11. Fejezet – Old happy memories cause pain in the present

Sziasztok!
Sajnálom, hogy kicsit megcsúsztam, de a viharok miatt és az alapból kevés szabadidőm miatt sajnos csak ma készült el a következő rész.
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá Hurts- től a Happiness c. számot.
Remélem tetszeni fog.
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Elhatalmasodtak boldog emlékei, és megsemmisítették, amit józansága már-már felépített. Az ész hiába küzd az ilyen emlékekkel; szigorú próbálkozásai csak erősítik varázsukat.
Stendhal

 

Reggel, nem túl meglepő módon én ébredtem fel először, az órán még csak hat óra volt, de hiába forgolódtam volna, hiába számoltam volna báránykákat, vagy tettem volna bármit, úgysem tudtam volna visszaaludni, ezért összeszedtem magam, elvégeztem a fürdői teendőimet és közelebbről szemügyre vettem a ruháimat. Meglepődve konstatáltam, hogy pár darabbal az elmúlt időben még csak nem is találkoztam, nem hogy a mostanában gyakrabban használt daraboknál legyenek, de inkább figyelmen kívül hagytam ezt a dolgot. Kinéztem az ablakon, de ahogy láttam, még csak a naptárban köszöntött be a tavasz, kint még erős szél fúj, amitől a fák fájdalmasan hajladoznak. Kissé sokkolt, hogy melegebb ruhákkal nem igen találkoztam, de ugyan már, megoldom én. De azért kiborítottam a ruháimat még egyszer és azért találtam egy kis dzsekit meg egy melegebb felsőt is, hála Merlinnek. Így felvettem egy hosszú ujjú, barna garbót, fölé egy barnás szürkés dzsekit, egy barna és vajszín közötti színű vászon nadrágot és egy barna magassarkú cipőt. Érdekes mód, az ékszeres dobozom és a sminkcuccaim is belekerültek a csomagomba, de ha már egyszer így alakult, akkor ki is használom ezt a lehetőséget. Így kisminkeltem magam, de nem vittem túlzásba, csupán egy csillogó barna s egy arany színű szemhéjpúderrel átmenetesen kifestettem a szemem, egy kis szempillaspirál és egy kis tus fölülre és tádám, kész is volt. Betettem egy igazgyöngyből álló fülbevalót és felhúztam egy két ujjas, rózsás gyűrűt. Akármennyit pepecseltem, még így is túl korán volt, ahhoz, hogy a többiek fenn legyenek, így előzőleges terveim alapján lementem a parkba. Ahogy végigmentem az ismerős folyosókon, emlékek villantak be. Ezen a folyosón ölelt meg először. Ezen a sarkon csókolt meg először. Itt kaptam tőle az első rózsát, amit azonnal a képébe is vágtam. Minden apró kis emlék, ami velünk kapcsolatos azonnal bevillant, a Nagy Terem ajtaja is nyitva voltak, az asztalok még terítetlenek és itt kezdődött minden, 11 évvel ezelőtt, itt fonódott össze a sorsunk. Kimentem végül a kastélyból, a park elhagyatott volt, a szél szörnyen fújt és már nem tudtam, hogy a szél vagy a fájdalom csalta ki az első könnycseppet a szememből, amit azonnal le is töröltem. Az emlékek akár tőrszúrások érték el a szívemet és a már hegedni látszó sebek újult erővel vérezni kezdtek. Leültem egy hideg padra, a kabátomat szorosabban húztam magamra, fáztam, de muszáj volt összeszednem magam, muszáj! Nem gyengülhetek el! Mély levegőt vettem, a hidegtől kaparni kezdett a torkom, de nem zavart az sem. Végül sikerült megacéloznom magam, vagy legalábbis megolajozni az elrozsdásodni készülő alkatrészeket az acélburkolaton. Csak úgy találomra indultam el, különösebb úti cél nélkül és a kviddics pályán kötöttem ki. Felnézek a karikákra, és szemeim előtt, akár egy film vetítődik le James összes győzelmét, az ünnepléseket a mérkőzések után, a titkolt aggodalmat érte. Nem bírom tovább, el akarok menekülni, futni, el innen messzire, bárhova, akár Tom karjaiba, bárhova, csak messze legyek innen. A Tiltott Rengeteg felé vettem az utamat. Az elmúlt napok szörnyen értek, a látomásom Vicky haláláról, és ezek az emlékek, kikészültem. Ismertem be magamnak és leültem az egyik bokor halmaz takarásba és utat engedtem a könnyeimnek. Mindennek, átadtam az irányítást a fájdalomnak, most ő vezet engem a kínok tengerén és a könnyeim. Nem tudom, meddig sírhattam, míg elfogytak a könnyeim. Egy bűbáj segítségével megszárítottam az arcom és helyreállítottam a sminkemet is, aztán felálltam a rejtekhelyemről és újra útnak eredtem, hogy aztán a félóriás Hagrid kuckójánál lyukadjak ki, ahol jól hallhatóan már mocorogtak, bekopogtam és üdvözöltem a vadőrt, elmondva neki a fejleményeket és pár fogtörő süteményt is elfogtam. De hamar elhagytam a kis kunyhót, hogy még reggeli előtt felmenjek a többiekhez. A szobában nem túl meglepően csak Remus volt fenn.
- Jó reggelt Remus. - mosolyogtam rá.
- Neked is Lily, ahogy látom már egy ideje fenn vagy. - mosolyog, de már ő is teljes harci díszben van.
- Fel kéne a többieket is ébreszteni. - sóhajtok föl.
- Igen, lassan nem ártana. - feleltem, miközben én Sophie ágyához sétáltam és lágyan megsimogattam az arcát, azonnal fel is ébredt.
- Jó reggelt! - mondta álmos hangon egy ásítás kíséretében.
- Neked is. - köszöntünk Remusszal.
- Lily, segítenél? - sóhajt fel lemondóan az egyetlen fenn lévő Tekergő és Siriushoz megy.
- Ha muszáj. - sóhajtok, és James ágyához megyek, mindketten először lágyan keltegetjük a két álomszuszékot. Lágyan simogatom James selymes arcát, bár néhol egy kis borosta megkarcolja a bőrömet. - James ébresztő. - suttogom halkan, semmi reakció. Óvatosan rázogatom a vállát, komolyan olyan, mintha kómában lenne, vagy csak el akarja ezt hitetni velem? Egy emlékkép ugrik be, amikor megcsókoltam, hogy felébredjen, elég hatásos volt … de nem, ebből nem eszik. A füléhez hajoltam, közel, alig választott el tőle valami.- Ezt a játékot ketten játsszák, James. Tudom, hogy fenn vagy, szóval vagy kinyitod a szemedet, vagy hideg vízzel „keltelek fel”. - figyelem a reakcióját, a légzése felgyorsul a szemei pedig kipattantak. - Jó döntés James. - mosolyogtam rá gonoszan és felálltam, de ő a kezem után kapott és visszafordított maga felé, már ült az ágyán.
- Honnan tudtad? - kérdezte az alvástól rekedt hangon én pedig szabad kezemmel megkocogtattam a fejemet.
- Emlékszem. - mondom különösebb magyarázat nélkül. - És ismerlek, mint a rossz pénzt … Minden alkalmat megfogsz, hogy kihasználj egy nőt. - mondtam, meggondolatlanul, csak akkor jövök rá, hogy megbántottam, amikor szemébe nézek és látom benne a fájdalmat és a bánatot. Bocsánatot kellene kérnem, de nem teszem, csak kirántom a kezem és leülök az ágyamra. Sophie mellém huppan, ahogy kijön a fürdőből. Remus is követi a példáját, míg a két hatökör a fürdőért harcolt, de végül James jutott be előbb.
- Ez nem fair! - dörömböl utána Sirius mi meg csak nevetünk, olyan volt, mint egy durcás négyéves. - Ne nevessetek, ez nem vicces!
- Oh, dehogynem! El sem tudod képzelni, milyen vicces vagy. - nevetek.
- Köszönöm Lily, a kedvesség csak úgy árad belőled. - csóválja a fejét, de a mosoly ott bujkál az ajkain.
- Tudom, erről vagyok híres. - mosolygok, amikor James kijön a fürdőből.
- Miről is? - kérdezi.
- A kedvességemről.- mosolygok rá.
- Na hát igen. - nevet ő is, míg Sirius bemegy a fürdőbe. Megvárjuk az utolsó Tekergőt is s mind az ágyamon kuporogtunk.
- Na és mit csinálunk ma? - kérdezi felvillanyozva James.
- Néhány csíny? - mondja hasonlóan Sirius.
- Na de fiúk! - nézünk rájuk Remusszal dorgálóan.
- Most miééért? - néznek ránk ártatlan képpel, míg mi csak legyintünk.
- Ha fejre állunk, akkor is csínyeket fognak csinálni. - nézek Remusra, aki bólint.
- Ahogy mondod. - csóválja a fejét a volt prefi társam.
- De először is reggelizzünk, kilyukad a gyomrom. - mondja Sophie és a hasára simítja a kezét, ami mint egy végszóra meg is kordul.
- Jó, de szóljunk a többieknek is. - mosolygok Sophie-ra.
- Na, akkor menjünk, hacsak nem akarod, hogy éhen haljak. - nevet barátnőm és felpattan, belém karolva húz maga után a szomszédos szobába.
- Hello, mindenki! - kiáltunk fel, ketten, amikor átértünk a másik szobába, ahol hadiállapotok voltak. Dem és Nick épp most akarták szétszedni egymást, míg Regulus és Melanie magukba feledkezve vívtak csókcsatát, amíg mi meg nem zavartuk őket. James és Sirius villámló szemekkel néztek a testvéreikre.
- Na jó, mindenki hagyja abba az eddigieket és menjünk kajálni, mert nem akarok felelős lenni Sophie éhhalála miatt. - nevetek és Sophie-val egymásba karolva fordulunk is az ajtó felé. A többiek meg jönnek utánunk. Nevetgélve sétálunk végig a folyosókon, a lépcsőkön a Nagy Terem felé. A diákok érdeklődve néznek ránk, hogy aztán társaikkal sutyorgásba kezdtek, valószínűleg rólunk. A Nagy Terembe érve, nem tudtuk, hova is ülhetnénk, így a Griffendél asztalhoz sétáltunk, de az egyetlen nagyobb hely a tanáriasztal előtt állt. Mosolyogva sétáltunk végig a hosszú asztalok mellett, de a diákok nagy meglepetésére a szokásossal ellentétben a reggeli még nem volt az asztalra varázsolva, ebből tudhatták, hogy az igazgatójuk valami fontosat akar elmondani. Helyet foglaltunk, Sophie még morgolódott a kaja miatt, míg olyan negyed órával később a terem csordultig telt a pletykáló diákokkal és egy-egy beszédfoszlányból - meg anélkül is- tudtam, hogy rólunk van szó. Az igazgató felkel a székéből, kiáll a baglyos emelvényéhez és a diákok azonnal elcsendesednek, míg a tanárok ránk figyelnek, a régi tanáraink jól szemügyre vesznek bennünket.
- Kedves diákok! Mint azt már láthattátok, újabb aurorok érkeztek az iskolába. Mr Mordonnak és a csapatának vissza kellett mennie a Minisztériumba, ügyeket intézni, ezért a másik auror parancsnok, Miss Lily Evans csapata maradt itt. Ahogy azt már megosztottam veletek Alastorék érkezésekor, az aurorok csupán a védelmetek érdekében vannak az iskolában. Ezenkívül büszkén jelenthetem be, hogy a csapat több tagja is iskolánk hírnevét öregbítette. Miss Evans négy évvel ezelőtt végzett a Griffendél ház diákjaként, prefektuskén és iskolaelsőként is. Mr Remus Lupin, is négy évvel ezelőtt végzett, szintén a Griffendél házban és ő volt Miss Evans prefektustársa. Mr James Potter és Mr Sirius Black is egy évfolyamon és házban voltak Evans kisasszonnyal és Lupin úrfival, de ők inkább a csínyekben és a kviddicsben lelték örömüket. Mr Regulus Black és Miss Melanie Potter pedig három évvel ezelőtt végzet szintén a Griffendélben. A csapat többi tagja Sophie Mable, Dimtrij Szmolenszkíj és Nicolas Lohen. Ha egyéb kérdésetek van, akkor tőlük kérdezzetek, bizonyára szívesen válaszolnak. És most jó étvágyat mindenkinek! - tapsol, amire az asztalok megtelnek íncsiklandozó ételekkel, majd visszamegy a helyére, egy féloldalas mosolyt küld felénk és ő is jóízűen kezd falatozni.
- Ez tök baró volt! - ámuldozik Dem, de nem Albus beszédéről mondja ezt persze, hanem ahogy a kaja megjelent az asztalokon.
- Hümm, mennyi finomság! - néz szinte nyál csorgatva a finomabbnál finomabb ételekre Sophie. Míg a Tekergők már le is csaptak a kiszemelt reggelijükre. A többiek ámuldozva fogyasztják reggelijüket a sok finomság láttán, mi teljes nyugalommal eszünk. Egy csoport lány jön felénk, vagyis Sirius és James felé … Elkezdik őket csodálni, hogy az ő nevük van kinn a kviddics kupákon és hogy aurorok és minden, komolyan, alig válassza el őket valami a nyáladzástól. Szörnyű, a végén még rosszul leszek tőlük. A fiúk persze nagy örömmel ecsetelik nekik amire kíváncsiak. Majd ahogy a fiúk befejezték a kajálást elrángatják őket valahova, de én még James után szólok.
- 4-kor az SZSZ-ben várlak. - nem tudtam, hol máshol gyakorolhatnánk, ha nem a Szükség szobájában, de azért elég sok emlék fűz oda és ahogy James visszanézett rám, láttam a szemében, hogy benne is élesen élnek az ott töltött éjszakák ...