Meglepi

Sziasztok!

Ezzel a kis írással szeretném megköszönni nektek, hogy immár 200-szor kattoltatok a blogomra.

Jó olvasást! 

Puszi: Zsó

UI.: A történet Liy & Jameses :D és a végén 18-as!

You do not want to know what kind of the wildcat Lily Evans But I want to know what kind of the wildcat Lily Evans Maybe you'll like it. I'm sure .
I'll show you.
 
(Nem akarod tudni, hogy milyen a vadmacska Lily Evans.
De én tudni akarom, hogy milyen a vadmacska Lily Evans.
Talán tetszeni fog.
Biztos vagyok benne.
Akkor megmutatom.)

„ Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Elfogadni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek . . . ”

Nem hitem volna, hogy ez valaha is meg fog történni velem, de mégis. Tegnap történt minden. Még így is megborsódzom, ha visszaemlékszem.

Épp a folyosón sétáltam. A lemenőnap sugarai besütöttek az ablakon és megvilágították a havas tájat. Csodás látványt nyújtott. Így megálltam az egyik hatalmas ablaknál és a párkányára ültem. A homlokomat az üvegnek támasztottam és néztem a csodaszép tájat. Észre sem vettem, hogy valaki odajött hozzám. Hogy is vettem volna észre, mikor nem is gondoltam volna, hogy ilyenkor valaki más is járkál egy ilyen rejtett folyosón. Hirtelen megéreztem az idegen kezeit a derekam körül és én nem foglalkoztam vele, hogy ki az én titokzatos idegenem. Csak élveztem az ölelését, ahol úgy éreztem, hogy célba értem, hogy senki sem bánthat. S talán valahol a lelkem mélyen tudtam is, hogy ki az. De nem foglalkoztam semmivel. Aztán egyszer elengedett. Én nem bírtam. Azt akartam, hogy öleljen, hogy megérintsen, hogy szeressen. Hátrafordultam és megláttam a suli legnagyobb szívtipróját, ismertebb nevén James Potter. Néztünk egymás szemébe és szinte láttam, hogy mi zajlik benne, még sosem vettem észre az érzelmeket a szemében, idáig mindig csak a szemei varázsoltak el, de nem láttam igazán, hogy mi van bennük. Most láttam a szemében az aggodalmat, a fájdalmat, törődést, de a legfontosabbat is, azt amitől idáig féltem. Féltem ezt érezni iránta, pedig tudtam, hogy én is érzem. Ez az érzelem a legszebb, a legcsodásabb, de a legszörnyűbb és legfájdalmasabb érzelem is. Ez a Szerelem. Felkecmeregtem a párkányról és tettem egy lépést felé. Így már csak alig egy karnyújtásnyira kerültem hozzá. Ő szólásra nyitotta azokat a mámorító ajkakat.

- Lily . . . - nem hagytam, hogy befejezze a mondandóját. A mutatóujjamat a szájára tettem. Mikor láttam, hogy már nem akar megszólalni elvetem a mutatóujjam és az arcára tettem a kezem ő pedig hozzádörgölte az arcát. Pont mint egy kis cica. Rámosolyogtam. A karjait óvatosan tette a derekamra, mintha attól félne, hogy elmegyek. Én elvettem a kezem, mire szinte félve kutatta szemeimet. Olyan elesettnek tűnt. Nem akartam , hogy ez legyen. Én is átöleltem és a fejem a vállgörbéjébe temettem. Éreztem, ahogy az izmai engedni kezdenek, már nem volt olyan feszült, mint eddig. Nem tudom, mennyi ideig lehettünk így. Az idő teljesen elvesztette jelentőségét. Csak élveztem a jelenlétét. Mikor valahogy újra a tudatomnál voltam, mármint idáig is megvolt a tudatom, csak úgy értem, hogy tudtam normálisan is gondolkodni, akkor kicsit elhúzódtam és a fülébe suttogtam.

- Jó éjt James. - ezután nyomtam egy puszit az arcára, majd elindultam a portré felé. Nyugodtan sétáltam, nem siettem, mert nem éreztem szükségesnek. Épp beléptem a klubhelyiségbe, amikor James megfogta a kezem és gyengéden maga felé fordított. Azok a mélyreható csoki barna szemei ragyogtak. 

- Azt . . . azt szeretném . . . kérdezni, hogy holnap lesz a bál, és - ahogy ezt szaggatottan kiejtette, majd vett egy mély levegőt és hadarva folytatta. - Eljössz velem a bálba? - eléggé oda kellett figyelnem, hogy értsem, hogy mit mond. A helységben nagy csend lett, mindenki a Minidig Közömbös Lily Evans válaszát várta. Vagyis alig pár emberen kívül mindenki ezt hitte. James reménykedve és visszafojtott lélegzettel várt a válaszomra.

- Örömmel James! Viszont, ha most megbocsájtasz, elfáradtam. Jó éjt! - nyomtam egy puszit az arcára és elindultam a szobánk felé. . .

Hát így esett, a nagy eset, hogy ma James Potterrel megyek a karácsonyi bálra. Bár megvallom őszintén, hogy nem terveztem menni a bálba. Azonban nagy szerencsémre anyu küldött egy csodaszép báli ruhát. Így lesz mit felvennem. A ruha egyszerűen csodálatos volt. Egy zöld pántos földig érő ruhaköltemény. Egy U alakú dekoltázzsal. A mellemnél megvolt húzatva, így kiemelte azokat, de egyébként lágyan omlott végig a testemen. Rejtve, de mégis valahogy kihangsúlyozva a vonalaimat. Pont most volt dél. A szobatársaim most kezdtek el a fürdőért sorba állni. És nem egyszer megjegyezte az egyik, hogy nem értik, hogy mit esz rajtam James. Ők pont a cicababa fajtából voltak. Soha nem bírtuk egymást túlzottan. De mindegy. Lementem a klubhelyiségbe és bevártam, a barátnőimet, majd együtt indultunk el a Nagy Terembe. A házi manók, mint mindig, most is kitettek magukért. Szettem magamnak egy kis húst levest, mikor megérkeztek a Tekergők. James mellettem foglalt helyet, megkérve Alice-t, hogy menjen odébb.

- Hogy aludtak a szép hölgyek? - kérdezte James.

- Jól. - válaszoltam a kérdésére. - És a nagy tekintélyű Tekergők? - folytattam a játékot. 

- Köszönjük kérdését az éjszakánk jól telt, bár lehetett volna jobb is. - felelte Sirius.

- Örülök, hogy kitűnően aludtak. - kezdtem belejönni a játékba. 

- És mondja csak Miss. Evans, mivel telt az éjszakája. - érdeklődött Sirius tovább.

- Nem sejtettem volna Mr. Black, hogy utca sarkinak tart. Nem tudom, hogy mondták-e már Maguknak, hogy nem magunkból kell kiindulni. - feleseltem. 

- Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen is tudsz lenni Lily. - szólt közbe James.

- Ohh, sokfajta tudok lenni, ha akarok. - mosolyogtam rá. 

- Ohh igen, sokfajta. Egy jó tanács, ne akarjátok tudni, hogy milyen a Vadmacska Lily Evans. - szólalt meg Alice.

- Hé, ez nem volt szép. - néztem rá durcásan. 

- Lily! - szólt James. Én rátekintettem, és észre vettem a szemében a félelmet. - Amit tegnap mondtál, azt komolyan mondtad? - kérdezte halkan. Szerintem a többiek nem is hallották. 

- Hmm, mire gondolsz? - kicsit akartam húzni az agyacskáját.

- Öhm, arra, hogy eljössz velem a bálba. - nézett rám bátortalanul. Ilyet is ritkán látni, hogy James Potter bátortalan. 

- Igen, teljesen komolyan. - mosolyogtam rá és megfogtam az asztal alatt lévő kezét.

- Köszönöm! - nézett rám.

- Mit is?

- Hogy adsz egy esélyt nekem.

- Akkor nincs mit megköszönnöd. 

- Lily, megyünk? - kérdezte Alice.

- Persze. - néztem rá, majd újra Jamesre néztem. 

- Fél hatkor a klubhelyiségben?

- Rendben, ott leszek. - mosolyogtam rá és elindultunk a csajokkal Alice és Kate szobájába mentünk és odavittük a cuccokat, hogy majd együtt elkészüljünk. De, mivel még volt időnk egy kicsit még beszélgettünk és csak utána kezdtünk el készülődni. Mindenki zuhanyzott, majd kezdetét vette a készülődés. Mindenki felöltözött, majd kisminkeltük egymást és megcsináltuk egymás haját. Mondjuk én nem nagyon akartam csinálni semmit a hajammal, de rá lettem kényszerítve, úgyhogy fel lett kontyolva, de legalább azt sikerült elérnem, hogy ne legyen túl kihívó és csicsás.

- Mehetünk? - kérdezte Kate. 

- Menjetek csak, én még felmegyek a karkötőmért és a nyakláncomért. - feleletem. Ők el is indultak és én is elmentem a szobámba és előkerestem az ékszereket. Ezután lesétáltam a klubhelyiségbe. Ott voltak a Tekergők, vagyis csak Remus, Sirius és James. James állt nekem háttal. Peter pedig kitudja, hogy hol van. Amikor leértem, Sirius és Remus pedig rám találtak a tekintetükkel és mintha kiguvadtak volna a szemeik úgy néztek engem. James is megfordult és eltátotta a száját. Remélem azért mert tetszett neki a ruhám. 

- Khm! - adta jelét Sirius annak, hogy még ő is itt van. - James, Lily tényleg dögös, de azért jó lenne, ha összekaparnád az állad a padlóról. - nevetett Sirius. James egy kicsit megrázta a fejét, majd közelebb jött hozzám és kaptam egy édes kézcsókot.

- Gyönyörű vagy Lily. - nézett mélyen a szemembe. Közben már elindultunk. Így Sirius és Remus után mentünk.

- Ez volt a cél. - néztem rá kihívóan. - De te sem panaszkodhatsz. Többet kéne dísztalárt hordanod. - átölelte a derekam és így mentünk tovább. Leérve a Nagy Terembe egy 12 fős asztalhoz ültünk. Dumbledore egy rövidke beszéddel nyitotta a bált. A szokásokhoz híven kaptunk egy menülapot és választottunk, hogy ki mit kér, és megjelentek az ízletesebbnél ízletesebb falatok. Jól megtömtük a pocakunkat, majd James táncolni hívott. És mi táncoltunk, szinte az egész ünnepség alatt. Fél kettőkor döntöttünk, úgy, hogy megyünk mert én már alig éreztem a lábam. Felértünk a portré-lyukhoz és ott mégis meggondoltam magam. 

- Mi lenne, ha még nem válnánk el? Nem sétálunk egyet? - kérdeztem.

- Hmm, most már nem tud el szakadni kegyed, szerény személyemtől? - kérdezte játékosan. 

- Ohh, szerény? - kezdtem el nevetni a jelzőn. Mire ő befogta a számat.

- Ssh, a végén meghallanak minket.- Merre menjünk? 

- Hmm nem tudom, csak sétáljunk. - és így is lett, sétáltunk és beszélgettünk. Azonban egyszer csak eljutottunk a hetedig emeltre, egészen Szükség Szobájához. 

- Bemegyünk? - kérdeztem. 

- Hova?

- Hát a Szükség Szobájába.

- Te tudsz róla? 

- Persze. Hogy ne tudnék róla. Kívánj te! - súgtam fülébe. Elsétált az ajtó előtt háromszor, majd megjelent az ajtó. Beléptünk, és egy hmm romantikus szoba jelent meg. Melyben csak egy franciaágy volt és egy kis éjjeli szekrény egy lámpával. Az ágy tetejénél gyertyák égtek. Igazán szépre sikeredett. És az, aki nem fogja fel, hogy mi az üzenete, az biztos, hogy nincs eszénél.

- Öhm, én . .. - kereste a szavakat. - Lily, én nem úgy gondoltam, csak túl közel voltál hozzám és elvesztem a gondolataimban. Így jött elő ez a szoba. Kérlek Lily, ne haragudj, nem akartam elrontani semmit sem. - magyarázkodott hosszasan. És még folytatta volna, ha nem tapasztom be ajkait az enyémmel. Lágyan csókoltuk egymást. Mikor már nem bírtam levegő nélkül eltávolodtam tőle és mélyen a szemébe néztem. 

- Nem akarod tudni, hogy milyen a 'Vadmacska” Lily Evans. - néztem rá kacéran.

- Hmm. De akarom tudni, hogy milyen a Vadmacska Lily Evans! 

- Talán tetszeni fog neked. - mosolyogtam rá és kezdtem közeledni felé.

- Biztos vagyok benne! 

- Akkor megmutatom. - súgtam ajkaiba, majd szenvedélyesen csókoltam. Ő pedig viszonozta és erősen magához húzott. Az ujjaim a hajával játszottak. Szinte faltuk egymás ajkait. Az egyik keze lejjebb csusszant a derekamról és a térdhajlatomnál fogva felemet, én reflexszerűen öleltem ár lábaimmal derekát. Egyszer csak arra lettem figyelme, hogy a hátam a hideg falnak nyomódik. Teljesen oda préselt, de nem érdekelt. Még így sem volt elég közel. Azt akartam, hogy még közelebb legyen. Elkezdtem mocorogni, és lejjebb kerülni. Míg meg nem éreztem igen csak tettere kész férfiasságát. Amint hozzányomódtam a számba nyögött és hirtelen eltűnt a fala a hátam mögül és helyét pár perc múlva a puha ágy vette át. A felsőtestünk eltávolodott, de a lábaim nem engedték el a derekát. Az ajkunk fáradhatatlanul tapadt a másikra. Aztán megéreztem az egyik kezét a hátam alatt. A cipzárt, hogy segítségére legyek feltornásztam magam egyfajta kézen támaszkodásba. Meg is találta a cipzárt és lehúzta. Az ajkaink elváltak. Ő pedig végignézett rajtam így, hogy már csak fehérnemű volt rajtam. Amíg ő engem nézett én elkezdtem kigombolni az ingét amikor végigértem, átöleltem a vállánál fogva és felhúztam magam hozzá majd lesimítottam róla az inget. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy megérzem a nyelvét a nyakamon körözgetni. Újra vissza lettem döntve az ágyra, de most már az ajkai nem a nyakamat kényeztetették, hanem a melltartószegélyénél jártak, a karjai a hátamnál kicsit megemeltek, és kipattintották a melltartómat. A nyelve érzékien ingerelték a domborulataimat. Én közben a nadrágjával próbáltam valamit kezdeni és nagy küszködések után már csak egy alsógatyában feküdt felettem. Az ajkaival lejjebb haladva már a hasamat kényeztettette, míg kezei a combom belső felét simogatták. Aztán meg változott a helyzet és a legérzékenyebb pontomat ingerelte tovább. Én pedig tehetetlenül élveztem. Szinte már magamon kívül voltam, amikor újra visszahajolt az ajkaimra. Végre én akartam neki ilyen pillanatokat adni. Így fordítottam helyzetünkön, így én kerültem felülre. Próbáltam visszaadni neki, az előbbieket. A nyakától indultam végig a kviddics által csodásra faragott felsőtestén. És lágyan masszírozni kezdtem a legféltettebb kincsét. Nem tudom meddig folytathattam az édes bosszúm, mert újra következett a helyzetváltozás. Újra egymás ajkait ízlelgettük. Majd el váltunk egymástól és a fülemhez hajolt.

- Biztos vagy benne? - kérdezte rekedten. 

- Akarlak. - súgtam neki válaszként. És lágyan belém hatolt, ezzel kezdetét vette a véget nem érő mámoros hajszánk. Teljesen elvesztem. Élvezettel csókoltuk egymást. Egészen addig, míg el nem ért minket a beteljesülés. Kicsit kipihegtünk magunkat, majd James legurult rólam és magára vont, majd a fülembe súgta az egyetlen szót, amire egész életemben emlékezni fogok. 

- Szeretlek. - nyomott egy puszit a hajamba. 

- Én is téged. - feleltem, én is adtam egy puszit a mellkasára. Majd egymás karjaiban aludtunk. És pontosan tudtuk, hogy ez a nap, akárhogy is lesz mindig emlékeztetni fog minket egymásra. Ez az éjszaka volt életem legszebb és legértékesebb karácsonyi ajándéka.

A Szükség Szobája, csak ablak nélkül:

Lily báli ruhája és miegymás