30. Fejezet – The good news, as a thirsty and the masterful plan

Sziasztok!
Annyira sajnálom, hogy csak most lett kész, de sajnos megkezdődött a suli és most eléggé zsúfolt a napirendem, de azért itt vagyok, és élek. És ha minden jól megy, akkor lesz egy meglepetésem, amit még a mai, vagy legkésőbb a holnapi nap folyamán felrakok. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy 18+ a fejezet, szóval, úgy olvassátok. És, ajánlom, a fejezethez Celica Westbrook New Moon c. számát.
Jó olvasást!
Puszilok mindenkit!
Zsó

Ő több mint egy férfi
És ez több mint egy szerelem
Az ok amiért az ég kék
(Rihanna-Unfaithful c. száma)

A hét többi része is nagyon jól telt. Főleg a csütörtök, amikor is le kellett mennem Poppy-hoz, kontrollra. És mivel James tartott edzést, amikor mentem, ezért Alice és Emily kísért el. Mindketten végig velem maradtak, míg Poppy nézegette és tapogatta a sebem helyét.
- Nos, a seb már teljesen begyógyult, de azért még kellemetlen, hogyha hozzáérek, nem igaz? - kérdezte Poppy néni rám nézett.
- Csak egy egész picit. - néztem rá. És mosolyogtam. Tényleg nem volt annyira kellemetlen.
- Fáj is, vagy csupán kellemetlen? - nézett rám felhúzott szemöldökkel a gyógyító.
- Csak kellemetlen, de már azt is csak alig veszem észre. - mosolyogtam rá.
- Akkor még egy hétig szedni fogod a fájdalom csillapító bájitalt.
- De mondtam, hogy már nem is fáj.
- Nálad, ami nem fáj, az egy embernek olyan fájdalom, hogy alig bírja ki. - nevetett fel, amibe barátnőim is bekapcsolódtak.
- De tényleg nem fáj. És kviddicsezni is jó lenne, mert hamarosan karácsony és akkor nem fogok tudni gyakorolni. - néztem rá könyörgő nagy boci szemekkel.
- Na jó, akkor egyezzünk meg szeded tovább a fájdalomcsillapítót, és kividdicsezhetsz rendesen. Mivel a seb teljesen eltűnt nem kell annyira vigyáznod, de ha úgy érzed, hogy elfáradsz, akkor nem erőlteted, értve vagyok? - nézett rám amolyan parancsoló tekintettel.
- Igenis! - nevettem, és megöleltem. - Köszönöm Madam. - nevettem fel.
- Nincs mit. - nevetett. - De vigyázz magadra jobban! Komolyan mondom, téged többet látlak, mint a Tekergőket összesen. - nevetett fel.
- Naa, ez azért nem szép! - nevettem.
- Jól van. Igazad van. Talán még sem. - mosolygott, s a kezembe nyomott pár fájdalomcsillapító bájitalt. - Akkor jó kviddics-ezést, és következő héten, ugyanekkor.
- Köszönöm Madam! Viszlát! - köszöntem el tőle, majd kilépve az ajtón Alice elrakta a bájitalokat a táskájába, én pedig örömömben ugráltam, mint egy őrült. Majd a csajokkal felmentünk a szobánkba, hogy lepakoljuk a bájitalokat, majd a klubhelyiségben vártuk a többieket, mivel már nem volt értelme lemenni a pályára. Nagyon jól elbeszélgettünk, míg a többiek fel nem jöttek. Mel és Kate azonnal a nyakamba ugrott.
- Mi ez a boldogság fiatalok? - kérdeztem tőlük nevetve.
- Majdnem sikerült megvernünk a fiúkat! - mesélték boldogan.
- Nem hiába, az én csapatom. - nevettem. Közben a többiek is megjöttek és Alice elkezdte üdvözölni szíve választottját.
- Na igen, a te csapatod, de nekem köszönhetik, hogy ilyen jók. - húzta ki magát büszkén Szerelmem, mire mi a csajokkal felnevettünk.
- Jah, bocsásson meg őnagysága, de én válogattam be őket, sőt még én is alapoztam meg bennük a kviddics-et. - mosolyogtam, mire a lányok nevetve bólogattak s Kate-en, Mel-en és a Tekergőkön kívül mindenki felment a hálójába. Majd mindenki helyet foglalt. Én is elhelyezkedtem Kedvesem ölében, aki láthatóan játssza a sértettet. S arról beszélgettünk, hogy ki mit fog csinálni a hétvégén. Én is beszélgettem, de mivel James kitartóan játszotta tovább a durcát, ezért egy idő után inkább ráfordítottam a figyelmem, és szembe helyezkedtem vele.
- Naa, ne csináld ezt! - kérleltem, de ő csak tüntetőleg elfordította a fejét. Én pedig engesztelésképp nyakába csókoltam, ami valószínűleg felkészületlenül érte, mert éreztem, ahogy ledermed alattam. Ezért elkezdtem csókolgatni a nyakát, majd a füle mögötti érzékeny pontját. - Szeretnéd, hogyha kiengesztelnélek? - suttogtam kacéran a fülébe, és éreztem, ahogy alig észrevehetően, de megremeg alattam.
- Nagyon szeretném. - suttogta fülembe, kissé rekedt hangon.
- Menjünk fel. - suttogtam kéjjel teli hangon.
- Nem lehet. - suttogta. - Nem tudnám kontrollálni magam.
- Nem is kérném. - mondtam továbbra is halkan, és aprót haraptam nyaka érzékeny bőrébe. S megéreztem mindkét kezét a derekamon, de válaszomra megrázta a fejét. Közelebb csúsztam hozzá, és a már jócskán domborodó férfiasságára ültem, amire majdnem mindketten felnyögtünk, de mivel nem vagyunk egyedül, ezért nem hallattunk semmilyen hangot sem, ezzel tettemmel James feje a melleimmel került egy vonalba, ami ahogy érzem, eléggé feltüzelte. Nem tagadom, hogy én sem érzek másképpen. Így ajkaira hajoltam, és megcsókoltam. Szenvedélyesen, mint egy ember, aki 2 hete szomjazik és most ihat végre. Nyelvünk vad csatája közben kedvesem kezei a fenekemre vándoroltak, és erősen belemarkoltak. Nem fájt, sőt, nagyon jól esett tudni, hogy ilyen könnyen elveszti az eszét. Végül, bár még nem akartam elválni tőle, de az oxigénhiány közbe szólt, ezért elváltunk egymástól, és a nyakamat kezdte el ostromolni. A belsőmben a vágy már forrongó tűzként tombolt, de erősen próbáltam visszafogni magam. De a koncentrációmat erősen rombolta, az édes csókok a nyakamon. Csak az a baj, hogy egyszer mindennek vége lesz, mostani tevékenységünket Mel szakította meg.
- Tudjátok, nekem semmi bajom a kapcsolatotokkal, sőt örülök neki, de a nemi életeteket ne előttem éljétek. Egyébként is ez itt a klubhelyiség. - mondta, oktató hangon, és ezt nem tudtam megcáfolni, és ahogy észrevettem James is kifejezetten egyetért húgával. Ezért én megpróbáltam valamivel illedelmesebb pózt felvenni, de Szerelmem a derekamnál fogva nem engedte, mire én kérdőn néztem rá, válaszul fülemhez hajolt.
- Vannak jelei, hogy mit csináltunk az előbb... - suttogta, hogy csak én halljam, és ekkor világosodtam meg, hisz vágyának bizonyítéka igen csak érzékelhető alattam...
- Bocs Mel. - próbáltam ránézni, amit sikerült elérnem, mivel tőlünk jobbra ült. Én közben elhelyezkedtem, hogy pontosabb legyek szorosan Kedvesemhez bújtam, fejem pedig a mellkasába fúrtam, és így folytattuk tovább a beszélgetést, néha egy-két csókot váltottunk csupán, és elkezdett körvonalazódni bennem, hogy mit fogok tenni, hogy elérjem amit akarok... Tömören, ennyi volt csütörtökön, de most már szombat reggel van, és roxmorts-i hétvége egyaránt. Mára már teljesen tökéletesre csiszoltam a tervem. Szerelmem még az igazak álmát alussza, így én nem akarom felkelteni. Ezért csak később megyek zuhanyozni. Így én békésen feküdtem Kedvesem mellkasán, egész addig, míg fel nem kelt Alice. Szegényke teljesen be van parálva, mint mindig, amikor Frank-kal randizik. Már velük letárgyaltam, hogy mit tervezek, ezért ha minden igaz, akkor semmi sem jöhet közbe, vagy legalábbis nagyon ajánlom mindenkinek, hogy ne zavarjon meg minket. Szóval Alice szinte azonnal ment is a fürdőbe, mindössze egy gyors reggeli köszöntőre futotta. Utána nem sokkal Mel kelt fel, akin szintén látszott, az idegesség. Csak ült az ágyon, és várt, hogy felszabaduljon a fürdő. Közben Kate és Emily is felébredt. Így már szerelmemen kívül mindenki ébren volt, és mindenki halkan beszélgetett. Alice és Mel szépen nyugodtan elvégezték fürdőbeli teendőiket, majd elkezdték kidobálni a ruhájukat, hogy mit vegyenek fel, de nem találtak semmit sem. De amikor kiürítették mind a szekrényüket, mint a ládájukban maradt ruhákat, és nem találtak megoldást, akkor Mel, felkiáltott.
- Ezt nem hiszem el! - erre szerelmem, úgy fölriadt, hogy még én is éreztem, ahogy dübörög a szíve.
- Mi a szentséges lótuszevő nimfa harisnyája van?! - kérdezte ijedten szerelmem, miközben felült velem együtt az ágyban.
- Shh, nyugi Drágám. - mosolyogtam rá. - Csak a húgodék nem találnak ruhát. - nevettem fel, mondandóm végére.
- Ilyen viccesnek találsz Szívem? - nézett rám durcásan.
- Igen. - nevettem, és a többiek is velem nevettek. Persze Drágám, „bedühödött” ezért az ölébe húzott, és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. De aztán elvált tőlem, és suttogva kérdezte.
- Még mindig vicces vagyok? - kérdezte, mire én aprót bólintottam, és ha lehet még szenvedélyesebb csókot váltottunk. - Most is? - kérdezte.
- Talán. - suttogtam, mert már éreztem, hogy ezt a játszmát ő viszi. Most már a nyakam csókolgatta.
- És most? - suttogta, nyakamnak, és lágyan beharapta.
- Nem. - suttogtam, és visszahúztam, hogy megcsókolhassam. Most viszont én váltam el tőle. - Ezt még kamatostul visszakapod. - suttogtam ajkaira, majd lekászálódtam az öléből és én is segítettem a csajoknak ruhát találni, és adtam is, akinek ami kellett. James is közbe szólt, hogyha valami nem tetszett neki. Például, túl dekoltált, túl vékony, túl rövid … de persze csak Mel ruháihoz volt ilyen hozzáfűznivalója, mert az már annyira nem foglalkoztatta, hogy a többiek mit vesznek fel. Én nem vacakoltam sokáig azzal, hogy mit vegyek fel, jó formán felvettem az első ruhát, ami a kezem ügyébe került. Majd Szerelmemmel elindultunk a Tekergők szobájába, hogy ő is átöltözzön és lefürödjön. Próbáltunk nem zajt csapni, hogy ne ébresszük fel a többieket, ugyanis még mindannyian aludtak. És sikerrel is jártunk, miután James elvégezte ügyes bajos dolgait, lementünk a Nagy Terembe, ahol még épp elcsíptük a reggelit. Reggeli után gyorsan felmentünk a kabátunkért, majd lassan elindultunk Roxmorts felé. Boldogan sétáltunk, kéz a kézben, nem siettünk sehova, néha – na jó, elég gyakran – megálltunk, hogy egy-egy lágy és szerelmes csókot váltsunk. Első utunk Madam Puddifoot kávézójába vezetett, ahol még sosem voltam, és sosem állt szándékomban ide jönni. A falak rózsaszínűek voltak, az asztalokon szivecskés terítő, és minden vázába egy-egy szál rózsa. Világításnak pedig pár lebegő szív bizonyult. Szeretem a romantikus dolgokat, de ez azért már túl sok! Komolyan, még a gyomrom is felfordult. Láttam James-en, hogy ő is így van ezzel, de csendben tűrte. Majd helyet foglaltunk az egyik asztalnál.
- Miért pont ide jöttünk, Szerelmem? - kérdeztem kissé értetlenül.
- Gondoltam, ez elég romantikus hely, és te igazán megérdemled. - suttogta, majd megcsókolt. Próbált nem más felé nézni, láttam rajta, hogy nem igazán van ínyére ez az egész.
- Nagyon szeretlek Drágám. - mosolyogtam rá, és egy lágy csókot nyomtam hívogató ajkaira. - De azért nem kellett volna elhoznod ide. - suttogtam, mire értetlen képet vágott. - Nem tartozik a kedvenc színeim közé a rózsaszín. - feleltem, mire ő felnevetett.
- Pedig általában a nők imádnak idejönni. - mosolyodott el.
- Na igen, volt időd rájönni erre. - nevettem most én, majd közelebb hajoltam hozzá. - De elárulok egy titkot, én általánosan nem vagyok olyan, mint a többiek.
- Oh, igazad van, erről megfeledkeztem. - nevetett, s közben a Madam kihozta az általunk rendelt forrócsokit. Lassan kortyoltuk el, miközben mindenről beszélgettünk s közben felmelegedtünk, majd el is mentünk természetesen nem hagyhattuk ki, hogy ne látogassuk meg Zonko-t, ezért hozzáment először. James bevásárolt, csínytevő holmikat, amik persze kihagyhatatlanok a Tekergők életéből, mint például a trágyagránát. Miután itt is végeztünk eljutottunk a Mézesfalásba, ahol mindketten vettünk pár finomságot. Még elmentünk Rosmerta-hoz is, s ittunk egy-két vajsört, aztán 4 óra környékén visszaindultunk a kastélyba. Visszafele is hasonló tempóban haladtunk, de még meglátogattuk Hagrid-ot, aki nagyon örült látogatásunknak és annak is, hogy együtt vagyunk. Majd sétálgattunk a parkban, végül pedig elmentünk vacsizni, bár James nagyon fel akart menni, nehogy megfázzak, de azért sikerült kikönyörögnöm, pár csókkal, hogy ne menjünk föl, mert ha felmegyünk én vissza nem jövök. Jó hangulatban vacsoráztunk, és csatlakozott hozzánk Emily, Remus valamit Peter is.
- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk, és ők is viszonozták köszönésünk.
- Na, hogy telt a napotok? - mosolygott mindentudóan Emily.
- Nagyon jól. - néztem rá. - És nektek?
- Semmi extra, csak lementünk és körülnéztünk. - mondta Remus.
- És a többiek? - érdeklődött szerelmem.
- Még nem jöttek vissza, vagy legalábbis mi nem tudunk róla. - magyarázta Peter. Közben elfogyasztottuk vacsoránkat, és elindultunk felfelé. A klubhelyiségbe érve, James-hez fordultam.
- Mit szólnál, hogyha elmennénk sétálni, miután átöltöztünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Rendben Édesem. Szíves örömest. - villantotta meg csodás mosolyát, majd gyors csókot váltottunk.
- Itt találkozunk. - suttogtam, majd Emily-vel együtt felmentünk a hálónkba. Én vettem egy gyors zuhanyt, majd elkezdtem ruhát keresni, hogy mit vegyek fel. Végül Emily segítségével egy kockás felsőt, ami szépen kiemelte domborulatom, és egy övvel is díszítve volt, egy egyszerűnek mondható fekete farmert és magassarkút, efelé persze még egy kardigánt is, mivel a folyosók nem túl melegek.
- Na milyen vagyok? - kérdeztem Emily-t.
- Szép, mint mindig csajszi. - mosolygott.
- Biztos? - kérdeztem.
- Még szép!
- Izgulok egy kicsit.
- Jól hallottam? Lily Evans izgul? - kérdezte nevetve.
- Ez nem vicces! - durcáztam.
- Na jól van Kicsim, has behúz, mell ki, és nyomás! - mondta komolyan.
- Mi lenne velem nélküled? - kérdeztem, majd adtam egy puszit az arcára, és lesiettem a klubhelyiségbe, ahol James már az egyik fotelben várt. Szerelmem, ahogy meglátott, felállt, és végigmustrált, s elégedetten mosolygott.
- Gyönyörű vagy Édesem. - mosolygott, majd lágyan megcsókolt.
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Akkor megyünk?
- Persze. - mondta, majd a derekamnál fogva magához húzott és elindultunk ki a klubhelyiségből. - És merre megyünk Édesem?
- Nem tudom, csak nem akartam odabenn lenni. - mosolyogtam, majd megcsókoltam. Közben persze próbáltam észrevétlenül terelgetni, hogy merre menjünk, így nem hiába jutottunk el, egy idő múltán a hetedikre, s én megálltam a Szükség Szobája előtt, szerelmem pedig értetlenül nézett rám. Elsétáltam háromszor előtte, majd bementünk. Bent egy egyszerű szoba tárult szemünk elé. A falak vörös s arany színben pompázott. Bent egy egyszerű kandalló volt, s előtte egy pihe puha szőnyeg, ahova le is ültünk.
- Kicsim, mit keresünk itt? - kérdezte.
- Kicsit fáztam kint. - somolyogtam.
- Miért van az az érzésem, hogy nem ezért?
- Nem tudom. - mondtam ártatlanul. Idő közben hozzábújtam, s így néztük a vörösen lángoló tüzet. Nekem pedig kezdett melegem lenni, ezért levettem a kardigánom. Az alatta lévő fölső pedig elég szépen kiemelte melleim, amit természetesen James-nek nagyon imponált. Közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt, amit én hasonló hevességgel viszonoztam. Nyelveink vad tánca közben az ölébe ültem, ahol megéreztem tettre kész férfiasságát, eme akciómra mindketten egymás ajkába nyögtünk. S még szenvedélyesebben csókoltuk egymást, James pedig hátradőlt, engem magával húzva, és a nyakam kezdte el kényeztetni. Én lovaglóülésben helyezkedtem, és leszedtem róla a pólóját, majd felsőtestét simogattam. Megéreztem kezét a hátamon, s ahogy feltűri a felsőm, majd elválunk, hogy leszedhesse rólam, ahogy lekerült rólam eme ruhadarab, végignézett rajtam, és ahogy éreztem igencsak tetszett neki amit lát. Erre én elmosolyodtam, és visszahajoltam hozzá, hogy ajkaink újra egyesülhessenek. Közben elkezdte lehámozni rólam a farmerom, ami hamar sikerült is neki, közben én a nyakát csókolgattam, s néhol lágyan bele is haraptam, majd lejjebb vándoroltam, és mellkasát kezdtem csókolgatni közben csípőmet mozgatva ingereltem tovább, de egyszer csak hirtelen fordított testhelyzetünkön, és ő tért át a nyakamra, miközben én is lehámoztam róla a gatyát. Miután abbahagyta nyakam kényeztetését, kikapcsolta a melltartóm, és a melleimre tért át, amit már nem bírtam hang nélkül hagyni, így szemérmetlenül nyögdöstem.
- Akarlak. - suttogtam, amikor már nem bírtam tovább. És ezt ő meg is értette, mert azonnal levette rólunk a maradék ruhát, és lassan belém hatolt. Mindketten élvezettel nyögtünk fel, mikor testünk teljesen összeért, ahogy szerelmem elmerült bennem, végül elkezdetett lassan mozogni bennem, ami az őrületbe kergetett engem, így én egyre szenvedélyesebben csókoltam, s körmöm hátába mélyesztettem, amit már ő sem bírt, így elkezdődött vad táncunk, majd mindketten elértük a csúcsot. Legurult rólam, és magára húzott engem, s így vártuk, hogy lélegzetünk csillapodjon.
- Nagyon szeretlek Édesem. - suttogta, majd belepuszilt a hajamba.
- Én is téged Szerelmem. - suttogtam, és felemeltem a fejem, hogy megcsókolhassam, majd visszahelyezkedtem mellkasára, és egy hatalmas plédet képzeltem el magunknak, amivel James betakart minket, majd így egymást ölelve merültünk mindketten boldog álomba.

Lily ruhája: