19. Fejezet - time goes by

Sziasztok!

Hazaértem, és imádom Olaszországot! Egyszerűen csodaszép. És tartozom egy bocsánat kéréssel is, bár azt mondtam, hogy csütörtök környékén hozom a frisst, tegnap is feltehettem volna, de túl lusta voltam. Úgyhogy szeretnék bocsánatot kérni és jó olvasást kívánni! 

Puszi:

Zsó

Az idő kényes jószág, még illékonyabb, mint a jómód. Nincs az a bankszéf, mely meg tudná őrizni ezt az értékes dolgot, amit pedig olyan bőkezűen fecsérlünk jelentéktelen eseményekre.

Wilbur Smith

Lassan 3 napja vagyok a gyengélkedőn, de szerencsére Madam Pomfrey azt mondta, hogy akár már holnap visszaköltözhetek a saját ágyikómba. Miután bekerültem már következő nap kaptam egy „kedves” szomszédot Trixi személyében. Szerencsére őt még aznap kiengedték. Mert szerintem, ha még maradt volna megfojtottuk volna egymást. A csajok és a Tekergők folyamatosan látogatnak, ha van idejük és persze több évfolyam társam és kviddics csapatbeliek is eljöttek meglátogatni. James pedig néha még este is velem marad, hiába beszélek neki, hogy nem fogok felkelni és kisétálni vagy hogy nem fognak álmomban megfojtani, de ő nem hallgat rám, mindig itt van és figyel rám. Nem beszélgetünk túl sokat, inkább csak ül és bámul. De már nagyon rossz állapotban van. Így, hogy alig alszik, a szeme alatt vastag karikák húzódnak, és bár próbálja titkolni, de látom rajta, hogy mennyire legyengült. De soha sem hallgat rám, hogy aludjon, nem ő ehhez túl makacs. Egyszerűen kiakasztó. És ebben a pillanatban egy ajtócsapódásra riadok fel az elmélkedésemből. Majd egy zilált Mel-t pillantok meg az ajtóban.

- Mi van drágám, mi ez a hevesség ? - kérdeztem. 

- Aszem meg fogok őrülni. - kezdett bele. 

- Szerintem azzal már elkéstél. - nevettem fel.

- Jajj, de vicces vagy. - mosolyodott el gúnyosan. - Megőrjít a bátyám. 

- Akkor már ketten vagyunk. Alakíthatnánk klubbot.

- Ne hülyülj légy oly szíves!

- Oké! Rám nem hallgat, hiába mondom neki, hogy pihenjen, nem hallgat rám. Mondjuk, nem tudom, hogy mit vártam tőle, de akkor is! - magyaráztam el neki a helyzetet. 

- Az oké, hogy nem hallgat rám, már megszoktam, de még a Tekergőkre sem hallgat. És úgy aggódom érte. - sóhajtott fel Mel.

- Én is aggódom, de nem lesz semmi baja, majd helyre pofozzuk. - mosolyogtam rá és öleltetem át. 

- Igazad van, csak gyógyulj meg! Akkor talán észhez tér. - nyomott egy puszit az arcomra. - Most viszont nekem mennem kell. Szia, jó pihenést! - majd távozott. Miért hiszi mindenki azt, hogy a pihenés lehet jó is, amikor az ember 3 napja csak azt csinálja ?! És már elegem van a pihenésből meg az alvásból. Na jó végül is mindegy, nem számít, ráveszem Poppy-t, hogy engedjen ki még ma és máris jobb lesz. A napom további részében nem történt semmi érdekes. Poppy-t nagy nehezen sikerült rávenni, hogy még ma este kiengedjen. Így már vártam az estét, ami csak lassan jött el. De szerencsére a látogatóim ma is eljöttek hozzám. Sőt James-t is sikerült elküldenem vacsorázni. Így most már csak a cuccaimat szedtem össze, amik még itt voltak, majd meg vártam a gyógyítót, aki szúrósan nézett rám. 

- Lilian, Lilian hogy lehetsz ilyen makacs ?

- De hát tudja, hogy ilyen vagyok, nem tehetek róla, makacs vagyok és amit a fejembe veszek abból nem engedek. - küldtem egy mosolyt felé. 

- Igen tudom. - sóhajtott fel. - De még 2 napig nem mész be órákra és nem erőlteted meg magad. - nézett rám szigorúan, amire én bólintottam. - Ajánlom is, hogy úgy legyen, mert holnap szólni fogok a Potter fiúnak!

- Madam, erre semmi szükség, pihenni fogok, az én saját ágyikómban ígérem, csak kell egy kis légkör változás. Nem fogom magam megerőltetni sem, ígérem. 

- Ő majd szemmel tart. - mosolyodott el ravaszan. - Na menj, mielőtt még meggondolom magam és itt foglak. - mosolygott még mindig.

- Köszönöm szépen! - hálálkodtam, majd megfogtam a cuccaimat és felmentem a klubhelyiségbe. A Dáma előtt jutott eszembe, hogy majd meg kell köszönnöm Kate-nek, hogy elmondta az új jelszót. Így oda mentem a Kövér Dáma elé. 

- Lily, örülök, hogy kiengedtek. - üdvözölt.

- Én is örülök neki. - mosolyogtam rá. 

- Akkor, gondolom be szeretnél menni, megtudhatnám a jelszót? - kérdezte.

- Aszfodéleusz virág. - mondtam, mire a festmény beengedett a klubhelyiségünkbe. Bent nem volt túl sok diák, mivel most van vacsoraidő. A többség lent tömi a hasát. De a Tekergők és az én drága barátosnéim itt fent voltak a kandalló előtt. Nem is zavartatták magukat, hogy valaki bejött. Egyre közelebb értem, amikor már meghallottam, hogy miről beszéltek. 

- Jobb lenne, ha lassan lemennék. - mondta James.

- Szerintem jobb lenne, ha felmennél és aludnál. - szól közbe Sirius. 

- De . . .

- Történelmi pillanat, - Reg nem hagyta, hogy végig mondja a mondandóját - de egyetértek vele. - fejezte be utálkozva. Én pedig lassan mögéjük értem, és a csajok, akik velünk szemben voltak már észrevettek, de leintettem őket.

- De én le szeretnék menni. És le is fogok. - mondta ellentmondást nem tűrően, így mögé guggoltam, és a fülébe suttogtam. 

- És mondd csak, a kedvemért sem maradnál itt ? - erre szinte villámsebesen fordította felém az arcát, és amilyen gyorsan csak tudtam arrébb húztam az enyémet, így csak az orrunk ütközött össze. Ekkor viszont valami, vagy inkább valaki a nyakamba vetette magát. Aki nem más volt, mint Katy.

- Miért nem mondtad, hogy kienged Poppy ? Már jól vagy ? Nem fáj semmid ? Nem erőltetted meg magad ? Nem kéne pihenned ? Nem vagy álmos, éhes ? - kérdezte szinte egy levegővétellel.

- Levegőt is vegyél jó. - nevettem el magam. 

- Egyáltalán nem nevetséges! Én csak aggódom a barátnőmért, és máris ki vagyok röhögve.

- Jól van na! Akkor válaszolok. Úgy volt, hogy csak holnap jöhetek ki, de kikönyörögtem, hogy már ma este feljöhessek. Azért még nem fogom lefutni a Maratont, de nem kell folyamatosan pihennem. És mivel már egy ideje csak pihenek, alszom, ezért álmos sem vagyok. Egyébként meg vacsiztam mielőtt jöttem. Ezenkívül lassan megfojtasz és még sikerült közelebbről megismerkednem valakinek az orrával is, de egyébként kutyabajom. - feleltem feltehetőleg minden kérdésére, vagy legalábbis azokra, amikre emlékeztem. Mindenki csak bambult maga elé. 

- Hé, képesek vagytok másra is, vagy csak bámulni ? Ez kész, engem végre kiengedtek a kényszar börtönömből, erre a barátaimnak elmegy az a maradék kis eszük is. Látszik, ez az én szerencsém. - ugrattam őket. Aztán Regnek jutott el először a tudtáig, hogy mit mondtam.

- Hékás, mit is mondtál ? Kikérem az elmém tökéletesen épp. - mondta  és idejött hozzám. 

- Röhög a vakbelem. Nem gondoltam volna, hogy ezt hallom tőled. Az elméd meg az épség valahogy nem passzolnak egymáshoz. - röhögtem.

- Ohh, szóval ezt gondolod ? - kérdezte nagy komolyan, mire én bólintottam. - Akkor reszkess! - mondta, majd szó szerint ledöntött a lábamról és elkezdett csikizni. Én pedig fuldokolva próbáltam ellenállni, sajnos nem túl nagy szerencsével. - Mit is gondolsz most ? - kérdezte. 

- Hogy . . . hogy nem . .. vagy ...normális. - nyögtem ki a szavakat. Csak azért sem hagyta abba a kínzásomat, így összeszedtem minden megmaradt erőmet és pár pillanatig sikerült lefognom a kezét, így sikerült legurítanom magamról és még fölé is kerültem.

- Édes a bosszú . - mosolyogtam rá gonoszul. Majd elkezdtem csikizni. Míg ki nem fulladt. - Szóval igazam van ? - ő csak erőtlenül bólintott. - Egyébként mind hülyék vagytok, de így szeretlek titeket. - mosolyogtam rá, majd lemásztam róla. 

- Lily visszatért. - mosolyodott el Sirius is.

- Na, ha ezt már sikerült megállapítani, akkor van még valami, amiről nem szereztem tudomást ? - tettem fel a kérdésem. 

- Szerintem nem. - válaszolt James.

- Köszi. - küldtem felé egy hálás mosolyt. 

- Lily tudod, hogy mennyire szeretünk ? - kezdett el hízelegni Katy.

- Nagyon, de nagyon. - folytatta Emily, Alice pedig megölelt. Én csak egy sóhajt hallattam. 

- Mit szeretnétek, hogy csináljak ? - kérdeztem.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz. . . - mentette a menthetőt Alice. 

- Ismerlek titeket, mint a rossz pénzt. Szóval bökjétek ki. - néztem rájuk.

- Szóval . .. Átváltozástanból az animágiát vettük. . . - kezdte Emily 

- Ééééés . . .?

- És te olyan okos vagy, ráadásul segítőkész és kedves is . .. - folytatta Alice.

- Szóval segítenél megírni nekünk az animágiáról a házi dolgozatot ? - nyögte ki végül Kate. 

- Hah, azt hittem, hogy valami komolyabbról van szó. Persze, de csak az elméletet írom meg, a körítést és a fogalmazást ti csináljátok. - néztem rájuk, mire mind a hárman megöleltek.

- Lily imádunk! - fejezte ki magát Emily. Így voltunk egy darabig. Időközben a klubhelyiség újra megtelt élettel. Még egy ideig beszélgettünk, majd elindultunk a hálókörletünk felé, amikor James megállított.

- Emlékszel, mit ígértél ? - kérdezte. Nekem viszont fogalmam sem volt arról, hogy miről beszél. 

- Öhm mire gondolsz ? - kérdeztem nagy érdeklődéssel.

- Arra, hogy ha rájövök, hogy hogyan juthatok fel hozzátok aludhatok veled . . . - mondta, így már kezdtem érteni, hogy miről beszél.

- Na és rájöttél ? - mosolyogtam rá. A kérdésemre egy apró bólintássál válaszolt. - Csajok! James nálunk alszik. - erre a kijelentésemre mind hátrafordultak, de nem mutattak különösebb érdeklődést az ügy iránt. - Szerintem menj el fürödni, mert amire itt mind lefürödnek, arra szerintem megőszülünk. - mosolyogtam rá. 

- Tényleg ? - csillantak fel a szemei.

- Persze. Legalább nem egyedül alszom és te is alszol. - mosolyogtam rá majd nyomtam egy puszit az arcára majd felmentem és helyet foglaltam az ágyamon. 

- Szóval James itt fog aludni ? - érdeklődött Kate miközben Alice már a fürdőt használta.

- Ahha, miért baj ? - kérdeztem. 

- Nem, dehogy. - mondta Katy. 

- Akkor jó. Így legalább két legyet ütök egy csapásra. Mel látod mondtam, hogy minden rendbe fog jönni. Majd itt kipiheni magát. - kacsintottam rá. Még beszélgettünk Alice után Emily majd Kate ment zuhanyozni. Alice és Emily már agyikóba bújt, mi pedig Mel-lel beszélgettünk, amikor James egyszer csak beállított egy szál gatyában. Így legalább én is nyugodtan legeltethettem rajta a szemem. Ahogy azok a csodás izmai dudorodnak a mellkasán, a hasán és a karján . . . hmm asszem jobb lesz hideg vízzel zuhanyoznom . . .

- Wáó, szóval így néz ki egy lány szoba. - nézett körbe.

- Ugyanolyan, mint a tiétek, csak nálunk valamivel nagyobb rend van. Ez az én ágyam. - mutattam az alattam lévő ágyra. - Helyezd magad kényelembe. - ahogy kiejtettem ezt Kate lépett ki a fürdőből és Mel vette át a helyét. Katy elhelyezkedett az ágyán. 

- Jó éjt kicsim. - néztem rá, majd feltápászkodtam és még adtam neki is egy jó éjt puszit, akárcsak a többieknek.

- Nektek is Jó éjt! - mondta. 

- Jó éjt Kate! - köszönt el tőle James is, majd Katy behúzta az ágyfüggönyét. James kényelmesen elfeküdt az ágyamon én pedig melléfeküdtem.

- Szóval, hogy volt ez a nem alszomos story? - kérdeztem.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz. - vágott ártatlan képet. 

- Dehogynem tudod te azt.

- Csak aggódtam érted. 

- Képzeld én is aggódom érted. Sokkal jobb lett volna, ha teljes kimerülsz ? Ha rosszul leszel ? Ha beteg leszel ? Hát egyáltalán nem! - csattantam fel. 

- Szóval aggódsz. Jó tudni. - mosolyodott el.

- Nem tudom, hogy ezen mi olyan jó. - durcáztam.

- Az, hogy ez nekem sokat jelent, hogy aggódsz értem. - nézett mélyen a szemembe, azokkal a finom csoki barna szemeivel, amelyekben teljesen elvesztem. Egész addig, míg Mel ki nem jött a fürdőből. Így én feltápászkodtam és bementem a fürdőbe, de előtte még Mel-nek is jó éjszakát kívántam. Gyors hideg zuhanyt vettem, hogy kicsit lehűtsem magam, egy gyors szárítóbűbájjal megszárítottam magam, majd betekertem magam egy törölközőbe és fogat mostam. Majd kimentem. James még ébren volt és kikerekedett szemekkel nézett rám. 

- Mi az ? - Csak jól áll ez a törülköző. - nyöszörögte, bár nem értettem, hogy miért. Én viszont el kezdtem halkan, mivel a többiek valószínűleg már aludtak nevetni. Közben felvettem a pizsamámat és befeküdtem James mellé, majd behúztam az ágyfüggönyt. Már éppen elhelyezkedtem, amikor úgy döntött neki nem jó. Így végül ő hanyatt feküdt és félig meddig magára húzott. 

- Nem vagyok nehéz ? - kérdeztem mire most ő kezdett el nevetni.

- Te nehéz ? Ugyan már! Kényelmes vagyok ? 

- Az nem kifejezés.

- Oké, akkor aludjunk. - nevetett még mindig halkan. 

- Jó éjt Lily!

- Neked is James! - nyomtam még egy puszit az arcára, majd nem sokkal később mindketten mély álomba merültünk.