13. Fejezet - It hurts when somebody, who is close to you, is in danger

sziasztok!

Tudom, hogy késtem és nagyon nagyon sajnálom!

Azért remélem nem haragszotok annyira rám.

Jó olvasást kívánok!

puszi

LilyV

Mikor végképp összetörsz és elvesztesz minden féltve őrzött álmod, akkor kell egy barát. Egy barát, aki összekapar. Ő lesz az aki felépíti benned az összedőlt világot és életben tart. Ameddig csak élsz, ameddig csak éltek...♥

A csütörtök hamar eltelt, pedig még asztronómiánk is volt. Kate-tel nem lehetett beszélni, egész nap hozzánk sem szólt. Próbáltunk beszélni vele, tényleg megpróbáltunk minden lehetséges módszert, de vagy elvonult, vagy fejére húzta a paplant. És ráadásul teljesen úgy néz ki, mint akin átment egy troll. Tudtuk, hogy történt valami, hiszen a szerdai miatt nem lenne így kiakadva. Tudtuk, de nem mondta el nekünk. És pont ezért aggódtunk annyira. Ezenkívül még Mel is összeszedett valamilyen vírust, úgyhogy őt pedig levittük a gyengélkedőre, Poppi néni azt mondta, majd csak szombaton engedheti ki. Persze minden szünetben meglátogattuk és a délután nagy részét is nála töltöttük. Nagyjából ennyiből állt a tegnapi napunk. Ma is, mint az elmúlt pár napban verőfényes időre ébredtem fel. Amint felkeltem és megnéztem a falra felrakott órarendünket örömmel tudatosult bennem, hogy ma van az első kviddics edzésünk. Jókedvűen és az egyik kedvenc számomat az Avril Lavigne-Skater boy-t dúdoltam. Sikeresen még azt is eldöntöttem, hogy veszek egy gyors zuhanyt aztán még megírom a mágiatörténelem házimat. Mikor már a tekercs felénél tartottam elkezdtem keltegetni a többieket. Katy – a szokásostól eltérően - úgy kelt fel, mint akit ágyúból lőttek ki és rohant a fürdőbe. A csajokkal csak néztünk utána. Amíg ők végeztek a fürdéssel, addig én befejeztem a mágiatörit, majd Kate nélkül – mivel ő már lement – lementünk megtömni a pocakunkat. A Nagy Teremben már ott volt szinte az egész diáksereg. Megkerestük a Tekergőket – mert már lassan nem is tudunk nélkülük élni. Hahaha – és lehuppantunk eléjük. Meglepetésünkre Katy is ott foglalat helyet. A fiúk pedig teljes holdkórral ültek előttünk. Remus holt sápadtan a többiek pedig hullafáradtan. Te-jó-ég! - szótagoltam magamban, és leesett, hogy holnap holdtölte lesz.

- Na de fiúk, be ne kapjatok minket! - nevettem, mikor Sirius akkorát ásított, hogy tényleg megfordult a fejemben, hogy meg akar enni minket. 

- Én nem foglak, az Ágas feladata. - szólt hozzá Sirius. 

- Hűha köszi, most megnyugodtam. - néztem rá. 

- Köszi Lil, hogy felébreszted őket, nekem nem ment. - nevetett Remus is. 

- Nincs mit. Majd én felkeltem őket, már van benne gyakorlatom. - néztem rá. - Reszkessetek! - röhögve néztem rájuk.

- Na jó skacok, mit szólnátok, ha mennénk SVK-ra? - kérdezte reménykedve Alice, hogy végre láthassa Franket. Én még gyors vettem egy fánkot, amit útközben eleszegettem. Végül örömmel konstatáltam, hogy ma össz-vissz 4 óránk lesz. Abból csak SVK a fontos. A teremnél már gyülekeztek a végzős diákok. Megvártuk, míg a tanár behív minket, ami nem is váratott magára sokáig. 

- Nos, ma a scutum simplex decor, azaz az egyszerű pajzs bűbájt fogjuk megtanulni. Ez a fajta pajzs a gyengébb rontások és lefegyverző bűbájokat védi ki. A bűbáj lényege, hogy meg kell keresni magunkban a mágiát és egy pajzsot formálni belőle, majd kiterjeszteni. - mivel sokan értetlen képet vágtak, ezért inkább kifejtette. - Ahhoz, hogy megtalálják a mágiát, érezniük kell a testük és lelkük rezdüléseit, akkor érezni fogják a varázst. Egyenlőre ezen az órán, csak ezt kell megtalálniuk. Akinek esetleg ez meg van, haladhat tovább, a pajzs kiterjesztése eleinte kellemetlen, és főleg nehéz. A pajzs akkor tökéletes, ha enyhén kékes színű. Na akkor munkára! - nekem nem volt sok dolgom, hisz tudtam. Ilyenkor jó, hogy te vagy a legkisebb boszorkány a családban, auror unokabátyákkal. Ők mindenre megtanítanak és nem csak az idegeimet erősítik meg. Úgyhogy hagytam és néztem, a többieket, hogyan csinálják. Persze a drága Merrythought tanárnőnek feltűnt, hogy nem is csinálok semmit. 

- Miss Evans megtenné, hogy kifárad és megmutatja, hogy hogy halad? - kérdezte a prof.

- De hát tanárnő, azt mondta, hogy még nem kell tudni teljesen a varázslatot. - szólt bele az egyik stréberke.

- Miss Evansnek bizonyára tökéletes a pajzs bűbája. - nézett rám szúrósan. Én kimentem, lehunytam a szemem, és pillanatokon belül már körülöttem is volt a pajzsom. A többiek pedig csodálkozva néztek rám, amit még nagy csodálatomra a tanárnő is követett. 

- Köszönöm Evans kisasszony, akkor fáradjon vissza a helyére és olvassa el a tankönyv 106 oldalától a 120-ik oldalig. - én pedig úgy tettem, ahogy mondta. Az óra végére sikerült is teljesítenem a kérését.

- Lily, ezt mégis hogyan csináltad? - kíváncsiskodott Sirius.

- Tudod, ha az ember lányának van 6 unokabátyja, akik nem mellesleg aurorok és ő a legfiatalabb gyerek a családban. Ráadásként még lány és boszorkány is, akkor a drága unokatesóknak az a hobbijuk, hogy engem tanítsanak, vagy csak simán fel húzzák az idegeimet. - fejtettem ki a lényeget. 

- Ez igen. És miket tanítottak neked? - kérdezte most már Remus.

- Főleg pajzs bűbájokat, lefegyverzéseket, védő bűbájokat. Meg persze magát a párbajozást. - mosolyogtam. 

- Nem szívesen lennék az ellenséged. Komolyan lassan félek tőled. - nézett rám nagy komolyan James.

- Hát én se lennék a magamé. - válaszoltam, és ezzel le is zártuk a beszélgetést, mert folytatódott tovább a szenvedésünk, csak most már mágiatörin. Az ebédig kihúztuk és bementünk Mel-hez a gyengélkedőre. Ekkor lettem csak figyelmes arra, hogy Kira és Sophie is ott fekszenek. 

- Hát ti meg? - néztem rájuk.

- Bekaptunk valamilyen vírust, vagy mit. - nézett rám bocsánat kérően Sophie. 

- Ohh te jó ég, sajnálom. Akkor lemondhatunk a mai edzésről.

- Én . . . mi tényleg sajnáljuk, mi nem . .. - kezdett bele a magyarázkodásba Kira, amíg én félbe nem szakítottam.

- Hékás! Egy szóval nem mondtam, hogy a ti hibátok. - nevettem. - Mindegy. Mikor engednek ki titeket? 

- Szombat este. - felelte készségesen Kira. 

- Vasárnapra van valamilyen programotok? - fejcsóva volt a válasz- Akkor lehet, hogy áttesszük az edzést, de még beszélek a többiekkel, úgyhogy majd kinn lesz a faliújságon az időpont. 

- Rendben. - mosolyogtak.

- Mel! Neked is megfelel? - kérdeztem, mire ő lelkesen bólogatott.  

- Oké, akkor én beszélek mindenkivel. Sziasztok, még jövök, és még párszor el fogom mondani, de jobbulást! - majd rohantam is. Sikerült megbeszélnem Jasy-vel és Beccy-vel is, de Beccy-nek randija lesz, úgyhogy még nem tudom, hogy mi lesz. Épp sétáltam le a gyengélkedőre, amikor megláttam Katy-t bemenni. Mikor beértem rögtön ki is akart jönni, de én megállítottam.

- KATHERINA MONTES! Nem mész sehova! Most szépen elmondod, hogy mi a franc bajod van! -szóltam rá parancsolóan. 

 - Semmi! - válaszolt bőbeszédűen. 

- Áh semmi. Persze, egy ostoba beszólás miatt akadtál ki és azóta, nem is óhajtoztatsz beszélni velünk. - kezdtem kicsit dühös lenni és a hangerőm is megemelkedett. - Katy, Kicsim aggódunk érted, te nem szoktál ilyen lenni. Mondd el szépen, legalább nekem, mi a baj, tudod, hogy én segítek. 

- Ebben nem tudsz segíteni. - nézett rám bűnbánóan. Lehúztam az egyik szabad ágyra. 

- De biztos, jobb lesz, ha elmondod valakinek, hogy mi bánt. - próbáltam meggyőzni. 

- Rendben van. - sóhajtott fel. - Szó . . . Szóval, tudod a bátyám elment egy bevetésre Oxfortba. Egy halálfaló bázist kellett megtámadniuk . . . és az egyik halálfaló megtámadta . . . súlyosan megsérült. - mesélte akadozva és a végére még a könnye is kicsordult. Magamhoz húztam, ő pedig a felsőmbe temette arcát. - A Mungóban van. McGalagony azt mondta, hogy hétvégén elmehetek hozzá. - sírdogált tovább. 

- Te jó ég Katy, én annyira sajnálom, nem tudtam, és azt amit még akkor mondtam, nem gondoltam komolyan. - könnyezni kezdett Mel is. 

- Nem te tehetsz róla. Én voltam. Nem kellett volna ezen felhúznom magam.

- És hogy van? - kérdezte óvatosan Emi.

- Az . . . az állapota válságos. - felelte Katy, elő sem bújva a rejtek helyéről, vagyis a pólómból.

- Én nem is tudom mit mondjak. Ha . . . ha James-szel történne valami, én még ennyire sem bírnám. - fakadt ki Mel és a bátyjához bújt. 

- Hé húgi, semmi baj, velem nem fog történni semmi sem. - próbálta nyugtatni James.

- Gyere Katy elmegyek veled Robhoz. - segítettem fel. 

- Nem, nem kell, még először kviddics lesz 

- Nem, nem lesz. 3 fővel nem fogok edzést tartani. - mosolyogtam. - Na menjünk, már rég nem láttam Rob-ot.

- Te ismered? Mi még nem is találkoztunk vele. - szólt közbe Mel durcásan, erre már Kate is mosolygott.

- Nem tudod, miből maradtál ki. 

- Hogy néz ki? - keltettem fel Mel kíváncsiságát.

- Magas, barna hajú, olyan a szeme, mint Kate-é és jó a felső teste. És nem semmi az ágyban. - kezdtem elemezni. 

- Na de csajok! A bátyámról beszéltek. - nevette el magát Katy először azóta.

- Oké, oké csak vicceltem. Na akkor menjünk! - elindultunk az ajtó felé, majd visszanéztem Melre és eltátogtam: - Komolyan gondoltam.- Kate-tel felmentünk házvezetőnőnk irodájába és ő rögtön belement, hogy elkísérjem a barátnőm. Felkísért minket az igazgatóiba, majd a hopphálózaton keresztül átmentünk a Mungóba. Ott voltak Katy szülei is. Megöleltek mindkettőnket, majd Kate bement, én pedig Mr és Mrs Montest kezdtem vigasztalni. Bent töltöttük az egész délutánt, majd este visszamentünk az iskolába. Kate-nek jót tett ez a látogatás, már sokkal jobb színben volt. Este viszont mindenki úgy dőlt ágyba, mint egy zsák krumpli. Bennem viszont még megfogalmazódott, hogy holnap telihold lesz . . .

** scutum simplex decor: saját találmány :)