44. Fejezet – I can do it for our baby

Sziasztok!
Bocsánat a csúszásért. Eléggé túlvállaltam magam, a suli mellett nyelvsuliba járok, és végzek egy másik levelezős képzést is, ezenkívül előrehozott német érettségire készülök. Szóval az időhiányom elég jelentős. Ezért lehet, hogy kissé össze vissza lesznek frissek, de mindenképpen próbálom hetente, vagy legalább másfél hetente feltenni az ú részeket.
Ehhez a részhez ajánlom James Blunttól aYou're beautiful c. számot.
Puszi
LilyV
xoxo

 

Tudod mire jöttem rá, mi a nagyszerű dolog abban, ha az ember terhes? Olyasvalami, amit el sem tudtam volna képzelni. Hogy az ember soha nincs egyedül. Amikor van bensődben egy gyerek, soha többé nem vagy egyedül. Ő egy valóságos személy.
John Hoyer Updike 

 

James nem örült annak, hogy én is benne vagyok az akcióban. Nem győztem egész reggel nyugtatgatni és győzködni, miután elmondtam a tervemet. Egészen addig folytatta, amíg el nem mondtam neki, hogy én megtudnám csinálni nélküle is, de ő nem. Persze először besértődött, azt hitte a képességeit vonom kétségbe, de ez nem így volt. Egyáltalán nem kételkedtem benne, hogy képes lenne egyedül is belopakodni a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályra, majd a Próféciák Termébe. Tudom, hogy képes lenne rá és ezt persze neki is kifejtettem, hogy egyáltalán nem a képességeit szóltam le, csupán a babánk bennem növekszik és a jóslatot csak az veheti le a polcról, akiről a jósalt szól, vagyis a baba, ez esetben rajtam keresztül … Így Jamesnek nem maradt más esélye, csakhogy belenyugszik, hogy ezt most ketten csináljuk. Igaz nem volt odáig az ötletért, de belátta, hogy így lesz a legjobb. Egész nap tiszta zizi volt, hogy veszélynek teszem ki magam, talán egy dolgot nem ártott volna megosztanom vele … hogy gyakorlott betörő vagyok. Csak Merlin tudja hányszor törtem be Tomhoz, vagy lopóztam be halálfaló kúriákba. De erről hallgattam, mint a sír. Azonban amikor kaptak kiküldetést, akkor nem kissé féltem, hogy valami bajuk esik azért, mert James nem tud kellőképpen koncentrálni. Rettegtem, hogy hibázni fog és kockáztatja a saját és a többiek életét is, így gyakorlatilag amíg vissza nem értek végig rágtam a körmeimet és próbáltam nem kiadni magamból az eddigi kajámat, de hát ez nem ment maradéktalanul. Őrjítő hányinger kerülgettet és nem tudtam eldönteni, hogy az aggodalomtól, vagy a szokásos rosszulléttől. Amikor azt hittem, hogy mindent a gyomromban lévő dologtól megszabadultam megmostam az arcomat és párszor kiöblítettem a számat, de nehéz volt elkerülni, hogy megdöbbenjek a tükörképemen, ami olyan sápadt volt, hogy még egy szellem is megirigyelte volna. De ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni. Így csak lassan, megfontoltan lépkedtem vissza a folyosón az irodába, amikor összefutottam Matt-tel.
- Uhh húgi, rettenetesen festesz – néz rá hatalmas aggódó szemekkel.
- Kössz, ez kedves. - mosolygok rá.
- Jól vagy? Nem kéne pihenned egy kicsit? Ha gondolod hazakísérlek. - ajánlja fel lovagiasan.
- Ajj már … - kezdenék kiborulni, amikor meghallom James aggodalmas hangját a hátam mögül.
- Kicsim, nem vagy jól? - hangjából csak úgy szikrázik az aggodalom, míg hátulról óvatosan átölel, így feltűnés mentesen simogathatja a már kissé gömbölyödő hasam.
- Áh, dehogy is, rendben vagyok. - nézek rá mosolyogva és megnyugodva, hogy mind egyben vannak.
- Nem úgy nézel ki. - kémleli sápadt arcomat. - Mattnek igaza van. Hazakísérlek.
- Jajj ne csináljátok már. - sóhajtok fel fáradtan.
- Sokat kell pihenned és egyáltalán nem pihensz. - morgolódik James.
- Ne már! Jóval többet alszom, mint amennyit szoktam. - csóválom a fejem.
- Lássuk be, hogy az nem nagy teljesítmény.
- Kérlek Drágám ne kezdjük ezt elölről. Ha nem érzem magam jól, akkor szólok és hazamegyek. Nem kockáztatnék. De jól vagyok. Ezek a rosszullétek normálisak.
- Tudom, hogy normálisak, de nagyon durvák néha. És aggódom. - nyom egy lágy csókot homlokomra.
- Őszintén szólva én is aggódom. - hallom Reg hangját.
- Hékás! Így is hét lakat alatt vagyok.
- Akkor legalább ismerd be, hogy rosszabbul viseled a terességet, mint először. - hangja halk, hogy csak a mellette álló James és én halljuk.
- Ez igaz? - azt hiszem James most érte el az aggodalmának csúcsát, vagyis nagyon remélem, mert ennél több aggodalom már tényleg káros lehet.
- Hááát … - habozok a válasszal.
- Válaszolj őszintén! - kéri akaratosan.
- Jó, rendben, tényleg nehezebben viselem. De ez nem jelent semmit.
- Még hogy nem jelent semmit …
- Drágám, te is ott voltál az orvosnál, amikor mondta, hogy minden rendben van velünk.
- Igen, de …
- James, minden terhesség más és más. És normális, hogy többször vagyok rosszul.
- Ez biztos? Nem csak azért mondod, hogy megnyugtass?
- Biztos. A babánkkal kapcsolatban sosem hallgatnék el semmit sem.
- Így sokkal jobb.
- Örülök, hogy ezt megbeszéltük. - nyomok egy puszit az arcára és folytatjuk tovább a munkát. A nap lassan telt és a műszak is úgy tűnt, mintha soha nem lenne vége. De azért csak alábbhagytak az események és hazamehettünk volna pihenni, de ehelyett kisétáltunk nyüzsgő Aurorságról és csendes, szinte már kihalt Minisztérium több részébe. Teljes csend honolt, így mi is lábujjhegyen mentünk tovább.
- Tudod merre van? - kérdezi James suttogva.
- Igen. - pillantottam rá, míg mentünk tovább. Alighogy befordultunk a következő folyosóra halk léptek zaja csapta meg a fülünket. Már késő lett volna visszafordulni. James szemeit kémleltem, de nem jutottam előbbre. Ha még csak egyedül lennék egyszerűen bebújnék a szobor mögé, de ketten nem tudunk. James viszont elmosolyodott. A falnak nyomott mire belőlem majdnem kitört, hogy talán nem most kéne, de a mutató ujja megakadályozott.
- Shh. - súgta és megcsókolt, csak óvatosan kóstolgatta az ajkaimat. Nem tudtam, hogy mit, miért, hogy. Viszont amikor a léptek zaja elnémult nem messze tőlünk, majd egy kicsit később továbbsétál. James addig nem enged el, amíg elején el nem hal a távolban a zaj. - Gondoltam, hogy tovább megy. - vigyorog.
- Mégis miből?
- Ugyan, én is továbbmennék, nem zavarnék meg egy ilyen légyottot.
- Szólhattál volna, hogy ez a terved.
- Nem volt rá időm. -von vállat és egy puszit nyom a homlokomra, mielőtt még halkan tovább lopakodnánk. Lassan haladunk, de biztosan. Senkivel sem futunk össze szerencsére. Óvatosan nyitom ki a Rejtélyügyi főosztály ajtaját. A főosztályon már van némi alapzaj, de nem feltűnő, alig pár varázsló és boszorkány tevékenykedik, így nem volt nehéz elsomfordálnunk úgy, hogy ne vegyenek észre. A Jóslatok Termének ajtaja baljós volt, de nem rettentünk meg. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, hogy a gyönyörű, lágyan világító kék színű jóslatok közé vessük magunkat. Ahogy beléptem rájöttem, hogy ez körülbelül olyan munka lesz, mint tűt keresni a szénakazalban. De mégis volt valami láthatatlan erő, ami maga felé hívott. Nem tudtam mi az, de mégis követtem ezt az érzést, ami alig észrevehetően növekedett, míg egy polcon meg nem pillantottam egy nevet, ami megfogott. Harry James Potter. Jamesszel még nem is beszéltünk a nevekről, mégis valahogy tudtam, hogy ez a tökéletes.
- Harry. - ízlelgeti a nevet.
- Így hívták a papámat, akit Tom a szemem láttára ölt meg. - súgom halkan, a felirattal szemezve.
- Sosem mondtad.
- Sosem hittem, hogy jelentősége lesz.
- Szerintem jól hangzik. - simogatjuk mindketten a hasam.
- Szerintem is. - mosolygok rá. - Szóval lássuk a trollt. - nyúlok lassan a jóslat felé. Lassan fonódnak ujjaim a hideg gömbre, majd leemelte a polcról. James a vállamra teszi állát és úgy nézi a gömböt, amiben valami furcsa ködszerű valami gomolyog. Majd egy furcsa rekedt női hang szólal meg. 

Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött … a hetedik hónap halála szüli őt … A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik … Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli …

A jóslat nem nyugtat meg sőt felkavart. Ez rettenetes. A szemeimbe könnyek szöktek tőle. A kezem remegni kezdett, alig vettem csak észre, amikor James óvatosan a polc felé irányította a kezem, hogy letegyem a gömböt. Az ujjaim elengedték a gömböt és helyette James talárjába markoltak.