33.Fejezet- At home together

Sziasztok!
Éééés megjöttem, a következő fejezettel együtt. :D Nem lett túl hosszú, de azért remélem, hogy tetszeni fog. És azt hiszem ehhez a fejezethez valamelyest illik Katy Perry – E.T c. száma. Ezenkívül köszöntem Diana995-öt, és köszönetet is szeretnék mondani a 8 rendszeres olvasómnak, köztük Aliiceee és Rosee-nak.
Tényleg köszönöm, mert ha ti nem lennétek, már biztos abbahagytam volna az írást =)
Mindenkinek előre is jó hétvégét, aki megy moziba Breaking Dawn-t nézni, vagy bármi mást, annak jó szórakozást! :)
Jó olvasást!
Puszkó:LilyV

 

Nem (...) elegendő az, hogy az ember barlangokat keresett a maga számára, vagy erős falakból építette fel házát és városát. Otthonát a mágia, a rituálék, a mítoszok, vallások - szimbólumok és szimbólumrendszerek - segítségével is oltalmaznia kellett egy veszélyekkel teli, idegen világban.
Hankiss Elemér

 

Reggel kipihenten ébredtem Szerelmem karjaiban, de mivel szünet van, ezért nem ébresztettem fel, csak simogattam a mellkasát. Apróságokon gondolkoztam, amiknek igazából semmi jelentőségük nem volt, de mégis. Jó volt csak feküdni Kedvesem karjaiban és nem foglalkozni azzal, hogy ennek a pillanatnak vége lesz. Szerencsére James elég nagy alvó, ezért erre a pillanatra várhattam. De 11-kor felébredt.
- Jó reggelt Édesem! - köszöntött egy puszival a hajamban.
- Neked is kis álomszuszék. - mosolyogtam rá, de én felcsúsztam az ajkaihoz, hogy adhassak neki egy csókot.
- Nem is vagyok álomszuszék! Még csak 11 óra. - durcázott édesen.
- Áhh, dehogy is. - mosolyogtam rá és egy csókot akartam adni neki, de ő elfordította az arcát. - Naaaa, ne durcázz Édes. - mosolyogtam, és lovagló ülésben elhelyezkedtem az ölében. Erre már rám nézett én pedig lágyan megcsókoltam, amit ő szenvedélyesen viszonzott, de én elváltam tőle. - Á-á. Most én mentem fürödni. - mondtam gonoszan, kimászva az ágyból és úgy ahogy voltam, ruha nélkül lassan sétáltam a fürdőbe, hogy engedjek fürdővizet. De egyszer csak James mögém osonva ölelt magához szorosan.
- Direkt csinálod, ugye? - kérdezte suttogva rekedt hangon a fülembe, majd elkezdte a nyakamat harapdálni.
- Direkt. - sóhajtottam a választ.
- Igazán kárpótolhatnál valamivel. - suttogta, de nem hagyta abba a nyakam kényeztetését.
- Hmm, mire gondoltál? - kérdeztem.
- Mondjuk egy közös fürdésre. - mondta halkan és maga felé fordított.
- Ez igazán teljesíthető ötlet. - mosolyogtam rá, miközben átfontam kezeim a nyakán és szenvedélyesen megcsókoltam. Kezdtük magunkat átadni érzéseinknek, de ekkor meghallottam, hogy kopognak. Épp ezért én elváltam szerelmem ajkaitól, de ő áttért a nyakamra. - James, elég. - sóhajtottam.
- Miért? - kérdezte és aprót harapott a nyakamba. - Nem kell kimenni.
- De igen, muszáj. - mondtam halkan és akár mennyire is nehéz volt kiszakítottam magam az öleléséből. - Halasztjuk el a közös fürdőt, jó? - néztem rá könyörgően. - Ígérem, hogy kamatostul kiengesztellek. - mosolyogtam rá édesen, majd egy törölközőt magam köré csavarva jöttem ki a fürdőből, James-re csukva az ajtót. És kinyitottam a szobám ajtaját, ami előtt apu állt, így beinvitáltam.
- Szia apu. - mosolyogtam rá.
- Kicsim, hogyhogy még nem jöttél le? - kérdezte. - Csak nincs valami baj? - kérdezte aggódva.
- Nem, dehogyis apu. - mosolyogtam. - Csak este még kipakoltam, és későn feküdtem le. Reggel pedig olvastam meg kicsit pihentem, azért csak most készültem fürdeni. - magyarázkodtam.
- Akkor jó, csak már aggódtam, mert ilyenkor már rég lenn szoktál lenni.
- Minden a legnagyobb rendben. - öleltem meg.
- Akkor én vissza is mentem és hagylak fürödni. Ja és fél egykor ebéd. - fordult még vissza az ajtóból.
- Rendben. - szóltam utána majd becsuktam utána az ajtót és visszamentem a fürdőbe.
- Szívem, este jövök. - mosolygott rám majd egy csók után felvette a pizsama gatyáját és a láthatatlanná tévő köpenyt is maga köré tekerve ment vissza a szobájába. Így én egyedül vettem egy gyors fürdőt, majd felvettem valami kényelmes ruhát és lementem a többiekhez a nappaliba. Vagyis csak Tiberiushoz és apuhoz, mivel gondolom anyu még nem ébredt fel, ahogy a kis álomszuszékok sem, Victoria-t pedig nem tudom.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is Lily! - köszönt Tibe.
- Victoria merre van? Még alszik? - kérdeztem.
- Nem, Mandy-vel főznek. - mondta apu.
- Áhh, értem, akkor megyek megnézem hogy tudok-e segíteni. - álltam fel mellőlük és bementem a konyhába.
- Jó reggelt! - köszöntem nekik.
- Jó reggelt Lily.- mosolygott rám.
- Úr...-kezdte volna mondani Mandy, de aztán helyesbített. - Lily.
- Tudok valamit segíteni? - kérdeztem tőlük.
- Meg vagyunk mi ketten, igaz Mandy? - kérdezte Vic, és a kis házi manó bólogatott.
- De szívesen segítek. - néztem rájuk.
- Nem szükséges Lily, mindjárt végzünk. - mondta Mandy.
- Biztos?
- Igen. - nevetett Vic.
- Akkor kint leszek, de hogyha tudok valamiben segíteni, akkor szóljatok, értve vagyok?
- Igen is! - szalutált Mandy, míg Vic csak mosolyogva bólogatott. Így én visszamentem a nappaliba, ahol már James és Mel is jelen voltak.
- Reggelt az álomszusziknak. - mosolyogtam, rájuk, de főleg James-re.
- Nincs is annyira késő. - védekezett Mel.
- Én inkább csodálom, hogy James-t nem úgy kellett kirugdosni az ágyból. - röhögött Tib.
- Tényleg bátyó, hogyhogy ilyen korán keltél? - nézett rá érdeklődve húga, de közben rám pillantott.
- Hideg volt az ágy és idegen a szobám, ezért nem tudtam annyira aludni. - magyarázta.
- Ahha … - mondta Mel, de kijött Vic a konyhából.
- Lassan kész az ebéd, úgyhogy szerintem ébresszétek fel a többieket.
- Rendben, én vállalom bátyót. - mondtam, és felmentem hozzá. Láttam, hogy még nagyban alszik, és mivel én igenis szeretem a bátyám, ezért csak leültem mellé az ágyra és óvatosan keltegetni kezdtem, de csak felmordult és magára húzta a paplant.
- Te akartad tesó. - nevettem, és átmásztam a hatalmas ágynak azon részére, ahol nagy hely volt, és elkezdtem ugrálni rajta.
- Ne már! - zsörtölődött.
- De már! - kiabáltam a fülébe, ki mondta, hogy nem vagyok gonosz?
- Jól van, már fenn vagyok. - mondta durcásan.
- Örülök neki. - mosolyogtam. - Nyomás tusolni, mert mindjárt ebéd. Ja és délután beszélnünk kell. - mosolyogtam rá, majd kimentem a szobájából, le a többiekhez, majd mentünk Mel-lel segíteni teríteni. És alig fél óra múltával már mindenki lenn volt és elkezdtünk ebédelni. Az ebédlő asztalnál James került mellém, persze csak merő „véletlenből”. Lassan telt az ebéd, ugyanis közben beszélgettünk. Ritkaság, amikor ilyen jól szórakozom ebéd közben, mikor nem vagyok suliba. Végül mindenki befejezte az ebédet Mandy leszedte a terítéket én pedig apuhoz fordultam.
- Apu, Reg-gel kimegyünk sétálunk egyet.
- Rendben Kicsim, de ne maradjatok sokáig és vigyázzatok magatokra. - mondta apu mosolyogva.
- Jó apu. - mosolyogtam rá. - Sziasztok. - mondtam, majd mindketten jól beöltöztünk és kimentünk a kert felé. Ahol nyáron egy csodás szökőkút kápráztatja az embert, és Mandy csoda szép virágai nyílnak mindenfelé. Még így télen, hóba burkolva is festőien néz ki, ahogy hátul az erdőn belül eső kis réten található kviddics pálya karikái kiemelkednek a havas fák közül. Bátyóval a hatalmas kert másik felébe sétáltunk és leültünk egy padra, ami két másik társával árválkodott a kertben. Mindig idejövünk, hogyha valamit meg akarunk beszélni magunkban.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdezte.
- Tudod, mivel a kis húgod mindig használja az eszét, ezért tudom, hogy hogyan közeledhetsz Mel-hez. - mosolyogtam rá édesen.
- Hogy mi? Mit csinálok én Mel-lel? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Jajj ugyan már tesó! Egyszer már letárgyaltuk, hogy szereted. Na szóval, azt kéne tenned, hogy … -kezdtem volna magyarázni, ha nem szakít félbe.
- Melanie nem szeret. Nem akarom akkor már elrontani ezt a barátságot, amit idáig kialakítottunk. - mondta szomorkásan.
- Mióta vagy te ilyen kis betoji drága pici szívem? - kérdeztem, persze nem sértésből, mert meg lehet érteni, az ő érveit.
- Nem vagyok betoji, én csak …
- Csak szerelmes. - mosolyogtam. - Egyébként én sem azt mondtam, hogy menj oda hozzá és csapj a lecsóba. - mondtam.
- Szerintem már egyszer megkérdeztem, de mi is az a lecsó? - kérdezte mosolyogva.
- Egy kaja. - nevettem.
- És miért is csapnék bele? - kérdezte értetlen.
- Ez csak egy szólás mondás. Azt jelenti, hogy a közepébe vág. - nevettem.
- Ja biztos.
- Szóval arra gondoltam, hogy neked mindenképpen el kell menned a karácsonyi bálba. - kezdtem bele.
- Ne is említsd. - sóhajtott fel.
- És mivel tudniillik, hogy fel akarod dühíteni anyádat, ezért olyannal mész, akit nem ismernek el a sötét varázslók. - magyaráztam, ő pedig bólogatott. - Na most, gondolom muglival akartál menni, de vannak, akiket a mugliknál is jobban utálnak. - erre nagyot nézett. - Még pedig a fehér varázslók, ennek legszebb példája a Potter család, akiknek éppen van egy lányuk is. - mosolyogtam.
- Szóval arra célzol, hogy hívjam el Mel-t?
- Pontosan. A családod felbosszantására hivatkozva. De azért ne nyomulj nagyon. - mosolyogtam s közben mivel már kezdtem fázni felálltam a padról.
- Te egy zseni vagy! - ölelt meg, majd megforgatott a levegőben.
- Ohh, köszönöm, ezzel én is tisztában vagyok. - öltöttem rá nyelvet.
- Majd szólok James-nek, hogy próbálja meg csökkenteni az egódat, mert nekem nem megy. - nevetett.
- Nem hinném, hogy pont neki menne.
- Ja, tényleg, biztos nem menne neki, amikor elcsábítod. - csipkelődött nevetve.
- Nem úgy értettem, de így is veheted, ha akarod. - mosolyogtam édesen. De aztán pár perc alatt megváltozott a légkör.
- De te nem vele mész igaz? - kérdezte komolyan.
- Nem. - húztam el a szám.
- És kivel mész?
- Veled mentem volna, de mivel most ti vagytok a lényeg, ezért felhívom az egyik mugli barátom, hogy kísérjen el. - mosolyogtam rá.
- De akkor nem hívom el Mel-t. Mehetünk együtt, ahogy eddig is.
- Nem. - mosolyogtam. - Ti együtt mentek és kész. De most már menjünk be, mert kezdek átfagyni. - mondtam, és be is mentünk. Bent nyugodtan folyt a beszélgetés.
- Na, szabad megtudni, hogy miről beszélgettetek? - kérdezte Sirius.
- Apróságokról. - mondta Reg.
- Na de mégis. - nézett ránk a kis kotnyeles.
- Hét pecsétes titok, így jobb? - kérdeztem kedvesen mosolyogva.
- Nem. - mondta tetette durcával.
- Akkor nem. - nevettem és elkezdtünk másról beszélgetni. Azonban egyszer csak láttam, hogy James elindul az emelet felé, így én arra hivatkozva, hogy átöltözöm, mert kicsit átáztam míg kinn voltunk utána mentem. A következő szinten egyszer csak azt veszem észre, hogy egy kéz megragad. Hirtelen jött és megijedtem, de megpillantottam James-t, akivel immáron egy mosdóban voltunk. Szerelmem azonnal szenvedélyesen megcsókolt és a falnak nyomott. Mikor elfogyott a levegőnk, pár centire húzódott csak távolabb.
- Annyira hiányoztál. Tudod milyen szörnyű volt megállni, hogy ne érjek hozzád. - suttogta.
- Hidd el, tudom, mert én is így éreztem. - mosolyogtam rá, majd hajába túrva húztam vissza egy újabb heves csókra. Megállás nélkül csókoltuk egymást. De végül muszáj volt szétválnunk.
- Muszáj mennem, azt mondtam, hogy átöltözöm. - mondtam és még egy hosszú csókot váltottunk. - Este várlak. - mosolyogtam, és felszaladtam átöltözni, majd vissza a többiekhez. Ezután is, akárcsak eddig hangulatosan telt a délután, végül este felé apu szóba hozta a Black-partit.
- Mikor lesz az a karácsonyi parti? - kérdezte apu.
- Holnap. - vágtam egy fintort.
- Most is Reg-gel mész? - kérdezte apu.
- Nem. - mondtam, és majdnem elmosolyodtam.
- Akkor kivel mész? - kérdezte apukám felhúzott szemekkel. - Csak nem vagy hajlandó elmenni egy sötét varázslóval?
- Á, dehogy. Emlékszel még Drake-re?
- Igen. Az a helyes barna srác, nem?
- De, igen. Na vele megyek.
- Hú, megnézném az arcokat az biztos, ahogy beállítasz a partira egy muglival. - nevetett.
- Én is csak ezért megyek vele. - nevettem.
- Egy muglival? - kérdezte James. Tudtam, hogy ez most neki fáj, de nem vihetem magammal.
- Igen, egy régi barátom. - magyaráztam, miközben bocsánatkérően néztem rá.
- Te oda akarsz vinni a fekete mágusokhoz egy muglit? - kérdezte Tibe szinte leesett állakkal.
- Drake tudja, hogy boszorkány vagyok. Nem fogják bántani, mert velem van. - magyaráztam.
- Valahogy nem értem, hogy miért nem bántanák? - nézett rám értetlen Vic.
- Mert nem mernek engem bántani. Túlságosan félnek Tom-tól. Tom pedig nem fogja bántani, ahogy ő mondaná „ csak egy mugli a sok közül, nincs benne semmi különleges, ezért nem is veszélyes senkire nézve”. - mondtam fintorogva, ugyanis ezzel a megállapítással egyáltalán nem értek egyet.
- Tudnom kéne, hogy ki az a Tom? - húzta fel szemöldökét Tib. - Még sosem hallottam Tom-ról.
- Oh, dehogy nem. Róla mindenki hallott, csak én nevezem Tom-nak. Ismertebb nevén Voldemort.
- Voldemort?
- Na igen. Azt mondta, hogy idén is eljön. - húztam el a számat.
- Azért a tavalyi nem is volt olyan rossz. - nevetett Reg, és nekem is eszembe jutott.
- Miért mi volt? - kérdezte kíváncsian Sirius.
- Lily, „véletlenül” leöntötte Walpurga-t. És eltörte Voldemort lábát. - fuldoklottunk bátyóval.
- Mindig is tudtam, hogy tüzes csaj vagy, de ennyire? - nevetett Sirius is. - Most már én is megyek, az száz.
- Nem kéne meglepődnöd. - nevettem.
- Vicces lehetett. - nevetett Mel is. - Megnéztem volna. - én pedig most jelentőségteljesen néztem bátyóra.
- Tényleg, Mel, nem szeretnél eljönni velem? Persze csak mint barátok, és azért, mert kíváncsi vagyok anyám képére, mikor meglátja, hogy egy Potter-rel mentem. - nézett Mel-re a kis édes. Látszott rajta, hogy zavarban van, de ezt próbálta palástolni és lehet, hogy rajtam kívül nem is tűnt fel senkinek.
- Rendben van. - egyezett bele Mel.
- Akkor ezt meg is beszéltük. - terült szét egy hatalmas vigyor az arcomon.
- Hogyha húgi mehet én miért nem? - nézett rám kis kutyus szemekkel James.
- Mert a húgod kevésbé bajkeverő, mint te. Tud viselkedni. És nem utolsó sorban Tom rád pályázik, nem rá. - soroltam az érveim. - Ezt már egyszer megbeszéltük.
- De tudok vigyázni magamra. És jó fiú leszek. - nézett rám könyörögve.
- Ez Tom-mal szemben vajmi kevés.
- De ott leszel te is. Ígérem egy pillanatra sem kóborlok el. - néztünk farkas szemet.
- Miért van az az érzésem, hogy James áll nyerésre? - kérdezte ironikusan Mel.
- Nem is tudom. - forgatta meg szemeit bátyó.
- Jól van! De tényleg nem mész nélkülem sehova és nem bosszantod fel Tom-ot még jobban. - mondtam parancsoló hangon, amit szinte soha nem szoktam.
- Igenis, ahogy parancsolja. - szalutált, mire mindannyian nevetésben törtünk ki. Végül nagyon jókedvűen mentünk aludni, bár én aggódtam James-ért. Mikor felértem a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam, majd bepótoltuk, amit ma kihagytunk …