt fel Mel.
- Nem. - nevettem fel.
- Akkor meg miért nem lehet békében hagyni minket aludni? - morgolódott Katy.
- Lily, és James összejöttek. - ujjongott Alice. Komolyan, ez kész, hogy mennyire örülnek ennek.
- Mi ?! - kiáltott fel a két hétalvó.
- Alice jól mondja, együtt vagyunk. - nevettem fel.
- Tényleg, és mégis miért nem ébresztettél fel minket ?! - pufogott Mel.
- Így is eléggé ki voltatok akadva, hogy Emily és Alice felkeltette titeket. - mosolyogtam rájuk.
- És, hogy jöttetek össze? - kíváncsiskodott Katy, aki Mel-lel együtt már helyet foglaltak közöttünk, az ágyamon.
- Hát, tudjátok, az este, James-szel kettesben maradtunk és beszélgettünk. Azt mondta, hogy tudja, hogy én is szeretem, és megcsókolt, én pedig el mondtam, hogy miért nem akartam ezt, de tudjátok, hogy milyen makacs. Így végül is összejöttünk. - mosolyogtam, ahogy megjelentek szemeim előtt, a Szükség Szobájában történt események.
- Gratulálok! - gratulált mindenki, egy öleléssel karöltve. Majd a reggel további része már szokásosan telt. Mivel amire a lányok befejezték a készülődést, köztük én is, mivel még nem volt alkalmam rendbe szedni magam, le is késtük a reggelit, így a konyhába mentünk, ahol a lelkes házi manók szolgáltak ki minket. Miután mindannyian jól laktunk, visszamentünk a klubhelyiségbe. Nem sokkal azután, hogy beléptünk a portrén, két izmos kar fordított maga felé, és a kar tulajdonosa meg is csókolt, amit én is viszonoztam. Karjai a derekamon pihentek, míg én a nyaka köré fontam kezeim. A külvilág megszűnt, a klubhelyiség gondolata megszűnt létezni a gondolataimban, csak élvezni akartam csókunkat, míg tehettem. Sajnos eme élvezetes tevékenységünk hamar befejeződött. S ahogy kinyitottam a szemem megpillantottam, azokat a csodás csokoládé szemeket, melyek most csillogtak a vágytól és az örömtől egyaránt.
- Hiányoztál Édesem. - suttogta.
- Te is nekem Drágám. - válaszoltam neki. Még egy gyors csókot váltottunk, majd a többiekhez mentünk, a klubhelyiségben ülők meglepett tekintetének kereszttüzében. James helyet foglalt Sirius és Remus mellett, engem az ölébe húzva, amit követően én kényelmesen elhelyezkedtem, majd ő hátulról átölelve az állát a vállamra tette. A klubhelyiséget még mindig csend uralta, míg nem kezdtek el sutyorogni a többi nézelődő.
- Olyan furcsa titeket így látni. - mondta Mel.
- Hozzá kell majd szoknod húgi. - felelte James, a hangjában vidámsággal.
- Ohh, szívesen, olyan szépek vagytok így együtt. - mosolygott Mel. - De még milyen szívesen. De lehetőleg a magán életeteket ne előttem éljétek majd.
- Nem fogjuk, ígérem. - mosolyogtam rá.
- De előttünk nyugodtan. -fűzte hozzá Sirius.
- Te jó ég, hova keveredtem? - tettem fel a költői kérdést.
- Hát a Tekergők közé. Tudod, ha Ágas elvesz, akkor már te is Tekergő leszel. - na mit ne mondjak, Sirius eme kijelentésére nagyon meglepődtem. Alig pár órája jöttünk össze, és ő már arról beszél, hogy mi lesz, ha összeházasodunk. Ez félelmetes.
- Tapmancs! - szólt rá James.
- Most mi van ? - értetlenkedett.
- Nem gondolod, hogy kicsit előreszaladtál?
- Titeket ismerve egyáltalán nem. - nevetett fel, s mi is csatlakoztunk hozzá. Miután abba hagytuk a nevetést még jó darabig beszélgettünk, csak a vacsi előtt egy órával oszoltunk szét. Alice megkereste Frank-ot, Katy elmenet valahova, állítása szerint a könyvtárba, de szerintem nem oda, a Tekergők felmentek a szobájukba, beleértve persze Szerelmem is, aki egy lágy csókkal búcsúzott, mi pedig a csajokkal felmentünk a mi hálónkba. Fent végre beszélhettem Mel-lel, nyugodt körülmények között.
- Hallgatlak Szívem. - mondtam neki azonnal ,hogy beértünk és letelepedtünk mindhárman Emily ágyára.
- Nem tudom, hogy mire célzol. - értetlenkedett Mel.
- Ohh, dehogynem, ma úgy nézel ki, mint aki két méterrel a föld fölött jár. - győzködte Emi is.
- Ez nem is igaz! - tiltakozott hevesen.
- Dehogy nem! - vágtuk rá egyszerre Emily-vel.
- Na jó, talán.
- És? - sürgettem.
- Aszem belezúgtam egy srácba. - mondta egyszerűen.
- Kibe? - faggatta Emily.
- Nem hinném, hogy ismeritek. - mentette a menthetőt.
- Naa, lehet, hogy mégis. - vetettem be a kölyök kutyus szemeket.
- Joseph Thomson-ba. - mondta.
- Ő nem Hugrabug-os és az évfolyamtársad? - kérdeztem.
- De igen. - vágott barátosnénk ábrándozó képet.
- Én nem ismerem, úgyhogy mesélj róla! - kérte Emi.
- Nagyon helyes és kedves, meg okos. Egyszerűen bámulatos. - álmodozott Mel.
- Hű, a mi kis Melanie-nk szerelmes. És, van valami köztetek? - kérdezte Emi.
- Csak barátok vagyunk. De elhívott a következő roxmortsi hétvégére. - mosolygott Mel.
- Na, de hisz ez remek. - mosolyogtam.
- Ugye segítetek majd? Hogy mit vegyek fel, meg ilyenek? - kérdezte.
- Még jó hogy! - mondtam. Majd mindhárman nevetésben törtünk ki. Így, jó kedvben mentünk le a klubhelyiségbe, ahol a fiúk már vártak minket kiegészülve Frank-kal és Alice-szel. James-szel gyors csókkal köszöntöttük egymást. Nem sokkal később befutott Katy is. Így már teljes csapatunk indult le vacsorázni. Ahogy beléptünk a Nagy Terembe nem egy szempár szegeződött James-szel összefűzött ujjainkra, de ez engem egyáltalán nem zavart. Amint helyet foglaltunk, mindenki szedett magának ételt és csöndben kezdtünk el enni, de egyszer csak megéreztem James kezét a combomon, én pedig mosollyal díjaztam, eme tettéért, mivel jó volt érezni a közelségét. Egyszer csak Katy szólt közbe, de olyan hirtelen, hogy én majdnem szívbajt kaptam.
- Na ki vele! - nézett egyenesen Mel szemeibe.
- Mivel? - kérdezett vissza, bár szerintem tudta, hogy mire kíváncsi.
- Hogy miért vagy ilyen furcsa. - felelt Kate, gondoltam, hogy Mel nem James jelenlétében akarja megosztani vele a nagy hírt, ezért inkább tereltem.
- Ha már itt tartunk, te merre jártál?
- A könyvtárban, mondtam. - mondta.
- Ja, én meg a Mardekár klubhelyiségében.
- Tényleg ott voltam. - nézett ártatlanul.
- Tudod, hogy kit etess ezzel.
- Na jó, tényleg nem könyvtárban voltam. - de még mindig nem mondta, hogy hol.
- Csak nem egy pasival voltál?
- De igen.
- Tudtam én. Már 4 napja furcsa voltál nekem. Ki az? Mióta?
- Egy Hollóhátas-sal, és 2 hete. De ha én ezt megvitattam itt, akkor Mel is válaszolhatna. - nézett jelentőségteljesen az említettre. De neki egyáltalán nem akaródzott elmondani, de Emi elmondta.
- A mi kis Melanie-nk szerelmes. - mondta egyszerűen.
- Hogy mi ?! - kiáltott fel James és Sirius, mire az egész Nagy Teremben csend lett.
- Ezt majd később megbeszéljük! - mondtam nekik, miközben James kezét nyugtatólag simogattam.
- Rendben. - mondta. - Én jóllaktam. - ezt a kijelentését Sirius és Regulus is követte. De most, hogy jobban Reg-re nézek, mintha valami furcsa fény lenne a szemében, mintha ….
- Miért kellett elmondani? Ki fognak nyírni, vagy engem, vagy őt? - idegeskedett Mel.
- Így is úgyis megtudták volna. - védtem Emily-t, aki bocsánatkérően nézett a „sértettre”.
- És még jó, hogy most tudtuk meg, kisasszony. - mondta Sirius. Ők csak akkor használják a kisasszonyt, ha Mel bajban van, olyan mintha a teljes nevén szólítanák, de inkább a kisasszonyt használják. Mel, akárhogy próbálta húzni, de csakhamar felmentünk a klubhelyiségbe, ahol most James és Sirius közé ültem, mivel mindketten elégé ingerültek voltak.
- Ki az a fickó? - kérdezte James.
- Jo … Joseph...Thom...som. - dadogta Mel.
- Melyik ház? Melyik évfolyam? - kérdezte Sirius.
- Hugrabug, az én évfolyamom. - magyarázta még mindig akadozó hanggal.
- Ágas, megyünk? - kérdezte Sirius.
- Még szép! - mondta James és mindketten felálltak, de én csak nem hagyhattam, hogy bántsák szegényt, így megfogtam mindkettejük karját, mire rám kapták tekintetük.
- Leülni! - szóltam rájuk parancsolóan. Azért vannak előnyei, ha valaki kitanulja, ezt a hangot, mint prefektus.- Most! - erre a kérésemre mindketten leültek és néztek rám. - Nem tehetitek, ezt minden fiúval, aki akár csak szemet vet Mel-re.
- Ugyan miért nem? Én vagyok a bátyja.
- Nekem olyan, mintha a húgom lenne.
- Nem verhetitek meg az összes srácot, aki akár csak szemet vet Mel-re, vagy fordítva. Akkor soha nem lesz igazén boldog, és gondolom ezt nem akarjátok, ugye? - kérdésemre nemlegesen válaszoltak. - Akkor, hagyjátok, ha fájdalmat okoz neki, akkor azt csináltok vele, amit akartok, sőt még én is segítek. Értve vagyok? - kérdeztem tőlük. Amire mindketten apró bólintással válaszoltak.
- Ezt hányszor adtad már elő? - nevetett Katy.
- Sokszor. De ez egyáltalán nem vicces. - durcáztam.
- Hogy én mennyire örülök, hogy egyke vagyok. - nevetett fel Alice.
- Hé! - szóltak rá Kate és Mel.
- Na jó, már nem értek semmit sem. - sóhajtott fel James.
- Arról van szó, drága bátyám, hogy a szerelmi ügyeinket miért nem kötjük a bátyáink orrára. - magyarázta Mel.
- Úh, szóval féljek az unokabátyáidtól. - meresztett rám nagy szemeket James.
- Hát nem ártana, bár én a helyedben inkább aputól félnék. - mondtam, mire James erre kissé ijedten nézett rám. - Hé nyugi, csak nem kell az orrára kötnünk, hogy együtt vagyunk. És ígérem, megvédelek. - mosolyogtam rá.
- Szóval be kell vágódnom Nick-nél, aszem jó úton haladok. - mosolygott James.
- Nem tudod, hogy milyen, ha a pasiaimról van szó. - nevettem.
- Inkább mégis félek tőle.
- Azt jól teszed. - nevettem fel.
- Hé, mit szólnátok, ha holnap lemennénk Roxmorts-ba? - kérdezte Mel.
- Nekem randim lesz. - mondta Katy.
- Ami azt illeti nekem is. - fűzte hozzá Alice.
- De engem nem zavar, ha lementek nélkülem. - mosolygott Katy.
- Engem se.
- Akkor? - kérdezte Emily.
- Rendben! - egyezett bele mindenki, majd még váltottunk pár szót, majd mindenki elindult aludni, én is követtem volna őket, ha James nem húz vissza.
- Csak úgy itt hagytál volna? - kérdezte tettet felháborodással.
- Ugyan már, tudod, hogy nem hagytalak volna itt. - mosolyogtam rá. - De mit szólnál, ha cserébe az egész éjjel a tiéd lennék? - kérdeztem csábosan, kicsit félreérthetően is, de az nem fontos.
- Ezt el is várom. - nevetett fel, majd megcsókolt. - Szóval, hol alszunk?
- Hol szeretnél? - kérdeztem vissza.
- Ahol neked jó.
- Akkor ma aludjunk nálunk, holnap nálatok, aztán nálunk, és így tovább. Jó lesz?
- Csodás. - mosolygott, majd még egy gyors csókot váltottunk és felmentünk, lefürödni. Amint felértem, már Alice a fürdőben volt. Így a csajokkal kezdtünk el beszélgetni és Mel ágyára telepedtünk. A szokásos sorrendben mentek fürödni, a mikor Kate végzett, nem sokkal azután lépett be James. Rögtön csókkal köszöntöttük egymást, és elhelyezkedett mellettem. Miután rajtam kívül mindenki készen volt már, akkor ők lefeküdtek, én pedig bementem a fürdőbe elvégezni ügyes-bajos dolgaimat. És visszamentem a szobába, ahol már a csajok aludtak, vagy legalábbis próbáltak. James pedig az ágyamon ült, de mikor észrevett, akkor felkelt és idejött hozzám. A szemében a csillogás már szinte vakított. Az egyik kezét a derekamra rakta, míg a másikkal a tarkómnál fogva húzott magához, és vad csókban forrtunk össze. A keze a tarkómról, a derekamig végigsimított testemen, amivel a vágy lángja kezdte mardosni testem. Így én a tarkója köré tekertem karjaimat, ezzel érve el, hogy még közelebb legyünk egymáshoz. Csókunk egyre hevesebb lett, de már mindketten levegőhiányban voltunk, mikor ajkai már a nyakamat kényeztették. Egy pillanatra valahonnan távolról egy hang szólt a fejemben, hogy nem csak ketten vagyunk.
- James! - nyöszörögtem halkan. - A lányok... - azt hittem, hogy megérti, hogy mit akartam mondani, amikor egy pillanatra abba hagyta kényeztetésem, de aztán ott folytatta, ahol abba hagyta, majd a keze a fenekemre vándorolt és felkapott, én automatikusan kulcsoltam lábaimat dereka köré, aztán valamerre elindult velem, majd egy ajtó csukódást hallottam. Valami hidegnek nyomott, de nem hagyta abba, az idáig folytatott édes tevékenységét, amíg én vissza nem húztam ajkait az enyémre, hogy újra vadtáncot kezdjenek nyelveink. Én elkezdtem leszedni róla a nadrágját, mivel éjszaka általában csak pizsama nadrágba szokott aludni, így ma is azt viselt. S ő is lesimította rólam a törülközőt, így én már teljesen meztelenül álltam előtte, míg rajta volt a bokszere. Én elkezdtem a mellkasát simogatni, míg ő az oldalamat. Annyira szerettem volna, hogy az a bizonyos éjszaka megismétlődjön, de a keze a hasamra tévedt, ahol heg formájában még jelen volt a sérülésem, kicsit kellemetlen volt, ahogy hozzáért, most nem számított, de ő hirtelen, mintha lefagyott volna, majd elhúzódott tőlem.
- Mi a baj? - kérdeztem tőle azonnal.
- Még nem gyógyult be, a sebed, nem szabad megerőltetned magad, és nem akarom, hogy véletlenül felszakadjon. - érvelt.
- Ugyan már James ….-kezdtem volna meggyőzni, de ő közbevágott.
- Nem, nem tudsz meggyőzni. Megígértem Poppy-nak, hogy figyelni fogok rád.
- És te mióta tartod meg, azt, amit egy tanárnak, vagy Poppy-nak ígérsz? - tettem fel a költői kérdést.
- Ha a te egészségedről és biztonságodról van szó. - mondta nagy komolyan. - És ne is próbálj meg meggyőzni, úgysem tudsz. - na igen, ebben én is biztos voltam, mert amit a fejébe vesz, abból nem enged.
- Jól van, akkor mentem, felveszek valamit. - mondtam, immáron újra törülközőben, hogy keressek valami pizsamát,de előtte még James kérdését hallgattam meg.
- Lefürödhetnék? - kérdezte, de nekem valahogy nem esett le, hogy miért is akar lefürödni. - Nem ártana, egy hideg zuhany. - magyarázta, így már érthető.
- Persze. - mosolyogtam rá, majd kimentem, hogy előszedjek egy másik törülközőt neki. - Akkor én kint megvárlak. - nyomtam egy puszit szájára, és kimentem, ahol az előbb betervezett dolgokat el is végeztem, majd lefeküdtem és ott vártam Szerelmemre, aki nem is késlekedett sokáig. Majd mindketten elhelyezkedtünk.
- Jó éjt Édesem! - köszönt el tőlem.
- Jó éjt Drágám! - válaszoltam, majd egy jó éjt csók után nem sokkal mély álomba merültünk.