31.Fejezet – Small misunderstanding

Sziasztok!
Tudom, hogy már nagyon régen jelentkeztem, amit nagyon de nagyon sajnálok, de az elmúlt időben meghalni nem volt időm, de most már talán több lesz :)
Mivel, mostanában szokásommá vált számokat ajánlani a fejezetekhez, ezért, ehhez is ajánlok egyet, ami nem más, mint Rihanna Cry című száma.
Mindenkinek jó olvasást kívánok!
Puszillak titeket.
LilyV

Minden szenvedélyes szerelem mélyén végzetszerűen van valami félreértés egy nagylelkű illúzió, az ítélőképesség tévedése - egy hamis fogalom, amit egyik ember a másikról alkotott, s ami nélkül lehetetlen volna vakon szeretniük egymást.
Roger Martin du Gard

A tegnapi este után, mélyen aludtam, és csak jóval később kezdtem ébredezni, mint általában. De nagyon boldog voltam, épp szerelmem után kutattam, de nem találtam, ezért kinyitottam szemem, s úgy kerestem tovább. Nem volt nehéz megtalálni, ugyanis egy szál alsógatyába sétált fel-alá, a szoba másik felében. És úgy tűnik, mintha dühös lenne, már amennyire innen meg tudom állapítani. A takarót magamhoz ölelve, hogy valami azért fedj testem, felkeltem és halkan mögé sétáltam. Megöleltem, és egy puszit nyomtam a nyakára.
- Jó reggelt Szerelmem. - mosolyogtam, majd rátértem, arra, ami igazán aggaszt. - Valami baj van Drágám? - kérdésemet követően, kicsit távolabb húzódott tőlem, hogy felém fordulhasson. Mikor megláttam szemeit,amelyek  nem boldogságtól csillogott, hanem dühtől, haragtól és sértettségtől.
- Miért tetted velem, azt tegnap? - kérdezte dühösen, én pedig tényleg nem értettem, hogy miért dühös.
- Nem értem, hogy miről beszélsz. - néztem a szemébe.
- Miért feküdtél le velem? - kérdezte hangosabban. Én pedig még mindig nem értettem, hogy mégis mi a baja. Hisz szeretem, sőt tudtommal együtt is vagyunk.
- Te szerinted mégis miért? - kérdeztem, kicsit gúnyosan, és erősen próbáltam nem mutatni, hogy mennyire fáj, hogy így beszél velem.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. - mondta dühösen.
- Azt hittem, hogy te is szeretnéd. - suttogtam.
- Most nem arról van szó, hogy ki mit szeret. - kiabált.
- Akkor miről van szó?! - kérdeztem én is hangosan.
- Arról, hogy miért? - kiabált.
- Tudod, mit Potter ?! Menj a p*csába! - kiabáltam, és elindultam az ajtó felé, de aztán még mielőtt kiléptem volna, eszembe jutott, hogy egy pléd van csak rajtam, ezért visszamentem, alig 3 perc alatt felöltöztem és kimentem a szobából. Futva tettem meg, az utat a hálókörletünkbe, ahol még mindannyian aludtak. Ekkor néztem az órára, ami 10-et mutatott, így inkább csendben bevonultam a fürdőbe és engedtem magamnak forró vizet a kádba. Behoztam az Mp4-emet, és gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat, hogy elmerülhessek, a forró vízbe. Hogy teljesen ellazuljak, és kiverjem a fejemből a történteket, elkezdtem hallgatni, a kedvenc számaimat. (Fogalmam nincs, hogy van-e vízálló Mp4, de mondjuk, a mai világba biztos xD szóval vízálló Mp-ről van szó :D) Egyre csak hallgattam a zenét, amíg el nem kezdtem fázni. És mivel nem állt szándékomban megfázni, ezért kikászálódtam a kádból, és gyorsan megtörölköztem, lassan bekentem magam, csak, hogy teljen az idő. Amire végeztem, addigra Emily kipihenten felébredt, és rámosolygott, én pedig próbáltam viszonozni gesztusát, amit észrevehetően észrevett, mert rögtön letámadt, hogy mi a baj, de én nem mondtam semmit. Így ő irányba vette a fürdőt én meg elkezdtem tanulni. Szépen lassan mindenki felkelt és elvégezte ügyes bajos dolgát. Én csak csendben tanultam, csak és kizárólag akkor szólaltam meg, hogyha kérdeztek.
- Lily, nem jössz ide? - kérdezte Emily. Én meg abba hagytam a tanulást és leültem közéjük Katy ágyára.
- Mi a téma? - kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.
- Igazából rólad akartunk érdeklődni. - mondta mosolyogva Alice.
- Akkor nincs miről beszélnünk. - hajtottam le a fejem.
- Na jó, ezt nem hiszem el! Mit tett az az ostoba bátyám? - kérdezte dühösen Mel.
- Hagyjuk légy szíves! - néztem Mel-re.
- Mondd el. - kérlelt Mel én felsóhajtottam, és elkezdtem beszélni.
- Este minden úgy ment ahogy elterveztem, egyszerűen csodás volt. - mosolyogtam egy pillanat erejéig, majd felálltam és az ablakhoz sétáltam és a kinti havas tájat néztem. - De aztán reggel, akkor elromlott minden. Kiabált. Azt kérdezte, hogy miért feküdtem le vele. Nem értettem, hogy mi a baj és egy idő után én is kezdtem kijönni a sodromból, ezért felöltöztem és visszajöttem. - mondtam tömören, de mondandóm végére a torkomon már az a nemkívánatos gombóc ott termett és a szemem is szúrt, de csak azért sem sírtam.
- Jajj szívem, nem tudom elképzelni, hogy James miért tette ezt. - jött ide Emily és hozzám bújt. - De egész biztos vagyok benne, hogy szeret.
- Én nem tudom. - suttogtam, és magamhoz öleltem Katy-t és Mel-t is, míg Alice csak hátulról bújt hozzám. Olyan édesek ilyenkor, ahogy vigasztalni próbálnak, a nagy maci ölelésünkkel. - Köszönöm. - suttogtam meghatottan és az arcomra varázsoltam, egy szívből jövő mosolyt.
- Na ez az igazi mosolyod. - nevetett Alice.
- Majd helyrepofozzuk bátyót, ne szomorkodj miatta. - mosolygott Mel is.
- Nem szükséges. Majd lesz valami. Nem kell, hogy beleavatkozzatok. Azt akarom, hogy ő hozza helyre a dolgokat, ne ti. - néztem rájuk, azért hálásan.
- Biztos? - kérdezte Emily.
- Ahham, teljesen. - mosolyogtam rájuk. - Na de most menjünk enni, mert kilyukad a hasam. - nevettem, és ők is nevetésben törtek ki. Majd elindultunk lefele s útközben szerencsére nem futottunk össze a Tekergőkkel. De sajnos eme szerencse nem tartott sokáig, ugyanis a Nagy Teremben már ott voltak. A lányok rám néztek, de én csak nyugodtan mentem oda hozzájuk, majd leültem Reg és Sirius közé, hogy véletlenül se legyen a közelemben. Mindannyian csendben ettünk. Egyszer csak, megéreztem egy kezet a combomon, hirtelen, nem értettem, gondoltam, hogy Sirius még véletlenül sem érne így hozzám, ezért arra fordítottam a fejem, és már James ült mellettem. Miután erről megbizonyosodtam, visszafordultam az ebédemhez, és nem foglalkoztam a kezével, csak csöndben ettem tovább. Míg nem meghallottam Mel barátjának hangját, erre már én is felfigyeltem. Ahogy körbe néztem, láttam, ahogy Mel csókolózik a pasijával, míg Sirius és James úgy néznek rá, mint akik a következő pillanatban a srác nyakának ugranak. De az jobban meglepett, hogy Reg, fájdalommal teli tekintettel nézte őket, és kezdett minden világossá válni.
- Hé, bátyó, minden rendben? - kérdeztem együtt érzően, mire ő csak bólintott.
- Én aszem, most megyek. - mondta halkan, majd felállt.
- Veled megyek. - néztem rá. - Csajok, majd később találkozunk. - köszöntem el, majd felkeltem, és az engem figyelő szempárt, amely Jameshez tartozott próbáltam tudomásul sem venni. Csendben sétáltunk ki a szabadba, ahol leültünk egy padra. Egyikünk sem szólt semmit, jó volt, ez a nyugodt csend, de végül én törtem meg a csendet.
- Szereted, ugye? - kérdeztem halkan.
- Kit? - tetette az értetlent.
- Tomot, szerinted? - kérdeztem mosolyogva, mire elnevette magát. - Hát persze, hogy Melanie-t.
- Ennyire látszik? - nézett rám ijedten.
- Nyugi, a többieknek nem tűnt fel. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. - sóhajtott fel és előre meredt.
- Szerintem nincs okod aggodalomra. Ismerem, az egyik legjobb barátnőm, tudom, hogy nem szereti. Vagyis, nem szerelmes belé. Tetszik neki, de nem hinném, hogy több. - öleltem meg vigasztalóan.
- Ezt most komolyan mondod, vagy csak meg akarsz vigasztalni? - kérdezte.
- Mindkettő. - mosolyogtam és ő is viszonozta mosolyom. Majd újra csendbe burkolóztunk. Majd ő törte meg a csendet.
- És te? - kérdezte, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Szereted?
- Igen. - suttogtam. - De most haragszom rá egy kicsit.
- Hallottam, hogy mi volt. Én is haragudnék rá, a helyedben, de talán volt rá oka.
- Te jó ég! - mondtam meglepetten. - Jön a világ vége, vagy mi?! A Nagy Regulus Black védi James Potter-t?
- Kivételes alkalom, szóval élvezd ki. - nevetett.
- Ohh, ki is élvezem. - nevettem. Ezek után újabb csönd telepedett ránk, majd mikor már mindketten kezdtünk átfagyni, akkor felmentünk. Fent, mindenki a klubhelyiségben volt. Mivel, az én szerencsém rendszeresen cserben hagy, ezért én kerültem James mellé. Reg-gel mi is bekapcsolódtunk a beszélgetésbe, ami már átterelődött a RAVASZ-ra, ez látszott is a két bajkeverő Tekergőn, ugyanis inkább csak CSENDBEN ültek. Igen, én is tudom, hogy ezt nehéz elképzelni róluk, de ez van. Azonban túl hamar örültem, ennek a ritka szép alaklomnak, hogy csöndben voltak, ugyanis James, megszólalt, amivel elérte, hogy mi is abba hagyjuk a beszélgetést, és mind ráfigyeljünk.
- Kicsim, megbeszélhetnénk? - kérdezte lágy hangon, könyörgő szemekkel.
- Nem hinném, hogy van mit megbeszélnünk. Szerinted egy k*rva vagyok, ez eléggé érthető. - mondtam jég hideg hangon.
- Ez nem igaz. - mondta, szomorúan.
- Na jó, ne bonyolódjunk ebbe bele még jobban, légy szíves. - pillantottam rá.
- De ...- kezdett volna bele a magyarázkodásba, de én közbe vágtam.
- Felmentem, tanulok. Sziasztok. - mondtam, és lassan felmentem, a hálóba. Ahol elkezdtem tanulni, majd mikor már elegem lett, a tananyaggal, elkezdtem, különböző védő bűbájokat tanulni és ártásokat. Egész addig „szórakoztattam” magam a tanulással, míg Mel, fel nem jött.
- Na, mi újság csajszi? - kérdeztem nevetve. - Mi van azzal a sráccal?
- Jól van. - mondta szűkszavúan.
- Jajj, tudod, hogy nem így értettem.
- Hát, jó vele lenni, meg elég sokat vagyunk együtt és igazán helyes fiú. - mosolygott.
- Szereted? - tértem a lényegre.
- Nem tudom. Kicsit zavaros, hogy mit érzek iránta. - húzta el a száját.
- Értem. Mindenesetre én szorítok neked. - mosolyogtam rá, majd megöleltem. Hogy végre összejöjjetek Reg-gel. - tettem hozzá magamban. Közben betoppantak a többiek, Alice kivételével, aki, mint később kiderült Frank-kel van. Elkezdtünk kivesézni minden témát, de csak röviden, mivel holnap hétfő, az utolsó tanítási hét kezdete. Így viszonylag korán megkezdődött a fürdési procedúra. A többiek után én is lefürödtem, de hiába próbálkoztam, nem tudtam aludni, ezért a legunalmasabb könyvet, a mágiatörténelem könyvet olvastam, hogy végre eltudjak aludni. De egyszer csak arra figyeltem fel, hogy kopog valami az ablakon, ezért kikászálódtam az ágyból, és beengedtem, a hóesésben kopogó baglyot, csőrében egy levéllel, lábán egy szál lila jácinttal*. Mikor megszabadítottam a madarat, a terhétől, nem repült el, hanem várt, ezzel adva tudtomra, hogy a feladó, várja a válaszom. Így halkan kibontottam, a levelet és olvasni kezdtem.
„Szerelmem, sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled reggel. Tudom, hogy nem érdemelted meg, és el nem tudod képzelni, hogy mennyire fáj. Kérlek, beszéljünk. Hadd magyarázzam meg. Lent várlak a klubhelyiségben.
Csókol J.
U.I. Remélem tetszik a jácint.”
A levelet, újra átolvasva ültem le az ágyamra. Gondolkodtam, hogy lemenjek-e, vagy mégse, végül úgy döntöttem, hogy jobb, ha nem megyek le. Nem is foglalkoztam a bagollyal, csak a levelet lerakva az éjjeliszekrényemre visszacsúsztam az ágyamra, a lábaimat felhúztam és a virágot nézegettem. Gyönyörű volt, bár kicsit furcsa, hogy így tél közepén kaptam, hisz nem ilyenkor virágzik. Nagyon elmerültem a gondolataim közt, mert csak azt vettem észre, hogy besüpped az ágy ettől pedig majdnem szívbajt kaptam.
- Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. - suttogta bocsánatkérő szemekkel.
- Mégis mit keresel itt? - kérdeztem. - Nem emlékszem, hogy hívtalak volna.
- Nem jöttél le, gondoltam akkor én jövök fel. - futott át arcán egy mosoly, mely hamar el is tűnt.
- Oké, feljöttél, itt voltál, akár mehetsz is. - mondtam hidegen, és elfordultam tőle.
- Nem, addig nem megyek sehová, míg nem beszéltünk. - mondta ellentmondást nem tűrően.
- Akkor, majd én megyek. - suttogtam, és felálltam volna, hogyha nem nyom vissza az ágyra, majd felém nem helyezkedik és a kezeimet is az ágyhoz nem feszíti.
- Ne siess annyira szerelmem. Először is ezt szépen megbeszéljük. - ha nagyon akartam volna, akkor le tudtam volna lökni magamról, de nem akartam. Mélyen a szemembe nézett, ezzel, a tiszta gondolatokat elűzve a tudatomból. Így még utolsó esélyként, elfordítottam a fejem. - Először is, csodálatos volt a tegnap éjszaka. - suttogta és a lehelete a nyakamat cirógatta, én pedig egy kicsit megborzongtam. - És, hogy reggel olyan ...barom voltam, az azért volt, mert aggódtam érted.
- Ugye ezt most nem mondod komolyan? Miért aggódtál volna? - fordultam felé.
- Te szerinted? A sérülésed miatt, Poppy azt mondta, hogy nem erőltetheted meg magad, és hát ami történt az minden, de a „nem megterhelő” dolgok közé nem tartozik.
- Ezért volt az egész? - kérdeztem meglepetten.
- Igen és sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled, de szörnyen aggódtam. Tudod, hogy milyen volt belegondolni, hogy valami bajod esett miattam? - mondta szomorúan, és felült.
- Sajnálom, azt hittem, hogy jó meglepetés lesz. - mondtam békülékeny hangon, majd lágyan megcsókoltam, amit ő is hasonlóan viszonzott.
- Jól vagy? Mármint, nem ártott meg …
- Nem, remekül vagyok. - mosolyogtam rá.
- És megbocsájtasz? - vetette be azokat a kis aranyos kölyök kutya szemeit.
- Meg te kis butus. - nevettem halkan.
- Szeretlek. - mosolygott James majd lágyan megcsókolt.
- Én is téged.
- És mondd csak, esetleg megengednéd, hogy itt aludjak? Olyan szörnyű lenne, a hideg ágyamban aludni. - mondta játékosan, mire én visszadőltem az ágyra, magammal húzva őt is. Magára húzott és betakart mindkettőnket, majd egy jó éjt csók után már hamar álomba merültünk.

* Jácint: jelentése játék, sport, sietség. A lila jácint jelentése: bocsánat, bocsáss meg, próbálj megbocsájtani és bánat. (Nemeti-Vas Katalin, Virágok jelentése A-tól-Z-ig)

A jácintot küldöm nektek is, hogy ne haragudjatok rám :)