22.fejezet - The Prom

Sziasztok!

Végeztem a fejivel, bár tudom, hogy kicsit később rakom fel, mint szoktam, de mentségemre szóljon, hogy a fejezet (magamhoz viszonyítva) maratoni hosszúságú lett. És előre figyelmeztetnék mindenkit, hogy a vége 18as karikás!!!

Jó olvasást!

Puszi:

Zsó

Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy "igen", hogy nem fogom visszautasítani, s hogy a szívem megnyerte a háborút. Szerettem volna elmondani, mennyire szeretem, és mennyire kívánom.
Paulo Coelho

Végül szombaton tényleg szereztem bájitalt a vállamnak, és a lányokkal is elmentünk vásárolni, de most tényleg áldottam az anyámat, hogy kivételesen olyan ruhát küldött, amit fel is veszek a bálon, így nekem most nem kellett ruhát vennem, csak egy nyakláncot, ami ment a fülbevalómhoz. Sajnos a hétvégén kívül  a hét hihetetlen gyorsasággal elrepült. Egyszerűen huss elment az összes nap. És most már szombat reggel van. Szombat. A bál napja. El sem hiszem. Én is már teljese stresszben vagyok. Ilyen velem még nem fordult elő, hogy egy bál előtt ennyire beparáljak, az is igaz, hogy eddig még nem mentem el James-szel bálba . . .reggel fél hat volt, de nem tudtam sehogy sem aludni, úgyhogy kiszabadítottam magam James karjaiból és felültem.

- Feküdj még vissza, légyszi! - nyöszörögte James csukott szemekkel. 

- Majd visszajövök, de te aludjál még jó? - súgtam neki majd fölé hajolva nyomtam egy puszit az arcára. És bementem a fürdőbe venni egy jó meleg vizes fürdőt, hogy lenyugodjak, és szerencsére ez segített is. Így amint elvégeztem egyéb teendőimet tényleg visszafeküdtem mellé, sőt még egy kicsit én is aludtam. Végül fél hétkor ébredtem fel, és tápászkodtam fel, anélkül, hogy felkeltettem volna Jamest. És elkezdtem felébreszteni a csajokat. Mikor mindenki fenn volt, akkor kezdődött a szokásos cécó a fürdőért. Már előre félek, hogy mi lesz délután . . . Közben James is felébredt.

- Jó reggelt Lil! - köszönt kicsit még kómásan. 

- Neked is. - küldtem felé egy mosolyt.

- Ma nem szombat van? - kérdezte.

 - De igen. Miért?

- Ti nem szoktatok, PIHENNI? -kérdezte. 

- De, csak nem akkor, amikor bál van. Akkor teljes harci helyzet van. - mosolyogtam rá.

- Harci helyzet?- pillantott rám kérdőn. 

- Igen. Ha látnád, hogy olyankor mi folyik itt. . . - nevettem el magam.

- Kíváncsi lennék rá. 

- Azt meghiszem. De hogy ha még aludni akarsz, akkor szerintem jobb, ha átmész, mert itt szinte biztos, hogy nem tudsz.

- Igazad lehet. - ült fel.- Akkor fél hat a klubhelyiségben? - kérdezte, mire én csak egy bólintással feleltem, majd adott egy puszit és kiment. Végül fél nyolckor indultunk le reggelizni. Így még kényelmesen el is tudtunk fogyasztani reggelinket. Amikor már jóllakottan felértünk a klubhelyiségbe, akkor indultak el a Tekergők valahova, feltehetően kajálni. A klubhelyiségben éppen arról beszélgettünk, hogy ki, kivel megy a bálba, amikor Katy felkiáltott. 

- Nézzétek! Esik a hó. - kiáltott fel, amire mindenki az ablakokhoz tömörült. És nézte az idei első havat.

- Menyünk le! Menyünk le! - kezdte ismételgetni Mel, és én is bekapcsolódtam. Így mi ketten felrohantunk a hálóba felöltözni, majd lefele is futva tettük meg az utat, míg nem találtuk magunkat szembe a Tekergőkkel. (hogy pontosak legyünk nem sok kellett, hogy nekik futottunk)

- Hova szaladtok ennyire? - kérdezte Sirius. Mel rám nézett, és egyszerre kezdtünk el ugrálni. 

- Havazik! Havazik! Havazik! - mondogattuk nagyjából egy percig, majd megint megiramodtunk, de azt még hallottam, ahogy James hozzátette.

- És még mi vagyunk gyerekesek. 

- Ti gyerekesek vagytok, mi legalább elértük az óvodás szintet. - kiáltottam még vissza neki. Amint kiértünk elkezdtünk szaladgálni, és élveztük a havazást, ahogy kint már jó pár diák. Bevártuk a többieket, és utána még benéztünk Hagrid-hoz is. Onnan büszkén távoztam, mert sikerült megennem párat Hagrid kőkemény sütijei közül. Hagrid-tól rögtön ebédelni mentünk. Ebédközben megjelentek James-ék is, akiken csakúgy, mint rajtunk meghagyta a nyomát a hó. Miután mindannyian befejeztük az evést, a fiúk kihívtak minket egy hógolyó csatára, mivel kint már 20 centis hó fogadott minket. Jól megfürdettük őket, de azért mi is kaptunk jó pár hógolyót, amint meguntuk a hócsatát csak sétálgattunk, amíg nekem eszembe nem jutott, hogy még nem csináltunk hóangyalt. Erre a kezdeményezésemre Mel-lel és Kate-tel csináltunk is hóangyalokat. Csak sajnos Alice és Katy be akartak minket rángatni, hogy kezdjük meg a készülődést az estére.

- Ne már, még van három és fél óránk. Mégis mi a jó szöszt akartok csinálni, hogy ennyi időre van szükségetek! Nem az esküvőtökre mentek. - csattantam fel, amin a fiúk jót nevettek. 

- Tudod, hogy még egy csomó dolgunk van . . . És én nekem szükségem van ennyi időre! - felelt Alice. Így kemény fél óra vitatkozás után szinte becibáltak a kastélyba. Így kezdetét vette a nagy harci készültség. Én bementem be utolsónak a fürdőbe, hogy lefürdök, de az alatt a majdnem 20 perc alatt Katy jött be a fülbevalójáért, Mel-nek a bolerója volt benn, míg Alice csak simán bejött, hogy láttam-e a cipőjének az egyik párját.

- Na jó csajok, ha ennyire kell a fürdő ott van. - mondtam, én pedig kihoztam magammal a testápolóm, hogy nehogy már azt is ilyen forgalomba kelljen elvégeznem. És a piperetáskámat is kihoztam. Miközben bekentem magam Alice 10 percen keresztül kereste azt a nyamvadt cipőt s közben az idegösszeomlás szélén volt. Bár nem néztük hülyének sem, pedig egy szál bugyiban és melltartóban rohangált. Oké láttuk már a másikat kevés ruhában, vagy meztelenül, nem is az a probléma, csak így futkosni 10 percen keresztül, egy cipőért, amit úgyis majd csak utoljára fog felvenni, de mindegy, ha neki így jó. Hirtelenjében egyikük sem találta meg valamijét. Így, amikor mindenki megtalálta a mai tartozékait, jöttek az érdekes részek. A haj és a smink. Már az első bálunk óta Kate csinálja a hajakat, én pedig a sminket. Így mi ketten csináltuk a dolgunkat, a többieknek meg csak az volt a feladata, hogy a másikunkhoz menjenek. Ez első „páciensem” Mel volt, aki rám bízta, hogy hogyan sminkelem ki ( ahogy később kiderült a többiek is így tettek). Így a ruhájához passzoló lilás-rózsaszínes szemet varázsoltam neki, amit egy szempillaspirállal és egy kis fehérrel toldottam meg és a szájára halvány rózsaszín szájfényt kentem. Ahogy kész lett, büszke szemmel néztem végig az eredményen, és tőle is megkaptam a dicséretet. Utána Alice következett. Az ő szemeit a szem alatt sötét, míg a felső részén eleinte sötét, majd a világosabb lila váltotta fel. Az ajkait egy halvány rúzzsal húztam ki és hogy még jobban nézzen ki, még egy sötétebb vonallal körül is rajzoltam. Őt követte Emily, akinek csak simán csillogó szürke szemhéjfestéket a szemöldöknél fehérrel díszítettem, míg az ajkait egy vörös rúzzsal tettem feltűnőbbé. Kate szemeit egy szürkés-zöldes szemhéjfestékkel színesítettem, míg az ajkára ő is egy vörös rúzst kapott. Miután végeztem vele is, ő is nekiállt megcsinálni az én hajamat.

- Milyen frizurát szeretnél? - kérdezte. 

- Az fantáziádra bízom, de valamilyen felkötött vagy csatozott legyen. - mondtam.

- Oké. Mit szolnál, egy kontyhoz? 

- Nekem tökéletes. -feleltem és mialatt készítette a hajam beszélgetni kezdtünk mindenféle dologról, míg fel nem jött a fehérnemű téma.

- És milyen fehérneműt veszel fel? - kérdezte, mivel perpill csak egy nagy póló volt rajtam. 

- Majd keresek, valamilyen bugyit és azt. - feleltem egyértelműen.

- És milyen melltartót? 

- Nem veszek melltartót, ez alá a ruha alá, nem kell.

- Jó-jó, de azért egy férfi szeret játszani a melltartóval . . . 

- Igen, szeret, de nem szándékozom James-szel lefeküdni. És nem is fogunk.

- Ahha, kíváncsi leszek . . . 

- Tényleg nem, csak barátokként megyünk együtt a bálba, semmi több. - magyaráztam neki.

- Majd meglátjuk. De kész is vagy. - és megmutatta, hogy milyen lett a hajam, ami egyszerű volt, de mégis szép. - Na milyen? 

- Csodás. Te kész tehetség vagy! - mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára. - Köszi!

- Ohh, ugyan már, semmiség. És te is remek munkát végeztél. De irány öltözni, mert a végén még elkésünk. - mondta, miközben még majdnem egy teljes óránk volt hátra. Így most én is nekiálltam megcsinálni a saját sminkem, amit nem bonyolítottam túl, csak fehér szemhéjfestéket kentem fel, aztán kihangsúlyoztam a szemem fekete szemhéjtussal, és szempillaspirállal. És még előhalásztam egy vörös szájfényt, ami többfunkciós* is ráadásul, de nem azért választottam, csak azért, mert jól nézett ki. Miután végeztem magamra tornásztam a ruhám, ami egyszerűen csodás volt, el sem tudtam képzelni, hogy anyámtól kaptam, de hát az embert érhetik meglepetések nem? A ruha vörös volt, ami a mellemre és a csípőmre teljesen rásimult, bár gyűrött anyaga mégis takart és még a mell alatt volt egy fehér sorminta is. A szoknya a combomnál szétterült és az alján lévő fehér csipkés szoknyaaljra ért, de nem takarta teljesen, ott, ahol a szoknya elkezdett szélesedni szintén egy fehér mintasor díszítette. Csodás volt és nem is állt rosszul. De a behúzásánál szükségem volt Emily segítségére. Ezek után a piros szívecskés nyakláncom és fülbevalómat tettem fel, felcsúsztattam a szintén piros 2 gyöngysorból állót karkötőmet, melyet egy kis szalag kötött össze, majd még a bolerómat is magamra vettem. Így, mivel majdnem kész voltam, csak a cipőm hiányzott, amit majd csak elindulás előtt veszek fel, azt kikészítettem az ágyam mellé. A cipő egyszerű fehér magassarkú volt, melyet az egyik oldalán a saroknál egy ugyancsak fehér rózsa díszített. De sajnos még így is volt húsz percem, amit semmit tevéssel ütöttem el. Mikor mindenki kész lett indultunk le a klubhelyiségbe, ahol a Tekergők, James kivételével már vártak rám. 

- Wáó Lily kitettél magadért. Gyönyörű vagy. Tudod, ha nem a legjobb barátom párja lennél, lecsapnék rád. - nevette el magát.

- Mind jól néztek ki.- ölelt át Reg is.

- Csodásan nézel ki. - ölelt át Remus is, majd még hozzátette. - Egyébként James azt mondta, hogy mindjárt itt lesz, csak a pálcáját eltüntette, és azt keresi  

- Oké. Nyugodtan lemehettek ám, majd lent találkozunk. - mondtam. A csajok kaptak is az alkalmon, és lementek, de a fiúk megvárták velem James-t.

- Nocsak, megjött ő nagysága is. - nevetett Sirius, és nézett a hátam mögé.

- Haha, de vicces vagy. - felelt James s közben én is megfordultam, de ahogy ez bekövetkezett James lefagyott, vagy legalábbis úgy nézett ki, de azt még láttam, hogy végigmér, így én is ezt tettem. Rajta is ugyanolyan dísztalár volt, mint a többieken, de valahogy rajta sokkal, de sokkal jobban állt. És a haja, ami mindig kócos, most még kócosabban meredt szanaszét. Nem hiába, ő a suli egyik, ha nem a legjóképűbb pasija. . . de hogy én szólaljak meg először, ezért kinyögtem azt, ami először az eszembe jutott. 

- Ejnye, nem tanították meg neked, hogy nem illik késni? - kérdeztem tettet sértettséggel.

- Mint hogyha már említették volna. De persze a nőknek szabad késni nem? - kérdezte azzal a charme-os Én Vagyok A Nagy James Potter, A Nők Álompasija mosollyal. 

- Kikérem, a női társadalom nevében, mi nem késünk, csak várunk a látványos belépőre. - mosolyogtam rá.

- Örülök, hogy ilyen remek témát találtatok, de indulni kéne. - szólt közbe Remus. 

- Akkor menjünk. - mondtam.

- Szabad hölgyem? - nézett rám James, a kezét ajánlva. Én pedig belé karoltam s így haladtunk lefele. Lent a Nagy Terem előtt álltak már az évfolyam társaink. Ahogy leértünk megkerestük a többieket mihelyst megtaláltuk őket, átverekedtük magunkat a tömegen és csatlakoztunk hozzájuk. De mindenki el volt foglalva a párjával, így mi viszonylag csendesen vártuk, hogy Frics kinyissa az ajtót, hogy menjünk be. Míg nem, egy meleg és puha kezet éreztem meg a hasamon, ami magához vont. Nem volt nehéz kitalálni, hogy kinek a keze az . . . 

- Igazán gyönyörű vagy. - suttogta a fülembe. - Te jóságos Merlin, mennyi féltékeny sráccal kell majd megküzdenem, a mai este után?

- Még te aggódsz? Engem szét fognak szedni a rajongóid. - próbáltam felé fordulni, így már egymással szemben álltunk és a kezei a derekamon pihentek. 

- Szóval egyikünk sem fogja megélni a következő hét kezdetét. - tette meg a vicces megállapítását.

- Milyen szörnyű, én nem akartam ilyen fiatalon meghalni. - szomorkodtam. 

- Igen, szörnyű lesz, de megéri. - mosolyodott el, és az arca egyre közeledett az enyém felé, amikor McGalagony megszólalt.

- Álljanak párba, és sorakozzanak fel, hamarosan önök következnek. - erre mind ketten távolabb húzódtunk egymástól és úgy tettünk, ahogy McGali mondta. 2x2 oszlopba álltunk be, az ajtó előtt, a jobb felén sorakoztunk mi, mögöttünk a Hollóhát, míg mellettünk a Mardekár és mögöttük a Hugrabug. - A kviddics csapatok csapat kapitányai álljanak, a házaik elejére! - szólalt meg újra a házvezetőnőnk. Így, a parancsát teljesítve James-szel lassan előreindultunk. - Potter, Evans jöjjenek már! - szólt ránk. Mi pedig már gyorsabb tempóban értünk előre. 

- Tanárnő, mi ez a sietség? - kérdezte higgadtan James.

- Potter, ne idegesítsen még maga is! - szólt rá dühösen. 

- Igen Pottyi, pofa be! - szólt be neki Piton, miután Galagonya elment.

- A te helyedben, én nem mondanék semmit Pipogyi! - kezdett dühbe gurulni James. 

- James, nyugodj meg, ne rontsd el az esténket. Nem éri meg. - fogtam kezeim közé az arcát és mélyen a szemébe néztem. Láttam benne a dühöt, de vett egy mély levegőt és lenyugtatta magát.

 - Rendben. - mondta, és ebben a pillanatban nagyon büszke voltam rá, bár tisztában voltam, azzal, hogy még ezért Piton kapni fog, csak nem most.

- Köszönöm. - meresztettem rá hálás szemeket. Újra átölelt s közben beszélgetve vártuk, hogy kinyissák az ajtót végre. Amint megnyílt előttünk az út, mi megindultunk előre. Ahogy végig mentünk a gyönyörűen feldíszített Termen, elvétve hallottam, hogy James vagy én kerültünk szóba. Elfoglaltuk a helyünket, és felvettük a kezdő pozíciót, majd mikor a zene fel csendült, ekkor kezdtük meg újra a táncot. Ez az idő sajnos hamar eltelt s helyet foglaltunk. Mi ültünk a Tekergők asztalához, és Reg és a párja ült a lányokhoz. Igazából ezt már előre megbeszéltük, mert Mel-nek kellemetlen lett volna, ha bátyja folyamatosan szemmel tartja. Így helyet foglaltunk, és a többiek is csatlakoztak hozzánk. Én előre nyúltam és el akartam venni a menülapot, hogy a rendes vacsorákkal ellentétben itt úgy rendeljük meg a kaját, de James-szel ugyanazt az étlapot pécéztük ki magunknak.

- Ohh, nyugodtan megtarthatod.- mosolyodott el. 

- Köszönöm. - viszonoztam a gesztusát. Ő így fogott egy másikat és választottunk valamilyen kaját. Én személy szerint sajtos pulyka mellet kértem, ami egyszerűen fantasztikus. De amikor megpillantottam James tálján az ételt, ami hihetetlenül guszta volt, nem tudtam megállni és csórtam tőle egy kicsit.

- Na de hékás! -szólt rám. 

- Bocs, de ez isteni.

- Na de akkor is, az étel számomra szent és sérthetetlen. - vágta be a durcát. 

 - Jól van na, ne legyél már ilyen, ha szeretnéd kárpótolhatlak valamivel. - néztem rá nagy ártatlan boci szemekkel.

- Na erre már én is kíváncsi vagyok. - figyelt fel érdeklődve Sirius is. 

- Öhhm, nem tudom, hogy mire célzol. . . .- pillantottam rá.

- Tudod, mi nem fogjuk elfoglalni a Szükség Szobáját, úgyhogy meghagyom nektek. - mondta nagy lelkűen. 

- Tapi, drága barátom . . . - kezdte volna jó modort verni a barátjába, de én belementem a játékba.

- A szexuális életemet nem vagyok hajlandó veled megvitatni, ha erre céloztál. - néztem rá. 

- Szóval van szexuális életed, vagyis nem vagy szűz, szóval ti lefeküdtetek? - faggatott tovább Sirius, míg James nagy szemekkel nézett rám.

 - Nem mondták még, hogy nem James a világ közepe? - tettem fel kicsit gúnyosan, majd James-nek intéztem szavamat. - Már bocs.

- Szóval mikor vesztetted el? - kérdezte most James. 

- És ki volt az első? - folytatta Sirius.

- Ebbe nem kellett volna belemennem. - jutott el az én pici kis tudomásomig. 

- Naa – kérleltek egyszerre.

- Nem. - mosolyogtam rájuk és tovább folytattam az evést, míg ők éppen engem beszéltek ki, ami kicsit sem volt gáz, hogy a két oldalamon ültek . . .míg én nagyban falatoztam egyszer csak odajött hozzám egy srác, akit aszem Marco-nak hívtak, és felkért táncolni, de én inkább elutasítottam szegény párát. Katy és a párja is mellettem sétáltak el, de Kate megállt egy fél percre, hogy megjegyzést tegyen.

- Ugye, igazam lesz? - mosolygott. 

- Nem lesz. - durcáztam. De feleletemre már el is ment.

- Miben lesz igaza? - kérdezte James. 

- Hagyjuk.

- Ne már, légyszííí! 

- Ha igaza lesz, akkor elmondom.- mondtam, miközben tisztában voltam vele, hogy nem lesz igaza.

- Rendben. - egyezett bele. - Mit szólnál, ha elmennénk táncolni? 

- Oké! Menjünk.- mosolyogtam. Így elindultunk a tömegbe, ahol mindkét kezével a derekamnál fogva magához húzott, így én a nyaka köré fontam a kezeim és így mozogtunk a zene ütemére. Kellemes volt, ahogy éreztem, hogy a testünk összesimul, hogy a meleg és puha kezei a derekamat fogják és látni a szemeit, ahogy csillognak. Gyönyörű volt, nem akartam, hogy vége legyen, de órákkal, amik csupán perceknek tűntek elmentünk inni valamit. James végül szerzett nekem puncsot, ami isteni volt. Miután mindketten elég muníciót öntöttünk magunkba visszamentünk és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Mígnem már túl meleg lett ott benn.

- Nem mennénk ki, már megfőlök itt. - üvöltöttem James fülébe, hogy meghallja, majd egy bólintás után átfurakodtunk a tömegen. Kint még mindig meg volt a hó, szerencsére nem olvadt el. Így mikor kimentünk, akkor bár a hideg megcsapott minket, mégis jól esett egy kis friss levegő. És kint a hó jóvoltával csodás látvány fogadott minket. Így elkezdtünk sétálgatni. Csendben sétáltunk egymás mellett. 

- Csodás éjszakánk van. - törtem meg a csendet.

- Ennél szebb nem is lehetne. - mosolyodott el. - Nem fázol? - kérdezte, mikor látta, hogy kicsit megremegtem. Hát igen, szerintem nincs olyan sok örült rajtam kívül, hogy kijön ilyen hidegben egy szál boleróval a hátán . . . 

- Csak egy kicsit. De nem akarok még bemenni. - vetettem rá könyörgő szemeket.

- Oké, akkor még maradunk egy kicsit. - felelte, de szorosan átölelt. 

- Így már sokkal jobb. - néztem fel rá a mellkasáról. Így álltunk még egy darabig, majd tényleg visszaindultunk a Nagy Teremben, de ott már csak pár pár táncolt.

- Szerintem nincs sok értelme vissza menni. - mondtam, a bennlévőket szemlélve. 

- Akkor sétáljunk egyet a kastélyban. - vetette fel ötletét, s így is tettünk végül. Csak csendben sétálgattunk egymás mellet, de én ismét megtörtem a köztünk lévő oly könnyed csendet.

- Köszönöm, hogy meghívtál, csodás este volt. - mosolyogtam rá. 

- Én köszönöm, hogy eljöttél velem. - viszonozta a gesztusom, majd sétálgattunk tovább, kettesben az éjszaka közepén, erről kinek nem más jutna eszébe . . . hű, de el terelődtek a gondolataim. Szóval csak sétálunk kettesben a kihalt kastélyban . . . Nem! Nem! Nem! Hirtelen elvesztettem az egyensúlyom, és a bokámba szörnyű fájdalom hasított. De James, a jó fogói reflexeivel elkapott, így egyenesen a karjaiba estem, ami nagyon kellemes érzés lett volna ha a lábam nem fájna ennyire.

- Mi történt? Jól vagy? - kérdezte aggodalmasan. 

- Minden rendben, csak rosszul léptem, és kibicsaklott a bokám. - mondtam mindezt úgy, hogy a hangom tökéletesen sima maradt. Így megpróbáltam ráállni, de ahogy csak hozzáért a kőhöz, azonnal felszisszentem, mert a fájdalom tovább fokozódott.

- Látszik, hogy minden rendben. - fintorodott el James. És újra a karjai öleltek át. 

- Jobb lesz, mindjárt. - legalábbis remélem tettem hozzá gondolatban.

- Hát én nem hiszem. - mondta, majd az ölébe kapott, mintha csak egy kis porcelán baba lennék. Én meg majdnem felsikkantottam meglepetéstől. 

- Hé, erre semmi szükség. - néztem a szemébe.

- De igen, hiszen nem tudsz járni. 

- De tudok! - csattantam fel.

- Hát nekem nem úgy tűnt. De most szépen felviszlek a Szükség Szobájába és beborogatjuk a lábad. 

- De az egy emelettel feljebb van, és még én is nehéz vagyok. Nem tudsz felvinni odáig.

 - Tudod elég jó erőnlétben vagyok, és te sem vagy olyan nehéz, csak feljutunk, ha nem, akkor majd megállunk pihenni.

 - Te őrült vagy!

- Igen, az vagyok. - még mosolygott is. Ezután csendben sétált fel velem. Mikor megérkeztünk a szoba bejáratához, leültetett az ablakpárkányra és elsétált háromszor előtte, majd megjelent az ajtó, amit kinyitott és idejött hozzám. 

- Mondtam, hogy fel tudlak hozni. - mosolygott és bevitt a szobába, amely most úgy nézett ki, mint a klubhelyiségünk. Majd becsukta magunk mögött az éjtót és lerakott egy kanapéra, és a lábamat az ölébe vette.

- Ezt azért már én is megtudom csinálni. 

- De majd megcsinálom én. - mosolyodott el. Így én nem tudtam neki ellenállni, ezért feljebb húztam a szoknyám, hogy hozzá lehessen férni a bokámhoz. Még kívánt a kanapé végéhez egy asztalt vízzel és ronggyal, hogy be tudja borogatni, majd óvatosan próbálta levenni a cipőmet, amit nagy fájdalmak árán, de sikerült túlélnem. Majd rátette a hideg vizes rongyot.

- Ez hideg! - szisszentem fel. Mire csak elnevette magát a személyes gyógyítóm. 

- Na nem mondod. Tudod ez itt egy hideg vizes ruha. - mutatott a lábamra.

- Igen, köszönöm én is rájöttem. - fintorogtam, s közben újra bevizezte és visszarakta a lábamra. 

- Hé, sajnálom, de ettől jobb lesz. - nézett rám bűnbánóan, de mégis olyan kedvesen ejtette ki a szavakat, hogy szinte elolvadtam.

- Tudom, és bocsi, de ilyenkor elég nyűgös vagyok. És köszönöm, hogy így ellátsz. - mosolyogtam rá. 

- Ugyan már, ez semmiség.

- Ez minden, csak nem semmiség. Felcipeltél egy teljes emeletet, és még a lábamat is te borogatod. Ez egyáltalán nem semmiség.

- Makacs kutya vagy. - mosolygott rám. És közben már a lábam is egész jó volt, bár fájt még. 

- Igazad van, az vagyok. És most megnézzük, hogy milyen munkát végeztél. - mondtam és leemeltem a lábam a lábáról és óvatosan leraktam a földre, majd megpróbáltam ráállni.

- Várj, nem kéne megerőltetned! - szólt rám. 

- Ugyan már, próba szerencse. - mondtam, majd óvatosan felálltam a másik lábamra nehezedve és utána lassan ráálltam a másik lábamra is, de ahogy ez megtörtént felszisszentem, és James visszanyomott a kanapéra.

- Hogy lehet valaki ilyen makacs, mint te? Miért nem tudsz szór fogadni? - üvöltözött, amitől kissé megijedtem. 

- Oké, igazad van, egy makacs és türelmetlen hülye tyúk vagyok, de azért nem kell leordítanod a fejem a helyéről. - kiabáltam vissza és olyan dejá vu érzésem lett, a régi vitáink jutottak eszembe.

- Bocsi, nem akartam kiabálni, csak egyszerűen nem értem, hogy miért nem vagy képes azt tenni ,amit kéne – kért bocsánatot, de olyan lágyan, hogy azt elképzelni nem lehet.

- Értelek. De ez vagyok én, sajnálom, de én nem tudok megváltozni. A rossz tulajdonságaimat nem tudom elnyomni, vagy megváltoztatni, mert akkor már nem én lennék. Érted? - néztem rá, de az arca túl közel olt az enyémhez, így ahogy felemeltem a fejem a homlokunk összeért. 

- Értelek, csak néha ezzel annyira fel tudsz idegesíteni. Nem kellett volna kiabálnom. Sajnálom. - suttogtam, s ajka az utolsó szavaknál már súrolta az enyémet. Majd megcsókolt. Csak óvatosan, lágyan ért hozzám csak kóstolgatott, és azt vettem észre, hogy én is vissza csókolók, majd a nyelve bebocsátást kért a számba, amit én szíves örömest megadtam és megkezdődött nyelveink vad tánca. Egy pillanatra elváltunk, hogy kapjunk levegőt.

- Szeretlek! - mondta egyszerűen, de minden érzéssel, s e az egy szó a maradék eszemet is elvette. Már nem számított semmi sem, csak azt akartam, hogy csókoljon, így a tarkójánál fogva visszahúztam magamhoz és újra elvesztünk egymásban. Csak faltuk egymást ajkait, míg el nem fogyott a levegőnk, akkor a nyakamat kezdte csókolgatni. Egyszerűen nem bírtam magammal, kellett, kellett, hogy érezzem a meleg testét az enyémen, kellett, hogy érezzem az ajkait, kellett, hogy érezzem a kutató kezeit, kellett a bizsergés, amit csak ő vált ki belőlem, egyszóval ő kellett. Egyre lejjebb haladtak az ajkaik a dekoltázsom felé, de nem bírtam, magamhoz húztam az arcát és megcsókoltam. Azonban megéreztem a kezeit a fenekemen, ahogy magához húz s lábaimat rögtön köré fontam, nem akartam, hogy akárcsak egy milliméter legyen köztünk. Majd már csak azt vettem észre, hogy egy ágyon fekszem és ő pedig fölöttem van. Újra áttért a nyakam és a dekoltázsom kényeztetésére, miközben én megszabadítottam a rajta lévő köpenytől és a csokornyakkendőtől. Ő is próbált megszabadítani a ruhámtól, de nem járt túl nagy sikerrel, ezért kicsit megemeltem magam és segítettem lehúzni a cipzárt a ruhámon, amikor már sikerült, akkor a többit ráhagytam és én folytattam az ingének kigombolását. Végig simítottam minden izmán, ami először összerándult, majd ellazult. Amint lekerült rólam a ruhám és róla az inge, újabb csókcsatát vívtunk, míg meztelen felső testünk egymásnak feszült. Majd a melleimet kezdte el kényeztetni, míg én próbáltam leszedni róla a nadrágját, ami közben párszor véletlenül hozzáértem a dudorodó férfiasságához, így elvesztette a türelmét és maga szedte le. Újra visszatért az ajkaimra, de hirtelen megéreztem, ahogy lehúzta a bugyim és a keze el kezdte még jobban ingerelni a már így is tüzelő testrészem én pedig szemérmetlenül nyögdécseltem alatta. De én gyorsan változtattam a pozíciónkon és most én kerültem felülre és én kezdtem kényeztetni őt. Az ajkaim a nyakától egészen a hasa aljáig felfedezte a testét s végül a már tettre kész férfiasságát kényeztettem. Most ő fordított rajtunk, így felülre kerülve vadan, de mégis gyengéden belém hatolt. A kezei és az ajkai hirtelen mindenhol ott voltak, ingerelve a testem, de én is ezt tettem vele. Így hajszoltuk egymást a gyönyör kapujáig, míg el nem értük azt. Majd lágyan kicsusszant belőlem és legördült rólam mindketten levegő után kapkodtunk Mikor már viszonylag rendesen lélegeztünk megszólalt. 

- Lily, ami az előbb történt. . . - kezdte volna magyarázni, de én egy lágy csókot leheltem az ajkára.

- Ne most, ne rontsuk el ezt a csodás éjszakát! A problémák majd csak holnap jöhetnek. - suttogtam és a mellkasára feküdtem, szorosan ölelve. 

- Majd holnap. - suttogta, majd egy puszit nyomott a fejemre és ezután nem sokkal mély álomba merültünk, így egymás karjaiban.

* csókálló xD

Lily ruhája és miegymás:

Melé:

Katé:

Alicé:

Emilyé: 

UI: Remélem tetszett =D