6.-7. Fejezet - Regulus Black, school year begins

Sziasztok!
Nagyon nagyon sajnálom, hogy előző héten nem volt friss. Most, hogy kárpótoljalak titeket felrakom a 6. és 7. fejezetet. Remélhetőleg, ha elkészül, akkor még hétvégén felkerül a 8. fejezet is. 

Mindenkinek kellemes hétvégét!!!

Puszi:

LilyVolturi

(Lily szemszöge)

Az ajtóba Regulus állt. Regulus Black, Sirius öccse, ő egy évfolyamon van Mel-el, vagyis most kezdi a 6-ik évét. Ahogy láttam a fiúk elképedve néztek rá. Bár idáig is tudtam, hogy nem kedvelik egymást, sőt ha lehetett bele is kötöttek egymásba. Főleg Reg és Sirius. Kíváncsi leszek, hogy hogy lesz idén. Én viszont lassan 3 hete nem láttam Reg-et. Úgyhogy szinte rögtön felpattantam és a nyakába ugrottam (azért nem szó szerint, de akkora lendülettel, hogy az ajtónak köszönhetően nem döntöttem le a lábáról.). A srácok csak néztek. Ki gondolná a „Tökéletes Griffendéles Perfektus Kisasszony” jóban van egy Mardekárossal, aki nem mellesleg az egyik legnevesebb sötét mágus család tagja . . . A csajokkal és Reg-gel együtt elkezdtünk röhögni.

- Én is örülök Lil , hogy itt vagy, de azért nem kell ledönteni a lábamról kislány. - szinte fuldoklott a röhögéstől.

- Naaaa már az is baj, hogy örülök neked. Hümm ezt megjegyeztem ám. - mondtam felhúzott orral, s közben próbáltam nem elnevetni magam.

- Jajj nem azt mondtam, hogy baj, hogy örülsz nekem, tudod, hogy szeretlek. - azok a nagy boci szemei, hogy egyem meg.

- Mit keresel itt drága öcsém? - tudakolta gúnyosan Sirius. - Lily drága te meg mit csinálsz? Egyáltalán mi folyik itt? - nézett nagy szemekkel. Komolyan mondom, nem értem, hogy a Black-ek, hogy képesek ekkora szemekkel nézni? Lehet, hogy családi vonás? Végül is mindegy nem igaz?

- Ohh nehogy azt hidd bátyuskám, hogy miattad vagyok itt. - azért látszik az a fene nagy szeretet. Hát nem? Már húzták elő a pálcákat.

- Na jól van mindketten szépen lenyugodtok! És megpróbáltok az út hátra lévő részében veszekedés nélkül egy levegőt szívni! - egyre jobban megy a parancsolgatás. Ügyes Lily egy jó pont nekem.

- Lehetetlent kérsz Lil! - sóhajtott Reg.

- Kivételesen egyet értek vele. - nocsak a végén még közös nevezőre jutnak.

- De jó. Kezdetnek jó, egyet értetek valamiben. - nézzük csak a jó oldalát.

- Lily-nek igaza van fiúk, úgyhogy nyugodjatok le szépen. - állt fel Mel, az én megmentőm.

- Akkor én inkább megyek. Egyébként sincs már hely. Keresek egy szabad fülkét. - megfordult és a kilincsért nyúlt. De azért nagyon jó reflexeimnek hála gyors elkaptam a karját és hirtelen visszafordítottam felénk.
- Nem mész sehová! Meg kell szoknotok egymás társaságát! Úgyhogy szépen leülsz Mel helyére és nem esel a bátyádnak! - szóltam neki és ő beleegyezően, de mérgesen helyet foglalat. - Te pedig! - néztem a másik jó madárra. - Ne húzd fel az öcséd! - ő meg csak leült és dühösen méregetett minket.

- Végre csend és nyugalom. - mondta Kate. Ezt is ritkán halljuk tőle.

- Te meg a csend és a nyugalom? Minden oké Kate? Nem vagy beteg? - kérdezte Mel és színpadiasan a homlokához ért, mintha meg akarná nézni, hogy nem lázas-e.

- Tudtommal nem vagyok beteg, de a gyógyító néni jobban tudja. - hahotázott Kate. Én meg csak visszahuppantam a helyemre, Reg mellé és mosolyogtam. Mel pedig az ölembe ült, mindig ez van, ha nincs elég hely, mindig én vagyok a szenvedő alany. Nem mintha Melanie olyan nehéz lenne.

Mindenki elfoglalta magát. James a cikeszével játszott, Sirius az ablakon nézett ki, még mindig dühösen, Peter aludt ( jellemző), Emily és Remus olvasott, Kate Mel-el beszélgetett, én pedig Reg-et szórakoztattam. Egész addig így ment, míg meg nem láttam az ismerős hegyeket. 

- Mindjárt megérkezünk. Lassan fel kéne venni a talárokat! - mondtam és Reg-en kívül mindenki így tett. -Valami baj van ? - kérdezte Mel kicsit aggódva Regulus-t.

- Nem semmi! - válaszolta rögtön.

- Nem titkolózhatsz 2 éven keresztül Reg! - mondtam együtt érzően. Ő pedig megölelt. Majd felsóhajtott és elkezdte felkutatni a ládáját a köpenyéért. És gyorsan magára húzta, majd összefonta a kezét a mellkasánál, én meg csak a fejem csóváltam.

- Na látod megy ez. Csajok, ti pedig maradjatok vele, nem akarok bajt! - kértem őket.

- Miért? - néztek kíváncsian az ifjabb Black-re.

- Meg tudom magam védeni! - kezdte sértetten.

- Én egy percig nem mondtam, hogy nem tudod megvédeni magad. Én csak azt mondtam, hogy nem akarok balhét. - Emily is kezdett érdeklődni, és oda ment Reg-hez és leszedte kezeit s meglátta a taláron lévő címerről, majd halkan felsikkantott.

- Ez . . . ez . . . ez hogy lehet? - kérdezte kíváncsian és izgatottan.

- Rábeszéltem a drága Black anyukát, hogy hadd vizsgálják át, hogy Reg-nek a Mardekárban van-e a helye. Nagyjából ennyi. - mondtam tök nyugodtan.

- Anyám senkinek nem enged beleszólást a család ügyeibe, de Lily kivétel. - ekkor már mindenki Reg és köztem jártatta a szemét.

- Akarjuk tudni? - kérdezte Mel érdeklődve.

- Nem. - mondtam bocsánatkérőn.

- Oké. De mégis miért? Új házad van Reg? - kérdezte Kate. Mire a kérdezett csak bólogatott.

- És melyik az? - érdeklődött most már Remus is. Így Emily ellépett Reg elől és láthatóvá tette a vörös-aranyban pompázó oroszlánt. Mindenki elkerekedett szemel nézett a címerre.

- Ez nem lehet. - nyugtatta magát Sirius. 

- Tudod nem csak te lehetsz Griffendéles! - kezdett nagyon dühös lenni az ifjabb Black.

- Na jól van! Remus, zavarna, ha velünk jönne? Ezek nem bírnák ki együtt.- néztem a két tökkelütöttre.

- Nem, dehogy. - mondta mosolyogva. - Egyébként Remus Lupin vagyok Regulus, ha nem ismernél. - mosolyogva s kezet nyújtott neki. Ezt szeretem Remusban, mindenkit elfogad úgy, ahogy van.

- Már hallottam rólad. Lily szokott mesélni ám. Te vagy Lil prefi társa, a normális tekergő, az észkombájn. - mondta és elfogadta a fel ajánlott kezet.

- Ahogy mondod, de Lily azért kicsit túlzott.- nevettet ő is.

- Na jó srácok, ha ilyen jól meg vagytok, akkor talán indulhatnánk is. Tudjátok Roxfort, elsősök, prefik?

- Oké mehetünk. - válaszolták és elindultunk.

7. fejezet

(Lily szemszöge)

Amikor kiértünk a gólyákhoz és megjelent Hagrid is, aki bordaropogtató ölelésben részesített minket. Az elsősök megálltak a félóriás előtt, mi meg a többi prefi társunkkal és pár diákkal még, akik a csónak „evezés” miatt vannak itt együtt vártunk, amíg az összes gyerek felsorakozik, majd a sor végén gyülekeztünk. Remus és Regulus nagyon jól elbeszélgettek. Rengeteg mindent megosztottak egymással. Szinte egész úton a csónakokig csak beszéltek és beszéltek és még azt mondja, hogy a nők fecsegnek folyton. . . no comment. Közben persze én is beszélgettem a többiekkel. És persze jött McHought, a Hugrabug most végzős fogója, vajon miért is jött segíteni ? Hát persze, azért, hogy legyek a párja az évnyitó bálon. Korán kezdi, még be se értünk a kastélyba. Na mindegy leráztam. Annyira jó volt a friss levegőn lenni. Csodálatos este van ma, már nem is olyan fülledt, mint pár napja. És a hold is kezd felkelni. Az utolsó negyedben van. A csillagokat is már látni lehetett a tiszta égen. Gyönyörű volt. Végül megérkeztünk a csónakokhoz. Itt kicsit hűvösebb volt. Minden idősebb diák egy 5 fős gólya csapattal szált vízre. Lassan haladtak a csónakok, hogy jól látható legyen a kastély. A kisdiákok ámuldozva nézték a méltóságteljesen, csodás fényekben pompázó új iskolájukat. Bár én nem először láttam, de ez a látvány mindig megigéz. Mikor megérkeztünk a Roxfort bejáratához a kicsik felmentek a lépcsőn, hogy várják McGalagonyt, mi pedig be mentünk a többiek közé a Nagy terembe. Szinte zsongott a diákok a nyári élményeket mesélték a barátaiknak. Remus-szal és Reg-gel leültünk a Griffendél asztalhoz a barátaink közé. Sirius még mindig ugyanúgy festett, dühös volt, haragudott, csodálkozott. James nem is akarta még jobban felidegesíteni így a lányokkal beszélgetett, de ő sem volt épp felhőtlen hangulatban. Elhallgattak, mikor leültünk mi is, hisz megjelent McGali, és meghozta a Teszteg süveget, ami hangos énekbe kezdett:

- Kalapok közt keresgélve,találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a Föld nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszleg Süveg. A híres?Naná!
Más sapkákkal ne végy engem egy kalap alá!
Én látom,mit senki más:hogy mit rejt a fejed,
Próbálj fel,és menten mondom,hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy,s hősi lelkű,házad Grifendél.
Oda csak az kerül,ki semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe békés,igazságos.
Oda mész,ha türelmes vagy,s jámbor-ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban éles elmék várnak,
Kinek a tanulás a kaland,oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt,s ravasz vagy,ne is tekints másra:
A Mardekár való neked. Ott lelsz sok társra.
Hát vegyél fel,és ne remegj!Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom,nálam mégis jó kezekben vagy!

Közben, miután házvezetőnőnk odarakta a Teszleg Süveget a háromlábú székre kiment és bevezette az új diákokat. Egy nagyon hosszú pergament tekert szét és elkezdte sorolni a neveket a felszólítottak pedig a székhez vonult és a Tesztleg Süveg megmondta azt, melyik házba tartozik az illető. Aztán az utolsó elsős után McGalagony a helyére vonult a tanári asztalnál és Dumbledore kiállt , hogy előadja szokásos év elei beszédét.

-Köszöntök minden új és régi diákot újra itt a Roxfort falain belül. Gondolom mindenki hasa már ódákat zeng a finomabbnál finomabb falatokhoz, ezért próbálom röviden elmondani a lényeget. Mint azt gondolom mind tudjátok, egy nagy hatalmú sötét mágus hatalomra tör. Varázslókat, boszorkányokat és egyre inkább elterjedt, hogy muglikat is gyilkol csatlósaival. Mindannyian fegyverek lehettek a kezében, így arra kérlek titeket, ne engedjétek magatok befolyásolni. Úgy gondoltam, ezt tudnotok kell. Ezenkívül Frics Úr megkért, hogy kiemeljem, a kastély melletti Tiltott Rengeteg tiltott terület – itt ránk nézett - mindazok számára, akik nem akarnak szörnyű halált halni. A házak este 10 utáni elhagyása büntetéssel jár. - még mindig kifejezetten minket nézet, vajon miért ? - Na de elég volt a beszédből! Jó étvágyat! - a végét már mosolyogva mondta az igazgató s megjelentek az ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb kaják.

- Semmit nem változott az öreg. - mosolygott Reg miközben nekilátott a kajálásnak.

- Hát nem. - helyeselte James is.

-Na de fiúk! - szóltam rájuk bár én is somolyogtam. - Pofa be és kajáljatok. Nem fogadok el afféle magyarázatot éjszaka, hogy éhesek vagytok és a konyhába mentek.

- Igenis Prefektus Kisasszony! - Sirius is kezd jobb kedvűbb lenni.

Ezután már csak pár apróbb beszólásuk volt. Mikor végeztünk mint prefektusok Remus-sal felkísértük az elsősöket.

-Na szóval elsősök! Ez itt a Griffendél-ház klubhelyisége, itt tanulhattok, házit írhattok, beszélgethettek, satöbbi satöbbi. Valamint ott – mutattam a kandalló mellett lévő táblára – lesznek kirakva az aktuális programok s a hetente megújuló jelszó. A lányok hálókörlete fent jobbra, a fiuké ugyanott balra. A körletekbe vezető lépcsők a lányokénál ha fiú és a fiúkénál ha lány lép rá akkor csúszdává változik. A csomagjaitok a szobáitokban várnak titeket. - fejeztem be a beszédem. - Egyéb kérdés? - senkinek nem volt kérdése. - Akkor pihenjetek le, holnap reggel kapjátok meg az órarendjeiteket, és a tanítás 9-kor kezdődik. Jó pihenést. - ezek után mind felmentek aludni.

- Na ez is megvan. - fordultam a többiek felé, akik a kedvenc foteljainknál ültek.

- Milyen jól elmondtad a csúszdás részt. Miket nem feltételezel ezekről a kisgyerekekről.- oktatott ki Reg.

- Ki tudja? Rohan a világ . . .- válaszoltam kicsit somolyogva.

- Na de Lily! - nagyon tettszett neki a beszédem, ahogy elnéztem, de aztán eszébe jutott valami. - Várjunk csak !!! Te szűz vagy még ? - kérdezte Sirius kíváncsian. 

- Na elég le lehet szállni rólam. Egyébként meg amilyen mákosok vagyunk holnap Mardival kezdünk. Úgyhogy pihenjétek ki magatokat, nem akarok párbajt, ha tényleg igazam lesz. - fejeztem ki holnapi előrejelzésem, ami a mi szerencsénket nézve nagy valószínűséggel be is következik.

- Mardekárral bájitaltan. Hogy azt mennyire szeressük.- mondta Emily fintorogva.

- Nézzük a jó oldalát! Ha nektek bájitaltan lesz, nekünk nem lehet Lumpival óránk. - Mel nem igazán foglalkozott vele. Nem izgatta magát a Mardekárosok miatt.

Nagyon jól elbeszélgettünk. Míg végül fél 12-kor Reg felindul megkeresni a hálóját.

- Bocsi, de nekem még azt is meg kéne keresnem, hogy hol fogok aludni. Úgyhogy, ha megbocsájtotok felmentem.- épp feltápászkodott a foteljából, amikor a bátyja szólalt meg:

- Nem kell keresned. - mindenki döbbenve nézett rá, kivéve James-t. - A mi hálónkban alszol. 

- De idáig Frank lakott veletek nem? - kérdi Alice felvillanyozva. Végül is a szív szereméről van szó.

- Igen, de Dumbledore így látta jónak. - szólt James.

- Na jó akkor én felkísérlek, már úgyis fáradt vagyok. - szólt Remus.

- Mi is megyünk. - szóltunk a lányokkal.

Mind megöleltük a srácokat. Majd felmentünk és hajnali 3-ig beszélgettünk.