43.Fejezet – Relatives and friends together? Never!

Sziasztok!
Nem volt betervezve a késés – mikor lenne? – csak sulibál miatt nem készült el, meg mert vannak rokonok, akik imádnak akkor jönni, amikor nem kéne ...
Fogalmam sincs, hogy melyik szám passzolna ehhez, mondjuk részben  Pitbull és Chris Brown International Love
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

 

Minden olyan véletlenszerűnek tűnik, minden megváltozhat egy másodperc alatt. Jó helyen lenni jó időben vagy rossz helyen rossz időben.
Lauren Oliver

 

Reggel magamhoz képest kicsit későn ébredtem, ugyanis csak Emily motoszkálása keltett fel. Mosolyogva néztem rá, hogy kecmereg ki az ágybából az össze gyűrött takaró alól. Kicsit sápadt volt.
- Emily, minden rendben van? - kérdeztem halkan. Rögtön rám kapta tekintetét és elmosolyodott.
- Minden rendben. - felelte, de én tovább fürkésztem arcát, azonban ő elindult a fürdőbe. Kezdtem aggódni miatta s elhatároztam hogy ma egész nap figyelni fogom minden mozdulatát. Amint végzett gyorsan elmentem fürödni, persze James megint morgott egy sort, hogy ilyen korán nem hagyom aludni, egy egy csók hamar kiengesztelte. A fürdőben levettem a kötést a kezemről és láttam, hogy a seb már szépen begyógyult, mindössze egy apró kis vágás maradt belőle, így a kötést a kukába dobtam és hagytam magától tovább gyógyulni. Miután rendbe szedtem magam s kimentem gyors magamra kaptam valamit és leültem Emilyvel szembe, komoly tekintettel néztem rá és vártam, hogy beszéljen.
- Tényleg minden a legnagyobb rendben. - erre én karba tettem kezeim és úgy nézek tovább rá.
- Na jó, emlékszel, hogy meséltem egy srácról, akivel nyáron találkoztunk?
- Mármint, akibe beleszerettél, de a szüleiteknek van valamilyen nézeteltérésük és nem hagyták, hogy együtt legyetek? - kérdeztem halkan.
- Igen. Rá gondoltam.
- Mi van vele? Azt hittem próbálod elfelejteni.
- Igen, próbálom, de most nem tudom, hogy hogy mi lesz. - buggyan ki szeméből egy könnycsepp. - Tudod ő Durmstrangos.
- Oh, ezt nem tudtam, sajnálom. - néztem mélyen szemébe, majd megöleltem. - Majd mi eltereljük a figyelmed és akkor könnyebb lesz, vagy még egyszerűbb lenne, ha nem foglalkoznátok a szüleitekkel...
- Nem, nem szegülhetek ellen a szüleimnek. Nem akarok nekik csalódást okozni.
- Te tudod, de ha meggondolod magad én segítek. - simogatom hátát. Pár percig csak csöndben öleljük egymást, majd elkezdjük felkelteni a többieket. A napsütésnek hála viszonylag hamar kászálódik ki mindenki az ágyból. A délelőtt további része megszokott unalmas módján telik, már ha azt lehet unalmasnak nevezni, hogy James és Sirius tűzijátékot rendez mágiatörin, Binns legnagyobb „örömére”. Ezután Legendás lényeken meg rászabadítottak két bólintért Ebshont profra, amik próbálták kibökni a professzor szemét, de észnél volt az öreg, így letudta szedni magáról őket. Szóval csak egy átlagos tanítási nap volt … de az eléggé aggasztott, hogy nem láttam sehol sem az unokabátyáimat, de végül megnyugtattam magam, hogy biztos most kísérik át a másik két iskolát. Eme sejtésem miatt kiharcoltam magamnak egy helyet Emily mellett, hogyha tényleg ma érkeznek a Durmstrangosak, akkor mellette legyek. És igazam lett, ugyanis az ebéden mindenkit megvártak, hogy csatlakozzon, a kaják sem voltak a hosszú asztalokon, de aztán Dumbledore felállt és elkezdett beszélni.
- Nos, gondolom mindannyitok hasa korog az éhségtől, de sajnos erre még várnunk kell, mivel van egy fontos bejelenteni valóm. Mint azt ti is tudjátok veszélyes időket élünk s ilyenkor a legfontosabb, hogy segítsünk a másikon. Ezért másik két neves iskola diákjai egy hétig a vendég szeretetünket fogja élvezni. Tiszteletükre a tanórák ezen a héten elmaradnak. - ennél a mondatnál többen örömüket fejezve ki, bekiabáltak, hogy mennyire jó, míg James és Sirius összecsapta tenyerüket és hangosan felkiáltottak „Ez az!”. - Ha kérhetném még pár percre a figyelmetek. Ezzel együtt úgy gondoltuk, hogy élvezetesebbé tesszük a hetet azzal, hogy a kviddics mérkőzéseket előre hozva ezen a héten tartjuk mindet, a másik két iskola csapataival együtt. - ezen mind meglepődtünk, egy hét nagyon kevés idő, főleg így, hogy 6 vagy akár több csapat is játszik... - Tudom, hogy ez nem lesz könnyű egyik csapatnak sem, de a tanárokkal így döntöttünk, ezzel elérve, hogy az év hátralévő részében több időt tudjatok a tanulásra fordítani. Akkor fogadjátok sok szeretettel a Beauxbatons Mágusakadémia tanulóit! - mondja kicsit hangosabban, és a Nagy Terem ajtaja kitárult s rengeteg kék egyenruhás vélának kinéző lány és srác jött be. Ahogy Jamesre néztem, láttam, hogy a belépő vélákat bámulja, Siriushoz képest még szolidan, ugyanis neki lassan a nyála is elkezd csorogni. Oldalba könyököltem Jamest, aki csak mosolyogva nézett rám és átölelt, én meg próbáltam sértettséget tettetni. Picit talán rosszul esett, de nem annyira, hisz pasiból van, és minden pasi megbámulja a csinos nőket, ez már csak a természetükből fakad. Dumbledore köszönti az igazgatójukat, míg Sirius Jameshez intézi szavait.
- Azt hiszem mozgalmas hetem lesz. - oda se kell néznem, hogy tudjam, hogy milyen önelégült képet vág.
- Az biztos. - helyesel James. - De csak annyira legyen mozgalmas, hogy legalább napi két óra edzést elintézek.
- És észak büszkeségeit a Durmstrangosok. - szólal meg Dumbledore, miután mindenki helyet foglal egy külön asztalnál. Ez volt az a pillanat, amikor szorosan megfogtam Emily kezét, aki hálásan nézett rám. A belépők felé nézek, és megpillantom a jellegzetes vörös és szőrmével ellátott egyenruhájuk. Mind jóvágásúak, és arcok is keményen és határozottan feszül meg. Most James bök meg, de én csak adok egy puszit az arcára. Az igazgatókat nézem, ahogy üdvözlik egymást, és ekkor megpillantok egy ismerőst, de nem értem mit keres a diákok közt, hisz tavaly végzett, vagy már megint lemaradtam valamiről? Jó oké, nem vagyunk épp napi beszélőviszonyban, de azért már több mint fél éve elkezdődött ez a tanév, és nem mondta egyszer sem, hogy évet ismétel. Bár, ha jobban belegondolok végül is érthető, tavaly alig volt iskolában … csak ekkor veszem észre, hogy az unokatestvére is itt van és hirtelen kezdem magam röstellni, hogy nem esett le, hogy ő is jön, hisz Durmstrangos. Dumbi közben az összetartásról és a nemzetek közti kapcsolat fontosságáról papol, nem hinném, hogy van olyan diák, aki figyel rá, talán épp ezért hamar le is zárja a témát, és tapsol egyet miközben jó étvágyat kíván és az ételek megjelennek az asztalokon. Mindenki tömte magába a finomabbnál finomabb ételeket, senki sem állt fel a helyéről, csak hangosan beszélt mindenki, talán épp ezért nem mentem oda hozzá, nem akartam magamra vonni a figyelmet. Az ebéd alatt végig Jameshez bújtam és közben még Emily kezét is szorongattam. James és Sirius már a kviddicsről beszélgettek, míg mi a többiekkel azt próbáltuk találgatni, hogy vajon hogyan fogjuk vagy be fogjuk-e pótolni az elmaradt órákat, de Emily csak a kajára fókuszált, nem nézett semerre, csak a tányérára és nem szólt egy szót sem. Úgy fél órája lehettünk a Nagy Teremben, amikor már jócskán elkezdtek szállingózni az emberek kifelé. Ekkor pillantottam meg Darrellt, aki egyenesen felénk jött a haverjaival gondolom és persze az unkatesójával Njörddel* , láttam, hogy engem néznek.
- Bocsi, kicsit. - nyomtam egy puszit James arcára és felkászálódtam a helyemről. Alig pár lépést tettem meg és már előttem is termett és átölelt őt követte Njörd is, akivel igaz talán kétszer ha találkoztam, de azért havonta- két havonta váltunk egy baglyot.
- Szia Lil! - mosolyog rám, miután elengedett.
- Örülök, hogy látlak, de szabad meg tudnom mit keresel itt? Mármint nem tavaly kellett volna végezned?
- De igen, de tudod, hogy akkor volt az a sérülésem, és 3 hónapig nem voltam suliban, úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy halasztok egy évet, mégis csak RAVASZ év.
- Na szép, és én még csak nem is tudtam róla. - vágok durcás képet.
- Bocs, elfelejtettem szólni.
- El van felejtve! Na és mi van veled? Most már egész biztos, hogy nincs semmi bajod?
- Makk egészséges vagyok!
- Ennek nagyon örülök.
- Hát még én! Már kezdtem megőrülni a négy faltól. - ezen persze mindketten nevetünk. Ezek után bemutat a barátainak, akiknek a hangján tisztán kivehető a norvég illetve a svéd akcentus, már aki tudja mire kell odafigyelnie. Én is a többiek felé fordulok.
- Hé, skacok! Bemutatom a … rokonaimat, Darrellt és Njördöt. - gondolkodtam kicsit, mert ezekkel a bonyolult családi viszonyokkal nem vagyok tisztában, de ha bárki megosztja velem, hogy milyen rokonom apán nővérének a férjének a tesójának a nejének a fia és Njörd meg még az unokatestvére is, azelőtt emelem kalapom. - Szóval ők a barátaim, Melanie, Kate, Alice és a párja Frank, Emily, Remus és Peter valamint a szerelmem James és a legjobb idióta barátja Sirius. - mosolygok rá, mire James felkel és nagy komolyan kezet fog Darrellel. De ekkor feltűnik, hogy Njördöt valami nagyon lefoglalja és kíváncsian megnézem mi az, vagyis pontosabban ki az. Emilyt pillantom meg, aki hasonlóan nézi Njördöt. Ekkor hirtelen megvilágosodok. - Mondjátok, hogy véletlenül sem ti találkoztatok a nyáron. - kértem őket, de Emily felpattan és felrohan, Njörd meg néz utána. - Ezt igennek veszem. - sóhajtok. - Szereted? - nézek a fiúra, aki bólint. - Akkor harcolj érte! Ne légy már hülye és hagyd elmenni, mert később, amikor megbánod már nem tudod visszacsinálni, sőt lehet már most is túl késő.
- Mit mondott el neked? - kérdezi halkan.
- Mindent. - felelem egyszerűen, amire Njörd kimegy a teremből, utána meg az egyik srác, akinek már nem emlékszem a nevére. - Menj utána és szedd össze, mert ebben én nem fogok segíteni neki! - nézek Darrellre, aki már el is indul. - Nem tudom ki mondta, hogy a nagy család öröm, mert én megőrülök tőlük néha. - ülök vissza, ezen a többiek felnevetnek, végül pár perc múlva felmegyünk mind a szobánkba, de Emily nincs ott. Ezért kettéváltunk és keresni kezdjük a kastélyban. A tekergőkkel maradtam és az egyik folyosón összefutottunk az unokatesóimmal. Mark szörnyen fest, és ekkor tudatosul bennem, hogy miért s ennek hangot is adok.
- Úristen! Egy héten belül holdtölte!
- Igen, miért? - néz rám Mark.
- Ugye véletlenül sem a Rengetegbe akartok menni?
- Nem. - válaszol kérdésemre egyszerűen Matt. - De Damon kicsit később le tud váltani, hogy tudj pihenni.
- Inkább maradok végig én, a múltkor is meggyűlt a bajom egy itteni vérfarkassal, hacsak nem muszáj inkább nem kockáztatok.
- Hogy? - csodálkozik Remus, hisz neki nem mondtuk el, még véletlenül sem.
- Nem fontos. - mosolygok rá.
- De az! - mondta komolyan Mark. - Az én hibám volt ugye? - kérdezte egy kis önsanyargató éllel hangjában.
- Nem, az enyém, nem gondolkodtam. - mosolyogtam. - Nem gondoltam végig, hogy az erdő melyik részén kevesebb az esélye egy vérfarkasnak. De mindegy is, nem történt semmi komoly.
- Vagyis az én hibám volt. Miattam szöktél ki. Miattam támadtak meg. Annyira szánalmas vagyok, hogy nem tudom ezt egyedül csinálni, hogy veszélybe sodorlak titeket is. - mondta szomorkásan, viszont szorosan átöleltem.
- Minden vagy, csak szánalmas nem! Nem sokan vannak, akik próbálnak harcolni az ellen, hogy másokat bántsanak. Én ezt mindig is csodáltam benned, hogy ilyen erős vagy és jószívű. Nem te tehetsz róla, hogy mi lett belőled. Ha engem martak volna meg kiskoromban, én lehet feladtam volna ennyi idő után.
- Köszönöm húgi. - ölel szorosabban. - Nélküled … nélkületek már feladtam volna. De ti mindig lelket öntetek belém, és ezért hálás vagyok. Nem tudom, hogy hogy lehetsz Petunia testvére, de a szöges ellentéte vagy. És bár nem hiszed el, de erős vagy, én mindig legyőzhetetlennek gondollak, talán azért, amin átmentél, és még élsz, de inkább azért, mert meg tudtad őrizni az igazi éned, a mindig segítőkész, határozott és szeretetreméltó Lilyt. - ez a kis beszéd annyira meghatott, hogy lassan ki akarnak csordulni a könnyeim.
- Na jó, hagyjuk, mert mindjárt elbőgöm magam. - temetem arcom vállgörbéjébe.
- Maci ölelés! - szól Mike és Mattel együtt hátulról átöleltek. Ezen hangosan felnevettem. Pár másodpercig álltunk így, majd szétváltunk és James ölelőkarjaihoz sétáltam vissza.
- Egyébként nem láttátok Emilyt? - kérdezem unokatesóimtól, de sajnos csak nemlegesen válaszolnak, így továbbmenve keressük Emilyt a parkban, az erdőnél, Hagridnál s közben megpillantottuk a hatalmas hajót a tavon illetve a lovaskocsit nem messze Hagrid házától. Mivel sehol sem találtuk visszamentünk a klubbhelyiségbe, ahol hirtelen eszembe jutott a Tekergők Térképe. Én is fellopóztam a fiúkkal, és a TT-n megtaláltuk Emilyt, a szobánkban, Melék társaságában … azért igazán szólhattak volna, hogy megtalálták … Így kicsit dühösen mentem át, de amikor megláttam Emily mosolygós arcát azonnal elszállt a dühöm. Így csatlakoztunk hozzájuk a beszélgetésben. Örültem, hogy Emily nem szomorkodik, ám az elkövetkezendő napokban láttam, hogy koránt sincs minden olyan rendben, mint amennyire tűnt, ugyanis folyamatosan kerülte Njördöt, ha meglátta valahol azonnal a másik irányba indult, de sajnos nekem sem maradt időm, hogy segítsek neki, ugyanis James minden szabad időnket betáblázta az edzésekkel, vagyis csak azokat, amiket nem a meccsek vittek el … talán épp ezért nyertünk a Hugrabug és a Hollóhát ellen is, így már csak három meccs maradt. De naiv voltam, hogy azt hittem, hogy ez lesz csak a problémám, meg persze a telihold, de mennyire tévedtem....

*Njörd: Skandináv név, a mitológiai Ván istenek egyike, a békeszerető