39. Fejezet – Happy birthday James

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni a frissre, de a tanáraim megkínoznak minket és nem volt időm, lehet, a következő is csúszni fog, mert a hét hátralévő része, sőt még a hétvége is szörnyen zsúfoltra ígérkezik. Ha minden jól megy, akkor még talán holnap fel tudom rakni az Újra együtt … blogra is a frisst, de ezt nem ígérem, mert tényleg nem biztos.
Ahogy a cím is mutatja James megkésett szülinapjáról less szó, épp ezért Halász Judit Boldog születésnapot c. dalát ajánlom.
Mindenkinek, kitartást a sulihoz!
Pusssz: LilyV

Azt a napot ünnepeljük, amikor életünk részévé vált. Végül mi másról szólhatna egy születésnapi ünnepség?
Richard Paul Evans

Reggel korán keltem, mint mindig. De most az általánossal ellentétben óvatosan kimásztam az ágyból, hogy becsomagolhassam James ajándékát, mivel tegnap már nem akartam neki odadni. Szóltam Mandynek, hogy süssön tortát is. Mandy mindig is imádott sütni, így örömmel neki is látott. Én pedig visszaosontam a szobába és visszabújtam mellé. Még mindig aludt. Mivel még rengeteg időm volt, ezért a gondolataim, újra afelé terelődtek, amiről tegnap beszéltünk. Vajon lehet, hogy terhes vagyok? Nem hinném, Jamesszel mindig oda szoktunk figyelni. Egyébként sincs semmilyen tünetem, szóval biztos, hogy nem vagyok az. Nyugtattam magam. Aztán gondolataim átterelődtek a mai illetve a következő két napra. Azt szeretném, hogy ma minden tökéletes legyen. Épp ezért már kész terveim vannak … Végig ezekre gondoltam, amíg James fel nem ébredt. Lágy csókkal köszönttük egymást, majd én elkezdtem öltözködni, akárcsak James. És lementünk a konyhába. Bár a többiek mind lenn voltak, de türelmesen vártak, és a megbeszéltek szerint, vagyis mindenki úgy viselkedett, mint egy átlagos ebédnél. Miután befejeztük, pár percig még beszélgettünk.
- Hé, Ágas nem megyünk el sétálni? - vágott egyszer csak közbe Sirius.
- Hova Tapi? - húzta fel egyik szemöldökét barátjára nézve.
- Kicsit el. Beszélgetni, pasis dolgokról, meg Tekergősöktől. - monda mosolyogva.
- Mehetünk. - mondta felvillanyozódva James.
- Igazból csajozni hívtalak volna, de félek Lily leszedte volna a fejem. - nevetett Sirius.
- Hát, ebben biztos lehetsz. - nevettem én is.
- Ugyan már, tudod, hogy téged szeretlek Édesem. - nyomott Szerelmem mosolyogva egy lágy csókot a számra. - De azért megnéztem volna egy-két csajt. - röhögött fel, én pedig a vállába boxszoltam.
- Ez az én Ágas barátom. - szólalt meg Sirius.
- Na már, ne legyél ilyen szörnyű hatással Jamesre. - néztem rá szúrósan.
- Én nem vagyok rá rossz hatással. - mosolygott önelégülten.
- Jó, akkor nem vagy. - csóváltam meg a fejem.
- Na, akkor megyünk, vagy még társalgunk egy kicsit? - mosolygott James.
- Mehetünk. - felelt Sirius, majd még kaptam egy búcsú csókot Jamestől s elmentek. Ahogy kiléptek az ajtón a többiek felé fordultam.
- Nos, Mandy intézi a tortát, még a díszítés van hátra meg valamilyen csipegetnivalót kéne még csinálni. Aszem ennyi. A többiek pedig négyre étkeznek. Szóval, ki mit szeretne csinálni? - sóhajtottam fel. Végül Mel és Victora nekilátott a kaja készítéséhez, apuék Reg és az én segítségemmel a nappalit diszíteni. Lassan az egész nappali szépen berendezve díszelgett. A sok lufival, „Happy Birthday” felirattal és egy-két kis asztallal, az egyiken a tortával, egy másikon az ajándékokkal és a másikon ropogtatnivalók és innivalók.  Még négy előtt mind felmentünk átöltözni. Én egy kék nyakba akasztós ruhát vettem fel, ami szorosan körbefogja a mell alatti részt, ami körülbelül combközépig tartott, alatta pedig félsóderos szoknyával, ami több rétegből áll. Hozzá egy türkiz fülbevalót és magassarkút. Hozzá gyorsan felvettem a hosszú kabátom, hogy ne fagyjak meg, és pontosan négykor kimentem a ház elé. Még nem volt ott senki, de alig 5 perccel később megérkezett Kate, Remus, Peter, Emily, Alice és Frank. Mindenkit örömmel köszöntöttem, és felfedtem előttük a házat. Mind ámulattal nézték. Majd, mivel én kezdtem szét fagyni gyorsan bementünk.
- Na meséljetek, mit csináltatok az elmúlt pár napban? - kérdeztem mosolyogva. Mivel már az ajándékokat baglyokkal elküldtük, ez már nem volt téma.
- Semmi érdekes, élvezem, hogy nem kell tanulni. - nyújtózott ki Kate.
- Hát, én nyugalomban alhatok végre, anélkül, hogy korán kéne kelnem. - mondta Peter.
- Jajj én pedig találtam egy tök jó könyvet. - nevetett Remus.
- Mi pedig együtt karácsonyoztunk, bár már mondtam. - mosolygott Alice, Frankhez bújva. Közben Mel is leszaladt a lépcsőn, egy citromsárga, aranynak látszó rövid ruha, amelynek a felső része, mint egy fűző emelte ki alakját, hozzá egy sárga magassarkú és egy műanyag kövekből álló fülbevaló volt rajta. Boldogan üdvözölt mindenkit, és teljesen fel volt pörögve. Ezzel minket is felpörgetett. Fél óráig jókedvűen beszélgettünk, majd megmutattam a többiek szobáját, mivel megbeszéltük, hogy itt  is fognak majd szilveszterezni, vagyis Peter nem, neki vissza kell mennie, de a többiek maradnak. A lányok gyors átöltöztek, Alice egy fekete, Katy pedig egy fehér rövid ruhát vett fel. Mivel még volt egy kis időnk a megbeszélt időpontig, 5 óráig, ezért még megvitattuk a holnapi napirendet. Pár perccel öt előtt lekapcsoltuk a villanyokat, mint a filmekben és vártuk a két Tekergőt. Talán negyed óráig várhattunk rájuk, amikor meghallottuk hangjukat az előszobából.
- Mi ez a nagy sötétség? - kérdezte meglepetten James.
- Nem tudom. - felelte ártatlanságot színlelve Sirius.
- Most komolyan Tapi, mi ez az egész? - értetlenkedett Szerelmem.
- Ha nem hiszel nekem, akkor nézd meg, és ne faggass. - mondta Sirius, és már a hangján hallottam, hogy arcán megjelenik az arcrepesztő mosoly. Majd hallani véltem James lépteit a nappali felé, és felkapcsolta a villanyt.
- Boldog születésnapot James! - mondtuk egyszerre. James megilletődve állt ott egy helyben, ezért odasétáltam hozzá és megöleltem.
- Boldog szülinapot Drágám. Remélem tetszik a meglepetés. - súgtam fülébe.
- Nagyon tetszik. - adott egy puszit a számra, majd tovább ölelve engem, a többiek felé fordult. - Köszönöm szépen. - mosolygott édesen.
- Örülök, hogy tetszik. - mosolyogtam rá boldogan. - Tudod, mennyit dolgoztunk ezen? Azt hittem, hogy Sirius nem tud lekötni téged, ameddig kell.
- Hát a végén már én sem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog. - röhögött Sirius.
- De csak sikerült. Gratula. - nevettem. De közben már csak ketten maradtunk, mert James közben köszöntött a többieknek. Sirius is üdvözölte a többieket. Ahogy mindenki mindenkinek köszönt James szaladt is az ajándékokkal teli rakott asztalhoz. Olyan öröm látszódott a szemén, mint egy 3 éves gyereknek karácsony reggelén.
- Á-á. Először a torta. - nevetett Victoria.
- De anyuuuu. - nézett rá könyörgő szemekkel.
- Nem, nem. - csóválta a fejét az anyuka.
- Jóóó. - egyezett bele végül Szerelmem és fordult a torta felé. Pár perc alatt elfújta a két számgyertyát. Felvágta a tortát és gyorsan megette, majd ment is az ajándékokhoz. Mindegyik csomagolását csak úgy szaggatta szét, mint egy kis gyerek. Annyira édes volt. Amint végzett az ajándékokkal mindenkinek megköszönte, és bekapcsoltuk a zenét, csak amolyan háttérzajnak, egyikünk sem táncolt, csak mindenki kisebb csoportokba állva beszélgetett. Mi épp Kate-tel beszélgettünk, arról, hogy összejött egy helyes sráccal, akit Andrewnak hívnak. Jó formán, egész végig csak róla ábrándozott. Alig négy napja ismeri, de ennyit még nem hallottam őt, egy pasiról beszélni. Talán beleszeretett, lehet csak jól érzi magát vele. Nem tudom, de egy biztos, hogy tetszik neki. Örülök, hogy talált magának valakit, aki, ahogy hallom, nem csak egy futó kalandnak ígérkezik, bár nem tudhatom, mi lesz, ha vége lesz a szünetnek és szét válnak útjaik. Akkor vajon már csak futó emlék marad, vagy kitartanak egymás mellett? Katyt hallgatva mindkettő elképzelhetetlen. És ha nem is mondja, látom rajta, hogy őt is nyomasztja a gondolat, mi lesz, ha vissza kell mennünk a Roxfortba. Próbáltam biztatni, hogy a távolság nem akadály, egy kapcsolatban, de én sem voltam erről teljesen meggyőződve. De egyszer csak valaki, hátulról átölelt.
- Miről folyik a csevej? - kérdezte James, állát a vállamra téve, s hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Szigorúan magánbeszélgetés folyt. - nevettem.
- Ahogy Lily mondta, magánbeszélgetés, az én magánéletemről. - nevetett Kate is.
- Ohh, akkor titkos női beszélgetés? - érdeklődött James.
- Igen. - mosolyogtam.
- Kár, pedig én is szívesen bekapcsolódtam volna a szép hölgyek közé.
- Hát, ha annyira akarsz, annyira nem titkos. De szerintem egy srácnak unalmas téma. - mondta Katy.
- Ugyan már, tegyünk próbát. - röhögött James.
- Rendben. Szóval van egy srác, aki olyan mint egy álom pasi. Én is tetszem neki. - kezdte el magyarázni Kate újból.
- Igen, értem, ebben mi a téma? - szólt közbe Szerelmem.
- Az Édes, hogy mi Kate-ünk választott pasija, nem roxfortos. - feleltem.
- Jajj értem. De ezen mit kell úgy parázni? Ha nem roxfortos, akkor nem az. Fél év hosszú idő, szerintem nincs értelme elkötelezni magad. Majd találsz mást. Ennyi. - fejtette ki véleményét James.
- Na, erről beszéltem. Ti pasik, mindent olyan könnyen vesztek, lesz ami lesz. - sóhajtott fel Katy.
- Igazad lehet. - mondta egyszerűen Szerelmem.
- Én inkább magatokra hagylak titeket, úgy se beszéltem még nagyon Alice-szel. - mosolygott ránk Katy és csatlakozott a lányokhoz.
- Végre kettesben. - nyomott egy puszit a nyakamba.
- Rossz vagy Drágám. Tudod beszélgettünk, és nem illik megzavarni mások beszélgetéseket. - mosolyogtam és még jobban beférkőztem a karjaiba.
- Igazad lehet. - súgta. És csak ölelt magához, én pedig a hasamon lévő kezét simogattam. - Nem szeretnél felmenni? - kérdezte halkan.
- Nem illik, a szülinaposnak először felmennie. - mosolyodtam el.
- Apuék, és apukád is már felment, ahogy Peter, Remus is és ahogy látom Emily is készül aludni. Nem mi leszünk az elsők. - fordított maga felé. Mélyen nézett a szemembe és megcsókolt.
- Hát, ha akarod, akkor fel mehetünk. - mosolyogtam rá és elkezdtem a mellkasát simogattam.
- Hé, skacok, jó éjt. - köszöntünk el tőlük. Majd felmentünk a szobámba. Ahogy bezártuk magunk mögött az ajtót, rögtön egymásnak estünk...
- Annyira hiányoztál nekem. - mondta halkan Szerelmem.
- Te is hiányoztál nekem. De muszáj volt kicsit egyedül lennem. - simogattam a karját.
- Kicsim, én megértem. - simogatta a hátam. Ezután még egy kicsit beszélgettünk a mai napról, majd lassan mindketten elaludtunk...