14.Fejezet – One kiss, two kisses ...

Sziasztok!
Szóval, kicsit játékos, jobb kedvű résszé sikeredett. Remélem tetszeni fog.
Ajánlom hozzá, Rihannatól a Complicated c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen  elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.
Született feleségek c. sorozat

 

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem, úgy tűnt, senki sincs fenn, mindenki alszik, az órára néztem, ami kilenc órát mutatott. Meg sem lepődtem, hogy kemény öt óra alvás után már nem tudok aludni. Nem tudtam, hogy mégis mit kezdhetnék magammal, pedig valamit muszáj volt, mert ha csak fekszem és bámulom a baldachint, csak gondolkodni fogok és ezen az egyen kívül bármit megtennék. Lassan, halkan ülök fel az ágyban, és kis híján szívbajt kapok, amikor Sophie reggelt kíván.
- Te jó ég! Azt hittem alszol. - kapok a szívemhez és ijedten nézek rá.
- Oh, már nem. De azt furcsállom, hogy te eddig aludtál. Mikor is értetek vissza? És hol voltatok olyan későig? -nézett rám érdeklődve.
- Csak lementünk a konyhába és vacsiztunk, ennyi. És egyébként is nem, nem voltunk lenn olyan későig … - magyarázkodtam.
- Oh, nem? Mi nem sokkal, hogy ti lementetek, feljöttünk, és képzeld csak, fél négykor felébredtem és még nem voltatok sehol.
- Sokáig ettünk, na! - mondtam védekezve.
- Történt valami? Elvesztettem a fogadást? - kérdezte, szemtelenül mosolyogva.
- Nem vesztetted el! Mondom, hogy nem történt semmi! - erősítem meg állításomat határozottan, nem lett volna ínyemre, beszélni arról a csókról, sőt, csak gondolni sem akartam rá, elakartam felejteni, vagy legalább elrejteni a tudatom egy mély dobozába, aminek két feneke van, hogy senki, főleg én ne találjak rá. De jó is lenne … - Hogy telt az este későbbi része, amikor nem voltunk itt? - kérdeztem, terelve a témát, és Sophie rájöhetett, hogy ha történt is volna valami, akkor sem mondanám el, mert belement. Elmesélte, azt a sok ökörséget, amin szórakoztak. Aztán elment lezuhanyozni, amikor Remus is felébredt, kedvesen mosolygott, mint mindig, arca sápadt volt. Közeleg a telihold. Egyszer csak beviharzott Dem a szobába, az ajtó olyan hangosan csapódott be mögötte, hogy Sirius és James azonnal felült rémültében, aztán dühösen néztek rá.
- Nektek is jó reggelt! - nevet Dem a két morcos Tekergőre.
- Mi ez a sietség? - néztem rá kérdőn.
- Kitaláltuk, hogy mit csináljunk este! - mondta felvillanyozva.
- Ha ebben az ötletben, szerepel egy ágy te meg én, akkor bocs, de nem. - néztem rá, mire ő szemkápráztató mosolyra húzta száját.
- Ami azt illeti, azt majd utána. - nevetett.
- Miért van az, hogy a pasik mindig azt a nőt akarják, aki nem adja be a derekát nekik? - sóhajtottam.
- Mert így ezerszer izgalmasabb és sokkal élvezetesebb a küzdelem a nőért. - válaszolt James, rám nézve. Remek, idáig csak Demre gondoltam a hülyeségével, most már a mi kapcsolatunk is eszembe jutott. Ezer köszönet James...
- Na szóval, ha már James megmagyarázta helyettem a lényeget, akkor mondom az ötletet. Arra jutottunk, hogy este, elmehetnénk bulizni, persze csak mértékkel és hogy valaki maradjon itt figyelni, ha valami esetleg történne, Mel azt mondta, hogy marad. - fejtette ki az egészet. Szerintem ránk férne egy kis lazítás.
- És gondolom Reg is hősiesen vállalta, hogy marad. - nevet a fürdő ajtóból Sophie.
- Ez csak természetes. - csatlakozik hozzá Dem, míg én mosolyogva csóválom, a fejem.
- Egyáltalán nem szép dolog kibeszélni mások szexuális életét a hátuk mögött. - mondom feddő hangon.
- Ezt úgy érted, hogy előtted kibeszélhetném a szexuális életedet, ha tudnék róla? - kérdezte Dem.
- Előttem arról beszélsz, amiről akarsz. Soha nem zavart. - vonok vállat.
- Tényleg? Mi mindig kibeszéltük a nemi életedet Jamesszel. - nevet Sirius.
- Azt hiszed, nem tudom? - nézek rá felvont szemöldökkel. - A ti témátok mindig a szex volt és lesz.
- Köszönjük Lily. - nevettek mindketten.
- Ugyan már skacok. - legyintek nevetve.
- Akkor benne vagytok? - kérdi Dem.
- Naná! - válaszolja mindenki.
- Amilyen ruhák a csomagomba kerültek … Legalább valahova felvehetem őket. - nevettem.
- Háát igen, Mellel pár ruhát kölcsönvettünk tőled, azért vannak azok nálad. - mosolyog édesen Sophie.
- Jó tudni róla … - sóhajtottam fel mosolyogva, aztán mind összekészültünk, de amire összeszedtük magunkat már csak a konyhába jutottunk be reggelizni, a többiek jót kacagtak a csikis körte festményen, amikor bementünk. Jól belaktunk minden finomsággal, amit a házi manók elénk raktak. Aztán mentünk sétálni a parkba, szép idő volt, de a szél erősen fújt. Ebéd után a kviddics pálya felé sáltunk, amikor megpillantottuk, nem messze a pályától azt a srácot felénk sétálni egy csapat élén, akit fogadásból megcsókoltam, és akivel kiröhögtük, ahogy a haverja szerelmet vall az egyre idegesebb McGalinak. Virít róluk a Griffendél ház kviddics talárjaik, csapzott külsejük pedig arra utal, hogy már edzettek. A barna hajú srác is velük volt, aki szerelmet vallott hű szerelmének … Köszön mindenki mindenkinek, ők a nagymenő kvidicsesek, mi meg a nagymenő felnőtt aurorok …
- Merre, merre? - kérdezte a barna hajú srác, akinek még nem tudom a nevét.
- Sétálni. - válaszolt Sophie.
- Nincs kedvetek kviddicsezni? - kérdezte Richard. Nem kellett Jamesre és Siriusra néznem, hogy tudtam, hogy felcsillan a szemük.
- Hányan szállhatnak be, és milyen posztra? - kérdeztem én mosolyogva, mi tagadás, imádok kviddicsezni.
- Igazából, mindegy, csak gondoltuk megkérdezzük. Jót tenne nekünk, ha egy-két posztra valaki be tudna állni, segíthetnétek nekünk az edzésben. - mosolygott a kis barna.
- Na, skacok, ki áll be, Jamesen, Siriuson és rajtam kívül? - néztem a többiekre mosolyogva. Remus nem állt be, és Sophie sem. Nick is lemondott róla, nem tudtam, miért, hisz imád kviddicsezni, valószínűleg azért, hogy Sophie ne maradjon kettesben Remusszal … - Szóval, van egy hajtónk, három terelőnk és két fogónk. - fordultam a csapat felé.
- Remek. - mosolygott a barna. Szerintem egyszerűbb lesz így hívni, kit érdekel, hogy mi a neve?
- Seprű a … - kezdte volna Richard.
- Az öltöző mellett. - fejeztük be unottan legyintve a két Tekergővel egyszerre, megfogtam Demet és odavezettem. Hamar kivettünk egy-egy ócska seprűt és már fel is pattantunk rájuk, és mindenki odamegy, ahol a gyerekek gyakorolnak. Jamesszel mi is repkedünk.
- Ki a fogó? - kérdezte James.
- Én! - szólt Richard.
- Akkor, egy verseny fiúk? - néztem rájuk mosolyogva és lefékeztem mellettük a levegőben.
- Nem szeretnék leverni egy nőt... - kezdte volna Richard, mire Jamesszel mindketten felnevettünk.
- Ne aggódj öcskös, még nekem is nehéz lesz ellene. - nevet James.
- Na, akkor hajrá. - nevettem és már feljebb is repültem. - Na mi van Potter, berozsdásodtál? - nevettem, amikor jó pár perccel később is ugyanott voltak, mindketten. De James pár másodperc alatt, még a rossz seprűvel is előttem termett, majdnem összegabalyodtak a seprűink.
- Ne félj ilyesmitől, nem fog bekövetkezni. - mosolyog, de szemei másról árulkodnak, nem a játékra érti, oh, nem. Gyorsan köröztünk, mindhárman, hatékonyan kerestük a cikeszt, és figyeltem rájuk, hátha valamelyikük előbb találja meg. De nekem volt szerencsém, a cikesz pár méterre tőlem haladt el és én azonnal a nyomába eredtem. James észrevette, ezért elindult felém, kissé megkésve Richard is követte. A cikesz mókás kedvében volt, visszafordult, Jamesék felé, ezért felgyorsítottam és pont akkor zártam köré ujjaimat, amikor James is megérintette. Most komolyan, ennek mekkora esélye volt? Egy a tízmillióhoz? Kirántottam a kezéből és mosolyogtam.
- Én nyertem. - öltöttem ki rá a nyelvem.
- Most az egyszer. - mosolygott lábremegtető mosollyal James, régóta kerestem rá a gyógyírt és rájöttem, hogy igazából nem létezik! Csak titkolni lehet a hatását. Ezt viszont a tetőfokára fejlesztettem.
- Bármikor legyőzlek. - néztem rá kihívóan, ahogy mellém reppent a seprűjével. Kihúztam magam a seprűn, egy kézzel azért kapaszkodtam, csak nem akartam a kemény földön landolni.
- Na, lássuk. - provokált mosolyogva, de innen halljuk, ahogy az óra elüti a fél négyet. Elengedem a cikeszt.
- Richard, Jamesszel mi most megyünk. - mosolyogtam rá, miközben a cikesz már el is kezdett röpködni, valahol a levegőben. Ő bólintott és tovább repült. - Hogy bizonyítsam be? - néztem vissza Jamesre. Mosolya szélesebb lett, játékosabb, mégis férfias. Egyik keze a az állam alá nyúlt hüvelykujjával simogatta az állam. - Mit csinálsz? - néztem rá értetlenül. Aztán hirtelen gyorsasággal landoltak az ajkai az enyémen. A meglepetés erejével szállt szembe velem, azonnal szenvedélyes csókba bocsátkozott, nem volt először gyengéd, mint hajnalban. És én, meg csak én vagyok, azonnal viszonoztam, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon és lehet az is volt. Vagy 15 méterre a földtől, két instabil seprűn smárolunk. Hogy tud mindenkit ilyen hamar a csábítása alá vonni? A franc vigye el! De aztán valahogy sikerült rendbe szedni a gondolataimat, valószínűleg ez annak köszönhető, hogy majdnem lezuhantam a seprűről … Legszívesebben lelöktem volna, hogy zuhanjon, de ehelyett csak erősen felpofoztam. - Csak azért nem löktelek le, mert Poppy így is ki van ránk bukva. - sziszegtem neki aztán gyorsan leszálltam és visszavittem a seprűt a tárolóba. James is követett. Ahogy lementünk a pályáról láttam Dem érdeklődő tekintetét, Reg figyelmeztető pillantását, Richard és a barna értetlenkedésének nyomait, és Melanie arcán elterülő megkönnyebbülést és felsőbbrendű tudást. Dühös voltam, rettentő dühös, hogy csak úgy megcsókolt! Mit képzel magáról?! Nem vagyunk együtt, nem smárolhat le, akárhányszor csak úgy tartja kedve! Felmentünk az SZSZ-be, nem szólt semmit sem. Újra a klubhelyiség másolatában voltunk, leült, próbálkozott, nem tudta elérni az erejét. Pedig annyira reménykedtem, hogy most nem kell nekem előhívnom, de nem ment máshogy. Erősen koncentráltam, megnyitottam az energiám csatornáit és hagytam őket átfolyni Jamesbe. Csak lassan csöpögtettem belé, mert még mindig nem vagyok benne biztos, hogy mennyire tudná könnyen kezelni, ha gyorsabban csinálnám. Éreztem, ahogy az energiáink egybe olvadnak, a gondolataink összekapcsolódnak. El kellett terelnem a gondolataimat ezért éppen arra gondoltam, hogy milyen cipőt vegyek fel este a buliba. Unalmas téma, de ez van, mással nem tudtam lefoglalni magam. James csak csendesen figyelte a gondolatimat. Azt mondják, a szavak képesek fájdalmat okozni, de én úgy gondolom, a csend is képes ölni...