21.fejezet - just as a friend

Sziasztok!
Elkészültem a 21es fejivel :) És, mint említettem fény derül egy titokra Lily életéből :D

Remélem tetszeni fog :D 

Jó olvasást és nyarat!

Puszi: Zsó

Ne szólj, csak bújj hozzám	Védj meg a holnaptól!
Dúdol majd szívünk, talán	Rejts el a rosszaktól!
Sűrű éjjel száll-,	Járj át, ölelj át!
El sem hagyna már, ha egyedül talál	Légy fény a hajnalból!
Százszor csókolj még,	Legyen hű szíved angyalból,
Végleg sorsom légy!	Hogy vigyázz rám!
Lásd, hozzánk jó volt az ég!	Ahogyan kívánnám

Nox: Védj meg!

Egy újabb nap, egy újabb reggel köszöntött ránk pénteken. Én a szokásoshoz képest későn ébredtem, sőt most, hogy sikerült megfordulnom látom, hogy James is már fenn van. Ami lássuk be, hogy nagy szó, mivel ő nagy alvó, ráadásul még csak fél hét van. És ahogy elnézem, valamin nagyon töri a fejt, mert észre sem vett. Így a füléhez férkőztem.

- Pukk! - erre a cselekedetemre pedig ugrott egyet. Majd kicsit riadtan nézett rám, én csak a legédesebb mosolyomat elővéve próbáltam úgy tenni, mint egy jó kislány. 

- Neked is jó reggelt. - morogta. 

- Na, ne morcoskodj! - néztem rá kérlelően mire válaszképp egy sóhajt kaptam. - Min méláztál annyira? 

- Semmin.

- Abban ennyire nem lehet elmerülni. 

- Nem szeretném elmondani.

- O-ké.

- Most megsértődtél. - jelentette ki. 

- Nem.

- De igen, látszik a szemeden. 

- Ez nem igaz!

- De igen, nézd, sajnálom . . . 

- Oké-oké, kicsit rosszul esik, de nem sértődtem meg, én sem mondok el rengeteg mindent. De tudod, van egy mondás, hogy egyszer minden kiderül. - szakítottam meg. - Na, én, hagylak merengeni, addig is elmentem zuhanyozni. - nyomtam egy puszit az arcára, majd elkezdtem a fürdő felé baktatni. Bent elvégeztem ügyes-bajos dolgaimat, majd kimentem. És a szobában rögtön Jamest pillantottam meg, az ágyamon, ahogy tovább gondolkodik. Majd én is melléültem, de nem szóltam semmit, hagytam, hogy elmerüljön a gondolataiban. Alig pár perccel később felém fordult, így én is felé fordítottam a fejem és kíváncsian néztem rá.

- Igazából lenne egy kérdésem. - nézett rám nagy komolyan, amit ritkán tesz. Én bátorítóan rámosolyogtam. - Szóval csak azt szeretném megkérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni velem a bálba, persze csak akkor, ha nem mondtál még senkinek igent? - tette fel azt a kérdést, amire a legkevésbé számítottam. És itt kezdődnek a problémák, szívesen mennék vele, de abból semmi jó nem sülne ki. - Persze csak, mint barátok mennénk el. Tudod semmi kedvem felszedni egy üres fejű libát. - kezdett magyarázkodni. Végül is, ha barátokként megyünk, és ő is így gondolja, akkor nincs semmi akadálya. . 

- Nem akarok felkelni. - nyöszörgött.

- Felőlem maradhatsz, de akkor lekésel a reggeliről és elalszod az első órát is. 

- Mi az első óránk?

- Rendben van! - mondtam.

- Ho . . . hogy mit is mondtál? - kérdezte kikerekedett szemekkel. 

- Hogy rendben, de csak, mint barátok. - mondtam egyszerűen.

- Tényleg? Komolyan gondolod? - értetlenkedett. 

- Igen, komolyan. Csak nyugodj meg, nem fogok a döntésemen változtatni.

- Akkor oké! - mosolyodott el most már ő is. - Akkor most már nyugodtan alhatok. - erre én küzdve próbáltam visszatartani a nevetésem. 

- Te eszement vagy. - prüszköltem.

- Lehet, de szükségem van a plüsscicámra. Nélküle nem tudok aludni. - nyavalygott. 

- Plüsscica? - húztam fel a szemöldököm.

- Miért, nem? Te úgy játszadozol, mindig, mint egy kiscica a gombolyaggal. Úgyhogy te vagy az én plüsscicám. - magyarázkodott. 

- Ohh, pedig azt hittem, hogy Éjfélre gondoltál. - mire egy fejcsóválást kaptam csak. - Akkor én először felkeltem a többieket, utána visszajövök. - így is tettem. Bár várható volt, hogy Katy és Mel vissza fognak aludni, de azért próba szerencse. Majd visszabújtam az ágyba, de mielőtt bármit is tehettem volna James hátulról átölelt.

- Nem maradnál nyugton? Szeretnék még aludni. - nyöszögte. Így én úgy maradtam. Miközben a lányok szépen sorban elkészültek és még egy SVK házit is sikerült megírnia Mel-nek. Mikor már mindenki kész volt, vagy legalábbis hamarosan elkészülőben volt próbáltam felkelteni Jamest. Így kibontakoztam az öleléséből, majd elhelyezkedtem vele szemben és a fülébe suttogtam, ébresztgettem, míg nem fel nem ébredt

- Héj, én prefektus vagyok, nem félsz, hogy lerángatlak? 

- Nem, nem tennéd meg velem. - nézett rám ártatlan szemekkel.

- Igazad van. - fújtam egyet dühömben, amely hamar el is szállt. - Egyébként SVK-val kezdünk, úgyhogy ha én nem is tudnálak lerángatni, Merrythought kicsinálna az év végéig. - küldtem felé egy aranyos kis mosolyt. 

- Mindig eléred, amit akarsz ugye? Mindig meg tudsz győzni. - morgolódott.

- De lásd, be igazam is van. 

- Neked mikor nincs igazad? - tette fel a költői kérdést. - Na, jó, akkor megyek, csak még kérem a reggeli puszim. - én megadtam, amit kért, majd tényleg feltápászkodott és elment. Pár perc múlva pedig, amikor Alice lemásolta a számmisztika házimat el is indultunk reggelizni. A Tekergőket bevárva mentünk órára. És lassacskán végigültük a mai 4 unalmas óránkat, majd Dumbledore az ebédnél további információkat osztott meg velünk, a bállal kapcsolatban.

- Kedves Diákok, nem rabolom el sokáig az időtöket az ebédtől, mindössze annyit mondok, hogy a 4. 5. 6. és 7. évfolyamokról, akik a bálon részt kívánnak venni a házvezetők ma a délután folyamán mondják el a fontos tudnivalókat. A Hugrabug ház 2-től, a Griffendél ház 3-tól, a Mardekár ház 4-től és a Hollohát háza 5-től tartja ezt a megbeszélést. Ennyit szerettem volna. Jó étvágyat mindenkinek! - mondta az igazgató. Majd helyet foglalt. És mivel még volt másfél óránk a megbeszélésig, így felmentünk a klubhelyiségbe. Mel pedig felment és írt egy levelet a szüleinek. 

- Na, akkor mi lesz a hétvégével csajok? - kérdezte Emily.

- Mit szólnátok, ha szombaton lemennénk Roxmorts-ba és megvennénk a ruhákat, már akinek kell és vasárnap bulizunk? - kérdezte Mel. 

- Nem jó, hétfőn tanítás . . .- mondta Emily.

- Akkor szombat buli, vasárnap shopping? 

- Nem nem, ha már vasárnap kilógunk, és mi van, ha elkapnak minket, legyenek meg a ruhák mindenesetre. - mondta Alice.

- Ugyan már, még sosem kaptak el minket. - magyarázkodott Mel. 

- Lily? - kérdezett engem Alice.

- Nekem édes mindegy. Engem ne keverjetek bele, ha megvan, hogy mikor megyünk, nekem jó lesz az. - mondtam diplomatikusan. 

- Ejnye, a mindig példás prefi még ki is szökik a suliból, de rossz kislány vagy. - mondta nekem Sirius rosszallóan. 

- Nem vagyok rossz, maga vagyok a sátán. - küldtem felé egy gonosz mosolyt.

- Jujj, védj meg a csúnya nénitől. - bújt James mögé. Mi pedig röhögésben törtünk ki. Még mi hülyültünk a fiúkkal a lányoknak sikerült eldönteniük, hogy kövi héten megyünk bulizni. Ezek után, mivel az idő nagy eljárt lementünk, ahhoz a teremhez, ahol a megbeszélés lesz. A folyosó már a háztársaik nagyban zsibongtak, míg meg nem érkezett a házvezetőnk és bementünk a hatalmas terembe, ahol mindannyian elfértünk. 

- Nos, mint azt tudják a bál a következő hét szombatján kerül megrendezésre, a bál kezdete 6-kor lesz. Ekkor a végzősök fognak keringőzni. Utána pedig kulturált szórakozás következik. . .- magyarázott tovább McGalagony. Elmondta, hogy a női ruhaviselet az empire ruhák fogják jellemezni, vagy, hogy pontosabb legyek azt mondta, hogy ebben kell lennünk. Végül jött volna a szokásos, amikor is a tanárnő megmutatja, hogy hogyan kell keringőzni. De meghallotta James-t és Sirius-t beszélgetni.

- Mr Potter és Mr Black, mi az, amiről ilyen elmélyülten beszélgetnek, mialatt én Önökhöz is beszélek? - kérdezte a tanárnő. 

- Semmiről tanárnő. - felelte James. 

- Csak tudja, azon gondolkodtunk, hogy miért kell ezt mindig végighallgatni, bálok előtt. - mosolygott szemtelenül Sirius.

- Igen, végül is, ezt mindig végighallgatjuk, az oké, hogy megmutatja, a végzősöknek a táncot, de a többire miért van szükség. - szemtelenkedett James, ezzel elérve a háztársaink csodálatát (amit már jó pár ilyen tettével megtett barátjával, Sirius-szal együtt). 

- Akkor, ha ennyivel jobban tudja, akkor tessék, fáradjon a terem közepére a párjával és mutassák meg, hogy hogyan kell keringőzni! - mondta a tanárnő, mi pedig eléggé meglepődtünk, de a két Tekergő csak tovább mosolygott.

- Ugyan Tanárnő, nem hinném, hogy kegyénél jobban tudnék táncolni. - kezdte mézes-mázos hangon. 

- Ha tud, ha nem, most meg fogja mutatni Potter. - mondta ellentmondást nem tűrően. Így James felállt, és felém fordult.

- Hölgyem, szabad egy táncra? - kérdezte nemesi hangon és felém nyújtotta a kezét. Erre mindenki nagyon megdöbbent, még Sirius is abba hagyta a mosolygást és kíváncsian nézett ránk. 

- Természetesen, uram. - feleltem ugyanolyan hangon, és kezem az övébe csúsztatva keltem fel az eddigi helyemről. Így, kézen fogva sétáltunk a terem közepére. Most áldom a nagyszüleimet, mert rákényszerítettek, hogy tanuljak meg táncolni. Mikor végül beértünk, maga felé fordított és lágy tartásként megérintette a derekam, míg a másik kezével irányítva az enyémet felvette a kezdő pozíciót, így én is ezt tettem.

- Idáig remek. De Mr Potter, szerintem mindannyian boldogok lennénk, ha a keze nem csúszna lejjebb. – tette hozzá a Tanárnő csípősen.

- Miért feltételez rögtön rosszat rólam Tanárnő? – kérdezte ártatlan hangon James. 

- Nem is tudom . . . - mondta sokat sejtetően. - Frics Úr, a zenét kérem.- és ahogy a tanárnő kiejtette ezeket a szavakat, a zene azonnal felcsendült. Mi egyszerre mozdultunk meg a lágy ritmusra. Tökéletes összhangban mozogtunk. Éljen a jó tánctudás! Néztük egymás szemét, teljesen elmerültem azokban az olvadt csoki szemekben s a lábaim önállóan mozogtak, egészen addig, míg a zene el nem halt körülöttünk. Még pár másodpercig így maradtunk, majd szétváltunk. 

- Ki gondolta volna, hogy másra is képes a csínytevéseken kívül? - szólt rögtön szinte már elismerően McGalagony. 

- Tudja Professzor, a kviddics és a jó modor is az erősségeim közé tartozik. - felelte James kicsit sem szerényen. 

- Jó modor, mi? - pillantottam rá felhúzott szemekkel. Erre viszont többen elnevették magukat a teremben.

- Igen is van jó modorom. - mondta. 

- Oké, oké, ezt beszéljék meg kérem a megbeszélés után. Kérem foglaljanak helyet! És köszönjük a bemutatót. - mondta a professzor asszony, és mi így is tettünk. Majd még pár percig beszélt az illemről ( nem értem, hogy miért? ) aztán a megbeszélés végével mind felmentünk a klubhelyiségbe. Majd mi lementünk megtartani az edzést, ami egész jól ment mindenkinek. Az edzés után még felmentem és átöltöztem, majd lent elköszöntem mindenkitől, még a srácoktól is. 

- Lily vigyázz magadra! - ölelt át Emily. 

- Mindig vigyázok. - mosolyogtam.

- Nem azért, de mégis hova kell menned pont ilyenkor? - tette fel a kérdést Sirius, a holdtöltére utalva. 

- Mondtam, az unokabátyámnak szüksége van rám. - feleltem.

- Na mentem, jó éjt! -mondtam, majd kimentem a portrén és lementem majd kimentem a szabadba, ahol november lévén elég csípős idő fogadott. Majd a Rengetegen keresztül kisétáltam a suliterületéről és hopponálva* érkeztem meg egy Londontól nem túlságosan távol eső hatalmas erdőben, egy kis rétre, ahol mindig találkozni szoktunk, az unokabátyáimmal. Pár perccel később meg is jelentek. Matt segített hopponálni Marknak, aki jelen pillanat nem volt épp fényes állapotban. 

- Sziasztok! - köszöntem rájuk és segíttetem lefektetni Markot, egy plédre, hogy azért még se, a fagyott füvön feküdjön.

- Szia húgi! Hogy vagy? - tette fel a megszokott kérdést Mike. 

- Én remekül, de Mark nem nézel ki túl jól . . . - néztem rá szomorúan. 

- Ugyan már, soha jobban húgi. - mosolygott rám.

- Hülye! - mosolyogtam rá. 

- Egyébként Daniel is jön, de csak később, ha megjött, akkor mehetsz, jó, nem akarjuk, hogy feltűnést kelts. - mondta nekem Mike.

- Szerintem nem keltenék feltűnést, de hosszú napom volt, úgyhogy most kivételesen elfogadom ezt a cserét. - mondtam nekik. Majd a Hold feljött, kibújta a fák takarásából, így Marknak hatalmas fájdalmai lettek. Mi pedig rögtön felöltöttük az állat alakunkat. Ahogy megláttam a gyönyörű szép jaguárt és mellette ülő rókát. Egyszerűen annyira nem tudtam őket azonosítani a bátyáimmal, de mégis. Mindegy ezek vagyunk mi. Mark torkaszakadtából ordított, majd hirtelen már nem adott több fájdalmas hangot. Átváltozott. Majd felugatott a Holdra, hogy megtudja, nincs-e a közelben az egyik fajtársa. De szerencsére nem érkezett válasz. Így, csak tartottuk vele a lépést, és meggátoltuk, hogy túl közel kerüljön az erdő széleihez. Kifejezetten élveztem. Úgy éreztem, hogy szabad vagyok, és olyan jó érzés volt, levezetni a feszültséget. Míg nem, nem tudom hány óra múltával, talán 3, de megjött Dan is, felismertem a szeméről. Akit végül is elég könnyen fel lehet ismerni. Egy fehér farkas ugyanis nagyon ritkák ezen a térségben, és a szemei is árulkodóak, melyek szép világoskékek voltak. Felém nézett, majd biccentett. Én pedig így mindenkitől egy biccentéssel elköszöntem, majd így, ahogy voltam hopponáltam, mivel tisztában voltam azzal, hogy Remus is éppen vérfarkas alakban van. Így nyugodtan mentem a Rengetegben, míg meg nem hallottam egy vonyítást nem is olyan messziről. Úgy gondoltam, hogy ez csak Remus, így csak mentem tovább a suli felé. De egyszer csak Remus előbukkant és lecsapott rám. Nem értettem, hogy miért tette, hisz állat voltam. Olyan hirtelen jött és kiszámíthatatlanul, hogy a bal vállamnál csapódtak be a karmai. Felszántva a bőröm, ledöntve a lábamról. Újra le akart csapni rám, de megjelent egy szarvas, amely agancsaival eltolta tőlem a vérfarkas barátját. Majd visszafordult felém. Nem értettem, miért mentett meg, hisz a szemében csak egy állat vagyok. De ezen nem volt időm gondolkodni. Most már Ágas volt a célpont, így mellészökkentem, de Remus felé néztem, így amikor a mancsait felemelte, én a hátsólábaimra támaszkodva a melsőlábaimmal ellöktem a kezét és hátradöntöttem. A nagy fekete kutya, amelyben felismertem Tapmancsot hitetlenkedve nézett rám, én csak visszafordultam Ágas felé egy pillantást vetettem rá, majd futva indultam most már a kastély felé. Így olyan háromnegyed óra múlva már a kastély folyosóján voltam. Amikor bementem a klubhelyiségbe (persze még előtte megkaptam a hegyi beszédet a Dámától, hogy nem hagyom aludni és satöbbi, satöbbi), bent már nem volt senki. Nyugodt léptekkel mentem fel a hálónkba, és meg sem pisszentem, mert nem akartam, hogy valamelyikük felébredjen, azt meg főleg nem, hogy meglássák a vállam és a ruhám, amin már elég vér volt. Ahogy beértem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat. Lekillódva magamról a kabátom és a pulcsim meg a pólóm, amit csak a vállam fájdításával értem el. . . Elkezdtem lefertőtleníteni azt a négy karomnyomot, ami meglátszott, és mivel a varázsigét magamon nem tudtam használni, ezért egy kis betadinnal** (amiért imádom a muglikat)is bekentem majd gondosan bekötöztem, ami megint nem volt túl egyszerű. Holnap le kell mennem a gyengélkedőre kérni curavit***  és vérzéscsillapító bájitalt, mert nincs hozzá alapanyagom. - döntöttem el magamban. Majd, még lementem a klubhelyiségben, mert megbeszéltük Reg-gel, hogy még beszélünk, igaz még nem volt itt az ideje, de lementem és elkezdtem írni a mágiatöri esszémet. Alighogy megírtam a bevezetést Reg megjelent kicsit kómás fejjel. 

- Szia bátyó! - köszöntem.

- Szia, hát te, még kora van. Hogy hogy ilyen korán itt vagy? - érdeklődött. 

- Dan jött és így nekem nem kellett maradnom, vagyis, hogy pontosak legyünk hazaküldtek. - magyaráztam. 

- Na és, minden simán ment, Mark hogy van? - kérdezte.

- Nem volt semmi érdekes. Hát viszonylag igen szerencsére. - mondtam. - De mondd csak, miről akartál annyira beszélni velem ilyenkor? 

- Tudod a családom minden évben tart karácsony előestéjén egy bált. És a drága jó anyám küldött meghívót Sirius-nak is meg nekem is. Neked mi a véleményed róla? - mondta.

- Mindenképpen el kell mennetek. De már tudtam róla, sejtettem, hogy megfogod kérdezni. Tudom, hogy nem nagy élmény az a parti, de mindenképpen ott kell lennetek, nem fog bántani titeket senki, és ráadásul még az anyátokat is fel tudjátok idegesíteni, nem remek? - kérdeztem mosolyogva. 

- Az idegesítős rész tetszik. - somolygott. - De mégis hogy?

- Olyan partnert választotok, akit a drága jó anyátok utál. Ennyi. 

- Ez remek ötlet. - mondta, és meghallottuk, ahogy a Tekergők belépnek, de ők nem vettek észre minket, mert eléggé elmélyülten beszélgettek és mi sem az orruk előtt ültünk. Mi pedig hallgatóztunk. Tudom, tudom, hogy nem szép dolog, de ez van. 

- Akkor sem értelek! - csattant fel Sirius. - Miért kockáztattad az életed azért a kis őzikéért? -kérdezte, na erre már én is kíváncsi voltam. 

- Mondtam már, nem tudom, csak úgy éreztem, hogy meg kell védenem. Egyébként meg olyan ismerős volt. - magyarázkodott James s erre a kijelentésére Reg rám nézett, sejtette, hogy én voltam.

- Nem tudtam, hogy az őzekre is buksz. - mondta Sirius sokat sejtetően. - Majd szólok erről Lily-nek. - mosolygott, de ezért a beszólásért megérezhette James könyökét az oldalában. 

- De láttad nem, utána az őz is megvédte Jamest. - szólt bele immár Peter is. 

- Egy egyszerű őz nem támadt volna egy vérfarkasra. - tette meg a felfedezést Sirius, s közben lehuppantak a kanapéra.

- Wáó, de elmélyülten beszélgettek, minket meg észre sem vesznek a Nagy Tekergők. - mondta Reg tettet felháborodással.

- Ohh, bocs, csak beszélgettünk. Mennyit hallottatok? - kérdezte Sirius. 

- Amióta bejöttetek. - válaszoltam. 

- Ez csak egy hülye öhm . . . - gondolkodott a magyarázaton Peter. 

- Ha a titkotokra céloztok, akkor már jó ideje tudok róla. Úgyhogy ne strapáljátok magatokat. - mondta Reg. 

- Hogyan? - kérdezte egyszerűen James.

- Mikor nálunk voltál, amikor elsősök voltatok, akkor hallottam, hogy erről beszéltek. - mondta bátyó. 

- Te kihallgattál minket? - kiabált rá az öccsére Black.

- Sirius! - szóltam rá. 

- Hagyjad Lily, nem érdemes. - mondta Reg. - Jó éjt! - ezután felment a hálóba.

- Ezt nem hiszem el, most még ő van megsértődve, anya kicsi szeme fénye! - undorodott el Sirius.

- Elég volt ebből Sirius! Ha jót akarsz abba hagyod az öcséd rágalmazását, mert én nem állok jót magamért. Ha választanom kell kettőtök között őt választanám, nem téged. - mondtam.

- Miért? - nézett rám értetlen szemekkel és a többiek is így tettek.

- Soha, soha ebben az életben nem voltál tekintettel rá! Soha nem segítettél neki! Soha nem álltál mellette. Soha nem védted meg! Soha nem mozdítottad még csak egyetlen ujjadat sem, ha róla volt szó! Pedig ő . . . - már én is ideges voltam, közel voltam ahhoz, hogy kiabáljak, de visszafogtam magam, és majdnem kikotyogtam dolgokat, amiket nem kellettek volna. 

-Pedig ő . . . ? - kérdezte az idősebb Black.

- Mikor ti még csak el sem kezdtétek a csajozást, már akkor a barátom volt. Sokkal közelebb áll hozzám, mint te. Ő mindent tud rólam, és én is róla. Nagyjából ennyi. - köszörültem ki a csorbát. - Viszont most már szeretnék ágyba bújni, mert elég hosszú napom volt. 

- Még lehet egy kérdésem? - kérdezte James.

- Ez volt a kérdésed? - mosolyogtam rá. 

- Nem. Szóval ma Remus megtámadt egy őzet, és nem tudjuk, hogy miért tette, neked van rá tipped? - kérdezte. 

- Nincs. - mondtam. Bár volt sejtésem, hogy miért támadt meg, de akkor már elárulnám magam. - Sajnálom, de ilyenről még nem hallottam. - így felálltam és megöleltem Peter-t majd Sirius-t, félkézzel persze és végül Jamest.

- Valami történt a karoddal? - kérdezte. Persze, neki ki kellett szúrni, hogy kifejezetten vigyázok rá. 

- Öhm semmi, csak az edzésen megrántottam. - magyaráztam.

- Na akkor ülj le, megmasszírozom. - még csak a gondolattól is kirázott a hideg. 

- Ohh, kösz, de nem kell, holnapra kutya baja sem lesz. -mondtam, és már megfordultam, de nem engedett. A keze feljebb csúszott a karomon.

- Lily vedd le a felsőd! - szólt rám. 

- Hogy? - néztem rá. 

- James én megértem, hogy szeretnéd látni Lily-t kevesebb ruhában, de még mi is itt vagyunk. Bár imádom az ingyen pornót és a sztriptíz is a kedvenceim közé tartozik. - nevetett Sirius.

- Azt mondtam, hogy vedd le! - parancsolt rám újra James. 

- De, tudod, hogy én hogy szoktam aludni, ez alatt nincs rajtam semmi. - próbáltam lebeszélni erről.

- Nem érdekel. - erősködött tovább. 

- Miért akarod, hogy levegye? Mármint azon kívül, hogy szeretnéd látni Lily-t félmeztelenül? - kérdezte most már Peter. 

- Mert itt van egy kötésnek az alja, és a megrándított vállra nem raknak kötést. - hogy a franc vinné el . . . 

- Ez viszont már tényleg érdekes. - mondta Peter.

- A sztriptíz is elég érdekes lett volna. - szontyolodott el Sirius. 

- Lily, kérlek, ha nem veszed le, leveszem én. - kérlelt tovább James.

- Na jó. - mondtam, és teljesen hátat fordítottam nekik és levettem a pólót, amiből a jobb kezemmel kezdve a fejemen át végül a bal kezemen csúsztattam le. És amint lekerült rólam a fedetlen mellkasomat takartam vele és megfordultam. 

- Várjunk csak, az őznek is pont a bal válla sérült meg. - kezdett gondolkodni James. Én kifejezetten érdekesnek találtam a padlót.  

- Ez csupán véletlen egybeesés, vagy . . . - kezdte Sirius. Felsóhajtottam és válaszoltam. 

- Én vagyok az őz. - mondtam. 

- Te jóságos Merlin szívecskés alsónadrágja! - mondta Sirius. 

- És ezzel a lányok is tisztában vannak, nem? Tőled kértek segítséget, amikor az animágiáról tanultunk. - vezetett James helyes okfejtést.

- Pontosan! - emeltem fel a fejem és néztem rájuk. 

- De mégis miért? Hisz az ember nem kezd csak úgy animágiát tanulni. - mondta Peter. 

- Emlékeztek, mit mondtam, hogy Mark-nak kell segítenem, a bátyámnak. Igen, neki kellett, mert ő is akár csak Remus vérfarkas. A családunkban az összes unokabátyám és én is megtanultuk, hogy tudjunk neki segíteni. - magyaráztam.

- Ohh, így már érthető. És mióta tudsz átváltozni? - érdeklődött James. 

- Első nyáron tanultam meg. -válaszoltam.

- Mi ?! - mondták mindhárman egyszerre. 

- Ahha, ha valamit nagyon akarok, akkor azt így vagy úgy elérem. Bár a kivétel sajnos erősíti a szabályt. - mondtam.

- És van ötleted, hogy Holdsáp miért támadt rád? - kérdezte James újra. 

- Biztos megérezte rajtam Mark szagát, mint a fajtársáét, és biztos emiatt volt.- feleltem.

- Nem kéne lemenni Poppy-hoz a válladdal? - aggodalmaskodott James. 

- Nem, lefertőtlenítettem, bekötöztem, és majd holnap szerzek bájitalt rá. Meg leszek, ne aggódj. De most már tényleg megyek pihenni. Jó éjt! - s felindultam végre a pihi-puhi ágyamba aludni. Már a lépcsősor felénél voltam, amikor egy kar ölelte át a derekamnál fogva. És James volt mögöttem.

- Hé! Megijesztettél. És hol a köpeny? Nem gondoltál még rá, hogy észrevehetnek? - kérdeztem. 

- Milyen köpeny? - tetettet értetlenséget véltem kivenni a hangjából.

 - A láthatatlanná tevő köpeny. Hát milyen másik?

- Te honnan tudsz erről? 

- Tudod Mel is Potter, ráadásul az egyik legjobb barátnőm, már párszor kölcsönvettük a köpenyed. - mosolyogtam rá. 

- Ohh tényleg?

- Igen, de csak egy kicsi és utána mindig visszavittem. 

- Jól van, talán kiengesztelhetsz mondjuk, hogy veled alszom. - mondta elgondolkozva.

- Ez esetben nyugodtan jöhetsz kiengesztelődni.

- De még le akarok fürödni. Úgyhogy majd jövök. 

- Ha gondolod használhatod a fürdőnket. - mosolyogtam rá.

- Ez esetben menjünk. - mondta. Mivel én már lefürödtem és egyenlőre nem akarok még egyszer, ezért csak felmentünk és a én előbányásztam neki egy törülközőt és bekísértem a fürdőbe. 

- Nos. Itt a törcsi, a sampon és a tusfürdő. Ha nagyon akarod még a fogkefém is használhatod, nem vagyok finnyás természet. - mondtam és mindent odaadtam neki. - Akkor én ki is mentem.

- Nem kell annyira sietned, ha akarsz maradhatsz is. - nézett rám elbűvölő szemekkel. 

- Hmm, nem rossz ajánlat, de kösz nem. - nyomtam egy puszit az arcára és kimentem. Kint elhelyezkedtem az ágyon. Majd nem sokkal később James végzett is és csatlakozott hozzám, majd nyugodtan aludtunk.

UI:

*A hopponálás, hogy Lily tud. Erről kicsit később lesz szó, hogy hogyan tud . . . ( mivel tudjátok, hogy ahhoz, hogy valaki hopponáljon kell egy papír ami igazolja, hogy megvan a vizsgája)

** A betadin, ami fertőtlenítőszer.

***curavit bájitalt: egy olyan bájital, aminek segítségével a sebek gyorsabban gyógyulnak ( persze nem azonnal, de felgyorsítja a folyamatot) saját elmém szüleménye egyébként.

Remélem tetszett a feji =D