12. Fejezet- Game over

Sziasztok!

Itt is van az új feji, és még ma fel is raktam.

LilyV

 

Vége a szerepednek, de a darab még folytatódik...
Vonulj el a háttérbe és onnét figyeld a folytatást...

Másnap boldogan ébredtem. Hirtelen nem is tudtam, hogy miért, de aztán eszembe jutott, hogy ma végre véget vethetek a Victor-ral folytatott „ kapcsolatomnak”. Szinte kipattantam az ágyból és kinéztem az ablakon. Kinn csodás napos idő volt. Éreztem, ahogy a napsugarai simogatják a bőröm. Már biztos, hogy a nap nagy részét kinn fogjuk tölteni. Elmentem a fürdőbe, mivel még volt elég időm, ezért vettem egy jó forró fürdőt. Kiáztattam magamból mindent. Minden rossz érzést, mindent, amitől úgy éreztem magam, mint egy mosott rongy. Vagy egy félórát áztattam magam. Végül úgy döntöttem, hogy kikászálódok a kádból. Gyors egy szárító bűbájjal megszárítottam magam. Kint már Emi érben volt, de ahogy elnéztem nincs sok ereje felkelni.

- Mi az Emi? Nem óhajtoztatsz felkelni? - mosolyogtam rá. Ő pedig csak morgott valamit az orra alatt. És megpróbált feltápászkodni, de a papucsa rosszkor volt rossz helyen. Emi sikeresen orra bukott benne. Én próbáltam visszafogni a feltörő nevetésem, de ő hátra fordult és teli szájból röhögni kezdett. Ezt már én sem bírtam, és hangosan csatlakoztam hozzá. Mire persze a többiek is felébredtek, és egy jól irányzott párna repült felém - szerencsére a jó reflexeimnek hála – sikerült félreugranom. Azonban a röhögést sehogy sem tudtuk abbahagyni. A lányok is felültek az ágyaikban és minket nézve ők is nevetésben törtek ki. Egyszóval jól kezdődött a reggel. Mindenki lefürdött és persze felöltözött – azért nem akarunk meztelen rohangálni a Roxfortban, ki is csapnának. - és elindultunk reggelizni. Lent már javában folyt az evés és persze a dumaparty. Csatlakoztunk a „ épp meg próbálok nem elaludni” fejjel étkező Tekergőkhöz. Persze én James mellé kerültem – miért nem lepődöm meg? - és szedtem pár falatot a tányéromra. 

- Na, mi van srácok, hosszú volt az éjszaka? - mosolyogva néztem rájuk. James felém fordult és mélyen a szemebe nézett. Olyan édes volt így. Ha elolvadok, akkor valaki szedjen össze! 

- Lily, ha arra célzol, hogy esetleg mással töltöttem az éjszakát . . . 

- Én nem céloztam semmire. - vágtam szavába. 

- Akkor rosszul gondolod, akkor sokkal fittebb lennék. - somolygott kacéran - Főleg, ha veled lettem volna. - vágott elgondolkozó arcot. Komolyan, ezt a nagy váltást!

- Hmm . . . talán majd egyszer kipróbáljuk. - pillantottam rá kacéran. Ő pedig félre nyelte a rántottáját és elkezdett fuldokolni. Én meg nevetni kezdtem, de Remusszal együtt kezdtük el veregetni a hátát. 

- Jól halottam? Evans a prefi kisasszony elmondta a Nagy James Potter-nek, hogy TALÁN még ágyba is bújna VELE? - faggatott Sirius, mikor leesett neki, hogy mit mondtam.

- Megnyugtathatlak a hallásod még megfelelő. - néztem rá komolyan. Mindannyian úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna, hogy az ufók megtámadták a sulit. 

- Akkor akár lélegeztetnél szájon át is? - kérdezte James reménykedve.

- Nem hagynálak megfulladni! Lélegeztetni bárkit lélegeztetnék, ha muszáj. - vigyorogtam rá. 

- Úgy érzem nem kapok levegőt! - szólalt meg kétségbeesett hangon. A füléhez hajoltam, és suttogni kezdtem:

- 1 ha elfelejtetted volna MÉG van egy pasim. 2 csókról nem beszéltünk. - soroltam fel érveimet, és egy váratlan jött ötlettől vezérelve egy lágy puszit leheltem a füle mögé. James rám emelte azokat a csodaszép barna szemeit, amiben valami furcsa láng ég. Nem tudtam hová tenni, de valahogy tetszett. Tetszett ez a pillantás. Tetszett, hogy nem szól semmit, így olyan idilli volt minden. Tetszett, hogy csak őt láttam, őt éreztem és minden más megszűnt körülöttem. De persze semmi nem tart örökké. Sajnos. 

- Na de skacok, legalább a nemi életeteket ne a Nagy Teremben éljétek. - nevetett ránk az idősebb Black. Remélem, ma nem lesz a közelembe, mert most egy kanál vízbe megtudnám fojtani. Ezután pedig összeszedtük magunkat és elindultunk SVK-ra. Ez is egy olyan óra, ahol a Mardekárral vagyunk együtt. A diákok már a terem előtt várakoztak, mikor megérkezett Merrythought prof. Lassan beszállingóztunk utána a terembe.

- Ma egész órán párbajozni fogunk. - jelentette be monotonan. - Csak, és kizárólag rontásokat, hátráltató, illetve pajzs bűbájokat használhatnak. Ezenkívül, aki már tud nonverbálisan varázsolni, kérem ezen az órán mellőzze a használatát! Akkor most mindenki álljon párba! - és elkezdődött a párkeresés. Én nyugodtan vártam, úgyis Katy-vel szoktunk lenni ilyenkor. De ekkor idejött hozzám Bellatrix Black, Sirius és Reg unokahúga. 

- Lilyke! Nem akarsz párbajozni velem? - mindezt úgy tette fel, mintha lenne választásom. Mondjuk nekem végül is mindegy, így legalább nem csak védekezni fogok. 

- Ejnye Trixike, mintha rémlene, hogy már mondtam párszor, hogy utálom, ha Lilyké-znek! - mosolyogtam rá, hisz tudtam, ő is így van a Trixiké-vel.

- Rendben van Lilian! - ezt se szerettem jobban, de végül is jobb az előzőnél. - Szóval akkor jössz? - én csak bólintottam, és Kate-et kerestem a szememmel, hogy bocsánatot kérjek tőle, de láttam, hogy ő végül Emi-vel állt párba, míg Alice a szívszerelmével állt párbajozni. Hmm nem mondom jót tesz egy kapcsolatban a harc és a veszekedés, főleg az utána következő békülő szex. Na mindegy. Beálltunk Trixivel és ő elkezdett támadni, én pedig gyorsan felhúztam egy erős pajzsot magam köré. Trixi hadd játszadozzon. Vártam. Én azon küszködtem, hogy ne röhögjek, ő pedig már szó szerint vörösödött a méregtől. Amikor már meguntam küldtem rá egyszerre egy Gumiláb- rontást és egy Gügyögés-átok. A lábai nem tudták megtartani és dühösen elkezdett gügyögni, azt hiszem örülhetünk, hogy nem értjük, hogy mit akar mondani. Sirius látva unokahúgát akkora röhögésbe kezdett, azt hittem, hogy még a klubhelyiségünkben is hallják őt. Trixi próbált felállni, de nem tudott, a lábai összerogytak és visszahuppant a földre.

- Ez szép volt Lil! - veregette meg a hátam Sirius. Lestrange fel vette és elindult – gondolom a gyengélkedő felé. A Grifisek nagy része ezek után jó kedvűen folytatta napját. Akárcsak mi. Az órák tovább viszonylag unalmasan teltek. Számmisztika előtt összefutottam Victorral, és megbeszéltük, hogy 5-kor találkozunk a parkban. Az utolsó óránk is hamar eltelt. A srácokkal, összeszedve Melt és Reg-et kimentünk a parkba.

- Na terv Lily? - nézett rám Katy.

- Öhm – gondolkoztam el. - Nincs. Majd csak kitalálok valamit. Már szakítottam párszor.

- Jó jó, de most nem az a lényeg, hogy még a pici kis lelkét is pátyolgasd! Fájnia kell neki! - oktatott tovább.

- Oké, oké! Majd kitalálom! Ne aggódj már! - válaszolok.

- Nem akarom, hogyha már ennyit dolgoztunk vele, akkor elcseszd! - szólt dühösen. És még ő dühös! Én nekem kellett vele lennem, én szenvedtem vele, és ő van kiakadva! Hogy az a ! 

- Lily mély levegő, és lenyugszol, nem kell kiakadni! Uralkodj magadon! - gondoltam magamban. Egyébként ne higgyétek, hogy skizofrén vagyok, mert nem vagyok!

- Hogy mondhatsz ilyet! Csak hogy tudd, te nem csináltál semmit sem! - Mel is dühös lett, de jó. Katy pedig felkapta a vizet és elrohant. Valami nem stimmel, vagy csak közelednek a piros betűs napok*. 

- Remek! Akkor, ha mindenki kiadta magából a dühét, akkor csak szólok, hogy ott jön ő nagysága. - szólt közbe most már Remus. Ők elbújtak a fák között, én pedig vártam, hogy ideérjen.

- Szia Édesem. - hajolt közelebb hozzám, és megakart csókolni, de én elhúzódtam. - Valami baj van? - érdeklődik.

- Oh nem, dehogy, tudod élvezem, ha ilyen vadbarmokkal járok. - feleletem mosolyogva.

- Ezt most nem értem.

- Édes a bosszú. Hallottad már? - kérdeztem

- Igen, de mire célzol?

- Tudod felültetted a barátnőm, rémlik? - bólintással válaszolt. - És mond milyen érzés? - kíváncsiskodtam, de még mindig nem értette. Komolyan, nem csak bunkó, de még féleszű is.

- Drágám, Drágám. - gúnyosan csóváltam a fejem. - Tudod Victorka egyáltalán nem érdekelsz. Sosem érdekeltél. Csak egy undorító barom állat vagy. - mondtam nyugodtan.

- De hát, ahogy csókoltál, az nem lehetett hazugság! - nyugtatgatta magát.

- Azt hiszel, amit akarsz, de ha lehet jó messzire elkerülsz engem és a barátaimat is. - mosolyogtam rá és indultam volna a kastély felé, de ő a vállamnál fogva nem engedett el.

- Én szóltam. - és a kezénél fogva lendületet véve, és jól megfeszítve a lábam, majd előre rántottam. Ő pedig háttal vágódott a földnek.

- Remélem megértettük egymást. - vigyorogtam a képébe. A többiek előjöttek a fák mögül és jól a képébe nevettek.

- Ez van, ha velünk kezdesz ki. - mondta Alice. Végül együtt mentünk fel a a klubhelyiségbe, jót nevetve az előbb történteken. Katy-t viszont nem volt ott. Végül lent közös erővel megcsináltuk a házit. Értsd Remus és én megírtuk, többiek csak másolták. Meg segítettem bátyónak is. Még beszélgettünk úgy 11-ig, amikor elhatároztuk, hogy már ideje aludni. Azonban Kate nem volt sehol, aggódtam értre, de amikor felmentünk láttam, hogy az ágyában alszik. Mi is lefürödtünk és mindenki álomba szenderült.

 * piros betűs napok: nő olvasóknak nem kell magyaráznom, hogy mire gondolok, de azért aki nem tudná a bizonyos havi probléma.