4. fejezet - The meeting, after the summer

(James szemszöge)

Amikor láttam, hogy elkezd mocorogni a vörös szépség, és megfordult észrevettem, hogy Lily az. Nagyon megörültem neki olyan régen láttam és hiányzott. És ez a ruha igaz nem láttam rajta szinte mást csak a köpenyét, mivel csak tavaly júniusban jutottunk el odáig, hogy én nem hajtok utána vagy legalábbis nem tud róla, ő meg nem harapja le a fejem, úgy nagyjából azóta vagyunk barátok.
- Én is örülök, hogy találkoztunk Mel, de azért nem kell megfojtani. - mondta Lily.
- Hát igen húgi nem lenne tanácsos megfojtani a legjobb barátnődet. - alig bírtam visszatartani a nevetésem. Mel lemászott Lilyről és gyors helyet kerestünk, mielőtt elindul a Grimbus.

- Igen. Igen Mel ne fojtsd meg Lilyt, azt Ágas szeretné. -röhögött Tapi, én meg durcásan néztem rá húgommal együtt, amikor a szépséges angyal elkezdett nevetni Tapival együtt. Olyan csilingelően nevetett egyszerűen csodálatos volt, mint egy szimfónia. Elég volt James! Hagyd abba!- gondoltam magamba.
- Most mi van? - kérdezte Mel durcásan
- Ahogy néztetek, amikor Sirius megejtette, ezt a gyenge poént. Hát az valami elképesztő volt.- szinte fuldoklott a nevetéstől. Sirius pedig megsértődve húzta fel az orrát. És elkezdtünk Mel-lel mi is röhögni.
- Aszem tudom mire gondoltál. - mondtam.

- Na ugye nekem mindig igazam van. - kacsintott rám vigyorogva.

- Hát igen Miss Evans a szerény prefektus. - már Tapi is nevetett.
- Milyen jól fogalmaztál. - ért vele egyet Lily.

Így ment az a pár perc, amíg a Grimbuson voltunk. Mikor megérkeztünk, futottunk a peronhoz a 9-es és a 10-es átjáróhoz. Lily-vel mi futottunk elől, míg Mel és Tapi lemaradva rohantak utánunk. Nem gondoltam volna, hogy Lily így tud futni. S amikor megérkeztünk a 9 3/4-ik vágányhoz ott vártuk be őket, akkor sem adta jelét annak, hogy elfáradt volna.
- Na végre azt hittük ide se értek. -köszöntöttem őket, amikor végre oda értek hozzánk.
- Ne mondj semmit! - tagolta lihegve Siri.

Mi meg röhögésbe kezdtünk, amikor észrevettük, hogy csak 2 perc van az indulásig gyors felszálltunk, hogy megkeressük a többieket. Pont az utolsó kocsiban találtunk rájuk.
- Azt hittük már, hogy lekéstétek a vonatot. -ölelt át mindannyiunkat Holdsáp.
- Ohhó ugyan már Roxfort nélkülünk? Na ne csináld már.- veregette hátba Tapi.

- Na milyen volt a nyár? - kérdezte Alice izgatottan.
- Jó, de nagyon rövid volt.- mondta húgom kicsit fanyalogva.

- Na és felkészültél, hogy bekerülj a kviddics csapatba? -érdeklődött Kate.
- Igen. - válaszolta izgatottan. - Ha az összetett ( fiúk is lányok is ) csapatba nem kerülök be, de a miénkbe biztos.

- Hát igen jó tanárai voltak. -szólt Tapi és kihúzta magát, meg én is .
- És még én vagyok szerény? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Lily. Majd mind elkezdtünk röhögni.

- És neked Lily? - kérdezte Kate, mikor már tudtunk levegőt venni. És a csajok érdeklődve néztek Lilyre. Valamit biztos titkolnak. Lilynek eltűnt az arcáról a mosoly.
- Mint mindig. -mondta.
- Bővebben? - kérdeztem kíváncsian.
- Inkább beszéljünk másról jó? - kérdezte reménykedve. - Egyébként is aki kíváncsi hamar megöregszik.
- Ahha. Tudod én öregen is szép leszek. Szóval?
- Te jó ég mindjárt kezdődik a prefi megbeszélés! Jössz Remus? - Mehetünk persze. - mondta nyugodtan Holdsáp.

- Ezt még nem zártuk le Lily! - mondtam mérgesen.

- Majd jövünk. - a megtestesült nyugalom. Mikor elmentek Mel kezdett el győzködni.
- James ezt hagynod kéne. - mondta oktatóan.
- Nem, nem fogom hagyni! - válaszoltam
- Te nem tudsz semmit sem Lily-ről, sem a vele kapcsolatos dolgokról. És ha tudnád is, akkor sem tudod, hogy ez neki mennyire nehéz, és fájdalmas. - láttam a fájdalmat húgi szemében.

Megijedtem fájdalmas és nehéz? Nem az nem lehet, hisz ő mindig jó kedvű. Nem tudtam elképzelni róla. Meg akarom védeni őt, nem akarom, hogy szenvedjen és tessék erre itt van ez ...
- Rendben. - mondtam szomorúan.
- Köszönöm -válaszolta húgom.

Ők elkezdtek beszélgetni a nyárról, míg én folyton csak Lily-n gondolkodtam ...