15. Fejezet - What happened between them?

Sziasztok!

Újra itt vagyok és itt van a friss is.

Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Puszi:

LilyV

A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. (...) A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenekelőtt a "fair play", a nemes küzdelem szabályaira.

Szent-Györgyi Albert

A hétvége végül is hamar eltelt. Az edzést végül nem tudtam elintézni. Ezenkívül szerencsére Katy egyre jobban van, akár csak Rob. A gyógyítók egyre bizakodóbbak. Remus is szépen gyógyulgat. A sebei már szinte teljesen eltűntek, és az ereje is kezd visszatérni hála a jó Poppy néninek. Melt, Kirát és Sophie-t is kiengedték szombaton, bár még kellett szedniük valamilyen bájitalt, de már jól voltak. És még Beccy randija is jól sikerült. Vasárnap még a csajoknak is segítettem az SVK háziban, mert nem nagyon ment nekik. A bájitaltant pedig szinte mindig én magyarázom el nekik. Azért jó tanáraink vannak nem? Na azért nem fontos, mi legalább addig is szórakozunk, főleg ha valamilyen vicceset tanulnunk. Most, ezeken gondolkodva fekszem az ágyamon és élvezem az eső halk kopogásának hangját. Hétfő van. Egy újabb hét kezdete. És ha minden jól megy, akkor az első edzésünk napja is egyben. Mivel még korán van, ezért még fekszem az ágyban és játszok Éjfél-el. A kis cicus kifejezetten értékeli, ahogy a füle mögött simogatom, és olyan aranyos, ahogy dorombol. Mikor végre sikerült elszakadnom a kiscicától és elhatároztam magam, hogy elmegyek végre készülődni, de a cicus nem nagyon akart engedni. A kezemnek dörgölőzött és dorombolt. De most már tényleg mentem fürdőbe és vettem egy jó zuhanyt majd mikor végeztem a fürdői teendőimmel kimentem valamilyen ruhát felvenni, de csak kivettem valamit és felvettem. Majd elkezdtem a többieket is ébresztgetni, ma korábban, mint szoktam, mert Remus gyengélkedőn van, ezért a srácokat is én keltem. A reggel nálunk ugyanúgy telt, ahogy a többségi hétköznap reggel. Azonban inkább hagytam őket, és elindultam a másik hétalvó bagázshoz. Próbáltam észrevétlen átmenni a Tekergők szobájába. Meg sem lepődtem, amikor láttam, hogy mindenki alszik. James felkeltésével kezdtem, mivel az ő ágya volt a legközelebb az ajtóhoz. A füléhez hajoltam és próbáltam felébreszteni.

- James, ébresztő! - nem reagált, úgyhogy elkezdtem simogatni az arcát, erre már sikerült egy morgást kicsikarnom belőle.

- Kezd a többiekkel! - szólt. Én pedig átvándoroltam Sirius ágyához és elkezdtem őt ébreszteni, ugyan úgy, ahogy James-t.

- Csak még egy kicsit.

- Nem! Nincs még egy kicsit! - mondtam szigorúan. Erre már kipattantak a szemei. - Örülök, hogy te legalább hajlandó vagy felébredni. Egyébként Jó reggelt!

 - Neked is. - morogta és helyezkedett vissza.

- Nem nem! Nem fogsz visszaaludni! - néztem rá szigorúan. Ő pedig jó fiúként felült az ágyában és próbálta nyitva tartani a szemét. Utána mentem Reghez, őt viszonylag könnyen felébresztettem, hisz volt már benne gyakorlatom. Ez után mentem Peterhöz, akit nagy nehézségek árán sikerült felkeltenem. Ő már el is indult a fürdő felé. Így próbáltam utoljára felkelteni James-t. Őt viszont nem tudtam.

- Szerintem sokkal könnyebben fel tudnád kelteni, ha rámásznál. - szólt közbe a Reg. Hát mit ne mondjak, én nem voltam azonos meglátáson vele.

- Igen szerintem is sokkal könnyebben menne és még fel is ébredne. - nézett rám Sirius is. Én viszont nem akartam rámászni, hátha nem tudom magam vissza fogni. - Csak nem félsz Lily? - ennyit erről. Így kénytelen vagyok megtenni. És lovaglóülésbe tornászva magam az alhasán elhelyezkedtem. Mivel még mindig nem úgy nézett ki, mint aki akár csak elkezdett ébredezni, ezért elkezdtem puszilgatni a homlokától kezdve le az arcán keresztül a nyakára áttérve, és már éreztem, hogy ébren van csak tetteti, hogy alszik. Ezért úgy gondoltam, hogy ha ő játszik, akkor én is. Így elkezdtem lejjebb csúszni, egyre közelebb kerülve a nemesebbik testrészéhez, és a füle mögötti kis részt kezdtem el puszilgatni, majd gyengéden megharaptam. Erre az áldozatom felnyögött és hirtelen fordított a testhelyzetünkön, így ő került fölülre. Büszkén tudatosult bennem, hogy ismerem a Nagy Nőcsábász James Potter gyenge pontját. De nem tudtam ezen agyalni, mert rám tekintett azokkal a csodásan ragyogó barna szemeivel és kiűzött mindent a fejemből. Azok a szemek, amelyek bármikor képesek magukba szippantani. Egyszerűen hihetetlen. Ahogy fölöttem tornyosult úgy éreztem, hogy megszűnt a világ, nem tudatosult bennem, hogy vannak mások is a szobában, vagy hogy James Potter van felettem. Bár ha nem James lenne az, akkor nem is érezném ezt, úgyhogy aszem ez az állítás már meg is dőlt. A kezem valahogy a nyaka köré kerültek, bár nem tudom, hogy hogyan, csak egyszerűen ott voltak. Az arca egyre közelített az enyémhez. És csak azt vettem észre, hogy már nem a szemét néztem, hanem azokat a puha csábos ajkakat. Nem tudtam el fordítani a tekintetem, nem tudtam félrenézni. Vagy csak kinyögni valamit. Egyszerűen nem ment. Érezni akartam, ahogy csókol, ahogy teste az én testemnek nyomódik, ahogy a keze lágyan végig simít rajtam. Ebben a pillanatban mindent jobban elviseltem volna, bármit, csak ne legyen vége. Azonban Sirius megszólalt és megszakadt a pillanat.

- Khm. Khm. Nem akarok közbe szólni, de mégis mi a jó szentséges Merlin nyuszis mamusza folyik köztetek. - mi rákaptuk a tekintetünket, majd vissza egymásra, végül James lefordult rólam, én pedig felültem. Mire már kezdtem normálisan érzékelni a külvilágot észrevettem, hogy már Peter is a fürdő ajtóból figyel minket.

- Semmi Tapikám! Semmi! - sóhajtott fel James és elindult a fürdőszobába. Így én egyedül maradtam a kíváncsi szemek kereszttüzében.

- Semmi. Na akkor mindenki fenn van és nem fog visszaaludni, akkor én mentem is. - felhúztam a kapucnit a fejemre és minél kevesebb feltűnést keltve kimentem a portré-lyukon a sarkon levettem a csukját és vissza mentem, fel a lányokhoz. Szerencsére mind elkészültek, így fogtuk a cókmókunkat és elindultunk végre valahára a Nagy Terem felé. Én pedig egyre inkább a gondolataimba merültem. És vissza repültem abba a pillanatba. Próbáltam felidézni.

- Lily drága egyetlen szívem, figyelsz te ránk egyáltalán? - tette fel a kérdést Mel.

- Öhm . . . Persze! - válaszoltam.

- Akkor miről is beszélgettünk? - kérdezősködött tovább. Na hát igen, most ugrik a majom a vízbe.

- Öhm, a mai sz*r órákról? - kérdeztem reménykedve. Kérlek!

- Nem egyáltalán nem. Arról beszélgettünk, hogy Alice nem jön megnézni az edzést, mert randija lesz Frankkel. - felelte most már Katy.

- Merre jársz Lil? - érdeklődik Emily.

- Sehol!

- Akkor tudnád, hogy miről beszéltünk. - szólt Emily, már a nagyteremben helyet foglalva.

- Mi történt? - kérdi Alice.

- Semmi, csak még a teliholdon gondolkodtam. Ennyi. - próbáltam magam kivágni, hisz nem mondhatom, hogy majdnem csókolóztunk Jamesszel.

 - Hazudsz. - jelentette ki Mel.

- Oké, oké. De nem szeretnék róla beszélni. - néztem rájuk kérlelően.

- Rendben van. - válaszolta Emily. Közben megjöttek a srácok is.

- Na szóval Lilyke, válaszolnál végre a kérdésünkre?- kérdezte Sirius.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz.

- A reggelről.

- Még mindig ezen lovagolsz? Ha jól emlékszem válaszoltam.

- Ha jól emlékszem te is lovagoltál valamin, vagy inkább valakin . . .

- Szerintem azt észre vettétek volna, ha lovagoltam volna valamin vagy valakin. - khm, kezdünk kicsit eltérni a tárgytól. Erre a kijelentésemre James félre nyelt. Sirius pedig nagy szemekkel nézett rám. Ezek szerint leesett, hogy mire céloztam. De mivel csak nem akarhattam, hogy James közben megfulladjon, ezért elkezdtem veregetni a hátát.

- Ezzel arra akarsz célozni, hogy lovagoltál volna? - hogy milyen jó jel beszédünk lett.

- Nem céloztam semmire.

- De igen.

- Jó, akkor céloztam, ha így jobban tetszik.

- Szóval mi van köztetek?

- A kis mogyorónyi agyacskád nem képes felfogni, hogy SEMMI?

- Lehet, hogy nem vagyok egy észkombájn, de vak sem vagyok.

- Oké, akkor csak beleképzelsz olyan dolgokat, amik nem voltak ott.

- Na jó, miről beszélgettek? - kérdezte most már Katy.

- Semmiről. - válaszoltunk egyszerre James-szel és Sirus-szal.

- Oké, oké nem kérdeztem semmit. - felelt védekezve Kate.

- Esetleg mehetnénk órára? - kérdezte Alice, kicsit félve.

- Igen, menjünk. - válaszoltam. Így el is indultunk bájitaltanra. Ahol nem mellesleg James mellett ülök. Végül is túl éltük a dupla bájitaltant és még szereztem is 30 pontot. Ezután már viszonylag nyugisan teltek az órák. Sirius csak azért sem szállt le a témáról. A többiek pedig inkább csak figyeltek minket. Hiszen Sirius nem csak engem, hanem Jamest is basztatta. Végül is utolsó óránk után, Rúnaismeret után szinte menekültem fel a hálókörletünkbe, a lányok társaságában. Fent megírtuk a bűbájtan és az átváltozástan házinkat és átöltöztünk kviddics talárba, majd lementünk a pályára, ahol zuhogó esőben kellett várnunk a többiekre. A nézőtéren ott voltak persze a srácok és néhány Grifis. Mindenki leért, és még csak nem is késtek. Azért van előnye, ha szigorú prefektusnak tartanak.

 - Nos, először is bemelegítünk, egy pályakört futunk utána 3-at repülünk. Aztán elkezdjük gyakorolni a játékot. Eleinte csak ti fogtok játszani én pedig instrukciókat adok. A futásnál persze megértő vagyok, bizonyos napokon, csak szóljatok. Akkor kezdhetjük? - kérdeztem és mindannyian helyeslően bólogattak. És így is lett. Mivel én az unokabátyáimmal több poszton szoktam játszani, ezért mindegyikhez értek bizonyos mértékig. Az állóképességük annyira nem volt rossz, de még dolgoznunk kell majd rajta. Repülni jól repültek, különben be se kerültek volna a csapatba. A technikákkal voltak problémák . . .

- Sophie! Ha lehet védés után menj vissza a középső karikához, így könnyebben tudod védeni a következőt is. És ha lehet ne üsd, hanem fogd meg a kvaff-ot, persze nem kell ezért törnöd annyira magad, csak ha lehetséges. Így a labda nálunk maradhat. Oké?

- Megpróbálom! - nézett komolyan, én pedig csak mosolyogtam. A következő a terelők voltak.

- A labdát mindig tartsátok erősen, mert az ellenfélnek az a fő szerepe, hogy megszerezze. Dobásnál, ne tétovázzatok, hanem célozzatok és dobjatok. És dolgozzatok össze, nem kell az egyikőtöknek végigvinne, hanem passzolhattok is.

- De akkor nem tudok olyan pontosan dobni, és nem biztos, hogy be megy. - sütötte le a szemét Jasmine.

- Nem baj, azt fogjuk gyakorolni. Add ide a kvaff-ot Kira légyszíves. - én pedig megmutattam, hogy hogyan gondoltam. Felgyorsítottam és nem álltam meg a karikáknál, hanem eldobtam minél gyorsabban és pontosabban. Sophie nem is tudta kivédeni. Erre még tapsot is kaptam és nem csak a nézőtérről. Visszaszereztem a kvaff-ot és elindultam a hajtóimhoz.

- Valahogy így gondoltam. - mondtam.

- Ha ilyen jó hajtó vagy és fogó poszton játszol, akkor biztos, hogy te vagy a legjobb. - ámuldozott Kira.

- Hát azért nem a legjobb. Na, akkor a passzolás is majd kell gyakorolnotok, de először jöjjön a dobás, mert most még hátra vannak a terelőink is. - mosolyogtam rájuk és átdobtam a labdát Beccy-nek. Ezután odarepültem Katé-khez. Katy-nek egész jól ment, de Mel kicsit szerencsétlenkedett, úgyhogy oda mentem hozzá.

- Hékás! Nem kell ilyen feszültnek lenni! Nyugodj meg. Ha feszült vagy, nem jutunk sehova. Engedd el magad. Az ütőt tartsd erősen és figyelj a gurko-ra, ne téveszd szem elől. Na hajrá! - mosolyogtam rá. Ő pedig próbálta, de ez az engedjük el magunkat valahogy nem jött össze. - Na jó figyelj! A kezedet ne feszítsd be. - repültem mögé és próbáltam megmutatni a helyes kéztartást. És utána a következő ütés már sokkal jobban ment. Még hagytam egy kicsit őket, majd mikor észrevettem, hogy letelt az edzés időnk szóltam nekik és leszálltunk.

- Na csajok, nem is volt olyan rossz. Nem elkeseredni, semmi sem sikerülhet egyszerre. Gyakorolni fogjuk, hisz erre vannak az edzések. Na akkor sziasztok, találkozunk a következő edzésen legkésőbb. Kellemes délutánt! - elkezdtek szállingózni és mi is elindultunk Katy-vel és Mel-lel. Közben pedig a nézőtérről becsatlakoztak hozzánk a Tekergők is.

- Wáó Lily, ez nem volt semmi. Király hajtó lennél, és terelőnek sem utolsó. Ha ilyen jó vagy, akkor hogy hogy fogó lettél? - kérdezi Sirius.

- Állítólag jobb fogó vagyok, mint terelő vagy hajtó. - válaszoltam.

- Az nem semmi. - ámuldozott James.

- Hát igen, mivel mindig, vagy legalábbis legtöbbször én lettem rákényszerítve a fogó posztra, ezért jobban is megy. - válaszoltam. A kastélyba vezető út közben még beszélgettünk a kviddicsről. 

- Lily! kérdezhetek valamit? - kérdezte Sirius.

- Már kérdeztél, de kérdezhetsz. - feleltem.

- Mi van köztetek? - ezt nem tudom elhinni! Miért nem képes abba hagyni?

- Áhh! SIRIUS BLACK ELÉG LEGYEN! Hogy a jó szentséges Merlinbe mondjam el, hogy SEMMI? - már teljesen kikészültem tőle. nem hiszem el, hogy nem képes felfogni. A végén ez lesz a szlogenje. Visszamentünk a klubhelyiségbe és még beszélgettünk minden másról is, majd elindultunk nyugovóra térni.