II.Könyv 2. Fejezet – The new leader

Szióka!
Nem is húzom az időt sem.
Ha van kedvetek hallgassátok meg hozzá Christina Aguilera - Hurt c. számát.
Jó olvasást!
Puszkó:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

U.I. A végéért ne nyírjatok ki *néz könyörgően*

 

Ez az élet rendje, fiam. Bármilyen messzire is visz az utad, legvégül visszatérsz oda, ahonnan indultál. Bármennyit is változol életed során, mindig azt az énedet keresed majd, akivel egyszer boldognak érezted magadat. De valahol legbelül örökre megőrzöd azt a lényedet, amivel egyszer megszülettél, és akárhogy is fegyelmezed a benned élő szörnyeteget elhallgattatni, ezt már sohasem fogod.
Ezel – Bosszú mindhalálig c. film

Mire sikerült végre tényleg rájönnöm, hogy nem álmodom és a két jövevény tényleg a húgom és Regulus.
- Melanie, te meg mit keresel itt? - csúszott ki a számon, nagyon nem tetszik, hogy itt vannak, most már az sem lehet az utolsó mentsváram, hogy Shefield biztonságosabb.
- Én is örülök, hogy újra látlak. - nevetett Mel, amire többen felénk fordultak, beleértve a Mordonékkal beszélő nőt is, aki mindezt olyan kecsesen, némán tette, hogy valószínűleg ha becsukott szemmel álltam volna mellette, akkor sem hallottam volna, hogy megmozdult. Egyszerre tűnt szelíd báránynak és veszélyes oroszlánnak. Egy pillanatra megijedtem tőle, félelmetes volt, hogy úgy mozdult, hogy a csuklya még véletlenül sem mozdult el fejéről, olyan gondossággal, és tudatossággal, egyszerűen elképesztő. De nem figyelt ránk sokáig, hamar visszafordult az immár a Miniszterrel kiegészült trióhoz. Folytatták a suttogást, de Dumbi furcsán vigyorgott a nőre, nem tudtam, mi lehet ennyire vicces, pedig mit meg nem adtam volna érte. Figyelmem újra a jövevényekre irányítottam.
- Nagyon jól tudod, hogy nem így értettem. - mosolyogtam rá és megöleltem.
- Persze, hogy tudom. Egyébként ha minden jól megy nem maradunk túl sokáig, max 2 évig, rosszabb vagy jobb esetbe, míg Voldemort él, csak a főnökön múlik. - mosolygott.
- És mond csak ki is a főnök? - húztam fel kérdőn egyik szemöldököm.
- Hát, nekünk Shefield főaurorparancsnoka, de lehet, hogy Mordon vagy Dumbledore is beleszól. - rántotta meg vállait nemtörődömen.
- Azt hittem, hogy a csapatkapitányotoknak is van beleszólása az ügybe … - szólalt meg Sirius is, leküzdve meglepettségét.
- Van is, de tudod Sirius, Shefield aurorparancsnoka a csapatunk feje. - nevetett húgom, mi meg eléggé meglepődtünk.
- Várj! Akkor ti vagytok a főcsapat? - esett le az állam.
- Ahogy mondod bátyó. - nevetett Mel, de mivel már mindenki leért az aulába így úgy vélték elkezdik végre a bemutatást vagy akármit, ezért Melék visszamentek a többi csuklyáshoz. A hatalmas helyiség azonnal elcsendesedett, amikor a csuklyás alak feltipegett az emelvényre, de hiába volt rajta tűsarkú, a sarkak nem koppantak a lépcsőn, sem a megemelt padlón. Kecsessége a veszély mellett már felsőbbrendűséget is sugárzott, nem tudom hogy csinálja de nagyon jól megy neki az biztos. Őt követte a Miniszter, Dumbi, majd Rémszem.
- Üdvözlöm Önöket, mint azt már tudják, úgy döntöttünk, a zűrös időkre való tekintettel, hogy kinevezünk egy főauror helyettest, végül arra jutottunk, hogy nem helyettes lesz, hanem Mr. Mordonhoz hasonlóan főauror. Mindketten ezt a tisztet töltik be, a munka nagy részén osztozni fognak, bárkinek valami fontos tárgyalnivalója van, bármelyiküket keresheti, ezenkívül a főcsapat is megváltozik, de erről elég csak a személyeknek tudni. Nos akkor … - hagyta függőben a mondatot, és ránézett a nőre, aki aprót bólintott. - Engedjék meg, hogy bemutassam … - kezdte el mondani, és a nő apró fehér kezei, a csuklyát érintették, körmei vörösen csillogtak és mielőtt még a Miniszter kimondta volna a nevét levette a csuklyát és egy rég nem látott arc köszönt vissza. Az állam valahol a padlón lehet, annyira meglepődtem, akárcsak Tapi, ugyanakkor Holdsáp meg sem lepődött... alaposan szemügyre vettem a női arcot. Édes ajkain vörös rúzs virított, gyönyörű smaragd szemét feketével hangsúlyozta ki, de azok a szemek, nem olyanok voltak, mint régen, nem csillogtak úgy. Selymes haja pedig egyenesen hullott vállaira és hátára. Kétségtelen, hogy Lily az … - Lilian Evans főaurorparancsnokot. - fejezte be mondandóját.

(Lily szemszöge)
Nagyon nem rajongtam az ötletért, hogy visszajöjjek, de Albusnak sikerült meggyőznie. Ennyi év után rájöttem, hogy a bosszú fontosabb, mint a fájdalom és én bármit megtennék a bosszúmért. Ahogy Nobby Leach, a miniszter bemutatott, csend borult a helyiségre. Egyszer csak egy füttyszó hallatszott, a hang irányába kaptam tekintetem, ami Siriustól származott, rámosolyogtam, de aztán tovább kémleltem az aurorokat.
- Ugye ez nem komoly, hogy ez a plázacica lesz a főnök? - nevettet egy férfi az első sorban.
- Mr. Willer … - kezdte volna Mordon, de én csak ránéztem.
- Majd én Rémszem. - mondtam kiegyensúlyozott hangon, Mordon pedig apró mosolyra húzta száját, amin többen meglepődtek. Willer elé sétáltam az emelvényen, aztán egyenes háttal guggoltam le, így nagyjából egy magasságban volt a fejünk. - Üdvözlöm, a nevem Lilian Evans. - nyújtottam felé a kezem, amit ő pár másodperc hezitálás után elfogadott és mosolyogva nézett rám.
- Üdvözlöm Miss Evans, én Taylor Willer vagyok. - mutatkozott be, aztán elengedtük egymás kezét, arcomról nem fagyott le az üdvözlő mosoly, de jobb kezem ökölbe szorult, majd erősen orrba vágtam, amitől megtántorodott és meglepetten nézett rám, orra elé kapta kezét, amiből dőlt a vér, bizonyára eltörtem. Többet nem kívántam vele foglalkozni.
- Az unokabátyáim mindig arra tanítottak, mutatkozzak be, mielőtt behúzok valakinek. - rántottam meg a vállam és felegyenesedtem, a hajamat elrántottam a jobb vállamról és a nyakamat is láttatni hagytam. Tudtam, mit hogyan csináljak, hogy csupán véletlennek tűnjön az egész, hogy az eddigi „rejtekhelyéről” előtűnik a fülemtől húzódó mély vágás hege, mely már csak egy vonalként látszik testemen és aminek alsó végét, mely a könyökhajlatomnál van már a talárom takarja. Tudtam, hogy a szemfülesebb, jobb auroroknak feltűnik majd, és komolyabban vesznek ettől. Ezek után mentem vissza eddigi helyemre, néhol pedig nevetés hangja hallatszott. Albus csak mosolyogva csóválta a fejét, Nobby alig bírta visszatartani a nevetését, míg Alastor csak komolyan állt a helyén. - Nos, ha kiröhögte mindenki magát, akkor beszélnék. - mondtam határozottan, újra néma csend lett. - Mint ahogy azt a Miniszter úr mondta, Lilian Evansnek hívnak, a Shefieldi Akadémián végeztem két éve, lassan egy éve én vagyok a Shefieldi Aurorparancsnokség vezetője, úgyhogy ne aggódjanak, elég tapasztalatom van. Remélhetőleg nem maradunk sokáig a csapatommal, csak amíg szükséges, ugyanis azzal, hogy elvállaltam az itteni munkát, otthon csak egy helyettest neveztem ki az addig helyettem. Ha akarják vehetik úgy, hogy én képezem a kapcsolatot az ottani Aurorság és a Minisztériumok között. Valószínűleg többen ismernek, főleg akik Shefieldből jöttek ide. Bármilyen kérés, kérdés, óhaj, sóhaj van nyugodtan keressenek az irodában, de ha már most vannak kérdéseik szívesen válaszolok. - néztem körbe, aztán csak meghallottam egy ismerős hangot.
- Mondd csak Lily, éppen szingli vagy? - hallatszott a kérdés valahonnan a tömeg közepéből.
- A hasonló személyes kérdéseket lehetőleg munkahelyen kívül kérdezd Karl, talán még válaszolok is.
- Talán? - nevetett, de én már nem válaszoltam.
- Egyéb, értelmesebb kérdés? - sóhajtottam, de nem szólt senki sem. - Remek, akkor mindenki a dolgára! - mondtam nyugodt hangon és lesétáltam az emelvényről, a csapatomhoz mentem.
- Azt hiszem már máig sikerült új csodálókat szerezned. - nevetett Dimitrij.
- Ez a szakterületem. - mosolyogtam csábosan. - Most viszont megbeszélésem lesz, valószínűleg nem lesz hosszú, addig is Regulus tudja mi a dolgotok. - mosolyogtam, majd visszafordultam Rémszeszem felé, de megpillantottam Jameséket, csak komolyan bólintottam egyet üdvözlésképpen, aztán már nem is foglalkozva velük mentem a megbeszélésre.

(James szemszöge)

Ahogy Lily ránk nézett arca elkomolyodott, nem mosolygott, nem tükröződött rajta semmilyen érzelem. Regulus valamit magyarázott a többi csapatbelinek -gondolom- , aztán idejöttek hozzánk, akik teljesen megdöbbenve álltunk a szinte már teljesen kiürült helyiségben.
- Kérhetünk egy kis segítséget? Megmutatnátok a Minisztériumot, de főleg az Auror Parancsnokságot? - kérdezte Reg.
- Természetesen. - válaszolt Remus helyettem, nem mintha én mást mondtam volna … ahogy kérte, először az Auror Parancsnokságot mutattuk meg, aztán a többi osztályt a Varázsbűn-üldözés Főosztályon, a szintünkön. Majd a lifttel érintőlegesen megmondtuk, hogy az egyes szinteken mely Főosztályok találhatok, amíg végigmentünk a 10 emeleten senki nem szólt egy szót sem, csak amit feltétlen kellett, nem mutatkoztak be a többiek, de már a csuklyáik lekerültek róluk, így megpillanthattunk egy nőt és két férfit velük. Miután körbeértünk és visszavezettük őket az Auror Parancsnokságra.
- Na hát, ha bármi van, az ott az irodánk, nyugodtan szóljatok. - mondta kedves hangon Holdsáp.
- Rendben van, köszönjük, de lenne még egy kérésem. Megmutatnátok az edzőtermet? - szólt megint az ifjabb Black.
- Miért keresitek? Oda csak engedéllyel lehet bemenni, ráadásul úgy tudtam, hogy most kezdtek is vagy nem? - kérdeztem én meglepetten.
- Ugyan már, az aurorparancsnok adhat engedélyt, és Lily azt kérte, hogy várjuk meg ott.
- Mit akar ott? - faggattam.
- Fogalmam sincs. - rántotta meg vállait teljes nyugalommal. - Na, akkor megmutatjátok?
- Persze, gyertek. - mondtam, és elindultam az edzőterem felé, aminek az ajtaján különleges varázslat volt, csak engedéllyel engedett be, volt valamilyen jelszó, amit naponta változtattak … Mint régen a klubhelyiségnél.
- Ónix. - mondta az ajtónak Regulus, ami megnyílt előttünk, még soha nem voltunk benn, most sem állt szándékunkban, amíg Regulus be nem hívott minket is. Körbenéztünk, mindenhol erősítő felszerelések, hátrébb egy erdő szimulátor, úgy tűnt, mintha sehol nem lenne vége a szobának …
- Na és most? Mit kéne tennünk? - néztem körbe.
- Várunk. - ült le az egyik erősítőre Regulus, de csak ült, nem edzett.
- Mi is? - húztam fel egyik szemöldököm kérdőn.
- Igen. - válaszolt tömören.
- Minek?
-Mert Lily ezt kérte. - válaszolta meglepetésemre, azt hittem, hogy kerülni fog, vagy valami, azok után nem is csodálnám … A Shefieldi csapat elhelyezkedett egy-két edzőeszközön, egyedül Mel állt még velünk együtt, a terem közepén.
- Nem értem. - sóhajtottam végül fel gondolataimból a csendben.
- Ne is próbáld, én már rég feladtam. - legyintett Regulus, amin Mel jót nevetett.
- Én képes vagyok megérteni. Persze néha eléggé bonyolult, de azért szerintem nem olyan vészes. - nevette húgom.
- Csak mert te is olyan kiismerhetetlen vagy néha, mint Lily, komolyan rossz hatással van rád.
- Rám? - vágott ártatlan arcot, aztán nagy meglepetésemhez Regulushoz sétált és az ölébe ült. Csak meglepetten néztem rájuk és próbáltam eldönteni, hogy most ordítsak rá, vagy gratuláljak …
- Mindenkire én vagyok rossz hatással, vagy csak mindent rám akarsz kenni? - hallottam meg Lily hangját nem messze mögöttünk. Hogy tud így mozogni? Komolyan, nem hallottam semmit, pedig még figyeltem is.
- Tényleg mindenkire rossz hatással vagy. - húzta ki magát Regulus jókedvűen.
- Na szép mondhatom! Ne felejtsd el, hogy én hoztalak titeket össze, kínkeservesen, komolyan, két olyan szerencsétlen, mint ti ketten voltatok … Úgyhogy hálával tartoztok nekem. - húzta ki magát büszkén. - Ha már itt tartunk, ti ketten rosszabb hatással vagytok egymásra, mint én rátok.
- Szerintem egyezzünk ki abban, hogy mindhárman rossz hatással vagytok egymásra. - nevetett az általunk még ismeretlen lány.
- Ez olyan, mint a hárman párban … - vágott elgondolkodó képet az egyik kigyúrt srác, akinek valamilyen furcsa akcentusa volt, de nem jöttem rá, hogy pontosan milyen.
- Te szentséges Merlin!, Leesett! - kiáltott fel Lily. - Basszus és még vizuális alkat is vagyok. - fintorgott.
- Na nem! Reg csak az enyém! - bújt hozzá mosolyogva húgom, nekem viszont még nem jutott el a tudatomig, hogy miről van szó …
- Nem értem. - vakargatta a fejét Regulus, de azért átölelte Melt. Jó tudni, hogy rajtam kívül más sem érti.
- Még az Akadámián Dimitrij ágyba akarta vinni Lily-t. - kezdte az ismeretlen lányka.
- Még most is. - szólt közbe gondolom, akit Dimitrijnek szólítottak. Á, akkor lehet, hogy orosz az akcentusa.
- De rosszkor volt rossz helyen egy csaj, aki meg rá volt kattanva, Dimitrij meg azt mondta, hogy … kettejükkel is szívesen lenne egyszerre... - magyarázta tovább a lány.
- És én erről még nem is tudtam? - nevetett Reg.
- Egyébként még fenn áll az ajánlatom, ha hármasban szeretnéd ... - nézett a Dimitrijnek nevezett fickó Lily-re, de olyan kihívó szemekkel, hogy legszívesebben kitörtem volna a nyakát.
- Jajj milyen nagylelkű vagy, de tudod meg tudom oldani a szexuális életem. Karl, úgyis itt van. - nevetett kicsit gúnyosan Lily.
- Ne már! Most komolyan, mit eszel azon a hülyén?
- Semmit. - felelte egy vállrándítással Lily. - Csak imádlak ezzel csesztetni, ha már nem hagysz békén. De most nem erről akarok beszélni. - fordult felénk végre. - Gondolom még nem ismeritek a többieket. Mindegy, majd később megismeritek. Hogy mi a francnak akartam, hogy itt maradjatok? - kérdezte magától ránk nézve. - Mint főaurornak, a csapatom átveszi a vezető szerepet, vagyis Alastoréval együtt fogunk működni, de ez már a mi dolgunk lesz, a lényeg, hogy én ugyan eljöttem Shefieldből, de megmaradtam ottani parancsnoknak is, csak ezt nem kell híresztelni. Jelenleg én lettem az összekötő a két aurorság között, szóval Albus, úgy döntött, hogy akkor a csapatom olvadjon össze egy ittenivel. Kitaláljátok, hogy kiével? - nézett végig rajtunk.
- Gondolom velünk. - mondta Remus, én viszont még csak belegondolni sem mertem, hogy nap mint nap találkozhassak Lily-vel.
- Eltaláltad Remus. - mosolygott rá. - Ezentúl én vagyok a vezetőtök, nem érdekel, hogy ki mit gondol erről. A lényeg, hogy teljes felelősséggel tartozom értetek, ami azt jelenti, hogy teljesítenetek kell minden parancsom. Nem érdekel, hogy eddig hogy mentek a dolgok, az én csapatom ezt már megszokta, ti is megfogjátok, addig, amíg itt leszek, ráadásul még újak is vagytok... A lényeg, hogy akármit mondok, azt teszitek, ha azt mondom, hogy fuss, akkor futtok, ha azt mondom, hogy menekülj, akkor menekültök ha azt mondom, hogy ugorj a kútba a kútba ugrassz! Világos? - kérdezte komoly hangon, mi meg csak meglepetten bólogattunk. - Ezt fogjuk gyakorolni. 10 fekvőtámasz. - mondta tök komoly arccal, mi meg egy zokszó nélkül csináltuk. - Nem is rossz, nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen lehet bírni veletek. - nevetett fel, miután elvégeztük a feladatot, majd még adott pár hasonlót, amit megcsináltunk, amikor legnagyobb meglepetésünkre komoly dolgot kért. - Még egy, az utolsó. Próbáljatok megölni! - mondta tök nyugodt hangon, parancsként, a pálcáját sem vette elő, pedig szerintem egyikünk sem tudná legyőzni, így viszont csak állt, és várta, hogy valaki kimondja a halálos átkot, én meg csak néztem rá.
- Te meghibbantál? - csúszott ki a számon kicsit dühös hanglejtéssel.
- Lehet. De ez parancs volt! - mondta komolyan, mi pedig nem tudtunk mit tenni, bármi mást mond, megtettük volna, ha azt kéri, hogy vágjam el a torkom, még azt is szívesebben megtettem volna, mint hogy megöljem őt. Ahogy elnéztem sem Tapi, sem Remus nem lépett semmit.
- Komolyan gondolja főnök? - kérdezte Duke, én meg csak rákaptam a tekintetem.
- Nem! - mondtam Lily helyett.
- Teljesen komolyan. - tárta szét kezeit. Duke csak nézte, aztán hirtelen előhúzta a pálcáját.
- Avada Kedavra. - mondta ki végül és mi nem tettünk semmit meglepettségünkben, és az átok telibe találta Lily-t …