29.fejezet – Play the game together and the date

Sziasztok!

Kész lett a 29. fejezet. Remélem tetszeni fog. Nem tudom, hogy tudjátok-e, de én imádom Avril-t, és ezért ehhez a fejezethez ajánlom Avril Lavigne-től I love you című számot.Jó olvasást!
Puszi:
Zsó

Vezetés közben nem szabad félni, a sebességet azonban tisztelni kell. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk, kirepülünk a pályáról. Nem túl kellemes érzés, ha nem tudod irányítani az autódat.
(Sebastian Vettel - Forma-1-es versenyző)

A vasárnap elég gyorsan elröppent, a fiúkkal sétálgattunk s vettünk ezt azt. A megbeszéltek szerint a Tekergők szobájában vagyok, James karjaiban, aki még mélyen alszik, akárcsak a többiek. Ez van, ha az ember lánya koránkelő …. Szóval csak néztem Szerelmem, miközben gondolkodtam. Egyszer csak Remus ébredt fel.
- Jó reggelt! - köszöntöttem neki halkan, de ő mégis meghallotta.
- Neked is! - mosolygott rám. - Hogy aludtál?
- Jól köszi. - viszonoztam gesztusát. - És te?
- Szintúgy. - felelte. - Ha most megbocsájtasz, akkor mentem zuhanyozni.
- Persze, menj csak. - válaszomat követően, már ment is a fürdőbe. Egy ideig még vártam, majd úgy döntöttem, hogy ideje mennem. Ezért feltornásztam magam James arcához, hogy szájára egy puszit nyomhassak, majd megpróbálkoztam, azzal, hogy lemásszak róla, de túl erősen szorított, amiből rájöttem, hogy már fenn van. Ezért visszahelyezkedtem fölé.
- Jó reggelt Drágám! - suttogtam ajkaira, majd egy lágy, szerelmes csókot nyomtam szájára, amit ő azonnal viszonzott.
- Neked is Drágám! - mosolygott rám, immáron nyitott szemekkel. És ő is megcsókolt engem. Apró csókokat váltottunk, amikor eszembe jutott, hogy menni készültem.
- James, Drágám nekem mennem kell. - suttogtam, minden egyes szót csókjaink közé tagolva.
- Maradj még! - kért, miközben eddigi tevékenységünket nem hagytuk abba.
- Muszáj mennem. - mosolyogtam rá, majd egy búcsúcsók után visszamentem a lányokhoz, akiket rögtön el is kezdtem felkelteni. A reggel szokásosan folytatódott, a fürdéssel, amit már kezdek megszokni, hogy nekem is harcolnom kell a fürdőért. Majd a klubhelyiségben találkoztunk a fiúkkal, s mindenki köszöntötte a másikat.
- Hé, Lily, szörnyen rossz hatással vagy Ágas barátunkra. -szólalt meg Sirius az üdvözlés után.
- Miért is? - kérdeztem értetlenkedve.
- Ágas barátunk, KORÁN kel. Ezt fel tudod fogni? - kérdezősködött tovább.
- Húha, tényleg ilyen szörnyű hatással vagyok rád, Szívem? - néztem rá nevetve.
- Ohh de még mennyire. - nevetett, majd megcsókolt. A Nagy Teremben mindannyian jól megtömtük a hasunkat, majd indultunk órára. Az első kettő bájitaltan volt, amin James mellett ültem, így egész jól el voltunk, és még az én segítségemmel K-t is kapott. Aztán volt egy unalmas bűbájtanunk majd egy nyugis ebédünk és egy ugyancsak unalmas mugli ismeretünk, amin a telefonról beszélgettünk. Átváltozástanon szintén James-szel ültem, és ezért az elég hamar el is ment, majd még egy unalmas rúnaismeretünk, mindezek után pedig a klubhelyiségbe mentünk. A klubhelyiségünk hirdetőtábláján két jó hírt is láttunk, az egyik a karácsonyi bál volt, míg a másik a következő heti roxmortsi hétvége. Miután tudomást szereztünk ezekről, helyet foglaltunk az egyik kanapén. Természetesen James ölébe kaptam helyet, mint mostanában mindig, na nem mintha panaszkodnék. A többiek, valamiről beszélgettek, de nem tudom, hogy miről, mert James teljesen elvonta a figyelmem, ahogy hátulról átölelve az egyik combomat simogatta, és a nyakamra hintett lágy csókokat. Volt egy olyan érzésem, hogy valamit el akar érni, így felsőtestemmel, amennyire tudtam felé fordultam. Amit egy lágy csókkal jutalmazott.
- Hmm, mit akarsz ennyire elérni Drágám? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Nem értem, hogy mire célzol ...- nézett rám ártatlan szemekkel.
- Ohh, látom rajtad, hogy valamit nagyon akarsz. - néztem rá a Nekem-Ne-Hazudj-James-Potter tekintettel.
- Na jó, talán igazad van. - adta meg magát.- Igazából két dolgot szeretnék kérni.
- Húha, ez nem indul túl jól. - mosolyogtam.
- Szóval, az egyik az lenne, hogy a roxmortsi hétvégére, elmehetnénk, kettesben. - nézett rám, könyörgő szemekkel, nem mintha szüksége lenne rá … Közben én szembehelyezkedtem vele.
- Ezen mesterkedtél annyira? - mosolyogtam rá, miközben közelebb csúsztam hozzá, de úgy tűnik a többiek nagyon belemerültek a beszélgetésbe, mert Sirius-on kívül - aki egyre gyakrabban néz ránk - senki sem figyel ránk. Szerelmem kérdésemre egy apró bólintással válaszolt, de már nem a szememet nézte, hanem a számat, ezzel adta tudtomra, hogy gondolatai melegebb vizekre eveztek. Erre persze én elmosolyodtam, majd ajkaira hajoltam, hogy végre csókban egyesülhessünk. - Ezért igazán nem kellett volna bevetni a csáberőd. - suttogtam ajkaira miután elváltunk.
- Nem úgy tűnt, mintha nem élveznéd. - kuncogott.
- Egy szóval nem mondtam, hogy nem élveztem. - mosolyogtam és apró csókot hintettem ajkára. - De azt mondtad, hogy két dolgot szeretnél, mi a másik?
- Mit szólnál, hogyha ma elvinnélek vacsorázni? - kérdezte élbűvölően.
- Elvinnél? - kuncogtam. - Ejnye, egy prefektussal akarsz kiszökni a suliból.
- Ohh, szerintem a prefektus kisasszony nagyon boldog lenne, hogyha eljönne velem. Talán még a büntetést is elengedné. - mondta játékosan.
- Hát egye fene. - nevettem fel, mire egy csókot kaptam. Édes tevékenységünket szívesen folytattuk volna, hogyha valaki nem kezdi el köszörülni a torkát. Ezért kénytelenek voltunk elválni egymástól.
- Mi van már? - morgolódott James.
- Drága Ágas barátom tudod ma hétfő van, ami azt jelenti, hogy kviddics edzés. - mondta oktatóan Sirius.
- Igaz is, nem ártana indulnunk. - mosolyogtam rá.
- Akkor nyomás. - nevetett Mel.
- Édesem, mit szólnál, hogyha az edzés után rögtön indulnánk? - nézett rám kérlelően.
- Ahogy szeretnéd. - mosolyogtam rá. - De hova megyünk?
- Az meglepetés. - nevetett.
- Naa. - néztem rá a legédesebb szemeimmel.
- Nem mondom el.- nevetett. - Lent találkozunk, én akkor szerzek öltöző kulcsot. Tényleg, ti is lent öltöztök át? - nézett a többiekre, akik nem leges választ adtak. - Oké. Akkor majd lent találkozunk, mondta, majd még kaptam egy csókot és a fiúkkal felment a hálókörletükbe. Ezután mi is felmentünk a szobánkba, ahol éppen azon gondolkodtam, hogy a kényelmesebb csizmát vegyem fel, aminek nincs sarka, vagy azt, ami jobban néz ki, a tűsarkút. Végül a tűsarkút választottam, így a tűsarkút, és a többi ruhámat beleraktam egy táskába, míg magamra vettem a kviddics ruhám. És a lányokkal elindultunk lefele. A kviddics pályánál már ott voltak a srácok. James, amint odaértem adott egy gyors csókot.
- Szia Kicsim! - mondta mosolyogva, majd előhalászott egy kulcsot. - Tessék, itt van az öltöző kulcs. - nyomta kezembe. Ezután még én is megcsókoltam, majd mentem az öltözőbe, hogy egy szekrénybe berakjam a cuccaimat. Miután elvégeztem eme tevékenységem visszasétáltam a pályára, ahol a többiek már a bemelegítő köröket futották, egyedül James állt ott, mintha várna valamire vagy valakire. Hozzásétáltam, és mikor rám pillantott, akkor tudatosult bennem, hogy rám vár. Ki gondolta volna? Na jó, sejtettem, de akkor is.
- Hogy hogy nem futsz? - kérdeztem tőle.
- Mert ismerlek. Futni akarsz, nem? - kérdezte tőlem.
- Igen, de nem értem, hogy ezzel mi a baj. - mondtam értetlen.
- Nem rémlik, hogy Poppy, azt mondta, hogy nem erőltetheted meg magad, és ez kifejezetten annak tűnik. - mondta rosszallóan.
- De … - kezdtem volna könyörögni, mivel szeretek futni.
- Nincsen de! - szólt rám.
- Jól van. - egyeztem bele durcásan, ezért James a derekamnál fogva ölelt át s így vártuk be csapatainkat. - Akkor seprűre fel és 5 kör. - mosolyogtam rájuk, és ahogy észre vettem mindenki rögtön kérésemnek eleget is tett. Közben én is felültem a seprűre, amit James aggódó pillantással figyelt. Miután már a levegőben voltam odarepültem hozzá. - Ne aggódj, semmi bajom. - nyugtattam meg, majd egy gyors csókot nyomtam ajkára, ami nem volt annyira könnyű a seprűn. Ezután kiadtuk, hogy játszanak egymás ellen, a csapatok nagyon jól játszottak, rengeteget fejlődtek. De Szerelmemmel mi csak a levegőből néztük őket, közben repdesve, hogy úgymond „megszokjam” a seprűt. Miután az edzésnek vége lett, és elbúcsúztunk a többiektől visszamentünk az öltözőbe, ahol az öltözőből 2 fürdő nyílt, a lányoké és a fiúké, szóval én bementem a miénkbe, hogy lezuhanyozhassak. Gyorsan lefürödtem, majd az öltözőben a már cuccait egy szál törölközőben kereső Szerelmemet is megpillantottam. Én erősen próbálkoztam nem kigyúrt felsőtestét bámulni, de ez nem nagyon ment, így én amilyen hamar csak tudtam elővettem a ruháimat és magamra kaptam a fehérneműimet, így már szükségtelenné vált a törülköző takarása. Mire előszedtem a nadrágom, arra James hátulról átölelt és nyakamba csókolt.
- Imádod ezt tenni velem, igaz? - suttogta fülembe.
- Mit? - kérdeztem vissza, mire erősebben szorított magához, hogy megérezzem, hogy mire is célzott az előbb. - Ohh, kifejezetten. - kuncogtam, majd megfordultam ölelőkarjaiban és szenvedélyesen megcsókoltam. Csak nehezen tudtunk elválni egymástól.
- Öltözzünk, mert sietnünk kéne. - mondta kissé rekedt hangon James.
- Rendben. - mosolyogtam rá, de épp, hogy megfordultam, hogy felöltözzek visszahúzott magához egy ugyancsak szenvedélyes csókra, de utána már tényleg öltözünk. Magamra vettem a fekete farmerom és a szürke tűsarkú csizmám, majd egy hosszú ujjú eléggé kivágott pólót, egy sötét kardigánt és persze a kabátom, majd mikor kész lettem Egyetlenem ránk terítette a láthatatlanná tévő köpenyt, s ez alatt szorosan egymást mellett mentünk át a szellemszálláson keresztül Roxmortsba. Én meg voltam győződve róla, hogy oda megyünk, de nem, mivel megkerestük az egyetlen olyan boltot, ahova be van kötve a hopp-hálózat, így a kandallón keresztül távoztunk. De sajnos nem figyeltem, hogy James mit mondott, hogy hová megyünk. Miután megérkeztünk, egy kis hopp-központban voltunk.
- Tudod, hogyha megmondtad volna, akkor hopponálhattunk volna. - mosolyogtam rá, miközben megöleltem.
- De akkor el kellett volna mondanom, hogy hova jövünk.- nevetett fel.
- És az olyan szörnyű lett volna, igaz? - kérdeztem.
- Elrontottam volna a meglepetést. - röhögött. Miután ezt megbeszéltük kimentünk az utcára, ami elég szűk kis utca volt, amint viszonylag sokan voltak.
- És most már megtudhatom, hogy hol vagyunk? - érdeklődve.
- Mindjárt meglátod. - nevetett. Majd egy átjárón kijutottunk a mugli város részbe. Pár szűk utcával odébb, mikor megláttam ezt a csodás építményt, még a lélegzetem is elállt.
- Ez...ez..a római Colosseum? - kérdetem akadozva az ámulattól.
- Pontosan. - mosolygott.
- Ezt nem tudom elhinni. Ez gyönyörű. - ámultam.
- Akkor jól választottam. - húzta ki magát büszkén.
- Igen, jól. Én még sosem voltam Rómában. - mondtam.
- Ennek igazán örülök. - mosolyodott el párom. - Akkor menjünk tovább, mert még majd lesz mit megnéznünk. De először is menjünk el vacsorázni.
- Pizzériába megyünk? - csillantak fel szemeim, mivel még sosem ettem igazi olasz pizzát.
- Miért, pizzériába szeretnél menni? - kérdezte.
- Igen! Tudod én még nem ettem olasz pizzát, és azt mondják, hogy isteni. - néztem rá.
- Hát én valami elegánsabbra gondoltam, de hogyha te pizzát akarsz enni, akkor együnk pizzát. - mosolygott, mire én a nyakába ugrottam.
- Köszi! - mondtam, majd egy lágy csókot nyomtam ajkára.
- Akkor mehetünk, ismerek egy nagyon finom pizzériát. - nevetett. Én még egy utolsó pillantást vetettem eme csodás ókori építményre, majd elindultunk. Nem sokkal messzebb mentünk be abba a híres neves pizzériába. Belülről úgy nézett ki, mintha egy hajó belsejében lennénk. Az asztalok fából voltak, akárcsak az ezeknek a két oldalán elhelyezkedő padok. A falakat szép festmények díszítették. Eléggé romantikusan festett. Miután rendeltünk kísérőmre néztem.
- Ez igazán romantikus és gyönyörű. - néztem körbe újra.
- Igen, tényleg szép. - mosolygott, de ő végig engem nézett. - Tudod Róma, nem csak az örök város, hanem a szerelem fővárosa is, épp ezért hoztalak ide.
- Hogy lehet valaki ilyen mindenre gondoló, mint te? - kérdeztem nevetve, majd megcsókoltam.
- Egy ilyen csodás nő megérdemli. - mosolygott rám elbűvölően, és szerintem simán folytattuk volna, hogyha nem hozzák ki a guszta és finoman illatozó pizzáinkat. Mindketten nekiestünk, és alig pár perc alatt el is pusztítottuk ételünket, így már jóllakottan sétálgattunk, beszélgettünk és néha csókolóztunk. Majd egyszer csak megkért, hogy csukjam be a szemem, mire én kíváncsian néztem rá.
- Bízz bennem! - suttogta, mire én lehunytam szemeim, majd még kezeit is szemem elé rakta, hogy véletlenül se leskelődjek. Lassan vezettet, nehogy elessek. Nem sokáig kellett menünk, mikor kezeit levette szememről és hátulról átölelt, állát vállamra tette, de én még mindig nem nyitottam ki a szemem, egészen addig, míg meg nem szólalt. - Most már kinyithatod. - suttogta fülembe. S én így is tettem, s csodás látvány tárult szemem elé. A híres neves Trevi-kútnál voltunk, mely sokkal szebb, mint a képeken.
- Ez annyira csodálatos. - néztem a csodaszép kutat, majd hirtelen felindulásból megcsókoltam James-t. - Köszönöm, hogy elhoztál ide.
- Érted bármit, Kicsim. - mosolygott rám, majd még jó ideig álltunk ott, a kút előtt így ölelve egymást, de sajnos indulnunk kellett.
- Hallottam, hogyha pénzt dobunk a kútba, akkor visszatérünk ide. - mondtam, mielőtt indultunk volna, és mindketten dobtunk pénzt a kútba, és elindultunk. Nem is sejtettem, hogy James hova visz, egészen addig, míg meg nem láttam a Spanyol lépcsőt. Mely szintén csodálatos volt, főleg így este, kivilágítva. James-szel lassan sétáltunk fel azon a 138 lépcsőfokon, hogy megnézzük az egyiptomi obeliszket és magát a templomot. Gyönyörű volt, élveztem itt lenni. Olyan fél óráig lehettünk itt, de aztán innen is mennünk kellett. Lassan, sétálva tettük meg az utat a varázsló városrész felé, ahol visszahopponáltunk Roxmorts-ba, és onnan sétáltunk be a kastélyba, a láthatatlanná tévő köpeny alatt. Amint felértünk még elbúcsúztunk egymástól, s felmentem a hálóba, ahol a többiek már aludtak, és csak ekkor néztem az órára, ami hajnali 2-őt mutatott. Gyorsan lezuhanyoztam, majd ahogy kijöttem a fürdőből és magamra vettem a pizsimet James is megérkezett. Mindketten elhelyezkedtünk az ágyon.
- Köszönöm ezt a csodás estét. - néztem rá hálásan, majd egy csókot nyomtam szájára.
- Én köszönöm, hogy eljöttél velem. - mosolygott rám.
- Ígérd meg, hogy majd még visszamegyünk. - néztem rá.
- Megígérem, de most már aludjunk, elég hosszú napunk volt. És holnap suli. - mondta, majd a jó éjt csókunk után mindketten álomba merültünk.

UI: Én még sosem voltam Rómában, de Olaszországban rengetegszer, és imádom ezt az országot. Szóval amiket írtam Rómával kapcsolatban, csak olvastam őket, nem biztos, hogy mind igaz ...
Remélem tetszett :D