5.fejezet – I had to change because of somebody with whom I had been in love.

Sziasztok!
Bocsánat bocsánat bocsánat a csúszásért! Trágár nyelvezetet tartalmaz!
Remélem azért nem haragszotok annyira, próbáltam hozni, ahogy csak tudtam.
Ajánlom hozzá Simple Plan számát a Save you-t.
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek? Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, nem is azért élek, hogy azzá váljak. De mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid teljesen tiszták...

 

Az ajtóban megpillantottam az ácsorgó Tekergőket Duke-kal együtt. Mindig is volt érzékük, hogy mikor kell rányitni az emberre, főleg Siriusnak … Most viszont kivételesen örültem, hogy idecsöppentek.
- Sziasztok. - köszöntem nekik, mintha mi sem történt volna és megigazítottam a ruhám.
- Sziasztok. - köszöntek ők is kissé bizonytalanul.
- Üdv, én Gabe vagyok. - mondta barátságos hangon, de én nem hagytam időt, hogy a többiek is lefussák a tisztelet köröket.
- Gabe, húzz haza. - mondtam kicsit sem kedvesen.
- Naaa, ne légy durci, azt nem szeretem. - nézett rám.
- Azt mondtam, hogy tűnj el! - mondtam az utolsó két szót artikuláltan, kihangsúlyozva.
- Nem vagyok szolgálatban, hogy parancsokat osztogass. - nyúlt állam alá.
- Nem, nem vagy. De vagy haza húzol innen de kib*szott gyorsan, vagy véletlen kitöröm a nyakad vagy csak simán megöllek. Én a helyedben nem packáznék most magammal! - mondtam hízelgő hangon szemeibe nézve.
- Rendben. Most elmegyek, de még találkozunk szépségem. - mondta csábos hangon.
- Nincs esélyed nálam. - mondtam már gúnyosan és elléptem tőle.
- A múltkor még nem így gondoltad.
- Mert akkor nem hordtál össze ennyi hülyeséget.
- Nem is beszéltem szinte.
- Épp ezért. - mosolyogtam rá negédesen.
- Most miért? - vágott ártatlan képet.
- Mert már nagyon kezd elegem lenni belőled. Tűnj el és hagyj békén! - tagoltam kicsit ingerülten.
- Majd meglátogatlak, ha már kicsit lenyugodtál. - mondta és kiment az irodából, mire én fellélegezhettem végre.
- Bocs az előbbiért. Kicsit együgyű teremtés úgy tűnik. - rántottam meg vállaimat.
- Egy ex? - kérdezte nevetve Duke.
- Inkább csak egy hiba. - mosolyogtam rá.
- Hiba? - nézett rám mosolyogva Duke, de közben a többiek is megjelentek.
- A hiba alatt általában egy éjszakás kalandokat ért. - mosolygott rám bájolgó mosollyal Dem.
- A hiba alatt hibát értek. - öltöttem ki rá a nyelvem.
- Szóval ilyen rossz a gyerek az ágyban? - röhögött fel.
- Nem szoktam kiadni mások teljesítményét az ágyban, ha annyira érdekel próbáld ki.
- Sok mindent el lehet rólam mondani, de én CSAK a nőket szeretem.
- Nem tudod miből maradsz ki. - nevettem.
- Szóval nem rossz?
- Szóval munkára! - öltöttem rá újból nyelvet és az asztalomhoz sétáltam, lezártnak tekintve a témát. Leültem az asztalomhoz és halk beszélgetés aláfestésével kezdtem el dolgozni, iratokat rendezni, beosztást szerkeszteni, jelentéseket olvasni és riasztásokat irányítani. Az ebéd szünetet ismét Alice-ékkel töltöttük, kiegészülve a kissé fáradt Kate-tel, Mel és persze mindannyiunk örömére. A rövidke ebédszünet után hamar visszamentünk az irodába, mivel rengeteg dolgunk volt, míg nem valamivel négy óra után mi is kaptunk egy riasztást, mivel hirtelen a semmiből felbukkant Tom egy közeli parkban jó pár halálfalóval. Gyorsan összeszedelődzködtünk és indultunk is a megadott helyre, egy lesből figyeltük őket, kiadtam a parancsot, hogy ki honnan támad, majd mindenki elfoglalta helyét és egyszerre támadtunk. Én rögtön a Tomhoz legközelebbi halálfalókat támadtam, de közben nem hagytam figyelmen kívül a csapattagjaimat és persze Tomot sem. Próbáltam mindenre és mindenkire figyelni. De végül Tom leállította a talpnyalóit, hogy csak vele foglalkozzak.
- Lily, Lily, hát visszatértél a kezdetekhez? - kérdezte hideg nevetéssel.
- Akárcsak te, Tom. - feleltem nyugodt hangon.
- És mit szólt Potter ahhoz, hogy eltitkoltad előle? - kérdezte gúnyosan és Jamesre nézett, ahogy én is, az említett pedig ránk kapta a tekintetét, de rögtön vissza is kellett térni a két támadójához. - Oh, szóval még nem mondtad el neki? Milyen kár, kíváncsi lennék az képére. - nevetett. - Vagy talán mondjam el neki én?
- Meg ne próbáld! Hagy őt ki ebből, ez csak ránk tartozik!
- Igen? Szerintem ebben ő is eléggé benne van, nem gondolod?
- Azt mondtam, hogy hagyd őt békén!
- Nem hiszem el, hogy még mindig véded!
- Én meg nem hiszem el, hogy még mindig ki akarsz hozni a sodromból, még jobban! Azok után, amit tettél, én a helyedben meghúznám magam! - mondtam hideg hangon.
- Nem félek tőled! Nincs elég erőd, hogy legyőzz! - nevetett jóízűen.
- Nem minden az erőkről szól!
- Szóval ezért jöttél vissza? Újra Potter mellé állsz? Vagy csak őt akarod felhasználni ellenem?
- Én nem te vagyok! Nem használom fel az embereket a saját érdekemben! De tény és való, hogy James nélkül nem tudlak legyőzni és remélem, hogy majd segíteni fog nekem.
- Könnyebb lenne, ha elmondanád, hogy megöltem a … - kezdte, de én nem hagytam, hogy befejezze.
- Silencio! - kiáltottam hangosan, így már csak tátogva tudta befejezni, amit mondani kívánt. - Reducto. - mondtam ki már nyugodtabb hangon a taroló átkot, mire Tom nonverbálisan kivédte azt. Majd tovább támadtam különböző átkokkal és rontásokkal. De végül hamar úgy döntött, hogy jobb ha távozik. Körbenéztem, vagy tíz halálfalót láttam eszméletlenül a földön, de még így is sokan voltak, de ahogy láttam senki nem sérült meg súlyosan közülünk, így én is beálltam harcolni a sötét mágusok ellen, a harc hevében valahogy James mellé kerültem. Perifériás látásomnak köszönhetően láttam, ahogy a halálfaló felemeli a pálcáját és elkiáltja a halálos átkot. James lefagyva nézett szembe az átokkal, míg én rögtön cselekedtem. Ellöktem és helyébe álltam, majd én is, jól artikuláltan mondtam a varázsigét.
- Avada Kedavra. - a két zöld átok nem sokkal előttem találkozott és az őseimtől kapott erőm vagy a tapasztalatom miatt esetleg a dühöm miatt, nem tudom, de biztos voltam benne, hogy a két átok találkozásánál az övé az enyémbe olvad és folytatja útját a támadó felé. De nem számítottam arra, hogy mekkora erőt adtam bele, ebbe az átokba, ami valószínűleg Tom miatt volt, hogy ennyire felhúzott. De ahogy a két zöld fény csík egybe olvadt egy kisebb erő robbanás történt és az egész parkon hideg levegőáramlat söpört végig, amelyet az én erőm produkált. Ez a szellő meglebegtette a hajam, szememet arra késztette, hogy lehunyjam, de még láttam az áldozatom ijedt tekintetét és ahogy kihuny szeméből az élet. De azt már csak hallottam, ahogy élettelenül rogy össze. Ahogy az energia hullám gerjesztette szél elgyengült, szemem már nyitva is volt és kémlelte a terepet, teljes csönd telepedett a parkra, senki nem szólt vagy harcolt, mindenki engem nézett. A koponya álarcot viselők szemében félelem jelent meg, megijedtek, hogy öltem, ez általában nem jellemző az aurorokra, épp ezért, gyáva nyúlként, behúzott füllel, farokkal menekültek el, én pedig egy mély nyugtató levegőt vettem, majd Jamesre pillantottam, aki a földön volt még mindig és úgy nézett fel rám.
- Mondtam, hogy nem szabad habozni! Ha nem vagyok itt már halott lennél. Komolyan meg kell tanulnotok ölni, mert nem lehetek én is ott mindenhol. - sóhajtottam és kinyújtottam kezem feléje, amit el is fogadott, hogy felhúzzam a földről.
- Köszönöm. - mondta halkan, és kezem nem engedte el.
- Ezért jöttem vissza. - rántottam meg vállaimat. - De nyomás vissza az irodába! - mondtam már mosolyogva és a többiek hopponáltak és én is így tettem volna, ha James nem tart erősen, mire én kérdő szemekkel pillantottam rá.
- Miért mentettél meg?
- Bárkiért megtettem volna.
- Bántottalak.
- Én meg túl hülye vagyok, hogy még így se akarjam, hogy meghalj.
- Szeretsz még? - kérdezte közelebb húzva magához, éreztem ahogy testemet oly rég óta először újra elönti a kellemes forróság, de arcom maradt faarc, nem mutattam semmit sem abból, amit éreztem.
- Erre nincs időm sem energiám, hagyj menni! - mondtam határozott hangon.
- Akkor azt mond el, hogy miről beszélt Voldemort, mit titkolsz már megint előlem? - kérdezte dühösen, de nekem nem volt energiám végig hallgatni, ezért kirántottam a kezem az övéből és hopponáltam majd az irodába mentem. A többiek is ott voltak, alig pár perccel később érkezett meg James is, dühösen trappolt a tölgyfaasztalom elé.
- Válaszolj! Mit titkolsz előlem, amiről jogom lenne tudni?! - kiabált velem.
- Semmi közöd már hozzám! Úgyhogy ne követelj válaszokat sem! - feleltem hasonló hangerővel.
- Tudni akarom! - csapott az asztalra.
- Elég a követelőzésedből! Nem mondok semmit sem, mert nincs hozzá közöd!
- Ha lenne se mondanád el! Mindig is ködösítettél! Pedig már azt hittem mindent tudok rólad!
- Én is sok mindent hittem rólad, ami nem volt igaz! És nem csak én tehetek arról, hogy nem ismersz eléggé, tudod 4 éve nem én döntöttem így!
- Bocsáss meg, természetesen, mindenről én tehetek! Gondolom arról is, hogy minden jöttmenttel ágyba bújsz!
- Na most van elegem belőled Potter! Engem ne oktass ki a szexről, vagy mondd meg, hogy mekkora egy r*banc vagyok! Mert te sem vagy jobb nálam, sőőt. Én legalább egyikükkel sem hitettem el, hogy szeretem, mint te! - vágtam vissza gúnyosan, mire ő nem tudott mit mondani, láttam rajta, hogy bántotta, amit mondtam, de túl dühös voltam, hogy nem érdekelt. - Van még valami, amit a fejemhez akarsz vágni?
- Nincs. - motyogta, majd leült a helyére, én pedig kimentem az irodából....

(James szemszöge)
Szörnyen bántott, amit mondott, de igazat kellett neki adnom, nem vagyok jobb nála. Magamba fordultam, gondolkodva ültem a székemen, amikor Mel megtörte a csendet.
- James, én tudom mi történt Lily-vel, hogy mit nem akar elmondani neked. Nem, nem fogom megosztani veled, vagy bárkivel, de hagyd békén Lily-t! Sok mindenen ment keresztül, majd elmondja, ha elég ereje lesz hozzá. - magyarázta húgom, de egyáltalán nem hagyott nyugodni a találgatás, hogy mi az, amit nem mond el nekem.
- Hogy érted, hogy ereje lesz hozzá? - néztem szemeibe, ahol fájdalmat és szomorúságot láttam.
- Ahogy mondtam, Lily sokat szenvedett.
- Na álljon meg a menet! James, te kije is voltál Lily-nek?- nézett rám érdeklődve Dimitrij. Szóval nem meséltek nekik rólam, rólunk.
- James Lily egy közeli … barátja volt. - válaszolt húgom, mire a srácokkal döbbenten néztünk rá.
- Bonyolult.- mondta Mel tekintetünk láttán. De már senki sem firtatta tovább a történteket, csak bennem dúlt a gondolatok vihara.