17. Fejezet- Picture in my mind

Sziasztok!

Megint csak késtem :(

Nagyon sajnálom, de ha ez így megy, akkor lehet, hogy jobban jártok, ha nem ígérgetek. 

Azért mindent megteszek, hogy hozzam rendesen a frisseket.

Tényleg sajnálom =(

Jó olvasást:

Zsó

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán. Meghalt az utolsó, legnagyobb védelmezője, s immár végképp egyedül van, olyan egyedül, mint még soha életében.

Joanne Kathleen Rowling

Reggel nyomottan és fáradtan ébredtem. Pont úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam egy egész troll család. Mivel arra jutottam, hogy ennél rosszabb nem lehet, elkezdtem mocorogni, amikor megéreztem egy ölelőkart a derekamon egy másikat a hátamon és egy kidolgozott felsőtestet alattam. Mintha meggyújtottak volna a fejemben az úgynevezett villanykörtét, úgy tudatosult bennem, az este. Ennyit arról, hogy nem lehet rosszabb. Nem mintha rossz lett volna, sőt élveztem, még ha bűn is.Mit árthat nekem egy édes bűnbeesés? Annyira jól éreztem így itt magam, hogy nem akartam még csak megmozdulni sem, de aztán az agyam elkezdte leforgatni a tegnap este történteket. Azokat a csodálatos pillanatokat. És eszembe ötlött, hogy a fiúk hálójában vagyok és még vissza kéne mennem a saját ágyamba, lehetőleg úgy, hogy senki ne vegyen észre, mert akkor megint beindulnak a pletykák. Nem mintha ez engem annyira érdekelne. Úgyhogy elkezdtem mocorogni, mire egy morgást kaptam válaszként. Végre sikerült feltornásznom magam valamilyen karon támaszkodás szerűségbe, de James túl erősen tartott.

• Hmm, még nagyon korán van, aludjunk még. - morogta és visszarántott magára. Aztán hirtelen, mint aki elektrosokkot kapott és már hirtelen nem szorítottak és a fejét is felém akarta fordítani, ami hatására nagy koppanással találkozott a buksikáink.
• Áu. - adtam jelét a fájdalmas találkozásunkat követően. Feltornásztam magam lovaglóülésbe és a fejecskémet kezdtem el masszírozni. - Tudtad, hogy kemény a fejed? - kérdeztem s ránéztem, ő pedig nem éppen a szememet nézte, inkább a nyakamtól lejjebb lévő domborulataimra szegezte szemét. Férfiból van nem, mire is számítottam? - Khm, khm! - erre már sikerült elszakítania a tekintetét és a szemebe nézni.- Örülök, hogy már figyelsz rám.
• Szóval nem álom volt. - mondta inkább magának, mint nekem. - Lily tényleg te vagy az? - kérdezte.
• Nem, a húsvéti nyuszi. - morogtam vissza neki.
• Mi az a húsvét? - ilyenkor, amikor valami olyat mondtam, amiről ő nem tudott teljesen olyan volt mint egy öt éves gyerek, aki épp a kedvenc meséjét próbálja megérteni.
• Hosszú. Egy ünnep, néhány országban. - feleletem. - De most segítenél? Meg tudnád nézni, hogy mennyi az idő?
• Te miért nem tudod megnézni? - kérdezte érdeklődve.
• Mert szinte meztelen vagyok? - válaszoltam. Ő pedig végigmért. És értetlen képet vágott. - Nézd James. Ami tegnap történt, felejtsd el, mindketten kicsit sokat ittunk. Elvesztettük az önkontrollt. - próbáltam neki magyarázatot adni. - Felejtsd el! Sokkal jobban jársz. Hidd el nekem. - mosolyogtam rá fájdalmasan. Az ő szeméből is kitudtam venni a fájdalmat. Majd kinézett az ágyfüggöny mögül.
• Fél hat van. - válaszolta színtelen hangon. - A többiek alszanak.
• Köszönöm! - ezután elkezdtem keresni a ruháimat, nem nagy sikerrel. A melltartóm még mindig nem került elő.
• Öhm, nem tudod, hogy hol van a melltartóm? - kérdeztem. Mire ő rám emelte a tekintetét, majd elkezdte keresni, de nem találtuk.
• Oké mindegy. Egy ide vagy oda. - néztem rá. És elkezdtem felvenni többi ruhámat. Ő pedig teljes figyelemmel követte minden mozdulatom. Mikor végeztem az arcához hajoltam.
• Sajnálom James, de hidd el, tudom miről beszélek. Mi soha nem lehetünk együtt. Te soha nem lennél biztonságban, ha velem lennél. Sajnálom. - nyomtam egy puszit az arcára majd ki settengettem a szobából. Át a miénkbe, ahol a lányok még húzták a lóbőrt. Így inkább elfoglaltam a fürdőt és engedtem magamnak egy forró illatfürdőt és behoztam magammal az MP4-emet és azon hallgattam a kedvenc szomorú számaimat. És kiadtam magamból mindent, hisz itt senkinek sem tűnik fel, hogy egy kicsit kivagyok. Hallgattam a zenét és dúdoltam magamban, miközben folyton folyvást előjöttek az emlékeim, azokról, akiket elvesztettem, vagy csak szimplán rájöttem,hogy kik is valójában . . . túl sok volt, úgy érzem nem bírom tovább. Most még ez is. Idáig is elég nehéz volt, de most még ez az ügy James-szel, nem bírom. Nem bírok a szomorú szemibe nézni. Nem megy. És minden miattam van. Kikészültem. Itt vagyok 16 , lassan 17 évesen és nem bírom, nem bírom ki ezt a kínt. Nem bírom a harcot. Nem bírom az életet. Mennyivel könnyebb lenne meghalni. A halálba sétálni. Mindössze pár perc fájdalom, és utána mindennek vége. Minden szenvedésnek. Minden fájdalomnak és kínnak. Csak egy kés szúrás, egy ugrás. Mennyivel könnyebb lenne. Megszabadulni mindentől. De én erős vagyok! Erős vagyok és nem adom fel. Én nem leszek gyönge és választom a könnyebb utat. Harcolok és nyerni fogok! Éljen a pozitív hozzáállás. Kikapcsoltam a zenét és kikászálódtam, majd egy gyors szárító bűbáj és egy nagy adag krém magamra mázolása után mentem ki és öltöztem fel. Örömmel láttam, hogy a többiek még alszanak. Az óra hetet mutatott. Így inkább leültem és elkezdtem tanulni. Épphogy elkezdtem írni a bájitaltan esszém vettem észre, hogy kint is zord idő uralkodik. Az eső zuhog, sötét felhők zárják el a máskor oly szép eget. És a fák mélyen hajladoznak a széltől. Minden teljesen olyan,mint bennem, benn a szívemben. Nem, elég! Nem gondolkodom a múlton! Csak a ma van. Szóval vissza a bájitaltan esszéhez. A Pótcsont-Rapid mellékhatásairól, ha rosszul készítjük el. Erről kellett megírnom a 30 centis esszét. Ezután jött a mugliismeret házi dolgozat a mobiltelefonok használatáról. Mit ne mondjak, ehhez nekem nem kellett semmit sem tanulnom. Azért van előny, ha a boszorkány muglik között nő fel. Tíz perc elteltével ezzel is megvoltam. Átváltozástanra sem kellet túlzottan törnöm magam, az animágiának az elsajátításnak veszélyeiről tanulunk. Így ez is kihúzva. Maradt a bűbájtan. Ami nem kis munka. 2 méteres házi dolgozat. Így neki leselkedtem és mire Emily ébredezni kezdett már be is fejeztem. Hogy én milyen ügyes vagyok.
• Jó reggelt! Hogy aludt az ünnepelt? - kérdeztem mosolyogva. Ő pedig rám nézett és mosolygott.
• Csodásan. Köszönöm, nagyszerű buli volt. - hálálta meg.
• Akkor most jönnek az ajándékok. Vagy legalább is én odaadom most. - mosolyogtam rá.
• Milyen ajándékok?
• Tudod névnap, ajándékozás . . . - kis híján már röhögtem. - Nos ez itt az enyém, remélem tetszeni fog neked. - nyújtottam át neki egy kis becsomagolt ajándékdobozt. Lassan, vigyázva a csomagolásra elkezdte bontogatni. És a végén eljutott egy kis dobozkáig, azt kibontva megláthatta, azt a karkötőt, amit én adtam neki.
• Jó ég Lily, ez gyönyörű. - ugrott a nyakamba.
• Örülök, hogy tetszik. - öleltem magamhoz. A doboz egy hullámvonalú ezüst karkötőt rejtett, mely bár szolid volt, de gyönyörű és szerintem nagyon passzolt Emily stílusához.
• Viszont most megyek fürödni, mert a végén még részt kell vennem a közharcban. - elhúzódott és elment fürödni, én pedig visszakuckóztam az ágyamba és elkezdtem játszani Éjféllel. Mostanában nagyon szeretek vele játszani. Hallgatni a kis aranyom dorombolását és nézni a kis pofikáját. Nagyon jól el voltam a cicussal, egész addig, amíg Alice fel nem ébredt.
• Jó reggelt Alice! - köszöntem neki.
• Neked is Lily! - felelte vidáman. VIDÁMAN! Reggel Alice mindig morcos, most pedig épp az ellenkezője.
• Hmm, mi történt az este? - kíváncsian néztem rá. Ő pedig csak vigyorgott mint a vadalma.
• Jajj annyi mesélni valóm van, de megvárom a többieket, míg felébrednek. Könnyebb egyszerre elmondani, mint négyszer. - mosolygott tovább.
• Naa ne már, légy szíves mondd el. - néztem rá a legkérlelőbb szemekkel.
• Á-á most nem tudsz rávenni, hogy elmondjam. - alighogy ezt kimondta, már rohant is be a fürdőbe, ahonnan Emily alig fél perce jött ki.
• Ebbe meg mi ütött? Mérgezett Vajsört ivott az este? - kérdezte tőlem.
• Én nem tudom, de ha azt a Vajsört véletlenül Frank Longbottomnak hívták, akkor valószínű. - mosolyogtam rá.
• Hmm vajon mi történhetett a gerlepárral?
• Inkább köztük . . .
• Lily de szárnyal a fantáziád, ejnye-bejnye, nem szép dolog. - miközben ezt mondta még az ujjával is mutatta azt az ejnye-bejnyét.
• Tudod drágaságom, nem csak én vagyok szabad képzelőerejű, ha neked is leesett, hogy mire gondoltam. - húztam ajkam ravasz mosolyra.
• A te fejedből pattant ki, én csak felfedeztem, hogy mire gondoltál. - válaszolta.
• Gong! Egy egy az állás. -szólt bele Mel. Erre persze mindhárman elkezdtünk röhögni, amire Katy kicsit morcosan, de felébredt.
• Nem lehetne kicsit halkabban? - morogta, miközben a fejére húzta a párnát.
• Valaki csak nem ivott, kicsit többet a kelleténél? - kérdeztem.
• Talán csak egy picikével. - szólt ki valahonnan az ágyából. És megint megállapítottam, hogy mindenkinek jó kedve van ma. A nagy nevetésközben Alice is kijött a fürdőből. És át is vette a helyét Mel. Én pedig, mint jó barátnő befeküdtem Kate mögé és átkaroltam. Ő hozzám bújt. Tudtam, hogy ez az egész ami mostanában történt vele kicsit kikészítette, ezért is ivott annyit, amennyit. Így csak feküdtünk, Emily közben megkapta Alice-től az ajándékát egy válltáskát, amelyet már kinézett magának, mikor utoljára Roxmortsban voltunk. Mikor Mel kijött s ezzel szabaddá tette a fürdőt, melyet Kate elfoglalt. Közben én elfeküdtem Katy ágyán és néztem felfele, az ágy tetejét néztem, de pontosan nem láttam semmit, csak néztem. Ami a szobában történt úgy hallottam, mintha nem is egy helyiségben lennénk, mintha egy vékony hártya lenne köztünk. Közben Melnek sikerült felöltöznie ő is átadta Emily-nek az ajándékát, mely egy szívekből álló fülbevaló volt. Közben Kate is összeszedte magát és ő is boldog névnapot kívánt drága barátnénknak. Ő Emily kedvenc regényének folytatását vette meg. Én pedig csak feküdtem és bambultam. Míg a drágák rám nem ugrottak. Olyan kellemes, mikor kicsi a rakást játszanak, mint az óvodában. Azért meg van az értelmiségi szint.
• Lily minden oké? Olyan furcsa vagy ma. - kérdezte Emily.
• Igen persze minden rendben. - mosolyogtam, vagy legalábbis próbáltam.
• Tudod, hogy tudjuk, hogy hazudsz. - szólalt meg Alice.
• Akkor úgy mondom, hogy nem akarok róla beszélni. Kérlek! - néztem rájuk. És elég jól ismernek, ahhoz, hogy tudják, hogy tényleg nem akarok róla beszélni.- De most evezzünk vidámabb vizekre. Mi történt tegnap drága Alicem?
• Hát szóval tegnap volt a nagy nap Frankkel. És megtörtént.
• Hmm, kérünk piszkos részleteket!- mosolyogtam rá pajkosan.
• Hát tudjátok kicsit ittam, mert elakartam csábítani, de nekem nem ment, tudjátok milyen vagyok. Kicsit félénk voltam, de az alkohol már felszabadultabbá tett. Kimentünk a klubhelyiségből és az első tanterembe mentünk. Eleinte a szükségszobájába akartam menni, de nem jutottunk el odáig. És elkezdett csókolgatni és utána már jött minden magától. Hihetetlenül gyengéd volt egész végig, és nem is siettünk el semmit. Annyira jó volt vele. - ajnározta még egy darabig a tegnap történteket, de én már nem nagyon figyeltem oda, kissé elterelődött a figyelmem, jóval vadabb vizekre. Hirtelen arra “ébredtem fel”, hogy Alice a végére ért a mondandójának.
• Ez nem semmi. Gratulálok Alice. - ölelte meg Kate. - Szerencsés vagy, hogy ilyen jól választottál párt.
• Alice, ha bánt, csak szólj nekem és én elintézem. - néztem rá komolyan. Ő félénken bólintott, és megöleltük egymást.
• Köszönöm! - mosolygott egy könnycseppel a szemében. - Na akkor, hogy ha ezt megbeszéltük, akkor talán mehetnék, mert már eléggé éhes vagyok. - mosolygott.
• Kis haspók. - nevetett Mel. De persze elindultunk és le is értünk az ebédre. Lent találkoztunk a Tekergőkkel is persze, miért is nem találkoznánk velük? - gondolkodok el magamban. Próbáltam nem Jamesre nézni. Nem akartam látni a fájdalmát, hisz nekem így is elég nehéz.
• Na mi van, csak nem összeveszett a kis tubikák? - Kérdezte Sirius.
• Tudod drága Tapi barátom Lily és köztem soha nem volt semmi, úgyhogy szállj le a témáról. - felelte mogorván James.
• Hogy?
• Ha lenne emberismereted már láttad volna, hogy Lily hazudik. - felelete Reg. - Nagyon könnyű rajta észrevenni, ha hazudik ezért nem is szokott, csak kitérni a válasz elől.
• Mióta ismered te Lilyt, hogy ennyire kiigazodsz rajta?
• Tudod Lily az egyetlen igaz barátom. Régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam mikor nem mond igazat.
• És ez fordítva is igaz. - mosolyogtam rá. Alighogy ezt a témát én befejezettnek nyilvánítottam magamban hirtelen megjelent egy kép a szemem előtt. Kicsit homályosan, de eltűnt a Nagy Terem forgataga, csak egy sötét erdőt láttam és egy kígyót. Tudtam hol vagyok, a Rengetegben egy eldugott helyen. Oda kell mennem tudatosult bennem szinte azonnal. Tudtam, hogy ez nem a valóság, csak egy gondolat, egy kép, amit valaki azt akar, hogy lássak. Túl erős volt, nem tudtam ellene harcolni, nem ment, nem tudtam “felébredni”. Küzdöttem, de se nem láttam többet, mint azt az embert, aki láttatja velem és magam. Nem történt semmi. Hirtelen megszűnt minden és úgy ültem fel az ágyban, mint aki csak rosszat álmodott. Éreztem az izzadság cseppeket magamon, hallottam, ahogy szaporán lélegzem. És megláttam a többieket. Ott voltak a csajok, bátyó és persze a Tekergők. Mind aggódva néztek rám. És persze ott volt Madam Pomfrey. Ilyenkor még ő sem tudja, hogy mi történik velem, csak a családom normális felel és Dumbledore.
• Jól van Miss Evans? - kérdezte Poppy néni.
• Igen persze, csak a szokásos kis rosszullét, de már jól vagyok. - mosolyogtam rá.
• Biztos vagy benne, nem kéne hívni valakit, aki tudja, hogy mi bajod van, például az igazgató urat? - kérdezte, és abba hagyta a magázódást. Éljen! Úgyis utálom, ha magáznak, csak persze az embernek hozzá kell szoknia.
• Nem kell, minden a legnagyobb rendben. Tényleg. Már elmúlt. Esetleg, most már mehetnék? - kérdeztem.
• Biztos, hogy nincs szükséged semmire? - kérdezte.
• Nem, nem kell semmi. Jól vagyok. Köszönöm! - majd elkezdtem kimászni az ágyból. - Viszontlátásra, Madam! - köszöntem el. A többiek megindultak utánam és végül Mel a nyakamba ugrott.
• Tudod erről igazán leszokhatnál, még néha magamat is meglepem, hogy meg tudok állni és nem dőlünk mindketten. - mosolyogtam rá egy kis kioktatással.
• Szeretlek Lily, ugye tudod? - mondta.
• Persze, hogy tudom. Én is szeretlek téged. De mért van az a rossz sejtésem, hogy akarsz valamit? - gyanakodva néztem rá.
•   Csak azt szeretném tudni, hogy mik ezek a rosszullétek. Miért nem tudod egyszerűen elmondani? Beteg vagy , vagy mégis mi? - fakadt ki.
• Nem vagyok beteg, megnyugodhatsz. - mosolyogtam rá nyugtatóan.
• Akkor meg mik ezek? Már 3 éve vannak ezek a rosszulléteid, nem igaz, hogy csak úgy jönnek és mennek. És Dumbledore tud róla, akkor mi miért nem? - hisztizett Mel.
• Mert ő megtudja védeni magát, de ti nem.
• Nem értem. Én semmit sem értek. - csóválta a fejét Emily.
• Hagyjuk jó?
• Nem, tudni akarjuk! - szinte már kiabált a drága kis Potter lány.
• Ha nem akarsz meghalni, akkor nem akarsz róla tudni. - vette át a meggyőzést Reg.
• H. . . hogy mi?! - kiáltott fel Alice.
• Igaza van, ne kérdezgessetek, úgysem mondok semmit. Nekem a ti életetek, biztonságotok és a boldogságotok számít. - az utolsó szavakat egyenesen James szemébe mondtam. - És ha megbocsájtotok én most elment végre zuhanyozni.
• Beszélhetnénk Lily? - kérdezte Reg.
• Igen, csak először lezuhanyozom. - így is lett. Így én felmentem a fürdőnkbe, vettem egy meleg zuhanyt és felöltöztem, majd lementem a többiek közé. - Itt vagyok, ragyogok. Akkor beszélünk Reg?
• Ahha. Lemegyünk a parkba?
• Persze. - ezután leballagtunk a lépcsőkön és kint elkezdtünk beszélgetni. A csöpögő esőn.
• Miért nem zárod le a gondolataidat ? Tudod, hogy ez milyen fontos! - emelte rám a szemeit kérdőn.
• Képzeld tudom! De ezt nem értheted. - sóhajtottam fel.
• Akkor magyarázd el!
• Tudod, amikor elfogadtalak titeket, vállaltam, hogy kapcsolatban maradok vele, hogy nektek jó legyen. - válaszoltam.
• De hát, ez nem lehet. Mégis miért?
• Hogy ne szenvedj többet. - mosolyogtam rá. - Egyébként is engem nem bánt. Úgyhogy nem lesz semmi baj. - nyomtam puszit az arcára. - De most már mennem kéne. Bocsi. Szia.
• Nem, nem engedlek el egyedül, ez veszélyes. Legalább hadd menjek veled. - kért.
• Nem , sajnálom. - befutottam a rengetegbe, ő követett, de én felvettem az állatalakom és elfutottam. Ő pedig nem tudott követni. . . 
  
  
  Emily ajándékai: