34. Fejezet – Black's party

Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt vagyok, a frissel :D Majd "látni" fogjátok, hogy kicsit nagyobb erőt kapott Voldi, de ez arányos lesz, szóval csak ilyen szemléltetésnek szántam:) Nos, úgy gondoltam, hogy ehhez valamennyire illik Avril – Anything bur ordinary c. száma, ahogy az idézet is mutatja. És már elkezdődött advent is, szóval az eddig kinn levő szavazáson kívül rakok ki még egyet, ami, ha ti is szeretnétek, akkor karácsonykor fog indulni, vagy nem :D Majd meglátjuk :D
Jó olvasást, és aki idáig még nem szavazott, az légy szíves tegye, mert szeretném tudni, hogy ti hogyan szeretnétek :)
Pussszkó:
LilyV

 

„Sometimes I get so weird                Néha olyan furcsa vagyok

I even freak myself out           Hogy még magamat is megőrjítem,

I laugh myself to sleep                Alváskor magamban nevetek,

It's my lullaby                                Ez az én altatóm,

Sometimes I drive so fast                   Néha gyorsan hajtok,

Just to feel the danger             Csak hogy érezzem a veszélyt,

I wanna scream                                Sikítani akarok,

It makes me feel alive”                  Ekkor érzem, hogy élek.

Avril Lavigne – Anything but not ordinary

  Reggel szokás szerint korán keltem. James még mélyen aludt, ezért nyomtam egy apró puszit a szájára és óvatosan kikeltem az ágyból, hogy elmenjek fürödni. Így, mivel rengeteg időm volt, ezért hosszasan lubickoltam a vízben, majd gyorsan, melegen beöltöztem. És csak, hogy Szerelmem ne aggódjon írtam neki pár sort.
„Jó reggelt Édes Hétalvóm!
Tudod, apunak elég feltűnő lenne, hogyha együtt mennénk le minden nap, mivel köztudott, hogy én koránkelő vagyok. Szóval elmegyek kicsit sétálgatni. Majd találkozunk.
Csókol Lily
U.I.: Az ajtót bezártam, a kulcs a polcon. Apunak szólok, hogy elmentem, szóval ne nyiss senkinek ajtót.”
Majd leraktam a levelet a párnámra, hogy meglássa, amikor felébred. Halkan mentem ki a szobából, és varázslattal visszazártam az ajtót. De mikor leértem a nappaliba, ott még nem volt senki, ezért szóltam, Mandy-nek, aki szerencsére már ébren volt, hogy mondja meg apunak, hogy elmentem. Kint elég hidegnek bizonyult az idő, de nem igazán érdekelt, mert a hóesés látványa kárpótolt mindenért. Lassan sétáltam, nem siettem sehova, elhagytam a házat körülvevő védővarázst és sétáltam egyre beljebb és beljebb. Hamar odataláltam az egyik kedvenc helyemre. Egy kis patak partjára, ami most fagyottan állt medrében. Csak néztem a zúzmarás fákat és bokrokat. Szép volt, de ezek most nem annyira foglaltak le, ugyanis folyton Jamesre és a partira gondoltam. Ismerem Jamest, ahhoz eléggé, hogy tudjam, hogy úgy is csinál valami meggondolatlanságot, és erre majd ugornak a többiek, természetesen Tommal az élen. Félek, hogy nem leszek ott, amikor kéne, hogy bántani fogják, de hogyha bántódása esik, akkor utána saját kezűleg fojtom meg. Azon törtem a fejem, hogy hogyan tudnám biztonságban tartani egy csapat halálfaló, vagy jövendőbeli halálfaló között, akik Tom egy csettintésére ugranak. De sajnos nem jutottam előbbre ezzel a problémával, így elindultam haza. Mire hazaértem apu már a nappaliban ült és egy mugli újságot olvasott.
- Jó reggelt apu! - mosolyogtam rá, mire ő is felnézett az újságból.
- Neked is kis lányom. Merre voltál? - kérdezte érdeklődve, miközben letette maga mellé az újságot.
- Csak sétálgattam az erdőben. - mosolyogtam. - Hogy aludtál? Történt valami érdekes?
- Köszönöm, jól aludtam. És te? Semmi érdekes, Vic és Tibe elmentek bevásárolni, Melanie pedig téged keresett, nem rég ébredt fel.
- Értem. - mosolyogtam. - Én is jól aludtam. Akkor most, hogyha nem haragszol, akkor felmegyek Mel-hez.
- Nem, menj csak. - mosolygott és újra elkezdte olvasni az újságot. Én pedig felmentem Mel-hez, aki a szobájában volt és épp levelet írt. Lehuppantam mellé az ágyra és megnéztem, hogy mit ír.
- Jó reggelt. - mosolyogtam és közben olvastam, a levelét, amit most Kate-nek írt és amiben azt taglalja, hogy nem hazamentek, ha nem hozzám. - Írd meg neki, hogy puszilom.
- Neked is jó reggelt! És már írtam a többieknek is, és nekik is írtam. - mosolygott.
- Köszi. És miért kerestél? - kérdeztem, mikor elküldte a levelet.
- Tudod, ma lesz az a parti és fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel. - nézett rám boci szemekkel.
- Igen, tudom, hogy ma lesz, de még ráérsz a ruhán gondolkodni, nem?
- Persze, ráérek, de azt sem tudom, hogy milyen fajtán gondolkodjak. Hosszú szoknyáson, kivágotton, régimódin, vagy milyenen? - kérdezte.
- Olyat veszel fel, amilyet szeretnél. Nincsenek szabályok. - mosolyogtam.
- Akkor, hol lesz ez a buli, mennyire messze?
- Hát, mivel a Black-kúria védett hely, ahova nem tudnának sokan bemenni, ezért van egy kis birtokuk Brighton közelébe, a tengernél. Úgy tudom, hogy ott lesz. -magyaráztam el.
- És mégis hogyan megyünk oda?
- Terveim szerint odahopponállak titeket.
- Akkor valami rövidet veszek fel. - mondta elgondolkozó hangon, mire én végigdőltem az ágyon és figyeltem, ahogy keres egy ruhát. Végül egy fekete nyakba akasztós ruhát vette elő, aminek a nyakba akasztó részét és a mell alattit egy minta köti össze.
- Na ez milyen? - kérdezte.
- Tök jó, de légy szíves ne ezt vedd fel. Általában mindenki feketében van, vagy valami sötét ruhában, keress inkább mást. - mondtam.
- Rendben. - mondta és megint ruhái közé vetette magát. Én csak tovább feküdtem az ágyon, de egyszer csak kinyílt az ajtó és Szerelmem lépett be rajta.
- Jó reggelt a szép hölgyeknek. - mosolygott és becsukta maga mögött az ajtót.
- Neked is bátyó. - mondta Mel rá sem nézve, miközben James ledőlt mellém az ágyba.
- Jó reggelt Drágám. - öleltem meg és csókoltam meg. - Hogy aludtál. - mosolyogtam rá csibészesen.
- Remekül. - nyomott egy újabb csókot számra. - De jobban aludtam volna, hogyha reggel nem hagysz ott.
- Tudod, hogy muszáj volt. - néztem rá bocsánatkérően.
- Tudom, de akkor is. - nézett mélyen a szemembe és szenvedélyesen megcsókolt. Csak csókoltuk egymást és James kezei a derekamról a pólóm alá vándoroltak.
- Igazán ne zavartassátok magatok. - mondta Mel, mi pedig erre a beszólására váltunk szét.
- Bocsi Mel. - néztem rá, mire csak bólintott. Még egy kis ideig öleltük egymást James-szel, de egyszer csak kopogást hallottunk, erre pedig mi távolabb húzódtunk egymástól, Mel pedig ajtót nyitott.
- Szia Kincsem. - köszöntötte Tiberius és csak később vett minket észre.- Sziasztok. - mosolygott és fiára nézett, mintha tudna valamit, amit nem kéne. - Csak azért jöttem, hogy szóljak kész az ebéd.
- Rendben apa, megyünk. - mosolygott James és felkeltünk az ágyból, lesétáltunk az étkezőbe, ahonnan már csak Sirius hiányzott, de ő is megérkezett pár perc múltával. Az ebéd és a délután is elég hamar eltelt, így Mel nyaggatására felmentünk készülődni. Hogy pontosak legyünk, áthozta a szobámba a cuccait és együtt készültünk. Mel zuhanyzott le először én pedig követtem őt. És mivel sikerült meggyőznöm őt, hogy ne feketébe jöjjön, ezért egy citromsárga, combközépig érő ruhát választott, aminek csupán az egyik vállánál volt „pánt”, ami olyan hatást keltett, mintha csak össze lenne kötve, ehhez egy sárga magassarkú szandál, karperecet és egy kötött fülbevalót vett fel. Én egy zöld ruhát vettem fel, aminek két vékonyka pántja volt és két rész volt egybe varrva, felül egy feszülős rész a mellnél, ami alatt, a köldökömnél volt egy rombusz alakú összevarrás, ez kötötte össze a felső részt az alsó, lengébb térdközépig érő szoknyával, ugyanakkor a a mell alatti rész a varráson kívül és a hátam, egész a csípőmig kilátszott belőle. Én egy szintén zöld színű, gyöngy nyakláncot és karkötőt választottam, valamint egy zöld szandált.
- Lily, neked honnan vannak ilyen baró ruháid? - kérdezte Mel.
- Innen-onnan, főleg a bátyáim ex csajaitól, meg én vettem őket. - mosolyogtam rá. - Na, milyen vagyok?
- Csodás. Bátyó nem tud majd neked ellenállni. - mosolygott kacéran.
- Épp ez a cél. - nevettem. - Inkább én foglaljam le, minthogy valami balhét csináljon, nem?
- Igazad van. Na és én hogy nézek ki?
- Bámulatosan, ez sokkal jobb, mint az a fekete.
- Igazad lehet. - nézett még egyszer végig magán. - Na, akkor megyünk?
- Igen. - válaszoltam, és lementünk a nappaliba, ahol csak apu és Tiberius beszélgettek.
- És még a nőkre mondják, hogy folyton késnek. - jegyeztem meg epésen, mire Mel-lel mindketten nevetésben törtünk ki, erre figyeltek fel apuék, akik kicsit furcsán néztek ránk.
- Igazán jól néztek ki, ne értsetek félre, de nem gondoljátok, hogy kicsit alul öltöztetek? - kérdezte Tiberius.
- Nem apu, hopponálva megyünk, egyébként is unom már a hosszú szoknyákat. - jegyezte meg Mel.
- Dettó. - fűztem én is hozzá.
- Rendben, de ha betegek lesztek, akkor lesz ne mulass! - mondta apu, mi pedig leültünk melléjük a kanapéra. És miközben vártunk, addig beszélgettünk, de a fiúk nem jöttek 10 perc elteltével sem.
- Lily, nem mennél fel, megnézni őket? - kérdezte Mel.
- Miért pont én? - kérdeztem értetlen, mire Mel jelentőség teljesen rám nézett, és eltátogta, hogy James. - Jó, megyek. - mosolyogtam. Így én lassan felsétáltam, és persze hogy először Jameshez kopogtattam, de nem kaptam választ, ezért mentem Reg szobájához, ahonnan egy hang szólt ki, hogy menjek be, így én benyitottam és a három fiú az ágyon ülve beszélgetett.
- Na ez szép, mondhatom, mi lent várunk rátok már vagy negyed órája, ti meg itt fenn múlatjátok az időt. Mi csoda dolog ez? - kérdeztem tetetett dühvel. Mindhárman elismerősen néztek végig rajtam, hát valljuk be, hogy nem a halálfalók miatt csíptem így ki magam, szóval igenis jól esett.
- Lily, Édesem, te ebben akarsz jönni? - kérdezte James, miközben folyamatosan közeledett hozzám.
- Igen, miért? - néztem rá érdeklődve.
- Mondd csak, nem félsz, hogy leteperlek a partin, a nyilvánosság előtt? - kérdezte csibészesen, és kezét a kivágott részre rakta az oldalamra.
- Húha, féljek? - nevettem, de aztán James szenvedélyesen csókolt meg, és mikor elváltunk egymástól homlokát az enyémnek döntötte.
- Nem mehetnénk egy órával később? - kérdezte, mire én megráztam a fejem. - Fél óra?
- Fél órában még benne lennék, de már eltelt belőle több mint negyed óra, szóval ne is álmodj róla Drágám. - mosolyogtam rá édesen, és még egy apró csókocskát nyomtam ajkára, majd az ajtóhoz mentem, de nem jöttek utánam. - Na mi van, nem megyünk? - erre a kérdésemre már mind elindultak, így és Mel lent várt ránk, ahogy Reg meglátta őt, szinte leesett az álla. Na igen, nem gyakran vesz fel ilyen ruhákat.
- Húgi, ugye nem ebbe akarsz jönni? - kérdezte James.
- De igen. - mosolygott bájosan.
- Na nem, ebben nem mész sehova!
- Oh, dehogy nem!
- Most felmész és felveszel egy normális ruhát!
- James, nyugi! Nagyon jól áll neki, hagyjad, egyébként is én kértem hogy ezt vegye fel, nem szeretek egyedül lenni, aki nem feketében van. - mosolyogtam rá.
- Akkor felvesz egy olyan ruhát, ami nem fekete, de nem ezt!
- Nem, ez egy tökéletes ruha. - védtem Mel-t, vagyis inkább a ruhát.
- De meg fog fázni, amire odaérünk.
- Hát egy, ha ő megfázik, akkor mit szólsz az én ruhámhoz? Még a hasamat sem takarja, vagy ezzel arra célzol, hogy én nyugodtan megfázhatok? Kettő pedig, hopponálni fogunk, szóval nem lesz ideje megfázni. - magyaráztam kicsit dühösen, igazából egyáltalán nem éreztem dühöt, ez csak amolyan „csak azért is megvédem, akár fejre is állhatsz” hangnem.
- Jól van Lily, kérlek ne légy dühös. - nézett rám ártatlan szemekkel.
- Jól van, nem vagyok dühös, csak elmondtam az álláspontom. Akkor mindenki megvan, mehetünk? - kérdeztem, és mindenki bólintott, így először elvittem Mel-t és bátyót, majd a két rosszcsontot a megbeszélt helyre. Bent, táncoltunk, és beszélgettünk így öten, inkább nem akartunk belefolyni a halálfaló beszélgetésekbe, aminek örültem is, hogy a két bajkeverő szem előtt vannak. De egyszer csak, elmentek, hogy hoznak nekünk Vajsört, és én próbáltam őket nem szem elől téveszteni, de hirtelen eltűntek a tömegben, így ettől a pillanattól kezdve a hasam görcsbe rándult, az izgalomtól, nehogy valami hülye tréfát csináljanak, és sajnos igazam is lett, ugyanis pár perc után a terem másik felében felrobbant egy trágyagránát, ezzel beterítve jó pár vendéget. És a két jó madár is megjelent fülig érő szájjal, én pedig csípőre tett kézzel néztem rájuk dühösen.
- Mi a baj Édesem? - kérdezte mosolyogva James.
- Szerinted, mégis mi? - kérdeztem dühösen. - Megígérted, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget, erre tessék.
- Miből gondolod, hogy mi tettük? - kérdezte ártatlanul.
- Abból, hogy ismerlek titeket, mint a rossz pénzt!
- Jaj, ne legyél már dühös. - mondta engesztelő hangon, és lágyan megcsókolt.
- Semmi mással nem készültök ugye? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, de nem válaszolt egyikük sem, hanem elterelték a témát, ebből sejtettem, hogy még lesz valami. Így Jamest öleltem továbbra is, de aztán az egyik halálfaló rohant ki teremből, mintha rosszul lenne, egy másiknak nyúl füle nőtt, a harmadikon csúf kelések alakultak ki. Walpurga, ahogy beszélt kígyók másztak ki a száján, és nem hallottuk hangját. Trixinek pedig a haja változott át rózsaszínűvé. Elég furcsa látványt nyújtottak, én pedig a két „tettesre” néztem dühösen.
- Nem úgy volt, hogy nem csináltok balhét? - kérdeztem dühösen, de még toleráltam magam.
- Jajj ugyan már, nem maradnak így sokáig, csak pár óráig. - mosolygott James.
- Kár. - sóhajtott Sirius.
- Ezt nem hiszem el! Mégis hogy tehettétek ez, megígértétek, hogy nem kevertek bajt! - mondtam ingerülten.
- Ezt nem nevezném bajnak, inkább csak tréfának. - nevetett James.
- A ti esetetekben ez a kettő egy és ugyanaz. - mondtam halkan. - Ráadásul, még nem is hoztatok italt magatokkal. - mondtam tréfásan durcásan.
- Ha ezzel kiengesztelhetjük kegyedet, máris hozzuk. - nevetett Szerelmem.
- Ki nem engeszteltek, de kevésbé leszek dühös. - néztem rá.
- Azonnal hozzuk. - vágták haptákba magukat. Ahogy elmentek, bátyó is felkérte táncolni Mel-t, szóval egyedül ácsorogva vártam vissza őket, de ekkor megszólalt egy hang, amire én felé kaptam a fejem.
- Szia Lily. A zöld mindig jól áll, ezért sem értem, hogy miért lettél Griffendéles.- találtam szembe magam Tom-mal.
- Pedig már kezdtem reménykedni, hogy nem jössz el. Egyébként meg nekem vörös általában jobban tetszik. - mondtam gúnyosan.
- Hát, akkor feleslegesen, ugyanis mint azt észrevehetted itt vagyok.
- Elég nehéz lett volna nem észrevenni. - jegyeztem meg csípősen.
- De harapósak vagyunk, mi történt? - kérdezte gonoszan mosolyogva.
- Semmi. - mondtam szűkszavúan.
- Esetleg táncolnál velem? - kérdezte nyugodt hangon. - Lehetőség szerint a lábam és egyéb testrészeim is maradjanak egyben. - egészítette ki a mondatot és felém nyújtotta a jobb kezét. Én pedig akarva-akaratlanul elnevettem magam és elfogadtam a felkérést. - Maria mesélte, hogy volt benn nálad a Mungóban...
- Igen, de bár ne jöttek volna be. - csóváltam a fejem, miközben a táncolók közé értünk. Persze nem egy ember bámult meg minket. Nos igen, Tom nem épp a táncról híres. Bár az is igaz, hogy az emberi formáját is ritkán mutogatja. Nem tudom, hogy kinek mi volt a megdöbbentőbb. Az egyik keze a kezemet fogta, a másik a derekamon volt, közel húzott magához és táncoltunk.
- Döbbenetes volt az a pajzs. Minden elismerésem. - mosolygott elégedetten, tisztelettel.
- Hát én is épp úgy megdöbbentem, mint te vagy bárki más.
- Akkor szerezted azt a sérülést, amivel a Mungóban voltál, nem?
- Igen.
- Sajnálom, téged nem akartalak bántani. Erre meg is esküdnék, ha bármelyikünk is hinne az eskükben. - mosolyodott el, de ő már nem rám figyelt, hanem a hátam mögé nézett, így én is hátrapillantottam. Szerelmem és Sirius, kerültek a látóterembe, akik lerakták az italokat az asztalra, és minket néztek.  - Potterrel jöttél?
- Ez még kérdés? - néztem újra Tomra. - Egyébként szerintem nem ismertek fel téged.Tudod, ők nem igazán mozognak a te ... a mi köreinkben, hogy ismerjék az emberi valódat.
- Tudod, most felettébb könnyen meg tudnám ölni. - szült fagyosan.
- Tudom, de azt is, hogy nem fogod. - mosolyogtam rá vidáman. Majd a szám végén Tom odakísért hozzájuk. Nem örültem neki, túl veszélyes őket ilyen közel engedni egymáshoz.
- Édesem, minden rendben? - kérdezett engem James, de végig csak Tom-mal nézett farkas szemet.
- Persze. - mondtam, és hozzá bújtam, hogy abba hagyják ezt az „erőfitogtatást”. Sikerült is elérnem, ugyanis James lepillantott rám, mire én rámosolyogtam, és megcsókoltam, amit ő hirtelen hevességgel viszonzott. Miután elváltunk csillogó szemeibe néztem, amik magukba szippantottak, egész addig, míg Tom közbe nem szólt.
- Igazán nem akarom megzavarni ezt a meghitt pillanatot, de ez egy sötét varázslóknak szervezett parti.
- Igen tudom, de tudod én is itt vagyok, meg Reg és Sirius is. Ráadásul a törzsmeghívottak között.
- Mert az ereitekben sötét mágus vér csorog.
- Hogy is felejtettem el? - ironizáltam.
- Elrabolhatlak Potter-től?
- Ha azt mondom, hogy nem, akkor is megteszed.
- Igazad van. - mondta, majd megfogta a karom, és kirántott szerelmem karjaiból, de utána elengedett, mivel jó kislányként követtem. Átsétáltunk a tömegen, ami kivételesen egész gyorsan ment, ugyanis mindenki elment előlünk, nehogy Tom útjába kerüljön.
- Szóval mit akarsz? - kérdeztem nyugodtan.
- Megtudni, hogy mégis miért hívtad ide Potter-t. - mondta dühösen.
- Jogom van, bárkit magammal hozni, és a mértet pedig jól tudod. - vágtam vissza.
- A te szádból akarom hallani!
- Mert szeretem! Most már boldog vagy?!
- Azt hittem, hogy megbeszéltük, hogy nem leszel vele én pedig nem bántom!
- Ő makacskodott, nekem nem állt szándékomban elhozni.
- De akkor is összejöttél vele.
- A szívnek nem lehet parancsolni Tom. - mondtam nyugodt hangon.
- De igen is lehet! - mondta kikelve magából, amire síri csend lett a teremben. Tom pedig percről percere lett dühösebb és dühösebb, amit én jelentősen éreztem, hogy kezd felszínre törni belőle az ereje. Ami hamarosan mindenki számára láthatóvá is vált, mivel az ereje egy hatalmas zöld csóvában kezdett kitörni belőle. Mondanom sem kell, hogy mindenki ijedtében a falakhoz húzódott, féltek egy esetleges „erőkitöréstől”, csak James-ék nézték ámulattal az erőhullámokat. Én azonban másokkal ellentétben ott álltam vele szemben mindössze alig pár centire és nem húzódtam el, nem húztam fel semmilyen védő varázst, csak vártam, hogy lenyugodjon.
- Én a helyedben kezdeném visszafogni magam, nem lenne szép dolog, ha megölnéd a saját csatlósaidat. - mondtam jéghideg hangon.
- Attól nem félsz, hogy megölöm a hőn szeretett Potter-ed?! - ordítozott.
- Ugyan már, ismerjük egymást Tom, ne tégy fel hülye kérdéseket. Mindketten jól tudjuk, hogy kimenekíteném őket innen, mielőtt bármit is tennél.
- Igazán? Nem próbáljuk ki? - kérdezte gonoszan, és egyre nagyobb erőt bocsájtott ki, amitől nekem lassan nem csak a fejem fájt, hanem minden tagom. Lassan már a csóva engem is maga alá vont, de ez nem számított, mert nem fájt, csak az, hogy ennyi erőt mozgósít. De ettől már kezdtem rosszul lenni, és nem akartam kockáztatni, ezért gyorsan fogtam meg a karját és hopponáltam el. Egyenesen a Denem-birtokra érkeztünk, én hátrébb húzódtam, míg ő pár perc alatt lenyugodott, és abbahagyta végre az erőhullámok szítását.
- Végre, már azt hittem, hogy soha nem hagyod abba. - mondtam gúnyosan.
- Jogom van azt csinálni, amit akarok! - mondta ingerülten.
- Igazad van, jogod van hozzá. - mondtam beleegyező hangon.
- Szóval meg magyaráznád végre, normálisan, hogy mégis mi ez az egész Potter és közted?
- Szerelem.
- Normálisan kértem, vagy esetleg meg gondoltad magad?
- Nem gondoltam meg magam! Nem hagyom, hogy bántsd! - húztam fel magam.
- Pedig most adsz rá okot.
- Nem érdekel!
- Rendben, én adtam egy esélyt, te nem éltél vele. - mondta végig a szemembe, és a karomnál fogva erősen tartott. - Mostantól nem kegyelmezek neki!
- Ha bármi baja esik, saját kezűleg öllek meg, és nem fognak érdekelni az erkölcseim. - gúnyolódtam és kirántottam a karom az övéből. - Most pedig, én mentem! - mondtam dühösen, és ezzel a végszóval elhopponáltam Brighton egyik elhagyatott sikátorába, onnan pedig az utcára mentem. Magamban gondolkodva sétálgattam az utcán, és nem érdekelt a csípős hideg vagy a sötét. Csak sétálgattam, jó darabig el lehettem így, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy visszamegyek a többiekhez, ezért kerestem egy félreeső helyet és hopponáltam a parti színhelyére, de ott már csak 1-2 ember volt. De nem voltak ott Szerelmemék, erre pedig én szörnyen aggódni kezdtem, és oda szaladtam Scorpionhoz.
- Szia! Nem tudod, hogy merre vannak Reg-ék? - kérdeztem hadarva.
- Úgy egy órával ezelőtt hazamentek. - mondta nyugodtan. - Miért?
- Csak aggódom. És hogyan mentek haza?
- Grimbus-szal.
- Oh, értem és köszönöm. - mosolyogtam rá, és gyorsan megöleltem, majd hopponáltam is Small Magic-ba, és gyorsan haza is értem, ahol Mel, Reg, Sirius és Szerelmem a nappaliban voltak. Melanie-n igazán látszott, hogy aggódik, a többiek ezt próbálták palástolni, ami nekem igazán jól esett.
- Látom épségben hazaértetek. - mosolyogtam rájuk, erre mind rám néztek, és már innen láttam, hogy James rendesen öntött magába alkoholt.
- Végre hazajött a kis kóbor macska. - mondta részegen.
- Lily, már annyira aggódtunk. - ugrott a nyakamba boldogan Mel.
- Jól vagyok, nem történt semmi. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Biztos? - jött ide hozzánk bátyó is.
- Igen, egyetlen hajam szála sem görbült. - öleltem meg őt is. - De nem kellett volna megvárnotok.

- Ugyan már, ez csak természetes. - mondta Sirius. - Viszont Ágast nem tudtuk visszafogni. - mondta bocsánatkérően.
- Nem ti tehettek róla. - mondtam. - De most már takarodó! - nevettem. - Jó éjszakát! - erre mindhárman fel is indultak. - Nem kellett volna ennyit innod. - fordultam James felé.
- Hah, én nem mondhatom meg neked, hogy mit csinálj és mit ne, de te megmondhatod nekem nem? - mondta hangosan.
- Jó! Ezt beszéljük meg holnap, jó? - kérdeztem, és a konyhába vettem utam, hogy keressek valamilyen erősítő főzetet. Mert éreztem, hogy kezdek gyengül, ez pedig azt jelenti, hogy megfáztam és mivel nem akartam fel kelteni Mandy-t, ezért megkerestem magam. De Szerelmem még mindig a kanapén ült, ezért segítettem neki felkelni, vagyis szó szerint felráncigáltam a szobájába, miközben egyik kezemmel még a száját is befogtam, hogy ne keltsen fel senkit sem. Ahogy felértünk, már nem maradt semmi erőm se, így lenyomtam az ágyba, és én is mellé feküdtem. Mivel túlzottan fáradt voltam, így hamar álomba is merültem.