23.Fejezet – Are you two going out?

Sziasztok!
Sirius már csak Sirius, nem tud csendben maradni :D James … :D Lily és a védelmező ösztön xD
Ajánlom hozzá a The frey-től a How to save a life c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxo

 

Vannak érzések, amiket soha nem felejt el az ember.

Casandra Clare Üvegváros
 

Reggel, kicsit később ébredtem, mint a megszokott. De tökéletesen kipihent voltam és nyugodt. Lehet csak a környezet miatt, vagy James meleg karja miatt, ami a derekamra kulcsolódott, vagy az összegabalyodott lábaink tették ezt velem. Nem tudom. Nem is akarom tudni. Könnyebb azt hinni, hogy csak a környezet teszi, még akkor is, ha valahol mélyen magamban biztos vagyok benne, hogy nem a környezetünk miatt van. Egy darabig csak feküdtem mozdulatlan, nézve James kisimult, lágy vonásait. Édes emlékek forrása tört fel bennem, a régi emlékeinkkel, amikor teljesen megszokott volt, hogy a karjaiban ébredek. Furcsa, még mindig annyira kellemes és megnyugtató az érintése, mint régen. Szinte már olyan ez az idilli pillanat, mint amikor minden rendben volt, amikor boldogok voltunk. Miért kellett mindennek gallyra mennie? Miért nem létezett számunkra nyugodt, békés boldog vég? Nem akarok erre gondolni! Döntöm el magamban és nehézkesen tekintetemet elfordítom Jamesről és egy apró puszit nyomtam Grace hajába, aztán óvatosan kikászálódtam az ágyból, hogy ne ébresszem fel őket. Halkan lopóztam ki a szobából, a konyhába, hogy főzzek kávét. Nem voltam álmos, nem azért ittam, csak azért, mert imádom a tejes fahéjas kávé ízét és illatát. A konyhaszekrénynek dőltem, és lassan iszogatni kezdtem a kávémat. Alig fél perccel később az egyik ajtó kinyílt. Nem kellett felnéznem, hogy tudjam Sirius az. Fáradt léptei és motoszkálásáról már felismertem.
- Jó reggelt. - szóltam nyugodtan kortyolgatva tovább.
- Jó reggelt, Lily. - ásít egyet, aztán hirtelen megtorpan. - Lily?! - kiált fel meglepetten, mire én félrenyelek és a másik három ajtó is kinyílik, három harcra kész, félmeztelen pasival az ajtóban. Én meg fuldoklok a kávémban. Remek nap kezdés.
- Basszus Sirius! Kérlek, szerintem még a szomszéd városban nem hallották. - nézek rá szúrósan, az oldalamat fogva, az eltévedt kávémat követve.
- Te … te … - mutogat rám Sirius.
- Ja, igen? - vonom fel az egyik szemöldököm.
- Te, itt? - kérdezi megint, most már kicsit összeszedettebben. Mire James lemondóan sóhajt fel, becsukja a szoba ajtót, hogyha még Grace nem ébredt fel, akkor még ne verjék fel. Aztán töltött magának is a kávéból.
- Miért, zavarok? - mosolygok rá.
- Nem, dehogy is. Csak meglepődtem, hogy itt vagy. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar kibékültök, ráadásul úgy, hogy ÉN nem is tudok róla! - mondja kioktató hangon, mire én csak érdeklődve nézek rá, aztán Jamesre pillantok és felfogom az egészet. Eléggé félreérthető, hogy James csak pizsamagatya van, lássuk be, soha nem vesz fel pólót, ez megszokott, de az, hogy én ilyenkor itt vagyok, ráadásul úgy tűnik, hogy csak James egyik pólója van rajtam … hát igen. Nem vethetem fel neki, hogy félreérti.
- Először is, már jó ideje újra barátok vagyunk Jamesszel. Másfelől pedig, nem, nem feküdtünk le.
- Naaa, nekem aztán elmondhatjátok. - huppan le mosolyogva Sirius, Remus elment a fürdőbe, míg Duke is csatlakozott hozzánk.
- Jamest ismerve elsők közt tudnád meg. - sóhajtok fel és Jamesre pillantok. - Még alszik?
- Ühüm, mint a tej. - mosolyog rám.
- Kiről van szó? - kérdezi Duke érdeklődve.
- Grace-ről. - válaszolt James.
- Na ne, Grace-szel aludtatok? - szól lemondóan Sirius.
- Igen. Pontosabban azért maradtam itt, mert Grace bealudt, amíg Jamesszel beszélgettünk. - teszem az üres csészémet a mosogatóba. - Csináljak valami kaját? - kérdeztem végül, ha már egyszer itt vagyok, ennyit megtehetek. Persze pasikból vannak. Nem lepődtem meg, hogy bombáztak a kérésekkel. Én meg megcsináltam nekik a szendvicseket, rántottát, palacsintát és melegszendvicset is. Jamesszel elmeséltük nagyjából, Sirisunak és Remusnak, hogy mi történt az este, amíg Duke zuhanyzott. Végül 10 órakor ébredt fel Gracie és álmosan kijött hozzánk. Elkezdett eszegetni a palacsintából, miközben én visszamentem James szobájába, de James is jött velem. Érdeklődve néztem rá. Kihúzott két fiókot.
- Ezekre még szükséged lehet. - mondja halkan és én jobban megnézem, mi is van bennük. A ruháim! A én régi ruháim még abból az időből, amikor rendszeresen aludtam nála … Megdöbbentett, hogy még mindig megvannak. Azt hittem, hogy az első adandó alkalommal kidobta őket …
- Öhm, köszönöm. - pillantok rá. És kiveszek pár ruhát a fiókból. - Várj még! - szólok rá, mielőtt még kimenne, ezért visszafordul felém.
- Igen, kell még valami? - kérdezi segítőkészen.
- Nem, csak szeretnék kérdezni valamit. - nézek szemeibe. - Miért tartottad meg ezeket? - vonásai egy pillanatra megfeszülnek, de pár pillanattal később rendezi is a rakoncátlan izmokat.
- Magam sem tudom. - mondja lazán és menekülőre fogva magamra hagy a szobában. Mire is számítottam? Hogy azt mondja, szeretlek Lily? Egy idióta vagyok! Gyorsan öltözöm át. James pólóját a szennyesbe dobom. És elgondolkozva nézem a régi ruháimat. Nem tudom miért, de nem akartam kipakolni azt a két fiókot. Nem volt hozzá erőm. Ezért csak visszatoltam a helyükre. Valamiért kellemes érzéssel tölt el, hogy ha más nem, két fiókkal még mindig Jameshez tartozom. Akár milyen naiv és önző dolog is ez. De mindegy, nem ezek a fő rossz tulajdonságaim. Miután már összeszedtem magam, a fiúktól elkoboztam Grace-t is mondva, hogy hazamegyünk végre. Mielőtt még hopponálhattunk volna, James megfogta a karom.
- Szólj, ha valami baj van. - mondja halkan. Kutatóan nézek rá, teljesen megzavart ez a dolog a ruháimmal. Nem tudok mit kezdeni ezzel az infóval. Nem tudom kezelni és nem tudom hová rakni. Végül apró bólintással válaszolok és szorosan átölelve Gracie-t haza hopponálok végre. A gondolataim ezerfelé széledtek Jamestől. Minden gondolatom körülötte forgott és mégis valahogy mind más és más irányból közelítette meg. Annyira zavaró ez az egész Jamesszel, sokkal zavaróbb, mint mikor visszatértem. Most minden bonyolultabb és érthetetlenebb. Nem értem, hogy miért volt neki fontos, hogy megtartsa a ruháimat és azt sem, hogy én miért lovagolok még mindig ilyen kis apróságon? Kész kavarodás az egész. Fújtatok magamban, miközben Grace-t is rendbe szedem és elmegyünk sétálni, de most kifejezetten olyan helyekre, ami szigorúan nyilvános. A biztonság kedvéért, amíg Gracie velem van. Majd hazamegyünk és gyorsan összedobok egy egyszerű ebédet magunknak és a többieknek is. Majd újra válogattunk pár játékot Grace-nek. És csatlakoztunk az aurorságon a többiekhez, viszont nekem szinte azonnal mennem is kellett, mivel megbeszélés volt, felső körökben, az átcsoportosításokról és arról, hogy legyen-e tisztogatás az fontosabb szervekben, főleg a Misztériumi Főosztályon, a varázs bűnüldözési egységekben – vagyis a Kommandóban és nálunk is – ahogy a Wizengamotban illetve a Varázslók Tanácsában is. Úgy gondolják elég sok mágikus lény dolgozik ezeken a főrészlegeken, és sokan úgy hiszik, hogy ők hamar meginognak és elárulják a Minisztériumot. De azzal senki sem számol,hogy azzal, hogy egyes Varázslények részt vesznek a Minisztérium munkájában korántsem kedvelteti meg magát a fajtársaival … Én nem fogom hagyni, hogy elkezdjék ezt a rohadt tisztugatást és a Minisztérium jó tizedét csak azért rúgják ki, mert nem varázslók vagy nem teljesen azok … Sajnos kevesen gondoljuk így. De Dumbinak és Alastornak köszönhetően nekem is elég befolyásom van az ilyesmiben, így ha összeszedünk még pár főosztály vezetőt az ügy mellett a Miniszter el sem fogja kezdeni. Rémszemmel elkezdtük összeírni a varázslényeket hogy aztán közben járjunk az egységes átcsoportosításukban. Talán ezzel megússzák a tisztogatást. És én is így fogok cselekedni. Rengeteg munkával fog járni, de megoldjuk. Rávesszük az osztályvezetőket, hogy ugyan számukra ismeretlen okokból hirtelen átcsoportosítsák a varázslónak hitt varázslényeket. Egész délután ezen dolgoztunk, a végére hagyva az Aurorságot. Nálunk nem voltak olyan sokan, vagy legalábbis azok, akikről mi tudjuk, hogy mások. Négyen csatlakoztak Rémszemhez, így neki is, akárcsak nekem két csapat egybeolvasztásával alkotta meg a másik vezető csoportot. Míg én is megoldottam a maradékot, ami rám maradt. Visszasétáltam az irodánkba, épp akkor kísérte el Mel mosdóba Gracie-t.
- Na mi volt, Lily? - kérdezi érdeklődve felpillantva a papírhalmokból James.
- Hosszú, de elmesélek minden töviről hegyire. - sóhajtok fel. - Viszont Duke. Van egy kis probléma, te átkerülsz másik csoportba. Rémszemmel ketten döntöttünk így, muszáj ez egy ilyen helyzet, de csak ideiglenes állapot. - mondom nyugodtan.
- De … miért? - döbben meg nem csak ő, de a többiek is.
- Valami fontos dologról van szó, de erről nem beszélhetek … Valószínűleg csak pár hónapig lesz így. - mondom még egyszer. - A 4-es csoporthoz kerülsz, Mathias Parkinson beosztásába.
- Értem, Lily. Akkor jobb, ha megyek … - kapkodja össze gyors a személyes cuccait, hogy átvigye a másik irodába. Nem sokkal később Mark lép be hozzánk, a cókmókjával és ledobja őket Duke asztalára.
- Mi folyik itt Lily? - kérdezi érdeklődve, mire én felsóhajtok, becsukom az ajtót és egy hangszigetelő bűbájt teszek az ajtóra, a biztonság kedvéért. De épphogy ezt elintézem az ajtó kinyílik és megjelennek Grace szülei.
- Ez gyors volt. - mosolygok rájuk, nézve, ahogy Grace azonnal hozzájuk szalad.
- Ugye jó voltál lányom? - kérdezi mosolyogva Daniel egy puszit nyomva Grace fejére, mire ő nagyban bólogat.
- Persze, kis tündér volt végig. - mosolygok én is és Mark után én is üdvözlöm őket. Pár percig még csevegünk apróságokról, aztán már mennek is.
- Szóval? - kérdezi karba font kézzel Mark, becsukva Daniel-ék után az ajtót.
- Na jó. - sóhajtok fel, az asztalomra ülve. - Több vezető tisztogatást akar a vezető osztályokon. Egyenlőre Albusszal és Rémszemmel kézben tartjuk a dolgot, de nem tudjuk, meddig tudjuk megakadályozni a dolgot.
- Vagyis ki fognak minket rúgni? - kérdi kertelés nélkül Mark.
- Nem hagyjuk, hogy kirúgjanak titeket. Akikről tudunk, hogy nem teljesen varázslók, átcsoportosítottuk őket. Az Aurorságon is. Rémszem a csapatába olvasztotta őket és te is addig itt maradsz, amíg ez az ügy nem csillapodik. - mondom őszintén.
- Lily, erre semmi szükség …
- De igen van! Én per pillanat jobban átlátom a dolgokat, mint ti. Ez így rendben lesz. - mosolygok rá biztatóan.
- Nem akarom, hogy tartsd helyettem a hátad és bajba keverjelek!
- Főparancsnok vagyok! Mellettem biztonságban vagytok, ahogy Rémszemnél is. Mindent megoldunk.
- De veszélybe sodrod az állásod, jobb esetben. Rosszabban az életed is!
- Sheffieldi Főparancsok vagyok teljes biztonságban. A Sheffieldiek látják el aurorokkal a minisztériumot és ezt ők is tudják. Én vagyok a személyes kapcsolatuk. És ezzel mindenki tisztában van. Nekem csak annyi kell, hogy szépen fogom a cókmókom és visszamegyek, ők pedig lemondhatnak a képzett aurorokról.
- Jó, de akkor is! - veti ellen Mark.
- Nincsen de! A felettesed vagyok, simán ki adhatom parancsba.
- Lily, én vagyok az idősebb! Nekem kéne téged megvédenem, nem pedig fordítva!
- Ja, tudom. De ez van Mark, már megszokhatnád. És egyébként is ti is sokszor megvédtetek engem!
- Igazad lehet. - sóhajt fel. - De szólj, ha elkezdődik, akkor ki fogok lépni.
- Igen, sejtettem, hogy ezt mondod. De nem kell aggódnod Sheffield bármikor nyit aurorok felé. - kacsintok rá, mire ő felnevet és próbálja palástolni, hogy kellemetlenül érinti, hogy én védem meg.